Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-28 / 144. szám

8 ■Asztalos, aki Vukovichhal együtt jöttZágrábból. Kosztics mester is itt van, ele ő nem játszik, csak szaktudósító, a rossz nyelvek azt beszélik, hogy kerüli a Vukovichal való találkozást a sakktábla fölött és inkább nem nevezett be a versenyre, semhogy kettőjük között eldőljön a hegemónia kérdése. "Asztalos azt a gárdát képviseli, amelyearóczy Géza nyomán halad és Takátsnak ugyancsak erősen küzdenie kell ellene. A késő délutáni órákig ez a játszma még befejezetlen s mintha Asztalos egy hajszállal jobban állna!... Ez nem csoda, hiszen tegnap remist ért elfajtakomerrel szemben! Mindezeken felül pedig Kecskemét városa nemcsak itt az Úrikaszinó termében lelkesedik vendégeiért, a társaságokban már mindenütt ismerik, dédelgetik és becézik a mestereket és a főtorna fiatal résztvevőit, utcahosszat, kávéházakban, éttermekben, avasúti indóház várótermében mindenütt buzgó és lelkes sakkamatőrök görnyednek a világos és sötét mezők fölött és azonmód, frissében lejátsszák és analizálják a partikat, melyeket egy órával előbb a nagy világlapok szája v K% mára a sakk-tudósítók L vLSéAl elküldöttek, & * vLJL ! ... Sakk és matt, Aljechin, Niemzovics ^ és Maróczy, vezércsel, VI. és futáráldozat!... Ez ma Kecskemét nagyTÍTÍMÍSm szenzációja! Friss 1 / M/ nyári barack, ropogós • piros cseresznye áll vagonszámra lezsákoizott kosarakban, dolgos munkáskezek szorgoskodnak a szőlőkben és gyümölcsösökben,a város megszokott mindennapi boldog életét éli, de egy uj szín, egy uj varázs és egy uj levegő hódít itt meg mindenkit és a konfiis-kocsis, aki máskor egykedvűen ostorozza békésen poroszkáló lovacskáját az akácokalatt, most hátrafordul utasához a bakkról s e királyi magaslatból leereszkedően, érdeklődéssel mondja: — Az lesz jó, amikorAljechin Nieuzovicscsal kerül össze a döntőküzdelemben . \ Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter Szegeden Szeged, június11. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter vasárnap délelőtt részt vett Szegeden egy egyetemi tanácskozáson, majd Aigner Károly főispán és Somogyi Szilveszter polgármester kíséretében automobilon a Szeged mellett fekvő Szöszkére ment, ahol részt vett a község 117 hősi halottjának emlékét hirdető oszlop leleplezési ünnepén. A minisztert Szentmihálytelken és Röszkén lovasbandérium fogadta. Az emlékműnél Tóth Imre és Somogyi Szilveszter beszéde után Klebelsberg Kuno gróf emlékezett meg kegyeletes szavakkal a magyar katonai hősiességről és mártíromságról. Most készítik — mondotta — a szegedi fogadalmi templom számára az ország legnagyobb harangját, a hősi halottak emlékharangját, amelynek imára hivő és a hősi halottak emlékét hirdető hangja nemcsak egész Szegedre, de a messzi tanyákra, sőt a trianoni határon túlra is el fog hangzani, hogy fennen hirdesse a magyar hősök hazaszeretetét és az utókornak soha el nem műtő kegyeletét. Röszkéről ismét Szegedre tért vissza a miniszter, majd tizennégy társadalmi kört látogatott meg. Este a szegedi társadalmi egyesületek a miniszter tiszteletére 1300 terítékes vacsorát rendeztek. A vacsorán megjelent Glattfelder Gyula fcsanádi megyéspüspök is. A pohárköszöntökre válaszolva Klebelsberg Kuno gróf miniszter kijelentette, hogy készséggel