Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-18 / 135. szám

KEDD, 1929 JÚNIUS 18 ÚJSÁG Diadalmámorban fogadta Paris a francia óceánrepülőket ■■■■Ti............ 11 Ml A „Sárga Madár”6 Spanyolországból kétszeri leszállás után érkezett meg a le bourget-i repülőtérre. Magaikkal vitték Párisba a repülők a potyautast Vasárnap esetefelé Paris népe a le bourgeti repülőtérre tódult, hogy ott legyen annál a történelmi pillanatnál, amikor az első óceán­repülő francia aviatikusok megérkeznek. Az autók beláthatatlan sorra ontotta az érkezőket, de autóbuszokat is beállítottak, hogy lebonyo­líthassák a forgalmat. Több tízezren érkeztek meg, asszonyok, leányok, férfiak, öregek és rengeteg apró gyerek. A nemzeti becsület örömünnepe volt ez a vasárnap és mindenki csak azt magyarázta, hogy a francia repülők milyen kitűnőek, mennyivel túltesznek minden más nemzet pilótáin. Az óriási tömeg között a rendre a köztársasági gárda lovas- és gyalogos katonái és rendőrök ügyeltek. Este nyolc óra­kor, amikor már valóságos embererdő terült el a repülőtér körül, fényszórókat hoztak mű­ködésbe és bár már alkonyodon, a repülőtér nappali fényárban úszott. Az óriási közönség sorában az előkelőségek is megjelentek. Nyolc órakor érkezett meg kíséretével Laurent Eynac légügyi miniszter. Óriási tapsot kapott a fehér­­ruhás lányoknak az a csoportja, amely csodá­latosan szép rózsacsokrokkal érkezett az óceánrepülők üdvözlésére. A várakozó tömegnek hangszórókkal adták tudtára a Sárga madár útjának egyes mozza­natait és úgy jelezték, hogy kilenc óra után érkezik meg Páris fölé. Az óceánrepülők santanderi jelentés szerint reggel hat óra 45 perckor indultak Comillas­­ból. Délelőtt francia föld felé érkeztek, de nem sokáig tartott útjuk, mert le kellett szállaniuk. Benzinük újra fogyóban volt és jónak látták, hogy mielőtt az utolsó csöpp üzemanyagukat is elhasználják, kiszálljanak. A leszállásra Mimizan les Bains fürdőhelyet választották, ahonnan az egyik repülő, Assolant telefonon értesítette a legközelebbi repülőállomást, Ca­­zaux-t, hogy küldjenek részükre üzemanyagot. A repülőtáborból azonnal autók indultak Mi­mizan les Bainsbe, benzinnel, de elvitték a repülőtábor parancsnokának üzenetét, hogy szívesen látná az óceánrepülőket magánál ün­nepi ebéden. A Sárga Madár utasai mindössze negyven kilométerre voltak Cazauxtól és ezért autóba ültek és elmentek a repülőtáborba, ahol nagyon lelkes ünneplésben részesítették őket. Az ebéd után visszatértek Mimizanba és újra startoltak. Négy óra negyvenöt perckor emelkedtek a levegőbe és huszonöt perccel ké­sőbb leszállónak Cauzauxban. Ezzel viszonoz­ták a repülőtábor parancsnokának kedvességét. A repülők elbeszélik útjukat Mimizanban az óceánrepülőket megláto­gatta a Havas-iroda tudósítója, akinek Asso­lant az óceáni útról a következőket mon­dotta el: voll, azt fóbázta. — Nézi, — vigye ezt, — mondta kedve­sen, s odanyújtotta a csomagot. Csak pillanat­nyi ötlet volt, mert sosem vitette fiukkal a csomagjait. A fiúnak valami fellobbant a sze­mében. Nem viszem! — mondta. — Dehogy­nem, csak vigyél — erősködött kedvesen a lány, aki tréfára vette a dolgot. — Nem vi­szem. .