Ujság, 1927. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-10 / 154. szám

40 ÚJSÁG VASÁRNAP, 1927 JÚLIUS 10 Megjelenik minden vasárnap Rovatvezető: Síró György M­egfigyeléseit az országúton Budapesttől a Balatonig Vasárnapi népvándorlás — Javítják az utakat, de rosszul Somogym­­egye, Balra hajts!— Az országút modern martalócai A w­eek - end-m­ozgalom mind nagyobb és na­gyobb hullámokat ver nálunk is. A munkában el­töltött hét után senki sem marad itt a nagyváros forró háztömegei között, hanem, ha csak bír, siet, menekül kifelé a vidékre, lehetőleg oda, hol egy kis Ilii sitti vizet is talál. A kevésbé tehetős gyalogszerrel, villamoson, vagy vonaton indul neki a vándorútnak, azok azonban, kiknek a jó sors valamilyen motorosjárművet juttatott a bir­tokukba, természetesen ennek gummikerekein futnak a pihenés és felüdülés felé. Az országutak, melyek lassan-lassan a közlekedésnek ismét fő ütőerei lesznek, szombat délutánján és vasárnap délelőttjén rendkívüli módon megélénkülnek. Bu­dapestről, mint központból csak úgy rajzanak ki az automobilok és motorkerékpárok szerteszét az országba, de különösen a Balaton felé. És hogy az országutakon milyen a forgalom, annak a jellemzésére csak azt jegyzem fel, hogy az elmúlt vasárnap délelőttjén úgy fél tíz óra táj­ban megkérdeztem Siófokon az egyik benzinkút kezelőjét: 1. — Hány autó ment eddig el itt ma délelőtt? — Körülbelül kétszáz, ■—­ hangzott a válasz — és ugyanannyi motor­kerékpár. Ez az egy számadat is eléggé jellemzi ország­ijaink forgalmát vasárnap délelőtt, még akkor is, ha ez a kétszázas szám nem egy túlságosan lelkiismeretes számlálásnak eredménye. Egy kollégámmal együtt mi is a Balaton felé igyekeztü­nk motorkerékpárunkon. És mivel Bu­dapesttől meglehetősen messze feküdt a célunk, Balatonlelle, már kora h­ajnali órában, fél hatkor útrakeltü­nk. Nemsokára kiderült azonban, hogy a kora hajnal­i óta csak a mi számunkra volt az, mert mikor elhagytuk a várost, a garázsokból már majdnem mind mi előttünk repültek ki az autók és­ motorkerékpárok. Mint minden lelki­­ismeretes motoros, indulás előtt alaposan átnéz­tük a gépet, pontosan működik-e minden rajta, nem lazult-e meg néhány csavar, elég kemények-e a gun­mik, telve van-e a benzin- és olajtartály, azután megbeeregett a motor és neki az ország­útnak. A júliusi nap még nem tette forróvá a levegőt és a légáramlat, mit előrehaladásunk okozott, hősen sivított el a fejünk mellett. Végig a Fehér­­vári­­­lon, azután elfordulva Albertfalva irányá­nak. A főváros területét még el sem hagyjuk és máris szidni kezdünk mindenkit, akinek az út­építéshez bármi köze is van. Mert minden rossz út rossz, de leggyalázatosabb, amelyiknek kő az alapja és abba­n vágott hatalmas lukakat az idő és a rajta haladó járművek kerekei, meg a lovak patkói. Az ilyen kemény, zökkenős kátyúknál ret­tenetesebb talajt nem is képzelhet el motoros. És ebben pedig volt részünk alaposan Budapest te­rületén éppen úgy, mint Budafokon, ahol egészen érthetetlenül a város közepén sem gondoskodnak arról, hogy a villamos sínek között ne tátongjanak feneketlen gödrök. Az általános szabály alól nem kivétel a főváros és a körülötte elterülő községek sem. Kint az or­szágúton még tűrhető a helyzet, mihelyt azonban bejutunk a belterületekre, úgy rugó legyen a rugó és vese a