Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-20 / 188. szám

M ­ A HÉT Írja Aranyi Lipót Szent István-napja. Az egész magyar nem­zet reménnyel teli szívvel ünnepli első nagy királyának névnapját. Ezen a napon szünetel minden disszonancia és a szivek egy nagy dobbanással fejezik ki milliók érzését. A könnyekbe lábadt szemek pedig odatapadnak Magyarország régi térképére. Magyarország történelmében az István név mindig tündöklött a népek élén és a nemzeti vágyak zászlóján. István király után kilenc­­száz év múlva kigyult a magyar égboltozaton Széchenyi István neve. Félszázad­ múlva Tisza István ragyogó neve volt a nemzet leg­nagyobb ékessége. Most is egy István vezetője, irányítója a magyar nemzetnek. Elméje, akaratereje, cél­­tudatossága nem vitás az egyébként állandóan vitázó kortársak előtt. Szent István azt hir­dette: una lingua... az egynyelvű nemzet törékeny. Bethlen István gróf is a többféle nyelven disputáld pártokból és frakciókból állította össze a maga egységes Noé bárkáját. De a hajó dirigálásának művét ő maga végzi. Óvakodjunk a hasonlatoktól. Mert nem egészen biztos, hogy valamikor ezer év múlva ennek a vezetésnek is az lesz-e a neve: „dicső­séges szent jobb­. Az élelmiszerek riposztja. A népjóléti ál­lamtitkár, Dréhl Imre elutazott Makóra a hagyma és Nyíregyházára a burgonya drága­ságának tanulmányozására. Első stáció Makó. Az államtitkár haragosan reászól a hagymára: — Jó reggelt! Hogy tetszik illatozni? Olyan drága tetszik lenni, mintha Makótól Jeruzsálemig kellene bekalkulálni a fuvardíjat. — Kérem — feleli a hagyma —, hiszen az egységes jobb szárny szerint Budapest való­ságos Jeruzsálem. — No ne viccelj, te kis szagos. A pesti háziasszonyok sírnál, a drágaságod miatt. — Tévedés. Azért sírnak, mert az erős minőségű hagyma könnyeket csal a szemekbe. És ez elsőrendű kvalitásra vall. Második stáció Nyíregyháza. A burgonya is kikap a méltóságától. — A békeidőben olcsóbban adtad. Újab­ban nem birsz magaddal. Miért vagy olyan drága? — Cor tel est mon plaisir. — Oh, milyen műveit is vagy te! De mi ebben a vicc? 1. — A kartel. Jogi probléma. Hallatlan eset. Gottlieb Jakab tomaszovi kereskedő annyira felhábo­rodott leányának ama cselekedetén, hogy haját bubifrizurásan lenyiratta, hogy a sze­gény leányt agyonverte. Most egy lengyel­országi bíróság feladata lesz a szörnyű ügyet ítélettel elintézni. A feladat nem lesz nehéz. Polgári ügyből büntető üggyé kell az esetet átformálni. A bősz apának nem kellett volna a bubifrizura miatt gyilkolni. Egyszerűen kitagadhatta volna és egy fillérrel sem adott volna leányának töb­bet, mint amennyire őt a törvény kötelezi. De hogy ehelyett a gyermekét kivégezte, a bíróság egyszerűen megfordítja a problémát és most már az apa részére ítéli meg a köteles részt. " íródott abból az alkalomból, hogy a velencei Szent Márk-téren az olaszok zajosan megtapsolták a Rákóczi-indulót. L' Isten hozta Fedele urat. Örömmel üdvö­zölt vendége lesz októberben Budapestnek. Fedele olasz kultuszminiszter viszonozza Kle­­belsberg Kuno gróf­ római látogatását. Vacsora a Városligetben. Fedele: A minap Velencében lelkesen tün­tettünk a Rákóczi-induló mellett. Nagyszerű dolog az, amikor egy nép dalban örökíti meg nagyjait. (A zenekar