Ujság, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-15 / 12. szám
. BÉCSI LEVELEK Írja Herczeg Géza Vaszary János és az « Ume kiállítása a Hagenszövetségben Bécs, január 13. Bécs mindinkább kinövi magát nemcsak a magyar sikerek külföldi színterévé, de a tulajdonképeni budapesti sikerek előcsarnokává is. A Hagen-szövetségben megnyílt e héten az «Ume», azaz «Új művészek egyesületeinek kollektív kiállítása, amivel kapcsolatban megint észrevehető lett, amit a magyar művészi mozgalmak során többször és nemcsak a képzőművészet terén, de irodalom, színház és egyéb érvényesülési lehetőségek keresése közben is megfigyelhettünk, hogy az új magyar művészeket tulajdonképen ma külföldön veszik észre. Más kérdés, hogy a külföldi siker megteszi-e a hatását odahaza is, ahol művészeink részint siker nélkül, részint észrevétlenül, de mindenesetre nem túlságos érdeklődés mellett harcolnak azért a sikerért, amely aztán az idegenben egyszerűen az ölükbe hull. Egy-két prominens nevet kivéve, a rendkívüli sikert aratott bécsi kiállítás résztvevői nagyjából ismeretlen nevek, amelyeket talán az az általános elismerés, amelyet Bécsben arattak, ismertté tesz majd Budapesten is. Az Ambrózy Lajos gróf bécsi magyar követ és Franz Calice budapesti osztrák követ védnöksége alatt álló kiállítás kétszázötvenkét darabjából negyvenkilenc darab Vaszary János műve. Mennyiségben a kiállításnak éppen egyötödét teszik Vaszary Jár.03 képei Minőségben nincs is összehasonlítás. A kiállítás tulajdonképpen egy Vaszary János-kollektív kiállás, amelynek a többi művészek, az ismert és ismeretlen nevűek egyformán, csak a keretét nyújtják, érdekes és sok tekintetben merészen új, némiképen túlságosan új, néha egészen zavaros, bár végig érdekes keretet. A kiállítás primadonnája Vaszary János, Csók István mellett (aki különben két igen érdekes, különösen szimpompás képet állított ki — Kukoricaföld, Csendélet —, amelyek azonban nem deklarálnak egyebet, mint azt, hogy Csók Istvánnak az egész irányzathoz semmi különösebb köze nincs, mert éppúgy részt vehetne a régi, mint az új művészek kiállításán), még a következő művészek szerepelnek: Antal József, Barta László Bartók Mária, Bató József, Beck Ö. Fülöp, Bene Géza, Beöthy István, Blattner Géza, Büky Béla, Crouy gróf, Déry Béla, Dullien Edith, Ernőd■ Aurél, Esseő Erzsébet, Fenyő A. Endre, Gadányi Jenő, Görlicz Magda, Göllner Miklós, Hanga Szabó Miklós, Hincz Gyula, Horváth Gusztáv, Karikás Ilona, Kemény László, Klie Zoltán, Kovács Gina, Kövesházy Kalmár Elza, Lahner Emil, Lajos Béla, M. Gárdos Miklós, Medveczky Jenő, Mihaltz Pál, Pécsi Pilch Dezső, Peitler István, Radnn Margit, Rafael Viktor, Róna Eramy, Scheiber Hugó, Schubert Ernő, Szadai Lajos, Szűr Szabó József, Szantrucek Jenő, Szenes András, Trauner Sándor, Vaszkó Ödön, Vedres Márk, Vill Tibor, Woschinszky József, Z. Beöthy Lajos. Vaszary János sikere tulajdonképen a nagy művész többszörösen fémjelzett magyarországi és külföldi elismerését erősíti meg. Vaszary János olyan érdekesen, sokoldalúan és újszerűm mutatkozik be, mintha nem művészi képességeinek teljében, hanem pályája kezdetén állna ez a nagyszerű, különös, magával ragadóan originális művész, akinek minden kezevonásáról meglátni, hogy embernek is, művésznek is egyformán nagy. Olajképei és ceruzarajzai egyforma kvalitást árulnak el; mindig nagyvonalú, mindig lendületes, mindig ujitó, de sohasem készakarva, nem keresetten, nem