Ujság, 1926. november (2. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-07 / 254. szám

6 Nagygyűlésen tiltakoztak a házfelügyelők a főváros készülő szabályrendelete ellen Rabszolgatörvénynek nevezte Esztergályos képviselő a rendelet-tervezetet Csak politikailag megbízható ember lehet házfelügyelő . Külön hivatalt akar a főváros a házfelügyelők számára csinálni A pesti házak felügyelőit általában nem szere­tik a lakók. Az ellenszenv eredete, hogy a házfel­ügyelő a végrehajtója azoknak az intézkedéseknek, amelyek legtöbbnyire kellemetlenül érintik a lakó­kat. Pedig ezek az intézkedések nem tőle erednek, hanem a háztulajdonostól, aki korlátlan ura a házfelügyelőnek és szinte láthatatlan magasság­ból teljesen távolról rendeli el intézkedéseit, ame­lyek vagy a bérek beszedését, vagy a ház más ügyeit úgy rendezik, hogy az a lakóknak kellemet­len. Minden ellenszenv és gyűlölködés a házfel­ügyelőt érinti, aki ártatlan ezekben és amilyen engedelmességgel teljesíti a háztulajdonos paran­csait, olyan hűséggel szolgálja éjjel és nappal sza­kadatlanul a lakókat. Ezek az emberek nemcsak kíméletet, hanem szánalmat is megérdemelnének, mert rajtuk kívül nincs olyan pályán dolgozó em­ber, akinek sem nyugodt nappala, sem nyugodt éjszakája ne volna. Akár zimankós télidő van, akár nyomasztó hőség, akár éjjel, akár nappal, a házmesternek mindig rendelkezésre kell állania kapunyitásra, liftkezelésre, a lakók nyilvántartá­sára, a házirend fentartására és egyéb sok ügyes­bajos dologra, amelyet az olyan pesti házak ad­nak, amelyek lélekszáma nem egyszer vetekedik egy kisebb faluéval. A házfelügyelőket most egy újabb baj fenye­geti, meg akarják valósítani azt a szabályrendelet­tervezetet, amelyet 1922-ben főztek ki a kurzus­­városházán és amelyben a maguk politikai cél­jára akarták a házfelügyelőket is megnyerni a kurzus vezérei. Ez a szabályrendelet olyan pon­tokat tartalmaz, amely a házfelügyelőket valóság­gal rabszolgai sorba nyomná le és hogy a terve­zetből ne legyen rendelet, a házfelügyelők most újból tömörülnek, meg akarják erősíteni érdekelt­ségüket, a Magyar Házfelügyelők Országos Egye­sületét. Az egyesület vasárnap a régi képviselőház nagytermében nagygyűlést tartott, amelyen egye­dül a szabályrendelet ügyét tárgyalták. Marics Béla elnökölt a nagygyűlésen, ismertette a napi­rendre tűzött tárgyakat, utána Rácz György elő­adó referált a készülő szabályrendelet-tervezetről. Elmondotta, hogy a házfelügyelő munkakör ellá­tása ügyében már 1901-ben szabályrendeletet akart kiadni, a főváros. Akkor minden fórum fog­lalkozott a kéréssel, az ankétek után azonban nem történt döntés és a házfelügyelő munkakör továbbra is szabályozatlan maradt. Ma az a hely­zet, hogy egyrészt fel akarják őket használni arra, hogy a rendőrségnek mindenféle tekintetben szol­gálatára legyenek, másrészt pedig annyira el­lenőrzik őket, hogy bármilyen lépést tesznek, bármit követnek el, kihágás címén máris fe­lelősségre vonhatók és büntethetők. Helyzetük nemcsak ezért tarthatatlan, hanem azért is, mert éjjel-nappal szolgálatban kell len­niük. Lakásukat egy pillanatra sem hagyhatják fel, a munkájukat csak úgy tudják elvégezni, hogy­­családtagjaikat is foglalkoztatják. Ezenkívül még a házban előforduló ipari munkákat is el kell végezniük, amivel megkárosítják a kisiparosokat.