reázendit): Kérem Kle­­belsberg kolléga, hát ezt a dalt hogyan hívják? Klebelsberg (kissé restelkedve): Lesz maga juszt is az enyém ... Fedele: Bravó, bravissima. Erre is emlé­kezem. A mi nagy Kossuth Lajosunknak volt a barátja a függetlenségi pártvezér a Justh Gyula. Igazán megható ez a kegyelet a nép­dalok mezején, ti Budapest — fürdőváros. Ez a szállóige abból az alkalomból bukkan fel szemeink előtt, hogy a lelkese­­ beígért Széchenyi-fürdő szerencsésen nem készült el Szent István-nap­­jára és így nem parádézhatunk vele a külföldi vendégek előtt. Az ok állítlag az, hogy a sok törmelékkövet még nem sikerült elhordani. Ezért nem készülhetett el a Széchenyi-fürdő. Reméljük, hogy jövő évi Szent István-napjára már elkészül és hogy a törmelékkövek eltaka­rítása nem lesz nagyon drága. Aggodalmunk oka a következő eset: Élt Miskolcon valaha egy talpig becsületes öreg úr, Eried Károly. Nagyon szeretett dikciózni, de nem volt tisztában a szavak, főleg az ide­gen szavak értelmével. Egyszer, amikor a kö­­vetválasztást volt Miskolcon, az ellenzéki párt őt jelölte a választáshoz bizalmi férfiú­nak. Erre nagyon büszke volt és alig várta, hogy valamelyik vármegyei notabilitásnak vele eldicsekedhessék. A véletlen kedvezett. Melczer Gyula sajóőrösi kastélyából *négy lovat hajtva bekocsizott a miskolci megye­házára és a kapu előtt türelmetlenkedő Fried Károlyt szívélyesen megszólította: — Nos, mi az újság Miskolcon? A meginterpellá­lt boldogan felelt: — Semmi különös, nagyságos uram. Csak az az újság, hogy Miskolcon a jövő héten köveket válogatnak és engem is kandikáltak. Attól tartunk, hogy majd ha a Széchenyi­­fürdő mögül azokat a törmelék­köveket válo­gatják, hogy még azokból a kövekből is némi hiteltúllépés fog kifelé kandikálni. Az igazi építő munka. Úgy érezzük, na­gyon kellemesen fognak Vass József népjóléti miniszterben csalódni még azok is, akik mint lakásbérlők négyszer évenként, házbér­­fertálykor duzzogtak ellene. Hétéves miniszter­ségének legszebb és hallgatag produktuma az a szemmel látható sürgés-forgás új bérházak építése körül. Ezt őszinte szívvel kell üdvözölni. Csupán az az egyetlen észrevétel, hogy kissé több az úgynevezett reáépítés, mint az új ház. Laikus nem szólhat hozzá, de valami ösztön mégis azzal motoszkál az emberek fejében, hogy az új ház mégis csak szolidabb, célszerűbb laká­sokat nyújt, mint az első, a második emele­tekre ráépített harmadik, negyedik emelet. Ha babonásak volnánk, azt mondanók: ez a reáépítés emlékeztet arra a rakott káposz­tára, amely Budapesten fuccsba ment. Leg­alább így vélekednek azok, akik a vörös ma­lomban őröltek. Természetesen maga a mol­nár nem osztozott a kuncsaftok nézetében. ÚJSÁG SZOMBAT, 1927 AUGUSZTUS 20 Risztics gépének motorját átépítették egy új repülőgéprre Készen állanak a német gépek a startra . Csak az időjárástól függ minden Dessau, augusztus 19. (Wolff.) Az Európa repülőgép motorját a legutóbbi napok­ban az 1198. számú repülőgépbe építették be, amely repülőgéppel az a szándéka volt a Junkers-műveknek, hogy mint harmadik óceán járó gép kerül szolgálatba. Ezt a gépet már átkeresztelték Európa névre s így a Brémában megsérült testvérgép helyére léphet. A pi­lóták már elvégezték rajta próbarepülésüket a motor