Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-21 / 42. szám
18 Mokitudnim foglalkoztam a festészettel, szobrászatal, építészettel, a prózai és versirodalommal, a reklámmal, a színhatásokkal, a technikával, a fénnyel, a mnasskával, a zajjal, az emberrel, az izommal, a feminizmussal, a színházzal, a varietével, az érzéssel, a politikával és a tapintás futurisztikus érzésével. Megpróbáltam, hogy lerögzítsem a lélek és a karakter megnyilvánulását is. A zaj művészetével (L’aite dei rumori) most Luigi Tussoló foglalkozik laboratóriumában. Míg a tapintás fejlesztésével (taktilizmus) és az általa keltett érzéslehetőségekkel én magam kísérletezem. Azután beszél azokról a könyvekről és tanulmányokról, melyek a futurizmussal foglalkoznak. Tudja, hogy az egész világon milyen irodalom fejlődött ki az általa propagált eszme körül. Több mint 240 könyv jelent meg a futurizmusról. Legalább is Marinettinek ennyi megjelent könyvről van tudomása. Boldogan jelenti ki, hogy a futurizmus rohamléptekben terjeszkedik az egész világon. Az első világkongresszust 1924-ben tartották a futuristák. Háromszáz delegátus vett rajta részt s a megbeszélések Milanóban, aTheatro de Verme-ben zajlottak le. Mert aszó legigazibb értelmében zajlottak. Ezen a kongresszuson választották meg díszelnökké Mussolinit, a dacét. Sokan nem helyeselték. Sokan támadták IS Maurinerit, hogy a futurizmust hozzákapcsolta a fascizmus nem túl szimpatikus szekeréhez. Hiába. Az egyik vezér meg kell, hogy hódoljon a másik előtt s ha a hegy nem ment Mohamedhez, Marineth kényszerült reá, hogy meghajoljon. Majd hirtelen a praktikus kérdések felé tereli a besszélgetést: — A praktikus életben is mind jobban hódít a futurista stílus. A színházak után éttermek, kaszinók és bolthelyiségek használják fel az újHIns szépségét. Közülük is messze kiemelkedik a berlini *Scalassaiitz étterme, a rómaiBodega (lel Diavolo) és a prágai *Montmartre* vendéglő futurisztikus berendezése. De a modern plakátművészeten is erősen érzik a futurizmus hatása. A tipográfiában is rövidjobban érvényesül. Die MF’tis gyermekjátékok legnagyobb része is felhasználja a futuri.uHM eredményeit. Lassan, de biztosan átalakul az egész huszadik század ízlése és észre sem veszi, hogy teszi magáévá a futurizmus lehiggadt eredményeit. Marinéni különben újabban a filmmel is foglalkozik. Érzi, hogy a film nagy lehetőségeket tartogat a számára. Újításokkal kísérletezik s reméli, hogy nemsokára eredményekre jut. Pirandello ürességéről híres művész-színháza február végén mégis megnyílik. A szezont Marinelli darabjával kezdi, a Vulcan-nal. Biztosan lesz sikere is. Az új darabjáról nem nyilatkozik. Inkább elmondja, hogy régebbi darabjait már a legtöbb metropoliszban előadták, még Varsóban is. Állandóan utazik. Terveket sző. Azokat megvalósitja. Tulajdonképen Tinin, Páris, Berlin és Róma között él Volt már Európa minden nevezetesebb városában. Csak Budapesten nem. Miközben kimegy, hogy néhány propaganda-iratott hozzon nekem s fényképét az Újság számára aláírásával lássa el, jobban széjjeltekintek a szobában. A nyitott zongorán hangjegyfüzet. Gondolom biztosan Balilla vagy Pratella, vagy más nagy futurista zeneszerző műve. De nem. Tévedtem. Marinelli zongoráján Schumann-album hever. A régi, elévülhetetlen, őrült Schumann. Megzavarodom. Valahogy rettenetesen kiábrándulok egyszerre mindenből. Lehetséges, hogy valaki ebben a környezetben Schumann-darabokat játsszon? Nincs stílus benne. Nincs benne igazság. Mikor elbúcsúzom, még megkérdezem Marinettitől, hogy mikorra tervezi új kirohanását a futurizmus érdekében. Mikor ad ki új manifesztumot. Mosolyogva legyint. — Nincs már semmiféle kirohanásra szükség. A futurizmus — elismert művészet. Marinelli, mint maga is mondja, már beírta nevét a képzőművészetek történetébe. Májusban Bécsbe utazik. Ha lehet, ellátogat Budapestre is. Kér, hogy az Újság útján tolmácsoljam üdvözletet magyarországi híveinek, íme: Megtettem. Tiszay Andor. