Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-09 / 31. szám
6 tekre is kiterjeszti és figyelmezteti, hogy az oda befolyó összegekből a Múzsa Rt.-nak semmit se adjon át. Most már az volt a helyzet, hogy, Pásztó Márton a neki átadott bélyegeket elzálogosította, a befolyt pénzösszegeket visszatartotta és olyan helyzetbe hozta a Petőfi Társaság nevében megindult akciót, hogy annak bevételei egy másik karitatív intézmény érdekében zárlat alá került, úgy hogy hiábavalónak mutatkozott volna minden további munka. Mindezt tudta a Petőfi Társaság is és erre a következőket cselekedte. Várady Jenő ügyésszel való telefonbeszélgetése után egy nappal Farkas Béla levelet kapott, amelyet Vekerdy Géza ügyvéd hivatalos levélpapírján a Múzsa Rt. irt és Pásztó Márton látott el névaláírásával és amelyben közölte vele, hogy mivel Pásztót a Petőfi Társaságnál denunciálta, ügyvezető-igazgatói állásától elmozdítja. Megjegyzendő, hogy Farkas nem volt alkalmazottja a Múzsának, hanem kizárólag ennek az egy akciónak lebonyolítására szerződéses viszonyban állott vele. Így tehát ő nem is volt elmozdítható. De ez, a Petőfi Társaság eljárását bírálva, nem is tartozik az ügyhöz. Azonban szorosan hozzátartozik és ez azután a legjellemzőbb a Petőfi Társaság vezetőségére, egész ügyvitelére és ebben az üzleti ügyben tanúsított magatartására. Hogy ugyan az nap, amikor a Múzsa Rt. denunciálás miatt felelősségre vonta Farkas Bélát, megjelent Farkasnál Sas Ede, a Petőfi-Társaság titkára is, hogy felszólítsa arra, hogy minden a Jókai-centennáriummal kapcsolatosan birtokában levő értéket, iratot és okmányt adjon át neki, mert a Petőfi-Társaság akarja azt birtokba venni. Sas Ede Pfeifer Zoltán dr. ügyvéd kíséretében jelent meg, hogy Farkastól, a dolgokat átvegye. Farkas nem volt jelen s ezért Sas és Pfeifer dr. eltávoztak. Később azonban újból jelentkezett Farkasnál Pfeifer, felmutatott egy levelet, amelyben Sas Ede a Petőfi Társaságtól való megbízását Pfeiferre ruházza át és felszólítja Farkas Bélát, hogy az összes értékeket a Petőfi Társasághoz való beszállítása céljából adja át az ügyvédnek. Farkas a felszólításnak eleget tett, mert csak később tudta meg, hogy ez a Pfeifer Zoltán ügyvéd annak a Vekerdy Géza dr.-nak az irodavezetője, aki a Múzsa r-t.-nak az ügyésze. "Átadta tehát az értékeket, mert a felszólítást Sas Edétől, a Petőfi-Társaság titkárától kapta és azt közölték vele, hogy a Petőfi-Társasághoz visznek el mindent. Ehelyett azonban az történt, hogy Sas Ede Vekerdy Géza Irodavezetőjével a centennáriumi bizottságtól átvett értékeket nem a Petőfi Társasághoz, hanem a Múzsa r.-t.-nak Eötvös utca 8. számú házban levő helyiségeibe vitette át, ami valószínűleg azért történt, nehogy Farkas Béla a Geöcze ügyvéd által küldött letiltó átiratnak eleget tehessen. Ez volt az első eset, amikor a Petőfi Társaság vezetősége semmivel nem törődve, Pásztó Márton érdekében más embereket jogaikban megcsorbított és megkárosított. Később ez ismét megtörtént, azt is ismertetni fogjuk. Vihar a szkupstinában. Belgrád, február 8. A szkupstina mai költségvetési vitájában Korosec tartott nagy beszédet. Mindenekelőtt Szlovénia szomorú helyzetére mutatott rá és ezzel kapcsolatban támadta a kormány pénzügyi politikáját. Az állami egység gondolatára áttérve kijelentette, hogy ez a szerbekre nézve nem jelent semmit, azonban a szlovének ez elv elfogadása esetén elveszítenék nemzeti sajátosságaikat. Kívánta, hogy világosan körvonalazzák, mit értenek a nemzeti egység fogalma alatt. — Szlovénia — mondotta — méltó arra, hogy önmagát kormányozza, ezért nagyon széles önkormányzatot követel. Mert „önöknek megvan a királyuk", mondotta beszédének e részén. —Talán az önöké is!