Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-02 / 51. szám

SZOMBAT, 1929 MÁ­RCIUS 2 ÚJSÁG Péccsel sikerült helyreállítani ■a vasúti forgalmat Kassára nem lehet utazni — Egész sereg vonalon még mindig szünetel a forgalom — Izgalom két napon át a keleti pályaudvaron Aki a keleti pályaudvarra kiment csütör­tökön és pénteken, az furcsa látványnak lehe­tett tanúja. Az előcsarnokban, a várótermek­ben és a perronokon ideges, izgatott urak sza­ladgáltak fel és alá és minden vasutast meg­fogtak, érdeklődve, kérdezősködve, mi lesz, mikor indítják meg végre a forgalmat, lehet-e számítani arra, hogy elutazhatnak vagy sem. A Balkánról ezekben a napokban rengeteg ember akart elmenni Lipcsébe a nemzetközi vásárra és a balkáni kereskedők javarésze Budapesten rekedt azért, mert Hegyeshalom és Bécs között a vasútvonalat befújta a hó és több mint két napra megakadályozta a köz­lekedést. Az amúgy is agyonhajszolt vasuta­sok nem is győztek válaszolni a kérdezőskö­­désre és érdeklődésre, amivel az ideges külföl­diek ostromolták őket A külföldiek főként am­iatt panaszkodtak, hogy csak­ alig néhány perccel a vonat in­dítása előtt értesülnek arról, hogy még­sem szabad a pálya és nem mehetnek. A hetek óta való forgalmi zavaroktól elgyö­tört vasúti tisztviselők készséggel állottak ren­delkezésére az érdeklődő utasoknak, de két napon keresztül mást sem tudtak mondani, minthogy még mindig nincsen semmi remény. Ma egész nap csengett a telefon az állomás­főnökségen és a legtöbben azt tudakolták, hogy a Nürnbergből hazautazó operaházi ta­gok megérkeznek-e ma vagy sem. Az állomásfőnök ezt a stereotip választ adta a kérdésükre: ■— Sajnos, még nem tudjuk ... méltóztas­­sék érdeklődni későn délután. Ekkor még csak azt tudták, hogy a reggel 7 óra 20 perckor Budapestről elindult bécsi gyorsvonat még mindig Hegyeshalmon vesz­tegel. És még azzal a rossz hírrel is szolgálhattak a vasutasok az érdeklődőknek, hogy Kassára nem lehet utazni és Kassáról nem érkeznek meg vonatok, mert Miskolc és Kassa között teljesen hasznavehetetlen a pálya. És délután befutott az az értesülés a keleti pályaudvarra, hogy Celldömölknél is súlyos a helyzet Este hat óra lehetett, amikor a keleti pá­lyaudvar állomásfőnökségén megszólalt a te­lefon: — Halló! Itt Hegyeshalom! Szabad a pálya! Lehet már utazni Bécsbe! .A vonatok ezentúl közlekednek! A vasúti tisztviselők boldogan néztek körül és ezentúl már minden érdeklődőnek már a friss, jó újsággal szolgálhattak. Lehet már Bécsbe utazni, tessék parancsolni! És ezután már mozgolódtak a külföldiek, mindenki jegyet váltott, helykártyákért ostro­molták az állomásfőnökséget. A két nap óta itt veszteglő bal­káini kereskedők végre elutaz­hattak Lipcsébe, az oper­istákra várakozó hoz­zátartozók boldogan hallották, hogy az ope­raiak, ha nem is menetrendszerű pontossággal 21 óra 40 perckor, de kétórás késéssel mégis megjönnek és a reggel 7 óra 20 perckor Bu­dapestről elindított bécsi gyorsvonat 18 óra 3 perckor elhagyta Hegyeshalmot és beérke­zett Bécsbe. Ezután már sorra érkeztek a jelentések ar­ról, hogy a Bécsből elindított délutáni gyors­vonat akadálytalanul megérkezett Hegyes­halomra és a budapesti keleti pályaudvar is indíthatja a vonatokat, minden rendben van... A celldömölki vonat, amelynek 11 óra 30 perckor kellett volna megérkezni, csekély tízórás késéssel 21 óra 13 perckor érkezett meg, a belgrádi gyors is késett valamit, ötven percet, Kassára pedig egyáltalában nem lehet utazni. Talán majd szombatom. a bécsi vonal osztrák vonalrészén fennálló for­galmi akadályt ma 18 órakor elhárították s a személyforgalmat Budapest—Bécs közt is­mét felvették. Budapestről a 16 óra 25 perc­­kor indított 6. sz. bécsi gyorsvonat már átmegy Bécsbe és indították Budapestről 23 óra 30 perckor a 10. sz. gyorsvonatot, valamint hol­naptól kezdve a 