Ujság, 1926. október (2. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-21 / 239. szám

CSÜTÖRTÖK, 1926 OKTÓBER 2. ÚJSÁG SZÍNHÁZI ZENE. Próba közben Apróságok az Operaházból. A sikert, a színházi babona szerint, mindig veszekedés előzi meg s úgy látszik, Paulini Béla, Harsányi Zsolt és Kodály Zoltán Háry Jánosának maradandó lesz a sikere, mert még főpróba után, a premier előtt sem szűnt meg a folytonos perpatvar. A két legszelídebb ember, Márkus László főrendező és Paulini Béla tűzött össze. Utóbbinak még valami öt­lete támadt s úgy vélte, hogy a darab hasz­nára lesz, ha megvalósítják. Márkus viszont azt mondta, hogy az utolsó pillanatban már nem szabad beidegzett részleteket megváltoz­tatni, mert felborulhat az előadás. Szó szót ért a két ideges ember között s a disputa mi­hamar veszekedéssé fajult. Már javában kezd­ték leszedni egymásról a keresztvizet, amikor Kodály Zoltán közbelépett, karját nyújtotta Paulininek és meginvitálta a félemeleti büf­­fébe. Alig indultak azonban meg, amikor elébük állt egy ember és egy óriási pipát nyúj­tott át Paulini Bélának. — Várjon ki küldhette — kérdezte a druk­koló szerző s felbontotta a kisérő levelet. De majd kiesett a pipa a kezéből, amikor meg­látta az aláírást. Törzskávéházának a főpincére emlékezett meg róla, akinek Paulini saját be­vallása szerint közel ezer kapuciner árával maradt adósa. Míg Paulini a meghatottság könnyeit törölte szeméből, odaérkezett Rékai Nándor karmester is, aki messziről hallotta a nagy veszekedést.­­• No, itt a békepipa — mondta —, gyújt­satok rá. Hisz úgyis úgy lármáztatok, mint a szin-indiánusok. Pipára ugyan nem gyújtottak, de a kibé­külés megtörtént.♦ Toronyi Gyulát, Ebelasztin lovag kitűnő sze­­mélyesítőjét, kereste valaki a Háry Já­nos be­mutatóján egy levéllel. Beüzent a művészhez s kérte, hogy csak annyit mondjanak, hogy a Metropolból keresik. Toronyi kiment és elol­vasta a levelet, a küldöncöt pedig azzal bocsá­totta el, hogy majd személyesen intézi el az ügyet. — Ki itt? — kérdezték bent a művészt. — A newyorki Metropolitan­ Operaház akar szerződtetni. Onnan jött a levél — mondta nyugodtan Toronyi. Persze hamarosan kiderítették, hogy a buda­pesti Metropol főpincére küldte a levelet, aki­nek Toronyi tudja Isten mennyivel tartozik. ♦ A szerzők premier előtti izgalma Kodály Zoltánnéra is átragadt, ő azonban, aki a kö­zönség szemével látta a főpróbán a darabot, már biztos volt a sikerben s nem is ezért iz­gult, hanem amiatt, hogy vájjon fel tudja-e még venni az ura a frakkját, amely tizenöt év óta egyetlen egyszer sem volt rajta. Ezt az aggodalmát közölte néhány jó ismerősével is. Az első szünetben azután, amikor a közönség tomboló tapsviharral hívta a szerzőket, Pau­lini és Harsányi megjelentek, Kodály azonban nem. A szintén izguló jó ismerős erre hango­san elkiáltotta magát: — Jesszusom! Nem ment föl rá a frakk! Pár pillanat múlva azután eloszlott az ijedtség, mert Kodály is megjelent a függöny előtt szerzőtársaival együtt. * Bemutató után a minden szépért és jóért lelkesülő Ruszt József rendezett fényes ban­kettet a szerzők és a szereplők tiszteletére. Sok szép és tartalmas felköszöntő hangzott