Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-27 / 21. szám

6 ! — „Hi fog derülni a­­ akkor leszünk mi boldogok" ?... Az én újságom. Monokli a perronon. Felszáll a monokli. A felső lépcsőn még habozva csillan egyet. Szemrevételezi a terepet. Egyáltalán felszáll­hatok én ide? Kifelé, az utcára is sandít egyet. Vájjon nem látta-e valaki, hogy felszállott? Egy Montmorency grófnő, aki holnap este majd a bálon gúnyosan fogja végigmérni, ha a monokli odalejt gazsulálni. Hát elszánta magát, felszállón. A monokli alatt finom sötét kis török bajusz lejt, a monokli felett hanyag vadász­kalap, megtörve, mintha viharokból és kalan­dokból érkezne. A szalagjában hátulfelé két szál vadrucatoll regényesen, így sétálnak a Váci­ utcán délben a genkry-fiúk. A monoklit Lavale-bőrbekecs meg szarvasbőr-keztyn egé­szítik ki. Én legalább csak ennyit látok. A nadrágot, a cipőt nem láthatom, mert a mo­nokli hamar bevette magát a perron legsar­­kába. Sem a címeres gyűrűt nem láthatom persze, hisz keztyü van az ujján. A monokli ott a sarokban egy végtelen álést pillantást hullat a perron lakossága közé. Az ajka megvonagolt, azután pár másodpercig harapdálják egymást az ajkak, azután meg bágyadalmasan, bánatosan széltébe húzódik az alsó ajak a felső alatt, mint a tehén ajka, mikor kérődzik. A monokli persze nem ké­rődzik, hanem szenved. Ők az ajkak, ők érzé­seket, hangulatokat, szeszélyeket oly gazda­gon tudnak kifejezni, mint a szemek, vagy mint a legyezőnyelv. Azután a monokli felnéz a perron léc­­plafondjára, honnét a jól ismert kézszijjak csüngenek alá. Mi közönséges utasok ismerjük csak olyan jól, a monokli most látja először. Roppant meg van lepve tőlük. Valamint a fő­­kapitányság 1904/7835691. számú rendeletétől is, amely letiltja a padlóra való köpködést nekünk boldogtalanoknak, akiknek amúgy is oly kevés élvezet jutott a földön osztályrészül. A monokli kicsit elmosolyodik. Kipillant az üvegfalon át hátul az utcára, konsziderálni magában ezen a triviális és megható kis em­beri helyzeten, nagylelkűen mosolyogva. No, aztán visszanéz a szorosan hozzátapadó nép­ség közé, mosolyát juttatva kedvesen, kíván­csian az istenadta arcok között. Talán vár valami spontán megnyilatkozást, például, hogy az egész perron kalaplevéve meghajoljon előtte, mert le, vagyis felereszkedett ide a kivü­l-belül szorongatott villamos-közönség közé. De nem, drága monoklim, ugy­e magad is belátod, hogy ilyen ünneplés ezen a zsúfolt perronon abszolúte lehetetlen. — Szolgálhatok? A monokli tanulmányozza a nyíló szája­kat, akik vonalat, szakaszt, átszállót kérnek, figyeli a hangokat, meg a kezeket, a­ kertjüket, a körmöket, a fonnyadt, foltozott szegény kis ezreseket. . — Szolgálhatok kérem? Egy eleven víztorony szállott fel, kofaféle, maga előtt lökdösve a térdével egy sáros kosarat. — Nahát, menjen már egy kicsit arrább. A monokli majd leesik. Azután kapkod jobbra-balra. Igen, neked szólt. Én tudom és mindenki tudja. Csak a monokli nem akarja tudni. Rettenetesen csodálkozik. Mintha ál­modna. S talán álmában imbolyog arrébb a kosár elől. Az a határozott gyanúm, hogy a góliát kora rá is talált cipőjére lépni. A monokli levillan, a szájnyílás kettéválik