Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-02 / 75. szám
VASÁRNAP, 1930 ÁPRILIS 6 ÚJSÁG Lord Byron viharos életének szörnyű titka Egy szerelem, amelyről száz év óta nem esett szó Az öreg Byron, e néven az ötödik lord, rettenetes egy ember volt A szomszédját párbajban ölte meg, a feleségét parkja tavába akarta belefojtani, a kocsijával egyszer útközben összeveszett, szó nélkül lelőtte és a holttestét bedobta a kocsiba, halálra rémült felesége mellé s aztán ő maga ült a bakra. — A fia, ha lehet, még eszeveszettebb ember volt; általában csak esack, az őrült* néven ismerték. Égjük feleségét, Lady Leigh-Camarten-t pár év alatt a másvilágra kínozta, miután a szegény asszony egy leánnyal, Augusztával ajándékozta meg, akit ezentúl a családban csak «A» néven tiszteltek. Röviddel rá Miss Catherina Gordont vette el, akivel azonban törököt fogott, lévén, hogy ez a hölgy még nálánál is harciasabb menyecske volt és ha megdühödött, akkor egyszerűen a kályhavasat hajigálta John, a nem éppen szerzetesi életű gárdakapitány után. Esküvőjük után egy évre megszületett George Noel Gordon nevű fiuk, aki utóbb a 19. századi Angliának legnagyobb költőjévé lett A gárdakapitány, mintha csak erre a végszóra, fia születésére várt volna, nyomban utána eltűnt a látóhatárról, elkallódott, mielőtt a lordi cím és vagyon reáháramolhatott volna és többé senki sem tudott róla. Byronné nagy nyomorúságban maradt a fiával és a mostoha lányával. Ezért Georgeot a Harrow College-be adta be szegényhelyre. Vad állapotok uralkodtak itt; a nagyobb diáknak joga volt arra, hogy a kisebbeket verje. A kis Byron egy izben látta, hogy egy nálánál jóval nagyobb és erősebb fiú hogy náspángolja el Byron egyik osztálytársát. Túl gyönge volt ahhoz, hogy megvédje szerencsétlen társát és ezért megkérdezte a nagy fiút, hogy hány ütést szándékozik a fiúra ráverni. A nagy fiú csodálkozó pillantására Byron sírva azt felelte, hogy azért kérdi ezt, mert ha lehetne, akkor szívesen elvállalná osztálytársa helyett a verés felét. Ez a kis jelenet, amennyire jellemző Byron romantikus kedélyére, annyira döntővé is vált életében, mert ettől kezdve az emberi szabadságjogok fanatikusává lett. Itt az iskolában történt vele, hogy egy Szép napon nagy, pecsétes, királyi levél érkezett a címére, amelyben a tízévesByron úrral közli a király, hogy az ötödik Byron lord elhunytéval törvény szerint immár ő a hatodik lord ezen a néven és egyszersmind a hatalmas vagyon birtokosa is mostantól kezdve. A következő óra elején már «Dominus Georgius Byron» néven szólították fel. Az itt felsorolt kis esetből is kitűnik, mnennyire érzékeny lelkű fiú volt Byron már gyermekkorában és igy nincs azon mit csodálkoznunk, hogy két évtized múlva ő teremtette meg egész Európa ifjúsága számára az érzelmes byronizmus, a világfájdalom pózát és divatját. Neki erre külön oka is volt, mert Születésétől fogva gyönge volt mindkét lábán az Achilles izma és ennélfogva holta napjáig sántikált. Gyönge idegzetére pedig jellemző, hogy ugyancsak haláláig megvolt az a csúnya szokása, hogy a kermét rágta. Ismerte ezeket a gyöngéit és iparkodott erős testedzéssel ellenük küzdeni. Hiszen mint fiatalember Európaszerte nagy feltűnést keltett azzal, hogy az antik Leander példájára, átúszta a Hellespontost, át a Genfi-tavat, a Capo Colonnáról a tengerbe ugrott, kastélya parkjában farkasokat tartott szabadlábon, egy boxmestert fizetett, aki állandóan a környezetében élt, a Balkánon nőket rabolt el és szabadított meg, rablókkal harcolt, s végül is mint szabadsághős fejezte be 36 éves korában fiatal életét. Hőstettei — sánta volta és körömrágása ellenére is — természetszerűleg