9 óra 25 perckor induló 802. sz. vonat kivételével előreláthatóan minden vonatot. Bécsből ma indították körülbelül egy­órás késéssel a menetrend szerint Budapestre 21 óra 40 perckor érkező 1. sz. vonatot, vala­mint közlekedik az éjszaka folyamán már a 9. sz. gyorsvonat is. A győr—celldömölki vonalon a Mezőlak— Vinár közti akadály miatt a személyforgalmat átszállással tartják fenn Miskolc—Hidasné­meti és Miskolc—Szerencs között a hó­akadályok miatt az összes forgalom szüne­tel. A forgalmat csak Budapest—Miskolc kö­zött tartják fenn, Szerencs—Sátoraljaújhely között pedig helyi vonatok közlekednek. A délben kiadott közleményben felsorolt vonalakon kívül szünetel még a forgalom a nyíregyháza— szerencsi, nyíregyháza —vásárosnaményi, a nyíregyháza—tiszalöki és a kisvárda— nyírbáktai vonalakon. Az akadályok elhárítása folyamatban van, de a szélvihar egyelőre csak a dunántúli vo­nalakon enyhült, a keleti vonalakon ellenben változatlanul még tart A MÁV igazgatóságá­hoz érkezett jelentés szerint a Hidasnémeti — Kassa, valamint Sátoraljaújhely—Kassa kö­zötti cseh vonalon is szünetel a forgalom s igy az elcsatolt cseh területekre Kassán és Sátoraljaújhelyen át utazni nem lehet. Nincs akadály a Déli­­vasúton A Duna—Száva—Adria Vasút igazgatósága közli, hogy a mai 226. számú vonattal a Szé­kesfehérvár—komáromi vonalon az összfor­galmat újból felvették. Ugyancsak felvették az összforgalmat a sopron—bécsújhelyi vo­nalon is. Ennek következtében Sopronból úgy Ausztria felé, mint Ausztria felől az össz­forgalom szintén megin­dult. Eszerint a Duna— Száva—Adria Vasút vonalain semmiféle for­galmi akadály nincs és a vonatok rendesen közlekednek. Az olmützi kerületben szünetel a forgalom Prága, március 1. (Cseh Távirati Iroda.) Az olmützi vasútigazgatóság kerületében a közlekedési helyzet, amely már eddig is ka­tasztrofálissá vált, ma érte el tetőpontját. Prága és Oderberg között ma az egész for­galmat be kellett szüntetni. Az egyes állomá­sokon körülbelül 150 vonat vesztegel, ame­lyek nagyrészt szenet szállítanak. A Német­országból és Lengyelországból irányított át­menő tehervonatokat negyvennyolc óra tar­tamára a cseh vasutak nem veszik át. Prága és Pilsen között hólavinák zárják el a vasutat és akadályozzák a forgalmat. Néhány észak csehországi szénbányában a széntermelést be kellett szüntetni, mert a szén­készletek na­gyon felhalmozódtak. Hivatalos jelentés a MÁV lepráiméról Az Államvasutak igazgatósága a déli órák­ban ezt közölte: A győr—celldömölki vonalon a forgalom Mezőlak és Celldömölk között fennálló hóakadály miatt szünetel. Ugyancsak szünetel a mezőnyék—ládháza—mező­­csatlit, a sajóecseg—tornar­ádaskai, a pápa—bánhidai, a pápa—csornai—­hegyes­­halom—porpáci, hegyeshalom —oroszvári, a zalabér—sárvári—visi, a celldömölk— zalaegerszegi, az ukk—tapolcai, a türje— balatonszentgyörgyi vonalon. Ezenkívül több helyiérdekű vonalon a for­galmat csak kis vagy nagyobb korlátozással lehet fentartani és pedig úgy a Dunántúlon, mint a debreceni és a miskolci üzlet­vezetőség területén. A MÁV vonalain fennáló akadályok elhárításén teljes erővel dolgoznak. Az esti jelentés így hangzik: A budapesti Jégheggyel ütközött össze és elsüllyedt a Fekete-tengeren egy gőzös Tele van veszedelmes jégheggyel a Boszporusz környéke Bukarest, március 1. Konstanzából jelen­tik, hogy a Fekete-tengeren úszó jéghegyek veszélyeztetik a hajózást. A Listos nevű görög gőzös Movila közelében éjjel összeütközött egy jégheggyel és sülyedni kezdett. A hajó vész­­jeleire a konstanzi kikötőig­ segítségre indult a King Lear nevű spanyol mentőhajó és az Amarilis nevű vontatóigőzös. A King Lear azon­ban zátonyra futott, ahonnan sikerült ugyan saját erejéből kiszabadulnia, de nem tudott a Listosnak segítséget nyújtani, hanem vissza­tért Konstanzába. A Listost elveszettnek tekintik , személyzetét Konstanzába vitték. A konstanzai kikötőbe érkezett Dacia gő­zös utasai elmondották, hogy a Boszporuszból való kifutás után az égisz után sok veszedel­mes úszó jéghegyet láttak. Friedrich István röpírata a kormányrendszer ellen toborozza a társadalmat Feltűnően éles hangon fordult a választóközönséghez és kíméletlen bátorsággal mutatott rá a kormány mulasztásaira. Százezer példányban jelent meg az első röpirat Friedrich István volt miniszterelnök Ke­resztény Ellenzék címen röpiratot adott ki százezer példányban, melyet egy hozzáfűzött felhívás kíséretében küldött el a választók leg­szélesebb rétegeinek. A felhívás szerint bizo­nyára igen sokan fogják a röpirathoz mellé­kelt levelezőlapot kitöltve Friedrich István politikai irodája címére (Veres Pálné­ utca 3. II.) elküldeni, mert a mai politikai és gazda­sági viszonyok között valóban nem maradhat hatástalanul, ha akad politikus, aki olyan bá­tor hangon mer kritikát mondani a kormány politikai és pénzügyi gazdálkodásáról, mint ahogyan azt ebben a röpiratban Friedrich Ist­ván tette. A röpirat előszavában elmondja Friedrich István, hogy azokat a független hazafias polgárokat keresi, akik a mai kormányrendszerrel nincsenek megelégedve és vele szemben ellenzéki álláspontra helyezkednek. Az ország dolgozó társadalma — mondja az előszó — nem sülyedhet a vélemény­telen­ség és politikai álláspontnélküliség letargiájába. Nem állhatunk örökké haptákban. Nem me­­chanizálódhatunk tovább agy sejteinknek és nem uniformizálódhatunk, végtelenségig a farkcsóválásban. Fel kell ocsúdnunk a csoda­várásból. Élni kell politikai jogunkkal. Kertelés nélkül bírálni fogjuk a kilenc év óta kormányzó konszolidációs rendszert. Annyi tányérnyaló, hízelgő, tömjénező, mézesmázos, cimbórságos, szemforgató politi­kai barázdabillegető között a nyílt, független kritika csak messzevilágító fáklya lehet a trianoni éjszakában. Ne csak a rendszer ró­zsaszínű önreklámja világítson, ne terjedjen zavartalanul a kormány tétlenségének miszti­kus köde, hanem hasson mindezekbe bele az éber kritika reflektorfénye is. Lássa meg a dolgozó társadalom, hogy itt programmnél­­küli pepecselés folyik, hogy a kormány még mai napig sem volt képes gazdaságpolitikai programmot adni. Ismerje meg a gazda azokat az okokat, amelyek miatt terményeit értékesíteni nem tudja, hadd lássa a polgár­ság és munkásság, hogy a konszolidációs pa­radicsom kiválasztottjainak milyen jó dolguk van. Egynek három-négy „munkaalkalom" is jut. A moccanni nem merő közigazgatási alanyból, a névtelen adófizetőből és a politi­kai Fekete Péterből szeretnék egy, a keresz­tény erkölcs és hazaszeretet alapján álló fér­fiút nevelni. A politikai helyzet Az előszó után a mai politikai helyzet ké­pét rajzolja meg a röpirat: „ Teljes csend van a maradék országb­” Trpfhlten István ön-és kormányoz kilencedik A különféle „akciók" Ezután ,A rendszer bűnei cím­ű fejezetben sorolja fel Friedrich István röpirata mindazo­kat a tényeket, amelyeket a kormány eddigi tevékenységéből súlyosan elitél: —­ Főbűne a rendszernek, hogy aláírta a békeszerződést. Ha ezt nem tette volna, Ma­­­gyarország ügye európai kérdésként napiren­den és revízióra éretten maradt volna meg. Bűn volt az inflációt a végletekig folytatni. Bűn volt a m­ammutbürokráciát kiépíteni és a kom­szolh­áció kegyeltjeinek állás-, po­zíció- és jövedelem­haalmozást megszer­vezni, amikor a B-tistások szomorú hadai rázúdultak a társadalomra. — Lün volt gazdaságpolitikai programul nélkül ráülni az országra. Ilcin volt a magán­­gazdaságból kipréselt pénzekből egy ilyen tü­neményes álllamapparátust felépíteni. Lehe­tetlenné tették a belső tőkeképződést és ehe­lyett a bölcs konszolidáció látott hozzá a tőke­képzéshez. Harminc­hatszázal­él­­os késedelmi kamatbírságokkal behajtotta a feleslegeket és ezeket az