Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-28 / 22. szám

CSÜTÖRTÖK, 1926 JANUÁR 28 ÚJSÁG Gondnokság alá helyezték Z­ichy Rafael grófot és elrendelték a zárlatot vagyonára A grófi házaspár háborúskodásának uj fejezete. — Beszélgetés Zichy Rafael gróffal. Harc a hitbizományi és családi vagyonért. — Zichy Rafael gróf fellebbez a székesfehér­vári törvényszék vagyoni zárlatot elrendelő és gondnokság alá helyező végzése ellen. — Csak védekezem ... — mondja Zichy Rafael gróf. Zichy Rafael grófnak és őrgróf Pallavicini Ede leányának, Edwardinának­ szerelmi házas­sága talán egy hónapig sem volt boldog. Zichy Rafaelt öt gyermekkel, négy fiúval és egy leány­nyal ajándékozta meg felesége, de a bő gyer­mekáldás sem tudott harmóniát varázsolni és szeretetet ébreszteni a viszálykodó, ellentétes természetű házastársak közé. Még a botrányper előtt, amely a grófot feleségével és annak barát­nőjével állította szembe, körülbelül egy év előtt Zichy Rafael gróf válópere már foglalkoztatta a mágnásvilágot. A gróf akkor kérte a bíróságot, hogy feleségétől törvényesen válassza el. A bí­róság azonban nem adott helyt a gróf kérésének és azóta a házaspár különváltan él. Gróf Zichy Rafaelné a Werbőczy­ utcai Zichy-palota egyik lakosztályát foglalta el magának és gyer­­mekeinek, gróf pedig különböző szállodák la­kója, mert nem tud nyugalmat találni vidéki bir­tokán, ahol azelőtt életét kizárólag földjének szentelve éldegélt. A nagy port felvert és az egész világsajtót be­járt rágalmazási per még élesebben szembeállí­totta egymással a házasfeleket, akik immár az eszközöket sem válogatták, hogy egymásnak kel­lemetlenkedhessenek. Érdekes, hogy a Zichy­­család vagy legalább is a család legjelentékenyebb tagjai nem vérségi rokonuk, Zichy Rafael gróf mellé álltak, hanem őrgróf Pallavicini Edwardi­­nát, a gróf feleségét tüntették ki minden rokon­­szenvükkel. Ez a szeretetük odáig terjedt, hogy a házaspár különválása óta is állandóan megláto­gatták a grófnét, vele fentartották a családi kap­csolatokat, míg férjét szinte elkerülték. ZÁRLAT A GRÓF VAGYONÁRA. A Budapesti Közlöny mai száma, mely a Zichy Rafael gróf minden vagyonára kimondott zárlati hirdetményt közli, uj fejezetét jelenti a mágnás­ház sok háborúskodásának. Az a hivatalos jelentés, amely Zichy Rafael gróf vagyonára a zárlatot kimondja, igy hangzik: Zárlat. P. 202/1926. sz. A székesfehérvári kir. tör­vényszék közhírré teszi, hogy Zichy Aladár gróf, mint kisk. Zichy Ede, Mária, Eugénia, Domokos, Nándor és Imre kirendelt gondnokának kérelmére Zichy Ra­­fel gróf sárszentmihályi lakos, nagybirtokos ellen, en­nek az abai 156, 157., 1560., 1561., 1562. és 1563. számú telekkönyvi betétben, a székesfehérvári 3947. és 9748. számú telekkönyvi betétben, a sárszentmihályi 3. és 8. számú telekkönyvi betétben, a felsőiregi 7. számú telekkönyvi betétben, a szilasbalhási 368. és 1788. számú telekkönyvi betétben, a kálozi 208. és 444. számú telekkönyvi betétben, végül a Budapest székesfőváros Duna jobbparti részének 162. számú telekkönyvi be­tétben alperes nevén irt hitbizományi ingatlanaira, va­lamint összes bárhol található ingó vagyonára, végül általa haszonélvezett u. n. szentiványi hitbizomány­­nak alperest megillető haszonélvezetére a zárlatot az 1885. évi XL. t.