mindenáron, hanem benső szükségből ujitó; mert nem tud máskén, mert a ceruza vagy ecset a kezében mindjárt propagandaeszközzé válik, az uj keresésének hatásos propagandaeszközévé. Érdekes és örvendetes megfigyelni, hogy ez a nemzetközinek látszó, de alapjában félreérthetetlenül magyar művész milyen egy rohamra és milyen egyhangú sikerre hódította meg a bécsi sajtót és a közönséget. A sajtó minden orgánumában, a közönség minden rétegében, a régi és az új iskolái hívei között, egyaránt hódított és mindenkit meghódiott Vaszary János egyéni művészete, amily olyan egyhangú és olyan ellentmondás nélküli sikert aratott Bécsben, hogy diadalát mint jelentékeny bevételt kell elkönyvelni a magyarság külföldi szerepléséről vezetett főkönyvben. Vaszary mellett, az ő, az egész kiállítást túlszárnyaló zsenialitása mellett nehéz volt az „Uj művészek egyesületei” tagjainak sikert elérni és ha ez néhánynak mégis sikerült, az nem Vaszary túlnyomó jelentősége ellen szól, hanem amellett, hogy az új művészek között egynéhány igen erős talentum mutatkozik. Általában nagyon tetszett Vaszkó Ödön „Ember és ember" című furcsa képe, Medveczky Jenő tájképei, amelyek talán a legmodernebb dombjai a kiállításnak. Mihaltz Pál Harlekinje igen érdekes és erős kvalitású festmény és általában feltűntek még Bartók Mária, Emőd Aurél, Antal József, Büky Béla, Klie Zoltán, Gadányi Jenő művei, dacára annak, hogy a felsoroltak mind néha indokolalanul újítóknak tűnnek. A bécsi sajtó általános elismerése, a bécsi szigorú műkritika és kulturált ízlés mellett, az Új Művészek Egyesületének igen értékes eredményt jelent. Különösen feltűnt és a bécsi sajtó mint szinte rendkívüli érdekességet regisztrálta, hogy a kiállító művészek között igen sok kiváló női művész szerepelt, akik szinte férfias erővel, de mindenesetre férfias ambícióval vették fel a harcot kollégáikkal, akiket egynéhányan, mint például Bartók Mária, Gerber Magda, Róna Emmy alaposan túlszárnyaltak. Különös elismerést érdemelnek Büky Béla szőnyegmintái, amelyek közül főként «Falu» című faliszőnyege igen kiváló kvalitásokat árul el. Az Új Művészek Egyesületének szobrászai lényegesen kisebb sikerrel szerepeltek. Talán legérdekesebb momentuma a kiállítás szubjektív, szinte elárult, bár ki nem mondott, de mégis megnyilvánuló vallomása, amely az Uj Művészek Egyesületének kétségkívül a fő célja lehetett: sikert aratni Bécsben, hogy észrevegyék őket Budapesten. Amit ezennel megállapítunk és szíves miheztartás végett továbbítunk. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1823 JANUÁR 1S Ihatatlan az Ister vize — állapították meg az újpesti pártközi konferencián A.iisztifőorvos szerint az új kutak által fent lesz jobb a víz . „Büntesse meg a város az Istert“ Többször beszámoltunk arról, hogy Újpest város közönsége elégedetlen a vízszolgáltatással. Az Ister vize alkalmatlan a fogyasztásra. A múlt héten egy tűzesetnél kiderült, hogy az Ister vizének olyan kicsi a víznyomása, hogy a 80.000 lakosú város mindig joggal tarthat egy tűzkatasztrófától, mert az Ister tűzeseteknél nem tud kellő vizet szolgáltatni. Az újpesti közönség erőteljes kívánságára a városházán tömörült pártok is foglalkoznak a kérdéssel és próbálnak módot taálni, hogy a város vízszolgáltatását európai nívóra emeljék. Az ellenzéki pártok kívánságára Hes Pál dr. helyettes polgármester pártközi konferenciát hívott össze az újpesti városházára. A pártközi konferencia az Ister-ügyet