nyújt segítő kezet Szeged városának ahhoz a törekvéséhez, hogy Szegedet virágzó egyetemi és püspöki várossá tegye. Ezzel elérjük azt, hogy úgy mint Olaszországban és Németországban, nálunk is Budapesten kívül még több nagyobb kommunitása legyen az országnak. ELRENDELTÉK A BIZONYÍTÁST A DERECSKEI ÉS ABONYI PETÍCIÓ ÜGYÉBEN Hétfőn délelőtt foglalkozott a közigazgatási bíróság Lampel-tanácsa, a Pekár Gyula a derecske!, majd a Madarász Adorján abonyi mandátuma ellen beadott petíció ügyével. Mindkét ügyben elrendelte a bíróság az érdemi vizsgálatot. A bíróság mindenekelőtt azt kívánja megállapítani, történt-e Derecskén etetés és itatás, megfenyegették-e a fajvédő Zsilinszky szavazóit, vásárolták-e a szavazatokat s igaz-e, hogy Pekár Gyula adóelengedést ígért a voksokért. Az abonyi ügyben 908 tanú kihallgatását rendelték el. ÚJSÁG KEDD, 1927 JUlIUS 28 NAGY BOTRÁNY A PRÁGAI KÉPVISELŐHÁZBAN A KÖZIGAZGATÁSI TÖRVÉNY MIATT SZÜLLŐ GÉZA ROTHERMERE LORD CIKKÉT MÉLTATTA ÖKÖLHARC, TŰZOLTÓSZIRÉNA, KEREPLŐK Prága, június 27. A képviselőház mai ülésén a közigazgatási reformjavaslat került napirendre. A javaslattal a kormány tudvalevőleg a lót autonómiát óhajtja megvalósítani önálló tartományok létesítése útján. Amint Kramatz, a javaslat előadója, az emelvényre lépett, a kommunisták és a német ellenzéki pártok padjaiban vad lárma tört ki. — Nem engedhetjük, hogy rendőrállam legyen a demokratikus cseh köztársaságból — kiáltozták. A tüntetésben a cseh szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták is részt vettek. ‚Derestörvény‡ — hangzik ismételten. ›A közigazgatási reform örve alatt a reakciót akarják becsempészni Csehszlovákiába!* A tótok felé ezt kiabálják: «.4 közigazgatási reform nem az autonómiát jelenti, hanem az autonómia halálát. Kramarz a lármában nem tud beszélni, de végül mégis elhatározza magát reá, szavát azonban nem lehet hallani. Szakadatlanul a padokat verik és a fiókokat rázzák, amiből óriási hangzavar keletkezik, füttyökkel és, pfujokkal tarkítva. Mindez Kramarz egész beszéde alatt mintegy ötnegyed órán át tart, Kramarz végül is kénytelen magához hívni a gyorsírókat és fülükbe diktálni a beszédet. A házelnök megelégszik az eredménytelen és már egyáltalán nem hallható csengőrázással. A kommunistáknál közbenjár egy tűzoltókürt, amelyet felváltva fújnak. Három kercrepciő van működésben. Az emlök percenként rendreutasít egy-egy kommunistát. A hangzavar mechanikus, mint egy gépterem dübörgése. Kramatz beszéde után elül a lárma, de a kommunisták és a polgári pártok között közelharcra kerül sor. Harus (kommunista) néhány társával Kramarz felé nyomul, a koalíciósok azonban útjukat állják. Harus ölre megy Macek cseh agráriussal. Környezetükben több ökölütés esik és az általános verekedés kitörésének csak a higgadtabbak közbelépése veszi elejét. A vitában felszólalt Szüllő Géza magyar keresztényszocialista képviselő, aki a többi között elmondotta, hogy Csehország állami címere egy kétfarrkú oroszlán, melynek gyomrában benne van a kettős kereszt, vagyis a Felvidéket lenyelte a cseh oroszlán. Ennek a címernek egy institúcióban való megvalósítása ez a törvényjavaslat. A politika a cseh institúciókból mindenütt ki van zárva, mert a politika annyit jelent, mint állambölcseség. A törvénytől a latok hiába