feléje vonták a nők figyelmét. Casanován kívül kevés ember dicsekedhetik annyi szerelmes kalanddal, mint ő. És kevés költő oeuvre-jében hagytak a szerelmek annyi és olyan értékes nyomot, mint az övében. Hogy csupán néhányesetét soroljuk föl: itt volt két diákköri szerelme két unokahúgához, azután szerencsétlen és viszonzatlan szerelme a tüdővészben elhunyt Mary Chaworth-hoz, majd Theresa Makrihoz, athéni fogadósnője leányához; itt volt az a török leány, akit rablók kezéből szabadított ki és tett a maga rableányává; itt volt a sorsdöntő szerelme a vad Lady Caroline Lamb-hoz; itt volt egész sora a velencei metresszeinek; azután Máltán a Mrs. Spencer Smith-szel való nagy szerelme, amelyből a Childe Harold legszebb énekei születtek; itt volt furcsa szerelme az ötvenhatéves szmirnai Mrs. Werry-rel Itt volt rövid ideig tartó és skandalummal végződött házassága Annabella Milbanke-kal, akit sohasem is szeretett, akit soha nem tűrt meg a saját asztalánál és akit egyéves házasságuk alatt nem egy izben késsel fenyegetett meg. Ez a házasság és vele kapcsolatban Bryannak Angliából való szökésszerű és végleges távozása száz év óta rejtély volt. Okát csak aoostanában sikerült egykorú levelezések és naplók alapján kideríteni és André Maurois, Byron-életrajzában, amely most jelent meg a Dante-kiadásban, részletesen ismerteti Byronnak ezt a végzetes élettragédiáját. A tény az, hogy Byron végzetesen szerelmes volt mostohanővérébe, Augusztába, akitől leánya is született és akitől akkor sem tudott és akart elválni, amikor megnősült; sőt, voltaképpen csak azért nősült meg, hogy további kínos feltűnés nélkül élhessen nagy, fáraói szerelmének. Csak most, Maurois szenzációs könyve után, értheti meg a világ voltaképpen Byron egész lényét, egész viharos életét és azt a gyűlöletet, amely a Wildet is kiüldözi angol társadalmon Byron ellen anynyiraeluralkodott, hogy Anglia egyik legnagyobb költőjének holttestét mindmáig nem engedték be az angol Pantheonba, a Westminster-apátságba és szobrot csak ötven évvel halála után engedtek neki felállítani. Mélyen tisztelt vevőinkkel ezuton is tudatjuk, hogy az Andrássy-ut 27. sz. a. fiókunkat egyesitettük főüzsetünkkel (IV, Váci utca 22) Rókák és szlvetEl Ssátmofferek repigyelk'i3 Elkán és Gerő választékban tMÜCSÖJC Győri Kereskedelmi Kamara ügyvezetési botránya letartóztattak az ügyészség előtt 1928 őszén Győrött jártunk. Egy elejtett szó indította el a lavinát. Vizsgálódásunk eredményeképpen sorozatos cikkekben mutattunk rá arra, hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamaránál az ügyvezetés körül súlyos hibák mutatkoznak. Felszólalásunk nyomán megindult a hivatalos vizsgálat Herrmann Miksa akkori kereskedelmi miniszter Beretvás Jenő miniszteri tanácsost és Krizsán Ferenc miniszteri számvizsgálót küldötte ki a Győri Kamarához vizsgálóbiztosként. Hat hónapig tartott a vizsgálat, amelynek eredményeit az Újság 1929 december 29-iki számában ismertettük részletesen. A hatalmas elaborátum, amelynek száma 123.298/1929. K. M. XV. száz oldalon állapította meg, hogy Karikó Imre dr. titkár a kamara pénzkezelése körül súlyos szabálytalanságokat követett el. Ez a miniszteri megállapítás a vádak hihetetlen tömegét halmozta össze. Szenzációként hatott mindezeken kívül az a közlésünk, hogy az osztrák vízumbélisegek kezelése körül is milyen súlyos visszaéléseket követett el. Beszámoltunk arról is, hogy Halbritter Károly kamarai elnök állásáról lemondott és helyébe Morvay István kőművesmestert választották meg elnöknek. Részletesen közöltük, hogy a Kamara elnöksége és fegyelmi bizottsága Kovács Zsigmond dr. ideiglenes főtitkár, nyugalmazott táblai