kipróbálása végett és megállapítot­ták, hogy a gép kifogástalanul működik. Ezzel a gépek ismét készen állanak az új startra. A start időpontja tekintetében a Junkers-művek vezetősége, amely a nyugodt várakozás álláspontjára helyezkedett, természetesen az időjárást tartja döntő tényezőnek. Tizenhétezer vasmunkás sztrájkol Az eredménytelen béketárgyalások miatt egyre szélesedik a sztrájk­mozgalom • Nincs remény a megegyezésre A csütörtök esti eredménytelen tárgyalás után a helyzet teljesen elmérgesedett a vas­iparban. Végleg megszakadtak a tanácskozá­sok és ez súlyos aggodalomra ad okot, hiszen előreláthatóan a sztrájk most már széle­sebb méreteket fog ölteni. Pénteken délelőtt a vasmunkások legnagyobb része abbahagyta a munkát. A vasmunkások Thököly-úti otthonában egész nap izgalmas tanácskozások folytak. Várakozással tekintet­tek az egyes gyárak munkásságának elhatáro­zása elé. Közben délelőtt egymásután szüntet­ték be a gyárak munkájukat, nemcsak azok­ban a gyárakban tették le a szerszámot, ahol már előzőleg is voltak sztrájkok és kizárások, hanem más telepeken és gyárakban is. A bérmozgalom további sorsáról hétfőn délelőtt a munkások bizalmi testületei fognak dönteni. Pénteken délutánra a sztrájkolók száma megközelítette a 17.000-et. Nemcsak a munkásság körében, hanem a gyá­rosoknál is aggodalommal beszélnek arról, hogy a sztrájkmozgalom egyre növekedni fog. Az egyes gyárak bizalmi férfiaival ma Ká­bel­ Lajos országgyűlési képviselő, aki a bér­mozgalmi ügyeket vezeti, egész nap tanács­kozott. Neki jelentették először, hogy pénte­ken délelőtt újra sztrájkba lépett egész Csepel, mind a két Ganz-gyár és áll a munka az Egyesült Izzólámpa-gyárban, a fegyvergyár­ban, az Első magyar gazdasági gépgyárban, az öntők és esztergályosok kivételével és a Hofherr és Schrantz-gyárban. Jelentések ér­keznek ezenfelül arról, hogy hétfőn melyik gyárban fog megkezdődni a sztrájk. Pénteken­ a helyzet ismerői úgy látják, hogy igen nagy terjedelmű és hosszantartó küz­­delem fejlődik ki. Jelenleg meg sem állapítható, hogy a bérharc méreteiben hová fog fejlődni. A munkásság továbbra is azt hangoztatja, hogy a magyar gyáripar elbírt volna általános béremelést, viszont a gyárosok szerint általános bérjaví­­tás alapjaiban rendítette volna meg a gyárak munkáját.. Vass József helyettes miniszterelnök, aki napokon keresztül személyesen irányította a tárgyalásokat, a bérmozgalom mostani állá­sáról a következőket mondotta: — Meg lehet állapítani, hogy a munka­erőpiacon túlkínálat van és ha nem is lehet azt állítani, hogy a munkaadók ezt kihasz­nálják és a béreket tudatosan lenyomják, bi­zonyos, hogy ez a körülmény mégis jelenté­keny hatással van a munkabérek kialakulá­sára. Ennél a kérdésnél nézetem szerint fon­tosabb a másik kérdés, a vállalkozási és fo­gyasztási piacok helyzete. Ha csak a magyar vasiparról szólok, ez az ipar nem áll szem­ben idehaza a teljes fogyasztó erejű piaccal. Sőt a külföldi dömpingárakkal is kénytelen küzdeni. Roppant nagy nehézségei vannak a külső piacra való benyomulás dolgában is. Hozzá kell venni ehhez még azt a körül­ményt is, hogy a külföldi tényezők a nyers­anyagbeszerzés terén is bizonyos függőségbe tudják hozni a magyar vasipart. Nyilvánvaló tehát, hogy úgy a