várják az autonómiát, a törvény nem a pittsburgi szerződés, hanem blöff. Az a jelentés, amelyet Kramatz benyújtott, magán viseli a szubjektív gyűlöletet, amelyet a magyarsággal szemben érez, de magán viseli az ignoranciát is, mert azt mondani, hogy a régi Magyarországon az egész közigazgatás tendenciája az volt, hogy a népet nyugtalanságban tartsa, a tótokat megsemmisítse, nem más, mint ignorancia és fnfláció. Ebben az országban mindig hangoztatják a demokráciát, de nem demokrácia az, ahol kizárólag csak a plebejusok uralkodnak. Ama szellem ellen, amely ebben az előadói jelentésben elénk tárnl, felemelte szavát immár a leghatalmasabb tényezők egyike, az angol nemzet közvéleménye és ennek a közvéleménynek egyik kifejezője, lord Rothermere. Itt a cseh parlament szine előtt akarom megköszönni azt, hogy immár a mi jogos törekvéseink támogatásra találtak, itt akarom megköszönni Anglia egyik hatalmas tényezőjének, lord Rothenerének, hogy felemelte szavát Magyarország mellett. Stresemann Oslóban Ünnepélyesen, átveszi a Nobel-békedíjat Berlin, június 27. (Wolff.) Stresemann dr. birodalmi külügyminiszter ma délelőtt felesége, Baligand titkos tanácsos és Redlhammer követségi tanácsos kíséretében Oslóba utazott, hogy a Nobel-békedíj átadásának ünnepségein résztvegyen. Oslo, június 27. (Wolff.) Stresemann dr. birodalmi külügyminiszter déli 12 órakor ideérkezett. A pályaudvaron Lykke miniszterelnök, a Nobel-bizottság tagjai, a német követ, Oslo város és a német kolónia képviselői fogadták. A pályaudvarról a Grand Hotelbe hajtatott a külügyminiszter, aki a sajtó képviselőinek semmiféle politikai nyilatkozatot nem akart tenni. Azt mondotta, hogy nagyrabecsüli azt az elismerést, amelyben az utóbbi évek német külpolitikája, a norvég Nobelbizottság által odaítélt kitüntetéssel részesült. Németország tiszteletteljes érdeklődéssel tekint a norvég népre, amely több mint száz év óta kizárólag a béke művének szenteli magát és oly nagy mértékben kifejlesztette a mások megsegítésére való készség szellemét. ILE DE FRANCE Le Havre, 1927 június 22. Le Slavreban ünnepet ülnek. Három napig tart a dáridó. Három napon át egyik különvonat a másik után szállítja az előkelő vendégeket. Sorjába zarándokol ki tout Paris cseppet sem zarándokokra berendezett luxusvonaton, hogy első útja előtt láthassa az új francia hajót, a legnagyobbat eddig, az He de France-ot. Dejeuner, tánc, tea, ebéd, tánc újra meg újra. Ezer meg ezer vendég mulat, táncol, gyönyörködik, míg aztán a nagy felszentelés után első útjára engedik az óriási szállodát, a hatalmas mozgó szigetet. Ez az esemény egész nagyszabású beállításán kívül is túlnőtt az építő hajóstársaság érdekkörén. 1922 óta, amikor a Párig indult, ez az első ilyen nagy tengeri hajó, a háború utáni győztes Franciaország büszkesége lett. Sőt! Az újabb amerikai—francia barátság szimbóluma. Erre minden alkalmat felhasználnak. Lindbergh gyönyörű ívben egyenesen Párisba repül: az amerikai—francia barátság szorosabbra füzését jelenti. Új, nagy gyorshajó indul a tengeren át, csak ugyanaz. S hogy ez a tény még világosabban kitűnjék, Mr. Mirron T. Herrick párisi amerikai követ is ezzel a hajóval megy Newyorkba a hajó első útján. Ez az indulás a lehető legnagyobb érdeklődést kelti. Parisból két különvonat