Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-09 / 153. szám
6 sokan el is mentek külföldre, vagyunk elegen, akik tudunk dolgozni és szívesen dolgozunk. Hazamennék, hogy személyesen harcoljak, de, szégyellem bevallani, nincs útiköltségre pénzem ... Hogy is lenne, amikor a napi kenyérre valót is úgy kell összekoldulnom... És Garas Márton ebben az időben már éhezett Berlinben. Itt v ott ha találkozott valamelyik ismerősével, ezektől kapott apróbb összegeket, amelyek azonban igazán csak kenyérre voltak elegendők. Hébe-korba kisegítő munkához is jutott berlini filmgyárakban, ő, aki azelőtt egy egész filmstúdió dirigense volt, nagy színészeit dolgoztak a keze alatt, százakat juttatott keresethez, boldog volt, hat tizedrangú munkát kapott valamelyik készülő fim körül. Egyetlen ruháját nyúzta évek óta, teljeseen lesoványodott, az idegei a szörnyű nyomorúság közepette szétroncsolódtak, nem volt rendes lakása, minden nap máshol hajtatta le nyugtalan álomra a fejét és voltak napok, amikor semmit sem evett. Mi van a magyar filmmel? A magyar film ügye pedig mély álomban aludt tovább. Megcsinálták a Filmipari Alapot, amelytől az első időben rengeteget vártak azok, akik életüket a magyar filmmel jegyezték el s akik Garas Márton módjára vergődtek és nyomorogtak. A magyar filmügyek intézői ugyan nem voltak tétlenek: a filmcenzúra elnöke például másodmagával kiment Hollywoodba tanulmányútra, ismételt tanulmányútokat tettek a külföldön a Filmipari Alap vezetői is, amikor például a Naftáim című filmet csinálták s kiderült, hogy ennek a háta mögött egy szovjet pénzérdekeltség, a Sklarz-csoport áll, valóságos tourretour utazásokat rendeztek Budapest és Berlin között, sőt most is, amikor a Hunniafilmgyár végre-valahára elhatározta azt, amit már hónapok előtt meg kellett volna csinálnia, hogy hangosfelvevő gépet vesz, ebben az ügyben a Filmipari Alap három kiküldöttje tanyázik Berlinben. Három embert kell kiutaztatni Berlinbe, hogy egy gépet megvegyenek! Amikor az ember ezekre az utazásokra gondol, önkéntelenül is eszébe ötlik annak a beadványnak sorsa, amelyet a magyar filmgyártás nyomorgó munkásai intéztek a Filmipari Alaphoz. Az évek óta munka nélkül levő rendezők, operatőrök, szcenikusok azt kérték a Filmipari Alaptól, hogy rettenetes helyzetükre való tekintettel a magyar filmszakma részéről a Filmipari Alap számlájára évek óta befizetett összegből adjanak részükre egy kis segélyt. A kérést elutasították, ridegen kimondták: — Nem! Pedig hány — a magyar filmért sokat dolgozott — emberen lehetett volna segíteni egykét ilyen utazás költségéből... Garas Márton már meghalt, de Garas Mártonok még vannak és nyomorognak a magyar filmszakmában ... „Pesten akarok meghalni“ Garas Márton állapota az utóbbi időben még katasztrofálisabbá fordult Berlinben. Ha a nyomornak van fokozása, akkor ezt alkalmazni lehet Garas Márton életére. Példátlan nyomorúságban, iszonyú szenvedések és nélkülözések között vonszolta az életét, el tudta azt is, hogy nem bírja sokáig és ekkor már csak egy vágya volt,ha ismerőseivel találkozott, csak ennyit mondott: — Pesten akarok meghalni! A nyomorúságban tengődő szerencsétlennek is akadt néhány jó embere, akik az érdekében levelet írtak a pesti izraelita hitközségnek, leírták, milyenszörnyű nyomorúságban él Garas Márton, milyen súlyos beteg és közölték a kívánságát is: szeretne hazajutni Pestre... Pesten