Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-27 / 21. szám

SZERDA, 1926 JANUÁR 27 ÚJSÁG Nagy József kocsis halála­­ a debreceni törvényszék előtt. A vádlott gazdasági akadémiai hallgatók Szabó Zoltán és Kleblatt Hugó tagadják, hogy részt vettek a halálosvégű verekedésben. A legfon­tosabb tanuk nem jelentek meg a tárgyaláson. Debrecen, január 26. (Az Újság tudósítójá­nak telefonjelentése.) Másfél esztendővel ezelőtt, egy októberi reggelen a Hajdúhadház felé haladó vasúti vonal pályaőre a pallagi gazdasági aka­démia tájékán észrevette, hogy Nagy József deb­receni kocsis harmincnál több ütéstől és szúrá­soktól eltorzultan és eszméletlenül fekszik. Két nap múlva meghalt Nagy József. Az ügyben elő­ször a hajdúhadházi csendőrség, majd a deb­receni rendőrség nyomozott s a gyanú az első pillanatokban a gazdasági akadémia hallgatóira irányult, akik közül többet őrizetbe is vettek. Az ügyészség végül csak két gazdasági akadémiai hallgató ellen tartotta fenn a vádat halált okozó súlyos testi sértés cílén és a debreceni törvény­széknek Serig Jenő dr. táblabíró elnöklésével működő bü­ntetőtanácsa ma délelőtt 9 órakor kezdte meg e bonyodalmas ügy főtárgyalását. A vádirat szerint Szabó Zoltán és Kleblatt Hugó halált okozó súlyos testi sértés bűn­tettét követték el mint tettestársak, mert 1924 október 19-én az esti­ órákban Nagy József kocsist bántalmaz­ták, aki ennek következtében október 21-én meg is halt. A trai tárgyaláson elsőnek Szabó Zoltánt hall­gatták ki, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdéses estén az Akadémia kantin­­jában menza-ügyeletes volt és négy társával együtt szórakozott. Közben betévedt oda Nagy József kocsis, ittas állapotban és hangos szóval még bort követelt. Figyelmeztette Nagyot, hogy csak szívességből kaphat italt, de nem követe­lésre, mire Nagy ezeket mondotta: — Nekem egy ur sem parancsol! Továbbra is csendesíteni igyekezett Nagy Jó­zsefet és még kocintott is vele, mire Nagy el is távozott. Később, 10 óra tájban újból visszatért a kocsis s amikor a bort a zárórára való tekintettel, megtagadták, bicskát vett elő. Egyik társa kezéből Szabó botot ragadott ki és ezzel kétszer Nagy József fejére ütött. Nagy ez­után ismét eltávozott a helyiségből. Félóra múlva találkozott a vádlott Simi László elsőéves gaz­­dásszal, aki előadta, hogy Nagy József az ököris­tállók tájékán meg akarta ölni, de­­ elmenekült előle. Tizenegy óra tájban — folytatta Szabó Zol­tán vallomását — a női cselédlakásokhoz men­tek társaival együtt. Elnök: Hát ilyen állapotok vannak az aka­démián? Vádlott: Kérem, fiatal az ember! Én egy Vera nevű szobaleánnyal beszélgettem, majd vissza­tértünk lakásaink felé. Ekkor nagy verekedésnek voltam szemtanúja. Nagy József még mindig bort követelt a kantinban, mire több gazdász körülvette és ütötték. Nem vettem részt a vere­kedésben. Utána Kleblatt Hugót hallgatták ki. Azt han­goztatta, hogy nagy kiabálásra lett figyelmes, a kocsis szidalmazta a gazdászokat. Ki akart menni s ekkor látta, hogy folyik a verekedés. Elnök: Tanú van arra, hogy maga is fel­kiáltott: Én is adok neki egyet! És botot ra­gadva kirohant. Vádlott: Ez valótlann. Elnök: A rendőrségen tett vallomásában azt adta elő, hogy a botok pufogásából is azt ész­lelte, hogy verik a parasztot. Vádlott: Ez nem igaz. Elnök: Miért nem feküdt le akkor éjjel? Vádlott: Én lefeküdtem és aludtam nyu­godtan. Elnök: A tanúk szerint nem aludt, sőt az ágya is vetetlen volt. Kleblatt