Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
KEDD, 1929 JÚNIUS 18 ÚJSÁG Diadalmámorban fogadta Paris a francia óceánrepülőket ■■■■Ti............ 11 Ml A „Sárga Madár”6 Spanyolországból kétszeri leszállás után érkezett meg a le bourget-i repülőtérre. Magaikkal vitték Párisba a repülők a potyautast Vasárnap esetefelé Paris népe a le bourgeti repülőtérre tódult, hogy ott legyen annál a történelmi pillanatnál, amikor az első óceánrepülő francia aviatikusok megérkeznek. Az autók beláthatatlan sorra ontotta az érkezőket, de autóbuszokat is beállítottak, hogy lebonyolíthassák a forgalmat. Több tízezren érkeztek meg, asszonyok, leányok, férfiak, öregek és rengeteg apró gyerek. A nemzeti becsület örömünnepe volt ez a vasárnap és mindenki csak azt magyarázta, hogy a francia repülők milyen kitűnőek, mennyivel túltesznek minden más nemzet pilótáin. Az óriási tömeg között a rendre a köztársasági gárda lovas- és gyalogos katonái és rendőrök ügyeltek. Este nyolc órakor, amikor már valóságos embererdő terült el a repülőtér körül, fényszórókat hoztak működésbe és bár már alkonyodon, a repülőtér nappali fényárban úszott. Az óriási közönség sorában az előkelőségek is megjelentek. Nyolc órakor érkezett meg kíséretével Laurent Eynac légügyi miniszter. Óriási tapsot kapott a fehérruhás lányoknak az a csoportja, amely csodálatosan szép rózsacsokrokkal érkezett az óceánrepülők üdvözlésére. A várakozó tömegnek hangszórókkal adták tudtára a Sárga madár útjának egyes mozzanatait és úgy jelezték, hogy kilenc óra után érkezik meg Páris fölé. Az óceánrepülők santanderi jelentés szerint reggel hat óra 45 perckor indultak Comillasból. Délelőtt francia föld felé érkeztek, de nem sokáig tartott útjuk, mert le kellett szállaniuk. Benzinük újra fogyóban volt és jónak látták, hogy mielőtt az utolsó csöpp üzemanyagukat is elhasználják, kiszálljanak. A leszállásra Mimizan les Bains fürdőhelyet választották, ahonnan az egyik repülő, Assolant telefonon értesítette a legközelebbi repülőállomást, Cazaux-t, hogy küldjenek részükre üzemanyagot. A repülőtáborból azonnal autók indultak Mimizan les Bainsbe, benzinnel, de elvitték a repülőtábor parancsnokának üzenetét, hogy szívesen látná az óceánrepülőket magánál ünnepi ebéden. A Sárga Madár utasai mindössze negyven kilométerre voltak Cazauxtól és ezért autóba ültek és elmentek a repülőtáborba, ahol nagyon lelkes ünneplésben részesítették őket. Az ebéd után visszatértek Mimizanba és újra startoltak. Négy óra negyvenöt perckor emelkedtek a levegőbe és huszonöt perccel később leszállónak Cauzauxban. Ezzel viszonozták a repülőtábor parancsnokának kedvességét. A repülők elbeszélik útjukat Mimizanban az óceánrepülőket meglátogatta a Havas-iroda tudósítója, akinek Assolant az óceáni útról a következőket mondotta el: voll, azt fóbázta. — Nézi, — vigye ezt, — mondta kedvesen, s odanyújtotta a csomagot. Csak pillanatnyi ötlet volt, mert sosem vitette fiukkal a csomagjait. A fiúnak valami fellobbant a szemében. Nem viszem! — mondta. — Dehogynem, csak vigyél — erősködött kedvesen a lány, aki tréfára vette a dolgot. — Nem viszem. .