viszi az utasokat. Két vonaton négy étkezőkocsi, de csak másfél másodosztályú vagon, csupa első. Már nem vendégek, hanem utasok, akik mennek. Ezen a vonalon megy M. Fortunát Strowsky akadémikus. Newyorkba megy és csupa szép, fiatal hölgy búcsúzik tőle. Egész nagy társaság búcsúztatja M. Astort is, egyikét a milliárdos Astoroknak s még számtalan más amerikai és francia kiválóság utazik. A vonat négyórás út után közvetlenül az Ile de France elé érkezik. Rövid útlevél- és vámvizsgálat után teljesen fedett tető alatt, piros bársonyszőnyeges lépcsőkön megyünk a hajóra, amin már igen izgalmas sürgés-forgás, lázas készülődés látható egyrészt, a legkülönösebb ellentétként pedig előkelő látogatók ünnepélyes és nyugodt fogadtatása. Mindjárt a hallban bíborba öltözött kardinális magas alakja, ő lesz az utolsó, aki a hajóról indulása előtt távozik. Mr. Herrick autón érkezik, kissé fáradtnak látszik, de érdeklődéssel nézi ezt a legmodernebb berendezésű hajót. Sajnos, összesen félóránk van indulás előtt. Negyvenkétezer tonnás hajót bejárni kissé kevés. Csak a nagy szalonokon futunk végig, egy-két kabinba kukkantunk be, egy-két fotelbe ülünk le kényelmesen — éppen csak kipróbálni milyen, mert a formája sokat ígér. Csak a kristálykeresztes kápolnába nézünk . . . S mire a jazz-bandok, zenekarok muzsikájától és a túlfűtött indulási, búcsúzási hangulattól kissé kábultan és sajnálkozón el kell hagynunk a hajót, az az impresszióm, hogy nem is hajón voltam, hanem valami nagyon modern, nagyon új francia iparművészeti kiállításban jártam, ahol nyoma sincs semmi megszokottnak s ahol végre szóhoz jut minden új művészeti törekvés. Amerika számára szinte házhoz szállított francia kiállítás lesz ez. Pedig még készen sincs egészen, még munkásokat, asztalosokat visz magával a hajó, akik útközben fejezik be a festést, famunkát. Végre pontosan előre jelzett időben, három órakor megmozdul a hajó. A parton végesvégig, amíg csak a szem ellát, sűrű embertömeg leketéllik mindenhol. Ablakok, balkonok lelve látcsöves kiváncsiakkal, akik meghatottan nézik a hajó minden mozdulását. A hatvanezer lóerős gépnek még a zakatolása sem hallik, a kis révhajó kötele mintha még vontatná, míg kiér a szoros kikötőből. Ott fordul egyet a nyílt tenger felé, diadalmas mélyen hangzik fel búcsúzóul a háromszoros dugás. A hajó gyönyörű fehér teste megvillan a napon, ahogy szinte csak a víz tetején úszva, mind gyorsabban vág neki az óceánnak. Az utasok hármas hurrája is idehullik még a partra, ahol minden munka szünetelni látszik, míg az Ile de France elindul baráti üzenetet vinni Franciaország diadalára, a la Manchecsatorna különös zöld vizén. F. T. Ötvenezer postagalambot bocsátottak fel Linz, június 27. Tegnap reggel fél öt órakor itt majdnem ötvenezer postagalambot bocsátottak fel, amelyeket különböző német egyesületek, különösen a nyugati német ipari vidékről és a Hollandiával határos területről, ahol a postagalambtenyésztés igen virágzó, vasúton szállítottak ide. A Linzer Volksblatt szerint 800 kilométer volt a legnagyobb távolság, amelyet a galambok megtettek és már délután három órakor megérkeztek rendeltetési helyükre. A galambok harminc százaléka díjazott galamb és a legszebb eredményt az aranyéremmel díjazott galamb érte el. A Tagespost írja, hogy