szeretne meghalni... Az izraelita hitközség intézkedett, hogy Garas Mártont hazahozzák és június végén egy harmadik osztályú kocsiban megérkezett Budapestre egy csontig lesoványodott, borostás arcú, réveteg tekintetű, apatikusan önmagába mélyedő, szerencsétlen sorsú ember, a egykori friss ambíciótól lelkes, tervektől fűtött, nagykoncepciója Garas Mártonnak szomorú árnyéka, hazug mása ... Négy nappal később A pályaudvarról egyenesen a Zsidókórházba került, amelynek sebészeti osztályán Hirschfeld István dr. és Venetianer Piroska dr. vették ápolás alá. Szörnyű állapotban volt, csupa seb, csupa kiütés a teste, annyira legyöngült volt, hogy beszélni sem tudott, heves láz kínozta, félrebeszélt, rohamai voltak, szenvedett, nagyon szenvedett. A sebészetről átvitték az idegosztályba, hogy itt állapítsák meg, tulajdonképpen mi a baja. Itt látogatta meg a felesége, aki nemcsak házastársa volt, hanem a nyomorban is szerencsétlen osztályosa és a négy gyermek, akik Pesten maradtak s itt harcoltak és harcolnak most is a nyomorral... Négy napig feküdt Garas Márton az idegosztályon és a negyedig nap teljesedett a vágya, teljesedett, amiért Pestre jött, meghalt... íme, egy filmtörténet, amely kivételesen neon happy enddel végződik... Pánczél Lajos. ÚJSÁG VALAMI HIBA VAN Irta VULPES A SZÁMÍTÁSBAN Irta VULPES Jön be a szobába reggel korán a Boris, aki szakácsáé és szobalány egy személyben és pénzt kér. Boris minden reggel pénzt kér. Megy a csarnokba bevásárolni. — Tésztának barackosgombócot főzök, hozok barackot is — mondja a Boris. — Hozok barackot is, sárgát. — Nem kell barack. Nagyon drága. — Ma olcsóbb lesz. — Honnan tudja azt előre? — Mert az éjjel szélvihar volt. Az leverte a barackot. Amikor vendéglőben voltam szolgálatban, ott is minden vihar után szilvásgombócot főztem, vagy almásrétest sütöttem. Szóval nekem ma délben barackosgombócot kellett ennem, mivel az éjszaka vihar volt. És mivel tegnapelőtt is egy kis balettás vihar dúlt a képviselőházban, ma reggel fájdalmasan néztem a cigarettámra, amelyre reggeli után rágyújtottam. Az is megváltozott szegény a vihar után. A megszokott Sztambulból a kissé soványabb Memphis lett. Az egyik vihar olcsóbbit, a másik drágít. Mivel hogy minden számítás dolga a világon. A levert gyümölcsöt el kell adni és minden áron. És mivel sokat kell eladni és gyorsan, nehogy elromoljon, tehát olcsón kell adni. Ez a gyümölcs-matematika. A bolettának is megvan a maga számvetése. A boletta pénzbe kerül, nagyon sok pénzbe, ötven- vagy hatvanmillió pengőbe, vagy még többe. (Mindig inkább többe, mint kevesebbe.) És ennek a pénznek, azonfelül, hogy sok, még egy hibája van. Az, hogy nincs még. Most tehát következik a baletta matematikája. Elő kell teremteni ötven, vagy még több milliókat. Ide a plajbászt, számítsunk, mondja az állam. Emelem a kávé vámját. A duplájára. Kitesz vagy hat-hétmillió pluszt. Ez nem elég. Emelem a tea vámját is. A duplájára. Ez is lesz vagy öt-hatmillió. Még mindig nem elég. Emelem a csokoládé árát. Ötmillió. Még mindig kevés. Menjünk tovább. Emelem a dohány árát. Jó borsosan. És ha ez se elég? Majd meglátjuk, akkor jön a bélyeg, a levélportó — ne fájjon senkinek a feje —, majd csak találok én emelni valót egyebet is. Mire kell, együtt lesz az ötvenhatvanmillió pengő. Tiszta sor. Csakhogy én attól tartok, hogy valami hiba van a számításban. Ez megtörténik néha