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1926 FEBRUÁR . Futurista propaganda-kiáltvány. Guillaume Apollinaire Guillaume Apollinaire francia költő az elsők között volt, aki elfordult a régi kifejezési formáktól. A világ anyagi dolgai — szerinte — már csak esztétikai hatást idézhetnek ele, egyedül a szellem tökéletes függetlensége az, ami alkothat, így születtek meg széles, vizionárius versei, amelyekben az egymástól távolesó képek a végtelenség perspektíváját bontják ki. Apollinaire törekvéseiben párhuzamosan halad a kubistákkal és hozzájuk hasonlóan, verseiben érzéseket akar szuggerálni. Ismételten felvetődik nála a megjelenési forma problémája és nagyszámú versét képekkel, rajzokkal és különleges tipográfiai kiállításban jelentette meg. Kétségtelen, hogy Apollinaire igen nagy hatással volt korára és ma már egy egész generáció vallja őt mesterének. Két verseskötete jelent meg: Alcools és Calligrammes címmel. Meghalt 1918-ban, 38 éves korában. Az utas. Nyissátok ki ezt az ajtót hol sírva zörgetek Az élet változó akárcsak Kutipe Te nézted a felhők csokrait leszállni Elhagyott gőzhajókkal jövendő forróságokfelé minden bánat és minden megbánás Emlékszeme Ismeretlen halak tengerentuli hajlékonyvirágok Az éjszaka mint a tenger És a folyók mind belefolytak Emlékszem , emlékszemmég reá ! Szomorú vendégfogadóba érkeztem egy este Luxembourghoz közelA terem mélyében Krisztus tűnt messze Ennél egy menyét volt Amannál pedig sün kártyázlak zajosan Este elfelejtettél engem Emlékszel az állomások hosszú árvaházaira Áthaladtunk városokon, melyek egész napforogtak És éjjel a nappalok világosságát hányták Ó matrózok, ó asszonyok és ti barátim Emlékezzetek rá Két matróz kik sohasem hagyták el egymást Két matróz kik egymáshoz soha sem szóltak Haldokolva hullott a fiatalabbik félre Ó kedves barátaim Állomások villamos csengői arató asszonyok [éneke Egy mészáros szánkója számtalan utcák [regimentje Alkoholtól ólmos éjjeli hidak lovassága Városok melyeket láttam éltek mind a [ bolondok Emlékszel a határokra s a vidékek panaszos [seregeire A hold alatt ciprusok nehézkes árnyéka A nyár múlóban volt és megszólalt az [éjszakában Egy vágyódó és zaklatott madár S a széles sötét folyó örökös zaja S míg halva gördültek a hulló nap felé A szemek mélyéről a pillantások mind kihaltak a partok s a csend a fűről int S fehéren jő a hegy a másik part elé Magyar művészek a belga kritika megvilágításában. (Bartók Béla zenekompozícióiról és Medgyes László képeiről számol be a Renaissance d’Occident.) A Renaissance d'Occident konzervatív lap, abban a tekintetben, hogy a belga-flamand művészetet ápolja s a túlzott belga-francia iránnyal szembeszáll. Liberális lap, mert a legifjabb és legújabb törekvéseket rokonszenves figyelemmel kíséri. Revüjében, mely akárcsak mint valami belga Merevre de France, számontartja a föld minden tájékán készülő műveket és művészeket. Februári száma magyarok számára hozott néhány érdekes meglepetéseket Nem hosszú, de igen előkelő nemzetközi társaság fénye sugározza be a magyar művészeket. A