Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-25 / 217. szám
ASÁRNAP, 1927 SZEPTEMBER 25 ÚJSÁG Ausztria gazdasági helyzete írta Kienböck Viktor dr., osztrák pénzügyminiszter Copyright by Europapress ténnyomás tilos Az osztrák közgazdaság ez év eleje óta áradó, bár szerényen emelkedő irányzatot ural. Amennyire a rendelkezésre álló közizdasági adatokból felismerhető, a hanyatlás élypontjára az osztrák közgazdaság 1926- m jutott. Azóta a gazdaságstatisztikai száok meglehetősen állandó javulást tüntetnek, így pl. a segélyezett munkanélküliek láma, mely ez év január havában 235.000ért, júliusban 135.000-re csökkent s augusztsban is ennyi maradt. A külkereskedelem 127 első hónapjaiban tetemesen gyarapodtt. Az ipar és kézművesség számos ágában lényegesen javult foglalkoztatási fokot jelentenek, sőt egynémelyik már teljesítőképességének maximumát érte el. Ezt a kedvező fejlődést a júliusi események emmiképpen sem akasztották meg. Hogy mennyire túljutottunk e sajnálatos epizód kilátásain, legjobban bizonyítja az, hogy a bankkamatláb, mely ez eseményekkel kapcsoatban július 21-én 6-ról 7 százalékra emelkedett, azóta a bel- és külföldi pénzpiacok vizonyainak megfelelően újból ötszora szállítatott le. Örvendetes tény, hogy a mezőgazdaságban jelentékeny haladás történt az utóbbi időben. Az állatállomány már az 1925-iki állatszámlálás szerint kérte a békeállományt, sőt azóta egyes helyeken túl is lépte azt. A tejtermelés a békebeli viszonyokhoz képest legalább 10%-kal emelkedett. A növénytermelés terén elért haladást világosan mutatják az alábbi adatok: A legfontosabb termények eredménye: Ausztria saját szükségletének %-ában EZ aZ emelkedés, különféle javítási módszerek mellett, a bevetett területnek az utóbbi 5 év alatt történt fokozatos növekedésének köszönhető. Ezt a kedvező helyzetképet a "fizetési mérleg szemszögéből történő megfigyelés sem csorbíthatja. A kereskedelmi mérleg passzívuma 1927 első felében 462 millió schilling volt az 1926. év első felének 526 milliójával és az 1925-ikinek 350 milliójával szemben, tehát az 1926-iki első félévhez képest tetemesen csökkent. Igaz, hogy júliusra mindkét előző évhez képest jelentékeny emelkedés mutatkozik, de ennek okai — minthogy a statisztikai adatok még nincsenek feldolgozva — jelenleg meg sem vizsgálhatók. Tagadhatatlan azonban, hogy az említett gyenge javulás dacára kereskedelmi mérlegünk passzívuma még igen jelentékeny. Ebből azonban nem vonhatók le pesszimisztikus következtetések gazdasági helyzetünket illetőleg. Mert abból a tényből, hogy az osztrák nemzeti bank devizaállományai 1926-ig tetemes növekedést mutatnak, látható, hogy Ausztriának kötelezettségei a külfölddel szemben a behozatali többletekből s egyéb címeken eddig minden nehézség nélkül voltak lebonyolíthatók. Bizonyos az — és ehhez nem kell semmi statisztikai bizonyítás —, hogy országunknak egy egész sora olyan momentumoknak válik javára, amelyek a fizetési mérleget kedvezőn befolyásolják. Elsősorban nagy szerepet játszik az úgynevezett «láthatatlan» (azaz statisztikailag meg nem fogható) export, t. i. az osztrák műiparnak, valamint a bécsi luxus- és hasonló cikkeknek eladása a Bécsbe látogató idegeneknek, de maga az idegenforgalom is. Ez utóbbi a jelen év első 8 hónapjában a tavalyi hasonló időszakhoz képest 8 százaléknyi emelkedést mutat. Ideszámítható továbbá a bécsi őszi vásárokon, valamint az itt tartott különböző kongresszusok alkalmával elért forgalmi növekedés. Jelentékeny bevételeket tesznek ki az osztrák bankok és kereskedők közvetítési jövedelmei, úgyszintén a külföldön lévő osztrák vagy Ausztriában lévő külföldi vállalatok nyomán származó jövedelmek. Vannak továbbá ellen nem őrizhető bevételek nem anyagi javak kicserélése folytán, amiknél Bécsnek jelentősége, mint kultúrközpont, mint zene- és színházváros érvényesül, ez is kétségkívül jelentékeny aktívával fog zárulni. