Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-19 / 289. szám

Vasárnap, 1926 december 19 ÚJSÁG BUDAPEST, BÉCS, LONDON ÉS PÁRIS DIVATKIRÁLYNŐI ASSZISZTÁLTAK BERLIN KIRÁLYNŐJÉNEK MEGVÁLASZTÁSÁNÁL A VENDÉG KIRÁLYNŐK ELŐTT BERLIN POLGÁRMESTERE KORONÁZTA MEG A TIZENHÉTÉVES ZIMMERMANN HILDÁT Berlin, december 14. (Az Újság tudósítójá­tól). A város érdeklődése ezekben a napokban különös figyelemmel fordult négy magas, karcsú, elegáns és jó megjelenésű hölgy felé, akiket már mindenütt ismernek Berlinben, az utcákon, az éttermekben, a színházakban, a bárokban, a ka­bátokban és a mulatóhelyeken. A nemzetközi mannequin-verseny résztvevői ők, Európa orszá­gainak válogatott modellkirálynői, a saját hazá­jában már mindegyik győztes lett és most azért vannak itt, hogy asszisztáljanak az ünnepélyes jelenetnél, amikor Berlin is megválasztja a maga m­odellkirálynőjét. Tagadhatatlan, hogy szépek, csinosak, elegán­sak, kedvesek és mindegyik méltóan reprezen­tálja a maga nemzetét. Mindegyik a maga nem­zetének sajátos szépe, a francia modellkirálynő orra nem tetszik a németeknek, viszont az angolt ódivatú frizurájáért szólják le, mert a londoni mannequin nem bubis és nem ezonos, hanem hosszú, hullámos hajú kontyba van fonva. A párisi dáma egyenesen autón érkezett. A londoni pláne repülőgépen. A magyar divat­királynőnek pedig olyan udvara van, mintha va­lóságos királynő volna, még a berlini magyar kö­vetség egyik tisztviselője is ott reprezentál mel­lette. Ahol megjelennek nyilvánosan, mindenütt bámulják őket, csodálják őket és — természete­sen — kritizálják őket. Ők maguk, szegénykék, egy kicsit izgatottak és kísérőik úgy vigyáznak rájuk, mint a szigorú trénerek az olimpiai atlétákra. Bárhogy fáj is, nem szabad éjjel sokáig fönnmaradni, cigaret­tázni sem szabad sokat, inni sem, táncolni sem, mert mindez fáraszt, kiment és egy apró ránc az ajkak körül és egy sötétedő árnyék az szemek alatt, már nagyban rontja az összhatást. A berlini fodrászok, manikűrök, pedikűrök és szépségápolók valóságos közelharcot, vívnak egy­más között, hogy a mannequinek valamelyikét lefoglalhassák maguknak. Akinek sikerült elkapa­rintani egyet-egyet, az úgy ápolja és gondozza, mintha saját külön dicsősége lenne minden hódo­lat és elismerés, amit a­­királynő­ kap. Tagad­hatatlan, hogy Berlin látott már szép asszonyo­kat és lányokat. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy párisi, londoni, bécsi és budapesti szépsé­gek mostanáig is megfordultak az új Németor­szág fővárosában. De ennek a négy szépségnek valami különös bája van, külön varázsa, külön hangulata és levegője, mert tudjál­ róluk, hogy nemcsak a maguk szépségében, hanem toilitt­­jeik, hajviseletük, cipőjük és harisnyájuk rend­­kiviliségében is külön állanak a megszokott, mindennapos szépségek között. A londoni versenyző magas, szőke, nemes vonásai vannak, arisztokratikus megjelenésű, egy kicsit mintha nem volna elég graciózus és nemzetének méltó reprezentánsaként nyugodt, hidegvérű és nehezen lehet kihozni a türelméből. Amikor repülőgépén megérkezett Berlinbe, az újságírók megkérdezték, hogy mi a véleménye a városról? Úgyszólván még nem is látott semmit és már így szólt: — Berlin, a