Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-24 / 44. szám

SZERDA, 1926 FEBRUÁR 24 Molnár Ferenc világhírű színműve: Corso Február 25. Royal-Apollo Omnia aStudio des Ursulins.y> raris, februárban. A legsötétebb Quartier La­tinban, a Faubourg St. Jaques egyik mellékutcá­jában, mindjárt az éjjeli menedékhely mellett talált éjjeli menedékhelyet Párisban az 'irodalmi mozi*,­­ egy nem egészen újkeletű­ vállalkozás, ami a Vieux Colombier-színházban egyszer már csődöt mondott. Valami bátor ember most neki­látott megint­­ egy házban, ahol éjszaka kivilágí­tott tábla jelzi, hogy szoba kapható a nap bár­mely órájában, ahová alig fér több, mint 100— 150 néző, röviddel ezelőtt megnyitották a­­Studió des Ursulinss-t. A kis mozi minden este megtelik snobokkal és intelligens emberekkel. A helyiség azelőtt hentesüzlet volt. Egy kubista jelvény a vászon fölött gyöngébbek részére sejteni engedi a vállalkozás szigorúan irodalmi tendenciáit. De mit tehetnek szegények, kénytelenek bemutatni egy elég gyönge filmet, Bettauer a Bánatos utcá­­­ját, s egy kubista kísérletet, ami nem akar sem­mit, csak film akar lenni, a táncosnőket alulról fotografálja, kitűnően tud szintéziseket vágni a gyorsaságon, tájakon, figurákon és ötleteken ke­resztül, s Jean Bob­in, a svéd táncos, flintájával célbavesz és lelő benne egy galambot. A vállal­kozásnak ez a része még nem érdemelné meg, hogy különös lelkesedéssel foglalkozzunk vele; ez Párisban „déjá vu“. De a programra első húsz perce a legnagyobb meglepetés. Ez a­­20 perc a moziban 15 év előtt]. A vállalkozó egyszerűen megvásárolt potom pénzért egy tucat ősrégi, használhatatlan filmet a mozi őskorából, tizenöt év előttről, amik ma már a kutyának sem kellenek: az első „Pathé- Journalt“, az első mozidrámát, az első vígjáté­kot, összevágta mindezt, ahogy eszébe jutott s levetíti kedve szerint. Az ötlet sikere igen nagy és megérdemli az elismerést. Látjuk Falliéres elnököt Vadászaton, Poincarét és Clemenceaut tizenöt esztendővel fiatalabban, már akkor is vérszomjasan, de akkor még fácá­nokra vadásztak, nem emberekre. Látjuk a moszkvai metropolita temetését (ki tudta, hogy beteg volt?), a koporsó nyomában ott halad a cár, a cári udvar, az egész, visszavonhatatlanul megsemmisült, elsülyedt cári Moszkva. Látjuk Bleriot első repülését, a „régimódi" rozoga re­pülőgépen, micsoda naivitás egy ilyen kopott mo­­noplánt Látjuk Sarah Bernhardtot, aki már ak­kor is öreg volt, mikor a mozi megszületett s látjuk Asta Nielsent, aki már akkor is fiatal volt, s azóta egyre csak fiatalodott, holott együtt szü­letett a mozival. Látunk tizenöt esztendő előtti divatrevüt. A hölgyek a moziban egymás hasát fogják a neve­téstől: láttuk Armand urat, aki Barclay utolsó (tizenöt év előtti) kreációjában: pepitanadrág, egy­­gombos zsakett, szürke pincs és glasszékettyü a­­teára hivatalos őnagyságához. Láttuk őnagyságát és barátnéját méhkaskalapban, sleppes szoknyá­ban, darázsderékban és csipkebetétes junói keb­lekkel, ahogy libbennek, ahogy a hajuk hosszú és tele van evilágokkal, láttuk őket széles kalapban és bukjelszoknyában, nadrágszoknyában, kis, de­rékig érő mantillkában, láttuk az egész mókát és lelepleztük a tizenöt év előtti hölgyeket, hogy bi­zony akkor sem hordtak az evilage alatt több logikát, mint manapság. Láttuk az első drámát, amikben a hősök­ még nyílt lepedőn, cselekmény közben a közönség­ felé fordultak és kezüket szájuk elé tartva, „félre" mondtak valamit, amit aztán a