— ismételte egyszerűen, de határozottan a fiú. — No, — komolyan? — (a lány meglepődött) s pajkosan odatette a fiú karjára a csomagot. Még hitt régi erejében. A fiú elmozdította karját a testétől, a csomag a földre esett. A lány elsápadt. Ebben a percben mindent érlelt. Az új nő szemében leplezetten káröröm villant. A lány könnyedén lehajolt és felvette a kis csomagot, de érezte, hogy elpirul. Szerencsére csak futó pirulás volt s nem az a mély, kínos forróság, ami olyan kellemetlen. Még mentek pár lépést. Akkor a lány gyorsan elbúcsúzott. Eszébe jutott, hogy neki még be kell menni ebbe az üzletbe. Az üzletben jelentéktelenségeket vásárolt: biztosítótűt, gombot, patentét —s húzta az időt. Rettenetesen szégyelte magát. — Mindig tudtam, hogy ostoba szegény, de hogy ilyen ízléstelen! — dühösködött a fiúra, de tisztán érezte, hogy az egésznek ő maga az oka. — Meg akarta mutatni az új lány előtt — gondolta aztán gúnyolódón és bosszankodva. Amikor kilépett az üzletből, villantásnyit körülnézett, hogy azok eltűntek-e már Hálistennek igen. Akkor ugyanabban az irányban folytatta az útját meglassított lépésekkel. A feje és a szíve kicsit nehéz lett ettől a vereséges epizódtól. Kis idő múlva úgy érezte, hogy gondolatait rendbe kell kissé szedni és egy virágüzlet kirakata előtt meg it lőtt. Valami asszociáció lehetett a virágosbolt. Vázákban nagyfejű ibolyák tömött csokrai duzzadtak, mintha lila tintába mártották volna őket a tavasz tiszteletére. • Ibolyák ..., lila ibolyák... ,valami tűnt melódia. Az ibolyák elhervadnak, gondolta cinikusan s egyszerre megérezte az idő és a szerelem biztos múlását. Továbbment Mire a harmadik keresztutcához ért, egy könnyű vállrándítással megbocsátott. Útközben a felhőzet miatt csupán három ízben láttuk az óceánt. Tulajdonképpen egyáltalán nem volt az az érzésünk, hogy az óceán felett kelünk át. Az út 27 óra hosszat tartott. Ebből 23 óra hosszat Assolant vezette a gépet, az ő lepihenésének idejére Lefevre ült kormányhoz. A repülők megemlítették, hogy gépük az amerikai start után hátsó részével csak nagy nehezen tudott a levegőbe emelkedni. Ennek oka a potyautas volt, aki a repülőgép végén helyezkedett el. Assolant ezután elbeszélte, hogy hogyan bukkant fel Schreiber Artúr a repülőgépen. — Schreiber — mondotta Assolant — hírlesen a repülő vállára tette kezét, hogy ezzel adja tudtára jelenlétét. Úgy Assolant, mint Lefevre rendkívül megdöbbentek az idegen fiú jelenlétén és mndkettőjüknek az a gondolat villant át agyán, hogy a kellemetlen és nem várt útitársat ledobják a gépről, Assolant megkérdezte Schreibertől, hogy milyen nemzetiségű. Amidőn a potyautas azt válaszolta, hogy amerikai, Assolant emlékeztette társát az amerikaiak vendégszeretetére és azt mondotta, hogy tekintettel erre a körülményre, lehetetlen lenne az amerikai állampolgárt az útban való részvételben megakadályozni. A repülőgép az egész utat mintegy kilencszáz méteres magasságban tette meg. Lefevre műszereinek segítségével mindössze készet tudta csak az irányt pontosan megállapítani. A repülés legérdekfeszítőbb része az volt, amidőn a gép két órán keresztül viharos szelekkel küzdött. A motor benzintáplálása ez alatt a vihar alatt nem volt kielégítő és a motorok sokszor csaknem teljesen leállottak. Amikor a repülők a spanyol partot megpillantották, még háromszáz liter benzinjük volt. Assolant végül a következőket mondotta: — Hogy a Sárga Mad£r nem repült egyenesen Párisba, ez