Ujság, 1930. április (6. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-02 / 75. szám

VASÁRNAP, 1930 ÁPRILIS 6 ÚJSÁG Lord Byron viharos életének szörnyű titka Egy szerelem, amelyről száz év óta nem esett szó Az öreg Byron, e néven az ötödik lord, rettenetes egy ember volt A szomszédját pár­bajban ölte meg, a feleségét parkja tavába akarta belefojtani, a kocsijával egyszer út­közben összeveszett, szó nélkül lelőtte és a holttestét bedobta a kocsiba, halálra rémült felesége mellé s aztán ő maga ült a bakra. — A fia, ha lehet, még eszeveszettebb ember volt; általában csak esack, az őrült* néven ismerték. Égjük feleségét, Lady Leigh-Ca­­­marten-t pár év alatt a másvilágra kínozta, miután a szegény asszony egy leánnyal, Augusztával ajándékozta meg, akit ezentúl a családban csak «A» néven tiszteltek. Röviddel rá Miss Catherina Gordont vette el, akivel azonban törököt fogott, lévén, hogy ez a hölgy még nálánál is harciasabb menyecske volt és ha megdühödött, akkor egyszerűen a kályhavasat hajigálta John, a nem éppen szerzetesi életű gárdakapitány után. Esküvő­jük után egy évre megszületett George Noel Gordon nevű fiuk, aki utóbb a 19. századi Angliának legnagyobb költőjévé lett A gárda­kapitány, mintha csak erre a végszóra, fia születésére várt volna, nyomban utána eltűnt a látóhatárról, elkallódott, mielőtt a lordi cím és vagyon reáháramolhatott volna és többé senki sem tudott róla. Byronné nagy nyomorúságban maradt a fiával és a mostoha lányával. Ezért Georgeot a Harrow­ College-be adta be szegényhelyre. Vad állapotok uralkodtak itt; a nagyobb diáknak joga volt arra, hogy a kisebbeket verje. A kis Byron egy izben látta, hogy egy nálánál jóval nagyobb és erősebb fiú hogy náspángolja el Byron egyik osztálytársát. Túl gyönge volt ahhoz, hogy megvédje sze­rencsétlen társát és ezért megkérdezte a nagy fiút, hogy hány ütést szándékozik a fiúra ráverni. A nagy fiú csodálkozó pillantására Byron sírva azt felelte, hogy azért kérdi ezt, mert ha lehetne, akkor szívesen el­vállalná osztálytársa hely­ett a verés felét. Ez a kis jelenet, amennyire jellemző Byron romantikus kedélyére, annyira döntővé is vált életében, mert ettől kezdve az emberi szabad­ságjogok fanatikusává lett. Itt az iskolában történt vele, hogy egy Szép napon nagy, pecsétes, királyi levél ér­kezett a címére, amelyben a tízéves­­Byron úrral­ közli a király, hogy az ötödik Byron lord elhunytéval törvény szerint immár ő a hatodik lord ezen a néven és egyszersmind a hatalmas vagyon birtokosa is mostantól kezdve. A következő óra elején már «Domi­­nus Georgius Byron» néven szólították fel. Az itt felsorolt kis esetből is kitűnik, mnennyire érzékeny lelkű fiú volt Byron már gyermekkorában és igy nincs azon mit cso­dálkoznunk, hogy­ két évtized múlva ő terem­tette meg egész Európa ifjúsága számára az érzelmes byronizmus, a világfájdalom pózát és divatját. Neki erre külön oka is volt, mert Születésétől fogva gyönge volt mindkét lábán az Achilles izma és ennélfogva holta napjáig sántikált. Gyönge idegzetére pedig jellemző, hogy ugyancsak haláláig megvolt az a csúnya szokása, hogy a kermét rágta. Ismerte eze­ket a gyöngéit és iparkodott erős testedzés­sel ellenük küzdeni. Hiszen mint fiatalember Európaszerte nagy feltűnést keltett azzal, hogy az antik Leander példájára, átúszta a Hellespontost, át a Genfi-tavat, a Capo Colon­­náról a tengerbe ugrott, kastélya parkjában farkasokat tartott szabadlábon, egy boxmes­­tert fizetett, aki állandóan a környezetében élt, a Balkánon nőket rabolt el és szabadított meg, rablókkal harcolt, s végül is mint sza­badsághős fejezte be 36 éves korában fiatal életét. Hőstettei — sánta volta és körömrágása ellenére is — természetszerűleg feléje von­ták a nők figyelmét. Casanován kívül kevés ember dicsekedhetik annyi szerelmes kaland­dal, mint ő. És kevés költő oeuvre-jében hagytak a szerelmek anny­i és olyan értékes nyomot, mint az övében. Hogy csupán né­hány­­esetét­ soroljuk föl: itt volt két diák­köri szerelme két unokah­úgához, azután sze­rencsétlen és viszonzatlan szerelme a tüdő­­vészben elhunyt Mary Chaworth-hoz, majd Theresa Makrihoz, athéni fogadósnője leányá­hoz; itt volt az a török leány, akit rablók ke­zéből szabadított ki és tett a maga rableányá­vá; itt volt a sorsdöntő szerelme a vad Lady Caroline Lamb-hoz; itt volt egész sora a ve­lencei metresszeinek; azután Máltán a Mrs. Spencer Smith-szel való nagy szerelme, amelyből a Childe Harold legszebb énekei születtek; itt volt furcsa szerelme az ötven­hatéves szmirnai Mrs. Werry-rel Itt volt rö­vid ideig tartó és skandalummal végződött házassága Annabella Milbanke-kal, akit soha­sem is szeretett, akit soha nem tűrt meg a sa­ját asztalánál és akit egyéves házasságuk alatt nem egy izben késsel fenyegetett meg. Ez a házasság és vele kapcsolatban Bryan­­nak Angliából való szökésszerű és vég­leges távozása száz év óta rejtély volt. Okát csak aoostanában sikerült egykorú levelezé­sek és naplók alapján kideríteni és André Maurois, Byron-életrajzában, amely most je­lent meg a Dante-kiadásban, részletesen is­merteti Byronnak ezt a végzetes élettragédiá­­ját. A tény az, hogy Byron végzetesen szerel­mes volt mostohanővérébe, Augusztába, aki­től leánya is született és akitől akkor sem tu­dott és akart elválni, amikor megnősült; sőt, voltaképpen csak azért nősült meg, hogy to­vábbi kínos feltűnés nélkül élhessen nagy, fáraói szerelmének. Csak most, Maurois szen­zációs könyve után, értheti meg a világ volta­képpen Byron egész lényét, egész viharos éle­tét és azt a gyűlöletet, amely a Wildet is ki­üldözi angol társadalmon Byron ellen any­­nyira­­eluralkodott, hogy Anglia egyik legna­gyobb költőjének holttestét mindmáig nem engedték be az angol Pantheonba, a West­­minster-apátságba és szobrot csak ötven évvel halála után engedtek neki felállítani. Mélyen tisztelt vevőinkkel ezuton is tudatjuk, hogy az And­rássy-ut 27. sz. a. fiókun­kat egyesitettük főüzsetü­nkkel (IV, Váci­ utca 22) Rókák és szlvetEl Ssátm­offerek repigyelk'i3 Elkán és Gerő választékban tMÜCSÖJC ­ Győri Kereskedelmi Kamara ügyvezetési botránya letartóztattak az ügyészség előtt 1928 őszén Győrött jártunk. Egy elejtett szó indította el a lavinát. Vizsgálódásunk eredményeképpen sorozatos cikkekben mu­tattunk rá arra, hogy a Győri Kereskedelmi és Iparkamaránál az ügyvezetés körül súlyos hi­bák mutatkoznak. Felszólalásunk nyomán megindult a hivatalos vizsgálat Herrmann Miksa akkori kereskedelmi miniszter Beretvás Jenő miniszteri tanácsost és Krizsán Ferenc miniszteri számvizsgálót küldötte ki a Győri Kamarához vizsgálóbiztosként. Hat hónapig tartott a vizsgálat, amelynek eredményeit az Újság 1929 december 29-iki számában ismer­tettük részletesen. A hatalmas elaborátum, amelynek száma 123.298/1929. K. M. XV. száz oldalon állapította meg, hogy Karikó Imre dr. titkár a kamara pénzkezelése körül súlyos szabálytalanságoka­t követett el. Ez a minisz­teri megállapítás a vádak hihetetlen tömegét halmozta össze. Szenzációként hatott mind­ezeken kívül az a közlésünk, hogy­ az osztrák vízumbélisegek kezelése körül is milyen súlyos visszaéléseket követett el. Beszámoltunk arról is, hogy Halbritter Károly kamarai elnök állásáról lemondott és helyébe Morvay István kőművesmestert vá­lasztották meg elnöknek. Részletesen közöl­tük, hogy a Kamara elnöksége és fegyelmi bizottsága Kovács Zsigmond dr. ideiglenes