Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-28 / 22. szám

____ ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1926 JANUÁR 2. Nem kapott utasítást a rendőrség a nyomozás kiegészítésére. Clinchant francia követ ma átadta Duiand miniszterelnök kívánságait a frankhamisítás nyomozását illetőleg Bethlen István grófnak és ennek a nyomán olyan hírek terjedtek el, hogy a szükségessé vált pótnyomozás lefoly­atásával újra a főkapitányságot bízzák meg. A késő esti órákig azonban semmi nyoma sem mutatkozott annak, hogy a rendőrség újból belekapcsolódnék a nyomozásba. A fő­­kapitányság épületében tovább tart a már hetek óta tapasztalható mozgalomnélküli csend. Sem az ügyészségtől, sem a belügymi­nisztériumtól a frankhamisítással kapcsolato­san semmiféle utasítás nem érkezett. Nem is várnak ilyenre, mert a frankhamisítás ügyé­nek vezető tisztviselői nincsenek bent hiva­talukban. Dauer Ernő főtanácsos fáradal­mainak kipihenése céljából szabadságra ment és a referense betegen fekszik a lakásán. De nincsenek már permanenciában a detektívek sem. Míg az elmúlt héten a pénzhamisítási ügyekkel foglalkozó detektív-szakcsoportok­­ból négy-öt detektív állandóan készenlétben várakozott, hogy esetleges megbízatásokat el­végezzen, most már ez a részleges perma­­nencia is megszűnt. Holnap délelőttre sem várnak nagyobb dolgokat, mert a detektívfő­­nök úgy rendelkezik, hogy a szakcsoportok emberei rendes hivatali idejükben jelentkez­zenek szolgálattételre. A detektívek ugyanis két csoportba vannak osztva. Az egyik dél­előtt 9-kor, a másik 11 órakor kezdi meg a szolgálatot. A rendőrségnek a frankhamisítási ügyben való tétlensége most már harmadik hete tart. Ez alatt az idő alatt semmiféle ténykedése a rendőrségnek nem volt és ha a Budapesten időző francia kiküldöttek meg is jelentek a főkapitányságon, annak semmi­féle érdemleges oka nem volt. Tegnap olyan hírek terjedtek el, hogy a franciák megjelen­tek a főkapitányságon és megszemlélték annak a gépnek a roncsait, amelyet a térké­pészeti intézetben zúztak össze apró dara­bokra és adtak el ócskavasképpen egy keres­kedőnek. Ez a hír sem felel meg a valóság­nak, a franciák nem érdeklődtek a gép iránt. Annak roncsai a főkapitánysági épület pince­­helyiségében lévő raktárban fekszenek a többi corpus delicti között és beszállításuk óta senki meg nem nézte őket. A főkapitányságon nem is tartják valószí­nűnek, hogy újból belekapcsolódjanak a frankhamisítás nyomozásába. Alkalmunk volt különben erről egy vezető állásban lévő rendőrtisztviselővel beszélni, aki a következő­ket mondotta: — Teljesen kizártnak tartjuk, hogy a rendőrséget bízzák meg a pótnyomozással. Ez ellentétben állana a perrendtartással is. A vádirat készítése közben ugyanis szó sem le­het pótnyomozás elrendeléséről, mert maga az a tény, hogy a vádirat készülőben van, a nyomozás befejezését jelenti. Pótnyomozás­ról csak a vádirat elkészülte után lehet szó, amikor az akták már a vizsgálóbíró kezében vannak és a vádirat adatai alapján mutatko­zik szüksége annak, hogy a bűnügy bizonyos részeire vonatkozó nyomozás kiegészíttessék. Érdeklődtünk magánál a főkapitánynál is, hogy kapott-e utasítást a nyomozás folytatá­sára és megállapítottuk, hogy Marinovich Jenő az utóbbi napokban a frankhamisítási ügyben sem az ügyészséggel, sem a kormány­nyal semmilyen érintkezésben nem volt­­tak, egyáltalában nem elégítik ki őket, mert semmi újat és érdemlegeset nem tartalmaznak. Megkérdeztük ezután Doucet-t, hogy mi­tevők lesznek a francia delegátusok abban az esetben, ha az újabb kihallgatások