tanácselnök vizsgálata alapján ugyancsak azt javasolta, hogy Karikó Imre doktort felettesével, Szommer Ernő dr. főtitkárral egyetemben a Kamara szolgálatából bocsássa el, nyugdíjigényüknek elvesztése mellett, kegydíjban azonban részesítsék őket. Jól ismertük a győri viszonyokat és már akkor rámutattunk arra, hogy a fegyelmi bizottság határozatát a Kamara közgyűlése esetleg nem hagyja jóvá. Tudtuk: Karikó Imre a kamarai választások idején nagy erővel dolgozott azon, hogy a Kamara kültagjai az ő személyes híveiből kerüljenek ki. A győri Kamarának december 29-én megtartott közgyűlése azután valósággal megcsúfolása volt a kamarai intézménynek. Megtörtént az a példátlan eset, hogy a kamara közgyűlésén pellengérre állították a miniszteri vizsgálóbiztosokat és a védelem fizetett szakértőjének adatai alapján gúnyosan tették nevetség tárgyává a sokhónapos komoly miniszteriális vizsgálatot. Gál Jenő «esküdtszéknek» nevezte ki a Kamara közgyűlését és védőbeszédében érzelmi alapon, teátrális hatásra törekedve, csak a négy-öt pengős hiányokról beszélt. A kereskedelemügyi miniszter levelét olvasta fel és bejelentette azt is, hogy «a győri rendőrség a nyomozást befejezte és bűncselekményt nem állapított meg». A furcsa kamarai határozat után azonnal közöltük az Újság január 5-i számában, hogy a mi hiteles információnk egészen máskép hangzanak, a győri rendőrségen erőteljesen folyik a nyomozás tovább, kimutattuk azt is, hogy a kereskedelemügyi miniszter jóvá nem hagyhatja a kamarai «esküdtszék» véleménynyilvánítását, mert nem maradhat helyén az, akiről ennyi súlyos vád beigazolódott. Néhány nappal később már jelentkezett is az osztrák követség, amely hivatkozással az újság cikkeire, a vízumkiállítási jogot a győri kamarától megvonta. Ismét eltelt három hónap, amely alatt a kulisszák mögött erős harc folyt. Karikó Imre Gál Jenő dr. képviselő védőjének támogatásával mindent megtett, hogy a kamarai felmentő határozat érvényben maradjon. Imponáló volt az az erő, amellyel ez a kétségtelenül jobb sorsra érdemes ember exisztenciájáért küzdött. A közgyűlési határozat után a Kamara beltagjai lemondással fenyegetődztek, amire Karikó aláírásokat gyűjtött olyanok részéről, akik kötelezték, magukat, hogy a kamarai beltagok lemondása esetén azok tisztségének betöltésére vállalkoznak. Küldöttségeket is szervezett maga mellett. A Kamara területén fekvő városok hírlapjaiban működését magasztaló cikkeket helyeztetett el, egyszóval mindent megtett, hogy a közvéleményt maga mellé hangolja. Több ízben jelent meg az Újság szerkesztőségében is. Kérte, hogy bár belátja működésünk közérdekű voltát, cikkeinkkel ne gördítsünk akadályokat rehabilitációja elé. Megegyeztünk abban, hogy ügyével nem foglalkozunk addig, míg valamelyik hatóság részéről nyilvánosságra kínálkozó lépés nem történik. Most azután gyors egymásutánban követik egymást a komoly lépések. Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy a kereskedelmi miniszter meghozta döntését teljesen azonos értelemben, amint azt eleve jeleztük. A miniszter megsemmisítette a kamara közgyűlésének fegyelmi határozatát és a közgyűlést újabb ítélethozatalra utasítota. „A kamarának nevezett három tisztviselője fegyelmi ügyében hozott határozatát főfelügyeleti jogkörben felülbírálat alá vettem. Ennek eredményeként megállapítottam, hogy a kamarai határozatok nem felelnek meg hivatali elődöm által 1906 szeptember 26-án 47180. szám alatt jóváhagyott kamarai fegyelmi és kártérítési szabályzat rendelkezéseinek. A szabályzat értelmében ugyanis a fegyelmi vétségek eseteiben a fegyelmi tanács javaslata alapján az elnöki tanács, illetve a közgyűlés és végső