Ujság, 1927. december (3. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-24 / 292. szám

Vasárnap, 1927 december 21 A MI BUDAPESTÜNK Kitűnően bevált a gyógyszer­üzem A kórházaknak gyógyszerekkel való ellá­tása céljából létesítette a főváros a „Községi Gyógyszerüzem“-et. Az üzem létesítése előtt a kórházak részére szükséges gyógyszereket a budapesti gyógyszerészek alkalmi egyesülése (grémiuma) szállította, amely központi rak­tárt és mindegyik nagykórházban gyógyszer­tárt tartott fenn. Ezt a berendezést és felsze­relést a főváros megváltotta. Ez az üzem sem üzleti szempontoknak köszönheti létrejövetelét, hanem éppen úgy mint a műszerüzem, a központosítás révén első kézből szerzi be a szükséges gyógyszere­ket, tehát módjában áll azok jóságáról meg­győződni. A naponként megjelenő újabb gyógyszereket és gyógyszerkülönlegességeket megvizsgálja és a drága külföldi gyógyszerek­kel szemben a teljesen egyenértékű hazai gyógyszerekre hívja fel az orvosok figyelmét. Az üzem személyzete 26 gyógyszerészből és 18 segédszemélyből áll. Ez az üzem a gyakor­latban kitűnően bevált. Központilag látja el a kór­házakat felszereléssel a Köz­ségi Műszerüzem A kórházak részére szükséges orvosi mű­szerek és eszközök, valamint a berendezés és felszerelés beszerzésére és megújítására a fő­város „Községi műszerüzem és kórházi anyag­­raktár“ elnevezéssel külön szervet tart fenn, amelynek az a feladata, hogy első kézből, és nagyban való bevásárlással nemcsak első­rangú, hanem egyúttal aránylag olcsó anya­got juttasson a kórházaknak. A műszerüzem és kórházi anyagraktár felállításánál a fővárost nem üzleti szempon­tok vezették, hanem annak a felismerése, hogy a főváros nagy áldozatok árán fentartott kórházai a legjobb minőségű anyagot a lehető­ legolcsóbban csak központosított kezelés mel­lett kaphatják meg, mert a beszerzés egy hely­ről irányítva, megfelelőbb módon végezhető és az áruk átvétele egy helyen a megkívánt szakértelemmel bonyolítható le, ami nemmcsak :«■* ár, hanem a minőség szempontjából is: rendkívül fontos. * › " Azelőtt ugyanis a kórházi osztályok és a gondnokságok végezték a rendeléseket, ame­lyekben éppen ezért semmiféle egyöntetűség nem volt, úgyhogy nemcsak a különböző kór­házak azonos osztályai (belgyógyászat, szülé­szet, sebészet, stb.), hanem ugyanegy kórház kebelében a párhuzamos osztályok is egymás­tól teljesen elütő felszereléseket szerez­tek be. Nagyon­’természetes, hogy a beszerzés­nek ez a módja rendkívül költségessé tette a kórházak felszerelését és megnehezítette a minőség szempontjából szükséges szakszerű bírálatot. Ezeknek az anomáliáknak kiküszö­bölésére létesült a műszerüzem, amelynek fel­adatköre nem merül ki a puszta beszerzésben és raktározásban, hanem a beszerzett anyagot feldolgozza, a kórházaknak elosztja, a kór­házi leltári tárgyakat javítja és karbantartja, a kórházak fogyasztását nyilvántartja. A nyil­vántartás alapján a fogyasztásról statisztikát vezet és ezáltal az egyes kórházak és osztá­lyok gazdasági működéséhez adatokat szol­gáltat. Az ekként körvonalazott rendeltetésének megfelelően az üzem a szükséges raktárhelyi­ségeken (műszer-, kötőszer-, fehérnemű, üveg és gazdasági cikkek) kívül műhelyekkel is rendelkezik, még­pedig: kötőszerjavító-, kötőszermegmunkáló-, kárpitos- és mázoló­­műhellyel. Feladatának ellátására 20 tiszt­viselőt és havidíjast, 4 altisztet és 67 órabéres munkást foglalkoztat. A nyomor kétségtelen jele: zsúfoltak a szegényházak A főváros népjóléti közigazgatásának egyik főágát alkotja azokról a vagyontalan szegény­­munka- és keresetképtelen felnőttekről való gondoskodás, akiknek eltartásukra köteles és képes hozzátartozóik nincsenek. Ez a gondos­kodás a főváros szegényházaiban, újabb né­ven szeretetotthonaiban történik. Ez idő­­szerint a főváros három szegényházat tart fenn. Legnagyobb szegényháza az Erzsébet­­szegényház a VII. kerület, Alsóerdősor 