a matematikában. Még a belügyi építési számlák körül is megtörtént. Sőt én már láttam olyan főpincéri számlát is, amibe valami hiba csúszott. Itt van például a kávédrágítás. Hát ki garantálja, hogy a drága kávéból ugyanannyi fog fogyni, mint az olcsóbb kávéból? Hátha annyira megcsappan a fogyasztás, hogy egyenesen ráfizetünk az emelésre? Hátha a kávéval is úgy járunk, mint a drága lakásokkal? Amikor túldrágák, akkor üresen maradnak. A teára, a csokoládéra is szól ez. Sőt némileg a dohányra is. Megpróbálom elképzelni, hogy milyen lesz ennek a dohánydrágításnak a következménye. Mindjárt meglátjuk, hogy ez nem is valami nehéz dolog. Vannak emberek, tagadhatatlanul vannak, akik ügyet se vetnek rá. Annyira se érinti őket, mintha egy légy szállna az orrukra. Észre se veszik az egész manipulációt. Eddig se tudták, hogy mennyit költenek dohányra, ezentúl se fogják tudni. Ezek azok az emberek, akik langusztát esznek, francia pezsgőt isznak, luxusautón járnak és Ostendében nyaralnak. Sajnos, nagyon kevesen vannak ökelméék és nem is nagyon jönnek számításba, mert többnyire Havanna-szivarokat szívnak. Az asszonyok (ma már ők is számottevő tényezők a dohányfogyasztás terén) szintén a könnyű vállukra veszik a dohányáruk emelését. Ők többnyire csak szívják a cigarettákat, de nem fizetik. Eddig se kérdezték, mibe kerül a cigaretta, ezentúl se fogják kérdezni. Vagy ha megtudják, hogy drágább lett, többet fognak fogyasztani. A mai asszonyoknak selyemharisnyából is több kell, mint a réginek kellett magakötötte pamutharisnyából. Maradnak a százezrek, a dohányzó férfiak A dohányzás sokkal nagyobb szenvedély és a magyar trafik sokkal jobb, semhogy egykettőre le lehetne róla mondani. Igen ám, de azzal, hogy a trafik emeli a dohány árát, nekem mégse lesz több pénzem trafikra. Pénzügyi téren van egy bizonyos pont, amikor minden ember azt mondja, hogy nem megy tovább. Hát mit fognak csinálni a milliók? Itt két csoportra kell osztanom az emberiséget. Vannak olyanok, akik a saját kedvteléseik árát át tudják hárítani másokra és vannak olyanok, akik a maguk vállán cipelik az élet minden terhét. Ne törjék sokat a fejeket: aki a többiekre tudja tolni a maga terheit, az át is fogja tolni. Tehát lesz valamelyes drágulás minden téren. Nekem nemcsak a kávét, teát, csokoládét, dohányt kell megfizetnem, amit magam fogyasztok el, de meg kell fizetnem az asszonyét, a gyerekekét, a szabóét, a suszterét, a kalaposét, a kofáét, a mészárosét, a hentesét, mindenkiét, aki tőlem függ és akitől én függök. Mit csináljak tehát én és velem együtt a többi sok százezer? Kevesebbet kell szívnom és olcsóbbat kell szívnom. Egy ideig kapálózom ellene kézzellábbal, aztán beletörődöm. Úgy, mint minden másba. És a végeredmény? A végerdemény az, hogy majd hiányozni fog a többlet a kávénál, a teánál, a dohánynál, a csokoládénál. A kútból se lehet több vizet kimeríteni, mint ami benne van. Amit emeltek a vámon, elvesztik a réven. Valami hiba van a számításban. De az se lehetetlen, hogy az én számításom is hibás. Én jobb szeretném, ha a végén én volnék a szamár. A strandolás és ebéd időpontjának végét természetesen mindenki maga tetszése szerint állapíthatja meg azzal a megszorítással, hogy 3/06 órakor kezdjük meg az esztergomi látványosságok megtekintését. A Bazilika megtekintésére zárt sorokban van. mnünk fel és minden száz látogató után egy gyakorlott