pillanatra, de hirtelen az alsó ajak bekapja a felső ajkat. Úgy lát­szik, az az idősebb, a tekintélyesebb. A fel­jebbvaló. Szóval, a monokli hallgat. (Azaz szó nélkül!) Viszont bekapják az ajkak a sarkukig me­részkedett könnyed bajuszt. Azt rágják bünte­tésből. A monokli pedig rám talált pillantani. Szegény. Én értelek. Az én életem is csupa sérelem, csupa bor­zalom. ■ Ajánlanék is Feléd egy vigasztaló testvéri tekintetet, de tudom, kikéred magadnak, mert Te monokli vagy. Pszt. , NAPIREND: 1920 január 27. Szerda. Róm. kat. Aranyszáju Szent János. Protestáns: Lothár. A Nap kél 7 óra 17 perckor, nyugszik 4 óra 37 perckor. A Hold kél 15 óra 17 perckor, nyugszik 6 óra 23 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum ásványtára 9 -12. Akadémia Goethe-szoba 10—12. Akadémia történelmi képcsarnok 10—112. Iparművészeti Múzeum 9—1­2. Mezőgazdasági Múzeum 10—1. Ráth György­ Múzeum 9—1 12. Szépművészeti Múzeum modern tárlata 10— 1,12. Nyitvalévő könyvtárak: Városi nyilvános könyvtár 9—7. Akadémia könyvtára 3—7. Egyetemi könyvtár 9—7. Nemzeti Múzeum könyvtára 9—4. Erzsébet Népakadémia könyvtára 5—8. Iparművészeti Múzeum könyvtára 9—­,2 és 3—8. ÚJSÁG SZERDA, 1926 JANUÁR 27 Bizalmas tanácskozáson foglalkozott a pénzügyi bizottság a politikai és külpolitikai kérdésekkel. Elhatározták, hogy az appropriációs javaslat tárgyalására csak az indemnitás és a sürgős adójavaslatok után kerül sor a nem­zetgyűlésen.­­ Rassay Károly és Beck Lajos felszólalásai a pénzügyi bizottságban. Ma délben 12 órakor kezdte meg a nem­zetgyűlés pénzügyi bizottsága az indemnitási javaslat tárgyalását Kenéz Béla elnökletével. A kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök és Bod János pénzügyminisz­ter jelentek meg a tanácskozáson. Dréhl Imre előadó ismertette az indem­nitási javaslatot, melyet a kormány a költség­­vetési év végéig, a hátralevő négy hónap tartamára kért, majd Beck Lajos szólalt fel először. Hangsúlyozta, hogy miként a múlt­ban történt, a pénzügyi bizottságnak most is meg kellene vitatni azokat a politikai kérdé­seket, amelyek az indemnitással kapcsola­tosak. Csodálkozásának adott kifejezést amiatt, hogy a kormány új indemnitási javas­lattal állott elő az egész költségvetési év végéig, ugyanakkor, amaikor a február hónapra szóló indemnitás még érvény­ben van. Ez az alkotmányba ütközik — mondotta Beck Lajos —, mert a kormány nem kérhet egy meg nem levő költségvetés alapján indemni­­tást, hiszen a költségvetés érvénytelen az appropriáció megszavazása nélkül. Ezt kife­jezetten megállapítja az 1897. évi XX. tör­vénycikk 79. §-a, de ugyanezt az érvénytelen­séget mondja ki a házszabályok 212. §-a is. Nem értem, hogy miért nem terjesztette be a pénzügyminiszter úr előbb az appropriációs javaslatot. Bod János pénzügyminiszter, nyomban válaszolt Beck Lajos felszólalására és kije­lentette, hogy az appropriáció elmaradásáért az ellenzék a felelős. Hs­a az adókedvezmények február elsején nem lépnének érvénybe, ez a legszegényebb osztályokat sújtaná. Hivatkoz­­hatom egyébként — mondotta a pénzügymi­niszter — az 1869. évre is, amikor hasonló újabb indemnitássa­l pótolta az akkori kor­mány az appropriációt. Egyébként — fejezte