Ujság, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-24 / 69. szám

8 kis hotelszobában és azt mormogta maga elé. ..ha ez megtörténhetnék!... ha ez megtörténhetnék! ...“ -Megtörtént. Az első felvonás után, amikor Kainz jóslata szerint a harsogó nevetésnek ki kellett volna törnie, néma megilletődöttség. Aztán viharos taps és tizenkétszer hívták a költőt, akinek kemény arcán végigfolytak a könnyei... A nézőtéren egy hosszúhajú szőke ifjú ült, akire elhatározó hatással volt ez az élmény, ez az ifjú: Gerhart Hauptmann volt. Ez a zártkörű előadás a német színpad huszonötéves Ibsen-kultuszának volt a kiindulása és ez volt egyben Ibsen európai frontáttörése is. 1889-ben Schlenther Bécsben tartott előadást Ibsenről, amely után — mint Ibsen egy most nyilvánosságra került érdekes levelében írja — ,,nem annyira bécsi, mint inkább magyar és lengyel részről jelentkezett érdeklődés" darabjai iránt. „Pedig ezek felfogása az életről és a költészetről bizonyára távolabb áll a mi germán érzésünktől...“ Ennek az első Ibsen-sikernek a körülményei többet mondanak el Ibsen pályafutásáról, mint némely kötetes életrajzok. ♦ Abban a generációban nőttem fel, amelyikre döntő hatással voltak Ibsen művei. Itt csak egyetlen Ibsen-impressziumról emlékezem meg, amely ugyancsak Berlinhez fűződik. Néhány régebbi, élményszerű Brahm-elődás után végre módomban volt Brahm utolsó Ibsen-kultuszát végignézni a Lessingtheater karzatán. Még teljes volt a nagy gárda: Lehmann, Eysoldt, Triesch, Bassermann, Reicher és még a legnagyobb valamennyi között, a legibsenibb, a legmélyebb: Oscar Sauer is... Nagy élmények és nagy kiábrándulások. Az egyének nagysága mellett az egységek sokszor nyikorgó porossága és elavultsága. A nagy brahmi összjátékból már kihalt a tűz, az erő és előtérbe tolakodott a rutin, a mechanizmus. És kulissza, sok kulissza. És rossz kulissza. Felmerült bennem a gyanú: ez a nagy Brahm talán sohasem volt igazán, vérbelien színházi ember. Csak valami nagy, aszkétikus apostol. Aszkézis: nem színház. És a szomszéd Deutsches Theaterben már ott lázongott, feneketlen és ágált, de mindenképen nagyon élt a gárda hűtlen lázadója, a kis Max Reinhardt... És mégis: nagy felvillanások itt a poros kulisszák mögött. Nagy fragmentumok ... És hogyan állta Ibsen az idők viharát? Bizony, már ingott ő is, a forradalmi óriás. Sokszor kellett már mosolyogni a társadalom egykor forradalmi kritikáján, a hatalmas lendületű csapásokon, melyek most, mintha már az üres levegőbe sújtottak volna bele ... Mosolyogni kellett a megöregedett Don Quicholeon, de hűséges Sancho Pauzáján: a nem kevésbé öreg Brahmon is ... De ott, ahol nem tendenciáról, hanem költészetről volt szó, ott frissen és hervadatlanul ragyogott Ibsen zsenije. Nagy költő és nagy filozófus. Mély emberlátó és vérbeli emberalkotó... Nagyjában ez volt akkor az utolsó Ibsenrevízió sommás eredménye. Azóta pedig —már sokkal távolabb vagyunk tőle, hogy jogot formálhatnánk újabb ítélkezésre. Ez az a távolság éppen, amely a legigazságtalanabb. Most — meg kell várni azt a néhány évtizedet, amelynek el kell múlnia minden művész fölött, hogy — sub specie aeternitatis ~~ ítéletet lehessen fölötte tartani. ♦ Az utolsó Ibsen-ciklus nem sikerült és anyagilag teljesen letörte Brahmet. Ekkor történt, hogy az öreg mester nagyot gondolt és előadta Flers és Caillavet „Király“-át. Ez aztán még egyszer kihúzta a kátyúból, direkciója szekerét. Amit ráfizetett a szent Ibsenre, azért a léha franciáknál keresett