fokon a kereskedelmi miniszter ítélkezik. A rendelkezéseknek megfelelően tehát a kamarának a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselőt vagy vétkesnek kell kimondani, vagy pedig kártérítési kötelezettséget kell megállapítani, vagy ha nem találja vétkesnek a tisztviselőt, felmentő ítéletet kell hozni. A kamara közgyűlése azonban a tisztviselőt se büntetéssel nem sújtotta, se fel nem mentette, hanem pusztán a fegyelmi bizottságnak és az elnöki tanácsnak rájuk vonatkozó javaslatát nem fogadta el. Éppen ezért visszaküldöm az iratokat azzal, hogy a kamara megjelölt határidőn belül új ítéletet hozzon és azt jóváhagyás végett terjessze fel hozzám.* A kamara elnöki tanácsa ezután úgy döntött, hogy az április hatodikéra kitűzött közgyűlését április 24-re halasztja, ügyrendjét a miniszter által kívánt formában módosítja és így tárgyalja majd le ezt a szomorú ügyet. Ma délelőtt azután megtörtént a súlyos lépés is, amelyről beavatottak már hetek óta suttogtak: a győri rendőrség letartóztatta Karikó Imre dr. kamarai titkárt és átszállította a győri ügyészség fogházába. A beavatottak erre már régebben számítottak. Tudták azt, hogy Petrovicz Jenő dr. rendőr♦ *■' Karikó Imre dr. nem ezt várta. Akik ismerték ezt az energikus és optimista természetű embert, azok előtt nem meglepetés a győri hír: „Karikó a végzés kihirdetésekor elsápadt, megtántorodott és valósággal fel kellett fogni, hogy össze ne essék." E pillanatban a győri ügyészség fogházának sivár cellájában ül a győri kamarai botrány aktív szereplője a másfél évig tartó vizsgálat és fegyelmi eljárás herce-hurcájától megtörve. Az újságíró pedig ismét szomorú kötelességét teljesítette, amikor erről beszámol. Egy elejtett szó, egy véletlen győri látogatás nyomán pattant ki ez az ügy, amely ma már négy vármegye kereskedő és iparos társadalmát tartja izgalomban és foglalkoztatja majd még hónapokon át... Lévai Jenő a Ki Újság győri tudósítója beszélt Gritzmann Gyula rendőrtanácsossal, a bűnügyi osztály vezetőjével, aki a következőket mondotta: — A kamarai botrány ügyének rendőri vizsgálata, amely három hónapig tartott, a mai napon befejezést nyert. Hatalmas munka volt. A nyomozás kiterjedt a kamara egész területére. Kétezer bűnügyet kellett átvizsgálni és az iratok sutija meghaladja az egy méter mázsát. Az előzetes letartóztatásról hozott végzést a büntető perrendtartás 141. szakaszának 2. pontja értelmében kellett meghozni. Véleményünk szerint a várható büntetés előreláthatóan olyan nagy lesz, hogy tartani kell Karikó Imre dr. titkár szökésétől. — Milyen visszaélésekkel vádolja a vizsgálat? —• Sikkasztással, okirat hamisítással és csalással. — Milyen összegre terjed a hiány? — Erre nem tudok felelni — válaszolta Gritzmann rendőrtanácsos. — De ez nem is az én feladatom. Azt hiszem azonban, hogy nagyon tekintélyes összegre rúg. Ezek után óriási érdeklődéssel várják a kamara egész területén az ügyészség döntését. Azon fordul meg minden, hogy kimondja-e a hivatalból üldözendő bűncselekmény esetét? Ha igen, aligha várható szabadlábrahelyezése. Értesülésünk szerint Karikó Imre védője Győrbe érkezik, hogy közbenjárjon s a vádtanácsnál igyekezzen kieszközölni védence szabadlábrahelyezését. ti •■HaaaananBaaMnMreaHreHanBaMaHreuuUMreBHn Fenyőt házhoz szállít budapesti lerakatából. fogalmazó negyedik napja vizsgálja át a miniszteriális vizsgálat összes adatait. A kamara épületében hónapok óta folynak vezetésével a tanúkihallgatások, amelyek a terhelő adatok egész sorát hozták felszínre és igazolták a miniszteriális vizsgálat vádjait. Megjelent! Két kötet 11’56 (600 oldal) ..............JLJL Minden könyvesboltban kapható