idegenvezető fog rendelkezésünkre állani. A közönségnek alkalma lesz gyönyörködni a híres primási kincstárban, az óriási orgonában; levezetjük olvasóinkat a kriptába, ahol az esztergomi érsekek alusszák örök álmukat. A költségek igen alacsonyan alakulnak. A hajóutazás oda-vissza, a látványosságok megtekintése, a strandfürdő (kabin-, illetve szekrényhasználattal) mindössze 4 pengő felnőtteknek és 2 pengő gyermekek számára. Ez az összeg harmadrésze annak, amibe bárki számára az esztergomi utazás és megtekintés, valamint a strandfürdő kerül, ha önállóan indul el s nem az Újság hajóján. Olvasóink programmja, akik Esztergomot már ismerik és a strandfürdő helyett a dunai fürdést részesítik előnyben, természetesen másképpen alakul. Megérkezés után egyenesen, 10 perces sétával a hajókikötőhöz közelfekvő MOVE-sporttelepre vonulnak. Itt egy erdőség övezi a szigetet. A közönség részére a strandolás lehetőségét biztosítottuk úgy, mint az a szentendrei kirándulásunkon nagyszerűen sikerült. Itt is mindenkinek módjában áll a magával hozott ebédet elfogyasztani, azonban előjegyzés esetén a MOVE kitűnő vendéglőse 1.50 P-ért nagyszerű ebédet főz (leves, sült és tészta). Jégbehűtött italokról szintén gondoskodik. A MOVE Sportklub előzékenységből a választmányi termet az Újság olvasóinak rendelkezésére bocsátotta a ruhák elhelyezésére és megőrzésére. Olvasóinknak az a része tehát, amelyik a látványosságokat már ismeri és nem kívánja megtekinteni, valamint strandfürdő helyett a dunai fürdést részesíti előnyben, csak* Budaiak a Pálay-téren, újpestiek a Római fürdőnél is beszállhatnak esztergomi hajónkra Az előjegyzett jegyek átvételére utolsó határidő, szerda este július 13-án, vasárnap reggel 7 órakor indul az Újság kirándulóhajója Esztergomba. Egymásután indultak hajóink kirándulásokra, amelyek nagy sikere bírt bennünket arra, hogy ezúttal nyolc óra hosszat sétáltassuk meg az Újság előfizetőit és olvasóit a Dunán. Az indulás idejét reggel 7 órára kellett tennünk az Eötvös téri MFTR kikötőből. Budai olvasóink a Pálffy téren is beszállhatnak, újpesti előfizetőink kényelmes beszállhatása érdekében pedig a Római-fürdőben is kikötünk. Kitűnő zenéről is gondoskodunk, mert az újpesti Standard-gyár hatalmas hangerősítője viszi szét majd gramofonjaink hangját. Így 12 óra körül érkezünk meg Esztergomba. A hajóállomáson Esztergom népszerű polgármestere, Antony Béla dr. várja és üdvözli az ősi város nevében az Újság hajóját. Kivonulnak a leventék is zenekarukkal az ünnepies fogadtatáshoz. A Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaság nagy luxushajója, a Leányfalu, ugyan 1400 személyt vihet fedélzetén magával, de a kényelmes és kellemes utazás érdekében legfeljebb 800 jegyet adunk ki, az előjegyzett jegyek átvételére végső határidő: szerda este. Az esztergomi tartózkodás programmját sikerült a legérdekesebbé tenni. Olvasóinknak az a része, amelyik még Esztergomban nem volt és az ottani nevezetességeket még nem látta, a hajóról való kiszállás után a hajókikötőtől száz lépésre levő hites primási képtárat tekinti meg. Innen vonulunk fel a Szent István-strandfürdőbe, mely Esztergom városának egyik nagy nevezetessége. A fürdő vize 29 Celsius fok meleg, kristálytiszta, mert naponta leeresztik. A város szívében, a Várhegy lábánál sok gyógyforrás fakad, melyek révén már a török, sőt a római időkben nevezetes fürdőhely volt Esztergom. A