kárpótlást. Nagy dolog volt ez akkor! Brahm -— és egy francia bohózat! Szörnyűség! Ez volt talán Brahm komoly, aszkétikus életében az első és egyben utolsó bohózat. * Ez az utolsó Ibsen-ciklus, azt hiszem, döntő hatással volt Berlinre. Eldöntötte az Ibsen-kérdést. Egyelőre. Berlin hűtlen lett felfedezettjéhez, aki két évtizedig csaknem dominálta — maga is és hatásában is — a berlini színpadot. Ibsen százéves születésnapján ugyan nagy sor küldöttet menesztett Oslóba, de Berlin egyetlen számottevő színházának sem jut eszébe ún. népi Ibsen-előadásokat rendezni. Az újságok, melyek egyébként tele vannak a jubileummal, abban tudják ennek okát, hogy ma nincs Berlinnek egyetlen igazi ensemble-színháza sem és a repertoár: a sztárrendszer függvénye. De én azt hiszem, a közönség az, amelyet nem lehet kegyeletre erőltetni. A jubiláns héten csak Berlin egy kis, külvárosi színházában játszanak Ibsent, A vadkacsát, az élethazugságok véres komédiáját. Az öreg Ekdall Ibsen maszkjában lehetne játszani, amint a végül is tenyésztett vadkacsára lövöldöz . •, Az, hogy az oslói erődben huszonegy ágyúllövés dördült el a költő tiszteletére, már nem sokat változtat ezen a szomorú szimbólumon. Az írónak csak egy ítélőszéke van: a közönség. De a poézisnek — a «Peer Gynl»-nek még most is minden évben van néhány reprize Berlinben. ÚJSÁG ________VASÁRNAP, 1928 MÁRCIUS 25 Megmozdult a vidék és a környék az »Ujság« kedvezményes fővárosi week-end akciója mellett Az első levelek, köszönetek és üdvözlések — Az ország minden részéből jelentkeznek előfizetőink és olvasóink, akik örömmel fogadják az eszmét — Meg kell teremteni Budapest és a vidék állandó kulturkapcsolatát! Alig negyvennyolc órával ezelőtt jutott nyilvánosságra az Újság legújabb akciója, a környék és a vidék kedvezményes hétvégi pesti kirándulása érdekében s már seregeitől kapjuk előfizetőink és olvasóink leveleit és levelezőlapjait, melyekből az elismerés, a háta és a köszönet őszinte megnyilvánulása áradtelénk. Tulajdonképen azt is mondhatnánk, hogy nekünk ez is elég. Tulajdonképen megnyugvással kellene elfogadnunk azt, ami eddig történt, hogy tudniillik szószólói lettünk egy jelentős és országos érdekű társadalmi és kulturális ügynek s ezzel a magunk részéről be is fejeztük azt. Ám nem tartozunk azok közé, akik fél után meg szoktak állani. Az Újság vállalja a munkát továbbra is, mi folytatni fogjuk akciónkat és minden igyekezetünk oda irányul, hogy az arra illetékesek belássák a közönség igazát s az a sok írás, mely a szerkesztőségi íróasztalon ez ügyben felhalmozódott, ne legyen üres szó, mely elvész a pusztaságban!... Mi szeretnénk minél előbb hathatósabb eszközökkel bebizonyítani, hogy valóban szükség van a főváros és a vidék szorosabb kulturális kapcsolatának megteremtésére, annak állandó kiépítésére és örökös ápolására mindnyájunk érdekében! Azokból a sorokból, melyek elsőknek futottak be az Újság szerkesztőségébe, sok szomorú igazságot, sok őszinte fájdalmat, sok igaz keserűséget lehet kiolvasni. Az uradalmi intéző, a magyar gazdaságban, aki hivatalos ügyben ugyan már járt a fővárosban, de családjának még nem tudta bemutatni Budapest nevezetességeit: a magyar sorsot, a vidékre vetődött magyar intelligencia sorsát idézi. Az apa, aki tizennégy esztendős fiának a pesti utazást ígéri évek óta a szikjeles bizonyítvány jutalmául, s még egyetlen alkalommal sem volt módjában ígéretét beváltani: a mai magyar apa, akinek nem adatott meg egyéb, mint legszűkösebben eltartani a