Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-26 / 143. szám
VASÁRNAP, 1927 JÚNIUS 26 ÚJSÁG SZÍNHÁZ —Plelykálkodás Lassankint egészen kijövünk a színházi szezonból. Az állami színházak már a múlt hetekben bezárták kapuikat, most soron követi őket a Vígszínház, amely az Édenkert nem akarja feláldozni a nyári melegnek, úgy gondolva, hogy az ősszel megtelik erre a mulatságos darabra még sokáig. A Király-színház vasárnap zár, a Városi-színház főhadiszállását áthelyezi Budára, ahol a Barcsa Amerikában olyan impozáns Fedák-siker, hogy esténként ötven millió átlaggal játsszák. A Magyar Színháznak is az az igyekezete, hogy az Oroszországot, mely eddig is kitűnően bevált, csak rövid ideig pihenteti és átmenti a jövő évadra, egyedül a Belvárosi Színház jött ki tegnap este új darabbal, mely az előjelek szerint alighanem diadalmaskodni fog a nyári hőség felett. Ez a színház, hála Beöthy László hozzáértésének és ismét kigyúlt szerencsecsillagának, visszajátszotta magát a közönség szívébe és megtörtént az a csoda, hogy míg a szezon tetején érdeklődés hijján be kellett csukni, most a júniusi nyárban, a közönség érdeklődése folytán nyitva kell tartani! Aminek szívből örvendünk. Nagy vonalakban a szerződések is megvannak a jövő színházi évre, de ezek is lényegesen elütőek az eddigiektől. Ami a legfeltűnőbb, hogy a színházigazgatók részéről inkább a színészekért folyt és folyik a vetélkedés és az úgynevezett sztárokban, operettdivákban és divettekben igen lanyha a piac. Még nem is olyan régen ők diktáltak, most már szívesen vennék, ha nekik diktálnának. Ami azonban egyáltalában nem jelenti, hogy reájuk nem kerül a sor, de az a mohóság, amelylyel kapkodtak utánuk, mintha elmúlt volna, ami az idők fájdalmas jele és amit nem győzünk eléggé sajnálni. Két-három év előtt egyegy színház még egy bizonyos színésznőre építette fel egész esztendei munkarendjét, műsortervezetét, ma, amennyiben szerződtetésről van szó, csak bizonyos darabokról és bizonyos fellépésekről tárgyalnak. Péchy Erzsi, aki az egész évet külföldön töltötte, nincs lekötve egyelőre sehová, bárha több színház próbálkozott vele. Fedák Sári nem is tárgyal, eddigi tervek szerint ősszel és budai vendégjátékának befejeztével elmegy pihenni és pihenés után vissza Amerikába. A nobilis Kosáry Emmi, aki a lefolyt évadban újra és ismét a bécsieket hódította meg,és akinek énekművészetét idehaza csak elvétve élvezhettük, megint a külföld felé gravitál, a gyönyörű Lábass Juci, s a Király Színház újdonságainak főszereplője, idáig nem kötött fix szerződést. Slonthy Hanna, ez a telivér operettszubret, ifjúságának és karrierjének teljében drámai színházban aratta ez idei legnagyobb sikereit és hű marad a jövő szezonra is Beöthy Lászlóhoz, akinek égisze alatt naggyá nőtt, a temperamentumos Biliér Irén ezidőszerint megszállott területek közönségét gyönyörködteti művészetével és tudtunkkal még nincs végleges megállapopodása budapesti színházzal és ki volna még? Somogyi Nusi, akit igaz, nem kell félteni, a megerőltetőszezon után sem készül nyaralni, hanem a Lefkovits Katót kreálja a ligetben Fektéknél. És nem kevésbé bizonytalan a másodrendű operettcsillagok szerződése sem, akik pedig szegénykék, mind azt hitték, hogy abban a percben, amint Fedák Sári Amerikában, Péchy Erzsi Londonban, Kosáry Emmi Bécsben, Honthy Hanna a Belvárosban játszik, ők kerülnek az érdeklődés középpontjába. Fájdalom, a színigazgatók szűkkeblűek és a vénebbek lettek megint egy esztendővel, nincsenek kellő megértéssel és a régi lelkesedésük mintha néhány fokkal alább szállott volna. A napokban is, amint Rózsahegyi Kálmán jön a János bácsi színházat vesz egyik utolsó próbájáról, hirtelen szembe találja magát egy csinos, elegáns, illatos, karcsú, szőke, nefelejtsszemű fiatal művésznővel. A drága gyermek szeme elé tartja brüsszeli csipkekendőjét, mely tele van könnyekkel, csillogók, mint az igazgyöngy. — Hát Téged lel /kem, ki bántott? — kérdi tőle