felírás rögtön kö­zölt a publikummal. A felírások akkor még őszin­­ték és egyszerűek voltak, például jelentették, hogy: „Léon úr kimegy a szobából" vagy „André szerelmet érez szívében unokahúga iránt" — s tényleg rögtön, minden kétséget kizáróan látni lehetett a képen Léon urat, amint kimegy a szo­bából vagy Andrét, amint szerelmet érez szivében unokahuga iránt. Láttuk az első félreértést, az első elcserélt levelet, a könnyelmű grófot és­ a végzetes tévedést, az első autót és a hű szolgát, az első gyilkost, aki fogain feni kését és füleit, vicsoritva közeleg áldozata felé, az első letagadott magzatot és az utolsó szüzet, aki holdvilág mel­lett copfjait fésüli. Ez az utóbbi attrakció a mozi fejlődése során végleg kiveszett.­­ Mindezt látni, elcsodálkozni és megdöbbenni rövid húsz perc műve volt. A „Studió des Ursu­­lins" 20 perce olyan kirándulás a nézőnek, mintha búvárharangban a tengerfenékre eresztenék le ÚJSÁG. megszemlélni egy elsülyedt világot, ahol az elfa­kult figurák között maga is élt, szerepelt, levele­ket cserélt és félreértett, szüzén copfját fésülte, szerelmet érzett szivében és kiment a szobából valamikor.­­ (m. s.) ínyenceknek való pazar filmkülön­­legesség a GRAUSTARK Egy Kirá­­llány inkognitó szerelmei és kalandjai Amerikában és a Fekete ttégyek országában. Dimitri Budhowetzky rendezte, Norma Tahnadget játssza, a Szamara Corvin hozza színre. Budapest nem fog betelni tudni az érdekfeszítő téma és káprázatos miliő megkapó szépségeivel. (Star-film) Kamarában Hall Gibson a legkedveltebb cowboy-sziész a Fícki címszerepében. — American-film 4, 6, 8, 10 órakor. Corvinban Vihar a szivekben dráma­i felvon­ásban. — Főszerepben . Mitek! Lewis Mű­vészfilm monopolja fél 7 és 9 órakor. Premier csütörtökön. 1 Hangversenyek. * Conrad Veidt szenzációs előadóestje m­árcius 4-én. V. 8. Jegyek Várna. Váci­ utca 28. * Eisenberger Severin zongoraestje ma, február 21-én. 7. és9. (Rózsavölgyi). * A Filharmóniai Társaság bérleti hangversenyeinek Ill­ ik ciklusát Dohnányi Ernő dr. vezényli. Közreműködők: Backer-Gröndahl Fritshof zongoraművész (Oslo), Frisch Károly, Szende Ferenc és Ripper Alice zongoraműv­észnő. Részletes műsor a falragaszokon. Bérletjegyek Rózsavölgyi­nél kaphatók. A régi bérlők elővételi jogukat február 20-ig gyakorolhatják. SZERDAI SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK. M. kir. Operaház: Aida. (Bérletszünet. Anne Roselli vendégfelléptével). (7). — Nemzeti Színház: A vén gaz­ember. (7). — A Nemzeti Színház Kamaraszínháza: Kék róka. (18). — Vígszínház: Majomszínház (először, 128). — Magyar Színház: Dr. Szabó Juci. (18). — Király-Színház: A­­­rályné rózsája. (¥58). — Városi Színház: Pillangó­­kisasszony (Teiko Kiwa felléptével, 48). — Renaissance- Színház: Csitri. (V28). — Belvárosi Szintűs.: A kisértés. (¥58). — Fővárosi Operettszínház: Bacchusfest és Liebeld­ (a bécsi Deutsches Volkstheater vendégjátéka, M28). — Andrássy­ úti Színház: A néma asszony (Medgyaszay Vilma), Kenyeres! (Ilosvay Rózsi, Lukács Pál, Boross Géza), Huncut a biróné. Egészen az apja. Családban marad. Csípje meg a feleségem, Medgyaszay, Kökény, Vaszary, Békeffi, Boross, Radó magánszámai. (M19). — Kis Komédia: Lelépés, Aug’ ura Aug’. A Rézi, Elmegy a Berta. (8). — Royal-Orfeum­: A Teréz-körúti Színpad vendégjátéka. Tournedeaux, Száraz Amerika, A frankti­ór, Soha többé. Szabályos operett, Modern dráma. (8). — Papagáj. (11). FŐVÁROS Hatszáz családi ház legyen a főváros szőlőtelepéből. Életbiztosítással