7. szám alatt, amelynek két fiókintézete van, az egyik a VII., Izabella­ utca 31. szám alatt, a másik a VIII., Alföldi-utca 6—8. szám alatt. A három szeretetotthonban közel 2000 a férőhelyek száma, de ez korántsem elegendő a jelentkező lehetetlen szegények elhelyezé­sére, úgyhogy több százra rúg azoknak a sze­gényházi ápolásra szoruló és ezt kérő szegé­­nyeknek a száma, akik hely hiányában a szegényházakban el nem helyezhetők. A nagy férőhelyi­ségre való tekintettel a törvényható­sági bizottság közgyűlése 1600 ágyas új sze­gényház építését határozta el és a szegényház építésének megindítására már megfelelő költ­séget is engedélyezett. Büszkesége a fővárosnak a Széchenyi-stranduszoda Az új strandfürdő nyitvatartásának rövid ideje alatt is jól jövedelmezett . Kétszeresére nagyobbodott az átalakított Széchenyi-népfürdő A Széchenyi-fürdő a városligeti-tó északi partján épült 1711.66 négyszögölnyi területen. Utóda, illetve fejleménye az egykor oly nép­szerű Artézi-fürdőnek, mely Zsigmondi Vil­mos nagynevű geológusunknak köszönheti létét, aki terjed-'!:”'’s fpn' ’ gi'i t'’-ut~'-nyok Az uj széch­el­yi étrend jöbej­rata alapján 1868. év november 15-én kezdette meg azokat a munkálatokat, melyek befeje­zésével 1878-ban 970.48 méternyi mélységben 73.92 C. fokú forró kénes gyógyforrás­hoz juttatta a fővárost. A forrás napi szolgáltató képessége 760 köb­méter. A régi „Nádor-sziget“ kis, egyemeletes városi épületből átalakított gyógyfürdő 20 fürdőszobájával és kisarányú társasfürdőjével az odatóduló közönség igényeit nem sokáig elégítette ki. Ezért 1909 májusában megkezd­ték új néhai Czigler Győző műegyetemi tanár által tervezett és ennek korai halálával Dvorák Ede műépítész által jelentékenyen át­dolgozott új, korszerű, a modern egészségügyi és gyógyászati módokra kellően berendezed Széchenyi-fürdő építkezését. Az új fürdőt 1913 június 13-án adták át a nyilvános köz­­használatnak. A fürdő két gőz- és két népfürdőből áll, azonkívül számos szalon, és kádfürdőből. Ezekben a keretekben a modern therápia leg­újabb eszközei, úgymint villamos fényfürdő, gépgyógyászat, szénsavas és iszapkezelések állanak a közönség rendelkezésére. Egyik büszkesége e fürdőnek az 1926— 1927. években épült stranduszoda, mely 1927. év Szent István napján nyílt meg. A régi fürdőhöz csatlakoztatva az állatkerti útra néző főbejárattal épült, korai bárok stíl­ben. Impozáns homlokzatával, gazdag díszíté­sével, új és igen szép látványossága a főváro­sunknak. Három nagy medence, melyek kü­lönböző mélyek, van a stranduszodában, rész­ben úszók, részben nem úszók és gyermekek részére, az időjárásnak megfelelően temperált vízzel. Ezeken kívül megfelelő homokterü­let, napfürdő és pihenő, a legmodernebb egészségügyi berendezések, (zuhanyok, stb.) vonzzák a közönséget. Jövedelmezőség tekintetében is a legjobb reményekre jogosít az új stranduszoda, mert dacára az 1927. évi csonka szezonnak is, igen nagy volt a látogatók száma, s így bát­ran mondhatjuk, hogy a főváros polgársága egészséges tőkebefektetés által egy új jöve­delmező vállalattal gyarapodott. Teljesen átépítették ugyancsak ez évben a népfürdőket is, úgy hogy befogadóképességük a régihez képest megtöbbszöröződött. Két új nagy medencéből termál gyógyvízzel töltve, előfürdőből, pihenőkből, kényelmes, tágas, levegős helyiségekből állanak e fürdők, ame­lyek mérsékelt áraikkal a szerényebb gazda­sági helyzetben levő embereknek is lehetővé teszik, hogy gyógyhatásukat igénybe vehessék. E népfürdőket tehát elsőrendű szociális intézményeink közé sorolhatjuk. A főváros polgárságának nagy áldozat­­készsége által oly hatalmas intézménye e fürdő Budapest-Fü­rdővárosnak, melynek sze­repe, hasznossága és jövedelmezősége mellett az idegenforgalom szempontjából sem leki­csinyelhető. Temetési biztosítást akar rendszere­síteni a Községi Temetkezési Intézet Külföldi nagyvárosokban jól bevált az ilyen intézmény