a galambverseny előtt sok fogadást kötöttek, amelyek összege többezer márka. A wimbledoni tenniszverseny Wimbledon, június 27. (Reuters) A mai borult időben mindössze három mérkőzést fejeztek be. Tildén legyőzte Brugnont 6:3, 6:1, 3:6, 7:5 arányban és ezzel bekerült a középdöntőbe. Az amerikai a tőle megszokott hatalmas támadó játékot produkálta, szerválásai gyakran bombaszerűek, feltűntek kiváló viszszakerülései és elsőrangú befutásai. A páros női versenyekben a Goldfree—Nathall-pár legyőzte a Lycett—Colyer-párt 6:3, 6:3 arányban és ezzel bejutott az utolsó nyolcas csoportba. A második fordulóban az amerikai Wills—Ryan-pár legyőzte az angol Cowell— Sterry-párt 6:2, 6:3 arányban. Cochran, az ismert sportrajongó, Nuthall Berlynek hatalmas összeget ajánlott fel, ha professzionista lesz. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint ez az összeg közel jár a húszezer font sterlinghez. Nuthall kisasszony anyja Cochrantól kétnapi gondolkodási időt kért. A bécsi opera tagjainak nyilatkozata Grosavescuról Bécs, június 27. Az állami opera üzemi tanácsa a következő nyilatkozatot közli: Minthogy Grosavescuné felmentése bizonyos mértékig nyilvánosan szankcionálni látszik azt a torz képet, amelyet Grosavescuné tettének igazolására Grosavescu Trajánról adott, az állami opera egész személyzete kötelességének tartja a védtelen halottal szemben, hogy a nyilvánosság előtt a következőket jelentse ki: Mi, akik Grosavescu Trajánt éveken át személyes érintkezésben megismertük, sohasem ismertünk meg benne erkölcstelen, szeretetnélküli, brutális, erkölcsileg fogyatékos embert, hanem épp ellenkezőleg Grosavescu mint kifogástalan, szeretetreméltó, melegszívű, ártatlanul naiv ember és nagyratörő művész él emlékezetünkben. Lapvélemények a cseh közigazgatási reformról Berlin, június 27. Burner dr., a csehországi német nemzeti párt elnöke, egy intervjúban a többi között azt mondotta a cseh közigazgatási reformról, hogy a megyebeosztás tervezett megváltoztatása újabb csapást mér a nemzeti kisebbségekre. A reform révén a cseh bürokraták önkényének nem lesz határa s ezzel megsemmisülnek az önkormányzatnak azok a maradványai is, amelyekkel a Szudéták németsége a kerületi képviseletekben még bír. A Neue Preussische Zeitung e kérdésről a következőket írja: A közigazgatás reformja csak a német pártok segítségével válhatik törvénnyé és így e német pártoknak megvan a módjuk arra, hogy hajlíthatatlan és a Szudéták németségének nemzeti érdekeit figyelembevevő magatartásukkal a prágai centralizmus javát szolgáló törvénynek jelentékeny előnyös módosítását elérjék. Csak esztendők múlva fog a Szudéta-vidék német lakossága és az egész németség, de egyúttal valamennyi több kisebbség is borzadással rájönni arra, mennyi jog jár ezzel a törvénnyel. Ezt minden kisebbség meg fogja érezni, bármilyen nemzetiséghez tartozzék is. Az önkormányzat területén visszafelé tett minden lépést mindnyájan meg fogják érezni, akik Csehszlovákiában, ebben a klasszikus kisebbségi államban élnek. Ami most történik Csehszlovákiában, az nem belső, hanem európai ügy. Minthogy a kisebbségek jogainak kielégítése oly világkérdés, amelytől a jövő békéje függ, e kérdés kezelésének az a módja, amely Csehszlovákiában látható, kevés vigasztaló kilátást nyújt a jövőre.