családot!... S az álmodozó vidéki kisasszony, aki sohasem látta Varsányi Irént és Bajor Gizit a színpadon, a ma vidéki úri kisasszonya! Ő érettük emeljük fel szavunkat az illetékesekhez, ő érettük szólaltatunk meg az elkövetkező napokban mindenkit, akit vonatkozásba lehet hozni ez akcióval és legelsősorban, mint legszebb dokumentumokat itt adjuk Írásaikat melyeket bizonyára követni fog még nagyit sok hasonló. kereskedőknek valóban érdeke, hogy mindent elkövessenek az akció sikereiért. A kereskedelmi érdekeltség köréből a következő véleményt mondották az Újság akciójával kapcsolatban: — A fővárosi kereskedelemnek régi, kedves gondolata a week-end megvalósítása. Amikor az Újság tavaly ezzel a kérdéssel foglalkozott, kereskedői körökben rokonszenvvel fogadták a tervet, de jól tudjuk, hogy nem sikerült megvalósítani azért, mert a week-end és az üzleti záróra kérdését nehéz lett volna elválasztani egymástól, márpedig az üzleti záróra kérdésében nem volt egységes a kereskedelem állásfoglalása. Az az akció, amelyet most indít az Újság, kikapcsol minden olyan kérdést, amelylyel szemben a vélemények megoszolhatnak. Pusztán arról van szó, hogy amint a főváros közönsége igyekszik a környéken, vagy vidéken tölteni a week-endet, mi pestiek. igyekezzünk a vidéki közönséget week-endre a fővárosba vonzani. A kereskedelemnek igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az Újság akciója minél szélesebb keretek között megvalósuljon és hogy a vasutak hétvégi menetdíjkedvezményekkel, a szállodák olcsó árakkal, a színházak, múzeumok és látványosságok megfelelő programmal tegyék érdemessé a vidékiek számára, hogy a szombat délutánt, vasárnapot a fővárosban töltsék.« A week-endjét a fővárosban töltő vidéki lakosság alighanem benépesítené szombat délután a boltokat is és fellendítené a rossz gazdasági viszonyokkal küzdő kereskedelmet. Azt hisszük, hogyha a kereskedők azt látnák, hogy a vidékiek tényleg nagyobb számmal keresik fel a fővárost, a maguk részéről is mindent elkövetnének a mozgalom fejlesztése érdekében. Ennek sokféle módja van. Bizonyos szakmák rendezhetnének vidéki napokat szombatonkint, amikor a kirakatok a főleg a vidék számára szükséges árukkal rakhatnák tele olcsó árakat lehetne szabni a vidékieknek még más számtalan vonzó eszközzel lehetne hozzájárulni az akció sikeré-hez. Azt hisszük, hogy az Újság akciója olyan i értékes lehetőségeket rejt magában, hogy a A közönség hozzászólásai az „Ujság“ akciójához Olvastam, hogy kedvezményes vasúti utazást akarnak kiharcolni a pestkörnyékieknek a fővárosba. Még csak azt szeretném, ha megírnák a lapban azt is, hogy én főleg azért vágyom Pestre, hogy láthassam Varsányi Ivánt, meg Bajor Gizit, akikben eddig sohasem gyönyörködhettem. üdvözlettel Monor V. Piroska Nagyon hálás vagyok, hogy az Újság szóvátette ügyünket. Arra kérem a szerkesztőséget, szíveskedjenek keresztülvinni az eszmét. Odafenn Pesten valóban nem sejtik, milyen sokat jelentene nekünk szegény vidékieknek, ha lehetővé tennék az olcsó pesti utazást. Legnagyobb részünknél csak a drága vasúti jegy az akadály, továbbá attól félünk, hogy Pesten módfelett igénybe veszik az erszényünket, ha látják, hogy vidékiek vagyunk. Ezért volna szükség a vasúti jegykedvezményen felül még valami külön segítségre. A fontos mindenesetre az, hogy a jegykedvezményt megkapjuk a hétvégi pesti kirándulásra, a többi majd aztán következik, őszinte köszönettel számolak nevében Szeged. Kelen Jenő, magántisztviselő. Ezer hála és köszönet