illetőleg szembesítések alkalmából a letartóztatásban levő terheltek nem hajlandók a francia kikül­döttek előtt vallomást tenni. Doucet erre azt válaszolta, hogy ők még nem kapták meg hivatalosan az ügyészségtől azt az értesítést, hogy a nyo­mozás további folyamatában közvetlenül is közreműködhetnek, kikérdezhetik Win­­dischgrätzéket. A francia misszió tagjai még mindig várják ezt a hivatalos értesítést. Amennyiben — mondotta Doucet — Windischgrötzék meg­tagadják a vallomástételt, abban az esetben, ha mi jelen leszünk a kihallgatásoknál és nem lesznek hajlandók kérdéseinkre válaszolni, nem marad más hátra számunkra, mint hogy elutazzunk. Doucet még azt is közölte munkatársunk­kal, hogy Benoist-val állandó kontaktus­ban van. A francia bank megbízottai ma sokáig ta­nácskoztak Sztrache főügyésszel a nyomozás további lefolytatására vonatkozólag, este pe­dig együtt vacsoráztak Ctinchant francia kö­vettel. BENOIST PARISBAN, Páris, január­ 27. Benoist rendőrfelügyelő Budapestről visszaérkezett és budapesti ta­pasztalatairól nyomban jelentést tett felettes hatóságának. A NYOMOZÁS SZÉLES KITERJESZTÉSÉRE TETT INDÍTVÁNYT A BANQUE DE FRANCE ÜGYVÉDJE. Auer Pál dr., a Banque de France jogi képviselője, ma este háromnegyed 7 órakor meglátogatta Sztrache Gusztáv főügyészt. A főügyész Auer dr.-ral körülbelül félóráig tár­gyalt. Munkatársunk felkereste Auer Pál dr.-t, aki a Sztrache Gusztáv főügyésznél tett láto­gatásáról a következőket mondotta: — A főügyész úr ma szíves volt fogadni és meghallgatni indítványunkat, amely a nyo­mozás legszélesebb kiegészítését célozza és pedig a rendőrhatóság útján. Természetesen a Banque de France a nyomozást kiegészítő eme indítványa a legteljesebb mértékben tisztelet­ben óhajtja tartani a magyar törvényeket és rendeleteket, amelyek keretein belül szeretné, ha az ügy elintézést nyerhetne. A főügyész úr nagyon szívélyesen fogadott s úgy látom, hogy a Banque de France kívánságának semmi akadálya sincs. Mi csupán a nyomozás kiegé­szítését kérjük, amelyet a rendőrhatóság út­ján szeretnénk foganatosíttatni. MEGKAPTÁK A FRANCIÁK KÉRDŐPONTJAIKRA A VÁLASZT. A francia kiküldöttek tegnap vették át Sztrache Gusztáv főügyésztől a választ azokra a kérdőpontokra, amelyeket a frankhamisítás technikai részleteire és egyéb ezzel össze­függő kérdésre vonatkozólag már napokkal ezelőtt átnyújtottak. Ma este alkalmunk volt rövid diskurzust folytatni Doucet francia államrendőrségi meg­bízottal, aki munkatársunknak kijelentette, hogy azok a válaszok, amelyeket Windisch­gratz és társai a kérdőpontokra megad­ Két és fél óra hosszat volt ma Rakovszky Iván belügyminiszter a frankbzottság előtt. Ma délelőtt fél tizenkét órakor ült ismét össze a frankhamisítás ügyében kiküldött par­lamenti vizsgálóbizottság Zsitvay Tibor elnök­lésével. A külsőségek ma sem változtak. Őr­ség, titoktartás, a nyilvánosság teljes kizárása, minden intézkedés a tegnapi és a tegnapelőtti mintára történt. Maga a hivatalos jelentés sem hosszabb egy szóval sem az eddigieknél. Pedig kívülről valóban érdekesnek látszott a bizottság mai ülésezése. Fél tizenkettőkor megjelent a parlament főrendiházi lépcsőjén Rakovszky Iván belügyminiszter és egyenesen a tanuk számára elkülönített szobába ment. Innen 12 óra előtt néhány perccel hívták a bizottság plénuma elé a belügyminisztert, aki két és félóra hosszat tartózkodott benn a bizottság tanácstermében. Elmúlt egynegyed három, amikor Ra­kovszky Iván ismét kilépett a folyosóra. Külső jelekből ítélve, úgy látszik, hogy a vizsgálóbizottság mai ülésének nem volt