Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-19 / 289. szám
Vasárnap, 1926 december 19 ÚJSÁG BUDAPEST, BÉCS, LONDON ÉS PÁRIS DIVATKIRÁLYNŐI ASSZISZTÁLTAK BERLIN KIRÁLYNŐJÉNEK MEGVÁLASZTÁSÁNÁL A VENDÉG KIRÁLYNŐK ELŐTT BERLIN POLGÁRMESTERE KORONÁZTA MEG A TIZENHÉTÉVES ZIMMERMANN HILDÁT Berlin, december 14. (Az Újság tudósítójától). A város érdeklődése ezekben a napokban különös figyelemmel fordult négy magas, karcsú, elegáns és jó megjelenésű hölgy felé, akiket már mindenütt ismernek Berlinben, az utcákon, az éttermekben, a színházakban, a bárokban, a kabátokban és a mulatóhelyeken. A nemzetközi mannequin-verseny résztvevői ők, Európa országainak válogatott modellkirálynői, a saját hazájában már mindegyik győztes lett és most azért vannak itt, hogy asszisztáljanak az ünnepélyes jelenetnél, amikor Berlin is megválasztja a maga modellkirálynőjét. Tagadhatatlan, hogy szépek, csinosak, elegánsak, kedvesek és mindegyik méltóan reprezentálja a maga nemzetét. Mindegyik a maga nemzetének sajátos szépe, a francia modellkirálynő orra nem tetszik a németeknek, viszont az angolt ódivatú frizurájáért szólják le, mert a londoni mannequin nem bubis és nem ezonos, hanem hosszú, hullámos hajú kontyba van fonva. A párisi dáma egyenesen autón érkezett. A londoni pláne repülőgépen. A magyar divatkirálynőnek pedig olyan udvara van, mintha valóságos királynő volna, még a berlini magyar követség egyik tisztviselője is ott reprezentál mellette. Ahol megjelennek nyilvánosan, mindenütt bámulják őket, csodálják őket és — természetesen — kritizálják őket. Ők maguk, szegénykék, egy kicsit izgatottak és kísérőik úgy vigyáznak rájuk, mint a szigorú trénerek az olimpiai atlétákra. Bárhogy fáj is, nem szabad éjjel sokáig fönnmaradni, cigarettázni sem szabad sokat, inni sem, táncolni sem, mert mindez fáraszt, kiment és egy apró ránc az ajkak körül és egy sötétedő árnyék az szemek alatt, már nagyban rontja az összhatást. A berlini fodrászok, manikűrök, pedikűrök és szépségápolók valóságos közelharcot, vívnak egymás között, hogy a mannequinek valamelyikét lefoglalhassák maguknak. Akinek sikerült elkaparintani egyet-egyet, az úgy ápolja és gondozza, mintha saját külön dicsősége lenne minden hódolat és elismerés, amit akirálynő kap. Tagadhatatlan, hogy Berlin látott már szép asszonyokat és lányokat. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy párisi, londoni, bécsi és budapesti szépségek mostanáig is megfordultak az új Németország fővárosában. De ennek a négy szépségnek valami különös bája van, külön varázsa, külön hangulata és levegője, mert tudjál róluk, hogy nemcsak a maguk szépségében, hanem toilittjeik, hajviseletük, cipőjük és harisnyájuk rendkiviliségében is külön állanak a megszokott, mindennapos szépségek között. A londoni versenyző magas, szőke, nemes vonásai vannak, arisztokratikus megjelenésű, egy kicsit mintha nem volna elég graciózus és nemzetének méltó reprezentánsaként nyugodt, hidegvérű és nehezen lehet kihozni a türelméből. Amikor repülőgépén megérkezett Berlinbe, az újságírók megkérdezték, hogy mi a véleménye a városról? Úgyszólván még nem is látott semmit és már így szólt: — Berlin, a yes. Berlin is very nicel... Látszott rajta, hogy be van tanítva, mint egy szajkó, akinek már odahaza megmondták, hogy a német fővárosról csak szépet és jót szabad mondani. Páris királynője hamisítatlan, valódi, eredeti párisi dáma. Kecses, scorest, elegáns, a bika egy kicsit szemtelenül nyúlik kétoldalt az arcába, a szája körül állandó gúnyos mosoly játszik, olyart, mint eml répén'höss'ő a modern francia irodalomban. Folyton beszél, folyton csicsereg és legtöbb idejét a manikűrszalonban tölti. El van ragadtatva mindentől, ami körülötte történik és a következőket mondja: — Óh, aberlini asszonyok nagyon tetszenek nekem, olyan elegánsak, hogyha hazamegyek Párisba, megmondom kolléganőimnek, hogy mostanáig téves hitben voltunk a németek felől. Mi ugyanis azt hittük, hogy a német nők mind kövérek és vastag lábuk van. Én örömmel győződtem meg ez alatt a pár nap alatt mindennek az ellenkezőjéről... A francia mannequin úgy nyilatkozik, mint egy francia külpolitikáé. Hízeleg, kedveskedik, el akar bájolni mindenkit, ravasz, kétszínű, látszik, hogy egész tehetségét latba veti a győzelemért, bár mint mondottuk, erre nem sok esélye van az orra miatt. Mert ami Párisban a legszebb orr, úgynevezett klasszikusan szép orr, az itt, a piszok és a fitosok világában, valósággal rútnak tetszik. A bécsi dáma talán a legszerényebb mind között. Egyelőre bizonyára kitűnő garderobjából nem mutatott semmit, legtöbbnyire csak útiruhában látható, legkevesebbet forog a táncoshelyeken és az előkelő mulatókban, ahogy mondják, egy igaziWeanerkind*, mint Mizzi Zwerenz, a