kellette fizetni a telkek vétel­árát és az építkezési költségeket. A Maglódi-úti fővárosi szőlőtelep sorsa már régebbért foglalkoztatja a főváros illetékes kö­reit. A 135 holdas szőlőtelepet, mint ismeretes, hosszabb időn át az állam bérelte és csak nem­régiben jutott vissza a főváros kezelésébe. A szőlőtelep azonban olyan rossz állapotban van, hogy nagyobb arányú beruházások nélkül gazda­ságos szőlőművelésre használni nem lehet. A közélelmezési bizottság legutóbbi ülésén foglal­kozott a városi szőlőtelep sorsával, amikor is kétféle javaslat merült fel Az egyik az, hogy nagyobb beruházásokkal a főváros reorgani­zálja a szőlőtelepet, a másik pedig, hogy adja bérbe. Végül is szű­kebb bizottságot delegáltak, amelynek a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján tett javaslatától függ a végleges döntés. A helyszíni szemlét megtartották és az ott szerzett tapasztalatok azt a meggyőződést váltot­ták ki a bizottságból, hogy a szőlőtelep gazdasá­gos művelésre mai formájában fenn nem tart­ható. A helyszíni szemle során Joanovits Pál megismételte már a közélelmezési­­bizottságban elmondott javaslatát, amely szerint a szőlőtelepet parcellázzák kislakásos telep céljára. Joanovits indítványa szerint a szőlőtelepen 600 kétszobás családi ház volna építhető. Minden egyes telep 160 négyszögöl lenne, amelyből 44 négyszögölet foglalna le az épület és 120 négyszögöl maradna park céljára. Statisztikai adatok szerint egy kis család zöldségszükséglete 60 négyszögöles telken megterem, tehát 120 négyszögölön kellő művelés­sel bőségesen megterem minden család évi szük­séglete. Joanovits indítványának rendkívül fontos szociálpolitikai jelentősége is van. Azt indítvá­nyozta ugyanis, hogy a főváros a kislakásos csa­ládi házakat adja át öröklakásként az erre ki­jelölt családoknak oly módon, hogy a családfők életbiztosítást kötnek, amelynek összegét az élet­biztosítás lejárta, illetve a családfő elhalálozása esetén a főváros kapná kézhez az építkezés költ­ségei, illetve a telek vételára fejében. Évi bér helyett a családok a tőke méltányos kamatát fizetnék a fővárosnak. A terv rendkívül kedvező azért is, mert az egyes családok minden megerőltetés nélkül jut­nának otthonhoz és az évi életbiztosítási díjjal amortizálnák a birtokukba kerülő házat. Viszont a főváros is minden kockázat nélkül megtalálná a befektetett tőke ellenértékét és nagyobb meg­terhelés nélkül juttathatna legalább 600 családot hajlékhoz, ami a lakásínséget nagyban enyhí­tené. Joanovits indítványát az albizottság ma­gáévá tette és ily értelemben teszi meg javaslatát a közélelmezési bizottságnak, ahonnan az ügy a tanács, majd a közgyűlés elé kerül. (Óbuda mostoha gyermeke a fővárosnak.) Az óbudai polgárok népes küldöttsége kereste fel ma délelőtt Ripka Ferenc dr. főpolgármes­tert és Sipőcz Jenő dr. polgármestert. A küldött­séget Rotzenhardt János dr., Bauknecht Tamás és Brunecker Lajos bizottsági tagok vezették­, akik elpanaszolták, hogy Óbuda még mindig mostoha gyermeke a fővárosnak. A kislakásos bérházak építkezése során egyáltalán nem gon­dolnak az óbudai részre, amely amúgy is tel­jesen elhanyagolt állapotban van. Hangoztatták, hogy a külső bécsi­ úti (óbudai köztemetői) vil­lamosközlekedés kiépítése nem várathat tovább magára, ugyanígy sürgős a világítás, az út és csatornázás, továbbá a Dunapart rendezése a piackérdés megoldásával együtt. Úgy a főpolgár­mester, mint a polgármester megígérte az óbudaiak kívánságának