feltülínően élénk részig IIJÍ. És egy kicsit VTFfOn) megsimogatja az arcát, mely üde - IJi u és hamvas, mint a IV Jc( frissen szedett őszibarack. — Ki bántott, kislányom? Még egy sóhaj a pihegő keblek közül, mielőtt az angyal válaszolna. — A szerződésem dolgában jártam az igazgató urnál. — Azért sírsz? — Nem, de tessék őszintén megmondani, kedves Mester, nem érek-e én esténkint százezer koronát? — Jaj, dehogy is nem, lelkem — feleli Rózsahegyi, epedően belenézve a mélytiszti kék szemekbe, — megérsz Te milliókat is, de előadás után! És ha már szerződtetésekről beszélünk, hadd mondjak el itt lehetőleg óvatosan egy szóról-szóra igaz történetet, mely a kánikulai hőségben játszódott le egyike fővárosi színházunk javakorabeli igazgatójának a lakásán. Tudvalevőleg egy csomó fiatal és ambiciózus színésznő, akiben mindben — ők legalább úgy gondolják — a jövő egy-egy körülrajongott csillaga szunnyad, nem elégszik meg azzal, hogy a színházi irodák előszobáiban vár, igaz, néha naphosszat is hiába, amíg a direktor úr magas színe elé kerül, hanem felkeresi az igazgatót lakásán, úgy gondolva, hogy ott bővebben és bizalmasabban lehet csevegni, már csak az udvariasság és vendégszeretet okán, jogán is. Az ilyen fiatal lányok elég ügyesek ahhoz, hogy minden nehézséget leküzdjenek, melyek látogatásuknak gátat vethetne, — a legtöbbje nem is azt kérdi, hogy «itthon van-e a nagyságos úr?»,ibeszélhetnék-e az igazgató úrral », hanem egyenesen azzal hengereli le az inast, a szobalányt, hogy: — Jelentsen be az igazgatónak, aki pontosan erre az órára rendelt ide! Akad olyan is, aki még határozottabb fellépésű és éppen csak könnyed fejbiccentéssel üdvözli az ajtót nyitó szobalányt és jó eleve kitanulmányozva az igazgató lakását, meg sem állapodik az előszobában, hanem egyenesen bekopogtat az ebédlője, a dolgozószobája, az úriszobája ajtaján. Végre is egy lakásnak tervrajza nem az ivangorodi erőd és nem maradhat titok azelőtt, aki azt meg akarja ismerni, — igaz? Szóval, a legtikkasztóbb júniusi napok egyikén, amikor egy ilyen jövendőbeli Fedák Sári vagy Kosáry Emmy megunta a várakozást a titkár előszobájában, elhatározta, hogy az igazgató urat otthonában fogja meggyőzni arról, hogy színházának fellendülésén, ő szerződtetésén és szerepeltetésén múlik. És felöltve legpompázóbb, leglengébb crepp georgettetoilettjét, már el is indult az ígéret földje irányában. — Felesleges bejelenteni az igazgató úrnak, — igy szólt a szobalányhoz és már ott is volt a — fürdőszoba ajtajánál, melyen energikusan kopogtatott. Az igazgató úr ott lubickolt a széles kádban, éppen a vizes törülközővel övezett tar feje volt kívül az üdítő vízből. Arra valóban legmerészebb álmaiban sem számíthatott, hogy bármilyen szép és elegáns, de végeredményében mégis csak vadidegen leánygyermek merészkedik a fürdőszobájáig. Talán azt hitte, az inas, a fia, esetleg a felesége! És jókedvűen, némi melódiát is öntve a szóba, elkiabálta magát: — Szabad! Az ajtó kinyílik és mint a mesékben, a tündér alakja tűnik fel, lenge nyári toilettben. Egy pillanatnyi megdöbbenés, mindkét részről, azután a fiatal művésznő felsikolt és apró, hófehér kacsáit riadtan tartja a szeme elé. De kisvártatva magához tér, és negédesen megkérdi az igazgatótól: — Mondja csak, direktor úr, micsoda kosztümben kellene Magának lennie, hogy a kopogtatásra azt kiáltsa: — Nem szabad! Chamberlin és Levine, a kitűnő és világhíres férfiak, miután néhány órára a szó legszorosabb értelmében leereszkedtek Budapestre, vájjon az ég melyik táján repdesnek, amikor így elkésetten is elbeszélek itteni fogadtatásukról egy bűbájos epizódot, mely élénk bepillantást enged egész grandiózus lelkületükbe. Ez a Gellértben történt, azon a pompás díszebéden, melyet a főváros adott az óceánrepülők tiszteletére. Mind a ketten kitűnően ittak, ettek és el voltak bűvölve főként a parfaittól, melyre Gundel Károly ötletessége a Miss Columbiát mintáztatta, fehér süvegcukorból, valóban