el a fehér asztalnál. Radnai Miklós igazgató, Har­­sányi Zsolt, Pallós Imre, Paulini Béla szelle­mességekkel és mélyenszántó gondolatokkal egyaránt ékes beszédeket mondtak. Ezután Kodály Zoltán állt fel szólásra s komoly és tartalmas mondanivalóját annyi humoros öt­lettel fűszerezte, hogy a jelenvoltak hangos kacagása miatt csaknem minden mondatának a végén szünetet kellett tartania. — Meglássátok — mondta valaki —, leg­közelebb még vígopera-szöveget ir. * Palló Imrének, Operaházunk kitűnő bari­tonistájának az édesatyja felutazott Buda­pestre, hogy megnézze fiát a Farsangi lakoda­lomban. Palló a nemzetes urat énekelte a da­rabban, míg a diák tenorszerepében Székely­­h­idy művészete gyönyörködtetett. Előadás után megrázza az öreg Palló a fia kezét. — Jó voltál, ha nem úgy illett volna, hogy te játszd a diák szerepét és Székelyhidy a nemzetes urat. Elvégre ő idősebb mint te. * Szikla Adolf, Operaházunk nyugalmazott karmestere, tudvalevőleg német anyanyelvű és nem tud jól magyarul. A napokban néhány barátjával együtt vacsorázott egy vendéglőben. Szépen bediktálta, hogy mit fogyasztott, csak a sajtot mondta rosszul: — És volt még egy pusztai pár. Nagy volt a nevetés. Egyik asztaltársa azután elmesélte, hogy békeidőben Szikla egyszer igy panaszkodott neki: — Igen. Mi csak dolgozunk és más vágja zsebre az ezredeseket. Persze ezreseket akart mondani . Egy gazdag bácskai polgárcsalát­ jelent meg a napokban Operaházunkban. Egy máso­ Magyar Színház Fodor László új vígjátéka Szeretek egy színésznőt! dikemeleti páholy üléseit vették meg és elhe­lyezkedtek a kényelmes üléseken. A páholy­­nyitogatónő hallotta, hogy németül beszélget­nek s ezért szintén németül kínált látcsövet a családfőnek: — Wollen Sie ein Glas? — Danke, nem­. Ich trinke aus Flasche — volt a nem várt válasz s az öreg úr, hogy állí­tásának nagyobb nyomatékot adjon, elég te­kintélyes méretű kulacsot vett elő a zsebéből és jót húzott belőle.* A hét legrosszabb szóviccét Szemere Árpád mondta. Ma délelőtt megjelentek a Háry János szerzői is az Operaház folyosóján. Éppen szembejött velük a címszerep kitűnő alakí­tója, Palló Imre és jókedvűen kérdezte: — Talán új darab készül? — Persze, annak a főszerepét sem fogod magadtól elhárítani — mondta rá Szemere. Gól! Kelemen Viktor vígjátéka a Belvárosi Színházban Kelemen Viktor mint lázadó uitán indult s most mint sablon-vigjátékgyáros érkezik be. A lázadás megszelídült, az erő udvarias pózba illesz­kedik s a megszokott mese úgy ömlik át Kelemen Viktor vigjátékán, mintha ezt a darabot is az a névtelen valaki irta volna, aki évente tiz-húsz tu­cat mű címlapján is szerepel különböző nevek alatt: az úgynevezett „magyar vígjátékíró" Kele­men Viktor úgy látszik megunta a harcot s meg­érti végre, hogy a küzdő vezérek sorsa mindig sokkalta nehezebb, mint azoké, akik a vidám tűz­hely mellett a legnagyobb urat, a közönséget szó­rakoztatják. Kelemen Viktor legalább is ezzel a darabbal elpártolt saját zászlója alól s a legjobb után van, hogy a budapesti „szerzők" hig és bi­zonytalan masszájába elmerüljön. Pedig Kelemen Viktor erős tehetség. Drámai kísérleteiben mindig megcsendültek új és