-c. 5. szakasza alapján elrendelte. Szé­kesfehérvár 1926. évi január hó 23-ik napján a szé­kesfehérvári kir. törvényszék. RÁDIÓN HALLGATTÁK A GRÓF GYERMEKEI APJUK ELÍTÉLÉSÉT Ennek a hatósági végzésnek előzménye, hogy a múlt év november 27-én Zichy Rafael grófot rágalmazásért elítélték. Mint rendkívül szomorú epizódot beszélték el ma munkatár­sunknak, hogy a lesújtó hírről a gróf gyerme­kei gyermekszobájukban lévő rádiókészüléken kaptak hírt. Éppen a legidősebb fiú hallgató­zott a rádiókészüléken és patakzó könnyek között beszélte el kistestvéreinek, hogy a pa­pát elítélték. A marasztaló ítélet talán még Zichy Rafael grófnál is jobban sújtotta a Zichy-család többi tagjait, a családi becsület megszégyenítésének tekintették Zichy Rafael grófnak azt az eljá­rását, amely ilyen súlyos büntetést vont maga után. A Zichy-család tagjai ekkor eltávolodtak Rafael gróftól és azóta minden igyekezetük oda irányult, hogy Zichy Rafael grófról bebi­zonyítsák, hogy nem rendelkezik önálló aka­rattal, elhatározóképessége rendkívül befolyá­solható és megingatható. Mint jó forrásból ér­tesülünk, a család azért akarja gondnokság alá helyeztetni az idős grófot, hogy Zichy Rafael gróf börtönbüntetése ne ejtsen foltot a Zichy­­család szeplőtlen címerén. Zichy Rafael gróf a legnagyobb felháboro­dással értesült a család tervéről és minden erejével tiltakozott az ellen, hogy őt gondnok­ság alá helyezzék. Megbízta ügyvédjéül Kozma Jenő dr. törvényhatósági bizottsági tagot és a legnagyobb puvoárral hatalmazta fel őt arra, hogy ügyeiben eljárjon. A gróf azonban nem volt eléggé körültekintő a védekezésben, mert csak arról tudott, hogy a pesti árvaszéknél adták be az ő gondnokság alá helyezéséről szóló kérvényt Zichy Aladár, Béla és István grófok. Tudta, hogy ez az eljárás folyamatban van, de nyugodt volt afelől, hogy ítélet jóideig nem következik be. Ezalatt pedig a Pesten benyújtott kérvénnyel­­ teljesen egyforma tartalmú kérést ter­jesztettek elő a Zic­y grófok a fejér­megyei árvaszéknél is, ahol ugyancsak Zichy Rafael gróf gondnokság alá helye­zését kérték. Érdekes kérvényüknek ama passzusa, hogy az eseti gondnok Zichy István gróf legyen, aki azután a törvényszéktől zárlatot kérhes­sen Zichy Rafael gróf vagyonára. DÖNTÉS — 24 ÓRA ALATT. A fejérmegyei árvaszék az eljárás megindulá­sáról egyetlen szóval sem értesítette Zichy Rafaelt és nem is tartotta szükségesnek, hogy döntés előtt őt meghallgassa. Megkérdezése nélkül, távollétében döntöttek ügyéről és ezzel alapot teremtettek a további eljárásra. A fejérmegyei árvaszék néhány nappal a Zichy grófok kérvényének benyújtása után már meg is hozta döntését, amelynek értelmében Zichy Rafael grófot gondnokság alá helyezik, eseti gondnoknak pedig Zichy István grófot rendelik ki. Zichy István gróf alig hogy a fejérmegyei árvaszék gondnokká rendelte ki, azonnal a szé­kesfehérvári törvénysékéhez fordult, amelynek területén Zichy Rafael gróf sárszentmihályi bir­toka fekszik, azzal a kéréssel, hogy az árvaszék döntése alapján rendeljenek el zárlatot Zichy Rafael nagybirtokos vagyonára és kérését azzal indokolta, hogy az árvaszék döntése értelmében joga van erre a lépésre... A székesfehérvári törvényszék 24 óra alatt helyt adott a kérésnek és elrendelte Zichy Rafael gróf vagyonára a zárlatot. A h­itbizomány gondnokául pedig kirendelte Zichy István grófot. Mialatt pedig a székesfehérvári árvaszék előtt eldöntött és a székesfehérvári tör­vényszék végzésével lezáródott az ügy, ugyan­akkor ugyanez az ügy még ma is folyamatban van Budapesten, a budapesti árvaszék előtt, amely eddig még nem hozott döntést. Érdekes, hogy a székesfehérvári ítéletről csak ma értesült Zichy Rafael gróf, tehát ugyanakkor, amikor az ítéletet már min­denki olvashatta a hivatalos lapban. A gróf azon­nal érintkezésbe lépett ügyvédjével, Kozma Jenő dr.