Ujság, 1926. október (2. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-21 / 239. szám
CSÜTÖRTÖK, 1926 OKTÓBER 2. ÚJSÁG SZÍNHÁZI ZENE. Próba közben Apróságok az Operaházból. A sikert, a színházi babona szerint, mindig veszekedés előzi meg s úgy látszik, Paulini Béla, Harsányi Zsolt és Kodály Zoltán Háry Jánosának maradandó lesz a sikere, mert még főpróba után, a premier előtt sem szűnt meg a folytonos perpatvar. A két legszelídebb ember, Márkus László főrendező és Paulini Béla tűzött össze. Utóbbinak még valami ötlete támadt s úgy vélte, hogy a darab hasznára lesz, ha megvalósítják. Márkus viszont azt mondta, hogy az utolsó pillanatban már nem szabad beidegzett részleteket megváltoztatni, mert felborulhat az előadás. Szó szót ért a két ideges ember között s a disputa mihamar veszekedéssé fajult. Már javában kezdték leszedni egymásról a keresztvizet, amikor Kodály Zoltán közbelépett, karját nyújtotta Paulininek és meginvitálta a félemeleti büffébe. Alig indultak azonban meg, amikor elébük állt egy ember és egy óriási pipát nyújtott át Paulini Bélának. — Várjon ki küldhette — kérdezte a drukkoló szerző s felbontotta a kisérő levelet. De majd kiesett a pipa a kezéből, amikor meglátta az aláírást. Törzskávéházának a főpincére emlékezett meg róla, akinek Paulini saját bevallása szerint közel ezer kapuciner árával maradt adósa. Míg Paulini a meghatottság könnyeit törölte szeméből, odaérkezett Rékai Nándor karmester is, aki messziről hallotta a nagy veszekedést.• No, itt a békepipa — mondta —, gyújtsatok rá. Hisz úgyis úgy lármáztatok, mint a szin-indiánusok. Pipára ugyan nem gyújtottak, de a kibékülés megtörtént.♦ Toronyi Gyulát, Ebelasztin lovag kitűnő személyesítőjét, kereste valaki a Háry János bemutatóján egy levéllel. Beüzent a művészhez s kérte, hogy csak annyit mondjanak, hogy a Metropolból keresik. Toronyi kiment és elolvasta a levelet, a küldöncöt pedig azzal bocsátotta el, hogy majd személyesen intézi el az ügyet. — Ki itt? — kérdezték bent a művészt. — A newyorki Metropolitan Operaház akar szerződtetni. Onnan jött a levél — mondta nyugodtan Toronyi. Persze hamarosan kiderítették, hogy a budapesti Metropol főpincére küldte a levelet, akinek Toronyi tudja Isten mennyivel tartozik. ♦ A szerzők premier előtti izgalma Kodály Zoltánnéra is átragadt, ő azonban, aki a közönség szemével látta a főpróbán a darabot, már biztos volt a sikerben s nem is ezért izgult, hanem amiatt, hogy vájjon fel tudja-e még venni az ura a frakkját, amely tizenöt év óta egyetlen egyszer sem volt rajta. Ezt az aggodalmát közölte néhány jó ismerősével is. Az első szünetben azután, amikor a közönség tomboló tapsviharral hívta a szerzőket, Paulini és Harsányi megjelentek, Kodály azonban nem. A szintén izguló jó ismerős erre hangosan elkiáltotta magát: — Jesszusom! Nem ment föl rá a frakk! Pár pillanat múlva azután eloszlott az ijedtség, mert Kodály is megjelent a függöny előtt szerzőtársaival együtt. * Bemutató után a minden szépért és jóért lelkesülő Ruszt József rendezett fényes bankettet a szerzők és a szereplők tiszteletére. Sok szép és tartalmas felköszöntő hangzott el a fehér asztalnál. Radnai Miklós igazgató, Harsányi Zsolt, Pallós Imre, Paulini Béla szellemességekkel és mélyenszántó gondolatokkal egyaránt ékes beszédeket mondtak. Ezután Kodály Zoltán állt fel szólásra s komoly és tartalmas mondanivalóját annyi humoros ötlettel fűszerezte, hogy a jelenvoltak hangos kacagása miatt csaknem minden mondatának a végén szünetet kellett tartania. — Meglássátok — mondta valaki —, legközelebb még vígopera-szöveget ir. * Palló Imrének, Operaházunk kitűnő baritonistájának az édesatyja felutazott Budapestre, hogy megnézze fiát a Farsangi lakodalomban. Palló a nemzetes urat énekelte a darabban, míg a diák tenorszerepében Székelyhidy művészete gyönyörködtetett. Előadás után megrázza az öreg Palló a fia kezét. — Jó voltál, ha nem