művészi ihlettel és nem hétköznapi lendülettel. Alig tudtak betelni ennek a csodálatával, magukkal is vittek egy-egy darabot, emlékezésül arra, a páratlan fogadtatásra, amelyben Pesten, Mátyásföldön, a repülőtéren, a Gellért-szálló előtt és magában a Gellértben részesítették őket. Arról persze a kitűnő óceánrepülők nem tehetnek, hogy még mindig nem aludták ki kellőleg magukat. Chamberlin főként, aki amióta földet ért, megint, folyton álmos, nem tudta rátrapirozni magát azért a sok kényszerű álmatlanságért, amelyben a nagy víz felett része volt! A ravasz Levine ott az Atlanti fölött is alucskált közben néhány órát, de Chamberlinnek természetesen ébernek kellett lennie vakmerő vállalkozásának sikere érdekében. Az egyetlen tehát, amit a rendkívüli pilóta ráfizet bravúrjára, az egy kis időleges álomkor. Megfigyeltem a Mátyásföldi repülőtéren, ott is látszott rajta, hogy szinte erőszakkal tartja nyitva a nagy kék, okos szemét az ünneplés egész áradata alatt, annak dacára, hogy hát Bécsben eléggé kialhatta magát előző este kilenctől reggel kilencig, amig az asperni repülőtérről elindult Budapest felé. De hát mégsem aludta ki magát teljesen és ha álmosságát odakint a repülőtéren még le tudta küzdeni, bent a Gellért-szállóban, pláne a kitűnő dejeuner közben és után nem tudta fékezni. Egyszerre csak becsukódtak a szempillái és elaludt, mint a gyermek az édesanyja ölén, ami helytelen dolognak tűnhetett, mert ugyanebben a pillanatban egy magasröptű felköszöntőben méltányolta valamelyik hivatalos funkcionárius világrendítő cselekményét. A pajtásnak, Levine-nek igen kínos volt a jelenet és az asztal alatt, anélkül, hogy nagyobb feltűnést okozott volna vele, jól belerúgott a fekete-fehérkockás strimflis lábával. Chamberlin erre felriadt és neheztelően tekintett kollégájára. De ez, felhasználva ébrenléte e dacos pillanatát, amerikai angolsággal, melyet kettejükön kívül alig értett meg valaki, odaszólt neki: — Nem akarod meghallgatni ezt a toasztot? De Chamberlin már ismét behunyta a szemét. — Felesleges — suttogta — tudok én aludni anélkül is! Sorry * A modern színpad problémája a párisi kongresszuson. A pákisban ülésező nemzetközi színházi kongresszus mai összejövetelének ez volt a programjaja: A színházépítészet és higiénia problémái. Továbbá a díszletek, kosztümök, a színpadi világítás problémái. Szóba került az a módja a díszletezésnek, hogy az egész színpadi dekorációt csupán vetítsék. Ezzel rendkívül gyors változások érhetők el, ami a modern színpadnak fontos tendenciája. A mozi különösen ennek a tulajdonságának köszönheti népszerűségét és a modern rendezés már ezen a téren is versenyezni próbál a mozival. Délben bankett volt, amelyen Herriot is megjelent. Délután a színházi zenekar kérdésével foglalkozott a kongresszus, amely alighanem értékes újításokkal lesz a színházkultúra szolgálatában. Itt említjük meg, hogy a Comoedia című színházi napilap gyűjtést indított a színházi ünnepségek költségeire, amelyek 300.000 frankot jelentenek. * Átépítenek két színházat. Megírtuk, hogy a Belvárosi Színház nézőterén erkélyt akarnak építeni és erre a célra a nézőteret és színpadot két méterrel mélyíteni fogják. Hasonlót tervez az Andrássy úti Színház, amely viszont szélességben és hosszúságban akar nagyobb férőhelyet teremteni a nézőtéren. * Megalakult a Színházi Ügynökök Egyesülete. A darabokat, különösen pedig a külföldi darabokat vállalkozik közvetítik a színházakhoz. Ezeknek nagy külföldi összeköttetésük van és szinte dramaturgjai a színházaknak. A napokban megalakult a Színpadi Ügynökök Egyesülete. Az egyesület egységesen lép fel a szerzőkkel és színházakkal szemben, mert hiszen a színházi ügynökösködés eddig csak minden szervezettség nélküli magánvállalkozás volt. A Színházi Ügynökök Egyesülete, amelynek igen sok külföldi tagja van, az alapszabályok elkészítésével Szálát Emil dr.-t bízta meg és elnökül választották Marton Sándor dr.