Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-26 / 143. szám

VASÁRNAP, 1927 JÚNIUS 26 ÚJSÁG ­ SZÍNHÁZ —­­Plelyk­álk­odás Lassankint egészen kijövünk a színházi szezonból. Az állami színházak már a múlt hetekben bezárták kapuikat, most soron kö­veti őket a Vígszínház, amely az Édenkert nem akarja feláldozni a nyári melegnek, úgy gondolva, hogy az ősszel megtelik erre a mu­latságos darabra még sokáig. A Király-szín­­ház vasárnap zár, a Városi-színház főhadiszál­lását áthelyezi Budára, ahol a Barcsa Ameri­kában olyan impozáns Fedák-siker, hogy es­­ténként ötven millió átlaggal játsszák. A Ma­gyar Színháznak is az az igyekezete, hogy az Oroszországot, mely eddig is kitűnően bevált, csak rövid ideig pihenteti és át­menti a jövő évad­ra, egyedül a Bel­városi Színház jött ki tegnap este új darabbal, mely az előjelek szerint alighanem diadal­maskodni fog a nyári hőség felett. Ez a színház, hála­­ Beöthy László hoz­záértésének és ismét kigyúlt szerencsecsil­lagának, visszajátszotta magát a közönség szí­vébe és megtörtént az a csoda, hogy míg a sze­zon tetején érdeklődés hijján be kellett csukni, most a júniusi nyárban, a közönség érdeklő­dése folytán nyitva kell tartani! Aminek szív­ből örvendünk. Nagy vonalakban a szerződések is meg­vannak a jövő színházi évre, de ezek is lénye­gesen elütőek az eddigiektől. Ami a legfeltű­nőbb, hogy a színházigazgatók részéről in­kább a színészekért folyt és folyik a vetélke­dés és az úgynevezett sztárokban, operettdi­­vákban és divettekben igen lanyha a piac. Még nem is olyan régen ők diktáltak, most már szívesen vennék, ha nekik diktálnának. Ami azonban egyáltalában nem jelenti, hogy reá­juk nem kerül a sor, de az a mohóság, amely­­lyel kapkodtak utánuk, mintha elmúlt volna, ami az idők fájdalmas jele és amit nem győ­zünk eléggé sajnálni. Két-három év előtt egy­­egy színház még egy bizonyos színésznőre építette fel egész esztendei munkarendjét, mű­­sortervezetét, ma, amennyiben szerződtetésről van szó, csak bizonyos darabokról és bizonyos fellépésekről tárgyalnak. Péchy Erzsi, aki az egész évet külföldön töltötte, nincs lekötve egyelőre sehová, bárha több színház próbál­kozott vele. Fedák Sári nem is tárgyal, eddigi tervek szerint ősszel és budai vendégjátékának befejeztével elmegy pihenni és pihenés után vissza Amerikába. A nobilis Kosáry Emmi, aki a lefolyt évadban újra és ismét a bécsie­ket hódította meg,és akinek énekművészetét idehaza csak elvétve élvezhettük, megint a külföld felé gravitál, a gyönyörű Lábass Juci, s a Király Színház újdonságainak főszereplője, idáig nem kötött fix szerződést. Slonthy Hanna, ez a telivér operettszubret, ifjúságának és karrierjének teljében drámai színházban aratta ez idei legnagyobb sikereit és hű marad a jövő szezonra is Beöthy Lászlóhoz, akinek égisze alatt naggyá nőtt, a temperamentumos Biliér Irén ezidőszerint megszállott területek közönségét gyönyörködteti művészetével és tudtunkkal még nincs végleges m­egállapo­­podása budapesti színházzal és ki volna még? Somogyi Nusi, akit igaz, nem kell félteni, a megerőltető­­szezon után sem készül nyaralni, hanem a Lefkovits Katót kreálja a ligetben Fektéknél­. És nem kevésbé bizonytalan a másodrendű