Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-06 / 125. szám
VASÁRNAP, 1926 JÚNIUS 6 -s ÚJSÁG meg az összeköttetést. Sokan visszajárnak vasárnaponként mintegy lelki klinikájukra. Tudják, hogy ha bajba jutnak, továbbra is segítik ott őket , bármikor visszatérhetnek az intézetbe, hol úgy fogadják őket, mint a jó szülő szokta a jó gyermekét. Menjünk tovább, fel az első emeletre. Belépünk egy nagy szobába: az iskola. Ott áll a tanítónő a padok előtt és oktatja a gyermekeket. Az embernek úgy rémlik, mintha az első padban ülők egynéhányának arcán degeneráltság jelét fedezné fel. Csalódás is lehet benne, mert ezek is odaadó figyelemmel hallgatnak tanítónőjükre, ki nemcsak oktatja, hanem az intézet szerves munkájába kapcsolódva, figyeli is növendékeit. De ni, hiszen itt van a mi kis jövevényünk is? Ott ül egy padban és figyel. Hát igen, ha átmenetileg is, mindjárt iskolára fogják itt a gyermeket. Mert fontos, hogy ne mulasszon semmit. Az iskolát nyilvánossági joggal ruházták fel, ha az év végéig ott marad, le is vizsgázhatik. A volt kaszárnya szomszédos termeiben műhelyek vannak. Szabóműhely, cipészműhely, kosárfonóműhely, kitűnő mesterek vezetésével. Jól dolgoznak bennük, ruhát, cipőt szállítanak külső megrendelőknek is. Hogy az otthonban uralkodó szellem mennyire megjavítja és megbízhatókká teszi az egykor szerencsétlen gyermekeket, kitűnik abból, amit igazgatójuk mond: a műhelyből ők viszik haza a ruhát, cipőt és nincs eset, hogy hűségesen meg ne hoznák a pénzt. Kilépünk az emeleti folyosóra s látjuk, hogy tinihölgyek jönnek egymásután az udvarra s tartanak egyenesen az irodák felé. Nemsokára találkozunk is velük az iskolateremben, meg az udvaron, hol a fiuk már körbe egymáshoz állítanak négy-négy hosszú padot. Azon helyezkednek el boldogan, várakozásteljesen a gyermekek s minden körbe beül közéjük s mesél nekik egyegy hölgy. Ügyvédek, orvosok feleségei, kitűnő és nemesen gondolkodó családok leányai önként, s a maguk kezdéséből vállalták a mesemondó szerepét. Női nemes szívük boldoggá akarja tenni ezeknek a gyermekeknek egy-egy óráját. De hogyan is csüggnek azok az ajkaikon, mikor kedvesen néznek a gyermekszemek közé és megered ajkaikon a szó. — Pedagógusok ők is, de nem oklevél, hanem szív szerint — mondja róluk meghatottan az igazgató. Hetenként négyszer van ily mesedélutánja a gyermekeknek. Hogyan várják? Az intézeti neveléshez tartozik, hogy a mesét a fiúk ott helyben meg is illusztrálják azon a féliv papiroson, melyet a kezükbe kapnak; némelyek plasztikus képeket is vetnek róluk agyagból, melynek kezelésére egy iparművésznő tanítja meg őket,önzetlenül, szeretetből. Az egyik szoba nyitott ajtaján át szorgos munka mozdulatait látjuk. Hosszú létrán áll benn két fiú s a szoba falát meszelik. A hasznos munkának becsülete van ebben az otthonban. *" De mit hallunk? Vidám zeneszó csendül meg az udvaron. Az átmeneti otthon fúvószenekara állította fel hangjegyállványait s karmesterének vezetésével reázendit egy pattogó nótára. A gyerekek pompásan bánnak hangszereikkel. Nagyon kapós az a kis muzsikabanda. Van is keresete szépen. De azért nem arra veti a súlyt. Vasárnaponként a pestvidéki törvényszék fogházának udvarán játszik a foglyoknak ingyen. Gazdag nevelőintézetben sem lehetnek vidámabbak a növendékek, mint most ezek az egykori kaszárnya udvarán. Fújják a fiúk a trombitájukat, a fuvolájukat, pereg a dob, csattog a réztányér. A zenészekhez egészen közel ott áll egy kis fiú. Úgy van ott, oly bizalommal, mintha testvérei közt állana. A mi kis vadócunk. — Nini, az új növendék! Már az intézeti barna ruha van rajta. Jól illik neki! Az igazgató meghatottan s némi diadalmas£ ággal mondja: — Most már a mienk! Balla Mihály. Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél a természetesFerenc József* keserűviz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondolkodó- és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek alapján bebizonyult, hogy a Ferenc József víz neuraszténiás betegeknél is rendkívül jótékony hatású hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. Művészesték Szentpétervárott a forradalmak előestéjén. Maurice Paléologue volt francia nagykövet emlékirataiból. Az orosz tömegek lelke. Az Újságnak már eddig is módja volt két érdekes részletet közölni Maurice Paleologue volt szentpétervári rice Paleologue volt szentpétervári francia nagykövet emlékirataiból, amelyet Fóthy József Lajos dr. és Révay József dr. fordítottak magyarra és a Librairie Francaise ad ki. Az Újság ma az emlékiratoknak azt a részletét közli, amelyben érdekes módon nyilvánul meg, miként gondolt az orosz udvar politikai céljai megvalósításáról a kultúra és művészet eszközeinek igénybevételére. Szerda, 1916 március 15. Szerencsés és megható gondolat sugallta II. Miklósnak 1901-ben a Narodni Dóm, a Népház alapítását. A Petropavlovszk-erőd mögött, a Kronyerszkij-csatorna partján hatalmas épület áll, hangversenytermekkel, színházzal, mozgófényképszínházzal, csarnokokkal és éttermekkel. Az épület végtelenül egyszerű. Az építész nagy, fedett és ügyesen elosztott térségek alkotását tűzte ki célul, semmi többet; minden ennek a célnak és rendeltetésnek áll a szolgálatában. A cárt az a gondolat vezette, hogy az alacsonyabb néposztályoknak megadja a zárt és jól fűtött helyiségben az igen olcsó pénzért való szórakozás lehetőségét. Egyúttal közvetett eszközt látott ebben a kocsmák romboló befolyásának és az alkohol veszedelmes hatásának leküzdésére, mert vodka nem jut ebbe az épületbe. A vállalkozás meglepően sikerült, hozzájárult a divat is. Híres színészek, elsőrendű zeneművészek, a legkitűnőbb zenekarok megtiszteltetésnek veszik, ha játszhatnak a Narodni Dómban, így körülbelül husis képekért a szegények tömege megismerheti a zenei és drámai művészet legszebb alkotásait. A földszinten néhány páholy és néhány sor zsöllye kínálkozik két-három rubelért a vagyonosabb embereknek; mindenki igen egyszerű ruhában jár ide. A terem mindig zsúfolásig megtelik. Ma este a csodálatos Saljapin énekli Massenét Don Quichotte-ját. Meghívtam páholyomba Dolgorukij Zsófia hercegnőt, Polovcovnét, de Robin gróf feleségét és Szaszanovot. Már nem első ízben hallom itt ezen a helyen Don Quichotte-ot. Ez a mű bizonyára nem a legszerencsésebb alkotása Massenetnek; nagyon is megéreznek rajta az öregedő mester hibái, az elsietett kompozíció, a mesterkélt és hétköznapi kidolgozás. Azonban Saljapin a hidalgó felsüléseiben alkalmat talál arra, hogy a legmagasabb fokon csillogtassa alakító művészetét, nagyvonalú stílusát, drámai erejét. Minden egyes alkalommal megfigyeltem, hogy a közönség milyen szenvedélyes érdeklődéssel kíséri a főszemély jellemét és a cselekményt kutattam az okát. Első pillantásra Cervantes regényeiben, e jó humorú, józan, bölcs, keserűség nélkül gúnyolódó, kiábrándultság nélkül skeptikus mesterműben nincs semmi orosz vonás. De ha mélyebben elgondolkoztam, több ilyen vonást fedeztem fel benne, amelyek okvetlenül hatnak az