főtitkár, nyugalmazott táblai tanácselnök vizsgálata alapján ugyancsak azt javasolta, hogy Karikó Imre doktort felettesével, Szom­­mer Ernő dr. főtitkárral egyetemben a Kamara szolgálatából bocsássa el, nyug­díjigényüknek elvesztése mellett, kegy­­díjban azonban részesítsék őket. Jól ismertük a győri viszonyokat és már akkor rámutattunk arra, hogy a fegyelmi bi­zottság határozatát a Kamara közgyűlése esetleg nem hagyja jóvá. Tudtuk: Karikó Imre a kamarai választások idején nagy erő­vel dolgozott azon, hogy a Kamara kültag­jai az ő személyes híveiből kerüljenek ki. A győri Kamarának december 29-én megtar­tott közgyűlése azután valósággal megcsúfo­lása volt a kamarai intézménynek. Megtör­tént az a példátlan eset, hogy a kamara köz­gyűlésén pellengérre állították a miniszteri vizsgálóbiztosokat és a védelem fizetett szak­értőjének adatai alapján gúnyosan tették ne­vetség tárgyává a sokhónapos komoly minisz­teriális vizsgálatot. Gál Jenő «esküdtszéknek» nevezte ki a Kamara közgyűlését és védőbeszédében ér­zelmi alapon, teátrális hatásra törekedve, csak a négy-öt pengős hiányokról­ beszélt. A kereskedelemügyi miniszter levelét olvasta fel és bejelentette azt is, hogy «a győri rend­őrség a nyomozást befejezte és bűncselek­ményt nem állapított meg». A furcsa kamarai határozat után azonnal közöltük az Újság január 5-i számában, hogy a mi hiteles információnk egészen más­kép hangzanak, a győri rendőrségen erőtel­jesen folyik a nyomozás tovább, kimutattuk azt is, hogy a kereskedelemügyi miniszter jóvá nem hagyhatja a kamarai «esküdtszék» véleménynyilvánítását, mert nem­ maradhat helyén az, akiről ennyi súlyos vád beigazoló­dott. Néhány nappal később már jelentkezett is az osztrák követség, amely hivatkozással az újság cikkeire, a vízumkiállítási jogot a gy­őri kamarától megvonta. Ismét eltelt három hónap, amely alatt a kulisszák mögött erős harc folyt. Karikó Imre Gál Jenő dr. képviselő védőjének támo­gatásával mindent megtett, hogy a kamarai felmentő határozat érvényben maradjon. Im­ponáló volt az az erő, amellyel ez a kétség­telenül jobb sorsra érdemes ember exiszten­­ciájáért küzdött. A közgyűlési határozat után a Kamara beltagjai lemondással fenyegetődz­­tek, amire Karikó aláírásokat gyűjtött olya­nok részéről, akik kötelezték, magukat, hogy a kamarai beltagok lemondása esetén azok tisztségének betöltésére vállalkoznak. Kül­döttségeket is szervezett maga mellett. A Ka­mara területén fekvő városok hírlapjaiban működését magasztaló cikkeket helyeztetett el, egyszóval mindent megtett, hogy a közvé­leményt maga mellé hangolja. Több ízben jelent meg az Újság szerkesz­tőségében is. Kérte, hogy bár belátja működé­sünk közérdekű voltát, cikkeinkkel ne gördít­sünk akadályokat rehabilitációja elé. Meg­egyeztünk abban, hogy ügyével nem foglalko­zunk addig, míg valamelyik hatóság részéről nyilvánosságra kínálkozó lépés nem történik. Most azután gyors egymásutánban követik egymást a komoly lépések. Néhány nappal ez­előtt jelentettük, hogy a kereskedelmi miniszter meghozta dön­tését teljesen azonos értelemben, amint azt eleve jeleztük. A miniszter megsemmisítette a kamara köz­gyűlésének fegyelmi határozatát és a közgyű­lést újabb ítélethozatalra utasítota. „A kamarának nevezett három tisztviselője fe­gyelmi ügyében hozott határozatát főfelügyeleti jogkörben felü­lbírálat alá vettem. Ennek eredmé­nyeként megállapítottam, hogy a kamarai határo­zatok nem felelnek meg hivatali elődöm által 1906 szeptember 26-án 47180. szám alatt jóváha­gyott kamarai fegyelmi és kártérítési szabályzat rendelkezéseinek. A szabályzat értelmében ugyanis a fegyelmi vétségek eseteiben a fegyelmi tanács javaslata alapján az elnöki tanács, illetve a