arra vezethető vissza, hogy a vihar miatt kénytelenek voltunk irányt változtatni, ezenfelül pedig a potyautas személyében előre nem látható súlytöbbletet voltunk kénytelenek szállítani. Megérkezés Párisba öt óra ötven perckor újra startolt a Sárga Madár és most már egyenesen Páris felé tartott. Bár a le bourgeti repülőtérre csak kilenc óra után várták őket, jóval előbb érkeztek meg. Nyolc óra negyven perckor már feltűnt a karcsú repülőgép a fényszórókkal megvilágított égboltozaton. Az ujjongó tömeg láttára a repülők még egy hatalmas kört írtak le a levegőben, azután lefelé tartottak és simán földet értek. Harsogó, egetrázó üdvrivalgás tört ki erre a tömegből Mindenki előre akart rontani, a katonák és rendőrök csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták visszatartani a tömeget. Az előkelőségek közben a gép elé állottak. A repülőgépből előbb Assolant és Lefevre szállottak ki. Assolant holtfáradtnak látszott, Lefevre azonban nagyon friss volt. Utánuk ugrott ki a gépből Lotti és végül a potyautas, Schreiber, aki olyan virgonc volt, hogy nyomban megnyerte a párisiak rokonszenvét Amint földre ért, sapkáját magasan a levegőbe dobta, kezeivel mindenféleképpen hadonászott és rossz franciasággal egyre azt üvöltötte: — Vive Francé. Ezt a két szót tudja csak franciául és ezt hajtogatta állandóan. A hivatalos üdvözlés után az egyik hangárba vezették őket, ahol terített asztal várt rájuk. Itt üdvözölte őket a légügyi miniszter is. Félóra múlva autóra ültek és a repülőtérről a városba hajtottak. A repülők Lotti atyjának szállodájában szállottak meg. A gépet ugyanakkor az egyik hangárba vontatták be, ahol alapos vizsgálat alá vették. Belsejében megtalálták azt a kis aligátort, amelyet a repülők fétisként hoztak magukkal Amerikából. Az állat mintha aludt volna. Kézről-kézre adták, de meg se mozdult. Párisban a megérkezés után Asollant-t telefonhoz hívták. Felesége kereste Newyorkból és telefonon keresztül fejezte ki szerencsekivánatait. Magyar a potyautas Párisi jelentés szerint Schreiber Artúr, akinek sikerült az óceánon a Sárga Madár repülőgépen átrepülni, magyar származású. Nagyszülei Magyarországból vándoroltak ki Amerikába. Édesatyja szűcs, neki azonban nem volt kedve ehhez a mesterséghez, inkább az utazás és a kalandok felé vonzódik. Mint mondotta, sejtelme sem volt arról a veszélyről, amelyet könnyelmű cselekedetével előidézhetett volna. A Sárga Madárra tíz perccel az indulás előtt lopózott fel és csak negyed óra múlva figyelmeztette jelenlétére a repülőket. Az aviatikusok ünneplése Páris, június 17. (Havas.) Az Aeriklub ma délután öt órakor ünnepélyt rendezett Assolant, Lefevre és Lotti aviatikusok tiszteletére. .Az aviatikusok magukkal hozták a fiatal Schreibert is. Flandin kamarai alelnök, az Éji lílUÉS elemi, polgári, közép- és kereskedelmi iskolai bejáró és bentlakó tanulók részére, Budapest, V. Csanády u. 19. Telefon L. 904-31. Prospektus JegyvenketfeldilE iskolaév ------- — — ..III.. ............. II II . Aeroklub elnöke, az aviatikusokat üdvözölve, bejelentette, hogy a klub Assolentnak az arany nagyérmet, két aviatikus társának pedig az emlékérmet adományozza. Az aviatikusok ezután beírták nevüket a klub aranykönyvébe. Délután hat órakor az amerikai nagykövetségen Armour ügyvivő fogadta