Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-28 / 144. szám

KEDD, 1927 JUNIUS 28 ÚJSÁG 7 VALENTINO MA IS ÉL EMLÉKEZÉSEK VALENTINO ÉLETÉBŐL ÉRINTKEZÉS VALENTINO SZELLEMÉVEL SZELLEM-ÜZENETEK A TÚLVILÁGRÓL elmondja NATASA RAMBOVA . VALENTINO ÖZVEGYE Copyright Anglo-Atuericaln N. S. Utánnyomás — kivonatosan is — tilos. A chef fogadkozott, hogy egy percig sem marad továb a kastélyban. Szeren­­cséré Mr. Hudnut kísérteties előrelátással több csomag viaszgyertyát szerzett be és a nyugalom lassanként helyreállt. A tizen­nyolcadik századbeli bútorzat pompásan ha­tott ebben a letompitott világiasban, ide-oda ingó árnyékaival és szinte sajnáltuk, hogy feltalálták a villamosságot. Mr. Hudnut rájött, hogy kénytelen lesz egy szakértő tanácsát kikérni a gép össze­állításához, mert nem volt hajlandó tovább is sötétségben élni. így hát az Antibes hivatal főmérnökét kérette oda, aki azonnal elma­gyarázta, hogy két uj kábelt kell lefektetni, mert a meglévő áram nem elég'erős áhhoz, hogy a házat és a gépet ellássa. Egy heti időbe került, mig az uj berendezés készen állt és a gép kitünően működött. És igy végül megláthattuk Beaucairet! Esténként Rudy tangó-leckéket adott Má­riának és unokahugomnak, Dinwoodey Mar­­garetnek, aki szintén nálam volt. Rudy tü­relmetlenkedett, mert a villamos zongora sehogysem alkalmazkodott az ő lépéseihez. Így tehát, mialatt a kábeleket a falakba sü­­lyesztették, ő azzal mulatott, hogy szét­szedte a zongorát. A hall tele volt az ezer meg ezer zongoraalkatrésszel, melyeket Rudy soha többé nem tudott helyesen vissza­állítani, mert elfelejtette megszámozni az egyes darabokat. De Rudy nem akarta be­vallani, hogy a zongora tulerősnek bizo­nyult hozzá, hanem azt mondta, hogy mi­helyest ideje lesz, összeállítja azt. Dehát szegény Rudynak sohasem volt ideje hozzá, így hát Angliából kellett egy embert ho­zatni, aki a zongorát visszahelyezte eredeti formájába. Rudynak néha igazán vad eszméi támad­tak. Egyre várta a milliókat, amelyekkel ál­mait valóra válthatja. A motorcsónakok nagyon érdekelték és bár egyáltalában nem értett hozzájuk, mégis nagyszerűen tudott velük bánni. Ez is egyike volt az ő talentumainak. Kibérelt magának egyet belőlük és magával vitt a rivierai kirán­dulásokon. Gyönyörű és festői látvány volt, amint fekete uszóruhájában hajadonfőtt a kormánynál állt és a fehér hab felcsapkodott az arcára. Kirándulásaink célja gyakran St. Lerips szigete volt, melynek középkori kastélya a Földközi-tenger partján állt. Ilyenkor itt szok­tunk lunchölni. Álmainak egyike az voll. hogy a francia kormánytól megveszi és hely­reállítja ezt a kastélyt és korabeli bútorokkal bútorozza be. Egy reggel a kastélytól balra vezetett és felcsillanó szemmel szólt: — Anya! Ide fogom építeni a csónakháza­mat! És ezzel elkezdte nekem elmagyarázni a terveit. Egy jacht fog elférni benne és néhány motorcsónak'. A kocsiút alatt alagutat épít. hogy egyenesen a tengerre lehessen menni a csónakházból. Ceruzát vett és megadta a csónakház összes méreteit, amelyek ha fel­épültek volna, akkor a kastély úgy hatott volna mellettük, mint a kapus kis háza. A kastély háta mögött volt egy vendégház ti­zenhárom szobával. Egyik szobából sötét­­kamrát csinált a képek előhívására, amelyek­ről szakavatott fényképészek azt állították, hogy nincs párjuk egész Olaszországban. A fényképezőgép is egyik szenvedélye volt Rudynak. Arcátlan komolysággal bizto­sított róla bennünket, hogy ez az egyetlen szenvedélye. Órákat töltött el azzal, hogy a kastélyt fényképezze és mi is órákat töltöttünk el azzal, hogy neki üljünk. De' valahányszor