Ujság, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-24 / 46. szám

VASÁRNAP, 1929 FEBRUÁR 24 ÚJSÁG ------------0­0T- -1 MÁRTÍR gyermekek írta NÉMETH PÉTER dr. kir. törvényszéki tanácselnök, a fiatalkorúak bíróságának vezetője Ha indokolt megdöbbenés és aggodalom lesz úrrá a lelkek felett, amikor hangos re­volverdörrenéssel befejezett gyermektragé­diákról veszünk tudomást, nem kevésbé fáj­dalmas érzés kell, hogy eltöltse a szíveket, ha befejezetten hosszú ideig tartó gyermektragé­­diák nyomorúságába és szenvedéseibe pillant­hatunk. A fiatalkorúak bíróságának nap-nap után van alkalma látni ezeket a néma, kínos szen­vedéseket, határtalan nyomort, tompa kétség­­beesést és vigasztalhatatlan bánatot. Bármek­kora legyen a teljes megértés, az együttérzés, odaadó segítőkészség, bizony gyakran le kell hanyatlania az erős karnak, mely értük har­col, segítséget, orvoslást követelve és át kell engednie szerepét a gyengébb résztvevő sza­vaknak, amelyek csak pillanatnyi meleget lehelnek a sanyargatottak felé. Alig néhány hete olvashattuk a 14 éves család fentartó küzdelmes életét, aki egy kis odúban, a ferencvárosi pálya­udvar mögött lakik, egyéves kistestvérével. Szűkös keresetéből tart fenn magát és a kis húgát, akit egy asszony gondoz és táplál bur­gonyával. A jó asszony bizony nem adhat mást, mint krumplit, de zsírt is ad hozzá, ha a családfentartó többet keres. Anyjuk súlyos betegen fekszik egy kórházban, apjuk el­hagyta őket, holtartózkodása ismeretlen. Négy órakor reggel kel fel egy másik 10 éves gyermek. Sietni kell újságot kihordani! Az apa beteg és a kis testvérek éheznek, fáznak. Nyolc óra­kor már bent kellene lenni az iskolában, de bizony gyakran elkésik. Elalszik az iskolában a kilencéves ke­nyérkereső, mert késő estig az ágyrajárókat szolgálja ki. Vézna 14 éves leány, szövőgyárba járt, ő tartotta fenn a családot. Apja tü­dővészben meghalt, anyja nyomorék. Hat kis gyermekre kell neki dolgozni, illetve kellene, de nem bir mert már ő is beteg, fekszik, megtámadta a gyilkos kór. A Vaskapu­ utcában egy kis odúban egy másik ilyen fia­tal családfentartó fekszik be­tegen, körülötte négy kis ellátatlan gyermek, öreg 80 éves ember egyedüli támasza a 11 éves fiú. Pálinkás kenyeret eszik ebédre. Az iskolát elmulasztja, kerüli, csavarog, zül­lés veszélyének van kitéve. Hova tegyük? In­tézetbe? De mi lesz a szegény öreggel? A szülőket, akiknek iskolaköteles gyerme­kei az iskolát elmulasztják, a hatóságok pénz­büntetéssel büntetik. De inkább megfizetik a büntetést, vagy törlésért könyörögnek, csak­hogy a gyermek munkába járhasson. Ahol beteg munkaképtelen a szülő, ott örülnek, ha a gyermek keres. Az élelem sokba kerül, a lakás kétségbeejtően drága. 20 pengő heti keresetből 7—8 pengő­s lakásra* megy. A la­kás persze legtöbbnyire botrányosan egész­ségtelen, szűk lyuk, ahol ha egyszer egy hé­ten befütenek, a falakról csurog a víz. Egy ilyen lyukért havonta 37 pengőt fizet egy szegény, beteg, takarítással és mosással fog­lalkozó asszony. Lehet-e csodálkozni, hogy ilyen körülmé­nyek között az emberek eldurvulnak és az ilyen szülők gyermekeikkel rosszul bánnak, nem gondozzák őket. Sok anya, mostoha épp­úgy, mint édesanya, gyermekének ak­a ad enni, őt félszerben hálatja, egészségére nem ad sem­mit, ha beteg, nem­ viszi orvoshoz. Sajnos, olyan esetek is előfordulnak, hogy a szülők gyermekeiket kegyetlenül verik, kínozzák. Ha a bántalmazás csekélyebb és először for­dul elő, barátságos, de komoly felvilágosítás, illetve figyelmeztetés egy vasárnap délben a fiatalkorúak bíróságánál, amikor nem mu­laszt munkát az apa vagy anya, már több szülőt észretérített, amiről azután a bírósági kiküldöttek többszöri utólagos látogatásuk útján meggyőződhettek. Ha azonban a szülők súlyosabb vagy gyakoribb bántalmazása szisz­­tematikussá válik, a fiatalkorúak bírósága a gyermeket azonnal elveszi a szülőktől és őket érzékeny, hosszabb tartalmú fogházbün­tetéssel sújtja. A tanoncotthonok