— kiáltották közbe a kormánypárton. — Igen, a mienk is — felelte Korosec —, de nem szlovén. Ezt el kell ismerni. Államjogilag mi őt feltétlenül elismerjük, de nem közös eredetű velünk. , í áhMÖ*® E szavakra hatalmas vihar tört ki. —■ Mondták ezt valaha Ferenc Józsefnek? Várjon Károly szlovén eredetű volt? — kiáltották közbe, egyes radikális képviselők pedig Korosec felé nyomultak. A rendet csaik nehezen állították helyre azzal, hogy az elnök kijelentette, hogy Korosectől távol állott a sértő szándék. Korosec végül hangsúlyozta, hogy az állam összes bajai nézete szerint a centralizmus következményei. Az Újságíró-sorsjáték szerencsehozását február 14-én halasztás nélkül megtartják. Részt vesz minden sorsjegy, melynek számsorában a 2, 4, 7 számok bármelyike előfordul. A nyerő sorsjegyek tovább játszanak az Április hó 8-án megtartandó kihúzáson. Újságíró-sorsjegy mindenütt kapható! ÚJSÁG KEDD, 1926 FEBRUÁR 9 Egy magyar nábob tragikus kálváriája háromezer holdtól a koplalásig. A Gudenus-család örökségi perének tragikus akkordja. — Gudenus Ernő báró könyöradományokból él — Szomorú vándorlás szállodáról-szállodára. — Télen már havat akart lapátolni „Ha sürgősen nem kapok állást, menthetetlenül elpusztulok Sáros, lucskos, borús idő volt. A kapu előtt detektívek beszélgettek elfojtott hangon. A razzia részleteit tárgyalták le egymás között. Két perc múlva a kietlen, ködös udvarból ijedt rikoltások szűrődtek ki az utcára. A második emeletről egy fiatal leány zuhant le az álmos reggelben az udvar kövezetére... Tiltott szerelmét megzavarták a hatósági közegek és szegény ijedtében elfutott az élet elől. A véres, összezúzott halott leány körül zokogtak az utca leányai. Aztán egy félóra múltán újra csend lett Szomorú leányok szipogtak, sirdogáltak csendesen a borzalmak megszokott folyosóin ... És a csendet többé nem zavarta semmi. Mit is kerestem ebben a bús házban? Egy embert, akin végiggázolt a Végzet. Aki a gazdagságból döbbenetesen rövid idő alatt idejutott a Hársfa utca egyik sötét garniszállójába, ahova nem süt be a nap és a nyomorúság csókolózik. UNIÓ-SZÁLLÓ. Ez a neve. A cégért a szél rázza a bejárat felett ... Az udvar mélyén, a földszint egy kis zugában lakik a báró. Őt nem ébresztette fel a véres zuhanás, mert már annyira kifárasztotta, elkábította a szenvedés, hogy meg sem mozdult a téboly sikolyainak hallatára. Megszokta már ezeket. Benyitottam hozzá. — Gudenus Ernő báró? — kérdeztem és ő csak — Már-már azon a ponton vagyok, hogy öngyilkossá kell lennem, mert nincs más kiút, nincs más segítség. A nyomor, a nélkülözések, a jövő sötét bizonytalansága napról-napra őrlik az energiámat. Hova menjek, mihez kezdjek? Állást nem tudok kapni, támogatás nincs sehonnan sem — nincs mód a menekülésre. — A nagybátyám, Gudenus Lipót báró az aranygyapjas rend lovagja és főkamarás volt. Másik nagybátyám, József, Ausztria Landmarschallja volt Lichtenstein herceg előtt. Édesatyám, Gudenus Hugó báró Csávossy Sarolta bárónőt vette feleségül, aki hatalmas vagyonokat hozott a házhoz. A szüleim Gádon, Torontóiban gazdálkodtak 2600 holdon, öt hatalmas palotánk volt Budapesten. Egy a Vas-utcában, egy a Szerecsen-utcában, egy a Podmaniczky-utcában, egy az István-uton és Édesanyám 