­­A legtöbb házban azonban a háztulajdonos szá­mára a házfelügyelőnek vagy családtagjainak cselédmunkát is kell végeznie, főznie, takarítania­­és mosnia. Ezzel szemben a háztulajdonos részé­ről semmiféle díjazásban nem részesülnek, csu­pán lakást kapnak, de ez is túlnyomórészt olyan, hogy megcsúfolása minden higiénának, amelynek pedig a lakásokban érvényesülniük kell. A ház­­felügyelői lakásokat senki nem ellenőrzi, a ható­ság, amely a házmesterek minden lépését figyeli, egyáltalán nem törődik azzal, vájjon emberi haj­léknak alkalmas helyiségekben helyezik-e el őket. Ilyen állapotok között és ilyen előzmények után 1­922-ben újból felmerült a gondolat, hogy ren­deletet kellene szerkeszteni a házfelügyelők dol­gairól és azt meg is kezdték. Ezt a tervezetet most újból elő akarják venni és életbeléptetni.­­A rendelettervezet első pontja azt mondja ki, hogy a háztulajdonos tarthat házfelügyelőt, de nem köteles erre. Házfelügyelőnek csak az al­kalmazható, akit az erre a célra felállítandó nyil­vántartóhivatal igazolvánnyal lát el. A ma ház­mesterként működő emberek szintén kötelesek igazolvány szerzésére és ha a hivatal nem adja ezt nekik ki, úgy huszonnégy órán belül szolgá­latukból elbocsáthatók és lakásukból kitehetők. A rendelet szerint igazolványt csak az kaphat, aki magyar ho­nos, budapesti lakos, magyarul írni és­­ olvasni tud, testi épség ellen elkövetett, vagy nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt büntetve nincs és nem is áll ilyen el­járás alatt és politikai szempontból meg­bízható. Ennek a pontnak felolvasásakor a kétszáz fő­nyi házmester nagygyűlés óriási zúgásba, tiltako­zásba tört ki. Csak nehezen csillapodott le a fel­háborodás zaja, amikor Rácz György folytatta elő­adását: — Semmiféle foglalkozásnál nem kérdezik, hogy kinek mi a politikai álláspontja, a házfel­ügyelőknél nemcsak hogy megkérdezni akarják, hanem a hatóságnak kell azt róla megállapítani. Ha pedig a hatóság nem tartja annak, úgy el­veszti kenyerét és elveszti lakását. Képtelenség fel­tételezni rólunk, hogy hazafiatlanok vagyunk mi, akik itt éljük le életünket, itt neveljük gyerme­keinket. Ma, amikor olyan nagy a munkanélküli­ség, akkor akarják politikai okok miatt az embe­­ezt a rendeletet 1922-ben szövegezték meg és azóta rel tömegeit kenyerüktől megfosztani. Igaz, hogy már másként gondolkodnak azok is, akik akkor a gyűlölettől elvakultan akarták a házfelügyelőket a maguk szolgálatába hajtani. Felsorolta még a rendelet-tervezetből azt is, hogy óvadékot akarnak a házfelügyelőktől kérni, ami szintén viharos ellentmondást váltott ki a gyűlés közönségéből. Óriási felháborodást keltett az a pont is, amely kimondja, hogy a rendőrbíró kite­heti állásából és lakásából a házmestert, ha ellene csak egyetlen lakó is kifogást emel. Végül is megállapodtak abban, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel küzdeni fognak a szabályrendelet ilyen módon való megvalósítása ellen és felszólítják a törvényhatósági bizottság demokratikusan gondolkodó tagjait, akadályozzák meg a tervezet valóraváltását. A szociáldemokrata párt részéről a gyűlésen Esztergályos János nem­zetgyűlési képviselő szólalt fel, aki rabszolgatör­vénynek nevezte a rendeletet és biztosította a ház­felügyelőket, hogy pártja meg fogja akadályozni annak megvalósítását. Még Susterovics házfelügyelő szólalt fel, azután a gyűlés véget ért. cs­­­aládé bo.. on ÚJSÁG Felemelték a német munkanélküliek segélyét, de a határozatot nem tudják végrehajtani A német nemzetiek taktikából együtt szavaztak a szociáldemokratákkal