Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-20 / 188. szám
M A HÉT Írja Aranyi Lipót Szent István-napja. Az egész magyar nemzet reménnyel teli szívvel ünnepli első nagy királyának névnapját. Ezen a napon szünetel minden disszonancia és a szivek egy nagy dobbanással fejezik ki milliók érzését. A könnyekbe lábadt szemek pedig odatapadnak Magyarország régi térképére. Magyarország történelmében az István név mindig tündöklött a népek élén és a nemzeti vágyak zászlóján. István király után kilencszáz év múlva kigyult a magyar égboltozaton Széchenyi István neve. Félszázad múlva Tisza István ragyogó neve volt a nemzet legnagyobb ékessége. Most is egy István vezetője, irányítója a magyar nemzetnek. Elméje, akaratereje, céltudatossága nem vitás az egyébként állandóan vitázó kortársak előtt. Szent István azt hirdette: una lingua... az egynyelvű nemzet törékeny. Bethlen István gróf is a többféle nyelven disputáld pártokból és frakciókból állította össze a maga egységes Noé bárkáját. De a hajó dirigálásának művét ő maga végzi. Óvakodjunk a hasonlatoktól. Mert nem egészen biztos, hogy valamikor ezer év múlva ennek a vezetésnek is az lesz-e a neve: „dicsőséges szent jobb. Az élelmiszerek riposztja. A népjóléti államtitkár, Dréhl Imre elutazott Makóra a hagyma és Nyíregyházára a burgonya drágaságának tanulmányozására. Első stáció Makó. Az államtitkár haragosan reászól a hagymára: — Jó reggelt! Hogy tetszik illatozni? Olyan drága tetszik lenni, mintha Makótól Jeruzsálemig kellene bekalkulálni a fuvardíjat. — Kérem — feleli a hagyma —, hiszen az egységes jobb szárny szerint Budapest valóságos Jeruzsálem. — No ne viccelj, te kis szagos. A pesti háziasszonyok sírnál, a drágaságod miatt. — Tévedés. Azért sírnak, mert az erős minőségű hagyma könnyeket csal a szemekbe. És ez elsőrendű kvalitásra vall. Második stáció Nyíregyháza. A burgonya is kikap a méltóságától. — A békeidőben olcsóbban adtad. Újabban nem birsz magaddal. Miért vagy olyan drága? — Cor tel est mon plaisir. — Oh, milyen műveit is vagy te! De mi ebben a vicc? 1. — A kartel. Jogi probléma. Hallatlan eset. Gottlieb Jakab tomaszovi kereskedő annyira felháborodott leányának ama cselekedetén, hogy haját bubifrizurásan lenyiratta, hogy a szegény leányt agyonverte. Most egy lengyelországi bíróság feladata lesz a szörnyű ügyet ítélettel elintézni. A feladat nem lesz nehéz. Polgári ügyből büntető üggyé kell az esetet átformálni. A bősz apának nem kellett volna a bubifrizura miatt gyilkolni. Egyszerűen kitagadhatta volna és egy fillérrel sem adott volna leányának többet, mint amennyire őt a törvény kötelezi. De hogy ehelyett a gyermekét kivégezte, a bíróság egyszerűen megfordítja a problémát és most már az apa részére ítéli meg a köteles részt. " íródott abból az alkalomból, hogy a velencei Szent Márk-téren az olaszok zajosan megtapsolták a Rákóczi-indulót. L' Isten hozta Fedele urat. Örömmel üdvözölt vendége lesz októberben Budapestnek. Fedele olasz kultuszminiszter viszonozza Klebelsberg Kuno gróf római látogatását. Vacsora a Városligetben. Fedele: A minap Velencében lelkesen tüntettünk a Rákóczi-induló mellett. Nagyszerű dolog az, amikor egy nép dalban örökíti meg nagyjait. (A zenekar