hiánya, illetőleg a meglevők csekély száma, másrészt az a körül­mény, hogy kevés mester fogad teljes ellá­tásra tanoncot, arra kényszeríti a tanonckor­ban levő fiatalkorúakat, hogy az ipari kikép­zésről lemondva, mint alkalmi munkások keressék kenyerüket. Az ilyen ifjúi munka rendkívül népszerű és kedvelt a kevésbé lelki­ismeretes munkaadók részéről, mert olcsó Különösen egyes téglagyárak alkalmaznak készséggel ilyen ifjúmunkásokat, akik koruk­nak meg nem felelő, körülbelül 9—10 órai nehéz munkát végeznek. Az ilyen jóformán gyermekmunkások­ száma igen nagy. Van egy gyár, amelynek 1500 munkása­­ közül majd­nem mind fiatalkorú. Érdekes, hogy buda­pesti vagy újpesti fiatalkorút nem szívesen vesznek fel, mert azok iskolakötelesek és ez irányban szigorúan ellenőriztetnek. A vasút­tal bejáró ürömi, solymári, pilisvörösvári sváb fiatalkorúak „alkalmasabbak". Egyes zugmunkahelyeken (dobozgyárak, diótörők) rettentően kihasználják a fiatalkorúak munka­erejét, amelyhez az egészségtelen helyiségek­ben való tartózkodás is hozzájárul.­ Akik a fent említett munkahelyre nem jut­hatnak be, azok mint utcai árusok a pálya­udvar és vásárcsarnokok körüli alkalmi hor­dárok igyekeznek kenyeret keresni. Ha ilyen munka sem adódik, koldulni megy a fiatalkorú, vagy lopni A leánygyer- 100 pengőt takaríthat meg, ha var­rógépet nálam vásárol! LENGYEL gépáruház Jókai- s k­erékpárok, f­ramo­­utca­­ IV ionok, lemezek énekek, akik alkalmi munkához alig juthat­nak, még rosszabb helyzetben vannak. A nyo­mor irgalmatlanul a prostitúció karjaiba hajtja őket. A legszomorubb az, hogy ezek a gyerme­kek kora ifjúságukban, a nehéz munkát meg­kezdve, a rossz táplálkozás folytán egészsé­gileg tönk­retévő f­érfikorukban, anélkül, hogy valami mesterséget tanultak volna, örök éle­tükre szegény, nyomorult páriák áradnak. Az ipartörvény igen szigorú rendelkezése­ket ta­r­talmaz a tanoncügyet illetőleg, amelyet legalább is Budapesten a szigorú ellenőrzés folytán be is tartanak. A fiatalkorúak bíró­sága nagyon ügyel arra, hogy legal­áb is azok a fiatalkorúak, akik hozzá kerülnek — és evek amint, sajnos, még mindeg kevesen tud­­­ják, nemcsak a bűnözők és züllöttek, de a züllés veszélyének kitettek is — ipari kikép­zésben részesüljenek. A fontos most már az, hogy a tanoncok megfelelő helyre kerüljenek, nehogy munkakörüket változtatva, drága ide­jüket pazarolják. Tekintettel arra, hogy a munkakört saját hibájukon kívül változtató tanoncok száma igen nagy (37%) kötelező pályaválasztási irodát kellene felállítani, ahol nemcsak a jelölt bahamai, de az elhelye­zési lehetőségek is figyelembe vétetnének. Ha helyes Paulsen Frigyesnek, a nagy etikusnak és pedagógusnak ama mondása, hogy a fiatalságot nem választhatjuk el attól a földtől, amelyen született, a fővárosi gyer­meket helytelen a mezőgazdaságban vagy ál­talában vidéken, falun nevelni, kitaníttatn. Ezeknek a nagy ipar fog kenyeret adni, ezeket itt kell kiképezni. Sokan a családi nevelést a legjobbnak v­á­ rciifin­Rí a rég nélkülöző­tt, várva­­várt, példátlanul népszerű NAGY-KELEMEN lényegesen kibővített, teljesen átdolgozott ű| ás ra?|e s S-!K KIADÁSA a anámat ás magyar nyelv MAGYAR-NÉMET NÉMET-MAGYAR NAGYSZÓTÁR Kelamen vezetése a!nll a legkiválóbb tudó­sok közreműködésével, 3 évig készült a hatalmas és mai életünk egész terü­letét felölelő szókincs fel­dolgozása és a gyakorlati szükséghez való alkal­mazása. A két kötet f|f| díszes és tartós ry­­élbörkölésben 'n w | Kapható 5 P havi részletfizetésre is! Szíveskedjék ezt a szelvényt levágni és levelezőlapra ragasztva beküldeni: Magyar Könyvterjesztő Vállalatit! TJ. Budapest, VII., Erzsébet köréi 7. III. Megrendelem havi 6 pengős részletfizetésre, 88 pengős árban Kelemen Béla: Né­met-Magyar és Magyar Német kéziszótárát, két kötetb­en, félbeik­e­lésben. Egy részlet elmulasztása a részletfizetési kedvezményt megszünteti. Olvasható alak­ja ..................................... Poat­e dm ......—­ ........ .....­ 31

Next