a negatívokat láttuk, mindannyiszor meggyő­ződtünk róla, hogy több képet vett fel ugyan­arra a lemezre. Természetesen a hibát a gépre hárította és elrohant, hogy újat szerez­zen be helyette. Szeptemberben Spanyolországba akartunk; menni. Rudy mindenáron autón akart utazni,! de szerencsére még idejében megtudtuk, hogy az utak nagyon rosszak és igy vasúton tettük meg az utat. Natasa és én már ismertük a vi­déket, de kettős öröm volt számuukra újra látni azt a Rudy szemüvegén keresztül. A vasúton Rudy mindig három fülkét foglalt le, kettőt a maga és Natasa számára és egyet a fényképezőgépei és csomagjainak. Ámde Spanyolországban nem tréfadolog sok poggyásszal utazni, mert kevés lévén a hor­dár, többnyire magunknak kellett cipelni azokat. Először Madridban állapodtunk meg. Szindus és nem túlságosan meleg nap volt ez. Két taxin mentünk a Ritz-szállodába. Az egyik a csomagjainkat vitte. Mikor megérkez­tünk. Rudy rozoga öreg fegyvereket keresett,, Natasa elefáncsontot, én jade-ot. De annyi gyönyörű dolgot láttunk, hogy elhatároztuk, nem maradhatunk sokáig Madridban, mert kü­lönben teljesen kiürülne a pénztárcánk. Madridból Sevillába mentünk. Régmúlt idők emlékei elevenedtek meg a lelkűnkben. Rudy még sehol sem volt úgy elragadtatva, mint itt. A <rVérző aréna* cimü film szinte kapcsolatot teremtett közötte és e város kö­zött. Már a film próbáinál is a valóságban át­élte Gallardo szerepét, de itt szinte teljesen Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyéneknél a természetes „Ferenc József" keserüviz szabaddá teszi a vérkeringést és emeli a gondolkodó- és munkaképességet. Beható kórházi kísérletek alap­ján bebizonyult, hogy a Ferenc József víz szel­lemi munkásoknál, belegcskedő asszonyoknál és neuraszténiás embereknél rendkívül jótékony ha­tású gyomor- és béltisztjtószer. Kapható gyógy­szertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. tünk, Rudy nem is akarta a szobákat meg­nézni, hanem valami fegyverkiállítást akart látni, amiről az újságban olvasott. így hát Natasa és én magunk választottuk meg a kertre néző lakosztályt. Megfürödtünk és mi­vel még nem reggeliztünk, lejöttünk a korai lunchhöz. Rudyra kettőig vártunk, de mivel nem mutatkozott, nem bírtunk tovább az éhséggel és enni kezdtünk. De nagyon hara­gudtunk Rudyra és jóformán azt sem tud­tuk, hogy mit rendeltünk. Miután Rudy nem vitt fényképezőgépet magával, biztosra vettük, hogy nemsokára visszajön. És csakugyan, egyszerre csak be­rohant éhesen, de egy csomó régi fegyverrel a kezében. Miután éhségünk lecsillapult, tü­relmesen hallgattuk a Rudy hosszulére eresz­tett dicshimnuszait egy olyan dolog felől, ami­hez egy betűt sem értettünk. Elvégre az asz­­szonyok szemében minden fegyver egyforma. Rudy sohasem akarta elhinni, hogy elké­sett. ő mindent egy nap alatt akart megnézni. Alighogy lenyelte a falatját, elcipelt bennün­ket Madrid csodáinak a megtekintésére. Egy egész napot a régiségeknek szentel­azonositotta magát vele. Ibanez egy tényleg valamikor élő emberről vette a híres loreador szerepet. A hotelportás megmondta Rudynak, hogy valamikor hol lakott ez a híressé lett ember. Megtudva az utca nevét és a kis ház számát, engedélyt szereztünk arra, hogy egy­kori lakását megtekinthessük. De fájdalom, ma szláv parasztok laktak benne és az egész lakás, teljesen el volt hanyagolva. Különös szomorúság vett erőt valamennyiünkön, ami­kor innét eltávoztunk. Egy illúzióval lettünk szegényebbek valamennyien. Ugyanabban az utcában lakott egy ember, aki a halott torea­­dorok és matadorok ruháit szokta megvásá­rolni. A bikaviadorok családjában