Flandini társaságában az aviatikusokat, valamint a fiatal Schreibert. Az ügyvivő meleg szavakkal üdvözölte az aviatikusokat és utalt arra, hogy sikeres vállalkozásuk újabb köteléket fűzött Franciaország és Amerika között. A városházán csütörtökön délután ünnepélyt rendeznek az aviatikusok tiszteletére. A Havas-iroda értesülése szerint Assolant, és Lefevre aviatikusokat a becsületrend lovagjaivá fogják kinevezni. A Sárga Madár a május 29-iki nem sikerült start után. A főváros művészeti és közművelődési bizottsága hétfőn délelőtt igen sok érdekes művészeti vonatkozású ügyet tárgyalt Buzáth alpolgármester elnöklésével. A jövő évi művészeti költségvetés összes előirányzata 431.285, míg a közművelődési költségvetés főösszege 119.027 pengő. Műtárgyak vásárlására és képzőművészetek támogatására 96.000, pályadíjakra, ösztöndíjakra segélyekre 10.000, az iparművészet támogatására 20.000, kisebb szobrok, diszkutak, emléktáblák felállítására, síremlékekre 105.200, a főváros arcképgyűjteményének kiegészítésére 8000, a Szentháromságszobor renoválására 40.000, Vörösmarty Mihály síremlékére 30.000, nemzetközi kiállításokon való részvételre 16.000, a városligeti Körönd szobrokkal való díszítésének második tételére 20.000, a 32-es háziezred emlékművére 25.000, a Halászbástya rendbehozására és fentartására 56.000, helytörténeti kiadványokra 20.000, a „ Virágos Budapest” mozgalom támogatására 5000, Alpár Ignác, Gárdonyi Géza és Lechner Jenő síremlékére egyenként 10.000, Zichy Nándor gróf szobrára 22.000 pengőt fordít a főváros. Ezután Rákosi Jenő szobráról tárgyaltak, amelynek felállításához 12.000 pengőt szavaztak meg. A bizottság többsége magáévá tette Horváth Károlynak azt az indítványát, hogy a főváros képzőművészeti aranyérmet létesítsen, amelyet a tavalyi érempályázat nyertesei közül Teles Edével vagy Beránnal terveztetnek meg. A továbbiakban azt a javaslatot tárgyalták, hogy a nemzet 1918/19. évi vértanúinak emlékművéhez 10.000 pengővel járuljon hozzá a főváros. Ezt az emléket tudvalevőleg az Országház téren fogják elhelyezni. Horváth Károly nem 10.000, hanem 20.000 pengőt javasolt. Egészen szokatlan szenzáció a bizottság tagjainak megállapítása, hogy az emlékmű elhelyezését már meg is kezdték, holott annak tervei a bizottság előtt még nem voltak, sőt többek felfogása szerint az egész elképzelés nem felel meg a célnak, mert nem azt a gondolatot fejezi ki, amelyet valójában ki kellene domborítani. Bechtler Péter azt kívánta, hogy ne csak az 1918/19. évi események vértanúinak emlékét örökítse meg a mű, hanem az utána következő események vértanúiét is. Horváth Károly után Petrovácz Gyula szólalt fel és hangsúlyozd, hogy az 1918/19. évi forradalmi ese- Bonyodalom egy emlékmű körül amelyre 20.000 pengőt megszavaz a főváros, de a felállításához nem hajlandó hozzájárulni ■ mi ■IMII! IlimBBMH Éles kritikák a Kossuth Lajos-térre tervezett 1918—1919. évi vériazin-emlékmű ellen. Százezrek szobrokra és síremlékekre 2° fillér IRODALMI REVÜ ^ magyar -aP ^a a^ Kosztolányi Dezső, Pásztor Árpád, Színi Gyula, Lakatos szenzációja --- az László, Forró Pál, Nagy Lajos, ifj. Lovászy Márton, Újvári Sándor írásai, novellái, versei. — Kép, rejtvény, riport, humor, amerikai játék stb. — 36 oldal. Rozsnyai kiadás Kapható mindenütt 3