Berlin, november 8. (Wolff.) A birodalmi gyűlés ma folytatta a keresetnélküliek támogatása kérdésének tárgyalását. A javaslathoz számos in­dítványt nyújtottak be. A szociáldemokraták in­dítványozták, hogy a segélyt emeljék fel 30 szá­zalékkal, a családi pótlékot pedig 20 százalékkal. Ezt a javaslatot név szerinti szavazásban 205 sza­vazattal 141 szavazat ellenében elfogadták. Braun dr. birodalmi munkaügyi miniszter erre a követ­kező kijelentést tette: — A kormány jelenlévő tagjaitól felhatalma­zást kaptam arra a kijelentésre, hogy az eddig e tárgyban folytatott tárgyalások alapján valószínű­leg nincs lehetőség arra, hogy ezt a határozatot keresztül vigyék. A kijelentés a házban nagy izgalmat keltett. Westarp gróf (német nemzeti) megokolta, miért szavaztak a német nemzetiek a szociál­demokratákkal együtt a munkanélküliek segé­lyének felemeléséért. Locke elnök hangsúlyozta, hogy itt nem tör­vényről, hanem a kormányhoz intézett kérésről van szó, amelynek a kormány részben vagy egészben eleget tehet. Westarp gróf: Jogunk volt arra, hogy szava­zásunkkal leálcázzuk a szociáldemokraták hazug akcióját. Ezután a kormánypártokkal szemben, ame­lyek a Slobenzollern-családdal való megegyezés napirendre tűzése mellett foglaltak állást, elha­tározták, hogy holnap ülés lesz, amelyen a munkanélküliek segélyezésének kérdését tovább tárgyalják. „Közeledik a választási kampány** Vass József miniszter feltünést kelő pohárköszöntőt mondott az enyingi banketten Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkár vasárnap beszámolóbeszédet mondott Enyingen. Vass Jó­zsef dr. népjóléti miniszter is részt vett a gyűlésen. Dréhr Imre kijelentette, hogy tüzön-vizen keresz­tül követi Bethlen István gróf politikáját, mert ez a programm «nem tűr ellenségeskedést sem tár­sadalmi, sem foglalkozási, sem felekezeti kér­désben*. Azután Meskó Zoltán mondott «jóizű adomákkal fűszerezett* beszédet és tréfásan fel­vetette a kérdést, vájjon Dréhl Imre beszéde be­számoló volt-e avagy programmbeszéd? Vass József miniszter következett a soron. Részletesen foglalkozott a tüdővész, a lakásépítés, az aggkori biztosítás problémájával s kijelentette, hogy következik a magánháztartások helyreállí­tása és az adóterhek csökkentése. Aztán így foly­tatta: — A gyors gyarapodás becstelen gyarapodás; lassan, becsületesen kell gyarapodni a kis­gazdának, iparosnak és kereskedőnek egy­aránt, hogy 10—15 év múlva tehermen­tsen meglegyen a maga kis földje, mű­helye vagy boltja. Minél több függet­len polgára van az országnak, annál erősebb az ország. De ha gazdaságilag és egészségügyileg, valamint kulturális szempontból az egész nemze­tet fel akarjuk ölelni, úgy abból senki se marad­jon ki, sem vallás, sem társadalmi osztály, sem faj szerint, mert nekem mindenki kedves, aki egész erejével ezért a nemzetért dolgozik.­­de cselekedjünk tehát különbségtétellel az ország polgárai között; mindenkire szükség van, a munkásra, az iparosra, a kereskedőre s a tudásá­val dolgozó emberre egyaránt. Nem tehetünk különbséget a megbecsülésben hazájukért dolgozó honfitársaink között azért mert valaki más templomba jár, más foglal­kozást űz,­­ ne legyen különbség ha én katolikus vagyok, ha gazda vagyok, ha zsidó vagyok, hiszen nem tehetek arról ami vagyok, mert a fölöttünk élő Isten teremtett bennün­ket annak, akik vagyunk. Nem szabad egy nemzetet úgy felfogni, hogy azt darabokra terjem­. S a nemzetnek is így kell