Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-27 / 169. szám

VASÁRNAP, 1930 JÚLIUS 27 ÚJSÁG A pestkörnyéki városok adminisztrációját felülvizsgálja a vármegye A hivatalvizsgálatok különösen a pénzügyi és műszaki osztályok működésére terjednek ki Hetek óta az ország lakosságának érdek­lődése középpontjában különböző nagysza­bású közigazgatási panamák ügyében foly­­tatnak nyomozást a katonai és polgári ható­ságok. A vizsgálatokkal kapcsolatosan egyre újabb és újabb panamavádak hangza­nak el és úgy látszik, hogy a gazdasági gondok terhe alatt roska­dozó adófizető polgárság elvesztette a közigazgatási adminisztráció tisztaságá­ba, a becsületes munka lehetőségébe vetett hitét. Ennek a lelki folyamatnak eredménye talán az is, hogy a vármegyének a pestkörnyéki városokban tartott szigorú hivatalvizsgálatai­val különböző hírek terjedtek el. A főispán, továbbá Erdélyi Lóránd ál­- al­ispán, Kövecs Lajos vármegyei főszámvevő, Tarnay Árpád dr. vármegyei főjegyző veze­tésével tisztviselőbizottság jelent meg ugyanis a pestkörnyéki városokban. A szokástól el­térően a bizottság nagyarányú, mindenre kiterjedő vizsgálatot folytatott le Budafokon, Kispesten, Pesterzsébeten, Rákospalotán és Újpesten. Szigorúan felülvizsgálták a váro­sok számfejtését és különös nagy gonddal tanulmányozták át a műszaki és pénzügyi ügyosztályok munkarendszerét. Felülvizsgálták a közmunkák verseny­tárgyalási hirdetéseit, a pályázatok ki­adásában hozott döntéseket, a munkák átvételét, az esetleges pótmunkák elren­delésének körülményeit, a számlákat, a kiutalásokat és minden kapcsolatos intézkedéseket. A vizsgálat eredményeiről jegyzőkönyvet vett fel a bizottság. Értesülésünk szerint olyan szabálytalanságot nem találtak, amely a tisztviselőknek állásától való azonnali fel­függesztését kívánta volna. Pesterzsébeten a vármegye vizsgálata idején arról beszél­tek, hogy nagyszabású okmánybélyegh­ami­­sítást fedezett fel a bizottság. A hírekkel szemben hivatalosan megállapították, hogy Szabó Károly, a város vágóh­ídjának pénz­tárosa valóban elkövetett szabálytalanságo­kat, de ez nincs összefüggésben a hivatal­­vizsgálattal. Szabó Károly ugyanis Buda­pesten ismeretlen egyéntől forgalmi árnál lé­nyegesebb engedménnyel, olcsóbban vásárolt okmánybélyegeket, amelyeket ő rendes áron ragasztott a pesterzsébeti marhalevelekre. s ezekről a bélyegekről a rendőrség megálla­pította, hogy már használt és lemosott bélye­gek és valószínűleg az a társaság hozta for­galomba, amelyik a nagyarányú forgalmi- és okmánybélyeghamisítást követte el. Szabó Károlyt ezért, — mondotta a polgármester — bár e városnak a bélyeghamisításhoz és annak forgalombahozásához semmi köze nincs és károsodás sem érte, állásából saját kérésére elbocsájtottuk. Kispesten és Rákospalotán elterjedt hírekről is megállapítottuk, hogy azok is túlzottak. Tény, hogy Kispesten bizo­nyos vizsgálat folyik, de ez teljesen jelenték­telen ügy, — mondották a városházán. Rá­kospalotán a csatornázás és vízvezetéképítés kulisszatitkairól sugdosnak és sokan már úgy tudták, hogy a vármegye is különösnek találja az ügy­ben felmerült egyes jelenségeket. A hivatalvizsgálat befejeztével most már kissé lecsillapodtak a felizgatott kedélyek. A bizottság mindent rendben talált és nem ke­rült sor a rémhírek tisztviselői felfüggesz­tésére, nem a község, Rákoskeresztúr község a tu­lajdonosa. Ez a község pedig olyannyira szegény, hogy tisztviselőit sem tudja fizetni, nemhogy a közel 40.000 pengőt kitevő útjavítási költ­ségekre fedezetet találna. Ez azonban nem lehet oka annak, hogy a Rákoskeresztúr községen áthaladó gép­kocsik portengere a tbc-hacillu­sok 1rilli­­árdjaival fertőzze meg az ártatlan lako­sokat, akik máris arról a szomorúságról nevezetesek, hogy Magyarország