yes. Berlin is very nicel... Látszott rajta, hogy be van tanítva, mint egy szajkó, akinek már odahaza megmondták, hogy a német fővárosról csak szépet és jót szabad mondani. Páris királynője hamisítatlan, valódi, eredeti párisi dáma. Kecses, scorest, elegáns, a bik­a egy kicsit szemtelenül nyúlik kétoldalt az arcába, a szája körül állandó gúnyos mosoly játszik, olyart, mint eml répén'höss'ő a modern francia irodalomban. Folyton beszél, folyton csicsereg és legtöbb idejét a manikűrszalonban tölti. El van ragadtatva mindentől, ami körülötte történik és a következőket mondja: — Óh, a­­berlini asszonyok nagyon tetszenek nekem, olyan elegánsak, hogyha hazamegyek Párisba, megmondom kolléganőimnek,­­ hogy mostanáig téves hitben voltunk a németek felől. Mi ugyanis azt hittük, hogy a német nők mind kövérek és vastag lábuk van. Én örömmel győ­ződtem meg ez alatt a pár nap alatt mindennek az ellenkezőjéről... A francia mannequin úgy nyilatkozik, mint egy francia külpolitikáé. Hízeleg, kedveskedik, el akar bájolni mindenkit, ravasz, kétszínű, látszik, hogy egész tehetségét latba veti a győzelemért, bár mint mondottuk, erre nem sok esélye van­­ az orra miatt. Mert ami Párisban a legszebb orr, úgynevezett klasszikusan szép orr, az itt, a pi­szok és a fitosok világában, valósággal rútnak tetszik. A bécsi dáma talán a legszerényebb mind kö­zött. Egyelőre bizonyára kitűnő garderobjából nem mutatott semmit, legtöbbnyire csak útiru­­hában látható, legkevesebbet forog a táncoshe­lyeken és az előkelő mulatókban, ahogy mond­ják, egy igazi­­Weanerkind*, mint Mizzi Zwe­­renz, a régi operettekben, barátságos, egy kicsit tartózkodó és ha beszél vele az ember, akkor Grinzing jut az eszébe a kis kocsmákkal, ahol olcsó bort mérnek és a Donauwalzer, melyet még ma is előszeretettel és gyakran énekelnek a bécsi házmesterlakásokban.­­ S végül néhány szót még a magyar verseny­zőről, Csuppay Antóniának hívják (a Holzer Si­­­­mon szalonjában tűnt fel), mint bizonyára tudják otthon és a berlinieknek nem okozott különö­sebb meglepetést, hogy folyékonyan beszél né­metül. A berliniek különben is mindig büszkék voltak arra, hogy minden magyarnak második anyanyelve a német. Szóval a mi divatkirály­nőnkről az a vélemény, hogy csinos, tempera­mentumos, kitűnően táncol és amikor az újság­­­­­róknak kell nyilatkozni, röviden csak ennyit mond: Berlin gyönyörű, nagyon tetszik nekem, olyan szép, hogy nem is vágyom vissza Buda­pestre s ha lehet, örökké itt fogok maradni! De egy nagyon nagy baj van itt Berlinben, az ételek­ből hiányzik nekem a paprika. ! Még csak ez kellett ahhoz, hogy tökéletes le­gyen az illúzió és az értékelés a magyar divat­­, királynő irányában. Ez a paprika. Most már tel­­j­­es a kép, tiszta az összhang és Berlin moso­lyogva és kíváncsian várta a napot, amikor a maga királynőjét is odaállíthatja a négy külföldi­­ mellé, a rendkívüli csatasorba.