Ujság, 1926. december (2. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-19 / 289. szám
VASÁRNAP, 1926 DECEMBER 19 ÚJSÁG Izgalmas hajsza két olasz rablógyilkos után, akiket rendőrök, csendőrök, katonák, vasutasok és fegyveres polgárok kutatnak A Pallastri fivérek vakmerő támadásai Milánótól Vén Amigliáig — Az egész környéket állandó remegésben tartják — Minden támadójukat megölték eddig — Moziképszerű menekülés a nizzai expresszvonaton Ventimiglia, 1926 december 16-án. (Az újság alkalmi tudósítójától.) Már hetek óta izgalomban tartja az olasz közönséget azoknak a vakmerő gyilkosságoknak a sorozata, melyet Állítólag a Pallastri testvérek követtek el. Mintegy négy hete, hogy Milanóban, a város központjában, a via Manzonin vasárnap éjjelén ki akartak fosztani egy ékszerüzletet. A betörés nem sikerült, mert neszét vették s az ugyanazon házban lakó tulajdonos üzletébe sietve, megzavarta a betörők munkáját. A vakmerő betörők egyike az útját álló ékszerészt halálra sebezve elmenekült, míg bűntársainak is sikerült — az éj leple alatt — kereket oldani. A vakmerő rablásnak tetteseit lázasan nyomozta Milano egész rendőrsége, míg nagy nehezen nyomára akadtak a betörők rejtett helyének, a Via Generale Govonén. A megfigyelésre kiküldött két karabinieri altisztet, midőn le akarták tartóztatni a két banditát s még mielőtt azok fegyverüket használhatták volna, két lövéssel leterítették s a gonosztevők nyom nélkül eltűntek. Hajsza a banditák után Az újabb gaztett még erősebb impulzust adott a kutatásoknak. Az egész olasz rendőrség lázasan kereste a tetteseket, a határokat még éberebben figyelték, úgy hogy átszökni szinte lehetetlen volt. A betörők a francia határ felé igyekeztek, úgy látszik azt remélték, hogy a hegyeken majd átvergődnek valahogy. Néhány nappal ezelőtt az egyik Pollastri testvér fel is tűnt Ventimiglia környékén, sőt vakmerőségében be is ment a városba. Itt azonban egy Gavarino nevű fascista katona felismerte. Pollastri, amint látta, hogy kelepcébe került, még mielőtt Gavarino segítséget hozhatott volna, egyetlen lövéssel leterítette a fiatal katonát és futásnak eredt. Sikerült is elmenekülnie s a Camporosso nevű hegy felé vette útját a két bandita. Természetesen az imént elkövetett újabb gyilkosság után az egész ventimigliai csendőrséget és miliciát azonnal mozgósították s valóságos zajvonalban követték a két bandita nyomait. Még két csendőr esik áldozatul Az éj leple alatt két csendőrnek, név szerint Somaschini vicebrigadérosnak és Gerbi csendőrnek sikerült annyit megállapítania, hogy a két bandita egy kis helységben, Ventimigliától alig 5—6 km.-nyire egy ottani baromfitenyésztőnél betört. Sietve mentek a megadott irányba és sikerült még munkába találni a két jómadarat. Egy közeli kis patak hídja alatt húzódtak meg, arra várva, míg szembekerülnek velük, hogy azután annál könnyebben ártalmatlanná tehessék őket. A két briganti néhány baromfit rabolt (nyilván a hegyekbe készültek s élelmiszerről gondoskodtak) s a zsákmánnyal az országúton a hegyek felé indultak abban a pillanatban. Most már nemcsak a csendőrség, hanem a milícia, sőt a sorkatonaság is a két bandita üldözésére indult. Az egész környéket és magát Ventimiglia városát is lázasan járták az őrjáratok. December 9-én hajnali fél 7 óra tájban az egyik őrjáratnak feltűnt a Corso Umbertón, a marcialaktanya tájékán egy gabardin felöltős férfi, aki nagyon hasonlított a két Palastri-fivér egyikéhez. A járőr vezetője, Sabatini brigadéros nyomban igazolásra szólította fel a gyanús alakot. Ez, mintha hátsó zsebéből írásait akarná elővenni, villámgyors mozdulattal kirántotta revolverét, s felme ez a nevem a kiáltással háromszor gyors egymásutánban, közvetlen közelből tüzelt. A golyók szerencsére senkit sem találtak. A patrul azonnal tűz alá vette a vad futással menekülő banditát, valósággal