terüle­tén itt található a legtöbb a b­e­halá­­lozás. Segíteni kell! Lehetetlen, hogy ne akadjon gazdá­ja ennek az útnak, lehetetlen, hogy va­laki ne gondoljon azokkal a magyar gyere­kekkel, akik Rákoskeresztúron laknak és akik szintén hasznos polgárai lehetnek ki­csiny hazánknak. Van megoldás! Vegye a népjóléti miniszter a kezébe a dolgot, hiszen végeredményben ez is a nép jólétéhez tartozik, sőt a nép egészségének egyik elengedhetetlen kelléke. A rákoszkeresztúri ut portalanítása illetve megépítése még mindig olcsóbb és gazdaságosabb, nem is beszélve a szociális okokról, mint amilyen veszteséget jelent az államnak oly sok ember életének a kockára tevése. Mert a főváros közvetlen szomszéd­ságában egy ilyen — a tbc-bacillusoknak ide­ális, — gyűjtőtelepe valóban nem minősít­hető egyszerű útépítésnek, amelyre ezt a ste­­reolip választ lehessen adni: nincsen pén­zünk. Erre a célra és itt ebben a községben kell pénznek lenni. Ha nincs a községnek, adjon a vármegye, vagy adjon az, állam, de valakinek adni kell. Újpest költségvetését pártközi bizottsággal vizsgáltatják felül Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy Új­pesten már teljesen készen van az új költség­­vetés. Egyes adatokat is közöltünk. Ezeket az adatokat a „Nagy-Budapest"-ben látták az újpesti városi képviselők, akik érdeklődni kezdtek a dolgok részletei iránt, így jutott tudomásukra Újpest város 1931-es költségve­tésének pontos adatsorozata, amely nagy visz­­szatetszést szült különösen a városi képvise­lők ellenzéki frakciójához tartozó tagok kö­zött. Az 1931-es költségvetés augusztus 21-én kerül a jogi, pénzügyi és gazdasági ügyosztá­lyok elé tanulmányozás céljából és úgy ter­vezik, hogy már augusztus 27-én közgyűlés elé kerüljön. Különösnek tartják, hogy ilyen sürgő­sen, anélkül, hogy megfelelő idő állana ennek a több milliós költségvetésnek az áttanulmányozására, közgyűlés elé vi­szik és el akarják fogadtatni azt. Egyes képviselők a nyomdából kérték el a kefelevonatot, hogy kellőképpen áttanul­mányozhassák a költségvetést. Hogy ez meny­nyire szükséges volt, mi sem bizonyítja job­ban, minthogy csak egyetlen beruházási tételt találtak, a többi kivétel nélkül a köz­­igazgatás menetét biztosító tétel. Különös az is, hogy bár a munkanélküliség sajnos előreláthatólag növekedni fog, a múlt évi 120.000 pengős előirányzattal szemben csak 50.000 pengőt tesz ki, a mostani szük­ségmunkák előirányzata. A városi képviselők különösen két pontnál igyekeznek majd takarékosságot keresztül­vinni. Először a tisztviselői külön­ munkadíja­­kat akarják redukálni, másodszor pedig a jutalékrendszert igyekeznek megmásítani. Azt tervezik, hogy ily módon olyan tetemes össze­get takaríthatnak meg, amelyet hasznos be­ruházásokra fognak fordíthatni. Igen érdekes, hogy egyes városi képviselők abban az irányban fejtenek ki tevékenységet: fővárosi mintára ők is bizottságokat alakítsa­nak, amelyel­ végigjárják az újpesti városi üzemeket, azokat alaposan áttanulmányozzák és ahol csak lehetséges, redukálják a kiadá­sokat. Erre a célra egy hattagú ,,pártközi bizott­ságot“ fognak kijelölni, amelyben minden egyes párt képviselve lesz. Ez a bizottság már a jövő hét hétfőjén meg is alakul és infor­mációnk szerint első teendője az lesz, hogy eljár a megyénél, ahol halasztást kér a költ­ségvetést megszavazó közgyűlésre. Ugyanis a belügyminiszteri rendelet szerint augusztus 31-ig le kell tárgyalni a jövő évi költségvetést, FŐZDJÉT szakszerűen megjavítjuk U­­­tóikét fólállással árusítunk . „Finoc“ szeez­­párfézfi P .i.50 a legjobb gyorsfűző LENKEI és Társa f­őzöké szik­é* kék gyári* V. Alkotmány­ utca és azonban éppen az idő rövidsége miatt azt a városi képviselők lehetetlennek tartják. Ha a vármegye ezt a kérdést nem teljesítené,­rigy