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom a külföldi tőkének irántunk megnyilvánulóbizalmát, amely az utóbbi időkben — még a depresszió alatt is — érvényesült különféle befektetésekben. Mindezekből a tényekből szerintem legalább is két dolog következtethető: 1. hogy az utóbbi évek kereskedelmi passzívumát a külföldi fizetési bevételek egyensúlyozták, ami mellett azonban eladósodásunknak némi növekedése konstatálható; 2., hogy a befolyt hitelösszegek főleg produktív alkalmazást nyertek. Ha az elmondottak szerint gazdaságunk jelen helyzete javultnak tekinthető, mégis tudatában vagyok annak, hogy az osztrák közgazdaság és jövendő sorsa nagy mértékben az általános európai gazdasági viszonyoktól függ. Ausztria tehát kell, hogy minden oly törekvés iránt, amely az általános krízis enyhítésére irányul, fokozott érdeklődést tanúsítson. Tudvalevő dolog, hogy ez év tavaszán az európai államok közt sokat ígérő propaganda" indult meg az európai nemzetek gazdasági közeledése érdekében, valamint arra nézve, hogy eltérjenek az eddigi gazdasági nacionalizmus és protekcionizmus irányától. Ez vezetett a genfi világgazdasági kongresszushoz. Nézetem szerint ezen akció erkölcsi sikerének javára írható egyelőre az, hogy az akcióban részes nemzetek úgy az autonóm tarifák, valamint a szerződési tárgyalások dolgában gondoskodni kívánnak a vámszínvonal leszállításáról. Ilyen messzebbre szóló hatásra vezethető vissza bizonyos fokig a németfrancia kereskedelmi szerződés létrejötte. Ausztriának igen nagy érdeke, hogy a genfi gazdasági konferencia szelleme továbbra is érvényre jusson. búza rozs árpa burgonya cukor 1921 25 75 75—80 80 25 1927-ben előrelátható 65—70 150 130 160 60 lama sincs a száját jártatni azon az autóbuszon. Már gondoltam ilyen esetben, hogy most összeteszem a kezem, imádkozom ehhez a véletlen úrhoz vagy hölgyhöz, könyörgöm szépen, úgy vegye, hogy süketnéma vagyok, ne bántson. Vagy röviden: vegye tudomásul, hogy most hallgató órám van. Képzelje, hogy költő vagyok, valami halhatatlant űzök most magamban, gondolkoznom kell, bámulnom hülyén az ablakon kifelé, ne vegyen el az emberiségtől! Talán csak jogom van akkor hallgatni s akkor beszélni, mikor akarok. Hiába, nem protestálok soha, nem tudok ilyesmit megtenni. S még jó volna, ha őróla, az ellenfélről lehetne csevegni, az ő öröméről-bajáról. Hanem belepottyanok abba, hogy magam felől kell vallanom: min dolgozom, hol és mikor, fog menni a darabom, mi a véleményem Falánk vagy Csacsinszki szerző urak minap bemutatott színművéről és hogy olvastam-e emezt vagy amazt a regényt? A szomszéd utasok persze fülelik az intervjút, igen szeretnék fejest ugrani az úttestre, mert ilyen meleg szeptemberben még le van húzva az ablak az autóbuszon. Nagyon kínos. Aztán, ha nem is esem ismerőssel össze, azok az ismeretlen utasok is agnoszkálják ittott az embert. Egy kisasszony a fülébe dugja az orrát a másiknak: te, ez itt a Shakespeare! Na most csinálj ezeknek valami arcot, ami méltó legyen az ismert névhez. Olyan ideges leszek, mintha légy járna a képemen és