jóindulatú támogatását. (Pártközi értekezlet.) Ripka Ferenc dr. fő­polgármester elnöklésével ma délben a főpol­gármesteri hivatalban a községi pártok kikül­dötteinek részvételével pártközi értekezletet tartottak, amelyen Bárczy István, Baracs Mar­cell, Szilágyi Lajos, Büchler József, Peyer Károly, Joanovits Pál, Kozma Jenő és Nagy Vince vettek részt. A pártközi értekezleten a szerdai közgyűlés anyagát beszélték meg. (Wolff Károly Ha kórházi főorvos lett.) A fő­polgármester ma három új főorvost nevezett ki a főváros közkórházaiba. Baló József dr.-t és ifjú Wolff Károly dr.-t boncoló főorvosokká, Rejtő Sándor dr. egyetemi magántanárt pedig fülgyógyász-főorvossá. Ifjú Wolff Károly dr. a fia Wolff Károlynak, a keresztény községi párt vezérének. Az új főorvos évek óta önállóan ve­zeti a Rókus-kórház kórbonctani osztályát és la­boratóriumát. (Drágább és mégsem drágább a kávéházi tor­­rasz.) A főváros városgazdasági bizottsága Bér­czett Jenő dr. tanácsnok elnöklésével ülést tar­tott, amelyen az úgynevezett járdafoglalási díjak újabb megállapításával foglalkoztak. A járda­foglalási díjakat kávéházak, cukrászdák, étter­mek és más hasonlók fizetik, a nyári terraszok által elfoglalt területek bére fejében A bizottság Hann Arnold, Lakatos Géza és mások hozzászó­lása után a járdafoglalási díjakat az 1914. évi aranydíj 50%-ban határozta meg. Ez körülbelül 10%-kal több volna, mint a tavalyi bérleti díj, de valójában még sem magasabb annál, mert az aranykorona szorzószáma most már nem 17.000, hanem 14.500, ami kiegyenlíti az emelés által bekövetkező differenciát. (Újabb interpellációk és Indítványok a köz­gyűlésre.) A szerdai közgyűlésen — mint meg­írtuk — több érdekes interpelláció és indítvány fog elhangzani. Újabban a következő interpellá­ciókat és indítványokat jegyezték be: Bozóky Ádám a Dunapart sétányának pihenőpadjai; Hoffmann Mihály az adóívek helytelen kezelése; Vértes Emil a forgalmi adó és fényűzémi adó re­víziója; Kabakovits József a közigazgatás egy­szerűsítése; Halász Pál dr. pedig a Hernád-utcai iskola kiürítése és eredeti céljára visszaadása érdekében interpellál. Indítványt jegyzett be: Mutter Antal a Józsefvárosban tervezett nép­fürdő mielőbbi felépítése; Pálffy József a sze­gényházak kibővítése ügyében. Magyar Miklós pedig azt kívánja, hogy a bérkocsi- és autótaxi­­engedélyezés és a tarifamegállapítás joga a ta­nácsról szálljon vissza a közgyűlésre. A bérkocsisok jatslava: „Elpusztulunk!” Keserű panaszok közepette taxiautó-engedélyeket követeltek. Adó­tartozás fejében lefoglalt kocsik és lovak. Sok bárkocs­i éhezik, mert a napi bevételük legfeljebb 15.000 korona. „Nem lehet célja a fővárosnak, hogy földönfutókat gyártson!“ Monstre küldöttség jelent meg ma a város­házán. Négyszáz bérkocsis vett részt a deputáció­­ban, olyan tömeg, amilyen csak a legritkábban, csakis súlyos igazának tudatában szokott instan­­ciázni. A polgármestert, az alpolgármestert és a közlekedési osztály vezetőjét keresték fel a derék és nagyon-nagyon elkeseredett bérkocsi­sok, akik ezúttal már nem tompítottak a sza­vukon, hanem őszinte elkeseredéssel öntötték ki a szívüket. Nem is csodálnivaló a nagy fájdalmuk, hiszen évtizedes exisztenciák további fenmaradásáról, vagy elpusztulásáról van szó. Lélharc, élet-halál küzdelem, amit a bérkocsisok folytatnak. De most már nem a mindjobban előretörő konkur­encia, a gyorsabb, modernebb, kedveltebb jár­mű, a taxiautó ellen,­­ hanem a taxiautóért. Be­látták, hogy