A temetéseket Budapesten tudvalévően magánvállalkozók végezték és mivel ellenük nagyon sok panasz merült fel, a törvényható­ság az 1920. évi 763. kgy. számú határozatá­val ezeket az üzleteket megváltotta és községi temetkezési intézetet létesített, amely a fővá­ros területén kizárólagos joggal végzi a teme­téseket. Ennek az intézetnek felállításánál az a szempont vezette a fővárost, hogy az anyagi­lag gyengébb elem is illendően eltemethesse halottját. Ezért a temetkezési költséget ak­ként állapította meg, hogy az úgynevezett típustemetésekre az intézet ráfizet és az ek­ként előálló veszteséget a díszesebb temeté­seknél elért haszonból fedezi. Az intézet szer­ződéses igazgató vezetése alatt 48 tisztviselőt, 8 altisztet és ICO ipari munkást foglalkoztat. Az a váratlan súlyos helyzet, amelybe haláleset folytán úgyszólván minden társa­dalmi osztálybeli család kerül, arra indította a Községi Temetkezési Intézet igazgatóságát, hogy a közegészségügyi ügyosztállyal együtt a temetési biztosítás kérdésével foglalkozzék. A külföldi nagy­városokban az ilyen bizto­sító intézmények igen jól beváltak ott is, ahol a temetkezés nincs hatósági kézben. Annál inkább célszerűnek látszik a temetkezési biz­tosításnak a Községi Temetkezési Intézet ke­retei között történő megvalósítása. Az egyetemi klinikák egy részét is a főváros Zöldségárusítóüzeme látja el zöldség- és főzelékfélével A Hatósági Zöldségárusítót a főváros ta­nácsa 1915-ben létesítette, mert a burgonya, zöldség- és főzelékfélék ára nagyon erősen kezdett emelkedni és ezenkívül a mindinkább rosszabbodó felhozatali viszonyok is indo­kolttá tették az akció életrehívását. A háború alatt igen nagy forgalmat bo­nyolított le a Hatósági Zöldségüzem, mert nemcsak szétosztotta jegyek ellenében a lakosság burgonyaszükségletét, hanem zöldségből, főzelékből és gyümölcsből is nagy tömegeket hozott fel és osztott ki a lakosság között a viszonyoknak mindig megfelelő ol­csó áron. A háború alatt az akció 65 helyen árusí­totta áruit. Ezenkívül, hogy a lakosság a bur­gonyához könnyebben juthasson hozzá, 800 kereskedőt is megbízott a burgonyának je­gyek ellenében való forgalombahozatalával, jutalék ellenében. A háború és a forradalmak után a Ható­­­sági Zöldségüzem jelentőségében csökkent, mert a szabadkereskedelem mindinkább ak­cióba lépett, de azért még ma is körülbelül 1 40 helyen árusítja cikkeit és ezenkívül ellátja a főváros összes közkórházait, más intézmé­­é­nyeit, valamint újabban a Tudományegyetem klinikáinak egy részét is. 1926 elején a főváros tanácsa a községi konyhakertgazdaságot, illetve­ a szentlőrinci gazdaságot is beosztotta a Hatósági Zöldségárusító üzembe. Azóta az akció a termelés fokozásával is igyekszik minél több árut piacra hozni és főleg arra törekszik, hogy ne csak a piaci árakat szállítsa le a legalacsonyabbra, hogy így a közönség olcsón juthasson a Zöldség­árusító által forgalomba hozott árukhoz, ha­nem ezenkívül a felhozott cikkek árának megszabásánál is a lehetőség szerint útmuta­tással szolgáljon. Ezenkívül igen mérsékelt áron biztosítja a főváros kórházainak és más intézményei­nek ellátását is. Az akció központi telepe és gyűjtőraktára a Mátyás­ utca 1—3., továbbá 4. szám alatt és a Dunaparti teherpályaudvaron van, gazda­sági telepe pedig a Gróf Haller­ utca 3. szám alatt. Kertészeti és mezőgazdasági telepei a ká­lódüllői István-majorban, illetve a szent­­lőrinci-gazdaságban vannak. 