megszokott babona az, hogy halott hőseik ruháitól men­tői előbb meg kell szabadulni, mert különben szerencsétlenséget hoznak azok. Ezeket a selvembársony, arannyal és kézi hímzéssel dí­szített ruhákat nagyon jutányosán lehet meg­kapni, mig csináltatásuk egy egész vagyonba kerülne. Rudy itt vásárolta gyönyörű szép toreador-kosztümjét, melynek eladója meg­győzte Rudyt arról, hogy tényleg a híres lo­reador hagyatékából való. (Folytatjuk.) Izgalmas mérkőzések voltak a kecskeméti mesterverseny két első fordulóján Nimzovits két gyönyörű partija — Magyar küzdelmek és magyar győzelmek A város egész közönsége boldog örömmel figyeli a verseny lefolyását Kecskemét, junius 27. (Az Újság kikül­dött munkatársától.) — Könnyű Aljechinnek, Vukovichnak és Takátsnak! — mondja ve­rejtéktől gyöngyöző homlokkal a kövér Prze­piorka —, ők so­e ványak és nem szenvednek úgy ebben a hőségben, mint mi, akik a kövérek csoport­jához tartozunk! Ez is egy osz­­táiyozás a kecske­méti mesterverse­­nven. Maguk a * v ersenvzők két speciális cso­portba osztják ma­­’ gukat, egyfelől azok állanak, akik bírják a hő­séget, másfelől vannak azok, akik állan­dóan panaszkodnak, Szenvednek és munkaképességüket, pozíciójukat féltik a meleg miatt. Pedig az Urikaszinó nagyterme szép, vilá­gos, tiszta és levegős helyiség és a közönség igazán nagyszerűen és fegyelmezetten visel­kedik, a légy rebbenését is hallani és a sóhaj­tás is égzengésnek tűnik, amikor valamelyik kibic nem helyesli a játékosok egyik-másik lépését. Reggeltől délutánig állandóan nagy az ér­deklődés a kecskeméti mesterverseny iránt. A rendezőség nagyon ügyesen és hozzáér­tően úgy osztotta be a játékidőt, hogy déli ebédszünetet tarthatnak azok, akiknek a dél­előtti órákban nem sikerült befejezniük a játszmát. Délután aztán a pihenés boldog órái következnek és hosszú-hosszú séták az akáclombos alföldi város szépen aszfaltozott utcáin, ahol a korzózó lányok már látásból ismerik valamennyit, ujjal mutogatnak Alje•* chinre, a diákgyerekek lelkesen megéljenzik Maróczyt és az autogrammgyüjtők névaláírást kérnek Niemzovitstól!... Minden más szenzáció háttérbe szorul most Kecskeméten. León Daudet szökése és Grosavescuné felmentése együttvéve nem kelt annyi érdeklődést a városban, mint az első vasárnapi forduló, amely a sakktudomány szempontjából is érdekes és jelentős meg­lepetéseket hozott. Maróczy Géza mesterünk a tornavezető és megállapítja, hogy a start szokatlanul erős. Minden egyes küzdő fél teljes energiáját és legjobb tu­dását viszi a játszmákba. Megnyilvánulnak a formák, kiderül, hogy ki mit tud, ki mit fejlődött és kinek milyen esélye lehet a legyőzheletlennek és verhetet­lennek vélt favoritok után a helyezésekért, bár jósolni nem lehet, mert minden az álló­­képességtől függ, az idegektől, melyek a sakk­mestereknél és a sakkversenyzőknél néha meglepetésszerűen egyik percről a másikra felmondhatják a szolgálatot. Nekünk itthoniaknak külön öröm, hogy a kecskeméti mesterversenyre benevezett két legerősebb játékosunk Takács és Vajda dr. első játszmáikat könnyen, fö­lénnyel nyerték, különösen Takáts ját­szott nagyon szépen, amit elsősorban ellenfele, az angol Yates is­meri cl mosolyogva és azzal a természetes gesztussal, mely ezt a vérbeli angolt, aki soha­sem jön ki nyugalmából, oly élethűen jel­lemzi. Takáts Aljechin-védelemmel játszott, mint sötét Yates ellen és bizony nehéz percei voltak és súlyos komplikációi, melyek végül is óvatosságra és körültekintésre kényszeritet­­ték, mig végre védőiemből támadásba ment át, elegáns és fölényes vezéráldozatot hoz cs Yatest a parti