a tisztelt szerkesztőségnek, hogy gondolt ránk, vidékiekre is. Isten adja, hogy minél nagyobb sikere legyen akciójuknak. A magam részéről kijelentem, hogy mihelyst a kedvezményt megkapjuk és végre meglátogathatom imádott, szép Budapestünket, első utam az Ujs ághoz fog vezetni, hogy megköszönhessem ideális támogatásukat. Kérem, ne hagyják elaludni az ügyet, nem is hiszik, hogy milyen boldoggá tesznek soksok ezer embertt Igaz tisztelettel, régi előfizetőjük: Kisújszállás özv. Klein Béléné Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek cikkükhöz, melyben nagyon helyesen, propagandát indítanak a vidék hétvégi pesti kedvezményes kirándulásainak ügyében. 1. Mindenkinek más és más célja van, ha már a fővárosban tölthet 1—2 napot. Nem lehetne-e valamilyen formában megoldani, hogy a fővárosba felránduló „vidéke látogató a lehető legolcsóbb és legegyszerűbb módon megkapja azt, ami legfőbb célja a fővárosban. Én például a magam részéről igen nagy súlyt helyeznék — természetesen, ha megkapjuk a módot a kedvezményes utazásra — a koncertek, hangversenyek, színházak, felolvasások látogatására. Mások a technikai dolgok iránt érdeklődnek. Van, akit a múzeum érdekel, sokan kirándulni szeretnének a pestkörnyéki hegyekbe stb., stb. Erről jut eszembe, hogy nem volna-e lehetséges, ha a főváros Idegenforgalmi Hivatala felállítana egy központot, mely bennünket útbaigazítana és kezünkre járna — esetleg szerény díjazás mellett —, hogy időnket valóban jól, okosan és hasznosan tölthessük a fővárosban! 2. Amennyiben a MÁV a kedvezményes utazást kiterjeszti a hétvégi utazásra (szombatvasárnap) nem volna-e lehetséges, hogy az ünnepnapokra is megkapjuk a kedvezményes vasúti jegyet? 3. Nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy a kedvezményt csak társas utazásokra adják-e meg (csoportoknak), vagy mindenkinek, aki szombat-vasárnapját legalább minden hónapban egyszer Pesten szeretné eltölteni? Szíveskedjenek erre vonatkozóan is eljárni érdekünkben. Igaz hálával köszöntöm az ujságot, mely ismét bebizonyította, hogy mindent közönsége érdekében cselekszik. Őszinte tisztelőjük Debrecen M. Ágost is//(... igazgató-tanító Imre fiam tizennégyesztendeis s még nemálla Pestet, a parlamentet, a Gellérthegyet, a királyi várat, a szobrokét, múzeumokat stb., stb. Évek óta ígérem neki, hogyha tiszta jeles bizonyítványt hoz haza,elviszem Budapestre. E nyagi viszonyaim azonban mindez ideig nem engedték meg ezt a luxust. Az Újságtól remélem, hogy Imre fiamat felvihetiem 10 napra a fővárosba. Csak azt szeretném tudni, lehetséges volna-e, hogy szombat délelőttjét és hétfő délelőttjét elengedjék az iskolában a komoly cél érdekében. Elvégre a gyerek Pesttel is csak tanulna, látna, ismerkedne, tapasztalna, főleg kulturális téren. Így alapjában többet nyer, ha elengedik egy-két délelőttjét az iskolában, mintha nem kapna szabadságot. Kitűnő tisztelettel Székesfehérvár Egy kereskedő Legyen szabad megjegyeznem, hogy jómagam már több ízben voltam hivatalos ügyben Budapesten, családomnak azonban még nem tudtam a főváros nevezetességeit megmutatni. Amennyiben a kedvezményes fővárosi weekend megvalósul, az elsők között akarunk lenni, akik abban részesülnek. Reméljük, rólunk sem feledkeznek meg, akik három órányira vagyunk a vasútállomáson Üdvözlettel Hidvég, u. p. Poroszló Gyapay István urad, intéző Kedves Szerkesztő ur! Én csak arra kérem, hogy ha engedélyezik az olcsó pesti utazást és szüleimmel én is felmehetek, adjanak nekem belépőjegyet az