operettcsillagok szerződése sem, akik pedig szegénykék, mind azt hitték, hogy abban a percben, amint Fedák Sári Amerikában,­­ Péchy Erzsi Londonban, Kosáry Emmi Bécs­­ben, Honthy Hanna a Belvárosban játszik, ők kerülnek az érdeklődés középpontjába. Fájda­lom, a színigazgatók szűkkeblűek és a véneb­bek lettek megint egy esztendővel, nincsenek kellő megértéssel és a régi lelkesedésük mintha néhány fokkal alább szállott volna. A napokban is, amint Rózsahegyi Kálmán jön a János bácsi színházat vesz egyik utolsó próbájáról, hirtelen szembe találja magát egy csinos, elegáns, illatos, karcsú, szőke, nefe­­lejtsszemű fiatal művésznővel. A drága gyer­mek szeme elé tartja brüsszeli csipkekendő­jét, mely tele van könnyekkel, csillogók, mint az igazgyöngy. — Hát Téged lel­ /­kem, ki bántott? —­­ kérdi tőle feltü­­l­­­í­nően élénk rész­ig IIJÍ. És egy kicsit VT­­FfOn) megsimogatja az arcát, mely üde - IJi u és hamvas, mint a I­V Jc( frissen szedett őszibarack. — Ki bántott, kislányom? Még egy sóhaj a pihegő keblek közül, mi­előtt az angyal válaszolna. — A szerződésem dolgában jártam az igaz­gató urnál. — Azért sírsz? — Nem, de tessék őszintén megmondani, kedves Mester, nem érek-e én esténkint száz­ezer koronát? — Jaj, dehogy is nem, lelkem — feleli Ró­zsahegyi, epedően belenézve a mélytiszti kék szemekbe, — megérsz Te milliókat is, de elő­adás után! És ha már szerződtetésekről beszélünk, hadd mondjak el itt lehetőleg óvatosan egy szóról-szóra igaz történetet, mely a kánikulai hőségben játszódott le egyike fővárosi színhá­zunk javakorabeli igazgatójának a lakásán. Tudvalevőleg egy csomó fiatal és ambició­zus színésznő, akiben mindben — ők legalább úgy gondolják — a jövő egy-egy körülrajon­gott csillaga szunnyad, nem elégszik meg az­zal, hogy a színházi irodák előszobáiban vár, igaz, néha naphosszat is hiába, amíg a direk­tor úr magas színe elé kerül, hanem felkeresi az igazgatót lakásán, úgy gondolva, hogy ott bővebben és bizalmasabban lehet csevegni, már csak az udvariasság és vendégszeretet okán, jogán is. Az ilyen fiatal lányok elég ügyesek ahhoz, hogy minden nehézséget leküzd­jenek, melyek látogatásuknak gátat vethetne, — a legtöbbje nem is azt kérdi, hogy «itthon van-e a nagysá­gos úr?»,­ibeszélhetnék-e az igazgató úrral », hanem egyenesen azzal hengereli le az inast, a szobalányt, hogy: — Jelentsen be az igazgatónak, aki ponto­san erre az órára rendelt ide! Akad olyan is, aki még határozottabb fel­lépésű és éppen csak könnyed fejbiccentéssel üdvözli az ajtót nyitó szobalányt és jó eleve kitanulmányozva az igazgató lakását, meg sem állapodik az előszobában, hanem egyene­sen bekopogtat az ebédlője, a dolgozószobája, az úriszobája ajtaján. Végre is egy lakásnak tervrajza nem az ivangorodi erőd és nem ma­radhat titok azelőtt, aki azt meg akarja is­merni, — igaz? Szóval, a legtikkasztóbb júniusi napok egyikén, amikor egy ilyen jövendőbeli Fedák Sári vagy Kosáry Emmy megunta a várako­zást a titkár előszobájában, elhatározta, hogy az igazgató urat otthonában fogja meggyőzni arról, hogy színházának fellendülésén, ő szer­ződtetésén és szerepeltetésén múlik. És felöltve legpompázóbb, leglengébb crepp georgette­­toilettjét, már el is