golyózáporral árasztva el a Corso Ummidőn a két csendőr rejtekhelye felé értek. Somaschi bagadéros előugrott és villamoszseblámpájával megvilágítva a két gonosztevőt, megadásra szólította fel őket. A rajtaütés azonban szerencsétlenül végződött. Úgy látszik, a két bandita sejthette, hogy nyomukban vannak, mert abban a pillanatban, amint a zseblámpa fénye felcsillant, már el is dördült az újabb halálos lövés. A másik csendőr is azonnal tüzelt és kardotrántva segítségére sietett társának, de az érthető nagy izgalomban, golyója nem talált és ugyanakkor, közvetlen közelből őt ölte meg Pallastriék újabb golyója. Az éjszaka folyamán senki sem járt arra, csak reggel akadtak reá véletlenül a két szerencsétlenül járt csendőr holttestére. A nyomban kiszállt bizottság a helyszíni szemlén csupán annyit tudott megállapítani, hogy a két bandita áldozatait teljesen kifosztotta, fegyvereiket és minden náluk található muníción kívül még az értéktárgyaikat is elrabolta.bertót. Azonban a hajnali homályban a golyók célt tévesztettek s a vakmerő gyilkosnak csakhamar sikerült eltűnnie üldözői szeme elől. Mi történt a ventimigliai pályaudvaron ? Az utóbbi merénylet szinte az egész lakosságot talpra álltotta. Most már a különböző helyekről érkező rémhírekből maguk a hatóságok is nehezen tudtak kiokosodni. Csaknem negyedóránkint jöttek a jelentések a kvesztúrához, hogy hol itt, hol ott látták a környéken feltűnni a rablógyilkosokat Nagy nehezen annyi sikerült megállapítani, hogy az egyik Pallastri még a városban tartózkodik, amit megerősített egy Beghelli nevű fascista jelentése is, aki egy kocsmában December 17,18,19,20 nagy óra nap ! Az üzlet leépítése folytán az összes ékszer, ezüstárak rendkivuU olcsó árban árusittatnak Bálint és Dán IV^^ssuthlLaloso^al Közben az a hihetetlennek látszó jelentés érkezett az állomás parancsnokához, hogy egy ventimigliai polgár az állomás épületében látta volna az egyik banditát. Ez a hir felvillanyozta a lelkeket s már biztosan remélték, hogy végre ártalmatlanná teszik őket. Nagy tömeg verődött össze az állomáson, ahol a negyedik vágányról indult 18.50-kor a nizzai gyorsvonat. Abban a pillanatban, midőn a vonat megindult, a gyanúsítottak egyikének személyleírásával teljesen egyező alak, rejtekhelyéről előugorva, a már gyorsan haladó vonat után vetette magát és az utolsó harmadosztályú kocsiba ugrott. Tomaso Brondoli nevű faseista katona villámgyorsan utána ugrott és jobb karját megragadva, le akarta húzni a vonatról. Ponski azonban kirántotta a kocsi ajtaját s a szabad bal kezével egy villámgyors mozdulattal belelött a belekapaszkodó katonába. A golyó a szerencsétlent súlyosan megsebesítette, s természetesen nyomban összeesett, mialatt a vonat kirobogott a pályaudvarból. A vasutasok ugyan torkuk szakadtából Állj-t kiáltottak, de úgy látszik, a vonat zakatolása elnyomta még a revolverdörrenés hangját is. Nyomban táviratoztak Mentonéba, a francia határállomásra, azonkívül egy mozdonyt egy postakocsival, (mely katonákkal és csendőrökkel volt megrakva) útnak indítottak a francia határ felé, velük ment egy francia rendőrtisztviselő is. Egy másik csoport autókon rohant a vonat után, sajnos azonban már későn érkeztek, mert a vonat közben Mentonén is áthaladt. A francia rendőrség csáván egy kalapot talált a vasúti kocsiban, melyről csak anmyit tudtak megállapítani, hogy francia gyártmány. A feltevések szerint a banditanaan még olasz tendeten, a Saint-Tanttis bid előtt, almi a vonat nagyon lassan meny. itatott ki a kocsiból és bevetette magát a környező erdőségekbe és hravikhr, de az síkosan nyerve sőt naévon valószínű, hogy a sűrű ködben sikerült francia területre ittnia Most a francia és olasz rendőrség karöltve lázasan kutat K. S. :íme ez a nevem". .. látta. 1 ^ TOLNAI ^ KARÁCSONYI SZÁMA ! HÁROM KÖNYVMELLÉKLETTEL » A ^íiSX©"fej)®W-$$£?- IS 41