-ral, aki még délelőtt elutazott Székesfehér­várra, ahonnnan holnap reggel érkezik vissza a fő­városba. Zichy Rafael gróf természetesen minden esz­közt megragad arra, hogy a vagyoni zárlatot ne mondják ki vagyonára, mert ez esetben súlyos kötelezettségei egyikének sem tudna megfelelni. Ismeretes, hogy Zichy Rafael gróf egyike azoknak a mágnásoknak, akik a legmagasabb életstandard­dal rendelkeznek. A gróf állandóan előkelő szál­lodák lakója, sokat utazik és mindenütt valóban főúri módon költekezik. Kötelezettségei közül nem is a legjelentékenyebb tétel, hogy feleségének ha­vonként 125 millió korona havi tartásdíjat fizet. Ezenkívül Zichy Rafael gróf tartja el fele­ségének hatalmas háztartását, amely több mint 50 alkalmazottat foglalkoztat. Zichy Rafael gróf ha­talmas végkielégítési összeget ajánlott fel felesé­gének arra az esetre, ha az elválna tőle, de gróf Zichy Rafaelné Pallavicini Edwardina a világ minden kincséért sem válna el urától, mint vak­buzgó katolikus asszony. Évek óta húzódik a házaspár háboruskodási ügye, de Zichy Rafael gróf minden érdeklődést, amely családi ügyeinek fellebbentését célozta, el­hárított magától. A gróf eddig minden kérdezőskö­­dést visszautasított, nem nyilatkozott, nem beszélt feleségével való harcáróL BESZÉLGETÉS ZICHY RAFAEL GRÓFFAL. Előzetes telefonbeszélgetés után ma este 10 órakor munkatársunk beszélgetett Zichy Rafael gróffal. A gróf a Gellért-szálló foyerjé­­ben várta munkatársunkat. A foyer egyik szegletében telepedtünk le. Magas, vállas és rendkívül elegáns férfi Zichy Rafael gróf, aki azonban már a 60 év körül jár. Jól ápolt, észbevegyülő, tömött szakáll körüti finom­­vonalú arcát. Amikor megkérjük, nyilatkozzék gondnokság alá való helyeztetéséről és a szé­kesfehérvári törvényszék ama ítéletéről, amely vagyonát zár alá rendeli, keserűen legyint és nagyon halkan így szól: — Nem, nem, kérem, talán ezt hagy­juk ... Családi ügy és amint méltóztatik gondolni, nagyon kényes ... Maga elé mered és most már alig hallható hangon ismétli: — Nagyon, nagyon kényes... Az em­ber nem is tudja, miit mondjon, ha nem akar ízléstelen lenni, mert az ügyem mégis csak magánügy, bármennyire kinn van máris a nyilvánosság előtt. Hogy mi a cél­juk a gondnokság alá helyeztetéssel és a vagyoni zárlat elrendelésével, azt magam sem tudom. Végre is nem lehet a lelkekbe látni. Ugyebár? — Beadott a gróf úr fellebbezést a székes­­fehérvári törvényszék ítéletével szemben? — No még egy­elő­re nem. De a terminus előtt az ügyvédemmel beadatom a fellebbe­­zést. Természetesen. Amikor óvatosan arra fordítom a beszél­getés fonalát, hogy mekkora az a hatalmas vagyon, amelynek zár alá rendeléséről szó van, elhárító mozdulatot tesz: — No kérem, hát ezt pontosan igazán nem lehet megmondani. Mert van saját, van családi és van hitbizományi birtok köz­tük. Igazán nem tudnám megmondani, mi­lyen területen fekszik az egész birtok. Pon­tos számot nem tudok mondani. A gróf úr ezután szives volt elmondani, hogy rendszerint fejér megyei birtokán gazdál­kodik, mert