indult az ígéret földje irányában. — Felesleges bejelenteni az igazgató úr­nak, — igy szólt a szobalányhoz és már ott is volt a — fürdőszoba ajtajánál, melyen ener­gikusan kopogtatott. Az igazgató úr ott lubickolt a széles kád­ban, éppen a vizes törülközővel övezett tar feje volt kívül az üdítő vízből. Arra valóban legmerészebb álmaiban sem számíthatott, hogy bármilyen szép és elegáns, de végeredményében mégis csak vadidegen leánygyermek merészkedik a fürdőszobájáig. Talán azt hitte, az inas, a fia, esetleg a fele­sége! És jókedvűen, némi melódiát is öntve a szóba, elkiabálta magát: — Szabad! Az ajtó kinyílik és mint a mesékben, a tün­dér alakja tűnik fel, lenge nyári toilettben. Egy pillanatnyi megdöbbenés, mindkét rész­ről, azután a fiatal művésznő felsikolt és apró, hófehér kacsáit riadtan tartja a szeme elé. De kisvártatva magához tér, és negédesen meg­kérdi az igazgatótól: — Mondja csak, direktor úr, micsoda kosz­tümben kellene Magának lennie, hogy a ko­pogtatásra azt kiáltsa: — Nem szabad! Cham­berlin és Levine, a kitűnő és világ­híres férfiak, miután néhány órára a szó leg­szorosabb értelmében leereszkedtek Buda­pestre, vájjon az ég melyik táján repdesnek, amikor így elkésetten is elbeszélek itteni fo­gadtatásukról egy bűbájos epizódot, mely élénk bepillantást enged egész grandiózus lelkületükbe. Ez a Gellértben történt, azon a pompás díszebéden, melyet a főváros adott az óceán­­repü­lők tiszteletére. Mind a ketten kitűnően ittak, ettek és el voltak bűvölve főként a parfaittól, melyre Gundel Károly ötletessége a Miss Columbiát mintáztatta, fehér süveg­cukorból, valóban művészi ihlettel és nem hét­köznapi lendülettel. Alig tudtak betelni ennek a csodálatával, magukkal is vittek egy-egy darabot, emlékezésül arra, a páratlan fogad­tatásra, amelyben Pesten, Mátyásföldön, a re­pülőtéren, a Gellért-szálló előtt és magában a Gellértben részesítették őket. Arról persze a kitűnő óceánrepülők nem tehetnek, hogy még mindig nem aludták ki kellőleg magukat. Chamberlin főként, aki amióta földet ért, megint, folyton álmos, nem tudta rátrapirozni magát azért a sok kény­szerű álmatlanságért, amelyben a nagy víz felett része volt! A ravasz Levine ott az At­lanti fölött is alucskált közben néhány órát, de Chamberlinnek természetesen ébernek kel­lett lennie vakmerő vállalkozásának sikere érdekében. Az egyetlen tehát, amit a rendkívüli pilóta ráfizet bravúrjára, az egy kis időleges álomkor. Megfigyeltem a Mátyásföldi repülőtéren, ott is látszott rajta, hogy szinte erőszakkal tartja nyitva a nagy kék, okos szemét az ünneplés egész áradata alatt, annak dacár­a, hogy hát Bécsben eléggé kialhatta magát előző este ki­lenctől reggel kilencig, amig az asperni repülő­térről elindult Budapest felé. De hát még­sem aludta ki magát teljesen és ha álmosságát odakint a repülőtéren még le tudta küzdeni, bent a Gellért-száll­óban, pláne a kitűnő dejeu­­ner közben és után nem tudta fékezni. Egy­szerre csak becsukódtak a szempillái és el­aludt, mint a gyermek az édesanyja ölén, ami helytelen dolognak tűnhetett, mert ugyan­ebben a pillanatban egy magasröptű felkö­szöntőben méltányolta valamelyik hivatalos funkcionárius világrendítő cselekményét. A