reázendit): Kérem Klebelsberg kolléga, hát ezt a dalt hogyan hívják? Klebelsberg (kissé restelkedve): Lesz maga juszt is az enyém ... Fedele: Bravó, bravissima. Erre is emlékezem. A mi nagy Kossuth Lajosunknak volt a barátja a függetlenségi pártvezér a Justh Gyula. Igazán megható ez a kegyelet a népdalok mezején, ti Budapest — fürdőváros. Ez a szállóige abból az alkalomból bukkan fel szemeink előtt, hogy a lelkese beígért Széchenyi-fürdő szerencsésen nem készült el Szent István-napjára és így nem parádézhatunk vele a külföldi vendégek előtt. Az ok állítlag az, hogy a sok törmelékkövet még nem sikerült elhordani. Ezért nem készülhetett el a Széchenyi-fürdő. Reméljük, hogy jövő évi Szent István-napjára már elkészül és hogy a törmelékkövek eltakarítása nem lesz nagyon drága. Aggodalmunk oka a következő eset: Élt Miskolcon valaha egy talpig becsületes öreg úr, Eried Károly. Nagyon szeretett dikciózni, de nem volt tisztában a szavak, főleg az idegen szavak értelmével. Egyszer, amikor a követválasztást volt Miskolcon, az ellenzéki párt őt jelölte a választáshoz bizalmi férfiúnak. Erre nagyon büszke volt és alig várta, hogy valamelyik vármegyei notabilitásnak vele eldicsekedhessék. A véletlen kedvezett. Melczer Gyula sajóőrösi kastélyából *négy lovat hajtva bekocsizott a miskolci megyeházára és a kapu előtt türelmetlenkedő Fried Károlyt szívélyesen megszólította: — Nos, mi az újság Miskolcon? A meginterpellált boldogan felelt: — Semmi különös, nagyságos uram. Csak az az újság, hogy Miskolcon a jövő héten köveket válogatnak és engem is kandikáltak. Attól tartunk, hogy majd ha a Széchenyifürdő mögül azokat a törmelékköveket válogatják, hogy még azokból a kövekből is némi hiteltúllépés fog kifelé kandikálni. Az igazi építő munka. Úgy érezzük, nagyon kellemesen fognak Vass József népjóléti miniszterben csalódni még azok is, akik mint lakásbérlők négyszer évenként, házbérfertálykor duzzogtak ellene. Hétéves miniszterségének legszebb és hallgatag produktuma az a szemmel látható sürgés-forgás új bérházak építése körül. Ezt őszinte szívvel kell üdvözölni. Csupán az az egyetlen észrevétel, hogy kissé több az úgynevezett reáépítés, mint az új ház. Laikus nem szólhat hozzá, de valami ösztön mégis azzal motoszkál az emberek fejében, hogy az új ház mégis csak szolidabb, célszerűbb lakásokat nyújt, mint az első, a második emeletekre ráépített harmadik, negyedik emelet. Ha babonásak volnánk, azt mondanók: ez a reáépítés emlékeztet arra a rakott káposztára, amely Budapesten fuccsba ment. Legalább így vélekednek azok, akik a vörös malomban őröltek. Természetesen maga a molnár nem osztozott a kuncsaftok nézetében. ÚJSÁG SZOMBAT, 1927 AUGUSZTUS 20 Risztics gépének motorját átépítették egy új repülőgéprre Készen állanak a német gépek a startra . Csak az időjárástól függ minden Dessau, augusztus 19. (Wolff.) Az Európa repülőgép motorját a legutóbbi napokban az 1198. számú repülőgépbe építették be, amely repülőgéppel az a szándéka volt a Junkers-műveknek, hogy mint harmadik óceán járó gép kerül szolgálatba. Ezt a gépet már átkeresztelték Európa névre s így a Brémában megsérült testvérgép helyére léphet. A pilóták már elvégezték rajta próbarepülésüket a motor