karácsony táján adott bruxelles-i hangversenyek közül kiemeli a belga Pro Arto egyesület koncertjét, melynek második részét Bartók Béla két műve töltötte be: első vonósnégyese és második hegedű-zongora szonátája, mégpedig oly sikerrel, hogy a befejezésül adott lengyel Karol Szymanovszky vonósnégyesét hidegen fogadta a közönség, c La Fuile vers l’Avenin-nek, Jövőbe menekülésnél, nevezik szép francia szóval az új művészeti mozgalmat, melynek vezére a magyar zenében Bartók Béla. Szószerinti fordításban a magyar zenetörténet igen fontos korszakáról így hangzik a belga vázlat: „Bartók személyes munkássága és munkái a magyar zenei reneszszánsz értelmét reprezentálja; többen készítették elő, művészek, kik a tiszta zenét ápolták Magyarországon, de nem védekeztek eléggé a változó külföldi hatások ellen. Legfőbb megnyilvánulása a népi muzsika forrásaihoz való öntudatos visszatérés, éreje során végzett türelmes folklorisztikus kutatás, Bartóknak és barátainak, különösen Kodály Zoltánnak kezdeményezése és munkássága alapján. Kutatásaik eredménye a cigánymuzsika szerepének tisztázása a magyar zenében. Nyugaton nagy a hajlandóság arra, hogy a magyar muzsikát és a cigányét összekeverjék: ez tévedés. A cigányok, nomád nép, csodálatos zenei tehetséggel megáldottak, de idegenek az országban. Nemcsak a magyar királyság területén, hanem Csehországban, Romániában, a Balkánon, Dél- Oroszországban is elterjedtek; mindenütt elsajátították a benszülöttek zenei anyagát és megreformálták azt a maguk módja szerint, különös ritmusuk, rögtönzött cifrázásaik, rendkívüli variációik, eredeti kadenciáik bélyegével; hogy a magyar muzsikából mit alkottak elég jól, megtudhatjuk Liszt Rapszódiáinak olvasásakor; bámulatraméltó, de az ország muzikális lelkét eltorzítja; ezt a lelket igyekeztek megtalálni Bartók és az ő barátai meztelenen és teljes egyéniségében a spanyol Pedrell példájára, mikor a vidéket bejárták és élvszájból jegyezték fel a még soha fel nem jegyzett népdalokat. Ez erőforrásokkal telítve az igazán népi művészetben oly stílust és kifejezést (akcentus) találtak, amely a cigánymuzsikától és a német hatás alatt levő hivatalos művészettől egyenlően távol esik. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Bartók és Kodály a ritmus és harmónia felszabadításán fáradozó hatalmas mozgalom részesei, hogy korukkal egyetértve a zengő architektúrájú, irodalomtól (programon) felszabadult önmagában érvényes zenei művei — megérthetjük a Pro Arto egyesületben előadott művek jelntőségét... különösen a szonátáét, mely merészebb, függetlenebb, érettebb, energikus ritmusú, népies beállítású témáival és tökéletesen szabad formájával. Nem szoktunk hozzá — hiszen még csak igen rövid ideje van részünk bennünt — ehhez hasonló jólértesülségről és rokonszenvről tanúskodó ismertetésekhez. Annál kellemesebb, a szovjet kormány mindazokat a könyveket, amely a kommunista világszemléletre nézve károsak és veszedelmesek. Ebből a szempontból most felülvizsgáltatja az összes kisebb könyvtárakat, könyvvállalatokat és kereskedéseket. Több szempontot sorol fel és kategóriák szerint elrendeli a kiselejtezendő és megsemmisítendő könyvek kiválogatását. Elpusztítandók mindazok a filozófiai, pszichológiai és etnikai írások, amelyek az idealisztikus filozófia vagy okkultizmus szellemében íródtak s amelyek frenológiával, jóslással vagy álomfejtéssel foglalkoznak. A vallástudományi könyvek közül csak azoknak kegyelmez meg, amelyek a vallást támadják. A szociológiai és politikai