robusz­tus hangok, ha a szertelenség harangzúgása túl is kongta valamennyit. Lírája sokszor kalapácsszerű s elbeszélő művei frappáns keménységgel illesz­kednek össze. Ezzel a tehetséggel, ezzel az izom­­zattal Kelemen Viktor nekiül, hogy megírja azt a tizenkettedik vígjátékot, ami az idei premierek őszi tucatját kiegészíti. Mert a Gól! csak külsősé­gekben az, lényegében ugyanaz a bárgyú kitalálás, amivel a szerző urak kilencven százaléka tömi a pesti közönséget. Kelemen Viktor azonban még ebben a tucat­komédiában is talál új hangot. Nem a sportszerű­ség jelszava ij, hiszen a suffőrtipus, a bubitipus és az Isten tudja milyen típus már a leglehetetle­nebb mentalitást is színpadra vitte. De Kelemen Viktor darabjában van néhány jelenet, ami iga­zán finom "és mély." Ilyen az első felvonásban, mi­kor az öreg hivatalnok könyörögve kéri főnöke leányát, hogy köszönje meg az ajándékot, amit fe­lesége küldött­ neki, de ő elveszített a villamoson. Ilyen az a finom ötlet, ahogy az utolsó felvonás­ban az anya érzelme megváltozik. Ilyen az a ked­ves ötlet, mikor két fiatal teremtés brúdert iszik ital nélkül, hogy utána megcsókolhassa egymást. Ezeket a jeleneteket kom­oly kvalitású író találta ki, akiről szinte el se hinné az ember, hogy a többi jelenetekben gyakran mulatságosan, de min­dig naivan és ügyetlenül csetlik-botlik. Mert talán még maga Kelemen Viktor se hiszi el, hogy a puskaport feltalálta, ha vígjátékában a sportférfi­ meghódítja a gummigyáros egyetemi hallgató leányát. Legfeljebb annyi újdonság van a mesében, hogy ez a Szabó Juci még nem tette le a doktorátust s a sof­őr típusa úriember, ez alka­lommal a centercsatár. Ez azonban leghatáro­zottabban off-side Kelemen Viktortól s megérde­melné, hogy tizenegyest rúgjanak belé. Kornert talán el is ér, de igazi gólt mégse rúghat. Ez a da­rab a sportszellem glorifikálását célozza és nem is hiányzik belőle más, mint az igazi sportszellem. No jó. Ne bántsuk egymást. Legközelebbi darab­jával Kelemen Viktor is feljuthat az első osz­tályba, remélhetőleg az amatőrök és nem a profik közé. A Belvárosi Színház kissé készületlen csapattal állt ki a meccsre. A csatárok sehogy se értették meg egymást s a kapu előtt gólképtelennek bizo­nyultak. Makay Margit a centercsatár helyén em­berfeletti munkát végzett. Minden pointre reástar­tolt, minden szituációt kihasznált s gyakran ki­cselezte a közönséget. Ideális centercsatár. Össze­kötői már bizonytalanul mozogtak a gyepen. Ker­tész I. Dezsőből hiányzik az igazi sportvér s nehéz posztján is amoroso maradt. Turay Ida sok hu­morral játszott meg minden helyzetet, de Kertész II. Vilitől megtanulhatta volna, hogy a győzelem szempontjából nem mindig jó, ha a fedezet sokat mókázik. Sarkady a kapuban brilliánsan védett, hogy egyetlen labda se jusson a szerző hálójába, de a lehetetlent ő se valósíthatta meg. Sugár a tőle megszokott jó játékot mutatta a fedezet helyén, ahol Matány hűségesen segített neki. A két hátvéden, a Simon Marosa—Harsányi gáton minden veszedelmes támadás meghiúsult, biztosan helyezkedtek el és őrizték Sarkady kapuját. Balla Zsuzsi a tartalékból csak egyetlen jelenetre állt be a csapatba s