Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-18 / 211. szám

VASÁRNAP, 1927 SZEPTEMBER 18 ÚJSÁG Módszeres iskoláját teremtették meg a lopásoknak a játékbarlangok vállalkozói Előre összeállított kártyacsomagok felhasználásával kifosztják áldozataikat — Bűvészügyességű­ croupier-kat neveltek, akik a játékosok szeme láttára lopják el az asztalról a pénzt — A belügy­minisztériumban folyó ankéttel párhuzamosan tartanak megbeszéléseket a kártyabarlangok vállalkozói a „védekezés“ módjairól Tíz napja is elmúlt, hogy a rendőrség em­berei rajtaütöttek Budapest klubjain, anélkül, hogy különbséget tettek volna neves közéleti férfiak és derék polgárok vezetése alatt álló társadalmi kaszinók és gyanús egzisztenciák lobogója alatt futó játékbarlangok között. Eredménye a nagy razziának: megdöbbenés a polgárság kaszinóiban és a játéknak zavarta­lan tombolása a kártyaklubokban, ahol a fél évenként, vagy évenként megismétlődő rend­őrségi rajtaütést Ugyanúgy programoiba ve­szik, mint ahogy műsor szerint történik az oda tévedő, vagy felcipelt emberek kifosztása. A hét eleje óta pedig a belügyminisztérium­ban tanácskozások folynak, miképen lehetne az öt éve tátongó rákfenének, a kártyaklubok pusztító munkájának végetvetn. A tanácskozá­sokat szombaton befejezték, anyagát most fog­lalják össze, hogy a miniszter intézkedéseit megtegye. Pedig ezek a rendelkezések már öt esztendő előtt időszerűek lettek volna és késtek és a jelek szerint továbbra is késni fognak. A belügyminisztériumi ankét tanácskozá­sain ugyanis egészen téves úton haladnak. A játékbarlangokkal szemben semmiféle vizsgá­latra nincs szükség, ha komoly az elhatározás, hogy működésüket lehetetlenné tegyék, az év­tizedek óta fennálló társadalmi kaszinók belső életébe való beavatkozás pedig felesleges, mert azokban a tagok érdekeit és védelmét a veze­tők szem­élye és a kaszinó presztízse garan­tálja. A hazárdjáték kiirthatatlan, aminthogy azokat a világ minden táján, minden nagyvá­rosban játsszák, a hatóságok tudtával, ellen­őrzésével és az ebből származó haszonnak megadóztatásával. Általában rendőri intézke­déssel felnőtt emberek szórakozását szabá­lyozni, nem igen lehet, mert ha elzárják őket társas egyesületekben való játéktól, úgy ma­­gánházakban jönnek össze azok, akik élveze­tet találnak a kártyázásban. Ellenben köteles­sége a hatóságoknak ügyelni arra, hogy kártyajáték címén se lehessen óvatlan embereket mesterséges beavatkozás révén formálisan kifosztani és a játék forduló szerencséjének örve alatt kirabolni. A játékbarlangok sürgős és feltétlen ki­irtására azért van szükség, mert azokban meg nem engedett módon, csa­lárd után a munkabérlők és alkalmazottak szövetkezése és összejátszása folytán for­málisan megrabolják a kiszemelt áldoza­tokat.­­A télen történt, hogy egy volt jogakadémiai tanár száztízmillióval a zsebében feltévedt egy olyan klubba, amely akkori helyiségében megszűnt, de az ottani vezetőség égisze alatt egy másik helyiségben ma is lázas tevékeny­séget fejt ki. Három óra alatt ettől a tanártól anélkül, hogy a játékban különösebb balsze­rencséje lett volna, hatvanmillió koronát szedtek el, olyan formában, hogy játékostár­sai közül senki sem nyert, ellenben az egész összeg levándorolt a pinkába. Bármilyen ma­gas is legyen a pinkapénz százaléka, lehetet­lenség, hogy egy éjszakán át tartó játék fo­lyamán száztízmillió koronának megforga­­tása utján hatvanmillió korona jusson kár­tyapénz fejében a pinkavállalkozónak. Csak formális lopással és csalással következhet be az ilyen eredmény. Az Újság munkatársa a játékbarlangokban a divó játékszokások és a pinkapénzek megnö­velésének fordorlatos módjai felől egy olyan crupiernél érdeklődött, aki hosszabb időn át aktív részese volt a játékbarlangok üzemének Ez a crupier, aki igen tisztes és megbecsült pályáról kenyörtelensége folytán volt kényte­len elszegődni a kártyaasztal mellé zseton­­kezelőnek, a következőkben mondta el a já­tékbarlangokban divó szokásokat.