1913-ban eladta a birtokot. Három budapesti palotát nem sokkal édesanyám halála előtt adta el Béla bátyám. Előkelően éltünk mindannyian. Amikor Pestre jöttünk, csak a Hungáriaszállóban laktunk és nem volt gondolatunk, amely anyagi okok miatt testet nem ölthetett volna. Apró mozaikokból állítottam össze az alábbiakat: ■— 1952-ben Indult meg a lavina, amely maga alá temette Gudenus Ernő bárót. Ekkor halt meg az öreg Gudenus Hugó báró, akit rövidesen követett a felesége is. A báróné halála előtt minden ingatlanát eladta Béla fiának tanácsára és az értük kapott tizenegymillió koronán nyolc testvérnek és unokáknak kellett osztozniok. Egymillió korona sok pénz volt 1922-ben, de ehhez a pénzhez csak egy év múlva jutottak hozzá a Gudenus örökösök, Csávossy bárónő halála után, akkor, amikor a pénz értéke már százszorosan kevesebbet ért Egyedül Gudenus Béla Báró volt szerencsés a testvérek közük Az öreg báróné utolsó napjaiban teljesen ennek a fiúnak a befolyása alá került. Milliárdokat érő családi ékszerei nagyrészben az ő birtokába kerültek és Csávossy bárónő, őt bízta szótlanul bólintott. A readingi fegyház balladája jutott hirtelen az eszembe. Olyan komor, olyan vigasztalan, olyan elhagyatottan szomorú és kétségbeejtő volt ez a szoba. Három méter hosszú, két méter széles. Ablak csak az ajtó felett. Ez is újságpapirossal pótolva. Itt szűrődik be egy kis világosság. Az ágy olyan benne, mint egy fogházpriccs. Az ágy alatt két pár cipő. Az egyik olyan rongyos, mint egy hadviselt bakancs. Két pár szürke kamásni lóg az ágy támláján. A sarokban ruhafogas. Gallér, nyakkendő, télikabát, kalap, keztyű hull le róla ájultan, szegényes összevisszaságban. A kályhán egy valamikor fehér zsebkendő szárad és két pár foltozott, rövid harisnya. Gudenus Ernő báró eljutott arra a legalsó lépcsőfokra, amelyről olyan nehéz a visszajutás a tiszta levegőre. Megborzadtam, amikor meghallottam, hogy milyen körülmények közé jutott akaratlanul, hibáján kívül. Rohantam hozzá, amikor megtudtam, hogy húsz- és ötvenezer koronás könyöradományokból tengődik e büszke Gudenus báró, aki a nagy monarchia egyik legelőkelőbb és leggazdagabb arisztokrata családjából származik, akinek nagytyja huszonhatezer holdon gazdálkodott, nagynénje pedig első udvarhölgye volt Ferenc József édesanyjának... Hogy történt a nagy zuhanás — ez volt hozzá az első kérdésem. Könnyes lett a szeme. Felült az ágyában és beszélni kezdett, volt egy közös házunk Csávossy Gyulával és Gyertyánffynével. — Tizenketten voltunk testvérek. Hat fiú és hat leány. Heten maradtunk... Artúr öcsém Vaszary hercegprímásnak volt a titkára. Tüdőbajban meghalt szegény. Ervin öcsém elszakadt a famíliától. Ő Grazban lakik és papi hivatásának él. Unokaöcsém, Gudenus Ervin báró, a monarchia madridi követe volt és IV. Károly király halála óta mint egyik bizalmasa künn tartózkodik Lequeitióban az özvegy királyné mellett. — Boldog godtalanságban telt el a gyermekei az ifjúkorom. Kalocsán tanultam, aztán jogot végeztem, de már a doktorátust nem tettem le. Minden idegszálam a gazdálkodás felé vonzott. Ezért rajongtam, ennek éltem. És tizenhárom évig én vezettem nagyatyám szécsényfalvai és grédai birtokait. Közben leánytestvéreim férjhez mentek. Ausztriában él mind a három, meg minden ingatlanaértékesítésével is. A testvérek közül ma egyedül ő van nagyszerű anyagi viszonyok között. Temesváron él feleségével együtt, birtoka, háza van és vagyonát legalább tizennyolcmilliárdra becsülik, ő