egyetlen szenvedélye a föld és öröme a gazdálkodás. Azt mondja, hogy ezek­ben a mozgalmas időkben természetesen nincs kivel odahaza maradni s igy rendsze­rint a Gellért-szállóban lakik. Most csak munkatársunk kedvéért maradt egy ideig a foyerben, mert már készült felmenni szobá­jába. Ezután a gróf úr több feltett kérdé­sünkre a választ megtagadta, mondván, hogy ezekre a kérdésekre ügyvédje, Kozma Jenő dr. hivatott válaszolni. Még elmondotta, hogy családja tagjaival nem gyakran, de szokott érintkezni. Zichy Rafael gróf ezután felállt, elbúcsú­zott és szobájába indult. Végigsimitotta homi­lokát és elég bucsuzás közben ezeket mon­dotta: — Hiába, mozgalmas idők ezek, no de hát én csak védekezem. Az ember mindenesetre védekezik. Kellér Andor. 5 Mi nem halasztunk, nem sorsolunk részletekben az Életjáradék sorsjegy húzása február 6-án L­uther kancellár világos bizalmi szavazást követel. Megkezdődött a német birodalmi­­ülésen a kormánynyilatkozat vitája. „Németország hangja minél előbb érvényesüljön a népszövetségben." A szocialisták addig támogatják a kormányt míg hű marad Locarno szelleméhez. Berlin, január 27. (Az Újság tudósítójának távirata.) A birodalmi gyűlésen a tegnapi kor­mánynyilatkozat után ma megkezdték a vitát. A fajvédőknek a Dawes-féle tervezetben vállalt kö­telezettségek csökkentésére vonatkozó javaslatát elutasították. Fehrenbach centrumpárti képviselő a kormánynyilatkozat külpolitikai részét a kor­­mányzópártok nevében elfogadta. Helyesli a centrum a szociálpolitika és adó terén kilátásba helyezett reformokat. Müller-Franke szociáldemokrata kifogásolta Luther programmbeszédét. Sürgette a népszövet­ségbe való belépést és hangsúlyozta a locarnói szerződés mellett való kitartást. Olyan erők mű­ködnek ezekben a kérdésekben — mondotta a szónok —, amelyek a német politika kétértelmű­ségének hítét keltik. Németország a népszövet­ségben csak oly férfiakkal képviseltetheti magát, akik teljesen e mellett az eszme mellett vannak. A szociáldemokrata párt mindaddig támogatja a kormányt, amíg az hű marad Locarno szellemé­hez. Támogatja a pártja a kormánynyilatkozat­ban vázolt gazdasági politikát is. Westarp gróf (német nemzeti) a népszövet­ségbe való belépés előfeltételéül követelte a né­met álláspont elismerését a népszövetség egyez­ségokmányának­ 16., 17. cikkére vonatkozóan, a német léghajózás korlátozásának megszün­tetését, a katonai ellenőrzés eltávolítását, a háborús bűnösség kicsikart elismerésének kikü­szöbölését, a gyarmatokhoz való német jog elis­merését és a megszállási határidők megrövidíté­sét. A Stresemann-féle külpolitikával szemben a német nemzetiek a legnagyobb bizalmatlansággal vannak. Luther birodalmi kancellár szólalt most fel. — A sok részletkérdésre — mondotta — ki kell jelentenem, hogy most csak arról a politikai kérdésről van szó, vájjon a birodalmi gyűlés megadja-e ennek a kormánynak a gyakorlati munka le­hetőségét. A kormány azért alakult meg így, mert többségi kormány alakítása nem volt lehetséges. Önök jól tudják, hogy a haza olyan állapotban van, amikor a legnagyobb komolyságra van szükség. Egyes jel­szavakkal nem lehet úrrá lenni a helyzet fölött. A kormány nem éri be azzal, hogy elutasított bizalmatlansági indítványok hátsó lépcsőjén áll­jon meg. Világos bizalmi szavazást követelünk. — Ami a Westarp által felvetett kérdéseket illeti, nézetem szerint