Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-18 / 135. szám

4__ mények és az utána következő korszak között éles különbséget kell tenni. Az elsőben a nem­zet egyeteme szenvedett egy kisebbség terrorja alatt, az első korszak a nemzet egyetemének volt szomorú ideje, amely alatt egyformán szenvedtek a nemzet többi részével a szociál­demokraták is. Viszont a későbbi időben a mindenki által elítélt szomorú atrocitások nem a nemzet egyeteme ellen irányultak, hanem egyesek ellen elkövetett erőszakos cselekede­­tek voltak. Valamennyien sajnáljuk ezeket az atrocitásokat, de úgy érezzük, hogy közem­­lékmű felállítását ezek az utóbbiak nem invol­válhatják. Bánóczy László dr. nem osztja azt a fel­fogást, hogy a második korszak vértanúit másképpen kellene elbírálni, mint az elsőét. Közben bemutatták a bizottsági tagoknak a Vécsey­ utca torkolatába szánt emlékmű terveit, mire Petrovácz Gyula így kiáltott fel: — Hát ehhez egy krajcárt se! Lázár Miklós után Ugrón Gábor igen élesen kelt ki az emlékmű mostani tervének kivi­tele ellen, mert az — úgymond Ugrón — nem­csak, hogy nem megfelelő, hanem nem fe­jezi ki azt a gondolatot sem, amire hivatott. — A bizottság elvben szavazza meg —­­folytatta — a 20.000 pengős hozzájárulást, de a szóban levő kivitelt nemcsak hogy ne tá­mogassa pénzzel, hanem annak idején még a hatósági engedélyt is tagadja meg a felállí­tástól. Nem lehet tűrni — jelentette ki Ugrón .— azt a művészeti garázdálkodást, amit az utóbbi időben tapasztalni lehet különféle f emlékművek felállításánál. Itt van elrettentő példának a főposta fa­lán elhelyezett rosszul sikerült hősi em­lék, most nemrégiben az egyetemi temp­lomot tették tönkre hasonló emlékművel, végül soha sincs gazdája a rosszul sike­rült alkotásoknak. Nem lehet tűrni, hogy hasonló esetek megismétlődjenek. A bizottság végül is úgy határozott, hogy a nemzeti vértanuk emlékművére elvben meg­szavaz 20 ezer pengőt, de a Füredy—Lechner­­féle tervet nem tartja megfelelőnek s ennek felállításához nem is hajlandó a hozzájáru­lást megadni. Stróbl Alajos „Olvasó leányok"­ című szob­rának elhelyezésével kapcsolatban ismét ki­mondották, hogy a Liszt Ferenc-tér erre nem alkalmas és a szobrot a Városligetben vagy más parkos helyen kell felállítani. A két leg­régibb közparknak, a Városligetnek és Város­majoriak létesítését emlékoszloppal örökítik meg, a svábhegyi csillagvizsgáló „Budapest" kupolájának berendezésére pedig 20.000 pen­gőt szavazott meg a bizottság. I­ ­ttas francia katonák inzultálták Mainban a járókelőket Egy munkás súlyosan megsebesült Mainz, június 17. (Wolff.) Egy csapat francia katona tegnap este a Halle-téren ,és az óváros környező utcáin szemmel láthatóan ittas állapotban molesztálta az utcán járókelőket, sőt kirántott bajonettel fenyegette őket. Több esetben egészen házukig üldözték azokat, akik az alkalmatlankodás elől futással menekültek, behatoltak a lakásokba, oldalfegyve­rükkel az ajtókat és bútorokat is megrongálták. Egy idősebb munkást, aki segítségére jött az üldözött járókelőknek, feje hátsó részén oldalfegyverrel súlyosan megsebesítettek, úgy hogy kórházba kellett szállítani. Nagyobb re­ndőri készültségnek később sikerült a zavar­gások négy résztvevőjét elfogni és a rendőrszobára vinni. Innen azután erős francia katonai osztag szállította el őket. ÚJSÁG „Ausztria leszerelési kötelezettségének nem tett eleget— mondja Briand Több gyárat a jövőben is ellenőrzik Genf, június 17. (Svájci Távirati Irodai) Briand, mint a nagyköveti értekezlet elnöke, közölte a népszövetség főtitkárával, aki a maga részéről informálta a népszövetségi ta­nács tagjait, hogy az ausztriai szövetségközi katonai ellenőrző bizottság likvidációs hiva­tala megszüntette működését. Ez alkalomból Briand a nagyköveti értekezlet nevében meg­állapította, hogy Ausztria leszerelési kötele­zettségének nem tett teljes mértékben eleget. Ennek indokolására okmányokat közölnek, amelyeket a­­likvidációs hivatal másfél évvel ezelőtt készített el. Az egyik okmány kifejti, hogy a bécsújhelyi tüntetések alkalmával a sajtó tudósításaiból világosan kiderült az a tény, hogy a st.-germaini békeszerződés elle­nére mind a két szervezetnek gépfegyvere, fegyvere és muníciója van. A vállalt leszerelési kötelezettségeknek megfelelően nem történt meg a hadianyag­gyártás csökkentése sem, úgy hogy Ausztria úgy a maga céljaira, mint más államok ré­szére igen nagy mennyiségben képes hadi­anyagot gyártani. A jelenleg fennálló keret­hadsereg révén Ausztria abban a helyzetben van, hogy kétszázezer-háromszáz­ezer főnyi hadilétszámú sza­bályszerű hadsereget állítson fel és szereljen fel. Utal a likvidációs hivatal még arra is hogy a német és az oszt­rák főhadiszállás között bizonyos titkos kap­csolatok állanak fenn. A tiszteket kicserélik, a osztrák katonák részére német mintájú egyenruhát vezetnek be s végül az osztrák vezérkart német mintára igyekeznek újjászer­vezni. Az okmányok szerint Bécs igen aktív titkos fegyverkereskedés középpontja lesz. A jelentések név szerint felsorolnak több gyárat, amelyeket a jövőben is ellenőrizni kell. A FEKETE KÍSÉRTET EDGAR WALLACE REGÉNYE (62) Angolból fordította ENDRE DÉNES dr. Egyedül jogosított magyar kiadás Dick gyorsan visszafordult, Puttler követte. Amint beléptek Dick kis irodájába, látták, hogy az egyik ka­rosszékben keservesen sírdogáló leány ül, hálóruhá­ban, amely fölé férfi-felöltőt kapott magára. Gyér haja ziláltan hullott alá a vállaira... A furcsa látványra Dick máskor bizonyára kacagni kezdett volna. — Nos, Alice, mondja el most Mr. Alfordnak is, amit az előbb nekem mondott — biztatta a kulcsát aggodalmas hangon. Jó néhány percre volt szükség, amig a leány szó­hoz jutott s többé-kevésbé összefüggően előadta a mondókáját. Az eset csakugyan különösnek és meg­döbbentőnek látszott. Elmondta, hogy este, tizenegy óra után, erős fejfájással ment fel a szobájába aludni. Az üvöltéseket nem hallotta, de nem sokkal azután — még azt is pontosan megmondta, hány órakor, miután ébresztőóráján világító számlap van —, tehát éjfél után egy óra negyvenöt perckor rettenetes zaj hatolt fel hozzá. A szobája ugyanis éppen a Chertford fordé fölé esik, ahonnan vad kiáltozások, üvegcsörömpölés, majd feldöntött bútorok zuhanása hallatszott. — Gyorsan, gyorsan tovább — kiáltott fel meg­döbbenve Dick. — Szóval, a zaj ő lordsága szobájából hallatszott. Bizonyosan tud­ja? ... — Igen, Sir — nyöszörögte a szobaleány. — Jól hallottam mindent, de a világért meg nem mertem volna mozdulni az ágyból, mert attól féltem, hogy en­gem is meggyilkolnak. A rémülettől csakugyan el is ájultam és csak most tértem magamhoz. Aztán idejöt­tem, hogy elmondjam ... De Dick már nem hallotta az utolsó szavakat. Ke­resztülfutott a hal­on s három lépcsőt ugorva egy­szerre, Harry hálószobája ajtajához rohant. Meg­nyomta a kilincset, de az ajtó be volt zárva. Kopogta­tott, majd, a bátyja nevét kiáltozva, dörömbölni kez­dett. Mindhiába! — Be kell törnünk az ajtót! — jelentette ki a de­tektív. — Van itt kéznél valahol feszítővas vagy fejsze? Mr. Glover elrohant s egy perc múlva fejszével tért vissza. Aztán egyetlen csapással bezúzta az ajtó egyik tábláját s Dick bedugta rajta fejét a szobába. Valamennyi ablakredőny le volt eresztve, egynek a kivételével, de ezen az egy nyíláson keresztül is elég világosság szűrődött már be a szobába, hogy körül­tekinthessen. A következő pillanatban elállt a lélekzete. A szobában hegyén-hátán volt minden. Az ágyneműek szerte dobálva a padlón, a nagy fali­ meg az állótükör összetörve. A nyitott ablak függönyei letépve ... Dick visszahúzta a fejét s a nyíláson benyúlva, félretolta az ajtó reteszét s a detektivel együtt be­rohant a szobába. Rettenetes küzdelem nyomai mindenfelé ... Két összetört szék roncsai hevertek a szőnyegen, az orvos­ságokkal teli hosszú asztal földig felfordulva... A padlót és szőnyegeket ezer apró orvosságos üveg és doboz kiszórt, kifolyt tartalma borította .. . Puttler az ágyhoz lépett. A derékaljak félig le­­cibálva lógtak az ágy oldalán, a párnák azonban a he­lyükön voltak s az egyiken piros vérnyom piroslott. Dick ezalatt a nyitott ablakot vizsgálta. Három vagy négy ólomba foglalt táblácska ki volt törve be­lőle s az ablakszárnyat kitámasztó acélrúd erősen meg­hajolt, mintha valami nehéz súly görbítette volna le. A föld körülbelül tizenöt lábnyi mélységben volt s az egyik rododendron-cserje, amely épp az ablak alatt zöldelt, letaposva terült el a földön, mintha valamit relejtettek volna a magasból. Dick habozás nélkül ki­mászott az ablakon s a párkány szélébe kapaszkodva, pár pillanatig lóbálta magát, majd leugrott a kertbe. A cserje levelein vérfoltok látszottak, de lábnyomot se­hol nem bírt felfedezni. Amint a fal mentén tovább ku­tatott, egy helyütt újra friss vérnyom tűnt a szemébe. Eközben odaért Puttler is, aki a lépcsőn és hab­on keresztül szintén lesietett a kertbe s most már mind a ketten gondosan végigvizsgálták a fal tövében húzódó kikövezett gyalogjárót. — Ez csak azalatt történhetett, amig mi a réten voltunk a rendőrség embereivel — mondotta a detek­tív s hangja nyilván elárulta, mennyire hibásnak tartja magát ezért a stratégiai tévedéséért. — Nos, ezen már nem segíthetünk! •— jegyezte meg Dick. — Én épp úgy gondatlanságot követtem el, mikor a házat őrizetlenül hagytam, mint ön. Thomas­­ meggyilkolása után igazán nem lett volna szabad ma­gára hagynom szerencsétlen bátyámat. Okvetlen vele kellett volna lennem egész éjszaka vagy legalább is őrt állnom az ajtaja előtt.. . Szegény Harry! Szegény öreg fiú’ ... Hangja hirtelen megcsuklott s egy pillanatra mintha könnyek csillantak volna meg a szemében. — Hát ez micsoda? A kövezett gyalogjáró hirtelen véget ért s homoki kar lehengerelt kavicsos út következett utána, amelyen világosan látszott, hogy röviddel ezelőtt valami súlyos tárgyat húztak végig rajta. A nyomok azonban egy he­lyen hirtelen eltűntek. — Hopp, várjon csak! — kiáltott fel Dick, akinek eszébe jutott valami. És visszasietve a fal hosszában, megkerülte az épületszárnyat s a könyvtárszoba első ablaka előtt állt meg. Az ablak nyitva volt, Dick egy ugrással fönn ter­mett a párkányon s félrevonva a függönyöket, beug­­rott a szobába. Mindeddig eszükbe sem jutott, hogy Harry dolgozószobájába is betekintsenek ... Dick már az első pillantásra észrevette, hogy val­­lami nincs rendben. A könyvespolcok egyik szakasza jóformán üres volt s az Íróasztal egyik fiókja feltörve... Alatta a szőnyegen üres acélkazetta, amiben Harry a pénzét szokta tartani... S ekkor, nem is kutatva tovább, újra kiugrott az ablakon s a detektivhez visszatérve, elmondotta neki legújabb felfedezését. A homokos, hengerelt után látható nyomokon kí­vül sehol semmi egyéb nyom nem látszott. Négy vagy ötszáz lépésnyire tőlük húzódott a folyócska medre. Ettől balra a rombadőlt kolostor kőhalmaza... Jó másfélórai kutatásuk teljesen eredménytelen maradt s Dick lehangoltan tért vissza szobá­jába, hogy fogadja az első kuszálthajú riportert, aki néhány perc­­ cel azelőtt szállt le a bejárat előtt várakozó taxijáról... Japánban kitört egy tűzhányó Tokió, június 17. A Hokkaido-sziget déli részén fekvő Hakodate-hegység egyik vulkánja kitört. A hegy tövében lévő falvakat kiürítet­­ték. A menekülteket a pályaudvarokon helyez­ték el. KEDD, 1929 JÚNIUS 18 Román lapok fenyegetőzése :­ Bukarest, június 17. Az Universulban Po­­pescu, a lap főszerkesztője és tulajdonosa, aki a Bratianu-kormányban igazságügymi-i niszter volt, foglalkozik Bethlen István gróf-­ nak a Hősök emlékkövénél mondott beszédé-­ vel és azt állítja, hogy a Románia ellen folyt­­atott propagandával Magyarország kivonta a kardot. Figyelmeztetni kell tehát arra, hogy aki kardot ránt, kard által vész el, még­pe­dig olyan módon kell figyelmeztetni Magyar­­országot, hogy elveszítse a kedvét attól, hogy még egyszer megpróbálja megzavarni a békét. Mire vár a román kormány? Azt hiszi, hogy Budapesten még mindig vannak tigrisek? És ha igen, nem találja meg a román nép öntu­datában a szelídítő ösztönt, hogy megfékezze?! A cikkíró befejezésül fölhívja a román kor­­mányt, vonuljon be Magyarországba a Ti­­száig, mert ez az a határ, amelyet Traján megvont a románság részére. Bukarest, június 17. A liberális párt nagy­váradi nagygyűlésén Duca volt miniszter a ro­mán kormány külpolitikáját támadta, majd a­ következőket jelenti ki: — Bethlen gróf fenyegető módon a magyar határoknak a Kárpátokig való kiigazítását kö­veteli és ebben az esetben nem lehet barátsá­gos viszonyról beszélni. Ehhez valakinek vagy nagyon naivnak kell lenni, vagy hiányozni kell belőle minden méltóság érzésének. Igaza van Bratianunak, Romániának, nem kell félnie egy revíziós kampánytól. Csak akkor kellene fél­nie, ha épp úgy igazságtalanságra és elnyo­másra lenne felépítve, mint a régi Magyar­ország. Románia alapja az igazság és ezért nem kell félnie sem Bethlen gróf, sem Apponyi kampányától. Azt válaszoljuk tehát Bethlen grófnak, aki a Kárpátok élére ki akarja tűzni a magyar nemzetiszínű lobogót, csak jöjjön! Az Ultima Hord ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy román politikai körökben Duca kijelen­tései nagy feltűnést keltettek annál is inkább, mivel azok Nagyváradon hangzottak el, amelynek pedig nagyszámú magyar lakossága van. A lap arról értesül, hogy a liberális párt Bethlen gróf beszédével kapcsolatban határo­zott álláspontot fog elfoglalni s ugyanerre kéri majd a román kormányt is. OLASZ LAPVÉLEMÉNYEK A DEMARSRÓL­ Róma, június 17. A kis-enteállamok buda­pesti követeinek a magyar kormánynál tett demarsával kapcsolatban az Il Giornale d’Italia egyik legutóbbi számában hasábos cikkben gúnyos hangon említi meg, hogy a kis-entente ismét mozgósítani akarja Európa közvéleményét Magyarország ellen, e­lbor­­zasztó fenyegetődző, rendkívül veszélyes or­szág ellen, mely merészkedett bizonyságát adni fegyelmezettségének és komolyságának és ami még rosszabb, megmutatni újjászer­­vezési akaratát és nemzeti hitét. XLIII. FEJEZET: Mr. Gilder ezen a reggelen már hatkor talpon volt Majdnem az egész éjszakát álmatlanul töltötte s örült, hogy végre megvirradt. Az első postás nyolc óra tájban kopogtatott be hozzá. Ő maga, személyesen vette át tőle a leveleket s dolgozószobájába sietve, lázas izga­lommal vizsgálta meg a borítékokat. Azonban csak­ egyet talált köztük, amely a vidékről jött s amelynek címzését ismerős kéz irta. Fellépte s ezt a néhány kusza sort látta benne. Ha nem találkoznánk többé, ezúton mondok köszönetet eddigi szívességeiért s csak arra kérem, ne gondoljon túlságosan sok rosszat — öreg barát­járól. EEl5 fi EfH §yp 0% jfH “flP h^n;»g kiirtani gj gR* EJ3 gS** gjS*» §S“ EiPp Ej Egl/gl BT* WT 53 I^B-nel lehet. Ára olcsó, hatása biztos. Kapható if w k» iM M1% fi i *«e'£Lesrt­ LOIU II­ EL, li iz.il lU! ifi Ez M. I i! sas* ££

Next