nem van, szabad elhajtanom. Mereven, előkelően figyelem a szappanok tomboló hirdetéseit fenn a kapaszkodó szijjak mögött. Ásíthatnám: nem merek. Isten őrizz például az orrom megtörölni. Ellenőrzik a nyakkendőm, a keztyüm, a cipőm. Nincs ülőhely, látják, hogy kapkodom a szemem egy ülésért s hogy majd orra bukom, mert éppen indul a kocsi, gorombán, ahogy szokott, aztán nézik, hogy kapaszkodom én is abba a fogódzó szijjba s hogy tapos a cipőmre egy nehéz néni s hogy lapít engem is a kalauz és hogy rám is hogy rámszól: kérem, tessék beljebb menni. Hát csak ilyen mindennapi olcsó portéka vagyok én is, mint akárki. Mit is ágálok, mit affektálok itt a világon. Azután meg autóbusz, villamos megállójánál lemaradok, nem bírtam feltolakodni. Milyen szánalom. Ahelyett, hogy megállott és kétfelé vált volna a roham, hogy én elsőnek hágjak fel a lépcsőre, ünnepelten. Nem, köszönöm, csak menjetek fúrjátok, gyúrjátok egymást emberek, én akkor érzem a rangom, ha sikerül a legutolsónak maradnom. Látott engem valaki valaha tolakodni, ugye nem. Nem is arról van szó, hogy első vagy utolsó legyek, csak a distanciáról van szó, amit az ösztönöm követel: az illúzióról, amit adnom illik a közönségnek; a különbségről, ami köztetek és köztem van ez a különbség nekem életem és mindenem Minisztert sohasem látni autóbuszon vagy villamoson; se híres arisztokratát, sem a bankbirodalmak alkirályait és maharadzsáit. Ezek a kivételes urak nincsenek a lakosságnak kiszolgáltatva. Nem bámulhatunk a szemükbe. Autón járnak. Magamnak nagyobb mulatság a közös járműveken közlekedni, igazán mindig szeretek embert látni és hallani. Minden hang és moccanat érdekel. Képzelni tudom, hogy a propelleren ülök és a yachtom ott sétál a propeller mellett üresen, azaz a szolgáló személyzettel. Csak hát a becses nevemet tudnám a homlokomról eltüntetni, mint a pecsétet. Vagy fátyolt vehetnék, mint hajdan a hölgyek. Volna az a gyűrűm, akit elforgatnék és látatlanul lehetnék köztetek, borzadva szeretett embertársaim. Legalább egy helyet se kéne előletek lefoglalnom az autóbuszon. (S jegyet se kéne váltani.) Alucol Kicsi kerek pasztilla, tökmagszin. Valami cukorkához hasonlít, amit gyermekkoromban eleget rágtam, nem tudom már, hogy hívják. Olyan édes is, mint azok a szelíd falusi cukrok voltak. Lefekvés előtt egy-két szemet porrá rág az ember, megiszik rá egy korty vizet. És aztán nem érzi az ember a gyomrát éjszaka. Az alucolt tudniillik gyomorsav ellen adták. Én nem tudtam, hogy már gyomorsavval dicsekedhetem. Éreztem már régebben valami keserűt, keserveset éjszaka, elrontotta a szép álmaimat. Gondoltam nikotin. Egyszer aztán megmondtam a doktornak. Hát gyomorsav-túltengés. Szép. Szinte méltóságos úrnak éreztem magam. Gyomorsavat mindig tekintélyes férfiaktól hallottam emlegetni. Barátom, már ezt is megértem. Azt képzeltem, ilyen témáim nekem nem lesznek az életben. Savamra mondom. Ma már ott a kicsi patikai skatulya az éjjeli szekrény fiókjában, a fejemben kell tartanom, hogy egy szemet, kettőt minden éjjel kivegyek belőle s megélvezzem. Kivált, ha alkoholt ittam a vacsora mellé. Meg ha fűszeres ételt vagy uborkát ettem. Az alucél leköti a savakat. A doktor egyúttal letanácsolta a paradicsomszószt meg a paradicsomlevest. Nagyon szomorú vagyok. Nem a paradicsom miatt. De igen: az ártatlanság, a tudatlanság, a szabadság paradicsoma miatt, amelyből száműzetik az ember. Észbekapok. Egy pár év óta már az ásványvizek iránt is érdeklődöm. Az ördög