a belügyminisztertől, fogják kérni. A másik teendője a bizottságnak az lesz, hogy körülnéz a város házatóján nem lehetne-e esetleg az egyes ügyosztályokat megszüntetni és így bizonyos takarékosságot eszközölni. Eddigi megállapítások szerint ugyanis az a vélemény alakult ki a városi képviselők között, hogy egyes ügyosztályok­ban alkalmazottak nincsenek kellőképpen fog­­lalkoztatva és igy közülök sokat nélkülözni lehetne. Az így megtakarított pénzt hasznos beruházásokra szeretnék fordítani. Éppen ezért a város 1931. évi költségveté­sét nem tartják reálisnak. Azt is megbeszé­lés tárgyává teszik, hogy miért nem lép fel a város kellő súllyal a BAR-vasúttal szemben, ahonnan a várost elég komoly pénzbeli részesedés illetné meg és hosszú idők óta nem tudni mi van ezzel a részesedéssel. Ugyancsak szóvá teszik a költségvetés tárgya­lásánál, hogy a most épülő járványkórház fenntartásához járuljanak hozzá a környék­beli községek is, hiszen a betegek javarészét "ezekből'­a községekből kapja majd az új kórház. Szó lesz a járványkórház költségeiről is, az építkezés körül tapasztalt furcsa­ságokra. Bizonyos tehát, hogy korántsem lesz olyan sima lefolyású az újpesti 1931. évi költségve­tést tárgyaló közgyűlés, amint azt eredetileg a városnál hitték, ahol a költségvetést szám­szerű adatok szerint összeállították, azonban elfelejtkeztek a legfontosabbról: a munkanél­küliség fokozott növekedésével a fokozott se­gítésről és ami ezzel párhuzamos, a szüksé­ges és nélkülözhetetlen takarékosságról. Pe­r., szesz „ Útépítés Pest vármegyében A ,.Nagy-Budapest“ nagy örömmel számolt be legutóbbi számában arról az útépítésről, amely hosszú halogatás után végre rendbe hozta a budapest—rákoskeresztúr—péceli utat. Az útépítést panaszos leveleivel szor­galmazó K. B. mérnök ez örömének kifeje­zést is adott abban a nyílt levélben, amelyet Reviczky Sándorhoz, Pest vármegye államépí­­tészeti hivatalának vezetőjéhez intézett. A levélben azt írja K. B. mérnök, fél attól, hogy a vízzel kötött makadámút nem tekinthető állandó jellegű, szilárd útburkolatnak és már is látszik: nem tarthat soká az egész. Ez u­tán érdeklődtünk Pest vármegye Ál­­lamépítészeti Hivatalánál,­ ahol Reviczky Sándor hivatalvezető távollétében a Hivatal a következő felvilágosítást­ adta: — Kétségtelen tény, hogy a vízzel kötött m­a­­kadavn nem állandó jellegű út. Azonban annyi és teljesen indokolt panaszt kaptunk az utóbbi időben, de mi magunk is meggyőződtünk ezek igazságáról, hogy azonnal segíteni kellett a dol­gon. Arra, hogy rendes és tartós betonutat — ami tulajdonképpeni végcélunk —­ építsünk, egyelőre gondolni sem lehetett. Ez az építés is közel 12.000 pengőnkbe kerül, amelynek a felét, 6000 pengőt a kereskedelmi minisztérium bo­csátotta rendelkezésünkre éppen az ü­gy sürgős­ségére való tekintettel. Remélhetőleg rövid időn belül teljes útépítési program­­j­unkat végrehajthatjuk és akkor sor kerül a többi utak építésével együtt ennek a budapest—rákoskeresztúr—péceli országúi­nak a tökéletes megépítésére. — Különben is mostanában még ha pénzünk volna, sem­ tudnék ezt az utat permanens úttá megépíteni azon egyszerű oknál fogva, mert nem zárhatjuk el addig, amíg a ceglédi országutat meg nem nyithatjuk, illetve míg az meg nem épül. Úgy számítjuk az előzetes tervek alapján, ősz elejére elkészülünk ezzel a munkálattal és akkor nekikezdhetünk az olyan sokat emlege­tett budapest—péceli országút ideális módon vallás rendbehozására. , Ugyancsak érdeklődtünk a székesfőváros útépítészeti ügyosztá­lyánál is, ahol azt tettük szóvá, hogy az új vám­bódétól kezdve ennek a fenti útszakasznak a főváros területéhez tartozó részét úgy hagy­ták, amint volt, gödrösen, hepehupáson és életveszélyesen. Még csak kísérletet sem tet­tek arra, hogy ezt a