­­ Köztudomású, hogy azokban a kártya­­barlangokban, ahol a vezetést gyanús múltú pinkabérlők vették kézbe, nem elégedtek meg a megállapított percentuális pinkapénzzel, hanem a szemérmetlen lopásoknak egész mód­szeres iskoláját teremtették meg. Fiatal, kezdő krupiereket kioktattak a lopás technikájára, állandóan ellenőrizték őket, hogy eredményesen tudnak-e a pinkába lopni a megengedett percentuális pinkapén­zen kívül is és ha nem voltak elég ügyesek a zsetonoknak a pinkalyukba való csúsztatásá­ban, úgy egyik napról a másikra elbocsátot­ták őket.­­ A lopások fondorlatos ügyességgel tör­ténnek. A külföldön az előírás szerint készített «chemin de fers-asztalnál a pinkalyuk az asztal közepén van és olyan keskeny, hogy azon egyszerre csak egy darab zsetont lehet becsúsztatni. A lyukat nem az asztal hosszá­val párhuzamosan, hanem merőlegesen he­lyezik el és egy fémtolókával állandóan le­zártan tartják, úgyhogy az összes játékosok ellenőrzése mellett teszik be a megállapított pinkapénzt, még­pedig abban a formában, hogy a fémtolókát a croupier elhúzza a pinkanyílásról, bedobja a zsetont és azután a nyílást a fémtolókával ismét elzárja. Ezzel szemben a pesti hm­pot-ban a kártyaasztalon a pin-­kalyukat közvetlen a croupier keze alá konstruálták, hogy a zsetonokkal köny­­nyebben manipulálhasson és a zöld posztóval eltakart hatalmas lyukon át lesülyessze. Természetes, hogy a játék iz­galmában kimerült, fáradt játékosok nem figyelik folyton a crupiert, aki kezeivel állan­dóan a zsetonok körül babrál, azokat igaz­gatja, tologatja, egyengeti, rendezi ,smirglizi, és miközben a jobb kézben lévő lapáttal dol­gozik, a balkéz hüvelykujj alatti tenyérizmá­val ügyesen elkap egy-egy zsetont, kezét az­után mindaddig a zsetonon tartja, amig a já­tékot dirigálja és abban a pillanatban, amikor a bankár a lapokat leosztja és a szegény ki­merült vesztő játékosok szívszorongva figye­lik, hogy milyen lapot kaptak, nyertek -e vagy vesztettek, akkor ebben a kritikus pillanatban a balkéz tenyérizmával tartott zsetont a pinka­lyukba simítja le. Ezt a pinkalyukat pre­parálják, még­pedig úgy, hogy a nyílás egyik oldalán kemény lemezpapírt enyveznek a zöld posztó alá, a nyilas másik szélét pedig csak a puha, kirepézelt zöld posztó takarja. A­ való­ságban tehát ez a pinkanyilás nem olyan sze­líd kis sáv, mint amilyennek az kívülről mu­tatkozik, hanem ökölnyi nagyságú üreg, ame­lyet a zöld posztóval csak maszkíroznak. — A pinkalopások másik módja, amikor a croupier mindkét kezével állandóan a zseto­nokkal játszik, azokat szortírozza, kis kú­pokba egymásra „slichtolja.“ Eközben néhány zseton vagy a jobbkéz tenyérüregében marad, vagy a pinkalyukba sülyed. Esetleg, ha a pinkabérlők nem figyelik, úgy a lapátot ugyanezzel a kézzel kezeli és abban a pilla­natban, amikor a játékosok szemei a leosztott lapra szegeződnek, ügyes mozdulattal a lapát fogantyúját a kabátja jobbzsebével egy ma­gasságba tolja hátra és a saját zsebébe sü­­lyeszti a markában levő zsetont. Kisebb klubokban, ahol a croupier-k nincsenek még kellően iskolázva, a croupier vakaródzik, vagy a zsebkendő­jét használja és eközben tü­nteti el a lopott zsetonokat. —■ Ennek a szakadatlan, egész éjjel szívó­san véghezvitt manipulációnak természetes kö­vetkezménye azután, hogy egy-egy éjjel horribilis punkapénzek foly­nak be, ami sem a játék nagyságának nem felel meg, sem pedig a játékosok anyagi viszonyához nem aránylik. Természetes, hogy ezt a tolvajlást az összes kártyázók megsínylik és így történik, hogy egész éjszaka tartó kártyacsaták után, amikor tekintélyes vagyonokat veszítenek el a játékosok, reggel valamennyi kártyás pénz nélkül támolyog ki a „klub“-ből — nyerő egy sincs. Csupán a pinkabérlők hasznát szolgálja a lo­pott pénz, így történhetik meg­­az, hogy éjjeli mulatókban állandóan nagy pezsgés mulato­­zások között láthatók a klubvállalkozók. Egy alkalommal 28 milliós cechet csináltak egy éjjel egy mulatóhelyen és közben gúnyo­san nevettek rajta, hogy amíg ők mulatnak, a klubban a játékosok leizzadják a pezsgő árat.