be szavárt a pénzügyminiszter — a négyhó­napos indemnitás elfogadásába az ellenzék képviselői is beleegyeztek a pártközi konfe­­renc­ián. Rassay Károly volt a következő felszólaló, aki az ellenzék nevében visszautasította azt a vádat, hogy az el­lenzéket bármiképpen is­­ felelősség ter­helné az appropriációs javaslat tárgyalá­sának elmaradásáért. Kifejtette aggodalmait a négyhónapos indem­­nitással szemben, de kijelentette, hogy elfo­gadja az indemnitást a pártközi konferencia megegyezése miatt. Nem tartom logikusnak, — mondotta Rassay Károly —, hogy a párt­­közi konferencia így határozott, de nem kí­vánok az ellenzékkel szembehelyezkedni. Le­hetetlenség azonban az indemnitással kapcso­latban a legégetőbb politikai kérdésekkel és a mai külpolitikai helyzettel nem foglalkozni. Rassay Károly felszólalásának, további ré­szét és Bethlen István gróf miniszterelnöknek Rassay belpolitikai és külpolitikai megjegyzé­seire adott válaszát a bizottság bizalmasnak mondotta ki és ezért erről a részről tudósítást nem­­adhatunk. A bizalmas vita után Beck Lajos, majd Ug­rón Gábor szólaltak fel. Ugrón a Briand-távirat ügyében kért felvilágosítást a miniszterelnök­től. Mándy Samu és Haller István az appro­priációs javaslat beterjesztésének szükségessé­gét hangsúlyozták, majd Beck Lajos indítvá­nyával foglalkoztak, mely arról szólt, hogy a­­indemnitási javaslatot vonja vissza a kormány és történjék megállapodás az appropriációs ja­vaslatnak február elsejéig történő megszavazá­sára. Beck Lajos elhalasztó indítványát az egyes pártok képviselői nem fogadták el, ha­nem pártjukkal való tanácskozásra gondolko­­zási időt kértek. Bod János pénzügyminiszter felszólalásá­ban kijelentette, hogy a nemzetgyűlés minde­nekelőtt az indemnitási javaslatot fogja letár­gyalni. Ezután az adókedvezmények és a hasz­nos beruházások javaslatai, majd az appro­priációs javaslat kerül a nemzetgyűlés elé. •— Bihari Mór dr. temetése. Ma délután temet­ték el osztatlan nagy részvét mellett Bihari Mór­ dr.-t, a rákoskeresztúri kir. temető , halottash­ázá­­ból. A temetésen nyilvánult meg igazán a társa­dalom osztatlan nagy részvéte, mert a temetői nagy szertartásterme úgyszólván szűknek bizo­t­nyult a szokatlanul nagy közönség befogadására. A gyászszertartást a hitközség főkántorának ve­zetése alatt működő kórus gyászdala vezette be, majd Fischer főrabbi méltatta Bihari Mór dr. em­lékét és meghatóan búcsúztatta az utolsó útjára induló, közszeretetben és közbecsülésben álló férj fiát. Baracs Marcell dr., az ügyvédi kamara nevé­ben búcsúztatta az ügyvédség nagy halottját, Blum Ödön dr. és Pfeiffer Ignác ,műegyetemi ta­nár a barátok nevében tartottak búcsúbeszédet. A gyászszertartást az énekkar gyászértéke zárta be. A koporsót Bihari Mór dr. barátai a díszsír­helyre vitték. A nyitott sir szélén még Wilheim Károly dr. néhány meghaló szóval búcsúz­tatta el a legjobb barátot, azután felhantolták a friss sirt... — Tehetségvédelmi és pályaválasztási kon­gresszus. Február 2-án és 3-án, Gyertyaszentelő boldogasszony ünepén és a következő napon kon­gresszust tartanak Budapesten az oktatás és a nevelés tudományának azok az emberei, kik a ma­gyar tehetségek megmentését