néhányszáz méternyi út­szakaszt ki­javítsák, ellenben sűrűbben ola­jozzák. " ? — Tudunk jól, erről a bajról — mondották a „Nagy-Budapest" munkatársának — azonban pillanatnyilag nem segíthetünk rajta. Augusztus első hetében kerül a sor a Kőbá­nyáról kiágazó útszakaszok fővárosi részei­nek a rendbehozatalára. Addig a budai részeken dolgoztatunk épp a weekendezőkre és kirándulókra való tekintettel. Egészen bizonyos, hogy ezek a munkálatok au­gusztusig befejeződnek és akkor sor kerül Kő­bányára, legelsősorban pedig arra az útsza­kaszra, amelyre a ,,Nagy-Budapest"­ igen helye érzékkel, már több ízben rámutatott. . Van azonban még egy baj. Még pedig az, hogy­­ Rákoskeresztúr község területén belül az út ma még rosszabb állapotban van, mint valaha volt. És nincs, aki segítsen! Ez az út­szakasz nem tartozik a vármegye hatáskö­rébe, nem tartozik a főváros területéhez, ha­ 33 Újpest városa kilakoltatja polgárait A „Aragy-Budapest“ egyik legutóbbi szá­mában megírtuk, hogy az újpesti városi bér­­házak körül bajok vannak: a lakók, akik többnyire munkásemberek, munka nélkül ál­lanak és így hosszabb-kevesebb idő óta nem fizetnek házbért. Azt is megírtuk, hogy a vá­ros úgy akart segíteni magán, hogy bérlőnek akarta kiadni a városi házakat, aki azután egy­edü­l állana a várossal szemben, illetve ő lenne felelős a házbérekért, akár befolynak, akár nem. Ez a terv azonban nem valósul meg és Újpest továbbra is saját kezelésében tartja bérházait. Erre készlet­ őt egy egyelőre szó­beli figyelmeztetés, amelyet az illetékes mi­nisztériumtól kapott. Az Újpest-városi bérházakat tudvalévően a Speyer-kölcsönből építették. Az építkezési kölcsönért a pénzügyminisztérium vállalt fe­lelősséget és ugyancsak ő garantálta az idő­közben esedékes kamatokat is. A házbérek nemfizetése következtében Újpest zavarba jutott úgyannyira, hogy az időszaki kamatok fizetésével hátra­lékba került. Emiatt történt azután a miniszteriális szóbeli meghagyás, amelyet — mint igen jó helyről értesülünk — a napokban az írásbeli figyel­meztetés is követni fog. Újpest város erre a végső lépésre hatá­rozta el magát, s úgy döntött, hogy­ a városi bérházakban lakó 3­50 család közül azokat — számszerint mintegy hatvanöt — augusztus elsejével ki­lakoltatja. Ez az elhatározás természetesen nagy és jogos ijedelmet okoz a bérhátra­­lékkal­ levő lakók között, akik nem tudják még, hogy a kilakoltatás melyiküket kíméli meg. A városnál érdeklő­désünkre kijelentették, hogy éppen a minisz­térium elhatározása folytán kénytelenek ehhez az utolsó módszerhez folyamodni. A lakók nem üzetnek és így képtelenek a köl­csön kamatait megtéríteni és nem maradna más hátra, mint a város összlakosságának a terheit növelni. Ez viszont az összlakosság között szülne élénk visszatetszést. Tekintettel arra, hogy­ Újpesten augusztus elsejéig nem is lesz közgyűlés, kétségtelen, hogy ezt a tervezett kilakoltatást a legtelje­sebb szigorral végre is fogják hajtani. Hogy ez a kérlelhetetlen szigor fizetni nem tudó szegény emberekkel szemben helytálló-e vagy sem, nem firtatjuk. Megjegyezzük azon­ban, hogy egy közületnek már csak szociális okokból másképpen kell, hogy segítsen ma­gán. Hogy pedig a segítés módjára vonatko­zóan ne okozzunk fejtörést, Újpest város ve­zetőinek, mindjárt közöljük is azt: mondja­nak le azokról a jutalékokról, amelyeket for­galmi és egyéb­ adók címén kapnak a város vezető tisztviselői. Egészen bizonyos, hogy e jutalékoknak az összege bőven fedezi a vá­rosi bérházakból származó jövedelmeket, s­s ekkor meglenne a fedezet a Speijer-kölcsön annuitására. Akkor nem kellene augusztus­ban, tehát az őszi lakbérnegyedkor hatvan, bizonyára többgyermekes családot az utcára tenni és így megbüntetni azért, mert nem tud­nak kenyeret keresni. „

Next