e közlekedési eszközé a jövő, amely diadalmas száguldásával mindenütt eltiporta a múlt idők járművét, a «lófogató» bérkocsit. Ezért tehát most már maguk is teljes mértékben át akarnak térni az automobilvezetésre. Vala­mennyi kocsit feláldozzák, jöjjön helyébe a taxiautó, a modern nagyváros modern közleke­dési eszköze. De jöjjön mihamarabb és szigorú korlátok nélkül — ez a kívánságuk — mert a késedelem többszáz kisexisztencia elvérzésébe kerülhet. A deputációzók legelőször Sipőcz Jenő dr. polgármestert keresték fel. Czigmüller István és Grünfeld Gyula a bérkocsis ipartársulat elnöke, illetve alelnöke vezette a küldöttséget, amelyet Baross János törvényhatósági bizottsági tag mu­tatott be a polgármesternek. Baross János vázolta röviden a bérkocsisok sérelmeit, majd Czigmüller elnök ismertette részletesen a panaszukat. — A bérkocsiipar — úgymond — a válság tetőfokán áll. Ha rövidesen nem segítenek, úgy kénytelenek leszünk iparunkat megszüntetni. A bérkocsisoknak autótaxira való áttérés iránti ké­relme immár négy hete fekszik véleményezés céljából a rendőrségen. Súlyos sérelme az ipar­nak az is, hogy amíg az autótaxi vállalatnak a legutóbb kapott 60 rendszámmal együtt 410 autója van forgalomban, addig a bérkocsisok mindössze 80 taxiautóengedély fölött rendelkez­nek. A 60 rendszám kiadásakor legutóbb a fővá­ros kimondotta, hogy az autótaxivállalat minden igénye kielégítődött. Ezzel most a bérkocsisok úgy értesülnek, hogy a közlekedési osztály készülő tervezetében az autótaxivállalatnak újabb 30, a bérautósoknak ugyancsak 30, a rokkantak és nyugdíjas katonatisztek egyesületének 30, a bér­­kocsiipartársulatnak 125 taxiautóra akar enge­délyt adni. Kétszáztizenöt taxiautó ugyanis az, ami a rendőrség szerint mint maximális szám engedélyezhető. Ez a 125 engedély a bérkocsisok­nak nem elegendő. A bérkocsisok keresete ma úgyszólván semmi, vagy annyira minimális, hogy a készkiadásokat sem fedezi. A bérkocsiiparosok valósággal éhez­nek, terheiket sem tudják megfizetni, úgy, hogy igen sok bérkocsisnak az adótartozása fejében már a kocsiját és a lovát is lefoglalták. Breuer József ecsetelte ezután a bérkocsisok elszomorító helyzetét. Elpanaszolta, hogy a leg­több bérkocsis napi bevétele nem több 15.000 koronánál. A bérkocsiipartársulat már kétszer lett földönfutóvá. Először a kommunisták tették tönkre, azután a román megszállás. Ekkor lo­vaikat is elvették. A főváros, jelentette ki kese­rűen a szónok, gyárthat gázt, villanyt, kenyeret, de földönfutókat gyártani nem lehet a célja. Ha a főváros nem nyújt segítséget, úgy a bérkocsisok beállítják kocsijaikat a városháza udvarára s csak az ostorokat tartják meg magukak. Sipőcz polgármester láthatóan meghatódva hallgatta a bérkocsis-küldöttség jajkiáltását. Megígérte, hogy sürgősen megvizsgálja a helyze­tet és a taxiautó-engedélyek kiadását a leg­nagyobb körültekintéssel fogja elintézni, mert célja, hogy a főváros polgárainak jogos érdekeit megvédelmezze. (Éljenzés.) A küldöttség ezután Folkusházy Lajos al­polgármestert kereste fel, aki megígérte, hogy sürgősen összehivatja a közlekedési bizottságot. Az alpolgármestertől Gömöry Albert dr. főjegyző­höz, a közlekedési osztály vezetőjéhez vonultak, akit arra kértek, hogy 3—3 bérkocsiengedély be­vonása ellenében adjanak 1—1 taxiengedélyt. A bérkocsisok jajszavára el kell lágyulni a hivatalos szíveknek, annál is inkább, mert az autók bevezetése a rozoga kocsik helyett min­denekelőtt a közönség érdeke.

Next