tűzték célul. E moz­galom elnöksége a Magyar Gyermek­tanulmányi és Gyakorlati "Lélektani Társasággal összefogva ren­dezte a tehetséges gyermekek és ifjak második munka-kiállítását, melynek sikeréről­­az Újság már megemlékezett s ugyanezek a szervező kezek hív­ják most össze a fentemlitett kongresszust is. A modern gazdasági és lélektani tudományok — így szól felhívásuk — szilárd alapot teremtettek, a leg- ■ értékesebb munkások exakt kiválasztására s a pályaválasztás modern irányú megszervezésére. A kongresszus első napját a tehetsé­gvédelem érde­kének szenteli Kenéz Béla dr. elnöklésével s elő­adást tartanak: Klebelsberg Kuno gróf ,vallás- és közoktatásügyi miniszter a tehetségvédelmi és a pályaválasztás kultúrpolitikai és gazdaságpolitikai jelentőségéről, Huszár Kár­oly, a nemzetgyűlés al­­elnöke a tehetségvédelem állami és társadalmi­ megszervezéséről s Ozorai Frigyes a tehetségek neveléséről és oktatásáról. A második nap előadói a pályaválasztás kérdésével foglalkoznak. Huszár , Károly elnöki megnyitója után Földes Béla ny. egyetemi tanár és ny. miniszter a kérdés szociális és gazdaságpolitikai szempontjairól. Fenyő Miksa a foglalkozási ágaknak az egyénnel szemben tá­­­­masztott követeléseiről, Andor Endre dr. h. állam­titkár, az Állami Munkaközvetítő Hivatal igazga­tója pedig a pályaválasztási tanácsadás megszerve­zéséről beszél. Az előadásokhoz —melyek mind­két napon délelőtt 10 órakor kezdődnek — vita fűződik s ezután hozzák meg a határozatokat. A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati lélek­tani Társaság bizalommal számít a gazdasági és kulturális élet szakembereinek a kongresszuson való részvételére. Belépődíj nincs. A kongresszust a székesfőváros pedagógiai szemináriumának nagy előadótermében (Vill., Mária Terézia­ tér 8., III. em.) tartják meg. ^ — Változások a villamosközlekedésben. A BSzKRT i­gazgatósága közli: A Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság útvonalain február 1-től, hétfőtől kezdve a következő viszonylatnál lopások lép­nek életbe: A 4-es reláció a jelenlegi Boráros-tér—Tánik-utcai­­ útvonal he­lyett, Bor­ros-tér­:Nagyköru­t—Margit-siörút—Új Szent Já- Kos­-kórház-i­tvosfalon fog, közlekedni. — A '43-as viszonylat -fo-* Közvágóhíd — Lónyai-Utca*— Ká­vin-tér útvonalát ír Vámház.- -rj körút-rspesti Dunaparton át az Országház-térig hosszabbít­ják meg.­­ — A 18-as viszonylat a jelenlegi Népligeti-Bar­doss-utca—Eskü-tér—pesti Dunapart—Országház-tér útvo­nalán csak az Eskü-térig fog közlekedni. — A 20-as relá­ció a jelenlegi Rókus-kórház—Népszínház-utca—Hungária­­körút—Markusovszky-utca útvonalán túl, a Mester-utca— Lónyay-utca—Vámház-körút—pesti Dunaparton át • az Or­­­szágház-térig fog közlekedni. Ezzel egyidejűleg a 22, 45 és 79. számú viszonylatokban a­ forgalom megszűnik. — Törvény az olasz emigránsok ellen. Rómából jelentik. A lapok jelentése szerint a király csütörtökön aláírja az olasz emi­gránsok ellen irányuló törvényt s a törvény azonnal életbe­ is lép. A Tribuna azt írja, hogy azon a listán, akik ellen eljárást indítanak,­­ Kitti, Don Sturzo, Salvanini, Donati, Ricciolti Garibaldi és mások neve szerepel. — Amerika fejleszti tengerészetét, Washing­tonból