lehetetlen most állást fog­lalni azokban a kérdésekben, amelyeket Westarp gróf a vitába vetett. Németországnak a népszö­vetségbe való belépéséről a birodalmi gyűlés már meghozta az elvi döntést s a kormány nem­ mondhat le arról, hogy világos és egységes poli­tikát követve, a német népet ismét érvényre jut­tassa a világon. Az az óhajom, hogy Németország hangja a a népszövetségben minél előbb érvényesül­jön. Arra a kérdésre, vájjon Németország a maga jo­gos igényeit kívülről vagy belülről óhajtja-e ér­vényre juttatni, a kancellár azt felelte: Benn, a népszövetségben. A birodalmi gyűlés csütörtök délután 2 órára napolta el magát. Halállal végződött Liczencziásné kalandja. Öngyilkosság egy ellopott pénztárca miatt, amelyet a szekrény háta mögé rejtve találtak meg a detektívek. Ma délután megjelent a főkapitányság köz­ponti ügyeletén Marinkás Lajos pesterzsébeti lakos és feljelentést tett egy ismeretlen nő ellen, aki la­kására csalta és ott meglopta. Marinkás elmon­dotta, hogy ma érkezett vissza Cseh-Szlovákiából, ahol rokonait látogatta meg és 1100 szokott hozott magával. Ezen a pénzen kívül 160.000 korona volt a tárcájában, amelyet az ismeretlen nő mindenes­től ellopott. Marinkás részletesen előadta kalandjának előz­ményeit. A keleti pályaudvarról jövet bement a Debrecen-szálló vendéglőjébe, ahol meguzsonná­zott. Itt megismerkedett egy közepes korú nővel, akit elkísért. Hosszabb ideig tartózkodott a nő la­kásán és amikor elvált, a legnagyobb meglepetés­sel vette észre, hogy hiányzik a pénztárcája. Feljelentésére azonnal detektívek siettek ki a Debrecen-szállóba, ahol megállapították, hogy a feljelentett nő özv. Liczencziás Györgyné, negy­venkétéves kávéfőzőnő, aki a Király­ utca 87. szám alatt lakik. Hamarosan előkerítették Liczen­­cziásnét, aki a legállhatatosabban tagadta, hogy ő lopta volna el a pénztárcát. Egy detektív elkí­sérte az asszonyt a lakására, ahol házkutatást akart tartani, hogy előkerítse a pénztárcát. Alig kezdett a lakás átvizsgálásához, megszólalt Li­­czencziásit? és kérlelni kezdte a detektívet:­­- Ne tessék tovább folytatni a kutatást, in­­kább én magam adom elő a tárcát! Ezzel máris kifelé indult a szobából a kony­hába, mintha onnan akarná előadni a pénztár­cát. A detektív gyanútlanul követte. Az asszony azonban meg sem állt a konyhában, hanem hir­telen elhatározással kitárta a konyhaajtót, kiro­hant a folyosóra és hatalmas lendülettel átvetette magát a korláton. Egy pillanat múlva összezúzot­tan, haldokolva feküdt a ház udvarának köveze­tén. A detektív lesietett hozzá, de már nem tudott beszélni a haldokló asszonnyal. Értesítette a mentőket, de mire kiérkeztek, Liczencziásné már halott volt. A rendőrségről bizottság érkezett a Király­ utca 87. számú házba, amely intézkedett a holttest elszállítása és a házkutatás tovább­folytatása iránt. Rövid keresgélés után"sikerült is a szekrény mögött megtalálni Marinkás Lajos pénztárcáját, amelyben hiánytalanul megvolt az i­­ő szokás és a 160.000 magyar korona. A rendőrség megállapította, hogy Liczen­cziásné 16 éven át rendőri felügyelet alatt állott, majd pár évvel ezelőtt egy gyárvállalat főportása feleségül vette. Egy esztendeje az ura meghalt és az asszony kávéfőzőnő lett egy kávéházban. Az itteni jövedelméből azonban nem tudott megélni és, úgy látszik, ez vitte rá a bűnös életből ki­szabadult asszonyt az újabb bűnözésre.

Next