akkor fitt kondíciójával és lelkes já­tékával tűnt fel. Mihályi Klári is szép formát mu­tatott. Gól nem esett, de a mérkőzés aránylag eléggé érdekes volt. P. A. * Opera: Pataky Kálmán, Bécsbe szerző­dött kiváló baritonistánk a Hofmann meséi­ben kezdte meg ma este vendégszerepléseinek a sorozatát. Üde hangon, gyönyörűségesen énekelte Hofmann szerepét. Melegen ünne­pelték kitűnő szereplőtársaival együtt. * Nik­us Rudolf tanár, a Filharmóniai Társa­ság vendégkarmestere — magyar származású. Nik­us Rudolfról is sikerült kideríteni, hogy ma­gyar családból származik, amennyiben Klausz­­mann, a királyi vár építője nagybátyja volt. Már kora ifjúságától kezdve muzikális légkörben nevelkedett, atyja Wagner Richard legszűkebb köréhez tartozott. Első zenei kiképzését nem kisebb embertől, mint Richtertől nyerte. Nik­us pályáját mint csellista kezdte. Egy növendék hangversenyen hallotta őt Mahler Gusztáv és másnap már a bécsi udvari opera tagja volt. Miután a Mahler-éra­ fénykorát átélte, Nedbal Oszkár mellé, mint a Wiener Tonkünstler Verein és Schalk Ferenc mellé, mint a Gesellschafts­konzerte karnagya nyert meghívást. 1920-ban megalapította a bécsi filharmonikusok kamara­zenekarát és ugyanez évben meghívták az N. Wr. Konservatorium karnagyképzőjének tanárává. 1921-ben mint a Wiener Konzertverein szimfo­nikus karmestere működik és 1924-ben a Wiener Oratorien Verein karnagyi állására nyer meg­hívást, amely karegyesületet Bécs első kar­­egyesületei sorába sikerült emelnie. Ez év máju­sában a párisi filharmonikusoknál vendégszere­pelt óriási sikerrel. Mindenkor latba vetette ma­gát a magyar zene érdekében és elsősorban Bartók, Kodály és Dohnányi műveit propagálta. Az 1925—26. évadban csak Bécsben 58 hangver­senyt vezényelt, ami egymagában is hatalmas bizonyítéka népszerűségének. * Blaha Lujza síremléke. (Levél a szerkesz­tőhöz.) Mint hűséges olvasója b. lapjuknak, bá­torkodom vasárnap megjelent­­Blaha Lujza sir­­emlékpályázatához» szerény megjegyzésemet hozzáfűzni. Közvetlen a nagy művésznő halála után egyik moziban megnéztem Blaha Lujza egyetlen filmjét a .Nagymamát®. Bemutató por­tréja az elhunyt nagyasszonynak különösen meg­kapott és elgondoltam, ha a hálás nemzet va­laha emlékművet emelne, jó lenne a gondolatot a megtervezéshez e képről ellesni. Nagy karost székben ül a nagyasszony, a hulló vadgesztenye­levelek előtte, körülötte a földön. Az ölébe hul­lott száraz leveleket felmarkolja azzal a gesz­tussal, mely csak nagy művész sajátja, majd uj­­jainak lassú mozdulataival elereszti őket és hul­lásukat egy fájdalmasan lemondó, a szomorú jö­vőbe vesző tekintettel kiséri. Mintha képzeletben mögötte állna a halál és gombolítaná a nagy­asszony gyönyörű életének már csak rövid élet­fonalát. Nem lenne helyes ez az elgondolása egy poetikusan szép pályaműnek? Az egyszerű felső talapzaton körül az oldalain a nagyasszony leg­szebb sikereket elért szerepeinek domborművei, míg az alsó talapzaton egy magyar ruhás pa­rasztleány és legény, mint a magyar népdal és a magyar nemzet megszemélyesítői, megilletődve nyújtanák fel a nemzet hatalmas babérkoszorú­ját. Szeretném, ha valamelyik, hazánk nagy szob­rászai