volt az, akinek az örökséggel el kellett számolnia és ő volt az, aki nevetségesen minimális örökrészeket kínált fel testvéreinek. A fiuk felháborodással utasították vissza Gudenus Béla báró ajánlatát, akiről tudták, hogy még édesanyjuk életében mindent pénzzé tett és ilyen módon magának szerezte meg a hatalmas családi vagyont. A szomorú a dologban az volt, hogy a testvérek nem járhattak el Gudenus Béla báró ellen, mert ez román területen élt. Minden egyezkedési tárgyalás, felszólítás, fenyegetés hiábavaló volt. Gudenus Béla báró nem akart több pénzt adni testvéreinek, akik ezért bűnvádi útra terelték az ügyet és örökségi csalás miatt egy egész sereg feljelentést tettek Gudenus Béla báró ellen. A sokmilliárdos örökségből a testvérek ilyenformán nem kaptak mást, mint egymillió értéktelen papírkoronát és a vas utcai gyönyörű lakás értékesítése után tavaly még újabb 3 és félmillió koronát, a tőzsdén elvesztettem minden fillért, ami az örökségemből megmaradt A testvéreim közül Hugó bátyám segített tőle felt,hetően, tőle kaptam ezt a télikabátot is, amit hordok, különben megfagytam volna. Minden héten újabb gondok tornyosultak elém. El kellett adnom minden értékes darabomat, órámat, cl-, mérés tárcáimat, nagyszerű ruháimat, mert képtelen voltam állást kapni. Volt olyan idő, amikor szívesen mentem volna havat lapátolni, ha lett volna cipőm. De a pénztelenséggel párhuzamosan teljesen lerongyolódtam. Most nincs más ruhám, csak ami rajtam van. Nincs fehérneműm, nincs semmim. A JÓ IDŐKBEN 7000 KORONÁS EBÉDRE KELT MÉG. A nyáron laktam egy ideig a Rémi-szállóban is. Itt sem tudtam fizetni. Ott van még ma is lefoglalva a poggyászom Tisza István gróf levelemkel, amelyeket még abban az időben intézett hozzám, amikor két torontáli kerületnek a választási elnöke voltam. — Szeptember 16-án poggyász nélkül, kifáradva, testi egészségemben is leromolva, visszatértem a Sándor főherceg-szállóba. Szobabért természetesen nem tudtam fizetni. .Jószivű emberek emberségére voltam utalva és így tengődtem, vergődtem tovább állásra, sorsfordulatra várva. A tél elején az Orient-szállóba kerültem. 30.000 koronát fizettem a szobámért naponta. Időnként kaptam pár százezer koronát Béla bátyámtól vagy más régi jóakarómtól. Ebből tartottam magamban a lestet. — Olyan szerényen és szegényesen éltem, hogy nem mertem lassanként az emberek színe elé kerülni. Nem volt már semmim se, amit pénzzé tehettem volna. Napjában csak egyszer, étkeztem egy dob utcai kifőzésben, ahol 7000 koronáért kaptam főzeléket feltéttel. A reggelimet 2500 koronáért egy Wesselényi-utcai kávémérésben szoktam elfogyasztani. Hiába volt minden rohanás, minden kopoga ttatás a süket fülekre találtam mindenütt. 1s Egy Gudenus báróról senki sem hihette el, hogy ilyen rémes, szomorú viszonyok közé került. — Társaságban nem jelenhettem meg, régi barátaimat, ismerőseimet félve elkerültem és senki sem tudta, hogy az éhhalállal kell küzdenem minden áldott nap. — Október elején Hugó bátyám segítségével leutaztam Béla bátyámhoz néhány napra. Visszavontam ellene minden feljelentést. Segélyt adott- Egymilliót. "Állást ígért. Ma március közeleg és még mindig semmi kétségbeejtő. Beszélek és írok németül, franciául és angolul, tökéletesen jártas vagyok a gazdaság minden ágában és tétlenül kell ténferegnem ebben a nagy városban, ahol megdermedt már az emberek szíve is. LAKÁS, FEDÉL NÉLKÜL... — Amikor visszajöttem Temesvárról, újra az Orient-szállóba mentem. Újra elkezdődött