gon­­dolkoznia politikailag, hiszen a kormány nem tud az egész nemzetet felölelő politikát folytatni, ha a nemzet nem támogatja a kormányt. Ezzel nem azt mondom, hogy irtsuk ki az ellenzéket, mert sohasem volt jó az olyan ország politikája, mely csak egyetlen nagy kormánytámogató párt­tal kormányozott. Követelésem az ellenzékkel szemben, hogy ha bejönnek az ország házába, álljanak azon a nagy nemzeti állásponton, amelyen a kormány és a nemzet áll, mert különben ők bontják meg a kor­mány és a nemzet nagy politikai koncepcióját. Ez a minimum, amelyet megkövetelhetünk min­denkitől, tehát a szociáldemokrata párttól is. A szociáldemokrata párt addig nem fogja magát az ország házában jól érezni, addig nem számíthat megértésre a nemzet részéről, amíg ezt meg nem cselekszi, mert ez a nemzet csak az országot be­csülő, érte dolgozó és nemzeti alapon álló pártot becsüli meg. A magyar munkásság helye a nemzet mellett van. S ahogy én nem tűröm, hogy a nem­zetből bárkit is kizárjanak, éppen úgy nem tűri a nemzet, hogy a szociáldemokrata pártvezérek a szociáldemokrata munkásság részére külön ha­zát és külön istent építsenek. Idegen képeket és idegen istent ne faragjon senki, ezt tanítja a bib­lia s remélem, hogy az egyébként tiszteletreméltó felekezeten lévő Rothenstein Mór és társai nem haragszanak meg akkor, ha a bibliának ezt a mondását idézem, mert ti, Rothenstein Mór és társaitok, magyarok vagytok és én nem engedlek kirekeszteni ti­teket a nemzetből, de nektek sem engedem meg, hogy kirekesszétek magatokat és a mun­kásokat a magyarságból. A gyűlést bankett követte, amelyen Fess Jó­zsef miniszter az alábbi fontos kijelentést tette: — Nem akartam felszólalni a felköszöntők során s ez a tartózkodás valamiképpen vá­lasz akart lenni arra a kérdésre, lesz-e vá­lasztás vagy sem. Ha ugyanis nem fenyeget bennünket a választás réme, nem fukarko­dom a szavakkal, de ha megfogom a szót, az annyit jelent, hogy közeledik a választási kampány, amikor úgyis sokat kell beszél­nünk. Pohárköszöntőjében békés együttműködésre szólította fel a katolikusokat és a reformátusokat. Pécsett tiltakozó gyűlést tartottak Baltazár Dezső ref. püspök ellen „Ha az ellentábor még egyszer riadót fúj, mi is megmutatjuk, hogy eszközeinkben nem leszünk válogatósak“ Pécsről jelenti tudósítónk. A pécsi katolikus társadalmi egyesületek az ottani Katolikus Kör nagytermében vasárnap tiltakozó gyűlést tartot­tak Baltazár Dezső dr. debreceni református püspök ismert beszéde ellen. Kelemen Andor dr. belvárosi plébános megnyitó szavai után Boér Pál dr. főszolgabíró mondott beszédet a katolikus egyesületek nevében. Rámutatott arra, hogy nem­csak most vannak, hanem a múltban is voltak felekezeti harcok. — Ezeket a villongásokat — folytatta — sohasem a katolikusok kezdték. Prohászka székesfehérvári püspök volt az, aki aranyhidat akart építeni Pannonhalma és Debre­cen között, de ezt a hatalmas szózatot Baltazárék táborában már elfelejtették. — Mély megdöbbenéssel tett el engem az, hogy az a Baltazár püspök úr mert rágalmakat szórni mifelénk, aki már esztendők óta hadako­zik az úgynevezett katolikus imperializmus rémségei ellen, holott ugyanekkor a füle botját sem mozgatta a keresztény társadalom önvédelmi harcainak riadóira a zsidó radikalizmus nemzet- és keresztényellenes hódításaival szemben. Ez a püspök úr a katolikus magyar társadalom lelki vezéreinek és lelki kiszolgálóinak jelentékeny ré­szét fajilag