más programmja, mint a belügyminiszter részletes kihallgatása, mert háromnegyed három órakor már befejezték a tanácskozást. A mai ülésről a következő szűkszavú hi­vatalos közlést adták ki: A parlamenti vizsgálóbizottság a mai nap folyamán délelőtt fél 12 órától délután három­negyed három óráig tartotta folytatólagos ülését, amelynek során Rakovszky Iván bel­ügyminiszter kimerítő felvilágosításokat adott mindazokra a kérdésekre, amelyeket a bizott­ságban hozzá intéztek. Ezután a bizottság a további érdemleges munkája tekintetében határozott s legközelebbi ülését csütörtök dél­előtt fél tizenkét órára tűzte ki. Feltűnt, hogy a f­rankbizottság ezúttal nem este, hanem délben ülésezett. Zsitvay Tibor el­nök, akihez munkatársunk kérdést intézett, kijelentette, hogy ez a bizottság határozata alapján és kimondottam célszerűségből tör­tént. Értesülésünk szerint a bizottság még nyolc-tíz ülést fog tartani s aztán a nemzet­gyűlés elé terjeszti jelentését. Sürgősen akarja lefolytatni Liber tanácsnok a vizsgálatot a Petőfi-Társaság ellen Ma három órán keresztül informáltatta magát a tanácsnok. Kihall­gatások és szembesítések is lesznek a vizsgálat során. Péntek este átvizsgálták a könyveket. Újabb üzletet ajánlott a Petőf-Tár­saságnak Sas Ede. A P­ető­fi­ Tár­saság botrányos üzletei ügyé­ben ma megindult a vizsgálat. A polgármes­ter — amint az Újság már jelentette — Liber Endre tanácsnokot bízta meg a vizsgálat meg­­ejtésével és segítségére kirendelte Zobor Mik­lós dr. tanácsi fogalmazót, a pénzügyi vizs­gálat megejtésére pedig N­­o­ff­maim Dezső számvevőségi főtisztet. Liber tanácsnok ma este hat órakor munkatársaival megjelent a Petőfi­ Társaság épületében, hogy hozzáfogjon a vizsgálathoz. Megjelenéséről értesítette a társaság elnökségét (és természetesen Szávay Gyulát, a panaszttevő volt főtitkárt is odaké­rette. A tanácsnok ma csak általánosságban kivánt informálódni és ez három óra hosszat tartott. Már este kilenc óra volt, amikor a Petőfi­ Társaságból eltávoztak. A háromórás infor­málás közben a tanácsnok kifejtette, hogy a társaság mindenféle üzleti akciójának leg­kisebb részleteire is ki akar terjeszkedni, mindamellett sürgősen kívánja lefolytatni a vizsgálatot, hogy megállapítható legyen, milyen visszaélések történtek és milyen módon, deza­­vuálta az elnökség a közgyűlési határozatokat. Az első érdemleges vizsgálatot péntek délután tartják meg, amikor már a könyvek megvizs­gálására is sor kerül. Kihallgatásokat is tart majd a tanácsnok és hogy az egyes részleteket tisztázza, szembesítések is lesznek. A vizsgálat után a tanácsnok jelentést tesz a polgármes­ternek, aki azt a belügyminiszternek továb­bítja. Ugyanakkor a nyilvánosság részére is kiadnak hivatalos jelentést a vizsgálat ered­ményéről. A Petőfi­ Társaság elnöksége tudvalevőleg meghosszabbíttatta azt a rag­yegy akciót, amely körül a botrányok támadtak. Ezt az akciót ominózus volta miatt a közgyűlés az eredeti tervhez képest december 31-én be akarta szün­tetni, de az elnökség a koncessziót négy hó­nappal meghosszabbíttatta. Az akció lebonyo­lítását újból Pásztó Mártonra, illetve annak részvénytársaságra, a Múzsára ruházta, mely­nek­ egyik igazgatósági tagja Sas Ede, a Pe­tőfi-Társaság titkára, akit Szávay lemondása után a főtitkári teendők elvégzésével bíztak meg. A Petőfi-Társaság üzleti botrányainak az Újság által történt nyilvánosságra hozatala óta a társaság hétfőn tartott zárt ülést, amelynek egyik igen érdekes eseménye volt, hogy az el­nökségnek a főtitkári teendőkkel megbízott Sas Ede egy újabb üzletet