vese, mely a sok zökkenést és rázást ala­pos fájdalmak nélkül kibirja. Tétényen túl már az út szélén látszanak is a rossz utnak következményei. Itt is, ott is motor­­kerékpárok és autók vesztegelnek, némely helyen szinte sorozatosan egymás mellett. Vezetőik’ szor­galmasan dolgoznak rajtuk'. Gummidefektusok­­kal, rugó törésekkel és egyéb ilyen apróbb kelle­mességekkel kezdik­ meg ezek a kirándulók’ a kel­lemes vasárnapot. Az út meglehetősen gyatra mindenfelé. A közepe köves, de keskeny, telve gödörrel, a két oldala pedig homokos és így csú­szós. Még a kitérésre is alig van hely. A Budapesttől számított 38-as számú kilo­méterkőnél éri el az országút vándorát a meg­könnyebbülés. Innen Fehérvárig rendben van már az út. Az alapja el van készítve, le van hen­gerelve és világos sárga homokkal leszórva. Az út közepe most tényleg jó, de nagy kérdés, hogy meddig marad ilyen? Mert útépítési rendszerünk­nek egyik nagy hibája az is, hogy az elkészített utat egyáltalában nem tartják rendben. A jelent­kező apróbb lyukakat nem tömik hamar be, a huibákat nem javítják ki és így a ma esetleg ki­tűnő szakasz is két esztendő múlva már bizo­nyára ismét járhatatlanná lesz. Akkor pedig újra csak rendkívüli pénzáldozatok árán lehet ismét emberséges állapotba hozni. Az állandó szorgal­mas javítgatás sokkal kevesebb pénzbe kerülne és eredményesebb lenne. További hibája ennek az egészen új útvonal­nak az is, ami különben a Balaton körül vehető útra is elmondható, hogy nevetségesen keskeny. Arra sincs hely rajta, hogy két szembejövő autó kitérjen egymásnak. A kitérő járművek közül mindegyiknek egy-egy kereke lelóg már az út szélére. Bizonyára drágább lenne, ha a jó illat szélesebbre csinálnák, de talán annyival még­sem, hogy az árkülönbözet miatt érdemes lenne megelégedni ezzel a félmunkával. Ha pedig már útügyi hivatalaink szidásánál vagyok, szidom őket még egy kicsit tovább. Miért javítják­ az útszakaszokat úgy, hogy a közlekedés elől szinte lezárják az egészet, annyira, hogy a forgalom majdnem az útszéli árokban bonyo­lódik le? Igazán felesleges, hogy én adjak taná­csot, nagyon jól tudják ezt ők is, hogy sokkal praktikusabb előbb az út egyik felét elkészíteni és azután a másikat. A munka alatt lévő fél itt le van zárva, a másik fél pedig éppen elég arra, hogy rajta ideiglenesen kielégíthessék a forga­lom igényeit.* Székesfehérvár bejáratánál le kell fizetnünk a kövezetvámot. Az utóbbi napokban már sok szó esett erről az adóról. A turisták természetesen helytelenítették, Székesfehérvár polgármestere vi­szont előadta védekezését, mondván, hogy a­­kö­vezetvámból éppen a Balaton felé igyekvő utasok számára bírt nagyszerű utakat készíteni. Erre is lenne néhány megjegyzésem. Székes­fehérvárott tényleg kitűnőek az utak, de legin­kább csak a város belsejében, szóval ott, ahol azt leginkább a benszü­löttek és az ott lakók használ­ják. A külvárosokban azonban és azokon a ré­szeken, ahol a kirándulók és utasok kocsijai át­gördülnek, bizony gyalázatos állapotban vannak és nemhogy nem­ érdemlik meg a kövezetvámot, hanem még az autó- és motorkerékpártulajdono­­­soknak járna ki a rajtuk való áthaladásért min­denféle nem is jelentéktelen összeg kártérítés es­­ején. No de reméljük, hogyha a kövezetvám jö­vedelméből sikerült jó karba hozni a város köze­pének fontjait, a