végül azzal fejezte be vallomását, hogy ártatlannak érzi magát és nem felel meg a valóságnak a tanuk állítása, hogy ütötte volna Nagy Józsefet. Utána özvegy Nagy Józsefnét hallgatja ki a bí­róság. Sírástól csukló hangon adta elő, hogy hat gyermeke volt,­­férje halála óta kettő meghalt és most négy gyermekével együtt nyomorog. Férje mindig békés természetű volt és csak igen ritkán volt a boros. Kerekes ügyész: Igaz, hogy a férje a gyilkosság előtt vitézzéavatás előtt állott? Nagy Józseffgl: Igaz,­Férjem halála után érke­zett meg az értesítés, hogy hamarosan vitézzé avatják. Simon Sándor dohánykertész tanúvallomásá­ban azt hangoztatta, hogy este tíz óra körül talál­kozott Nagy Józseffel, aki aziránt érdeklődött, merre kell mennie Deb­recenbe, oda igyekszik panaszt tenni a rend­őrségen, mert megverték a gazdászok. Sze­rinte Nagy nem volt ittas. Takács Zsigmond nyug­­gazdasági akadémiai ,nár előadta, hogy hallotta amint Nagy József vontatott hangon azt mondta, hogy „No, engem jól helybenhagytak a gazdászok!" .Gál Márton cipészsegéd együtt volt Nagy Jó­zseffel a kantinban. Nagy énekelni kezdett, de ami­kor figyelmeztette, hogy itt urak is vannak, el­hallgatott. Nagy senkit nem fenyegetett és nem volt részeg. Együtt­ is távoztak, majd mikor ő le­feküdt, Nagy újból visszatért az ivóba. Nemso­kára nagy zajt hallott s amikor kitekintett, látta, hogy 15—20 gazdász körülvette és üti Nagy Jó­zsefet. A zajból kihallatszott a kocsis hangja: „Ne üssenek az urak agyon! Ne bántsanak!", mire egy vastaghangú gazdász biztatta a többit: Üssétek agyon a kutyát! Nagynak mégis sikerült kimenekülni a gyűrűből. Még látta, hogy 11 óra tájban a gazdászok énekelve jöttek a hajdúhad­házi vasúti pályatest felől. Orosz József pincér, tanú, a kantinban szol­gált és terhelő adatokat adott elő Kleblad­­a, majd Kökény Rózsi mulatóhelytulajdonosnő azt adta elő, hogy hogy az eset után megjelenít a mulatóban egy 12 főnyi gazdászcsapat és botrányt ren­­­­dezett. Mikor már revolvert szedtek elő, rendőrrel fe­nyegette őket, de a gazdászok kijelentették: — Nem félünk mi senkitől. Nem lehet ba­junk. Most is készre csináltunk valakit és nincs baj. Elnök: Mondja csak, Szabó, ott volt maga annál az esetnél, mikor az egyik bírósági ügyész autóját feltartóztatták és igazoltatták? Szabó Zoltán vádlott: Nem. Elnök: És Kleblatt? Kleblatt Hugó vádlott: Én ott voltam az ügyész igazoltatásánál, de azt nem komolyan csináltuk. Elnök: Hát miféle úriemberek maguk? Azt hiszik, hogy mindent lehet? Őserdőben vagyunk vagy kulturállamban. Ügyészeket igazoltatnak, a Bikában pofozkodnak és ga­rázdálkodnak. Kleblatt vádlott: Ittasak voltunk és már meg­büntettek bennünket. Elnök: Aki nem bírja az italt, az ne igyék. A büntetés dupláját is megérdemelnék az ilye­nekért. Több lényegtelen tanú kihallgatása után az ügyész indítványozta a tárgyalás elnapolását, mert a legfontosabb tanúk nem jelentek meg a mai tárgyaláson. A bíróság méltányolta az ügyész­ségi indítványt és a késő esti órákban úgy dön­tött, hogy a koronatanúk kihallgatása, illetve el­­állításáig a tárgyalást elnapolja. Szávay Gyula kérésére elrendelte a polgármester a vizsgálatot a Petőfi-Társaság ellen. m H——HM——■ mn Sürgősen megvizsgálják a Petőfi-Társaság üzleteinek ügykezelését. — Nem az elnökség kérte a vizsgálatot, hanem ellene adott be Szávay panaszokat a belügyminiszterhez. A Petőfi-Társaság botrányait az Újság pattantotta ki és megírta közleményeiben, hogy­ Szávay Gyula főtitkár az elnökségnek könnyelmű eljárása miatt lemondott állásáról, megfellebbezte az elnökség határozatait a belügyminiszterhez és egyszersmind vizsgála­tot kért a társaság ellen. Az Újság közlemé­nyei részletesen ismertették a botrányokat, amelyek a Petőfi-Társaság üzletei körül kelet­keztek. • A társaság egy megbízhatatlan vállalkozó­nak adta ki Jókai-emlékbélyeg akcióját, aki ahelyett, hogy a társaságnak járó részesedést befizette volna, a Petőfi-Társaságot több száz­millió adóssággal terhelte meg. Pásztó Márton vállalkozónak üzelmei miatt a Petőfi-Társaság kénytelen volt házi kezelésbe venni a bélyeg­akciót és a vasúti tagjegyeket, hogy az általa csinált adósságokat fedezhesse és az üzletből a maga részére valamilyen jövedelemre szert tegyen. Az akciónak házi kezelésbe vétele rendet teremtett és amikor már százmilliót jövedelmezett a társaságnak, akkor az elnökség dezavuálva három közgyű­lésnek a határozatát, amely a házi kezelést és az akciónak decem­ber 31-én való beszüntetését mondotta ki, december 18-án visszaadta Pásztó Már­tonnak a milliárdos üzletet és kijárta az akciónak négy hónappal való meghosz­­szabbítására szóló engedélyt. Az Újság közleményeire a Petőfi­ Társaság egyetlen sornyi érdemleges cáfolatot nem tu­dott produkálni, ellenben a politikai szolgála­tai és összeköttetései révén irodalmi társasági elnökké lett elnökhöz közelálló lapokban olyan nyilatkozatokat adott le, hogy Szávay Gyula követett el szabálytalanságokat és azért az elnökség vizsgálat elrendelését kérte. To­vább is elment az elnökség, mert tegnap egy zárt ülést is tartott, amelyen mozgalmat kezdtek, hogy Szávay Gyulát a társaságból ki­zárják. A Petőfi­ Társaság el­nökségének mes­terkedéseit most megcáfolja a székesfőváros polgármesterének határozata, amelyből kitű­nik, hogy ki kérte a vizsgálatot. A polgár­­mesteri leirat a következőképen szól: Budapest székesfőváros polgármestere. 924011926—IV. szám. Tárgy. A m. kir. belügyminiszter leirata Szávay Gyulának, a Petőfi-Társaság volt főtitkárá­nak a Petőfi-Társasági elnökség több határo­zata ellen beadott panaszai ügyében. Határozat: A m. kir. belügyminiszter ur a folyó hó 18-án 282.829/1925—VII. sz. alatt kelt leira­tával leküldötte hozzám a Szávay Gyula budapesti lakos által a Petőfi-Társaság elnökségének több határozata ellen beadott panaszait azzal, hogy a panaszokat az 1034/1873.em­. B. M. sz. körrendelet 4. pontja alapján vizsgál­nám meg. A vizsgálat lefolytatásával Liber Endre szfőv. tanácsnok urat bizom meg, ki mellé Zobor Miklós dr. szfőv. tan. fogalmazót, továbbá a panasz pénzügyi vonatkozású ré­szeinek megvizsgálására Hoffmann Dezső számvevőségi főtisztet osztom be. Felkérem a tanácsnok urat, hogy a vizs­gálatot sürgősen folytassa le és a vizsgálat eredményéről szóló jelentését közvetlenül hozzám mutassa be. Erről Liber Endre tanácsnok urat, a pa­naszok egyidejű kiadása mellett, továbbá Zobor Miklós dr. szföv. tan. fogalmazót, Hoffmann Dezső számv. főtiszt és Szávay Gyula urakat, valamint a Petőfi-Társaság elnökségét értesítem. Budapest, 1926 január 25-én. Sipőcz dr. s. k. polgármester. A szabálytalanságokkal vádolt Szávay Gyula kérte tehát a vizsgálat megindítását. Ennek lesz a f­ivatása, hogy kiderítse, milyen érdekekből történt a milliárdos bélyegakció­nak egy megbízhatatlan embernek a kezébe való visszaadása és miért kellett három rend­kívüli közgyűlés határozatát semmibe se véve, az ominózus akciónak