Újság cirkuszelőadására, meg a filmmatinéra. Köszönettel egy előfizető fia DorogBüchler László III. o. t. előfizető fia. Hol a vasárnapi munkaszünet? A levelek tömegéből ki kell ragadnunk egyet. Szigetvárról kaptuk és külön érdekessége, hogy a week-end lehetővé tételére avasárnapi munkaszünetet reklamálja. De hadd beszéljen a levél: Tekintés Szerkesztőség! A vidék week-end-akciójukra legyen szabad pár szóval reflektálnom. Mint magántisztviselő, a többi társammal együtt abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy nemcsak hétköznap, tehát szombaton is robotolunk kora reggeltől késő estig, hanem a munkaadóink megkívánják, hogy vasárnap is reggel 8-tól 12 óráig egy félórát se mulaszthassunk, mert akkor a világ összedő. Ugyebár, ilyen körülmények között azzal az egy délutánnal nem lehet week-endezni. Jóformán az egész világon behozták a teljes vasárnapi munkaszünetet, még Jugoszláviában is, ahol a legkisebb faluban a kereskedőknek zárva kell tartaniuk az üzletüket, csak nálunk nem. De tessék a kereskedőkhöz körkérdést intézni, a 90 százaléka szívesen fogadná a teljes vasárnapi munkaszünetet, mert az a kis forgalom nem éri meg a nyitvatartást és ha a közönség nem intézheti el a dolgát vasárnap, majd elintézi szombaton vagy hétfőn. Hol késik az intézkedés, hogy a magánés kereskedelmi alkalmazottak, kik a hét közben úgyis eléggé kidolgozzák magukat, legalább egy teljes pihenőnaphoz juthassanak, hogy friss szellemmel fogjanak a jövő heti munkához? Még a szombat délutáni week-endet is meg lehetne úgy oldani, hogy se a munkaadók, se a kereskedők kárt ne szenvedjenek. A hivatalok és gyárak munkaideje ez egy napon tartson reggel 8-tól vagy akár 7-től egyfolytában délután 2—2 óráig. Munkaidőveszteség legfeljebb egy óra, melyet hétközben bőven behozhatnak. Az üzletek is ugyanekkor zárhatnának. Azt pedig, hogy az esetleges hétvégi bevásárlásokat mégis eszközölni tudják, engedélyezzék, hogy minden városban és községben az üzletek egyharmada felváltva szombaton rendes hétköznapi zárórát tarthasson, így elérhető az, hogy a közönség zavartalanul elvégezheti a még szükséges bevásárlását, az alkalmazottak kétharmada felváltva szombat délutántól week-endezhet, a kereskedők pedig amit két szombaton elmulasztottak, a harmadikon behozzák. Kára ebből senkinek sem lenne, csak az alkalmazottak jutnának emberségesebb helyzetbe. Hogyan is lehetne nálunk ilyesmit remélni? Érjük be egyelőre a teljes vasárnapi munkaszünettel, hisz ez is oly keservesen tud megszületni és melyet, ha az Újság — mint már eddig is oly sokat— keresztül tudna verekedni, nagy, nagy hálára kötelezne vele a magánalkalmazottak elég nagy csoportját, kik ezideig a heti robotjukat csak egy rövid délutánon tudták kipihenni. Tisztelettel Egy régi olvasójuk. Román jelentés a berekböszörményi gyilkosságról Bukarest, március 24. (Orient Rádió.) A román-magyar határon történt állítólagos incidens ügyeiben a hatóságok a következő tényállást közlik: Március 11-én a román határőrök egy 11 főnyi osztaggal lesbe álltak a határ egyik pontján, ahol sűrűn kelnek át titokban a határon. Délután két órakor öt magyar lépte itt át csoportosan a határt. Amikor román területre jutottak, az őrszemek megállásra szólították fel őket, de a magyarok futásnak eredtek. Az utolsó felhívás után az őrszemek rájuk lőttek. Egyikük — még román területin —, sebesülten összeesett; az illető később a kórházban belehalt sebébe. Lehetséges, hogy a menekültek közül is egyik-másik megsebesült.