oroszokra; ilyen a nemeslelkűség, a szelídség, a szánalom, a beletörődés a balszerencsébe, végül és főképpen az ábránd vonzóereje, a rögeszme sugalló hatalma, a hallucináció és a józan ész folytonos összevegyülése. A haláljelenet után, amelyben Saljapin önmagát múlja felül, Szaszanov ezt mondja: *—* Ez gyönyörű, fenséges? Szinte, magasztos, Péntek, 1916 március 1?. Ma este meghívtam ebédre néhány zenerajongót: Benois Nikolajevics Sándort, a kitűnő festőt és kritikust, két fiatal zeneszerzőt, Karatugint és Prokofjevet, Nazmanovnét, az énekesnőt és a nagykövetség belső embereit.. Nazmanovné meleg hangon, remegő és halk előadásban Balakirev, Borodin, Muszszorgszkij, Liapunov, Sztravinszkij néhány dalát énekli Mindezek a románcok, akár elégikusak, akár ábrándosak, akár poétikusak, elárulják népi eredetüket. Ezekből az énekekből, amelyek az iszkák hosszú estéin vagy a sleppék végtelen térségein születtek, századok óta az orosz lélek szomorúsága árad, az a szomorúság, amely leggyakrabban hullámzó és álmatag, néha azonban a vad kétségbeeséssel határos. Maxim Gorkij hatalmas erővel írta le azt a fájdalmas mámort, amelybe a zene az orosz népet meríti. A szünet közben egy vendégem, aki sokat élt a parasztok között, megerősíti előttem egy epizódnak az erkölcsi igazságát, amely a keserű és őserejű író egyik novellájában annyira megdöbbentett. Egy este két muzsik, egy nyomorék meg egy tüdővészes, találkozik egy koldusasszonynyal valami füstös korcsmában, mind a hármat elcsigázta a nyomorúság. «Énekeljünk!» mondja a nyomorék. Semmi sem frissíti fel úgy a lelket, mint a szomorúság. Hogy a lélek felgyulladjon, oda kell vetni neki valami szomorú éneket... És elkezd énekelni, mintha zokogna, mintha fuldokolna. A pajtása visszhangozza a dalt, mély és siránkozó hangon, miközben a szavaknak csak a magánhangzóit ejti ki. Aztán felhangzik a nő álmatag, meleg fojtott altja. A három énekes, amint egyszer nekilendült, nem hagyja abba. Énekeltek, saját hangjuktól elkábultan, amely néha gyászosan és szenvedélyesen hangzott, mint valami bűnbánó imádság, néha szelíden és panaszosan, mint a gyermek bánata, majd eltelve szorongással és kétségbeeséssel, mint minden szép orosz dal. A hangok sírtak és szállingóztak, néha már csaknem elhaltak, de rögtön új életre keltek; újra a levegőbe röppentek egy darabig vergődtek, aztán lehullottak... A nyomorgó sipitő cifrázta a vergődést. A nő énekelt, a tüdővészes zokogott. És ennek a siralmas éneknek, mintha sohasem akart volna vége szakadni... Egyszerre csak a tüdővészes felkiált... — Elégi Ohl A Krisztus nevében hallgassatok! ... Nem bírja tovább a lelkem! A szívem úgy éget, mint az izzó parázs! Szerda, 1916 március 22. Ma este megint elmegyek a Narodni Dómba, hogy meghallgassam Saljapint legfényesebb szerepében, a Boris Godunovban. Puskin lírai tehetsége, Musszorgszkij realista lángelméje és Saljapin drámai ereje oly tökéletes együttesbe olvad, hogy a néző illúziója teljes. Az ál-Dimitrij szörnyű kalandja csodálatosan eleven és színes képek sorozataiban Páris, junius T. (Az Ujság F. T. jegyű párisi tudósítójától.) A nőmozgalom történetében emlékezetes nap lesz május 30-ika, a X. női választójogi nemzetközi kongresszusnak megnyitása. A Sorbonne nagy auláját 42 nemzet zászlója diszíti, köztük a mi kis nemzetiszín lobogónk mindjárt az elnöki asztal sarkában. A vendégek sorában a résztvevő nemzetek követei, köztük Korányi Frigyes báró párisi magyar követ. Negyvenkét nemzet kiküldött asszonya zsúfolásig tölti a díszes termet. Számtalan érdeklődő zsúfolódik a karzatokon. Missis Cobert Ashby elnökölt. A kormány nevében M. Lamoureux közoktatásügyi miniszter nyitja meg az ülést. 