kipróbálása végett és megállapították, hogy a gép kifogástalanul működik. Ezzel a gépek ismét készen állanak az új startra. A start időpontja tekintetében a Junkers-művek vezetősége, amely a nyugodt várakozás álláspontjára helyezkedett, természetesen az időjárást tartja döntő tényezőnek. Tizenhétezer vasmunkás sztrájkol Az eredménytelen béketárgyalások miatt egyre szélesedik a sztrájkmozgalom • Nincs remény a megegyezésre A csütörtök esti eredménytelen tárgyalás után a helyzet teljesen elmérgesedett a vasiparban. Végleg megszakadtak a tanácskozások és ez súlyos aggodalomra ad okot, hiszen előreláthatóan a sztrájk most már szélesebb méreteket fog ölteni. Pénteken délelőtt a vasmunkások legnagyobb része abbahagyta a munkát. A vasmunkások Thököly-úti otthonában egész nap izgalmas tanácskozások folytak. Várakozással tekintettek az egyes gyárak munkásságának elhatározása elé. Közben délelőtt egymásután szüntették be a gyárak munkájukat, nemcsak azokban a gyárakban tették le a szerszámot, ahol már előzőleg is voltak sztrájkok és kizárások, hanem más telepeken és gyárakban is. A bérmozgalom további sorsáról hétfőn délelőtt a munkások bizalmi testületei fognak dönteni. Pénteken délutánra a sztrájkolók száma megközelítette a 17.000-et. Nemcsak a munkásság körében, hanem a gyárosoknál is aggodalommal beszélnek arról, hogy a sztrájkmozgalom egyre növekedni fog. Az egyes gyárak bizalmi férfiaival ma Kábel Lajos országgyűlési képviselő, aki a bérmozgalmi ügyeket vezeti, egész nap tanácskozott. Neki jelentették először, hogy pénteken délelőtt újra sztrájkba lépett egész Csepel, mind a két Ganz-gyár és áll a munka az Egyesült Izzólámpa-gyárban, a fegyvergyárban, az Első magyar gazdasági gépgyárban, az öntők és esztergályosok kivételével és a Hofherr és Schrantz-gyárban. Jelentések érkeznek ezenfelül arról, hogy hétfőn melyik gyárban fog megkezdődni a sztrájk. Pénteken a helyzet ismerői úgy látják, hogy igen nagy terjedelmű és hosszantartó küzdelem fejlődik ki. Jelenleg meg sem állapítható, hogy a bérharc méreteiben hová fog fejlődni. A munkásság továbbra is azt hangoztatja, hogy a magyar gyáripar elbírt volna általános béremelést, viszont a gyárosok szerint általános bérjavítás alapjaiban rendítette volna meg a gyárak munkáját.. Vass József helyettes miniszterelnök, aki napokon keresztül személyesen irányította a tárgyalásokat, a bérmozgalom mostani állásáról a következőket mondotta: — Meg lehet állapítani, hogy a munkaerőpiacon túlkínálat van és ha nem is lehet azt állítani, hogy a munkaadók ezt kihasználják és a béreket tudatosan lenyomják, bizonyos, hogy ez a körülmény mégis jelentékeny hatással van a munkabérek kialakulására. Ennél a kérdésnél nézetem szerint fontosabb a másik kérdés, a vállalkozási és fogyasztási piacok helyzete. Ha csak a magyar vasiparról szólok, ez az ipar nem áll szemben idehaza a teljes fogyasztó erejű piaccal. Sőt a külföldi dömpingárakkal is kénytelen küzdeni. Roppant nagy nehézségei vannak a külső piacra való benyomulás dolgában is. Hozzá kell venni ehhez még azt a körülményt is, hogy a külföldi tényezők a nyersanyagbeszerzés terén is bizonyos függőségbe tudják hozni a magyar vasipart. Nyilvánvaló tehát, hogy úgy a