munkaerőpiac, mint külö­nösen a munkapiacok rendezése elsőrangú feladata kell hogy legyen a kormánytényezők­nek. További megyőződésem, amely a tárgya­lások folyamán teljesen kialakult bennem, az, hogy feltétlenül szükség van objektív és törvényes alapon működő egyeztető fórumra. A munkásság gazdasági megmozdulását, követeléseit, saját helyzetének feljavítá­sára való törekvését azonban semmi esetre sem tekinthetjük akár a munkás­ság, akár a munkaadók magánügyének. Ez az ügy a nemzet ügye, az egész magyar fogyasztás termelési ügye. Épp ezért lehetetlennek tartom azt, hogy az ilyen munkásmegmozdulások első eszköze mindjárt a sztrájk legyen és mindjárt ehhez legyenek kénytelenek nyúlni. Ezzel a munkásság nemcsak önmagát marcan­golja és károsítja meg, hanem a magyar gaz­dasági életnek nehezen jóvátehető károkat is okoz. A szociálpolitikai törvényalkotásnak első­sorban ilyen egyeztető fórum felállítására kell javaslatot feltétlenül beillesztenie s az ezzel kapcsolatos intézkedéseket is sürgősen meg kell tenni. Megerősödött bennem annak felismerése, hogy az élelmezési piacnak jobb szisztemati­kus megszervezése s az ezzel kapcsolatos kér­dések megoldása immár hosszú időre nem odázható el, mert ez egyik legalapvetőbb módja annak, hogy a munkásság élelmezésé­nek helyzetén könnyíteni lehessen. Ugyancsak megérett a helyzet az öregség és rokkant­ság esetére való biztosításról szóló tör­vény megalkotására is. Hétfőn délelőtt ülnek össze az összmunkás­­ság bizalmi testületei és ezen határoznak a bér­mozgalom további sorsáról. A bizalmi testület határozatától függ, hogy a sztrájkmozgalom kiszélesedik-e és milyen mértékben. Talán sehol a világon nem temetnek olyan pompával, mint Magyarországon. De kevés helyen tulajdonítanak ilyen nagy fontosságot neki. Egy-egy magyar kishivatalnok temetését külföldön nem egy miniszter megirigyelhetné. Az élő kiszolgálja a holtat. Mintha a végső tisztesség megadásával minden a vele szem­ben elkövetett méltánytalanságot jóvá tenné. Tálcán viszi, amit az élőtől megtagadna s reáhalmozná, amit az élőtől megvont. Furcsa egy nemzet, de gyászolni tud. * Régi élclapokban ezerszer kifigurázták azt a kultúrpolitikát is, ami írót,­­művészt, tudóst előbb éhenhalat és azután díszsírhelyet ad neki. Ami mindenesetre helyes, mert redu­kálja a költségeket. Csak halott állapotban kí­vánja, akikre pedig az élet még nagy felada­tokkal vár. Mert nem az ember élete fontos, de a halál, mikor már semminek hasznát nem veszi. Akkor kijár neki a díszsírhely, ahogy nem járt neki a segély. Sehol annyi koplaló ember díszsírhelyen nem fekszik, mint az áldottan temető Magyarországon. De a temetés előtt díszsírhelyes jelöltjeit előbb szépen éhenhalatja. * Szinte illik is az a nemzeti gyász az egész ország arcához. Ami Trianon után az egye­sek gyászát immár kollektív tömegekre száz lesíti. Ez a gyász is csupa lankadás. A revízió gondolata mellett nincs más érzés, csak amelyik igen helyesen a régi Nagy-Magyar­­országot siratja. Sehol olyan tömegek nem vonulnak fel, mint ezeken a gyászüléseken. Semmi a tömeget úgy meg nem mozgatja, mint a díszes és pompás temetés. Még ha egy országot temetnek is el. Várja és hiszi a felébredést, de közben azért a gyászban gyö­nyörködik.