— ismételte egyszerűen, de határozot­tan a fiú. — No, — komolyan? — (a lány meglepődött) s pajkosan odatette a fiú kar­jára a csomagot. Még hitt régi erejében. A fiú elmozdította karját a testétől, a csomag a földre esett. A lány elsápadt. Ebben a perc­ben mindent érlelt. Az új nő szemében leple­zette­n káröröm villant. A lány könnyedén lehajolt és felvette a kis csomagot, de érezte, hogy elpirul. Szerencsére csak futó pirulás volt s nem az a mély, kínos forróság, ami olyan kellemetlen. Még mentek pár lépést. Akkor a lány gyorsan elbúcsúzott. Eszébe jutott, hogy neki még be kell menni ebbe az üzletbe. Az üzletben jelentéktelenségeket vásárolt: biztosítótűt, gombot, patentét —­s húzta az időt. Rettenetesen szégyelte magát. — Mindig tudtam, hogy ostoba szegény, de hogy ilyen ízléstelen! — dühösködött a fiúra, de tisztán érezte, hogy az egésznek ő maga az oka. — Meg akarta mutatni az új lány előtt — gon­dolta aztán gúnyolódón és bosszankodva. Amikor kilépett az üzletből, villantásnyit körülnézett, hogy azok eltűntek-e már Hálistennek igen. Akkor ugyanabban az irányban folytatta az útját meglassított lépé­sekkel. A feje és a szíve kicsit nehéz lett ettől a vereséges epizódtól. Kis idő múlva úgy érezte, hogy gondolatait rendbe kell kissé szedni és egy virágüzlet kirakata előtt meg it lőtt. Valami asszociáció lehetett a virágosbolt. Vázákban nagyfejű ibolyák tömött csokrai duzzadtak, mintha lila tintába mártották volna őket a tavasz tiszteletére. • Ibolyák ..., lila ibolyák...­ ,valami tűnt melódia. Az ibolyák elhervadnak, gondolta cinikusan s egyszerre megérezte az idő és a szerelem biztos múlását. Továbbment Mire a harmadik keresztutcához ért, egy könnyű vállrándítással megbocsátott. Útközben a felhőzet miatt csupán három ízben lát­tuk az óceánt. Tulajdonképpen egyáltalán nem volt az az ér­zésünk, hogy az óceán felett kelünk át. Az út 27 óra hosszat tartott. Ebből 23 óra hosszat Assolant vezette a gépet, az ő lepihenésének idejére Lefevre ült kormányhoz. A repülők megemlítették, hogy gépük az amerikai start után hátsó részé­vel csak nagy nehezen tudott a levegőbe emelkedni. Ennek oka a potyautas volt, aki a repülőgép végén helyezkedett el. Assolant ezután elbeszélte, hogy hogyan buk­kant fel Schreiber Artúr a repülőgépen. — Schreiber — mondotta Assolant — hír­­lesen a repülő vállára tette kezét, hogy ezzel adja tudtára jelenlétét. Úgy Assolant, mint Lefevre rendkívül megdöbbentek az idegen fiú je­lenlétén és mndkettőjüknek az a gondo­lat villant át agyán, hogy a kellemetlen és nem várt útitársat ledobják a gépről, Assolant megkérdezte Schreibertől, hogy mi­lyen nemzetiségű. Amidőn a potyautas azt válaszolta, hogy amerikai, Assolant emlékez­tette társát az amerikaiak vendégszeretetére és azt mondotta, hogy tekintettel erre a körül­­ményre, lehetetlen lenne az amerikai állam­polgárt az útban való részvételben megakadá­­­lyozni.­­ A repülőgép az egész utat mintegy kilencszáz méteres magasságban tette meg. Lefevre műszereinek segítségével mindössze készet tudta csak az irányt pontosan megálla­pítani. A repülés legérdekfeszítőbb része az volt, amidőn a gép két órán keresztül viharos szelekkel küzdött. A motor benzintáplálása ez alatt a vihar alatt nem volt kielégítő és a motorok sokszor csak­nem teljesen leállottak. Amikor a repülők a spanyol partot megpillantották, még három­száz liter benzinjük volt. Assolant végül a következőket mondotta: — Hogy a Sárga Mad£r nem repült egye­nesen Párisba, ez arra