angolkóros tőkéket bocsátotta ren­delkezésére a különféle «akciók»-nak. Hat­százezer adóvégrehajtás volt 1928-ban Buda­pesten. Eszerint minden adófizetőt négyszer hajtottak végre Az így behajtott adókból «táplálták» a magángazdaságot. ,, Bűn volt olyan kereskedelmi szerz"dé­­r­eket kötni, amelyek nem tették lehetővé a magyar agrárproduktumok értékesítését. A di­lettáns őrnagy erü­ködésnek köszönhetjük, hogy ma Pozsonyban és Kassán amerikai bú­zából készült kenyeret esznek testvéreink. éve. Az ellenzéket kiirtották a választásokból. A titkos választójogot a rendszer ismét el­vette, mert nem fér össze a magyar ember karakterével. Szavazzon a derék adóalany szépen, nyíltan, a szolgabiró úr, a jegyző úr és az összes hatalmasok szíve előtt szemtől­ szembe. A városokban titkosan szavazhat­nak. A vidék éretlen, a város érett. Ha a városi ember vidékre költözködik, éretlen lesz, ha a vidéki a városba kerül, megérik. Mindenki megundorodott a közigazgatási hókusz-pókuszoktól. Az ellenzéki jelölteket kiközigazgatták a politikai berkekből. — Intelligenciánk túlnyomó részben a konszolidáció napos oldalán hemzseg. Cim­­bórságban szenved és fiai részére dijnoki ál­lás után lohol. A mi intelligenciánk beledugja buhánatos fejét Bethlen István konszolidációs ho­mokjába és sem nem lát, sem nem hall. Minden, amit a hatalmon levő mond, helyes,­­ igaz és bölcs. A bátor kritika az ő szemében destrukció. A keresztény nemzeti alapot ő csak kormánypárti farkcsóválás alakjában tudja elképzelni. A jó hazafi ma árvalány­­hajas Kossuth-kalapot tesz a fejére és odaáll az Isten kegyelméből való vezér mögé és megy az Ígéret földje felé. Már kilenc éve megyünk felé. — Lehet ott az ember fűzfairredenta, nagy­­pi­ájú, de kevésdohányú kuruc, negyvennyol­cas legitimista, jogfolytonosság alapján álló szabadkirályválasztó vagy revizionista, a Bethlen-féle időelmélet alapján. — A parlament törvénygyártó automata lett. Mashmut bürokrácia dirigál. A kormány csoszog a bürokrácia után és ad­minisztrálja trianoni nyomorúságunkat. Ezt­ nevezik újjáépítésnek. Terjesztették, hogy Mussolini és Chamberlain Bethlen nélkül meg sem mozdulnak európai kérdésekben. Bethlen rejtélyes mosolya mögött misztikus célkitűzé­seket sejtettek. A nagy pártot beközigazgatták, de a beígért sikerek kortesmaszlagoknak bizo­nyultak. A rendszer hirdeti magáról, hogy halad, de a vak is látja, hogy visszafelé sod­ródik. — Régi patrícius polgárságunk és főnemes­ségünk helyét egy új „konszolidációs arisz­tokrácia" foglalta el. Három-négy jó zsíros állást, pozíciót, szövetkezeti elnökséget vágnak a kiválasztott fejéhez. Hamar megvan a havi négy-ötezerpengős létminimum és kész az új arisztokrata. Autó is akad. A teljes nyugdíjjal nyugalomba vonuló miniszter kap képviselői fizetése fölé egy gyufaszövetkezeti elnökséget, hogy élvez­hesse a konszolidáció áldásait. Ha nincs éppen ilyen szövetkezet, hát csinálnak egyet. Ez a többtermelés, — össze kell fognunk független, saját lá­bunkon megállni tudó polgároknak és munká­soknak, hogy a keresztény erkölcs, közéleti tisztaság és önzetlen hazaszeretet alapjait meg­szervezhessük a szabadságjogokért, gazdasági érdekeinket szolgáló külpolitikáért, magángaz­daságunkat életre keltő gazdaságpolitikai kor­­m­ányzatért harcolók táborát. Nézzünk körül, vagyunk-e déhányan? Vannak-e még független választópolgárok, akik meg merik mondani, hogy ez így tovább nem mehet? Minden misz­­tikus külpolitikai görögtüzes maszlag nélkül olyan reálpolitikát kell inaugurálni, amely nemzetgazdaságunk érdekeit szolgálja. Agrár­termékeinket értékesítenünk kell és exiszten­­cia nélküli magyar testvéreinket megélhetés­hez kell juttatni. Csak erről lehet szó. Aki másról beszél, ködbe akarja burkolni tehetet­lenségét. Többet ér ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

Next