pajtásnak, Levine-nek igen kínos volt a jelenet és az asztal alatt, anélkül, hogy na­gyobb feltűnést okozott volna vele, jól bele­rúgott a fekete-fehérkockás strimflis lábával. Chamberlin erre felriadt és neheztelően tekin­tett kollégájára. De ez, felhasználva ébrenléte e dacos pillanatát, amerikai angolsággal, me­lyet kettejükön kívül alig értett meg valaki, odaszólt neki: — Nem akarod meghallgatni ezt a toasztot? De Chamberlin már ismét behunyta a szemét. — Felesleges — suttogta — tudok én aludni anélkül is! Sorry * A modern színpad problémája a párisi kon­gresszuson. A pákisban ülésező nemzetközi szín­házi kongresszus mai összejövetelének ez volt a programja­ja: A színházépítészet és higiénia problémái. Továbbá a díszletek, kosztümök, a színpadi világítás problémái. Szóba került az a módja a díszletezésnek, hogy az egész színpadi dekorációt csupán vetítsék. Ezzel rendkívül gyors változások érhetők el, ami a modern szín­padnak fontos tendenciája. A mozi különösen ennek a tulajdonságának köszönheti népszerű­ségét és a modern rendezés már ezen a téren is versenyezni próbál a mozival. Délben bankett volt, amelyen Herriot is megjelent. Délután a színházi zenekar kérdésével foglalkozott a kon­gresszus, amely alighanem értékes újításokkal lesz a színházkultúra szolgálatában. Itt említjük meg, hogy a Comoedia című színházi napilap gyűjtést indított a színházi ünnepségek költsé­geire, amelyek 300.000 frankot jelentenek. * Átépítenek két színházat. Megírtuk, hogy a Belvá­rosi Színház nézőterén erkélyt akarnak épí­teni és erre a célra a nézőteret és színpadot két méterrel mélyíteni fogják. Hasonlót tervez az Andrássy­ úti Színház, amely viszont szélességben és hosszúságban akar nagyobb férőhelyet terem­teni a nézőtéren. * Megalakult a Színházi Ügynökök Egyesü­lete. A darabokat, különösen pedig a külföldi darabokat vállalkozik közvetítik a színházak­hoz. Ezeknek nagy külföldi összeköttetésük van és szinte dramaturgjai a színházaknak. A napok­ban megalakult a Színpadi Ügynökök Egyesülete. Az egyesület egységesen lép fel a szerzőkkel és színházakkal szemben, mert hiszen a színházi ügynökösködés eddig csak minden szervezettség nélküli magánvállalkozás volt. A Színházi Ügy­nökök Egyesülete, amelynek igen sok külföldi tagja van, az alapszabályok elkészítésével Szálát Emil dr.-t bízta meg és elnökül választották­ Marton Sándor dr.-t, főtitkárul pedig Faludi Miklóst. * Min akadt fenn a szerzők és igazgatók­ egyezsége? A magyarországi színpadi szerzők csak­úgy, mint a színészek és zenészek, kollektív szerződést kötnek évenként az igazgatókkal. Ez részletesen tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek szerint valamely szerző a darabját egy színháznak átengedheti előadás céljából. Meg­szabja a százalékot és minden egyik fontos rész­letét. A szerzők kollektív szerződése azonban csak a minimális feltételeket szabja meg. Nem vonatkozhatik a tartalma az elsőrangú, népszerű szerzőkre, akikkel személy szerint állapodik meg a színház és akiknek védelméről felesleges gon­doskodni. Már több, mint egy féléve tárgyalják a szerződést és még mindig nem­­tudtak megálla­podni. Az egyezség egy ponton akadt meg. Ez pe­dig a szerződés