úgy illett volna, hogy te játszd a diák szerepét és Székelyhidy a nemzetes urat. Elvégre ő idősebb mint te. * Szikla Adolf, Operaházunk nyugalmazott karmestere, tudvalevőleg német anyanyelvű és nem tud jól magyarul. A napokban néhány barátjával együtt vacsorázott egy vendéglőben. Szépen bediktálta, hogy mit fogyasztott, csak a sajtot mondta rosszul: — És volt még egy pusztai pár. Nagy volt a nevetés. Egyik asztaltársa azután elmesélte, hogy békeidőben Szikla egyszer igy panaszkodott neki: — Igen. Mi csak dolgozunk és más vágja zsebre az ezredeseket. Persze ezreseket akart mondani . Egy gazdag bácskai polgárcsalát jelent meg a napokban Operaházunkban. Egy máso Magyar Színház Fodor László új vígjátéka Szeretek egy színésznőt! dikemeleti páholy üléseit vették meg és elhelyezkedtek a kényelmes üléseken. A páholynyitogatónő hallotta, hogy németül beszélgetnek s ezért szintén németül kínált látcsövet a családfőnek: — Wollen Sie ein Glas? — Danke, nem. Ich trinke aus Flasche — volt a nem várt válasz s az öreg úr, hogy állításának nagyobb nyomatékot adjon, elég tekintélyes méretű kulacsot vett elő a zsebéből és jót húzott belőle.* A hét legrosszabb szóviccét Szemere Árpád mondta. Ma délelőtt megjelentek a Háry János szerzői is az Operaház folyosóján. Éppen szembejött velük a címszerep kitűnő alakítója, Palló Imre és jókedvűen kérdezte: — Talán új darab készül? — Persze, annak a főszerepét sem fogod magadtól elhárítani — mondta rá Szemere. Gól! Kelemen Viktor vígjátéka a Belvárosi Színházban Kelemen Viktor mint lázadó uitán indult s most mint sablon-vigjátékgyáros érkezik be. A lázadás megszelídült, az erő udvarias pózba illeszkedik s a megszokott mese úgy ömlik át Kelemen Viktor vigjátékán, mintha ezt a darabot is az a névtelen valaki irta volna, aki évente tiz-húsz tucat mű címlapján is szerepel különböző nevek alatt: az úgynevezett „magyar vígjátékíró" Kelemen Viktor úgy látszik megunta a harcot s megérti végre, hogy a küzdő vezérek sorsa mindig sokkalta nehezebb, mint azoké, akik a vidám tűzhely mellett a legnagyobb urat, a közönséget szórakoztatják. Kelemen Viktor legalább is ezzel a darabbal elpártolt saját zászlója alól s a legjobb után van, hogy a budapesti „szerzők" hig és bizonytalan masszájába elmerüljön. Pedig Kelemen Viktor erős tehetség. Drámai kísérleteiben mindig megcsendültek új és robusztus hangok, ha a szertelenség harangzúgása túl is kongta valamennyit. Lírája sokszor kalapácsszerű s elbeszélő művei frappáns keménységgel illeszkednek össze. Ezzel a tehetséggel, ezzel az izomzattal Kelemen Viktor nekiül, hogy megírja azt a tizenkettedik vígjátékot, ami az idei premierek őszi tucatját kiegészíti. Mert a Gól! csak külsőségekben az, lényegében ugyanaz a bárgyú kitalálás, amivel a szerző urak kilencven százaléka tömi a pesti közönséget. Kelemen Viktor azonban még ebben a tucatkomédiában is talál új hangot. Nem a sportszerűség jelszava ij, hiszen a suffőrtipus, a bubitipus és az Isten tudja milyen típus már a leglehetetlenebb mentalitást is színpadra vitte. De Kelemen Viktor darabjában van néhány jelenet, ami igazán finom "és mély." Ilyen az első felvonásban, mikor az öreg hivatalnok könyörögve kéri főnöke leányát, hogy köszönje meg az ajándékot, amit felesége küldött neki, de ő elveszített a villamoson. Ilyen az a finom ötlet, ahogy az utolsó felvonásban az anya érzelme megváltozik. Ilyen az a kedves ötlet, mikor két fiatal teremtés brúdert iszik ital nélkül, hogy utána megcsókolhassa egymást. Ezeket a jeleneteket komoly kvalitású író találta ki, akiről szinte el se hinné az ember, hogy a többi jelenetekben gyakran mulatságosan, de mindig naivan és ügyetlenül csetlik-botlik. Mert talán még maga Kelemen Viktor se hiszi el, hogy a puskaport feltalálta, ha vígjátékában a sportférfi meghódítja a gummigyáros egyetemi hallgató leányát. Legfeljebb annyi újdonság van a mesében, hogy ez a Szabó Juci