vezethető vissza, hogy a vihar miatt kénytelenek voltunk irányt vál­toztatni, ezenfelül pedig a potyautas személyé­ben előre nem látható súlytöbbletet voltunk kénytelenek szállítani. Megérkezés Párisba öt óra ötven perckor újra startolt a Sárga Madár és most már egyenesen Páris felé tar­tott. Bár a le bourgeti repülőtérre csak kilenc óra után várták őket, jóval előbb érkeztek meg. Nyolc óra negyven perckor már feltűnt a karcsú repülőgép a fényszórókkal megvilá­gított égboltozaton. Az ujjongó tömeg láttára a repülők még egy hatalmas kört írtak le a levegőben, azután lefelé tartottak és simán földet értek. Harsogó, egetrázó üdvrivalgás tört ki erre a tömegből Mindenki előre akart rontani, a katonák és rendőrök csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták visszatartani a tö­meget. Az előkelőségek közben a gép elé állottak. A repülőgépből előbb Assolant és Lefevre szállottak ki. Assolant holtfáradtnak látszott, Lefevre azonban nagyon friss volt. Utánuk­ ugrott ki a gépből Lotti és végül a potyautas, Schreiber, aki olyan virgonc volt, hogy nyom­ban megnyerte a párisiak rokonszenvét Amint földre ért, sapkáját magasan a leve­gőbe dobta, kezeivel mindenféleképpen hado­nászott és rossz franciasággal egyre azt üvöl­tötte: — Vive Francé. Ezt a két szót tudja csak franciául és ezt hajtogatta állandóan. A hivatalos üdvözlés után az egyik hangárba vezették őket, ahol terített asztal várt rájuk. Itt üdvözölte őket a légügyi miniszter is. Félóra múlva autóra ültek és a repülőtérről a városba hajtottak. A repülők Lotti atyjának szállodájában szál­lottak meg. A gépet ugyanakkor az egyik hangárba vontatták be, ahol alapos vizsgálat alá vették. Belsejében megtalálták azt a kis aligátort, amelyet a repülők fétisként hoztak magukkal Amerikából. Az állat mintha aludt volna. Kézről-kézre adták, de meg se mozdult. Párisban a megérkezés után Asollant-t tele­fonhoz hívták. Felesége kereste Newyorkból és telefonon keresztül fejezte ki szerencse­­kivánatait. Magyar a potyautas Párisi jelentés szerint Schreiber Artúr, aki­nek sikerült az óceánon a Sárga Madár repü­lőgépen átrepülni, magyar származású. Nagy­szülei Magyarországból vándoroltak ki Ameri­kába. Édesatyja szűcs, neki azonban nem volt kedve ehhez a mesterséghez, inkább az utazás és a kalandok felé vonzódik. Mint mondotta, sejtelme sem volt arról a veszélyről, amelyet könnyelmű cselekedetével előidézhetett volna. A Sárga Madárra tíz perccel az indulás előtt lopózott fel és csak negyed óra múlva figyel­meztette jelenlétére a repülőket. Az aviatikusok ünneplése Páris, június 17. (Havas.) Az Aeriklub m­a délután öt órakor ünnepélyt rendezett Asso­­lant, Lefevre és Lotti aviatikusok tiszteletére. .Az aviatikusok magukkal hozták a fiatal Schreibert is. Flandin kamarai alelnök, az Éji lílUÉS elemi, polgári, közép- és kereskedelmi iskolai bejáró és bentlakó tanulók részére, Budapest, V. Csanády­ u. 19. Telefon L. 904-31. Prospektus J­egyven­k­etfeldilE iskolaév ------- — — ..III­.. ............. II II . Aeroklub elnöke, az aviatikusokat üdvözölve, bejelentette, hogy a klub Assolentnak az arany nagyérmet, két aviatikus társának pe­dig az emlékérmet adományozza. Az aviati­kusok ezután beírták nevüket a klub arany­­könyvébe. Délután hat órakor az amerikai nagykö­vetségen Armour ügyvivő fogadta Flandini társaságában az aviatikusokat, valamint a fiatal Schreibert. Az ügyvivő meleg szavakkal üdvözölte az aviatikusokat és utalt arra, hogy­ sikeres vállalkozásuk újabb köteléket fűzött Franciaország és Amerika között. A városházán csütörtökön délután ünne­pélyt rendeznek az aviatikusok tiszteletére. A Havas-iroda értesülése szerint Assolant, és Lefevre aviatikusokat a becsületrend lo­vagjaivá fogják kinevezni. A Sárga Madár a május 29-iki nem sikerült start után. ­ A főváros művészeti és közművelődési bizottsága hétfőn délelőtt igen sok érdekes művészeti vonatkozású ügyet tárgyalt Buzáth alpolgármester elnöklésével. A jövő évi művé­szeti költségvetés összes előirányzata 431.285, míg a közművelődési költségvetés főösszege 119.027 pengő. Műtárgyak vásárlására és képzőművésze­tek támogatására 96.000, pályadíjakra, ösztön­díjakra segélyekre 10.000, az iparművészet támogatására 20.000, kisebb szobrok, disz­­kutak, emléktáblák felállítására, síremlé­kekre 105.200, a főváros arcképgyű­jteményé­­nek kiegészítésére 8000, a Szentháromság­szobor renoválására 40.000, Vörösmarty Mihály síremlékére 30.000, nemzetközi kiállításokon való részvételre 16.000, a városligeti Körönd szobrokkal való díszítésének második tételére 20.000, a 32-es háziezred emlékművére 25.000, a Halászbástya rendbehozására és fentartására 56.000, hely­­történeti kiadványokra 20.000, a „ Virágos Budapest” mozgalom támogatására 5000, Alpár Ignác, Gárdonyi Géza és Lechner Jenő síremlékére egyenként 10.000, Zichy Nándor gróf szobrára 22.000 pengőt fordít a főváros. Ezután Rákosi Jenő szobráról tárgyaltak, amelynek felállításához 12.000 pengőt sza­vaztak meg. A bizottság többsége magáévá tette Hor­váth Károlynak azt az indítványát, hogy a főváros képzőművészeti aranyérmet létesítsen, amelyet a tavalyi érempályázat nyertesei kö­zül Teles Edével vagy Beránnal terveztetnek meg. A továbbiakban azt a javaslatot tárgyal­ták, hogy a nemzet 1918/19. évi vértanúinak emlékművéhez 10.000 pengővel járuljon hozzá a főváros. Ezt az emléket tudvalevőleg az Országház­ téren fogják elhelyezni. Horváth Károly nem 10.000, hanem 20.000 pengőt ja­vasolt. Egészen szokatlan szenzáció a bizottság tagjainak megállapítása, hogy az emlék­mű elhelyezését már meg is kezdték, holott annak tervei a bizottság előtt még nem voltak, sőt többek felfogása szerint az egész elképzelés nem felel meg a cél­nak, mert nem azt a gondolatot fejezi ki, amelyet valójában ki kellene dombo­rítani. Bech­tler Péter azt kívánta, hogy ne csak az 1918/19. évi események vértanúinak emlé­két örökítse meg a mű­, hanem az utána követ­kező események vértanúiét is. Horváth Ká­roly után Petrovácz Gyula szólalt fel és hang­súlyozd, hogy az 1918/19. évi forradalmi ese- Bonyodalom egy emlékmű körül amelyre 20.000 pengőt megszavaz a főváros, de a felállításához nem hajlandó hozzájárulni ■ mi ■IMII! IlimBBMH Éles kritikák a Kossuth Lajos-térre tervezett 1918—1919. évi vériazin-emlékmű ellen. Százezrek szobrokra és síremlékekre 2° fillér IRODALMI REVÜ ^ magyar -aP ^a a^ Kosztolányi Dezső, Pásztor Árpád, Színi Gyula, Lakatos szenzációja --- az László, Forró Pál, Nagy Lajos, ifj. Lovászy Márton, Újvári­­ Sándor írásai, novellái, versei. — Kép, rejtvény, riport, humor, amerikai játék stb. — 36 oldal. Rozsnyai kiadás Kapható mindenütt 3

Next