szankciója, amely retorziós esz­közöket ad a szerző kezébe. Ma a Színpadi Szer­zők Egyesülete ülést tartott, amelyen felszólította az igazgatókat, hogy haladéktalanul írják alá a szerződési formulát. Az igazgatók a napokban tanácskoznak ebben az ügyben. * Biztonsági rendszabályok a cirkuszokban. Nemrégen Szegeden a cirkusz egyik idomított medvéje a közönség közé hatolt és ott nagy pá­nikot okozott. Budapesten és külföldi nagyváro­sokban az ilyen esetet messzemenő óvatossággal akadályozza meg a rendőrség. Budapesten csak teljesen elzárt ketrecben szabad olyan mutatvá­nyokat végezni, amelyekben vadállatok szerepelnek­. Bécsben külön bizottság vizsgálja meg a ketrecet, hogy elég biztos-e. Nem elégszenek meg azzal, a rácsok erejéről győződnek meg, sőt még az sem elég, ha a rácsok magasak. Azt is megköve­telik, hogy a ketrecet felülről is lefedjék és annak­ egyébként se legyen improvizált jellege. Ezért Bécsben a vadállat-számok a műsorban mindig az utolsó helyet kapják, hiszen egész építkezést követel a rendőrség. Svédországban még a lovak mutatványait is csak rács mögött engedélyezik és tilos az a nálunk mindennapi, primitív idomi­­tási trükk, hogy a ló két első lábával a manége korlátjára áll. * Lili bárónő, Martos és Huszka gyönyörű dallamú operettje kedden, d hó 28-án kerül színre a Kisfaludy­ Színházban mint a III. kerü­leti Torna- és Vivóklub jubiláris díszelőadása Wolfinger Gyula rendezésében. A főbb szerepe­ket Mathay Mimi, Garay Böske és Rully, K. Weisz Manci, Wolfinger Gyula és Schenker Já­nos játsszák. A zenekart ifj. Roubat Vilmos, az Operaház tagja vezényli, a táncokat pedig Tar­­r­ay Géza, a Városi Színház tagja tanította be. A színházak és kabarék hírei. * A Schlcsinger-fiú esete Lefkovics Katóval július elsejei, pénteki bemutatóelőadás jegyeiért százával állnak a Budapesti Színház pénztára előtt. Feld Mátyás új revü-operettjében a leg­szebb és legérdekesebb színpadi képek váltják fel egymást. Száz szebbnél-szebb festői jelmez is készül az új operetthez s ezek mindegyikét Pán József ismert festőművész tervezte. A darabot Tihanyi Vilmos, a Király­ Színház főrendezője rendezi. Parádés szerepet játszanak: Somogyi Nusi, Latabár Árpád és Sarkadi Aladár. Vasár­nap reggel 10 órától este 8 óráig egyfolytában árulják a jegyeket a Budapesti Színház pénztá­ránál a Schlesinger-fiú esete Lefkovics Katóval első tiz előadására. * Zeneiskolai behatás. Dr. Paljerné Richter Vilma okf. zenetanár áll. eng. főiskolai előkészítő zeneiskolájában (V., Visegrádi­ utca 48. T. em­. 5.) a beh­atás junius 25—30-ig délelőtt 10—12-ig tart. Mérsékelt tandíjak. Köztiszviselők gyermekeinek kedvezmény. * Beírások a Fodor-féle áll. eng. m­. zeneiskolá­ban június hó 30-ig eszközölhetők naponként . 11—12-ig és 4—5-ig, Jókai-tér 4. sz. alatt. Be­hatási díj: júniusban 15 pengő, szeptemberben 25 pengő. 17 "is János bácsi színházat mi is I Rózsahegyi, Habos, Honthy, Makay, Gázon, Delly TssPstsr­mxzstxsrKvs­­írni n • r i r ~ n [FTrnTTri mrni ••~rmrTiT-[ininii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ Minden este Oroszország Csor­­os, Törzs, Odry, Simonyi 31 úr isi MAGYAR SZÍNHÁZ ^ minden este 8 órakor­ m­eghosszabbította évadját! Edénkért

Next