Szent István Artézi Fürdőtelep tulajdonosa az Esztergomi Takarékpénztár Rt. a legnagyobb előzékenységgel várja olvasóinkat és gondoskodik arról, hogy a strandfürdőben jól érezzék magukat. Közönségünk itt jutányos áron ebédhez juthat. Két pengőért kitűnő ebédet kaphatnak mindazok, akik előzetesen nálunk jelentkeznek, az ebédet megrendelik és almak árát kifizetik. Az ebéd áll: leves, sült (borjú, sertés vagy marha) körettel és tészta. Sörös Ede, a strandfürdő vendéglőse, azonban előzékenységből azt is lehetővé tette, hogy mindazok, akik magukkal hozzák az ebédet, a strandfürdőn levő vendéglőnek árnyas kertjében, fehéren terített asztaloknál, cigányzene hangja mellett költhessék el ebédjüket. Hideg italokról külön gondoskodtak. SZERDA, 11:30 JIXIUS • 2 pengőt fizet az oda-vissza hajójegyért. Gyermekek itt is csak a felét, 1 pengőt fizetnek. Mindkét csoport részére este is 7 óra a gyülekezés a hajón, miután a Leányfalu 7 órakor indul vissza Budapest felé, ahova este 10 órakor érkezik meg. Kikötünk természetesen a Római-fürdőben és a Pálffy téren is olvasóink kényelme érdekében. Ajánlatos a jegyekről legkésőbben csütörtök délig gondoskodni, miután az előjegyzések száma is igen nagy és hangsúlyozzuk, hogy a kényelmes utazás érdekében a jegyek kiadását erősen, korlátozzák. Második hajó nem indul. Kik a rágcsálók? Vass József dr. népjóléti miniszter politikai rágcsálókról beszélt legutóbb Debrecenben! Arra a kérdésre, kikre értette ezt, így nyilatkozott kedden a felsőház folyosóján: — A rágcsálásnak nevezett folyamat igen gyakori tünet. Talán nem ezen a néven nevezik. Az egyik helyen mint pletykát ismerik, másutt máskép nevezik. Az ilyen rágcsálásnak akkor van százszázalékos érdeme erre a megtisztelő jelzőre, ha jogainak munkája embertársának becsületét, reputációját, féltve őrzött és senkire sem tartozó titkait, rejtegetett családi vonatkozásait és az unatkozó társaságot szenzációsan érdeklő egyéb anyagokat harapdálja. A társadalmi értelemben vett rágcsálásnak ez a legveszedelmesebb fajtája. A rágcsálás második nagy birodalma a politikai rágcsálás. Miután a rágcsálás fogalma, hoz tartozik a rejtettség, ennek következtében sem az oroszlán, sem a tigris nem vonható a rágcsálás fogalma alá. A nyílt politikai ellenfél, aki lépéséért a nagy nyilvánosság előtt helytáll, nem nevezhető rágcsálónak. Ebből az általános szempontból következik az is, hogy a rágcsálás nem vonatkozhatik a sajtóra sem, amely a munkáját mindig a legnagyobb nyilvánosság előtt végzi és viseli az olvasó legközvetlenebb kritikáját. A rágcsáló ösztönös öncélnak tekinti magát Ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik a hivatalos nyilvánosság előtt a jól fegyelmezett politikai katona szerepét játsszák, ellenben a nem-hivatalos nyilvánosság előtt, baráti körben itt és ott, emitt és amott, szóval: minden lehető és lehetetlen alkalommal apró túszulásokat, maliciózus megjegyzéseket, borúskodó aggodalmakat, gúnyt és bősz hazafiságot helyeznek el meggyöngítésére, szétrágására, felfordítására olyan eszméknek, egyéneknek, irányzatoknak, amelyekkel szemben a nyílt harcot felvenni nem merik, de esetleg nem is akarják. Jelentékeny részüknek a fő célja a fogak koptatása. *— A magyar nép nagy, naiv, azt mondhatnám: szent kritikátlanságával szemben ezek a jelenségek érdemlik meg a legteljesebb mértékben a rágcsálás megbélyegző elnevezését.