meghosszabbítását kijárni. (n. t.) gazdasági és szociálpolitikai területen kény­telen lesz nyomatékkal megtenni minden lehe­tőt, hogy a gazdasági élet erősödését fejlessze és a legszélesebb néprétegek ínségét enyhítse. A közadók csökkentésére irányuló minden fáradozásnak a kiadások legnagyobb korláto­zása mellett is határt szab a gazdasági élet el­szegényedése folytán támadt helyzet és azok a megterhelések, amelyeket általános politikai helyzetünknél fogva magunkra kellett ven­,­nünk. A birodalmi kormány minden erélyével a gazdasági élet hitelhelyzetének javítá­sára fog törekedni, amihez olcsóbb és hosszúlejáratú hitelekre­ van szükség s itt a kormány különösen a me­­zőgazdaság ínséges helyzetére is gondol. A birodalmi kancellár a belpiac erősítése mellett hangsúlyozta a­ kivitel növelésének fontosságát, azután kijelentette, hogy a kormány munkásvédelmi törvényt fog előterjeszteni, amely felöleli az erre vo­natkozó eddigi rendelkezéseket és a mun­kaidőt új rendezésnek veti alá. A­ washingtoni egyezmény ratifikálását illető­, még a birodalmi kormány kitart az eddigi ígé­­­retek mellett, de a munkaidő csökkentése csak Franciaországgal, Angliával és Belgium­mal egyidejűleg történhetik meg. A kormánynyilatkozat után, amelyet a kormánypártok tetszéssel fogadtak, a kommu­nista közbekiáltások viszont semmiféle ha­tást nem keltettek, a Ház szerda délután egy órára elnapolta magát. A német nemzetiek­nek azt a javaslatát, hogy Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépését bizo­nyos feltételektől tegyék függővé, nagy derült­ség mellett a kormánynyilatkozat feletti vitá­hoz csatolták. ­ Bemutatkozott az if. Luther-k kabinet. Locarno, választójogi törvényreform s a közkiadások mér­séklése a kancellár beszédének lényege. — Törvénnyel rendezik a volt uralkodóházak vagyonjogi elszámolását. Berlin, január 26. Luther dr. birodalmi kancellár ma délután félhárom órakor zsú­folt ház előtt olvasta fel a kormánynyilatko­zatot és kifejtette, hogy a kormány mint ki­sebbségi kormány elvileg rá van utalva a kor­mányhoz nem tartozó pártok támogatására és kéri ezek segítségét, hogy a nehéz külpoli­tikai helyzetben és a nagy gazdasági válság­ban célszerűen és a nép hasznára vezethesse a birodalom ügyeit. — A külpolitikában utunkat — mondotta Luther kancellár — a rocarnói szerződés és a birodalmi gyűlésben mondott leg­utóbbi beszédem általános irányvonalai határozzák meg. A birodalmi kormány legfontosabb döntése Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépésére fog vonatkozni. A birodalmi kormány ajánlatosnak látja, hogy a külügyi költségvetés küszöbön álló tárgyalása során a külpolitika minden részletkérdését meg­vitassa. • A kormány ma csak a második és har­madik zónát megszálló csapatok létszámá­nak kérdésére utal, amely ez időszerint a vita középpontjában áll. A normális létszám fo­galma nem fogható fel máskép, m­int úgy, hogy egyet jelent a számbajövő vidékek bé­kebeli német csapatlétszámának fogalmával. Az érdekelt idegen kormányokkal a tárgyalá­sok erről élénken folynak. A birodalmi kor­mány reméli, hogy a tárgyalások az általunk óhajtott eredményekre vezetnek. Ami a belpolitikát illeti, arra nézve, hogy a kormány milyen elvi álláspontot foglal el az alkotmány, továbbá a birodalom és az országok közti kapcsolat kérdésében, a kan­cellár utalt arra a kijelentésre, melyet 1925 január 19-én a birodalmi gyűlésen tett, az­után kifejtette, hogy a birodalmi kormány komolyan