javítás sorát ejti majd azoknak az úti­ őszieteknek is, melyekre a túrázóknak tény­legesen szükségük is van. ♦ Ha pedig Székesfehérvár vezetőségének tény­leg annyira a szívén fekszik azoknak a sorsa, akik lefizetik kövezetvám címén az obulusokat, akkor legalább állítsanak fel ezeknek a számára néhány tájékoztató táblát, melyekből értesülhe­tünk majd arról, hogy merre tartson az, aki Lepsény felé igyekszik és merre az, kinek Veszp­rém a célja. Az ilyen útbaigazítások nélkül ugyanis nagyon sokan szinte félórákat veszítő- Próbálj­on ki egy NASH AUTÓT és meg fog győződni arról, hogy teljesítőképességben, rugó­zásában, zajtalanságában, acceleráló képességében felül­múlja a hasonló nagyságú és minőségű autókat. Emellett az utóbbiaknál olcsóbb, mert a budapesti vezérképviselet közvetlen gyári lerakat. Vezérképviselet U­KBAN ALFRÉD ÉS II H. BARNA FRIGYES IV., Apponyi-térl. — Telefon: József 316—39 Autó-akkumulátor nők el azzal, hogy céltalanul keringenek ide oda a városban. Az útjelző táblákról különben egész kis feje­zetet lehetne írni. És ebben a fejezetben dicséret mást nem illethet, mint a Királyi Magyar Auto­mobil Clubot, melynek tábláit már elhelyezték az ország néhány fontosabb útvonalán. Fehér háromszöget mutatnak ezek a táblák és jelzik a vezetőnek, hogy vigyázzon. Éles kanyarodó, bukkanó, vasúti átjáró vagy ilyen valami követ­kezik. A veszélyes hely előtt 300 méterrel mere­­dezik é­gfelé a jelzés, nagyon szembetűnően, csalódásig hasonlítva egy temetőből kikölcsön­zött fejfához. A céljukat azonban elérik. Feltű­nőek, mindenki észreveszi őket, annak megfele­lően óvatos lesz és mérsékli esetleg túlságosan sebes tempóját. A községi és megyei hatóságok azonban rend­kívüli fukarságot tanúsítanak a magyarázó táb­lák felállítása körül. Egészen bátran végig szá­guldhatja az ember az utat Budapesttől a Bala­ton végéig és ha csak nem kérdezi meg az em­bereket vagy nem pillant meg véletlenül egy-egy vasúti állomást, úgy sohasem fogja megtudni, hogy milyen községeken vezetett át az útja. Sem a községek, sem a fürdőhelyek elején és végén nem írják ki, hogy hova is érkezett a túrázó. Még némileg dicséretes kivétel ebből a szem­pontból Somogy vármegye, mely minden közsé­gének szélére odaállít két táblát. Az egyiknek ez a felirata: „Somogy vármegye1. A másiké pedig: „Balra hajts" * * Ezekből azután megtudhatunk mindent. De nemcsak mi, hanem a környék derék földműves gazdái is, kik a táblák utasításait lelkiismerete­sen betartva, következetesen jobbra hajtanak. Feltűnő jelzőtáblát — már a KMAC jelzésein kivil — csak egyet láttam­ Budapesttől a Balato­nig. Az út közepére egy kifeszített drótkötélre volt akasztva a hatalmas tábla. Derék atyafi van ráfestve, ki palackot tart a szájánál. Alatta pedig ez a felírás: — Állj! Innen kétszáz méternyire kitűnő ivó­állomás. És hogy most már végleg befejezzem a jelző­táblák miatti sopánkodást, még a benzintöltő­­állomások központjait szeretném megkérni, hogy­ feltűnőbben értesítsék az utasokat arról, hogy hol vannak kútjaik és azokban milyen gyárt­mányú benzint árusítanak. Mert manapság már nagyon sok túrázó utazik benzin-jegy füze­tekkel, ki ezeknek a füzeteknek szelvényeivel szeretne fizetni, de azokat természetesen csak a kibocsátó­vállalat kútjainál váltják be. A leghelyesebb ebből a szempontból a siófoki megoldás, ahol a főtéren három különböző ben­zingyár kútja egymás mellett elégíti ki az igé­­ nyeket.