könyvek közül megsemmisíti mindazokat, amelyek a cárizmus idején jelentek meg és a régi tradíciókat fentartják. Megsemmisítendők mindazok a propagandafüzetek is, amelyeket ugyan a szovjetkormány adott ki, de amelyek időközben felavultak. A természettudományi könyvek közül elpusztítandók, amelyek a Teremtő-bölcseséget dicsőítik vagy a darwinista erkölcstelenséget hangoztatják. Kiselejtezendő azonfelül minden könyv, amely a monarchista államformát, a barzsoa történelmet felemlíti vagy az egyház, a történelmi múlt, a kapitalizmus irányában elnézést tanúsít. A rendelet megjelenésekor maga a szovjet egyik vezetője kiáltott fel, hogymi marad meg az orosz könyvtárakban, mikor a rendelet értelmében még Lenin írásainak elpusztítása ellen se tiltakozhatna senki», hogy ez a nemzeti művészetért síkraszálló lap a vele rokon tárggyal foglalkozott. A magyar kultúra általános ismeretének sokat szolgál vele. A csikós és tzigangy talán lassanként megszűnnek majd Magyarország társadalmi és művészeti reprezentánsai lenni. Ugyanez a lap, ugyanebben a számában említi Medgyes Lászlót, a magyar származású festőt, aki az 1914-es világösszeomlást követő általános gyötrődésben latin országba került. Vázolja a németországi expresszionizmus fejlődését, melybe Medgyes László származásából fakadó vonzalommal ifjúkorában kapcsolódott, a kubista művészetet kardosan francia eredetűnek vallja és Medgyes László érett művészetét Picasso tanítványává bélyegzi, mert a kubizmus alaptételeiből indul. Nagy színérzéke, a realitás látása, a tárgynak volumennel, a sűrűséggel való vonatkozásai felismerése azonban önállóvá, egyedülállóvá teszik. Medgyes azok közé tartozik, akik a tónusok szertelen elaprózását, a tegnapi impreszszionista mesterek árnyalat orgiáit kromatikus szintézissel váltják fel, akik szilárd és sima ecsetvonásokkal adnak a kiterjedéseknek mélységet és sűrűséget. És ha anyagi okoi megakadályozzák, hogy dynamikus kompozícióknak szentelhesse idejét, vásznaiban, kiegyensúlyozott, szubtilisan szerkesztett kisebb darabjaiban megoldotta, megtanulta nálunk az elhanyagolt művészetet, hogy kell megkomponálni és megszerkeszteni egy képet. A leckére, amit tőlünk tanult, aztán megtanított bennünket is.* Medgyes ismert színpadi díszletfestő Parisban. Állandó kiállító a párisi szalonokban és legutóbb Zürichben rendezett kiállítást. A nemzetközi kubista forradalom és a nemzeti hagyományon épülő művészet furcsa, de magyar hírnök-névnek kellemes módon billeg a Renaissance d’Occident februári kulturmérlegén. Kóbor Noémi. Éz ekkor zajtalan mig élő sehol sem tűnt fel A hegy felé hirtelen sötét árnyak haladtak Az arcok elmosódtak keringtek és meginogtak Az árnyak lándzsáikat felemelték kezükkel A hegy függőleges volt Az árnyak eltűntek és megjelentek újra Szakálluk volt és sírtak akár az emberek S a világos hegyen lépésről lépésre csúsztak Kit ismersz fel a kopott fényképeken Emlékszel a napra mikor egy méh a tűzben hullott Nyárutó volt emlékszele reá Két matróz kik sohasem hagyták el egymást Az idősebb vasláncot hordott a nyakában Szőke haját befonva viselte az ifjabb Nyissátok ki ezt az ajtót hol sírva zörgetek Az élet változó akárcsak Euripe Ősz, A ködben lompos paraszt halad Lassan ökrével az őszi ködben Mely elrejti a szégyenkező szegényeskunyhókat És igy haladva a paraszt énekel Szerelem és hűtlenség dalát Mely egy gyűrűről szól s egy szívről mely a megrepedt ősz ősz ki megölted a nyarat A ködben lassan megy két szürke árnyalak Tamás Aladár fordításai. Indexre tette