ajánlott megvalósításra. Ez az üzlet abban állott volna, hogy kiadtak volna egy sereg könyvet és azt részletfizetés ellenében ügynökök útján helyezték volna el az országban. Az ülésen megjelent tagok olyan felháborodással fogadták ezt az újabb üzleti ötletet, hogy Sas Ede kénytelen volt azonnal vissza is vonni ajánlatát. k Debreceni kisasszony, mint védőügyvéd a Curia előtt Semmiségi panaszát el- és visszautasították, de személyi sikere nagy volt. Ma délelőtt valóságos premier volt a m. kir. védői jogosultságát igazolja. Ungár Margit dr. fél- Curián. Megjelent egy elegáns, bubifrizurás, b­e­­mutatta iratait, mire az elnök előzékenyen mon­­dem­ül, de azért nagyon decensen öltözött urueány dotta, a II. büntetőtanács előtt és ott mint védőügyvéd jelentkezett. A hölgy Ungár Margit dr., debreceni köz- és váltóügyvéd, akiről mint első magyar női ügyvédről erre a pályára történt lépésekor az Újság két évvel ezelőtt és azóta is megemlékezett. Egy debreceni per került ma a Curia elé és ebben Ungár Margit dr. képviselte az egyébként sze­mélyesen megjelent vádlottat. A folyosón nagy feltűnést keltett a rendkívülien disztingvált, igen kellemes orgánummal megáldott és — amint be­bizonyult — jogászokig is nagyon képzett ifjú hölgy, akinek tiszteletére nem csupán rokoni köre jelent meg, de jóakaró patrónusai közül ott voltak Teller Ármin dr. és Vámbéry Rusztem dr. ügyvé­dek is. A pert a Curián a II. büntetőtanács Szeőke István dr. elnökletével tárgyalta. A tárgyalás meg­nyitása után az elnök felkérte a kisasszonyt, hogy — Rendben van, méltóztassék helyét elfoglalni. Ezzel kezdetét vette a tárgyalás. Az ügy egyál­talában nem vezércikk-témának való. Weisz Gyula italonézési üzletvezető Vas Gyula munkástól hu­szonhárom tyúkot vásárolt hetvenezer koronáért. Az ár gyanút keltett. Kiderült, hogy­ lopott tyúko­kat vett. Ezért a debreceni törvényszék Weisz Gyulát orgazdaságért nyolchavi börtönre ítélte, a debreceni tábla a büntetést kéthavi fogházra szál­lította le. Ez ellen az ítélet ellen adott be Ungár Margit dr. védő semmiségi panaszt, amelyet ma tárgyalt a kir. Curia. Medig curiai bíró ismertette az ügyet, felolvasta a törvényszék és a tábla ítéletét. Az elnök aztán felszólította a védőt, hogy semmiségi panaszát in­dokolja meg. Ungár Margit dr. védő: Nagyméltóságú Curia! Meg kell világítanom azokat a helytelen ténymeg­ állapításokat, amelyeket az alsóbb bíróság . -‘ev Az elnök: Figyelmezetetem, hogy a Curia előtt az alsóbb bíróság ténymegállapításait vita tárgyává már nem lehet tenni. Itt már csupán jogi fejteget­­éseknek lehet helye. Tehát tessék azt megindo­kolni, hogy miért nem lát a védelem orgazdaságot a cselekmény elkövetésében és tessék az egyéb jogászi érveléseket felsorolni. Ungár Margit dr.: Én úgy érzem, nagyméltó­­ságu kir. Curia, hogy itt csak kihágásról lehet szó. A vádlott gyomorbajos ember, aki nem vagyon-, szerzés, hanem egészségi okokból vásárolta a tyú­kokat. Lehet, hogy őt gondatlanság terheli, de el nem képzelhető, hogy nyílt üzletben, tudatosan or­­gazdaságot kövessen el. Nyílt üzletben ilyesmit jó­­zaneszű ember nem követ el Védencem tekintély­, tisztelő, jóravaló fember, akit még a kommün sem­ tudott bűnbe sodorni. Tisztességes ember huszon­három. Újuk miatt nem kockáztatja exisztenciáját, nem teszi ki magát annak, hogy megbélyegzett ember legyen. A társadalom nem a bíróság bölcse­­ségével ítél. A vádlott a legrosszabb esetben is a csirkék vásárlásakor gondatlanságot tanúsított. Kéri őt a kihágásban bűnösnek kimondani és kéri az ítélet végrehajtásának felfüggesztését, mert a vádlott büntetlen és egész életén át tisztes­séges életet élt. Loyzer dr­. koronaügyészhelyettes néhány szó­val indítványozta a semmiségi panasz elutasítását. A Curia tanácselnöke tíz percig tartott tanács­kozás után kihirdette a végzést, amellyel a semmi­ségi panaszt el- és visszautasította. A tárgyalást megelőzően az Újság munkatársa megkérdezte Ungár Margit dr.