* Az utóbbi napokban a lapok telve voltak annak a sajnálatos balesetnek a leírásával, mely szerencsére súlyosabb következmények nélkül m­úlott el, de amely nagyon is jellemző arra a szellemre, arra a sportszerűtlen és kultúrembe­­rekhez egyáltalán nem méltó viselkedésre, mi az országutakon lassan kint úrrá lett. A legelemibb udvariasság és emberiesség is azt követelné, hogy ha egy autóvezető vagy mo­torkerékpáros megpillantja valamelyik kollégá­ját az út szélére megakadva állni, hogy legalább is kérdezze meg, hogy mi a baj és miben lehet a megakadtnak a segítségére. Hogy ez azonban a legritkább esetben tör­té­nik­ meg, azt szinte fe­lesleges is megjegyezni. Az emberek valahogyan eldurvultak, önzőek, kem­ényszívűek lettek és egyáltalában nem sürgős nekik, hogy bajba­jutott felebarátaik segítségére siessenek. Ez azonban ha nem is szép, de nem lenne túlságo­san nagy baj. Mert végre is az ilyen vezető nem súlyosbítja társának a helyzetét, csak éppen nem javít rajta. Nagyon sokatt vannak azonban az országutak vad és kíméletlen kalózai, kik senkivel és semmivel sem törődve, csak rekor­dot akarnak javítani; azt hiszik, hogy az or­szágot csak az övék, a szabályokat csak azért alkották meg, hogy legyen mit megszegni és akik egy-két perces előnyükért esetleg nem tart­ják nagy árnak a más életét sem. . Egészen bizonyos, hogy a sebesség varázsának ellentállni igen nehéz és nagyfokú önuralomra van szüksége a vezetőnek, h­a maga előtt lát egy járművet és dacára annak, hogy azt megtehetné, mégsem előzi meg. A megelőzésnek is megvan­nak azonban a teljesen korrekt, helyes és ve­szélytelen módjai. Csak éppen tülkölni kell egy kicsit, megvárni, amíg az előttünk haladó kitér az út baloldalára és megadja kezével a jelet, hogy „tessék előzni". Ez lenne a szabályos, ez lenne az észszerű és ép­pen ezért csak a legkevesebben tartják be. Akad azonban még kivételesen ilyen is. Egy kis Fiat-automobil vezetője járt el velünk szem­ben így szabályosan és nagyon helyesen. Tülkölt, mi az út baloldalára tértünk, jeleztünk a ke­zünkkel, hogy előzzön, mire ő meg is előzött, néhány métert haladt velünk egy vonalban, aztán újra szépen elmaradt. Mi tartva eddigi tempón­kat, mentünk tovább. Egy kis idő múlva újra halljuk hátulról a tülkölést. Kitérünk szépen a baloldalra, jelzünk a kezünkkel, mire ismét el­suhan mellettünk a kis Fiat, megelőz, azután megint elmarad. És ugyanígy megismétlődött ez harmadszor is. " készítés, javítás garanciával VIII. Szentkirályi­ utca 34. szám — Telefon: József 434—49 —Pólus Mert az országúton a gyorsabb autó úgy ját­­szik a lassú motorral, mint macska az egérrel. Amíg azonban ez a szabályosság keretein belül történik, addig kedves, teljesen ártatlan és senki sem haragudhatik meg érte. * Az országúti vad martalócok viselkedésére jellemző azonban az a másik kis eset, ami Sió­fok és S S­amárdi között történt meg velünk. Az egyébként errefelé kitűnő útnak ez a része egy kissé elhanyagoltabb. Van az úttestben már né­hány kátyú, mit az olyan vezető, ki nemcsak sa­ját magával, hanem gépével is törődik, lehetőleg gondosan kikerült, így azután nem egészen nyíl­egyenesen halad előre, hanem inkább valami sza­bálytalan kígyóvonalban mindig