15 Száztíz helyen kapható köz­ségi kenyér A kenyérgyárat a főváros 1909-ben létesít­­ette azért, hogy egyrészt a kenyérárakra ár­­szabályozó hatást gyakoroljon, másrészt, hogy például szolgáljon a sütőiparosoknak arra nézve, hogy a kenyeret a közegészség és köztisztaság korszerű követelményeinek megfelelő be­rendezésekkel miként állítsák elő. A kenyérgyár a X. kerület, Százados­ út 16. szám alatt létesült és az általa gyártott kenyeret részint a községi élelmiszerárusító üzem és a községi lókásüzem 73 elárusító­­helyén, részint pedig mintegy 37 tejcsarnok­ban és fűszerüzletben hozza forgalomba. A­ kenyérgyár a fővárosi közkórházak és sze­gényházak kenyér- és aprósütemény-szükség­­letét is termeli és szállítja. Azonkívül a ke­nyérgyár tojásos tésztaneműeket, mint tarho­nyát, metéltet és kockatésztát is gyárt. A kenyérgyár a községi alaptól vagyonilag elkülönített, kereskedelmileg mégjegyzett köz­ségi üzem, mely kereskedelmi szervezettel, kereskedelmi módon vezettetik. A kenyérgyár ügyeit saját igazgatósága, külön üzemi bizott­ság és a közélelmezési ügyosztály felügyelete és irányítása mellett vezeti. A kenyérgyár az 1926. évben 3,386.422 kg. kenyeret és aprósüteményt, valamint 169.438 kg. tojásos tésztát gyártott és hozott forgalomba 1,979.831 pengő ér­tékben. A kenyérgyár a korábbi években jóval na­gyobb kenyérmennyiségeket termelt és hozott forgalomba, amikor ugyanis gépi berendezé­séhez képest hármas munkáscsoporttal, éjjel-nappali folytonos üzemben működhetett Jelenleg azonban az éjjeli munka beszünte­tése és a kenyérszállítás korlátozása következ­tében termelőképességét csak részben tudja kihasználni. Hat és negyedmillió négy­zetméternyi területet kell tisztántartania a Köztisz­tasági Hivatalnak A főváros egész területén a kocsiutak rendszeres tisztántartását, az utcák és terek tisztogatását, az ű­ttestről és járdákról le­kerülő szemét összegyűjtését, az úttest por­talanítását (locsolás, olajozás), valamint a hó eltakarítását, továbbá a háziszemét kifuvaro­zását és elszállítását a Köztisztasági Hivatal végzi. Az összegyűjtött utcai és háziszemetet erre a célra szolgáló szemétszállító kocsik veszik át és szállítják ki a szemétátemelő telepre, ahonnan a vasúti kocsikba áthelyezett szeme­tet Pestszentlőrincre szállítják®­­. A szemét vé­gül is Soroksárpéteri határában kijelölt terü­leten halmozódik fel. A hivatal kezelése alatt áll 6.016.604 m* kocsiút és 214.296 m­ gyalogút. A munka vég­zésére Balla Alfréd igazgató vezetése alatt 12 tisztviselő, 75 altiszt, 72 gépvezető, 230 elő­­munkás, 825 munkás, 115 locsolómunkás, 10 idénypiaci munkás és 14 aszfaltmosó áll ren­delkezésre. Ezenfelül a szeméttelep 8 tiszt­viselőt, 46 altisztet, 27 szakmunkást és 210 egyéb munkást foglalkoztat. Tavaly nagy forgalmat bonyolított le a Tattersall- és lóvásártelep Budapest országos és heti lóvásárjainak helye a X. kerület, Kerepesi­ út 7—11. szám alatt levő lóvásártér. A lóvásártérrel kapcsolatos a Tat­­tersalltelep, amelynek istállóiban a naponkénti állandó lóvásár, valamint az időnként rendezett különleges lóvásárok, mint luxus-, igás- és mén­lóvásárok tartatnak. A Tattersall- és lóvásártelep 1879-ben létesült és azt az első 30 esztendőben külön e célra ala­kult részvénytársaság bérelte. A bérlet lejártá­val 1909-ben a székesfővárt és a telepet saját ke­zelésébe vette át és azóta mint a községi alaptól elkülönített községi üzemet tartja fenn. A telep ügyeit igazgatósága intézi, külön üzemi bizott­ság és a közélelk­özési ügyosztály felügyelete és irányítása mellett. Az 1926. évben a 4 országos és 52 heti ló­vásárra összesen 42.215 darab lovat hajtottak fel, a tattersalli istállókban pedig a napi lóállásbér­­letek évi száma 42.593 ezeknek évi bérösszege pedig 240353.300 korona volt. A tattersalli istállók lóforgalma jelenleg cse­kélyebb, mivel a külországok felé irányuló ló­­kivitel csaknem szünetel, és­pedig a kereskedelmi szerződések hiánya, illetve a külországok által felállított magas lóbeviteli vámok következtében. (Budai Hegypál.vn) Csikló) T­ beér.. Sikló útra 1. Alá*­of'nHOk hnn rrd'M Rúd i Hrvonálya R. T­ot 1'20 m­árciu 2-án a főváros tulajdonába ment át amely önálló v.gyöi . zelesü uz. inként tarija lenn. Ti­ljes­ítmény­e évente: 75 000 kellős, fel- és lefelé hr.lndó menet, a meg­tett »lt 15.000 kocsikilométer, a szállított utasok száma 1.200.000.

Next