a vegetálás. Ügyvédem és régi barátaim könyöradonyaiból és kölcsöneiből élek azóta. A helyzet egyre súlyosbodott, sötétebb lett. November végén elfogyott a kis pénzem. El kellett mennem a szállóból. És két hétig lakás, fedél nélkül bolyongtam , a hideg, fagyos éjszakákban, sírva-zokogva, erőtlenül az éhségtől és a kimerültségtől. — Van egy útitáskám Gyönyörű gobelini hímzés van rajta, amin Zsófia kir. hercegasszony is dolgozott. Ezt akartam elzálogosítani. Egy szegény zsidó mentette meg, aki ingyen adott ideiglenes szállást a Főherceg Sándor utcában egy irodahelyiségben. Egy széken ülve töltöttem el itt az éjszakákat, hogy megmentsem magam az elpusztulástól. Százezer koronából éltem hat napig, uram, igazán nem költekeztem. Soha többet nem költöttem a rossz napok beköszönte óta, mint napi 18—20.000 koronát. — Most hat hét óta itt lakom az Unió-szállóban. Napi 30.000—40.000 koronát kell fizetnem ezért a nyomorúságos, sötét kis odúért. Egész nap állás után járok. Eredménytelenül. Mindenki csak ígér... Megvártam, míg felöltözött. Aztán elmentem vele a Royal-szállóba, ahol Fehér igazgató ismert áldozatkészségével azonnal tiszta, fehérágyas szobát adott neki, Gundel Károly pedig jó meleg ebédet. Két hétig kapta Gudenus Ernő báró ingyen a Royal-szállótól a tiszta, meleg szobát és Gundeltől az ízletes, kitűnő kosztot... Ma este újból eljött hozzám Gudenus Ernő. Újból sírva, ismét zokogva. Késik a segítség, nincsen állás, megszűnik a szálló jótéteménye — újból az utcára kerül.Te így csaptak össze egy jobb sorsra érdemes arisztokrata felett a hullámok, akinek a régi ba-rátok és lekötelezett jó ismerősök nem adtak semmi néven nevezendő anyagi vagy erkölcsi támasztékot. Én a ruhámat adtam oda neki, pedig csak a nyomor sötétségében találkoztam vele. Vásárhelyi Gyula: Az aranygyapjas lovag unokaöccse. A tragikus élet kezdete. Testvérek harca az örökségért. Gudenus Ernő báró is harcot kezdett bátyja ellen a kisemmizés miatt. Eleinte még bírta valahogy erővel, úgy anyagiakban, mint lelkileg, de az áldatlan küzdelem, mindjobban elkedvetlenítette. Az örökségért folytatott harc első idejében még nem adta fel szállását a Hungáriában, még tartotta a barátságot a magyar arisztokrácia majdnem valamennyi tagjával, főúri kaszinók közismert előkelőségeivel, de hamarosan nagyon eltávolodott ezektől. És mindenkitől. Sokáig Ausztriában lakó nővérénél, Waltersseirchen grófnénál élt és Innen intézte a küzdelmet a milliárdos örökség visszaszerzéséért, a siker minden reménye nélkül. Gudenus Ernő báró megkísérelt minden lehetőt. Semmire se ment. Bátyjától nem tudott visszaszerezni egy fülért sem. Csak most, az utolsó évben, amikor már a nyomor és nélkülözés teljesen letörte és lezüllesztette ezt a jóérzésű arisztokratát, akkor adott neki Gudenus Béla báró időnként ötszázezer—egymillió koronás segélyeket, amelyekből még éhezni sem tudott tisztességesen Pedig Gudenus Ernő báró elment Temesvárra is bátyjához, hogy segítsen rajta, szerezzen neki valamilyen állást egy gazdaságban és ne hagyja a legborzalmasabb nyomor fertőjébe zuhanni. Minden sírás, minden könyörgés, minden rábeszélés hasztalan volt Gudenus Ernő báró visszakerült Pestre múlt év március 7-én. Ekkor már nem volt annyi pénze, hogy ismét Ausztriába utazzon, ahol nővérei szintén szerény anyagi viszonyok között élnek. A báró letörten a Főherceg Sándor utca egyik kis szállodájába került. — Közben elúszott a millió — meséli könynyezve, feltörő zokogással —