még nem tette le a doktorátust s a sofőr típusa úriember, ez alkalommal a centercsatár. Ez azonban leghatározottabban off-side Kelemen Viktortól s megérdemelné, hogy tizenegyest rúgjanak belé. Kornert talán el is ér, de igazi gólt mégse rúghat. Ez a darab a sportszellem glorifikálását célozza és nem is hiányzik belőle más, mint az igazi sportszellem. No jó. Ne bántsuk egymást. Legközelebbi darabjával Kelemen Viktor is feljuthat az első osztályba, remélhetőleg az amatőrök és nem a profik közé. A Belvárosi Színház kissé készületlen csapattal állt ki a meccsre. A csatárok sehogy se értették meg egymást s a kapu előtt gólképtelennek bizonyultak. Makay Margit a centercsatár helyén emberfeletti munkát végzett. Minden pointre reástartolt, minden szituációt kihasznált s gyakran kicselezte a közönséget. Ideális centercsatár. Összekötői már bizonytalanul mozogtak a gyepen. Kertész I. Dezsőből hiányzik az igazi sportvér s nehéz posztján is amoroso maradt. Turay Ida sok humorral játszott meg minden helyzetet, de Kertész II. Vilitől megtanulhatta volna, hogy a győzelem szempontjából nem mindig jó, ha a fedezet sokat mókázik. Sarkady a kapuban brilliánsan védett, hogy egyetlen labda se jusson a szerző hálójába, de a lehetetlent ő se valósíthatta meg. Sugár a tőle megszokott jó játékot mutatta a fedezet helyén, ahol Matány hűségesen segített neki. A két hátvéden, a Simon Marosa—Harsányi gáton minden veszedelmes támadás meghiúsult, biztosan helyezkedtek el és őrizték Sarkady kapuját. Balla Zsuzsi a tartalékból csak egyetlen jelenetre állt be a csapatba s akkor fitt kondíciójával és lelkes játékával tűnt fel. Mihályi Klári is szép formát mutatott. Gól nem esett, de a mérkőzés aránylag eléggé érdekes volt. P. A. * Opera: Pataky Kálmán, Bécsbe szerződött kiváló baritonistánk a Hofmann meséiben kezdte meg ma este vendégszerepléseinek a sorozatát. Üde hangon, gyönyörűségesen énekelte Hofmann szerepét. Melegen ünnepelték kitűnő szereplőtársaival együtt. * Nikus Rudolf tanár, a Filharmóniai Társaság vendégkarmestere — magyar származású. Nikus Rudolfról is sikerült kideríteni, hogy magyar családból származik, amennyiben Klauszmann, a királyi vár építője nagybátyja volt. Már kora ifjúságától kezdve muzikális légkörben nevelkedett, atyja Wagner Richard legszűkebb köréhez tartozott. Első zenei kiképzését nem kisebb embertől, mint Richtertől nyerte. Nikus pályáját mint csellista kezdte. Egy növendék hangversenyen hallotta őt Mahler Gusztáv és másnap már a bécsi udvari opera tagja volt. Miután a Mahler-éra fénykorát átélte, Nedbal Oszkár mellé, mint a Wiener Tonkünstler Verein és Schalk Ferenc mellé, mint a Gesellschaftskonzerte karnagya nyert meghívást. 1920-ban megalapította a bécsi filharmonikusok kamarazenekarát és ugyanez évben meghívták az N. Wr. Konservatorium karnagyképzőjének tanárává. 1921-ben mint a Wiener Konzertverein szimfonikus karmestere működik és 1924-ben a Wiener Oratorien Verein karnagyi állására nyer meghívást, amely karegyesületet Bécs első karegyesületei sorába sikerült emelnie. Ez év májusában a párisi filharmonikusoknál vendégszerepelt óriási sikerrel. Mindenkor latba vetette magát a magyar zene érdekében és elsősorban Bartók, Kodály és Dohnányi műveit propagálta. Az 1925—26. évadban csak Bécsben 58 hangversenyt vezényelt, ami egymagában is hatalmas bizonyítéka népszerűségének. * Blaha Lujza síremléke. (Levél a szerkesztőhöz.) Mint hűséges olvasója b. lapjuknak, bátorkodom vasárnap megjelentBlaha Lujza siremlékpályázatához» szerény megjegyzésemet hozzáfűzni. Közvetlen a nagy művésznő halála után egyik moziban megnéztem Blaha Lujza egyetlen filmjét a .Nagymamát®. Bemutató portréja az elhunyt nagyasszonynak különösen megkapott és elgondoltam, ha a hálás nemzet valaha emlékművet emelne, jó lenne a gondolatot a megtervezéshez e képről ellesni. Nagy karost székben ül a nagyasszony, a hulló vadgesztenyelevelek