munkaerőpiac, mint különösen a munkapiacok rendezése elsőrangú feladata kell hogy legyen a kormánytényezőknek. További megyőződésem, amely a tárgyalások folyamán teljesen kialakult bennem, az, hogy feltétlenül szükség van objektív és törvényes alapon működő egyeztető fórumra. A munkásság gazdasági megmozdulását, követeléseit, saját helyzetének feljavítására való törekvését azonban semmi esetre sem tekinthetjük akár a munkásság, akár a munkaadók magánügyének. Ez az ügy a nemzet ügye, az egész magyar fogyasztás termelési ügye. Épp ezért lehetetlennek tartom azt, hogy az ilyen munkásmegmozdulások első eszköze mindjárt a sztrájk legyen és mindjárt ehhez legyenek kénytelenek nyúlni. Ezzel a munkásság nemcsak önmagát marcangolja és károsítja meg, hanem a magyar gazdasági életnek nehezen jóvátehető károkat is okoz. A szociálpolitikai törvényalkotásnak elsősorban ilyen egyeztető fórum felállítására kell javaslatot feltétlenül beillesztenie s az ezzel kapcsolatos intézkedéseket is sürgősen meg kell tenni. Megerősödött bennem annak felismerése, hogy az élelmezési piacnak jobb szisztematikus megszervezése s az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása immár hosszú időre nem odázható el, mert ez egyik legalapvetőbb módja annak, hogy a munkásság élelmezésének helyzetén könnyíteni lehessen. Ugyancsak megérett a helyzet az öregség és rokkantság esetére való biztosításról szóló törvény megalkotására is. Hétfőn délelőtt ülnek össze az összmunkásság bizalmi testületei és ezen határoznak a bérmozgalom további sorsáról. A bizalmi testület határozatától függ, hogy a sztrájkmozgalom kiszélesedik-e és milyen mértékben. Talán sehol a világon nem temetnek olyan pompával, mint Magyarországon. De kevés helyen tulajdonítanak ilyen nagy fontosságot neki. Egy-egy magyar kishivatalnok temetését külföldön nem egy miniszter megirigyelhetné. Az élő kiszolgálja a holtat. Mintha a végső tisztesség megadásával minden a vele szemben elkövetett méltánytalanságot jóvá tenné. Tálcán viszi, amit az élőtől megtagadna s reáhalmozná, amit az élőtől megvont. Furcsa egy nemzet, de gyászolni tud. * Régi élclapokban ezerszer kifigurázták azt a kultúrpolitikát is, ami írót,művészt, tudóst előbb éhenhalat és azután díszsírhelyet ad neki. Ami mindenesetre helyes, mert redukálja a költségeket. Csak halott állapotban kívánja, akikre pedig az élet még nagy feladatokkal vár. Mert nem az ember élete fontos, de a halál, mikor már semminek hasznát nem veszi. Akkor kijár neki a díszsírhely, ahogy nem járt neki a segély. Sehol annyi koplaló ember díszsírhelyen nem fekszik, mint az áldottan temető Magyarországon. De a temetés előtt díszsírhelyes jelöltjeit előbb szépen éhenhalatja. * Szinte illik is az a nemzeti gyász az egész ország arcához. Ami Trianon után az egyesek gyászát immár kollektív tömegekre száz lesíti. Ez a gyász is csupa lankadás. A revízió gondolata mellett nincs más érzés, csak amelyik igen helyesen a régi Nagy-Magyarországot siratja. Sehol olyan tömegek nem vonulnak fel, mint ezeken a gyászüléseken. Semmi a tömeget úgy meg nem mozgatja, mint a díszes és pompás temetés. Még ha egy országot temetnek is el. Várja és hiszi a felébredést, de közben azért a gyászban gyönyörködik.