jelentik. A képviselőház elfogadta a hajós építési hitelekről szóló törvényt, amely körül­belül háromszáznyolcmillió dollár Ill­ésről szól. — Egy se hiányzott a huszonöt­ből! Igazán példás lelkiismeretes­­ség!... — Minek hiányzott volna csak egy is? Hiszen az első napon még nem történik semmi... . * — Az Arany-sorsjáték húzása. A Magyar Na­gyothallók Országos Egyesülete javára rendezett Arany-sorsjáték első húzását a Siketnémák Orszá­gos Egyesületének VIII., Festetich­ utca 3. szám alatti székházában ma délután 3 órakor tartották meg Csomay Kálmán dr. pénzügyi főtanácsos, Prückler fővárosi tanácsos és Lázár Ferenc dr. kir. közjegyző jelenlétében. D. sorozat 96159 szám nyert két kiló szinaranytömböt, D. sorozat 47.656 szám nyert egy kereszthúros zongorát, A. sorozat 70678 szám nyert egy teljesen felszerelt motor­kerékpárt, minden sorozat A 43649 szám nyert egy-egy kom­plett varrógépet, minden sorozat 56559 szám nyert egy-egy teljesen felszerelt kerékpárt, minden sorozat 54267 szám nyert egy-egy teljesen felszerelt kerékpárt, minden sorozat 19727, minden sorozat 38710, minden sorozat 29624, minden sorozat 62440, minden sorozat 93742, minden sorozat 44376, minden sorozat 68725, minden sorozat 22075, minden sorozat 72075, minden sorozat 11643, minden sorozat 16252, minden sorozat 33660, minden sorozat 70117, minden sorozat 92231, minden sorozat 83072, minden sorozat 26901, minden sorozat 1989, minden sorozat 58372, minden sorozat 15270, minden sorozat 1646 száma nyert egy-egy kisebb arany vagy ezüst tárgyat egyenként 500.000 korona értékben. A márciusban megtartandó főhúzáson az első húzáson résztvett számok is mind játszanak. — Házasság. Krausz Friduskát Sárbogárditól eljegyezte Deutsch Andor Ada. (Minden külön értesítés helyett.) — Köszönetnyilvánítás. Felkértek a következő sorok közlésére: Mindazoknak, akik felejthetetlen hitvesem el­hunyta alkalmából vigasztaló szóvá­ felkerestek, úgy gyermekeim, mint a magam nevében hálás köszönetet­­mon­dok. Budapest, 1926. január hó. Székely Dezső, az Országos Gyermekvédő Liga titkára. — Vízállás. A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Passaunál és Becstől lefelé apad, máshol árad, alacsony víz­­állású. A jég zajlik Pozsonytól lefelé. A Tisza Tiszabecsnél és Tokajnál árad, máshol apad. Tokajig alacsony, lejebb magas vízállása Tisza­füred és Szolnok között a jég áll, máshol zajlik. — Gyulai Pál emlékezete. Amilyen csen­desen ment el ebből az életből jó másfél évti­zeddel ezelőtt Gyulai Pál, olyan csendesen­ lepte be emlékezetét a feledés. Az irodalmi tár­saság, amelyet évtizedeken át ő vezetett, az" Akadémia, amelynek hosszú időn át ő volt a főirányítója, mind elkésve kapott észbe. A ma­gyar irodalmi kritika és a magyar művészi próza egyik legnagyobb mestere, sok-sok eljö­vendő nemzedéknek Útmutatója és tanítója, emlékkel meg nem jelölt sírban nyugszik a ke­repesi temetőben. Száz éve, hogy megszületett kincses Kolozsvár városában. Száz éve, hogy megindult az az életpálya, melyen a magyar irodalmunk olyan el nem múló remekei ter­mettek, mint Vörösmarty életrajza, Katonáról és Bánk bánjáról írt könyve és az a sok kisebb tanulmánya, melyet kötetbe jórészt