gondol a választójogi törvény megjavítására és arra, hogy a volt uralkodóházakkal fel­merült vagyonjogi elszámolást birodalmi törvény útján rendezze. A kormány meg akarja kímélni a német népet a népszavazással járó nyugtalanságtól. Az egész kormány- és közigazgatási tevékenységet kivétel nélkül annak az alapelvnek kell irá­nyítania, hogy a közkiadások a legkisebb mértékre csökkentendők. A helyzetet rend­kívül nagymértékű gazdasági válság jellemzi, finnek leküzdése a legsürgősebb feladat. Szük­séges ehhez minden szellemi és erkölcsi erő sorompóba hívása s a német nép egész mun­kássága és takarékossága. A kormány pénz­ Törvényjavaslat a kázhaszonrészesedés eltörléséről. Bod János pénzügyminiszter a mai nem­zetgyűlésen beterjesztette a kincstári ház­haszonrészesedés megszüntetéséről, a beruhá­zásokról és egyéb pénzügyi rendelkezésekről szóló törvényjavaslatát. A javaslat felhatalmazza a pénzügyminisz­tert, hogy a kincstári házhaszonrészesedést 1926. február hó elsejétől kezdődő hatállyal­­ megszüntesse. Az indokolás szerint az államháztartás adott helyzete most lehetővé teszi ennek a súlyos és igazságtalan adónemnek a megszüntetését. Megjegyzi a javaslat indokolásában a pénz­ügyminiszter, hogy a kincstári haszonrésze­sedés megszűnése az egyenes adóbevételeknél mintegy 140 millliárd korona bevétel elmara­dását fogja jelenteni, a közszolgálati alkalma­zottak és nyugdíjasok járandóságánál, to­vábbá az állami hivatalok elhelyezési költsé­geinél azonban jelentékeny megtakarítást fog eredményezni. Felhatalmazást kér a pénzügyminiszter a törvényjavaslatban a kormánytól arra is, hogy a külföldi kölcsönből további 20 millió aranykorona, vagyis 290 milliárd papír­­korona legyen hasznos beruházásokra fordítható. Ezenkívül felhatalmazást kér a javaslat arra is, hogy a törvényesen felhasználható összegeken kívül azt a 24 millió aranykoronát (348 milliárd papírkoronát), amelyet a kor­mány a vármegyéknek, városoknak és ár­­mentesítő társulatoknak adott kölcsönéből teljes mértékben visszakapott, további beru­házásokra fordíthassák. Jóváhagyást kér a pénzügyminiszter a cukorrépa forgalmi adó kulcsának két száza­lékkal történt csökkentéséért is. Foglalkozik a javaslat a tárgy­sors j­átékok ügyével is, melyet az indokolás szerint a já­tékszenvedély felkeltése miatt a pénzügymi­niszter károsnak tart. Ezért javasolja, hogy csak olyan tárgy-sorsjátékok kaphassanak engedélyt, amelyeknél a sorsjegyek száma a 30.000 darabot, névértéke a 12.500 koronát meg nem haladja és amelyeknél a nyeremény­­tárgyak hazai iparcikkek. Ingatlanok, lakások, üzletek, vállalatok, továbbá készpénz, értékpapír kisorsolása nem engedélyezhető. Engedélyt sorsolásra egyébként is csak ki­mondottan közjótékonysági vagy kulturális intézmények kaphatnak, évenként egyszer. Egyes személyek csak 20 millió korona értékű ingóságok kisorsolására kaphatnak engedélyt szorult anyagi helyzetük javítása érdekében. A törvényjavaslat utolsó rendelkezése sze­rint a dohányjövedéki kihágások és szabályta­lanságok pénzbüntetésének legutóbbi feleme­lését hatálytalanítja. AZ INDEMNITÁSRÓL SZÓLÓ JAVASLAT. Bod János pénzügyminiszter a mai nemzet­gyűlésén beterjesztette az indemnitásról szóló törvényjavaslatot is. A javaslat felhatalmazza a kormányt, hogy az adókra és egyéb állami jövedelmekre vo­nat­kozó jogszabályokat az 1926. évi június hó végéig érvényben tarthassa s azokból az állami kiadásokat a már meghatározott módon fedez­hesse. 5

Next