­­ A pinkabérlők által menedzselt kártya­barlangokban, ahol egész éjjel folyik a játék, a pinkalopások mellett napirenden van a hamiskártyázás. Reggelfelé, amikor már a legfigyelmesebb já­tékosok is kimerültek, kerül a sor a «flótá­­zás»-ra. A «chemin de fer» és «baccarat» já­téknál a hamiskártyázásnak — flótázásnak — két módja van. Vagy előre elkészített pakli kártyával manipulálnak, vagy pedig játék közben állítja össze a croupier a hamiskártyázás­­hoz szükséges paklit, a «flótát». Ha előre elkészítették az összeállított pak­lit, úgy az a többi leragasztott csomag kár­tyával együtt a «koporsóban» fekszik. Azt a csomagot, amelyet összeállítottak, kívülről megjelölnek azzal, hogy a kártyacsomag külső borítékát észrevétlen módon beszakítják. A croupier kiveszi az egyes csomagokat, fölsza­­kítja a külső borítékot, kiteregeti a kártyákat, összekeveri a lapokat, de azt a csomagot, amelyet előre összeállítottak, csak látszólag kevert, úgynevezett «móka keverést« rendez, valójában azonban a lapok összetétele nem változik. Rendszerint úgy intézik ezt, hogy az a játékos, akit a hamiskártyázásba beavat­tak, «vágja» a csomagot, vigyázva arra, hogy az egész kártyacsomag elülső vagy hátulsó részébe ne vágjon, mert rendesen ott fek­szik a «flóta». A «flótának» játék közben — menet köz­ben — való összeállítása a croupler-től nagy ügyességet, gyorsaságot és kitűnő emlékező­tehetséget kíván. Különösen úgynevezett fe­dett «panier»-knál, ahol a lejátszott kártyá­kat egy nyitáson át dobják a kosárba. Ilyen­kor a croupier megvárja, amig a kosár meg­telik félig lejátszott lapokkal és azután kezdi a beszedett kártyalapokat aszerint becsúsztatni a kosárba, amint egy bizo­nyos lapra a p flóta­ összeállításához szüksége van vagy nincs. Némelykor észrevétlen meg-megemelgeti a kosár­ fedelét, hogy rendezze a lapokat. A ~f­óta»-csinálásh­oz előbb a­z■ kaput#, vagy más néven a ófrancia talont# kell összeállí­tani. Ez a tsiola# kulcsa és tizenkét kutyalap­­ból áll. Amikor ez kész, folytatáskép állítják össze a nyerő bankár-coup-kat és pedig úgy, hogy azt a kártyalapot, amelyre a *­ilóta# ösz­­szeá­ításához szüksége van a croupier-nek, azt a kosárban félig kártyával már megtelt lejátszott kártyahalmazra egyenesen egymásután ügyesen csúsztatja le a kosárnyitáson át, ellenben azokat a lapokat, amelyek a nyerő coup-k össze­állításához nem kellenek, oldalt dobja be­­ a kosárba. A ófrancia talont arra való, hogy a játék fo­lyamán bármilyen ábrák forduljanak is elő, ez a tizenkét lap megakadályozza azt, hogy a nyerő ban­kár coup-k programmszerűen játszód­janak le. Ezekbe a nyerő bankár coup-kba — a fló­tába — beletesznek úgynevezett «faux-tira­­ge"-okat is, hogy abban az esetben, ha a­­flóta­ nem a hamiskártyázásba behívatott játékosnál jönne ki, úgy egy ügyes `faux­­tirage',­a! a társ, « haven», kiveszi a «pali» kezéből az tokos csomagot mert ő ismeri a «kottát«.­­ Ha a csomag a kosárban elkészült és a koporsóban volt valamennyi kártyát leját­szották, következik a friss keverés. A crou-­ pier kiönti a kosárból a lejátszott lapokat, ügyelve, hogy­ az összeállított lapok ne essenek szét, ismét kever, de a preparált csomagokkal ismét csak mókázik, vagyis úgy tesz, mint ha keverne, valójában pedig a lapokat úgy teszi vissza, amint voltak.­­ Hogy ilyen visszaélésekkel a pinkabér­­lők milyen hatalmas vagyonokat harácsolnak össze, kézenfekvő. A galád módon űzött lopá­sok és hamis kártyázások mellett, a szeren­csétlen áldozat, a játékos mennyire ki van szolgáltatva a punkabérlők pénzsóvárságának, az minden logikusan gondolkozó ember előtt tisztán áll. Csak a tripot-k látogatói, különö­sen a nők­ — a kártyaszenvedélynek legszá­­nandóbb áldozatai — nem bírnak elég judi­­ciummal, hogy megítéljék micsoda egyenlőtlen fegyverekkel küzde­nek akkor, amikor pénzüket a Sripot-k zöld asztalánál zsetonokra váltják fel. Ilyen körülmények között egyáltalán nincs lehetősége a nyerésnek, minden csak látszat, hiszen észrevétlenül mindent elnyel a pinka és a pinkabérlők zsebe. Társaságbeli úri­­asszonyok elhanyagolják az otthonukat, hogy, egy üres fantom után szaladva, mindent fel­áldozzanak és éjjeli mamuskákká sigyedje­­nek le notorikus kártyaspielerek társaságában.­­ És mialatt a belügyminisztériumban ankétot tartanak és készül a drákói szigorú rendelet a semmiféle kulturális vagy politi­­kai célt nem szolgáló kártyabarlangok meg­­rendszabályozásáról, addig a tripot-k minden előkészületet megtesz­nek a téli kampányra. A Vilma királynő­ úton levő kártyaklub, ahol egymásután háromszor volt razzia, kibérelte a Király­ utca 82. szám alatti ház hatalmas első emeleti helyiségeit. Most építik át, szépí­tik, bútorozzák be a helyiséget, mert nagy, stílben akarja ott megnyitni lerazziázott kár­­tyabarlangját a vállalkozó. A Teréz-körúton levő klub emberei, nyolc crupier öszeállva tartja fenn ezt, lépéseket tesznek, hogy játék­­barlangjuk­­politikai klub­­nak minősíttessék. Ezek a leleplezések megmagyarázzák a já­tékbarlangok sürgős megszüntetésének szük­ségességét. A miniszteri intézkedésnek nyom­ban meg kell történnie, mert azok az embe­rek, akik a kártyaklubok élén állanak, igen jó összeköttetésekkel bírnak, nagyon messzire eljutó pártfogók segítségére szá­míthatnak. Azóta, hogy a belügyminisztériumban a kár­tyajáték ügyében az ankét tart, azzal párhu­zamosan ők is megbeszéléseket folytatnak, miként lehet a tervbe vett intézkedések ellen védekezni. Amire a most megbeszélt vizsgála­tok megindulnak, ők már úgy rendezkednek be, hogy semmi kivetni valót a formalitásokon a hatóság emberei nem találhatnak. Ha a hu­zavona tovább folyik, úgy nem történik egyéb, minthogy béklyókat raknak a rendes, kifogás alá alig eshető komoly kaszinókra, ellenben szabadjára engedik az eszközökben nem vá­logatós játékklubokat. Nádor Jenő ewmifaj pataidti élete, fejlődése az Ön egészségétől, táplálkozásától függ Asszonyom! Azok a csecsemők fejlődnek a legszebben, azok a leg­egészségesebbek, azok tudnak fertőző betegségeknek a leg­inkább ellen­állni, akik az egészséges anya tején nőnek fel. Az anya tejének minősége és mennyisége pedig első­sorban az anya táplálkozásától függ. Az OVOMALTINE olyan természetes erősítő tápszer, amely a tej, tojás, ma­láta és kakaó minden táperejét koncentráltan tartalmazza. Már­pedig a tej, tojás, árpa (amelyből a maláta készül) a természettől van arra rendelve, hogy a fejlődő új ivadék szervezetének minden tápláló, építő, éltető anyagát szol­gáltassa. Ezeket összesítve — töményen — juttatja a szer­vezetnek az OVOMALTINE, ezenfelül azonban vitamino­kat is, amelyek az anya fejével átmennek a csecsemőbe és annak növését, gyarapodását segítik elő. A reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál OVOMALTINE az anyának és csecsemőjének egyaránt éltető tápláléka. Egy doboz ára 1 pengő 50 fillér. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemegekeres­­kedésekben. Magyarországon gyártja, mintát és ismertetőt ingyen küld a dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár rt., Budapest, 100. posta­­fiók. X., Kereszturi­ út 30/b. Kötött kosztüm az őszi divat válogatott raktár­o­k G A. Kossuth Lajos■ utca 11 és Petőfi Sándor­ u. 6

Next