* Még a magyar művész se menekül előle. Kint a Hősi Emlék Pályatervek kiállításán, mintha majdnem minden mű síremlék lenne. A nemzet vágya maga a gyász s nem is csoda, ha ez a gyász ihleti meg az alkotó művész lelkét. Mennél jobban érik a kedv, mennél közelebb jön a feltámadás, a gyász csak féltettebb és szomorúbb lesz. Hozzánő mindenki lelkéhez, hogy ne menekülhessen tőle s fekete lepleivel elkápráztatja. Szinte már félni is lehet, hogy mit gyászol majd, ha megszűnik a gyász? Mi lesz, ha megszűnik ennek az országnak a gyásza, amely legigazabban csak temetni tud. * Érdekes lélektani feladat lenne, ha valamelyik tudós felkutatná ennek a gyász iránti vágynak néppszichológiai okait. Ezer év élethalálküzdelme rengeteg dolgot megmagyaráz. Talán ebben a küzdelemben szokott a gyászhoz? Talán csak emlékezik? De lehet, hogy a múltak gyászát felejteti mindig újabb gyásszal? Ezer kérdés, amit kutatni nem csak érdekes, de érdemes lenne. De nem lehetetlen, hogy ez a nemzet, amelyik csodálatos szépen temet, éppen azért fokozta művészi tökéletességre a gyászt, mert az életben hibáival hiába kísérli meg ezt a gyászban elért tökéletességet. Calderosas és Társa Vörlismarty-tér 1 (Haas-palota) Jófestivok, borgnettek, szemüvegek Kiríva. V '‘SSSAffíSi: Fényképészeti készülékek Requiescat-nemzet írta Pandor Gorodoknál a hadvezéri bölcseség a magyar huszárokat betonállásoknak vezette neki. Azóta minden esztendőben ezt a napot, augusztus 17-ikét az ötödik lovashadosztály a Ferenciek templomában nagy pompával ünnepli meg. Mintha sok oka volna reá. Ez a hadosztály néhány száz ütközetben vett részt, sok jelentős győzelmet aratott, sok dicsőséges fegyvertény fűződik a nevéhez. Mégis bajtársi ünnepéül a gorodoki csata napját választja, amikor szétverték, megriasztották, tönkretették. Győzelmi találkozás helyett megtartja a gyászünnepet. De így van a többi csapat is. Az ezredünnepek napja nem a győzelmek nagyságától függ, de hogy mikor és hány ember esett el. Valóságos halottkultusz, ami ezeken a gyásznapokon kifejlődik. Koszorúk nélkül nem ér semmit az ünnep. Mert, ha mást nem is, de gyászolni legalább minden magyar tud. ♦ NAPIREND 1927 augusztus 20. Szombat. (Szent István király meghalt 1038-ban.) Róm. kat.: Szent István. Prot.: István király. Ógörög: Augusztus 7. Pulkéria. Szr.: S. Ek. 4. P. A Nap kél 5 óra 1 perckor, nyugszik 19 óra 5 perckor. A Hold kél 23 óra 9 perckor, nyugszik 13 óra 54 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum 9-12. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna-út 41.) modern grafika 10—11. Iparművészeti Múzeum (Üllői-út 33.) 9—12. Közlekedési Múzeum (Iparcsarnok) 9—12. Iparművészeti Társulat állandó kiállítása (Andrásy-út 69.) 10—1. Hopp Ferenc keletázsiai múzeuma (Andrássy-út 103.) 10—1- Fővárosi Múzeum (Városliget) 9—1. Állandó bútorkiállítás az Iparcsarnokban 9—1. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7.) 9—12. 3—6. Erzsébet királyné-emlékmúzeum 8—12. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi utca 8.) 10—1. Kiállítás: Iparművészeti Múzeum (Üllői út 33.) régi ezüstkiállítás 9—tái. 1927 augusztus 2. Vasárnap. (Teleki Mihály erdélyi kancellár meghalt 1690-ben a zernyesti csatában.) Róm.