közül elfogadhatónak találná e szerény ötletet, hogy egy gondolatban is leróhatnám nagy tiszteletemet és rajongásomat a nagy művésznő iránti Tisztelettel Gall Sarolta. Vera Sergine párisi színésznő, aki a Boszporustól La Platáig a világ minden részén francia előadásokat fog rendezni. ­ Kosáryék elutaztak. Buttykay Ákos felesége Kosáry Emmy tegnap délután Bécsbe utaztak. A művésznő, mint már jelentettük, a Johann Strauss Theaterben fog vendége­ szerepelni és pedig az Alexandra címszerepé­ben. Az operettnek november első napjaiban lesz a bemutatója. Buttykay Ákos Bécsben dolgozik nagy új operettjén, mellyel a leg-­­közelebbi időben már elkészül. * Gyenes László síremlékének leleplezése. A kerepessúli temetőben Gyenes Lászlónak, a Nemzeti Színház volt örökös tagjának sírján már készen áll az a síremlék, amelyet Szent­­györgyi István szobrászművész készített s amelynek figurális részében Gyenes Lászlót mintázta meg egyik legemlékezetesebb szere­­pében. Gárdonyi: Karácsonyi álom­jának András gazdája bronzba öntve örökíti meg az elhunyt nagy művész emlékét. A síremléket vasárnap, október 31-én leplezik le ünnepé­lyesen. Az ünnepélyen a Nemzeti Színház igaz­gatósága nevében Hevesi Sándor, pályatársai részéről pedig Odry Árpád mond emlék­beszédet. MM aaf s& ti Izgalmas, mulatságos szöveg. MMss­­­é&wsmm8.&tsx;svt Gyönyörű orosz zene, modern táncmuzsika. Ragyogó, művészi díszletek. Csillogó orosz jelmezek. MMsaj Legmodernebb toalettek. MM saf rt do­ w ss­ms& s£ s ae sm ti Martos és Huszka új nagy operettje. MMsaf Bemutató holnap, pénteken a Városi Színház. A színházak és kabarék hírei. * A Hajtóvadászat­ előkészületei miatt a Városi Színház ma este nem tart előadást. A sajtó meghívott képviselői részére holnap dél­előtt Vali órakor lesz az új operett főpróbája. * Saleschi, az ünnepelt milánói baritonista énekli vasárnap délután Rigolettót a Városi Színházban, Gildát a széphangú Makay Mata énekli. Mérsékelt helyárak. Ma nagy premier az Andrássy­ úti Színházban­­ Az ismét szenzációsnak ígérkező új műsor a következő: 1. Napihírek. Pillanatképek az élet­ből. Bús Fekete László ötletes tréfája. 2. Fekete Pál gyönyörű szcenírozott dalai. 3. Békeffi László Mucius Scaevola tréfája Kökény Hona és Békeffi­­vel. 4. Radó slágerkuplér. 5. Szép Ernő: A veres kakas című remekművében Bársony az önkéntes tűzoltó, Dajbukát Ilona a kikapós menyecske. 6. Boross új daloskönyvvel. 7. Ifj. Békeffi István: Az ötödik­b. vígjátékában Turay Ida a rossz tanuló, Jankovich Magda a stréber, Ihász a tanár. 8. Ilosvay Rózsi, Lukács Pál, Boross Géza fel­léptével: Mókus, vígjáték. Fordította: Lakatos László. 9. Kökény Ilona mint Intim Pista. 10. Békeffi konferál. 11. Ilosvay Rózsi. 12. Kabos, Kökény Ilona, Békeffi és Peti felléptével. A sark­­utazó, Vadnai László ragyogó bohózata. A pre­mieren is rendes helyárak! 9 -—ldási mu Etr^^ Lehár Ferenc feledhetetlen melódiái, a nagy muzsikus eredeti kisérő zenéje megerősített zenekarral. Eri­ch von Stroheim tökéletes rendezése és két nagy művész csodálatos játéka 10 felvonáson át. MU p IIIC7nn APOLLÓ Kn-STra rt II LLUdiillll CÁRITÓL * CORSQ Papír Sándor = Rov d’Srcy |

Next