régi operettekben, barátságos, egy kicsit tartózkodó és ha beszél vele az ember, akkor Grinzing jut az eszébe a kis kocsmákkal, ahol olcsó bort mérnek és a Donauwalzer, melyet még ma is előszeretettel és gyakran énekelnek a bécsi házmesterlakásokban. S végül néhány szót még a magyar versenyzőről, Csuppay Antóniának hívják (a Holzer Simon szalonjában tűnt fel), mint bizonyára tudják otthon és a berlinieknek nem okozott különösebb meglepetést, hogy folyékonyan beszél németül. A berliniek különben is mindig büszkék voltak arra, hogy minden magyarnak második anyanyelve a német. Szóval a mi divatkirálynőnkről az a vélemény, hogy csinos, temperamentumos, kitűnően táncol és amikor az újságróknak kell nyilatkozni, röviden csak ennyit mond: Berlin gyönyörű, nagyon tetszik nekem, olyan szép, hogy nem is vágyom vissza Budapestre s ha lehet, örökké itt fogok maradni! De egy nagyon nagy baj van itt Berlinben, az ételekből hiányzik nekem a paprika. ! Még csak ez kellett ahhoz, hogy tökéletes legyen az illúzió és az értékelés a magyar divat, királynő irányában. Ez a paprika. Most már teljes a kép, tiszta az összhang és Berlin mosolyogva és kíváncsian várta a napot, amikor a maga királynőjét is odaállíthatja a négy külföldi mellé, a rendkívüli csatasorba. A berlini királynő választás ünnepélyes és szertartásos formaságok között zajlott le. Sok száz előkelő berlini hölgy és úr foglalt helyet a StPhilharmonies nézőterén, a színpadon pedig megkezdődött a felvonulás. Előzőleg már pártok alakultak, sőt az egyes jelöltekre fogadásokat is kötöttek. A bubifrizurás Irma győzelmét 3:1 lehetett kapni, a copfos Hildát 2:1-hez és Ella Ilihez állt. Az első felvonulásnál harminc versenyző hullott el. A nagy veszteséget sokan megsiratták, de nem volt idő a szomorúságra, mert újra és újra elvonultak a ki nem esett jelöltek a zsűri előtt, s számuk minden alkalommal kevesebb lett. Végül is a favoritok maradtak a porondoni Irma, Hilda, Ella és az orosz származású Nastja. Most kezdődött csak az igazi izgalom. A zsűri nem hagyta magát befolyásolni a közönség közbeszólásaitól és rövid percek alatt kihirdették az eredményt Berlin divatkirálynője, Zimmermann Hilda. 17 éves, karcsú, temperamentumos, egy kicsit mesész, de egészben véve aranyos, kedves,, szimpatikus. A főpolgármester személyesen adja rá a hétmolinpalástot, személyesen koronázza meg, s a tömeg lelkesedik, tombol! Berlin győztese boldogan és büszkén áll be a sorba, Budapest London, Páris és Bécs kiküldött királynői mellé, akik semlegesek maradtak, az egész választás alatt és forró, testvéri csókok között ölelték magukhoz uralkodó társnőjüketmint az igazi királynőktől látták, a képeslapok illusztrációin. A választás alatt nem volt alkoholtilalom. A közönség nagyon haragudott, hogy a legolcsóbb pezsgős márkába került üvegenként és egy üveg rossz borért 6—8 márkát kértek. Utána tánc volt. A legjobb táncosnők között elegáns estélyi ruhákat osztottak ki. Az első díjat egy berlini hölgy nyerte. Második táncdíjas magyar asszony lett: Hollay Kamilla mozi színésznő. A harmadik táncverseny győztesét is ismerik Pesten, Senta Beni táncosnő! Az öt nemzet divatkirálynői most sorban bemutatásra kerülnek a berlini ruhaszalonokban, ahol a legújabb kreációkba öltöztetik őket. Szegény királynők! A divatbemutatók után le kell vetniük a sok finom, drága holmit és olyan hamar végeszakad a pünkösdi királyságnak. (B. G.) Berlin királynője palástban és koronával. A négy vendég királynő fel vonul a berlini választásra. Paris, London, Bécs és Budapest modellkirálynői. 39 E héten: Pengőszíimitás és választási utóhangok* Gyermekversike felnőtteknek Csingi-lingi csengő, Uj pénznem a pengő, Zokogj Pisti, Toncsi, Dobra lesz a kroncsi. Számítsad ki János, Mennyivel lesz számos Egy korona hetven, Nem tudja a Bethlen, Muszka, rác és tálján, Legény lesz a talpán, Aki fuji-futja, Kiszámitni tudja. Kicsi korsó mázzal, Szorozni kell százzal, Halikrája porccal, Osztani kell nyolccal. Cérna, gyüszü, orsó, Drágább lesz az olcsó, Szederinda ága, Drágább lesz a drága. Sok az üres kendő, Nem használ a pengő, Macskafarka, kendő, Minket meg nem ment ő! Árkon, berken, Érden, Minek kell ezt? — kérdem. Fentnevezett pengő, A fenének sem kő’! Göncölszekér, menti gbolt, Pénzem klónban sem volt, Pengőben meg részem Még kevesebb lészen! Kibukott képviselő naplójából Parlament a nagy Duna mentében, Mily drága volt a mandátum nékem, Ma is még a folyószámlám bánja, Valahányszor gondolok reája. Bár maradtam volna benne végig. Ámde a fák nem nőnek az égig, Választás jön s abból szörnyű bánat, Ráfizettem Kópé agg atyámat! Kortesed szekerén okosan ülj, Vigyázz a dohányra, hogy be ne dűlj! Magyarnak a kaszapengés, Kortesnek a fanszö-csengés! Mihály István