feladására kényszeríti. De már őt megelőzően ünnepelhette Kecs­kemét népe az első magyar győzelmet, amikor is Vajda dr, a berlini Ahues ellen spanyol megnyitásban zárt sorokban támadott a világos mezőkön. A berlini mester a középen lévő feszültséget korán oldotta fel gyalogcserével, amire Vajda tulerős királyszárnyi támadáshoz jutott és ezt kíméletlenül kiaknázva, szép győzelmet ara­tott. A favoritok közül Nimzovits nagy stílus­ban győzött a fiatal Székely mester francia védelme ellen. Sajátos, egyéni játékvezetésével ellenállhatatlanul tört előre és a játszma lefolyása a világhírű mesterhez méltóan folyt le és helyzetképe a következő: 1. e4, e6; 2. dl, dö; 3. cö, c5; 4. Vgl, cXd; 5. Hf3, Hc6; 6. Fd3, He7; 7. 0—0, Hg6; 8. Fel, Vc7; 9. Vg3, Fed; 10. hl, Kf8; 11. hő, He7; 12. 1)6, g6; 13. a3! aő; 14. Fgő, Hg8; 15. Hd2, f6!; 16. Hb3 (igazi Niemzovits), b6? (a döntő hiba; iobb volt Fa7). Természetesen nagy nézőközönsége támadt Aljechinnek is, aki Müller bécsi játékos ellen aki a vezérgyaloggal nyitott, egy uj védelem* mel próbálkozott. Erős királyszárnyi táma­dást vezet be, majd egy tisztáldozattal áttörte Müller védelmi vonalát. A játék éles fordula, tokkal folyt tovább. Aljechin, miközben á sakktábla fölé hajol, állandóan kémleli a környezetet, elhcse­­geti maga körül a fotográfusokat és raj­zolókat, mert mindez zavarja őt, már pe­dig neki minden ellenfél komoly és min­den parti pontszámot jelent és ezért teljes erővel adja oda magát a játéknak. Aljechin is győztesen fejezte be az első napot, melynek egyik érdekes meglepetése Brink-, mami veresége. A nagyratartott és igazán nagyrahivatott berlini játékost Gilg cseh mes­ter szép bástya gyalogvédjátékban megadásra kényszeritette és ugyanígy vérzett el a magyar, Sárközy is Iímoch erőteljes támadásai után. Amilyen érdekes és izgalmas volt a torna első napja, épp olyan szép és komoly részle* tekben bővelkedett a második, a hétfői is, Különösen jó napja volt Taríakovernek, aki Müller bécsi játékost a huszonkettedik lépés­nél megadásra kényszeritetle. Aljechin Kmocha! állt szemben és védekezésre szo­rult. de akik ismerik őt és akik tisztában vannak játékmodorával, nagyon jól tudják, hogy^AIi jechin csak a pillanatra vár, amikor táma­dásba mehet át, de azért az ö győzelme nem olyan könnyű, mint Nimzovitsé, oki máso­dik partiját nyeri tisztán és egyenletesen, amennyiben Przepiorka feladta ellene a re­ménytelen küzdelmet. Függőben maradt két játszma, az egyik' Grünfeld és Ahues között, a másik Bcrnson és Vajda dr. között. Az ellenfelek itt egyenlő hadállásban állanak. Kevés szó esett eddig a belga Colierői, aki szerény és csendes és játék közben nem cigarettázik, csak tejet iszik, mert a jó magyaros kecskeméti koszt egy kicsit megártott a gyomrának. Már pedig nagyon vigyáz magára, hiszen versenyről-versenyre mind előkelőbb szerepet viv ki magának a világ legjobbjai között s nemcsak győzelemre törekszik, hanem szépen és elegánsan folytatja le a partijait. Székely Jenő bécsi magyar mester elten győzött Colle verseny-rutinja és erős pozícióelőnyök után szerezte meg a pontszárnokat. Jugoszláv kiküldöttnek számit, de régebben hozzánk tartozott a kedves, szelidmodoru Nem mulaszthatom el, hogy köszönetem mellett dicsérettel meg ne emlékezzem a mohai Agnes­­forrás felséges vizéről. Mert igazán üdítő hatása, kellemes ize, mintaszerű kezelése és tisztasága első helyet biztosit számára. Gyomorhurutnál, az emésztőszervek bántalmainál, gyomorégésnél páratlan hatású. Bányai Bertalan dr. gvermek- és ideggyógyász, Szabadka.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék