Ujság, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

I utca gesztenyefát valamit m le é- öles - - i strio, ,« es játszhattál. De aztán elröhögtem ,zet, néztem s nevetni kellett fontoskodáson. Mi ez? Én idén csak homokra építek indenfelé s mást nem is akarok, csak élni borotválatlan, sötét Szobában ébredni fel és sokáig Nem mozdulni, hallgatni, egyedül Skandálni szavakat, kíváncsian Piszmogni valami munkán, ami Felesleges. Azóta élek itt Megnyugodva s tudom, hogy holnap is Indul vonat valahová, se ágy, Se asztal nem köt s nincsen kacsaláb Amin váram elforoghat e földön S nem ütöm azt se, hogy a telefon Nevemen áll a könyvben s elhiszik: Márai Sándor. « Téli reggel Írta: Andai Ernő — Péterke... Ma nem megyünk iskolába. Maradjon szépen az ágyban, amíg bejövök és felöltöztetem. A kisasszony már ki is ment a szobából. Péterke felült az ágyban és utánanézett. Két kis öklével dörzsölgette az alvástól még hunyorgó szemét, azután jóleső nyújtózkodással feküdt vissza a puha, meleg ágyba. A váratlan jóhír, hogy nem kell iskolába menni, ernyesztően bágyasztó hatással volt rá. Arra gondolt, hogy egész délelőtt játszhat a játékokkal, amelyek még ott hevertek az ebédlőben szanaszét a nagy karácsonyfa alatt. Ma kellett volna a szünidő után először iskolába menni és Péterke tegnap este, imádkozás után, amikor a ~Kisasszony már kiment és eloltotta a vil- Irahyt, lopva hozzákönyörögte a mindennapi esti imához, hogy legalább másnap még otthon maradhasson, a játékai mellett. És íme kívánsága máris, teljesült. Elmos Agyődön, aztán megfordult az ágyban és remezett az ablakon. Szerette ezt az ablkot. A szomszéd házfalra látott, ahol kőbevésett Mária-szobor mosolygott át hozzá. Ez egészen új dolog volt számára, mert csak ősz óta aludt itt a gyerekszobában, mióta 80,a máziumba járt. Addig benn aludt a hálóban páékkal. Ott csak a kályhát láthatta, mikor iggel kinyitotta a szemét, de itt minden ébredéskor biztatóan mosolygott feléje odaálról a ■j Mária-szobor és ez külön öröm volt minden reggel. Sokszor megtörtént, hogy félt a másnapi iskolától. A gimnázium már nem volt a kellemes, könnyű elemi iskola, ahol a tanító bácsi az első padba ültette és sokszor eljött hozzájuk látogatóba délutánonként is. A gimnáziumban már komoly, szemüveges tanárok voltak, fiatalemberek is jártak a mellettük lévő osztályba és noteszből hívták ki őket felelni. Valahányszor elbúcsúzott reggel a kisasszonytól a nagy, vörös téglaépület kapujában és elindult a széles márványlépcsőkön, úgy érezte magát, mint amikor egyszer még egészen kisfiú korában Apukával csónakázni mentek és elhagyva a biztos Partot, különféle bizonytalan veszedelmek és előre nem látható bajok fenyegető közelsége csapkodott tarajos hullámokat a csónak aljához. A karácsonyi szünet nemcsak a meglepetések és ajándékok örömét hozta, de egy időre felszabadította a minden reggel megismétlődő, szivet fojtogató szörongostól, amellyel elindult hazulról, miután egy könyörgő pillantást vetett még a biztatón feléje mosolygó szoborra odaát. És most, amikor már úgy érezte, minden beteljesedett, amit a karácsony hozhatott, itt van az előre nem látott, külön, nagy ajándék. Ma nem kell iskolába menni. Felült a kis fehér ágyban és végiggondolta, mit fog csinálni egész délelőtt. Elsősorban a vasutat kell megigazítani. A sittek tegnap meggörbülek, a m mozdony minduntalan kisiklott. El kell kérni a mozártörőt és kihevenzsíteni a sitteket. Gyönyörű ez a vasút. A Kellnemek is van, mér karácsony előtt hencegett, hogy ezt fog kapni, de annak nincs alagútja. Ezt a Kellner is szomorúan bevallotta tegnapelőtt délután, amikor idejött uzsonnára. A többi ajándékok is teljesen lefegyverezték Kellnert, aki a végén már leplezetlen irigységgel nézett rá és megígérte, hogy az iskolában mindig fog súgni, ha szabad még két cukrot lelopni a karácsonyfáról. Nagyon jóbarátok lettek és most hirtelen eszébe jutott, hogy ma délutánra ígérkezett Kellnerhez, hogy megnézze az ő ajándékait. Elborult a homloka. Ha iskolába nem ment, valószínűleg a délutáni látogatásból se lesz semmi. Pedig ez nagy baj lenne. Akkor inkább mégis elmenne most az iskolába. Tulajdonképpen miért is mondta a kisasszony, hogy ma itthon marad?! Ezt meg kell kérdezni. Már mászott is le az ágyról, de félúton hirtelen megállt. Azt mondták, maradjon az ágyban. Olyan furcsa hangon mondta a kisasszony. És minden olyan különös volt itt néhány napja. Egészen más, mint szokott lenni. Nem. Mégse szól. Inkább vár még egy kicsit. Ott ült az ágy szélén és fejét két kis tenyerébe hajtva gondolkozott. Karácsony este kezdődött. Igen. Alighogy vacsorához ültek, ő kihozta magával az ebédlőbe az egyik ajándékkönyvet, amelyet kapott. Gyönyörű kötésű, vastag könyv volt, indiánok lovagoltak a címlapján és aranybetűkkel ragyogott rajta a felírás: «A szkipetárok földjén.* Irta: May Károly. Azért hozta ki a vacsorához, mert meg akarta Apukát kérdezni, mik azok a szkipetárok. De már nem került rá sor. A borlevest ették, amikor Apuka nagyon fehér lett és azt mondta, rosszul van. Rögtön felkeltek, lefektették, a vendégek hamarosan elmentek és ő nyugodtan játszhatott a karácsonyfa alatt majdnem éjfélig. Akkor aztán már úgy elálmosodott, hogy maga feküdt le, nem is szólt a kisasszonynak, aki Anyukával együtt ott sürgölődött a hálóban Apa ágya körül. Azóta se tudta még megkérdezni a szkipetárokat. Másnap behívták a hálóba. Apa ott feküdt az ágyban és nevetett. Odament hozzá, megcsókolta és érezte, milyen forró volt Apa arca. És szúrt is, azért hamar elhúzódott és sietett vissza a játékaihoz. Ettől kezdve néha napjában többször is be akart menni, de nem engedték. — Apuka beteg. Nem szabad zavarni... — mindent) ezzel állította meg a hálószoba ajta- Chan. Ez hántotta egy kicsit, viszont olyan jól érezte magát ezekben a napokban, amikor alig törődtek vele és kedvére tehetett-vehetett egész nap, hogy nem nagyon gondolt az értelmetlen intézkedésre, amellyel eltiltották őt Apukától- Tegnapelőtt ijedt csak meg egy kicsit. A kövér doktor bácsi, akit jól ismert, nagyon komolyan és szomorúan beszélt Anyuskával az ebédlőben. Sokáig magyarázott, azután Anyuska sírt és azt mondta: — Akkor holnap elhívjuk a tanár urat... ő a másik szobában játszott és ez megütötte a fülét. A tanár urat eddig csak az iskolából ismerte. Azért volt, hogy őket tanítsa. Minek hívják ide, mikor Apuka úgyis beteg? És várjon melyik tanár urat akarják idehozni?! Alig várta Kellnert, akivel hosszasan megbeszélték ezt az egész érthetetlen ügyet. Kellner se nagyon értette a dolgot, de röstellte bevallani. Úgy magyarázta, hogy bizonyára Szegő tanár urat fogják idehívni, aki fizikát tanított a felsősöknek és a folyosó végén egy nagy teremben székelt, amelyen ott díszelgett a tábla: f Fizikai szertár, és ahonnan, mikor tízpercekben arra sétáltak, különös zajok, gépdugások és más mindenféle furcsa zörejek hatoltak a folyosóra. Miután ebben megállapodtak Kellnerrel, játszani kezdtek, de sehogyan se ment eleinte a dolog, mert ha Szegő tanár úr nem is tanította őket, mégis hírvivő volt a nagy vörös téglaépületből, amelyre olyan jó volt a karácsonyi vakáció alatt nem is gondolni. Nagyon illedelmesen és rendesen ültek a karácsonyfa alatt és csak akkor láttak megkönnyebbülten a játéknak, amikor végre megérkezett egy ismeretlen, szakállas úr, akit a doktor bácsi • Tanár úrnak* szólított és eltűnt vele Apa betegszobájában. Nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul ezt a nemvárt fordulatot és innen kezdve egészen addig, amíg Kettnerért jöttek és hazavitték, teljes odaadással játszottak. Ahogy ül ott hálóínyben az ászv szélén, hirtelen dideregni kezdett. Fázott. Most már fim-pli. ne*rubetta-C 9 tíhnSSZOHT lépteit. Csend volt. Kiáltani akart, de a nagy csend zavarta. Nem mert. Óvatosan lemészott az ám-ról és elindult a hálószoba felé. Az ebédlőben megállt egy mannara Ugv rémlett, az uriszoba felől hangokat hall. Tudta, ha most meglátták meben, mezítláb szeli-.dgálni, kikap. Egy pillanatig tanácstalanul állt. Az« ítfün g*-mec*Tt :t V'.»,,r*ecp,*.vfához lépett és fék* ÚJSÁG SZERDA, 1930 JANUÁR 1 A WAGONS-LITS harca az IBUSz-szal Cookék nem akarnak letelepedni Magyarországon. Milyen szerződést kössön a MÁV a WAGONS-LITS-vel? A WAGONSITS rozoga kocsiparkot járat Magyarországon A magyarországi idegenforgalom lebonyolítására előnyös szerződés révén huszonöt évre szinte monopóliuma várt az IBUSz-nak, melynek sikeres vagy sikertelen működésével most nem kívánunk foglalkozni. A kérdésnek az ad aktualitást, hogy a Cook-iroda, mely tulajdonképen aNemzetközi Hálókocsi Társaság exponense, le akar telepedni Magyarországon, s e réven rendkívül előnyös szerződést kíván a magyar államtól. Az IBL’Sz fennálló szerződésére hivatkozva igyekszik az idegenforgalomban elfoglalt monopolisztikus állását megvédeni, viszont took-ék sem maradnak tétlenül s nekik sikerült megnyerni támogatóul a Kereskedelmi és Iparkamarát, amely a napokban Madarassyfreck Gyula báró felszólalására elhatározta, hogy idegenforgalmi ankétet rendez ez ügyben a közeli napokban. Érdekes hozzászólást kaptunk ez ügyhöz a napokban, amely eredeti módon világít be az IBUSz—Cook harc rejtelmeibe. Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy az összes külföldi nagy menet jegyirodák, utazási irodák kapnak magyar államvasúti jegyeket és azokat szabadon és minden korlátozás nélkül árusíthatják. Árusítják is. Arra nézve,hogy mely országokat és utazásokat kultiválják leginkább, mértékadó részükre egyrészt a publikum körében uralkodó divat és hangulat, másrészt az ő keresetük. A legmagasabb zalékot keresik a Magyarországra szóló reárusításánál iyarországi, belföldi jegyeknek áru Magyarországon, ugyancsak províziót, esetet jelent. Erre van a MÁV-nak las organizációja, amely mindazügyekkel, akik tőle ilyeneket igén a legjelentősebb utazási irodák lak a Wagons-Lits képviselő-Lils-vel szemben minden kedélyért, hogy az vagonjait n járathatja, kikötésekkel magyar állam a Wagons■ ütésekor ezt a lehetőséget ki,ontrnl Jordánjuk. Jól tudjuk azonban, •országi műkőt hagy hátra. a Magyarországon m it azokkal, ameban, Hollandiában, legyőzött állam válajlandó a VWagonsterületére kiterjesz- bár csak a Wagonssijait, amelyek a határon túl járnak: a trains-bieux és a többi luxusvonatok és az egyéb vonalak kocsijait — és nézzük meg a magyar állammal kötött szerződést: vájjon az volt-e ott kikötve, hogy Magyarországon csak a kiselejtezett vagonok járatandók . A Wagons-Lits régóta követelte a Manetjegyirodától, hogy a jegyárusítás terén ő maga szerződhessék. Voltak is egyességi tárgyalások, amelyek azt célozták, hogy a Wagons-Lits a Magyarországon kiadandó ágyainak felét a Menetjegyiroda kapja árusításra. Természetesen bizományba a Wagons-Lits-től, ezzel szemben a Menetjegyiroda a Wagons-Lits által eladott vasúti jegyek után majdnem a teljes províziót téríti. A Wagons-Lits azonban a hálójegyekre fenntartani óhajtotta monopolisztikus pozícióját és ennek a védelmében történtek akciók, de akarta ezenfelül a korlátlan magyar jegyeladást is. Tehát: idegenforgalmat provízióra innen a külföldre. Nem osztjuk tehát azok nézeteit, akik feltétlenül támogatják a Cook—Wagons-Lits követelését, hogy Bürgözdről Pákozdra szóló jegyeket árusíthasson vagy hogy a Budapestről Győrbe utazó közönséget ő eidegen forgalmazza. Províziót ez kétségtelenül jelent, de a hatalmas Cook-organizációban semmi szerepet nem játszik. De nem játszik semmi szerepet az sem a mi idegenforgalmunkban, hogy minél többen legyenek azok, akik innen szállítják a jó magyar publikumot a külföldre. Nem érdekünk az, hogy a százezer pengős reklámok Itt Magyarországon dolgozzanak a kifelé utaztatás érdekében és ezt a mi pénzünkből nyert provízióból fizessék. És várjon a budapesti jegyárusítás jelenti-e azt, hogy ettől jön majd sok külföldi hozzánk? A Cook-iroda nagyon sokáig jól megvolt a mi Menetjegy Irodánkkal, amíg az idén a Cook-vállalat a Wagons-Lits kezébe nem került így ma két hatalmas félről van szó: a Wagons-Lits-ről és a MÁV-ról, amelyek a kölcsönös szerződések atlapján sok mindent kiköthetnek egymást..’. — Természetesen egyszer azt az alapot is véve, hogy mi is megkapjuk azt, amit a mi részünkre, kikötnek, hogy mi ne csak örökösen adó fél legyünk. De hogy a budapesti iroda a magyar közönség kivitelét, a magyar publikum exportját, a Magyarországból külföldre gravitáló idegenforgalomnak fejlesztését a legmesszebbmenő állami támogatással végezhesse — erre józan okot nem találunk. És rosszul alkuvó fél az, aki csak az ellenpárt előnyeit tudja feldicsérni, de a saját értékét nem ismeri. Végeredményben tehát e pillanatban üzletről és alkuról van szó és nem idegenforgalomról. Az idegenforgalmat előmozdíthatják azok a tisztviselőink, akik nálunk kiképezve, külföldi utazási irodákban nyerhetnének elhelyezést azzal a jogosultsággal, hogy Magyarország ismertetését végzik olyan bárokban, ahol ezért a propagandáért és a teljesítet üzletekért ellenértéket akár progresszív irányban nyújthatnak. Ilyen irányú működésre méltóztassék a MÁV-nak azt az irodát felszólítania, ahol akkora szava van. A Cook-iroda soha nem kívánt Magyarországon letelepedni. Ellenben Cookék és a magyar Menetjegyiroda között a legbizalmasabb, legbensőbb üzleti összeköttetés állott fenn. Egyetlen, de egyetlen ajánlat Cookék részéről a kereskedelmi minisztériumhoz vagy a MÁV-hoz vagy a Menetjegyirodához soha nem érkezett arra nézve, hogy Cook itt letelepedjék vagy magyar Cookirodát létesítsen. De ez nem is érdek, mert Magyarországról külföldre szállítani publikumot éppen elég kéz akad. Ami az utasok ideszállítását illeti, erre nézve csak egy példát említünk a Menetjegyiroda és Cook életéből. A Menetjegyiroda vadászterületet bérelt Madarason, amelyhez kizárólag Cook állíthat ki utalványt. Ezzel olyan Cook-utasoknak, akik a vadászatot kedvelik, kedvezményt nyújt az Gondolj a holnapra! az idegenforgalom emelésének módja. Ami pedig a Cook-irodával szemben való megtörését illeti a magyar jegyárusítási monopólumnak, félő, hogy akkor az olasz, az osztrák, a bajor, a cseh és a többi irodák is fogják ezt az ő telepeik részére követelni. És akkor meg fognak jelenni a hangulatos, a szép, a drága, az értékes, a színes és mindent ígérő nagyszerű plakátok Budapest és a vidék nagyobb városainak utcáin, melyek majd a kívánt módon fogják bemutatni minden évszak külföldi szépségeit és fogják fejleszteni az idegenforgalmat — szép magyar hazánkból kifelé. Meg kell tehát az egész kérdést alaposan fontolni és nem lehet hangulatos jelszavak után menni... Papagályvesztegzár Kemlországban A beteg papagálynak még a lehelete is feje bacilussal A régi papagájoktól nem kell félni Berlin, december 11. Az egészségügyi hatóságok papagály-vesztegzárt rendeltek. A berlini városi egészségügyi hivatal egyik igazgatója megállapodott a hamburgi vámegészségügyi hivatal vezetőjével, hogy további intézkedésig csak alapos orvosi megfigyelés után engedik be Németországba a papagájokat. Miután kétségtelen, hogy a legújabb berlini járvány, a papagály-kór bacillusa, beteg papagályok testéből képződik, elrendelték, hogy a jövőben minden Hamburgba érkező papagályszállítmányt 14 napos vesztegzár alá vesznek. A papagályokat csak abban az esetben adják ki a papagálykereskedőknek, ha az orvosi vzsgálat 4 ionyítványt állít ki minden egyes papagályról, hogy az állat teljesen egészséges. Most már kétségtelen, hogy Harbert egyetemi professzor is papagájkórban halt meg. Kiderült, hogy a professzor ugyanazon a hajón érkezett egyik külföldi útjáról Hamburgba, amelyen az első beteg papagáj-szállítmányt hozták. A szállítmány egyik papagája még életben van és a tegnap megejtett orvosi vizsgálat megállapította, hogy az állat vére teljesen meg van mérgezve, tüdeje oszlásban van és lehellete is bacillusokkal van van tele. A vizsgálatot Necht professzor, az állatbetegségek kiváló szakértője ejtette meg. A professzor ma megnyugtató nyilatkozatot tett közzé, amelyben közli a lakossággal, hogy a régi papagájoktól nem kell tartani, mert a papagájkor egészen újkeletű betegség, amelyet csak az újonnan érkező szállítmányok hurcolhatnak be. Miután azonban mától kezdve csak olyan papagájokat bocsáthatnak kereskedői forgalomba, amelyek keresztülmentek kéthetes vesztegzáron, nem kell tartani, hogy a járvány tovább fog terjedni. Bécs, december 31. Egy vásáros, aki a vásáron papagályával planétákat huzatott, nemrégiben egy második papagályt vásárolt Rövid idő múlva a régi papagály megbetegedett, a vásáros pedig, aki a madarat ápolta, sőt vele egy kanálból evett, meghalt. Az újonnan szerzett papagály elrepült. Bár a hatósági vizsgálat megállapította, hogy ez az eset egészen egyedülálló, a városi egészségügyi hatóság a berlini eseményekre való tekintettel, óvatosságra inti a papálytulajdonosokat.