már csak a halála után gyűjtöttek. A kritikus Gyulai mel­lett, annak mintegy az árnyékában, éldegélt a költő Gyulai Pál. Mindössze egy kötetnyi el­beszélése maradt reánk, de­ a lélekrajzoló és egyben folyamatosan elringató magyar prózá­nak micsoda mesterművei. Két kötetnyi költe­ménye szelíd zenéjű kíséretét szolgáltatta ko­moly tanulmányokkal töltött életének. Tanító is volt Gyulai Pál, az egyetemen sok nemze­déknek tanítója a magyar­ irodalomban. S min­den ténykedésében és minden szavában a meg­ingathatatlan jellem, az érzékenykedést nem ismerő kemény férfiú, szigorú bírája író-kor­­társainak és kíméletlen elítélője minden léha­ságnak. Az ember Gyulairól sokszor rajzoltak kortársai — kivált az ifjabbak — torzképet. Zsémbes, kötekedő, kákán csomót kereső öreg­­urnák szerették beállítani. Akinek azonban ré­sze jutott abban a szerencsében, hogy ottho­nában, meghitt környezetében, kedves tárgyai között érintkezhessek vele, az el nem tudja feledni kedves és patriárkális lényét, pipaszó mellett csendesen emlékező alakját, amely csupa jóindulat és melegség volt éppen a fia­talok iránt. Hajdani tanítványai mind tanúsá­got tehetnek erről. — Nemzetközi sakkverseny Bécsben. A Wie­ner Schachklub-ban rendezett ez évi Trebitsch­­emlékversenynek a magyar és orosz mester részvétele nemzetközi jelleget ad. A verseny résztvevői: Réthy (Budapest), Bogatyrtcsuk (Pé­tervár), R. Spielmann, Becker, Gruber dr., N­. Müller, S. R. Wolf, G. König, Lohwenz, Takács stb. — A Budapesti Sakk-Körben folyó elméleti versenyen Bakonyi és Steiner 3 % —8% ponttal vezetnek. — A Budai Sakkegylet 8% ,6/1 arány­ban nyerte meg a bajnoki csapatmérkőzést az Újpesti Sakk-Kör ellen. — Széchenyi emléke. A Magyarországi Ke­reskedelmi Utazók Egyesülete január hó 31-én délelőtt 11 órakor Széchenyi István gróf születé­sének századik évfordulója alkalmából ünnepélyt rendez, melyen Auer Róbert elnök méltatni fogja Széchenyi István gróf nagy­ érdemeit a kereske­delem szempontjából és ezután Marczali Henrik dr. ny. egy­etemi tanár tart előadást Széchenyi István grófról. — Adományok. Nagy J.-né, Pápa 15.000 korona ado­mányt küldött az árvízkárosultak javára. — Brázai Sándor Budapest 10.000 koronát az ingyenkenyér javára. — Előadás a kereskedelem aktuális kérdései­ről. Ma este a Józsefvárosi Demokrata Párt kör felolvasóülést tartott, amelyen Weiller Ernő dr. elnök meleg szavakkal üdvözölte Balk­ányi Kál­­mán dr-t, az OMKE igazgatóját, aki azután­ a je­­lenlevők élénk tetszése között megemlékezett a Józsefváros egykori nevezetes lakójáról, aki Gyulai Pál néven költözött be a magyar iroda­­lomtörténetbe. Ha az irodalmi és tudományos társulatok várnak még a hála adójának lerová­sával, a polgári társadalom emberei egy napot sem akarnak késni, hogy meghajtsák zászlóju­kat a kis öregember előtt, aki a XIX század leg­nagyobbjainak egyivású bajtársa, tehetség­­­­en, jellemben hozzájuk méltó barátja volt. Az előadás második felében az aktuális gazdasági kérdésekre tért át, foglalkozott a pénzügyminisz­ter appropriációs törvényjavaslatával és élesem bírálta a kormány pénzügyi politikáját. A sors­játékok korlátozása meglehetősen elkésett akkor, amikor a sallangos szólam korlátok nélküli kul­tusza lehetővé­ tette olyan közérdekű sorsolások megtartását, amelyeknek utó­szé­vel most ismerke­dik meg a kereskedelem. Az­ állami­­ beszerző­­központ tervezett, formájában korcs idea, amely ellen a kereskedelemnek egyöntetűen kell állást foglalni. Ezután szólott a szomszédos államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekről és a tran­­zit­forgalom fejlesztésének szükségességéről. A bi­zalomnak mai válsága sürgős intézkedéseket­ kí­ván egyfelől a kiskereskedelmi hitel szerveinek kiépítése által, másfelől a kényszeregyezség rég készülő reformjának dűlőre hozatalával. — A cserkészek­ álversenye. A Magyar Cserkész Szövet­ség január 24-é­n, vasárnap tartotta meg ez évi síversenyét a Svábhegyen. A versenyeken 150 cserkészfiú indult. Az eredmények a következők: I. osztályú járőrverseny (18 évtől felfelé):-1. 11. sz. Bocskay cs. csapat 49.09 p. 2. 3. sz. Regnum cs. csapat 53.20 p. 3. 2. sz. B. K. G. cs. csapat 53.33 p. I. osztályú egyéni verseny: 1. Szabó Zoltán cs. tiszt (11. sz. cs. csapat). 2. Fináczy Ernő s. tiszt (1. sz. cs. csapat). 3. Ifj. Brém György cs. tiszt. (3. sz. cs. csapat). Futottak 53-an. Mű­­verseny: 1. Berczy László (11. sz. cs. csapat). 2. Fináczy Ernő (2. sz. cs. csapat). 3. Baum László (11. sz. cs. csapat). II. osztályú járőrverseny (16—18 évig): 1. 2. sz. B. K. G. cs. csapat 52.54 p. 2. 11. sz. Bocskay cs. csapat 57.18 p. 3. 5 .sz. K. E. G.­ cs. csapat 57.21 p. II. osztályú egyéni versenyek: 1. Bodro Viktor (2. sz. B. K. G.), 2. Ugrón Gábor (5. sz. K. E. G­), 3. Schőmer Ervin (2. sz. B. K. G.). Futottak 54-en. Műverseny: 1. Schő­mer Ervin (2. sz.), 2. Ugrón Gábor (5. sz.), 3. Ugrón Imre (5. sz.). 51 versenyző. III. osztályú járőrverseny (16 évtől lefelé): 1. 11. sz Bocskay cs. csapat.20.34 p. 2. 2. sz. B. Iv. G. 21.02 p. 3. 2. sz. B. K. G. 21.01 p. III. osztályú egyéni verseny: 1. Harmath József 11. sz. cserkészcsapat, 2. De Potter Gérard 11. sz. cserkész­­csapat, 3. Szandtner Béla 11. sz. cserkészcsapat. Futot­tak 42-en. Mflversenyek: 1. De Potter Gérard 11. sz. cserkészcsapat, 2. Semjén János 2. sz. cserkészcsapat, 3. Szandtner Béla 11 sz. cserkészcsapat Indultak 38-an. A legjobb sífutó cserkészjárőr az elért eredmények sze­rint a 2. számú piarista cserkészcsapaté, mely a m. kir. honvédelmi minisztérium vándordíját nyerte,­ amelyet eddig a 7. számú Erős Gusztáv-cserkészcsapat védett. A legjobb síelő cserkészcsapat, amely Khuen-Sléderváry gróf főcserkész vándordíját nyerte, holtversenyben a 11. sz. Bocskay-cserkészcsapat lett. Az idénynek eme legnagyobb síversenyén 14 cserkészcsapat vett részt. — Balatoni Nóták. E címmel jelent meg Révfy Géza ismert zeneszerző , kedves dala ének-zongorára. Különösen a Barkarola nagy elterjedtségre számíthat.­­ Szigorúan cenzúrázzák Romániában a kül­földi sajtót. Bukarestből jelentik. A Diminieata közlése szerint a laphoz a vádékról számos panasz­­levél érkezik amiatt, hogy a külföldi sajtótermé­kekre elrendelt cenzúra következtében az előfize­tők nem kapják meg külföldi lapjaikat. Három hét óta nem kapható sem a Temps, sem a Matin, sem más francia lap, sőt még az mustradon című­ ké­pes folyóiratot sem kézbesítik..

Next