-tól, hogy két év alatt minek az észleletés ügyvédi pályáján, amelyet ,kezdettől fogva Debrecenben folytat. A kisasszony a következő választ adta: — Mióta ügyvédi diplomám van, szakadatlanul Debrecenben ügyvédkedem. Polgári és büntető­ügyekben vállalok jogi képviseletet. — És melyik szakhoz vonzódik inkább? —3 kérdi munkatársunk. — Hogy melyik szak fogja tevékenységemet le­kötni, az majd később kialakul. Egyénileg —­ őszintén megmondom — engem a büntetőügyek erősebben vonzanak. A mindenkitől elhagyott bű­nös segítségére sietni, azt én igazi női feladatnak tartom.­­ — Úgy tudom — jegyezte meg munkatársunk —, hogy Debrecen erősen konzervatív gondolko­­zású város. Nem észleli ennek tüneteit mint női ügyvéd? — Nem, kérem — válaszolta Ungár Margit dr. — Debrecen lakossága lehet, hogy konzervatív felfogású, de én állandóan a legnagyobb megértés­sel találkoztam. És mondhatom, hogy főleg a bíró­ság előtt a legteljesebb elfogulatlansággal és igaz­­ságérzettel áltak szemben. Most egy embert védek, akinek cselekményét már a tábla bűntettről vét­séggé lefokozta. Boldog volnék, ha a Curián­ sike­rülne — az értékre való tekintettel — a cselek­ményt kihágássá devalválni. Munkatársunk végül megjegyezte: — A Curián szeretik a tömör, erős jogászi ki­fejezéseket, de a hosszú beszédekben nem tudnak gyönyörködni. A kisasszony finoman mosolygott és elmésen válaszolt: — Védencem érdekében mindent el kell mon­danom és remélem, hogy a Curia nálam, mint nő­nél, a hosszabb beszédet mint enyhítő körülményt fogja mérlegelni. Mikor a tanács ítélethozatal végett visszavo­nult, a tanácsnak egyik birótagja kijött az elő­szobába. Kezet nyújtott Ungár Margit dr.-nak és ezt mondotta neki: — Gratulálok, a beszéd nagyon szép volt. Ezt odabenn is elismerték. Ungár Margit dr. boldogan válaszolta: — Ennek végtelenül örülök. Isten itélőszéke után rangban nyomban következik a Curia Ítélő­­szék­. Ennek az itélőszéknek jó véleménye tehát felemelő érzéssel hat. A walesi herceg balesete London, január 27. Leicestershireben egy, parforcevadászaton a walesi herceg lova fel­bukott és­­fekve maradt. A ló magával rán­totta a herceget is, aki kisebb bőrhorzsolások­kal került ki a bajból és nyomban más lóra szállt. Bulgária kifizeti a béke terheit. Szófia, január 27. Bulgária a neuillyi béke pénzügyi rendelkezéseinek teljesítéseképpen az 1925. évben 3 millió aranyfrankot meg­szállási költség címért, 7 millió aranyfrankot pedig jóvátétel címén (vagyis 270 millió le­­vát) fizetett. Az 1926—27. év folyamán Bul­gária­ 27 millió levát fog fizetni jóvátételre és­ ugyanannyit megszállási költség címén. A bol­gár fizetéseket mindig a lejáratkor teljesítet­ték, úgyhogy a jóvátételi bizottság külön in­tervenciója felesleges volt. Jugoszlávia a balkáni garancia­­paktumért. Athén, január 27. (Wolff.) Mint az Elef­­thero Typos című lap értesül, a szerb kor­mány a barátságos hatalmak tanácsára elha­tározta, hogy az érdekelt hatalmaknak bal­káni garanciapaktum ügyében folytatandó tanácskozásokat fog ajánlani. A kérdés elő­készítő tanulmányai elvégzésével Balugcsics berlini szerb követet bízták meg, aki vala­mennyi balkáni kérdésben elismert szaktekin­tély.

Next