1~. Három éve Rómában ■— mondja — a feminista mozgalom már meg akarta mutatni erejét Ez az erő azóta csak fejlődött s az aszszonyok csak saját érdemüket növelik, hogy munkájuk céljául a legnemesebb eszmét tűzik, ami csak emberiséget érdekelhet. Franciaországban, sajnos (maiheureusement) beismerem és hirdetem, nem lehetnek kielégítők az eddig megadott jogok. Szavait hosszas és lelkes taps fogadja. M. Bellán a második szónok. Elnöke a városi tanácsnak és beszédében kifejti türelmetlenségét, hogy még várnia kell, míg tanácsában női tagok is résztvehetnek. Mme Bruminec, a Francia Nők Választójogi Ligájának elnöke és Mrs. Corbett Ashby beszélnek utána. Az utóbbi angolul, franciául felváltva mondja el üdvözlő beszédét, sőt néhány mondatot németül is mond. Mrs. Corbett Ashby nagyszerű nyelvtudása egyéb kiváló tulajdonsága mellett sokban hozzájárul nagy népszerűségéhez. Olyan nő, aki tud beszélni mindenkinek a nyelvén. Lady Aberdeen a következő szónok. Neve sem ismeretlen. Ülés hercegnő neve is ismert,, mert hosszú élete folyamán minden nőmozgalom élén állott s 82 éve ellenére ezen az estén megjelent az elnöki asztal mellett Beszéde közben Fröken Furusheim finn képviselő a francia köztársaság felvirágzott szobra köré gyűjti Island tiszta fehérbe öltözött kiküldöttét, a perui, délafrikai, hindu és ausztráliai kiküldötteket öt világrész különböző asszonyai sorakoznak egymás mellé, akik az eszme mellett saját szabadságukért küzdenek s akik így a világ minden asszonyát jelentik. Néhányan nemzeti viseletben jelentek meg és még érdekesebbé tette a felemelő látványt A hindu nő ezüsttel behintett fekete fátyola, spanyol nők nagyfésüs, csipkés feje mellett, román népviseletű színes nők és elegáns modern asszonyok, komoly, lelkes beszédek és hárfazenekar; ez kicsiben a képe ennek az estének. Másnap kezdődik a komoly kérdések tárgyalása: „Egyenlő feltételek, dolgozó nők és férfiak számára." „A lány, anya és gyermeke helyzete." „A férjes aszszony nemzetisége." A világ nőparlamentje munkába áll. kel életre: ez az egész korszak szintézise. Az ember mintha visszaszállna a dráma idejébe és keretébe. Bizonyos mértékben osztozik a szereplők érzelmeiben, aggodalmaikban, erőszakoskodásaiban, gyengeségeikben, rémületeikben, esztelenségeikben és hallucinációjukban. A halál-jelenetben Saljapin, mint mindig a legnagyobb művészek méltó párjának bizonyult. Mikor a Kreml lélekharangja hitül adja a moszkvaiaknak az autokrata haláltusáját, mikor Boris, akit a mártír cárevics kísértete üldöz, lelkiismeretfurdalástól gyötörve, tétova szemekkel, tántorgó léptékkel, görcsösen összeszorult izmokkal, vonalló mozdulatokkal parancsot ad, hogy hozzák elő a barátcsuhát, amelyet a haldokló cároknak fel kell ölteniök, a tragikus borzalom csúcsaira emelkedünk. S.-né, aki páholyomban van, helyesen figyelmeztet, milyen fontos szerepet juttatott Musszorgszkij a néptömegeknek. A festői tömeg, amely a főszereplő körül mozog, nem holmi közömbös és passzív sokaság, nem statiszták és néma szereplők. Maga is cselekszik. Szerephez jut a darab minden fordulatában. Szüntelenül az előtérben van. A sűrűn beszőtt karénekek okvetlenül szükségesek a dráma kifejlődéséhez és megértéséhez. Ekként az egész darabon átérzi az ember a sötét, végzetszerű tömegerők játékát, amelyeknek az orosz történelem súlyos óráiban mindig döntő szerepük volt. És ez magyarázza meg a közönség lenyűgözött figyelmét. S.