előtte, körülötte a földön. Az ölébe hullott száraz leveleket felmarkolja azzal a gesztussal, mely csak nagy művész sajátja, majd ujjainak lassú mozdulataival elereszti őket és hullásukat egy fájdalmasan lemondó, a szomorú jövőbe vesző tekintettel kiséri. Mintha képzeletben mögötte állna a halál és gombolítaná a nagyasszony gyönyörű életének már csak rövid életfonalát. Nem lenne helyes ez az elgondolása egy poetikusan szép pályaműnek? Az egyszerű felső talapzaton körül az oldalain a nagyasszony legszebb sikereket elért szerepeinek domborművei, míg az alsó talapzaton egy magyar ruhás parasztleány és legény, mint a magyar népdal és a magyar nemzet megszemélyesítői, megilletődve nyújtanák fel a nemzet hatalmas babérkoszorúját. Szeretném, ha valamelyik, hazánk nagy szobrászai közül elfogadhatónak találná e szerény ötletet, hogy egy gondolatban is leróhatnám nagy tiszteletemet és rajongásomat a nagy művésznő iránti Tisztelettel Gall Sarolta. Vera Sergine párisi színésznő, aki a Boszporustól La Platáig a világ minden részén francia előadásokat fog rendezni. Kosáryék elutaztak. Buttykay Ákos felesége Kosáry Emmy tegnap délután Bécsbe utaztak. A művésznő, mint már jelentettük, a Johann Strauss Theaterben fog vendége szerepelni és pedig az Alexandra címszerepében. Az operettnek november első napjaiban lesz a bemutatója. Buttykay Ákos Bécsben dolgozik nagy új operettjén, mellyel a leg-közelebbi időben már elkészül. * Gyenes László síremlékének leleplezése. A kerepessúli temetőben Gyenes Lászlónak, a Nemzeti Színház volt örökös tagjának sírján már készen áll az a síremlék, amelyet Szentgyörgyi István szobrászművész készített s amelynek figurális részében Gyenes Lászlót mintázta meg egyik legemlékezetesebb szerepében. Gárdonyi: Karácsonyi álomjának András gazdája bronzba öntve örökíti meg az elhunyt nagy művész emlékét. A síremléket vasárnap, október 31-én leplezik le ünnepélyesen. Az ünnepélyen a Nemzeti Színház igazgatósága nevében Hevesi Sándor, pályatársai részéről pedig Odry Árpád mond emlékbeszédet. MM aaf s& ti Izgalmas, mulatságos szöveg. MMssé&wsmm8.&tsx;svt Gyönyörű orosz zene, modern táncmuzsika. Ragyogó, művészi díszletek. Csillogó orosz jelmezek. MMsaj Legmodernebb toalettek. MM saf rt do w ssms& s£ s ae sm ti Martos és Huszka új nagy operettje. MMsaf Bemutató holnap, pénteken a Városi Színház. A színházak és kabarék hírei. * A Hajtóvadászat előkészületei miatt a Városi Színház ma este nem tart előadást. A sajtó meghívott képviselői részére holnap délelőtt Vali órakor lesz az új operett főpróbája. * Saleschi, az ünnepelt milánói baritonista énekli vasárnap délután Rigolettót a Városi Színházban, Gildát a széphangú Makay Mata énekli. Mérsékelt helyárak. Ma nagy premier az Andrássy úti Színházban Az ismét szenzációsnak ígérkező új műsor a következő: 1. Napihírek. Pillanatképek az életből. Bús Fekete László ötletes tréfája. 2. Fekete Pál gyönyörű szcenírozott dalai. 3. Békeffi László Mucius Scaevola tréfája Kökény Hona és Békeffivel. 4. Radó slágerkuplér. 5. Szép Ernő: A veres kakas című remekművében Bársony az önkéntes tűzoltó, Dajbukát Ilona a kikapós menyecske. 6. Boross új daloskönyvvel. 7. Ifj. Békeffi István: Az ötödikb. vígjátékában Turay Ida a rossz tanuló, Jankovich Magda a stréber, Ihász a tanár. 8. Ilosvay Rózsi, Lukács Pál, Boross Géza felléptével: Mókus, vígjáték. Fordította: Lakatos László. 9. Kökény Ilona mint Intim Pista. 10. Békeffi konferál. 11. Ilosvay Rózsi. 12. Kabos, Kökény Ilona, Békeffi és Peti felléptével. A sarkutazó, Vadnai László ragyogó bohózata. A premieren is rendes helyárak! 9 -—ldási mu Etr^^ Lehár Ferenc feledhetetlen melódiái, a nagy muzsikus eredeti kisérő zenéje megerősített zenekarral. Erich von Stroheim tökéletes rendezése és két nagy művész csodálatos játéka 10 felvonáson át. MU p IIIC7nn APOLLÓ Kn-STra rt II LLUdiillll CÁRITÓL * CORSQ Papír Sándor = Rov d’Srcy |