alkalmazkodva az úttest gödreihez és kátyúihoz. Éppen így men­tünk mi is. Erre egyszerre anélkül, hogy bármit hallot­tunk is volna, egy hatalmas automobil száguld el mellettünk, de annyira mellettünk, hogy a kor­mányunk rudja szinte érintette a kocsi karosszé­­­riáját. Szerencsére ebben a pillanatban éppen egyenesen tartottam a kormányt és így az alapos ijedtségen kívül semmi bajunk nem történt. Az autó sebességét egyáltalában nem csökkentve száguldott tovább. Néhány száz méterrel elöttünk egy másik mo­torkerékpár haladt, akivel Ugyanúgy bánt el a hatalmas, nehéz autó, mint mivelü­nk. Nem tül­költ, nem figyelmeztetett, nem várta be, míg az előtte haladó letér az út baloldalára, hanem legalább nyolcvan kilométeres sebességgel elszá­guldott mellette. Isten különös kegyelme folytán ott sem történt baj. A leggyorsabb autót is megakasztja néha a végzet, vagy esetleg egy leeresztett vasúti so­rompó. A sorompónál megállt a mi gépkocsink is. Egy hatalmas teljesen új kávébarna színű autó. Valamivel előbb értük utol, mint az imént még előttünk haladó motoros. Méltó felháboro­­dásunkban figyelmeztettük az autó vezetőjét, hogy nem ismerik-e a hajtási szabályokat és nem tudják-e, hogy mi a tennivaló, mikor va­laki előzni akar. Az autóban ülők közül az egyik fiatalember nem is annyira öntudatosan, mint inkább hetykén jegyezte meg: — Még ha összeakadunk, abból is csak ne­künk lehetett volna kárunk, mert a motorjukkal összekaparták volna új autónknak az oldalát. Éppen magyarázni kezdtük neki, hogy az autó oldalának összekaparásán kivil esetleg ember­­életben is eshetett volna kár, mikor odaérkzett a másik motorkerékpáros, kit a hatalmas autó éppen olyan tempóban és éppen olyan szabály­talanul előzött meg, mint minket. Az illető mo­toros méltó felháborodásában csak ennyit mon­dott: — Örüljenek, hogy nem volt revolver a zse­bemben, mert rögtön magukba eresztettem volna néhány golyót. A fiatal úr kényelmesen ülve a nehéz autós párnázott ülésén, még szeretett volna néhány, megjegyzést tenni, de egy idősebb társa német nyelven leintette. A vita azután tovább nem foly­hatott, mert a gyorsvonat elrobogott előttünk és a sorompó rúdjai a levegőbe emelkedtek­. Az autó hatalmas durrogással száguldott to­vább. Olyan gyorsan azonban mégsem, hogy számát meg ne jegyezhettük­ volna. A hátsó táb­lán ez állott: j Bp. -25-729 Nem voltunk restek és Budapestre hazaér­kezve kinyomoztuk, hogy a vadonatúj autónak ki a tulajdonosa. Elrettentő példaképül ide is írom, hog­y a tulajdonosa a Sorg Antal fii. Hogy az autót ki vezette és kik ültek benne, azt én nem tudom, a tulajdonosának azonban módjában lesz ezt megállapítani és figyelmez­tetni őket arra, hogy vannak vezetési szabályok és hogy az országúton nagyobb baj is történhetik, mint ha a vadonatúj autónak összekaparják az oldalát. S. Gy. mm wiwi wmwwwo'aaiuwwi mvwiaisag KUK Ceneri! er lm. Anglia legnagyobb speciális gyorsteherautó- és autóbuszgyára 4 nagyságban 800—1800 kg. teherbírással szállítható! Nemcsak a legmodernebb, hanem mé­reteket és teljesítményt alapul véve a legolcsóbb gyorsteherautó. Kérjük gazdag raktárunk megtekintését! Ábrás katalógussal készséggel szolgál a vezérkép Vincsét: FEHÉR MIKLÓS GÉPGYÁR RT. Levélcím: Budapest, V. gázl­at 89 Városi eladási iroda és mintaterem: Kossuth Lajos u. S .

Next