tudta, bánta, mért nyelnek az urak az ebédnél karlsbadi, meg seltersi meg málnási vizeket. Mitől jó az a szénsav, meg jód meg kén abban az extra vízben. Ha hallottam, elment a fülem mellett. Iparkodom azt a kedves, kellemes kis bort elkerülni délben és ezt meg azt az ásványvizet hozatom helyette, mint a nyugodt urak, akiket sajnálgattam a hontalanságukért. Keresem, mi jó a gyomornak és a gégének. Szörnyű sok cigarettet inhalálok. Kezdem félteni magam. Pfuj, de szégyellem. Azt hallottam, a nikotin a szivet is támadja, egy úr úgynevezett szivkoszorút kapott a dohányzástól, egy éjjel az ölte meg. Azt se tagadom le, barátom, hogy kevesebbet sózom a levest. (Pedig a vendéglőben sózni kell, hogy ize legyen.) Megtudtam, hogy a só fölöslegesen ingerli a veséket. Sőt afelől is informálva vagyok, hogy az egész leves nyelés fölösleges. Inkább teher, mint táplálék. A meggondolatlan vizivásról is kapatom lefelé magam. Azt mondja a professzor úr, nem muszáj egy korty vizet sem inni, úgyis teli van vízzel, amit fogyasztunk. Tudom már, hogy az alma, meg a szöllő, meg a narancs milyen ajánlatosak a gyomorra s a jó egészségre nézve. Mindig csak a csodálatos édességükön merengtem, most már a vitamin tisztelője vagyok. Mit gondolsz, már szövetkeztem algocratyne-nal, trigeminnel, hatalmas fejfájásaimban. Salycilt is használtam. Az aszpirin játszó pajtásom. Adalinról, veramonról, coffeinről képzelődöm, mint messze, fantaszta szerelmek felől. Mindent akarsz tudni rólam: éppen tegnap kérdeztem meg egy ismerős gavallért, hogy hol kapni ezeket a nikotinmentes cigaretteket ? Istenem. Még cukrom is lehet valaha. Óh, te keserű élet! Százezrek fogják ünnepelni a Budapestre érkező Apponyi Albert grófot Budapest székesfőváros a pályaudvaron fogadja az ősz államférfit, a dalárdák ezertagú énekkara szerenáddal, az egyetemi ifjúság lampionos menettel köszönti .Apponyi Albert gróf történelmi jelentőségű genfi missziójának hálás elismeréseképpen az ország lakossága, elsősorban Budapest székesfőváros társadalma, méltó ünneplésben kívánja részesíteni a hazatérő ősz államférfit. A budapesti városházán most állapítják meg annak a hatalmas ünnepségnek programmpontjait, amelynek keretében Budapestre érkezése alkalmával a székesfőváros vezetősége és közönsége köszönteni kívánja Apponyi Albert grófot. Apponyi Albert grófnak a nemzetek szövetsége előtt az igazságos magyar ügy védelmében kifejtett hatalmas jogi és szónoki sikere minden várakozáson felüli mértékben korbácsolta fel a maga belső bajaival és szomorúságával elfoglalt magyar társadalmat s ez a fogadóünnepség az általános lelkesedés megítélése szerint olyan méretűnek Kötött kosztüm az őszi divat válogatott raktár Kossuth Lajos utca 11 és Petőfi Sándor u. 6 Ígérkezik, amilyen méretű megmozdulása a magyar társadalomnak nem volt a trianoni békeszerződés aláírása alkalmával történt demonstratív megmozdulás óta. Nemcsak az egyesületek, intézmények, hanem a magánemberek ezrei érdeklődnek állandóan telefonon vagy személyesen a városházán és intézményeikben eziránt a fogadtatás iránt, mert az ország lakosságának legszélesebb rétegei kívánnak az ünnepségnek részesei lenni. Apponyi Albert gróf Budapestre érkezésének pontos időpontját még nem állapították meg hivatalosan, a fogadtatás élőké, szitásé azonban már valamennyi nagyobb társadalmi intézmény hivatalaiban megkezdődött. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének egymásután jelentik be az egyes intézmények csatlakozásukat. Az eddigi tanácskozás szerint annyi bizonyos már a programaiból, hogy Apponyi Albert grófnak a budapesti pályaudvaron történő fogadtatásában a főváros és a vidék lakosságának soraiból több százezer ember kíván részt venni. Mozgalom indult a Magyar Dalosszövetség egyesületeiben is azzal a céllal, hogy a fővárosba érkező Apponyi Albert grófot megérkezése estéjén a főváros és a vidék dalárdáiból alakítandó ezertagú énekkar köszöntse szerenáddal. A Dalosszövetség szerenádjával egyidőben az egyetemi ifjúság lampionos menettel ünnepli Apponyi Albert grófot. Elutasították a nagykaposi petíciót A nagykaposi választókerületben megválasztott Szabó Zoltán egységespárti képviselő mandátumát ellenjelöltjének, Czövek Sándor rendőrfőkapitányhelyettesnek a pártja petícióval támadta meg. A közigazgatási bíróság Színiyei- Merse-tanácsa még április 4-én foglalkozott a petícióval és bizonyítást rendelt el. Megkereste a debreceni királyi Ítélőtáblát, hogy rendeljen ki egy táblabírót a tanuk kihallgatása és az egyéb bizonyítékok beszerzése céljából. Mielőtt azonban lefolytatták volna a közigazgatási bíróság által elrendelt bizonyítást, a peticionálók közül százötvenen visszavonták a petíciót s igy kevesebb volt a panaszosoknak a száma, mint amenynyit a törvény előír. Ilyen körülmények között a közigazgatási bíróság most szombatra tűzte ki a folytatólagos tárgyalást s a petíciót alaki hiányok folytán visszautasította és a további eljárást megszüntette. A közigazgatási bíróság elmarasztalta a peticionálókat a felmerült költségek viselésére. Szabó Zoltánnak 8000 pengő, Kádár Dezső dr. ügyvédnek 11.200 pengő és Lányi Márton dr. ügyvédnek 8000 pengő költséget ítélt meg, amely összegek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendők. A közigazgatási bíróság döntésének indokolása az, hogy érvényes petícióhoz ötszáz panaszló aláírása szükséges, de mert közben százötvenen visszavonták az aláírásukat, a törvényben előirt számú peticionálók száma kevesebb lett s igy a további eljárást meg kellett szüntetni. A közigazgatási bíróság döntése folytán Szabó Zoltán egységespárti képviselő most már végleg igazolt honatya lesz. Elnöki tanácsülést tartott az egységes párt Almássy László ügyvezető alelnök elnöklésével a kormánypárt elnöki tanácsa szombaton foglalkozott a párt őszi munkaprogrammjával s a nyári szünet fontosabb politikai eseményeinek megvitatásával. Az egyes politikai kérdések megvitatása után a párt egyik kisgazda képviselője kifogásolta a népjóléti minisztériumnak a drágasági ankétek során tanúsított szigorúságát s különösen az árrazziák ellen kelt ki. A kisgazdaképviselők közül néhányan azt állították, hogy az agrárérdekek képviselete nincsen eléggé biztosítva a népjóléti minisztériumban. A párt több tagja úgy ítélte meg ezt a kérdést, mint a kisgazdacsoport politikai érzékenységének túlzó aggodalmaskodását, mert sokak felfogása szerint a népjóléti minisztérium vezetői a kormány többi tagjának nyári távollétében éppen a termelő- és kereskedő érdekek közöt mutatkozó ellentéteket igyekeztek kiküszöbölni a lánckereskedelem letörésével és az adók, illetékek közérdekű enyhítésével. Kérdést intéztünk egyébként Dréhl Imre dr. népjóléti államtitkárhoz is, de ő kijelentette, hogy a párt elnöki tanácsülésének eseményeiről eddig hivatalosan nem szerzett tudomást, az állítólagos kifogásokat csupán egy délutáni lap meg nem erősített közleményében olvasta , ezért az ügyben konkrét adatok ismerete nélkül nem nyilatkozhak.