* Még a magyar művész se menekül előle. Kint a Hősi Emlék Pályatervek kiállításán, mintha majdnem minden mű síremlék lenne. A nemzet vágya maga a gyász s nem is csoda, ha ez a gyász ihleti meg az alkotó mű­vész lelkét. Mennél jobban érik a kedv, mennél közelebb jön a feltámadás, a gyász csak féltettebb és szomorúbb lesz. Hozzánő mindenki lelkéhez, hogy ne menekülhessen tőle s fekete lepleivel elkápráztatja. Szinte már félni is lehet, hogy mit gyászol majd, ha megszűnik a gyász? Mi lesz, ha megszűnik ennek az országnak a gyásza, amely leg­­igazabban csak temetni tud. * Érdekes lélektani feladat lenne, ha vala­melyik tudós felkutatná ennek a gyász iránti vágynak néppszichológiai okait. Ezer év élet­halálküzdelme rengeteg dolgot megmagya­ráz. Talán ebben a küzdelemben szokott a gyászhoz? Talán csak emlékezik? De lehet, hogy a múltak gyászát felejteti mindig újabb gyásszal? Ezer kérdés, amit kutatni nem csak érdekes, de érdemes lenne. De nem le­hetetlen, hogy ez a nemzet, amelyik csodála­tos szépen temet, éppen azért fokozta mű­­vészi tökéletességre a gyászt, mert az életben hibáival hiába kísérli meg ezt a gyászban elért tökéletességet. Calderosas és Társa Vörlismarty-tér 1 (Haas-palota) Jófestivok, borgnettek, szemüvegek Kiríva. V '‘SSSAffíSi: Fényképészeti készülékek Requiescat-nemzet írta Pandor Gorodoknál a hadvezéri bölcseség a ma­gyar huszárokat betonállásoknak vezette neki. Azóta minden esztendőben ezt a napot, augusztus 17-ikét az ötödik lovashadosztály a Ferenciek templomában nagy pompával ün­nepli meg. Mintha sok oka volna reá. Ez a hadosztály néhány száz ütközetben vett részt, sok jelentős győzelmet aratott, sok dicsőséges fegyvertény fűződik a nevéhez. Mégis bajtársi ünnepéül a gorodoki csata napját választja, amikor szétverték, megriasztották, tönkretet­ték. Győzelmi találkozás helyett megtartja a gyászünnepet. De így van a többi csapat is. Az ezredünnepek napja nem a győzelmek nagy­ságától függ, de hogy mikor és hány ember esett el. Valóságos halottkultusz, ami ezeken a gyásznapokon kifejlődik. Koszorúk nélkül nem ér semmit az ünnep. Mert, ha mást nem is, de gyászolni legalább minden magyar tud. ♦ NAPIREND 1927 augusztus 20. Szombat. (Szent István király meg­­halt 1038-ban.) Róm. kat.: Szent István. Prot.: István király. Ógörög: Augusztus 7. Pulkéria. Szr.: S. Ek. 4. P. A Nap kél 5 óra 1 perckor, nyugszik 19 óra 5 perckor. A Hold kél 23 óra 9 perckor, nyugszik 13 óra 54 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum 9­-1­2. Mező­gazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna-út 41.) modern grafika 10—11. Iparművé­szeti Múzeum (Üllői-út 33.) 9—1­2. Közlekedési Múzeum (Iparcsarnok) 9—12. Iparművészeti Társulat állandó kiállí­tása (Andrásy-út 69.) 10—1. Hopp Ferenc keletázsiai mú­zeuma (Andrássy-út 103.) 10—1- Fővárosi Múzeum (Város­­liget) 9—1. Állandó bútorkiállítás az Iparcsarnokban 9—1. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7.) 9—12. 3—6. Erzsé­bet királyné-emlékmúzeum 8—12. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi­ utca 8.) 10—1. Kiállítás: Iparművészeti Múzeum (Üllői­ út 33.) régi ezüstkiállítás 9—tái. 1927 augusztus 2­. Vasárnap. (Teleki Mihály erdélyi kancellár meghalt 1690-ben a zernyesti csatában.) Róm.

Next