-t, főtitkárul pedig Faludi Miklóst. * Min akadt fenn a szerzők és igazgatók egyezsége? A magyarországi színpadi szerzők csakúgy, mint a színészek és zenészek, kollektív szerződést kötnek évenként az igazgatókkal. Ez részletesen tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek szerint valamely szerző a darabját egy színháznak átengedheti előadás céljából. Megszabja a százalékot és minden egyik fontos részletét. A szerzők kollektív szerződése azonban csak a minimális feltételeket szabja meg. Nem vonatkozhatik a tartalma az elsőrangú, népszerű szerzőkre, akikkel személy szerint állapodik meg a színház és akiknek védelméről felesleges gondoskodni. Már több, mint egy féléve tárgyalják a szerződést és még mindig nemtudtak megállapodni. Az egyezség egy ponton akadt meg. Ez pedig a szerződés szankciója, amely retorziós eszközöket ad a szerző kezébe. Ma a Színpadi Szerzők Egyesülete ülést tartott, amelyen felszólította az igazgatókat, hogy haladéktalanul írják alá a szerződési formulát. Az igazgatók a napokban tanácskoznak ebben az ügyben. * Biztonsági rendszabályok a cirkuszokban. Nemrégen Szegeden a cirkusz egyik idomított medvéje a közönség közé hatolt és ott nagy pánikot okozott. Budapesten és külföldi nagyvárosokban az ilyen esetet messzemenő óvatossággal akadályozza meg a rendőrség. Budapesten csak teljesen elzárt ketrecben szabad olyan mutatványokat végezni, amelyekben vadállatok szerepelnek. Bécsben külön bizottság vizsgálja meg a ketrecet, hogy elég biztos-e. Nem elégszenek meg azzal, a rácsok erejéről győződnek meg, sőt még az sem elég, ha a rácsok magasak. Azt is megkövetelik, hogy a ketrecet felülről is lefedjék és annak egyébként se legyen improvizált jellege. Ezért Bécsben a vadállat-számok a műsorban mindig az utolsó helyet kapják, hiszen egész építkezést követel a rendőrség. Svédországban még a lovak mutatványait is csak rács mögött engedélyezik és tilos az a nálunk mindennapi, primitív idomitási trükk, hogy a ló két első lábával a manége korlátjára áll. * Lili bárónő, Martos és Huszka gyönyörű dallamú operettje kedden, d hó 28-án kerül színre a Kisfaludy Színházban mint a III. kerületi Torna- és Vivóklub jubiláris díszelőadása Wolfinger Gyula rendezésében. A főbb szerepeket Mathay Mimi, Garay Böske és Rully, K. Weisz Manci, Wolfinger Gyula és Schenker János játsszák. A zenekart ifj. Roubat Vilmos, az Operaház tagja vezényli, a táncokat pedig Tarray Géza, a Városi Színház tagja tanította be. A színházak és kabarék hírei. * A Schlcsinger-fiú esete Lefkovics Katóval július elsejei, pénteki bemutatóelőadás jegyeiért százával állnak a Budapesti Színház pénztára előtt. Feld Mátyás új revü-operettjében a legszebb és legérdekesebb színpadi képek váltják fel egymást. Száz szebbnél-szebb festői jelmez is készül az új operetthez s ezek mindegyikét Pán József ismert festőművész tervezte. A darabot Tihanyi Vilmos, a Király Színház főrendezője rendezi. Parádés szerepet játszanak: Somogyi Nusi, Latabár Árpád és Sarkadi Aladár. Vasárnap reggel 10 órától este 8 óráig egyfolytában árulják a jegyeket a Budapesti Színház pénztáránál a Schlesinger-fiú esete Lefkovics Katóval első tiz előadására. * Zeneiskolai behatás. Dr. Paljerné Richter Vilma okf. zenetanár áll. eng. főiskolai előkészítő zeneiskolájában (V., Visegrádi utca 48. T. em. 5.) a behatás junius 25—30-ig délelőtt 10—12-ig tart. Mérsékelt tandíjak. Köztiszviselők gyermekeinek kedvezmény. * Beírások a Fodor-féle áll. eng. m. zeneiskolában június hó 30-ig eszközölhetők naponként . 11—12-ig és 4—5-ig, Jókai-tér 4. sz. alatt. Behatási díj: júniusban 15 pengő, szeptemberben 25 pengő. 17 "is János bácsi színházat mi is I Rózsahegyi, Habos, Honthy, Makay, Gázon, Delly TssPstsrmxzstxsrKvsírni n • r i r ~ n [FTrnTTri mrni ••~rmrTiT-[ininii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ Minden este Oroszország Csoros, Törzs, Odry, Simonyi 31 úr isi MAGYAR SZÍNHÁZ ^ minden este 8 órakor meghosszabbította évadját! Edénkért