tárgyalta, mégpedig izgalmas hangulatiján. Vegyes érzelmekkel fogadta a pártközi konferencia Hoffer Mihály műszaki tanácsnok bejelentését, hogy az Ister nyolc új kútja elkészült és a napokban bekapcsolják a kutakat a csőhálózatba Heves ellentmondások szakították meg a műszaki tanácsos bejelentését és Tihanyi Kálmán városatya felszólalásában követelte, hogy a város büntesse meg az Islert, mert nem tesz eleget szerződésbeli kötelességének. A Gyurcsó-féle tüzesetnél nem volt víznyomás és ha még ilyen esetek többször előfordulnak, félő, hogy a város el fog pusztulni. • Luxusautók helyett a szükséges tűzoltói szerelvényeket szerezze be a város. A város közönsége felháborodással tárgyalja azt, hogy az Ister hogyan viselkedik Újpest városával szemben. — Ihatatlan az Ister vize — folytatta Tihanyi Kálmán. Ezután Negyedi Szabó Béla városatya állott fel szólásra. — Valaki felelőséggel tartozik az Isterügyekért, az vegye el büntetését — mondotta. — A legelemibb jogunk, hogy tiszta vizet ihassunk. Pintér Károly szerint ha véletlenül kedden szélvihar lett volna, a Gyurcsó-vizesetnél, az Isser-vízművek indolenciája s a tűzoltófelszerelés silánysága miatt az egész város elhamvadt volna, mint Gyöngyös. Mihályi Ferenc, a szocialisták szónoka szerint példátlan az, hogy ne legyen elég víz a városban. Rendet kell teremteni az Ister között, mert így nem mehet tovább. A városnak megvan a módja, hogy a vállalatot a szerződése betartására kötelezze. Hajdú Zoltán kijelenti, hogyha az Ister nem teljesíti kötelességét, népgyűlés elé viszi az újpesti vízszolgáltatást. Fadgyas Gyula dr. tiszti főorvos kijelenti, hogy az Islernek sok hibája van. Az új kutak által a víz nem lesz jobb. Vastalanító és doktorizáló készüléket kell felállítani, ami által újból fel kell emelni a vízdíjakat. Egyébként értesülésünk szerint Gyurcsó György, akinek József utca 03. szám alatti bútorgyárában veszedelmes tűz pusztított, minthogy a tűz azért terjedhetett tovább, mert az Ister nem tudott elég vize szolgáltatni, a kár egy részéért beperli az Istert. A kár másik része biztosítás útján megtérül. Látogatás egy furcsa művésznél Faragó Géza kiállításra készül Furcsa ember lakásába jutottunk el a minap. Egy lipótvárosi házban, a Belvároshoz közel, abban az utcában, ahol a világ legtöbb speditőr-üzlete van, a hatodik emeleten lakik Faragó Géza. Festő lévén, a látogatónak nincsen könnyű dolga, mert a festők számára a pesti bérkaszárnyáknak csak az a bizonyos hatodik emelete hasznavehető, amelyet a régi lakásépítési szabályrendeletre való tekintettel műteremnek hívnak. A műteremnek nevezett hatodik emeleten rendes, fehérajtós polgári lakások között van egy igazi műterem is. Faragó Géza műterme. Miért furcsa ember Faragó Géza? Mert mindenki úgy ismeri, mint az örök vidámság, szedély, mókák emberét. Ha szembeülsz vele és rádnevet a két szeme napsugaras kékje, furcsa és kedves madárfejének minden groteszkségéből és szól hozzád mulatságos vékony hangján, igazán nem tételeznél fel róla semmi komolyat. Igazi bohém, valóságos iskolapéldája és mintaképe a bohémeknek. Talán nincs is ember, aki Faragó Gézától már két komoly mondatot hallott volna. És most itt, a hatodik emeleten, az antik lakásban festékes, állványos, drapériás műteremben úgy találtuk Faragó Gézát, hogy kezében ecsetcsomóval, palettával, félszemét behunyva félrehajtott fejjel nézett egy képet, amelyen már az utolsó javításokat végezte, szóval: egészen komolyan is minden tréfa nélkül dolgozott, ............................ ........ Szinte elszégyelte magát, amikor ráköszöntöttünk, mint akit valami tilos dolgon kapnak: — Most sokat dolgozom, javítgatok a képeimen. Január 22-én nyílik meg a kiállításom a Nemzeti Szalonban. És így kiderült, hogy négy éven keresztül miért nem mutatkozott Faragó Géza a képeivel a világ előtt, amelyek régebben a tárlatoknak mindig a legérdekesebb példányai voltak. — Négy éve dolgozom ezen a harminc festményen, amelyet most kiállítok. Nem apróztam el, hogy egy életszakaszomnak beveszett produkcióival egységesen jelenjek meg a közönség előtt. A modorom azt hiszem semmit sem változott. Csak tökéletesítettem, amit mindig célomul tűztem ki. Csupa figurális kompozíció az, amit kiállítok, egy-két portrét, aktot kivéve. Talán csak a pályám legelején nem ismertem fel, hogy ez a terrénum az, amely a leginkább vonz. Amikor a párisi akadémiáról hazajöttem, Alphonse Mucim, a mesterem stílusában dekoratív, nagy vásznakat készítettem. Tempera-festékel dolgoztam. Ilyen képpel nyertem meg a Harkányi-díjat is az első kiállításomon. De ettől az iránytól hamarosan elfordultam, a szolnoki és kecskeméti művésztelepeken szerzett tapasztalataim után. Úgy érzem, hogy egész életemben csak azért dolgoztam, hogy megtanuljam azt, amit most sikerült megcsinálnom. — Utolsó külföldi kiállításom 1916-ban volt Münchenben, a Brackel-Kunsthausban. Ez a kiállítás úgy anyagilag, mint erkölcsileg igen szépen sikerült. Most, hogy a kitűzött munkát elvégeztem, megint sor kerül a külföldi szereplésre. Nézegetjük a képeit. Megint az a furcsa kontraszt, ami Faragó látható egyéniségétől, társadalmi, vicces figurájától olyan megkapóan üt el. Ezek a képek a legkomolyabb és áhitatosabb ,művészet jegyében születtek. Kis vásznak. Az egyik: «Bocsásd meg a mi bűneinket. » A tengerpart. Haragoszöld szinű hullámok partján egy megtört alak térdel: Tannhauser. Jobbkézt a bűnök allegorikus figurái. És a viharos ég szürkébe olvadó fehérjéből fehér palástban, emberfölötti nagyságban, középkori festők hatalmasan szimbolikus aránytorzításával, áldást, békességet és megbocsátást osztva: Jézus. Vagy egy másik: c/1 zsűrit. Reggeli napsütésben, egy kastély parkjában trükkös urak az éjszakai mulatság mámorában néznek és bírálnak egy élő aktot. Háttérben a hajnali napsütés megkapó színeiben az egész éledő, zöld kert. És a «Pókerparti». Egy előkelő klub szobájában a zöld asztalra hajol vagy húsz ür. A fejek nem nagyobbak egy diónál, de az arcok megdöbbentően sugározzák az elegancia és az önfeledt játékszenvedély tragikus konfliktusát. Általában az őszszes képeken valami nagy elegancia ömlik el,gy csendes és előkelő művészietek finomsága. Néhány tanulmányát nagyobb vásznaihoz itt közöljük. Még harminc vászon lóg összezsúfolva a kis műteremben, középkori faragványok és szentképek között. A képeknek valami színpadias hatásuk van, a szó elismerő értelmében. Hiszen Faragó Géza nevét a színpadokról is jól ismeri a közönség. Ez a kitűnő művész tervezte a Halló Amerika!, a Három grácia, a Terezina, Mézeskalács, Pompadour, Orlov figurináit, hogy csak ezeket említsük. Hogy az előbbi mondásunkat helyesbítsük, talán nem is a képei színpadszerűek, hanem a színpadjai, voltak, mint a festmények. Lelkesen és szerényen magyaráz, a port törli. És nem nevetett már egy félóra óta. Furcsa ember ez a Faragó Géza. Nagyon komolyan veszi a mesterségét.