­­ A berlini királynő­ választás ünnepélyes és szertartásos formaságok között zajlott le. Sok­­­ száz előkelő berlini hölgy és úr foglalt helyet a S­tPhilharmonies nézőterén, a színpadon pedig­­ megkezdődött a felvonulás. Előzőleg már pártok alakultak, sőt az egyes jelöltekre fogadásokat is kötöttek. A bubifrizurás Irma győzelmét 3:1 le­­­­hetett kapni, a copfos Hildát 2:1-hez és Ella Ili­hez állt. Az első felvonulásnál harminc versenyző hul­lott el. A nagy veszteséget sokan megsiratták, de nem volt idő a szomorúságra, mert újra és újra elvonultak a ki nem esett jelöltek a zsűri előtt, s számuk minden alkalommal kevesebb lett. Végül is a favoritok maradtak a porondoni Irma, Hilda, Ella és az orosz származású Nastja. Most kezdődött csak az igazi izgalom. A zsűri nem hagyta magát befolyásolni a közönség köz­beszólásaitól és rövid percek alatt kihirdették az eredményt Berlin divatkirálynője, Zimmermann Hilda. 17 éves, karcsú, temperamentumos, egy ki­csit mesész, de egészben véve aranyos, kedves,, szimpatikus. A főpolgármester személyesen adja rá a hét­­molinpalástot, személyesen koronázza meg, s a tömeg lelkesedik, tombol! Berlin győztese boldogan és büszkén áll be a sorba, Budapest London, Páris és Bécs kikül­dött királynői mellé, akik semlegesek maradtak, az egész választás alatt és forró, testvéri csókok között ölelték magukhoz uralkodó­ társnőjüket­­mint az igazi királynőktől látták, a képeslapok­ illusztrációin. A választás alatt nem volt alkohol­tilalom. A­ közönség nagyon haragudott, hogy a legolcsóbb pezsgő­­s márkába került üvegenként és egy üveg rossz borért 6—8 márkát kértek. Utána tánc volt. A legjobb táncosnők között elegáns estélyi ruhákat osztottak ki. Az első díjat egy berlini hölgy nyerte. Második táncdíjas magyar asszony lett: Hollay Kamilla mozi színész­­nő. A harmadik táncverseny győztesét is ismerik Pesten, Senta Beni táncosnő! Az öt nemzet divatkirálynői most sorban be­mutatásra kerülnek a berlini ruhaszalonokban, ahol a legújabb kreációkba öltöztetik őket. Szegény királynők! A divatbemutatók után le kell vetniük a sok finom, drága holmit és olyan hamar végeszakad a pünkösdi királyságnak­. (B. G.) Berlin királynője palástban és koronával. A négy vendég királynő fel vonul a berlini választásra. Paris, London, Bécs és Budapest modellkirálynői. 39 E héten: Pengőszíimitás és választási utóhangok* Gyermekversike felnőtteknek Csingi-lingi csengő, Uj pénznem a pengő, Zokogj Pisti, Toncsi, Dobra lesz a kroncsi. Számítsad ki János, Mennyivel lesz számos Egy korona hetven, Nem tudja a Bethlen, Muszka, rác és tálján, Legény lesz a talpán, Aki fu­ji-futja, Kiszámitni tudja. Kicsi korsó mázzal, Szorozni kell százzal, Halikrája porccal, Osztani kell nyolccal. Cérna, gyüszü, orsó, Drágább lesz az olcsó, Szederinda ága, Drágább lesz a drága. Sok az üres kendő­, Nem használ a pengő, Macskafarka, kendő,­­ Minket meg nem ment ő! Árkon, berken, Érden, Minek kell ezt? — kérdem. Fentnevezett pengő, A fenének sem kő’! Göncölszekér, menti gbolt, Pénzem klónban sem volt, Pengőben meg részem Még kevesebb lészen! Kibukott képviselő naplójából Parlament a nagy Duna mentében, Mily drága volt a mandátum nékem, Ma is még a folyószámlám bánja, Valahányszor gondolok reája. Bár maradtam volna benne végig. Ámde a fák nem nőnek az égig, Választás jön s abból szörnyű bánat, Ráfizettem Kópé agg atyámat! Kortesed szekerén okosan ülj, Vigyázz a dohányra, hogy be ne dűlj! Magyarnak a kaszapengés, Kortesnek a fanszö-csengés! Mihály István

Next