-né hozzáteszi: — Legyen meggyőződve, hogy ebben a teremben több száz, talán ezer ember is van, aki a darab szemlélése közben csak az aktuális eseményekre gondol és máris a közelgő forradalom lebeg a szemei előtt..« Én egészen közelről láttam az 1905. évi agrárzavargásokat; falun voltam, otthon, Szaratov környékén. A mi népünket egy forradalomban nem a politikai és társadalmi eszmények érdeklik és lelkesítik; ezekből semmit sem ért. Ellenben elveszik az eszét a drámai látványosságok, a vörös-zászlós felvonulások, az ikonok és vallásos énekek, a puskaropogás, a vérfürdők, a temetések, a részeg és romboló jelenetek, a megbecstelenítések, a tűzvészek. Főképpen a tűzvészek, amelyek oly gyönyörűen hatnak az éjszakában... Az a negyvenkét beszéd, az a negyvenkétszer néhány szó, ami a kongresszuson negyvenkét ország kiküldötte előtt hangzik el, az egész világ nyilvánosságát jelenti Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bermuda, Brazília, Kuba, Cseh-Szlovákia, Dánia, Egyiptom, Esztonia, Finnország, Magyarország, Németország, Nagy-Britannia, Görögország, Hollandia, Island, India, Olaszország, Jamaica, Japán, Jugoszlávia, Litvánia, Luxemburg, Newflandland, Új- Zeeland, Norvégia, Palesztina, Lengyelország, Porto-Rico, Portugália, Románia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Ukrajna, U. S. A., Uruguay kiküldötte vitatja meg a kérdéseket . Minden asszony a saját hazájáról beszél. Saját hazájáról, amit a háború után jobban szeret, tudatosabban, mint azelőtt De ez a kongresszus politikamentes. Itt közlöm azokat a szavakat, amiket a Feministák Egyesülete kiküldötteinek elnöke mondott el, Miskolczi-Mesterné kitűnő angol nyelvem Mllyett tisztelt Elnök úr, "Hölgyek és Uraim! Szívélyes üdvözletet hozok önöknek «abból a Magyarországból», a demokratikus, haladó és békebarát Magyarországból, amelyről önök talán nem sokat hallottak vagy olvastak, amely azonban mégis létezik és sokkal nagyobb számban, mint ahogy hinnék. Néhánya ezeknek a haladó nőknek megalapította a Feministák Egyesületét már 22 év előtt, amely segédegylete az önök I.WSA, és erélyes buzgósággal hozzálátott a nők szavazati joga is minden téren az élet minden ténykedésében a férfiakéval teljesen egyenlő joga érdekében. 1917-ben elnyertük szavazati jogunkat. Jelenleg ezt a jogot megszorították, kor is műveltségi fokot véve irányul s ezért mi folytatjuk küzdelmünket az egyenlő szavazati jogokért. Biztosítjuk önöket, hogy nem nagyon könnyű a helyzetünk is nagy szükségünk van munkatársaink bátorítására, támogatására és szeretetére és kérjük önöket, hogy ezt adják meg nekünk mindaddig, amíg látják, hogy mi őszintén és komolyan hívei vagyunk közös ügyünknek. Egyenlő jogokat a nőknek! Lelkesen megtapsolt beszéde után az elnök, mrs. Corbett Ashby emelkedett szóra. Azt hiszem, mindnyájunk nevében tehetem, hogy önt, mrs. Mellet arra kérem, fogadja részvétünket Vázsonyi volt miniszter halála alkalmából, akit mint feminista pionírt ismertünk akinek elvesztése épp oly fájdalmas nekünk is, mint önöknek. Ennyi, amit ma el akartam mondani. A munkáról, ami nagyon komolyan folyik, következő alkalommal szólok. MEGNYÍLT A NŐK PARLAMENTJE PÁRISBAN. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ÖSSZESEREGLETTEK A FEMINISTA VEZÉREK. ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁS. — IGEN FONTOS KÉRDÉSEK A NAPIRENDEN. EGYENLŐ JOGOKAT A NŐKNEK! 9