idegen, vagy legalább is vegyes, kétes és gyanús egyéneknek bélyegezte, akiktől sem a magyarságból, sem a hazaszeretetből nem fogad el sem oktatást, sem bírálatot. — Kérdem, hogy a mi fajilag gyanús püspö­keink, akik a magyarosítás áldásos munkáját vé­gezték és lángoló hazaszeretetüket a történelem lapjai sugározzák felénk, vannak-e olyan magya­rok, mint a román zászlót megáldó debreceni re­formátus püspök úr? Baltazár püspök hazaáru­lóknak nevezte a jezsuitákat, akik szerinte a kö­zépkor lelki törpeségére és erkölcsi alacsonysá­­gára akarják átformálni a keresztény lelkeket. Eszerint Pázmány Péter is hazaáruló volt és a többi jezsuiták is mind, akiknek lelkipásztori te­vékenysége, tanítása és tudománya többet hasz­nált az országnak, mint Calvin és Luther tanai terjesztőinek működése együttvéve. —­ Mi ezekre az otromba támadásokra nem kívánunk harccal felelni, de ha az ellentábor még­­egyszer riadót fúj, mi is megmutatjuk, hogy esz­közeinkben nem leszünk válogatósak és mivel az igazság a mienk, győzni fogunk. Most a harc he­lyett Zrínyi Miklós álláspontjára helyezkedünk, hogy amíg országunk csonka és ellenség tartja megszállva, nem gyengítjük erőinket. Adjon in­kább az Úr egymillió katolikust, egymillió kálvi­nistát és luteránust, hogy közös erővel verhes­sük ki elleneinket az országból. A tiltakozó beszéd után percekig tüntetett a hallgatóság Baltazár Dezső püspök ellen. KEDD, 1926 NOVEMBER 9 Nagy Sándor úgy a saját, mint neje született Simonyi Erzsébet és kislányuk, Nagy Júlia Ágnes, nemkülönben az el­hunyt testvérei, sógorai és sógornői és az egész gyászoló rokonsága nevében is megrendülve tudatja, hogy a legjobb apa, após, nagyapa, testvér, sógor és rokon, Nagy Izsó mérnök, vállalkozó, a Nagy Izsó és Radó László építési vál­lalat főnöke, a Magyar Tradhytművek rt. igazgatósági tagja e hó 7-én délután 2 órakor, hosszú, fájdalmas betegség után elhunyt. Temetése e hó 9-én délután 1/24 óra­kor lesz a rákoskeresztúri szr. teme­tőben. Áldott legyen az emléke! Budapest, VIII., Tavaszmező­ utca­­, 1926 november 8-án. Minden külön értesítés helyett. A „Magyar Trachytművek Rt.“ igazgatósága, tisztviselői kara és munkásai szomorúan jelen­tik, hogy a vállalat újjáélesztője és igazgatóságának tagja Nagy Izsó mérnök e hó 7-én Budapesten elhunyt. Emlékét mindenkor kegyelet­ben fogjuk tartani. Miskolc, 1926 november 8. Breuer Dezső úgy a saját, mint gyermekei: Pista, Margit és Gyuri és testvérek, rokonok nevé­ben megtört szívvel a súlyos csapástól megrendülve tudatja, hogy a legjobb feleség, anya, testvér és rokon. Breuer Dezsőné szül. Weiss Vilma hosszas szenvedés után, boldog házasságának 22 ik évében e hó 4-én csendesen elhunyt. Drága halot­tunk halt tetemét e hó 5-én, d. u. 2 órakor a salgó­tarjáni Izr temetőben helyeztük örök nyugalomra. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy hőn szer­etett édesanyánk, a legjobb testvér, nagyanya és anyósunk, özv. Ileser Péterné szül. Steiner Nett­ hosszú szenvedés után 1 hó 8-án elh­unyt. Földi maradványait f. hó 10-én, délelőtt 11 ómkor fogjuk a rákoskeresztúri izr. temetőben örök nyugatomra helyezni. Kozma Lajosné szül. Bleler Olga, Hirachi Imréné fatu. Bleler Erzsébet mint leányai. Steiner Ignác (Fán­s), Steiner Sándor és Kein opf Ja­­o né szül. Steiner Mária mint test­vérei Kozma Lajos, Ep­­cor S­­ándor és Hirschl Iro vejei, Snntosz Magda és Ág­nes, Hirschl Péter unokái Nyugodjék békével!

Next