köz­gyűlés és végső fokon a kereskedelmi miniszter ítélkezik. A rendelkezéseknek megfelelően tehát a kamarának a fegyelmi eljárás alá vont tisztvi­selőt vagy vétkesnek kell kimondani, vagy pedig kártérítési kötelezettséget kell megállapítani, vagy ha nem találja vétkesnek a tisztviselőt, felmentő ítéletet kell hozni. A kamara közgyűlése azonban a tisztviselőt se büntetéssel nem sújtotta, se fel nem mentette, hanem pusztán a fegyelmi bizott­ságnak és az elnöki tanácsnak rájuk vonatkozó javaslatát nem fogadta el. Éppen ezért visszakül­döm az iratokat azzal, hogy a kamara megjelölt határidőn belül új ítéletet hozzon és azt jóváha­gyás végett terjessze fel hozzám.* A kamara elnöki tanácsa ezután úgy dön­tött, hogy az április hatodikéra kitűzött köz­gyűlését április 24-re halasztja, ügyrendjét a miniszter által kívánt formában módosítja és így tárgy­alja majd le ezt a szomorú ügyet. Ma délelőtt azután megtörtént a súlyos lé­pés is, amelyről beavatottak már hetek óta suttogtak: a győri rendőrség letartóztatta Karikó Imre dr. kamarai titkárt és átszállította a győri ügyészség fogházába. A beavatottak erre már régebben számítottak. Tudták azt, hogy Petrovicz Jenő dr. rendőr­♦ *■' Karikó Imre dr. nem ezt várta. Akik is­merték ezt az energikus és optimista termé­szetű embert, azok előtt nem meglepetés a győri hír: „Karikó a végzés kihirdetésekor elsápadt, megtántorodott és valósággal fel kellett fogni, hogy össze ne essék." E pillanatban a győri ügyészség fogházának sivár cellájában ül a győri kamarai botrány aktív szereplője a másfél évig tartó vizsgálat és fegyelmi eljárás herce-hurcájától megtörve. Az újságíró pedig ismét szomorú kötelességét teljesítette, amikor erről beszámol. Egy elejtett szó, egy véletlen győri látoga­tás nyomán pattant ki ez az ügy, amely ma már négy vármegye kereskedő és iparos tár­sadalmát tartja izgalomban és foglalkoztatja majd még hónapokon át... Lévai Jenő a Ki Újság győri tudósítója beszélt Gritzmann Gyula rendőrtanácsossal, a bűnügyi osztály veze­tőjével, aki a következőket mondotta: — A kamarai botrány ügyének rendőri vizsgá­lata, amely három hónapig tartott, a mai napon befejezést nyert. Hatalmas munka volt. A nyomo­zás kiterjedt a kamara egész területére. Kétezer bűnügyet kellett átvizsgálni és az iratok sutija meghaladja az egy méter mázsát. Az előzetes le­tartóztatásról hozott végzést a büntető perrend­tartás 141. szakaszának 2. pontja értelmében kel­lett meghozni. Véleményünk szerint a várható büntetés előreláthatóan olyan nagy lesz, hogy tartani kell Karikó Imre dr. titkár szökésétől. — Milyen visszaélésekkel vádolja a vizsgálat? —• Sikkasztással, okirat hamisítás­sal és csa­lással.­­ — Milyen összegre terjed a hiány? — Erre nem tudok felelni — válaszolta Gritz­mann rendőrtanácsos. — De ez nem is az én fel­adatom. Azt hiszem azonban, hogy nagyon tekin­télyes összegre rúg. Ezek után óriási érdeklődéssel várják a ka­mara egész területén az ügyészség döntését. Azon fordul meg minden, hogy kimondja-e a hivatal­ból üldözendő bűncselekmény esetét? Ha igen, aligha várható szabadlábrahelyezése. Értesülésünk szerint Karikó Imre védője Győrbe érkezik, hogy közbenjárjon s a vádta­nácsnál igyekezzen kieszközölni védence szabad­­lábrahelyezését. ti •■HaaaananBaaMnMreaHreHanBaMaHreuuUMreBHn Fenyőt házhoz szállít budapesti lerakatából. fogalmazó negyedik napja vizsgálja át a mi­niszteriális vizsgálat összes adatait. A kamara épületében hónapok óta folynak vezetésével a tanúkihallgatások, amelyek a terhelő ada­tok egész sorát hozták felszínre és igazolták a miniszteriális vizsgálat vádjait. Megjelent! Két kötet 11’56 (600 oldal) ..............JLJL Minden könyvesboltban kapható

Next