Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-27 / 169. szám
VASÁRNAP, 1930 JÚLIUS 27 UJSÍG Irta BORS JOLÁN elemi iskolai igazgató SZEREPLÉS - BELEÉLŐ JÁTÉK Aktuális, sokat vitatott kérdés a gyermekek szereplésének kérdése. Iskolai életünk sok tanulságos adatot nyújt e kérdés vizsgálatához. Egy dolog bizonyos: szerepelni kevés gyerek szeret. Már t. i. úgy, ahogy a szülői hiúság azt megkívánja, parancsszóra. Pedig lehet ám produkáltatni a gyereket a szó igaz értelmében! Csak teljes megértés, óvatosság és türelem kell hozzá, meglesni és nyakoncsípni azt a pillanatot, amikor a gyereknek belső élménye, szívbeli ügye éppen az az utánzó játék, nóta, vagy tánc, amit látni, hallani szeretnénk és százszor bemutatja jó kedvvel, szívesen, anélkül, hogy szereplésnek érezné ezt. A gyereknek minden játéka tulajdonképpen színjáték, beleélés. Fölteszi apja kalapját, kezébe veszi botját, most már ő édesapa, aki érzelmesen elbúcsúzik képzelt gyerekeitől, vagy éppen jól elveri valamelyik haszontalant... Egy papírcsákó és kard kell csak és kész a generális, aki tűzzel vezényli hadseregét... Egy kis rejtett lombsátor a kertben és nyomban ősemberré lesz, aki keserves munkával szerzi meg zsákmányát. Azt hiszem, nem kell több példa, hiszen ha gyermekeink bármelyik játékára gondolunk, megállapíthatjuk: az igazán izgató, heteken át változatlan érdeklődéssel, de annál változatosabb tartalommal folyó játékok alapfeltétele, hogy a gyerek nem gyerek benne, hanem valaki más, akit csodál, akire büszke, aki neki komikus stb. Az az iskola, amely zászlajára ezt a jelszót írta: „Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz." a gyereknek ezt az ösztönösen mindent megszemélyesítő, dramatizáló kedvét is kell, hogy felhasználja eredményes munkája érdekében. Hogyan? Ezerféle módon, íme egy példa a sok közül. Beszéd-értelem gyakorlatban első osztályban a családról taníthatok úgy, hogy egész órán kérdezgetek, a gyerekek felelnek, míg kialakul az, amit a hatéves gyereknek erről tudni kell. Mennyivel élettel telibb, v eledményesebb azonban a munka ha a kérdezés-felelés helyett az osztályban családot alakítunk és megjelenítjük a család életét. Hamar akad szereplő minden családtagra, sőt több család is alakul Az apák elbúcsúznak, munkába mennek. (Kitűnően utánozzák a fiuk apjuk foglalkozását.) .A család többi tagja is végzi munkáját: a gyerekek iskolába mennek, az anya főz, takarít. Sietni kell, mert közben dél lesz, az apa alig várja, hogy hazaérjen. A nagy színjátszás, az élet megjátszása folyik szépen, alig kell egy-egy odavetett szóval lökést adni az egésznek, néhol kiegészíteni, az erkölcsi tanulságokat elmélyíttetni. A jó tanítás nem egyéb tehát, mint a gyermek állandó szerepeltetése. „Játékos módszerének szeretik nevezni az ilyenfajta tanítást. Nem helyesen. A felületesen néző talán játéknak venné, de a gyereknek nem az. Neki ez az ismeretszerzési útja: átélés, aktivitás. Ennek az ösztönös tanulási módszernek csak nemrégiben nyitották meg az iskolák kapuikat. Nem a „játékos módszer" vonult be ezzel a komoly iskola falai közé, hanem maga az élet. Mégis, mi adja e módszer játékos látsza Calmette professzor ( megjelölve) a mikrobiológiai kongresszus résztvevőivel Parisban a Pasteur-intézet előtt ját? Az, hogy ilyen rendszerű tanulásnál bizonyos kellékekre van szükség. Ez is jó, legalább célt tűzhetünk ki a munkaórákra. A felnőtt ember is — az ősembertől napjainkig — mindig azt készítette, azt találta fel, amire szüksége van. Ez a szükségesség, a munka céltudatosága kell, hogy meglegyen a legkisebb iskolás gyermekben is. az említett példában a család használati tárgyaira van szüksége a gyermeknek, tehát plaszfilmból, színes papírból, skatulyából edényt, bútort stb. készít. Ezek egy része más témákhoz is felhasználható, de újakat is kell készíteni kiegészítésül, így halad a ma iskolájában a kicsik tanulásában az élet utánzó megjelenítésében egymással karöltve valamennyi tantárgy. A dramatizálásokba hamar belekapcsolódik az irodalom is. Mire meséket tudnak olvasni, minduntalan felhangzik az élvezet teljessé tételére irányuló kérés: „Játsszuk el!“ A gyermekek felkiáltása mutatja, hogy itt már nem tapasztalatszerzésre törekszenek, hanem arra, hogy a képzelet játékát kiegészítsék, a gyönyörködést aktivitással fokozzák. (Ezzel észrevétlenül nevelődik művészi hajlandóságuk is.) Iskolánkban így alakult ki lassan az a szokás, hogy karácsonyra, húsvétra meglepjük a szülőket, rokonokat, jó barátokat egy-egy előadással. A díszleteket is magunk csináljuk. Olyanokat, amik színesek, vidámak, könnyen elkészíthetők és pillanatok alatt föl- és leszerelhetők. Mit is játszanak hát a gyerekek így előkészülve, fölszerelve? Az I—II. osztály meséket énekkel, verseket tornajátékokkal bővítve. A III—IV. osztály a történelemből és földrajzból meríti leghálásabb témáit. Előadták már Attila történetét, a csodaszarvas regéjét, a honfoglalást, Mátyás király életének epizódjait... Az idei húsvéti előadásunkban három darab szerepelt. Mi volt az eredmény? Elsősorban az, hogy az előadás — szakértők véleménye szerint — tökéletes volt. Tizen is kapacitáltak: ki kell bérelni színházat, ott előadni, olyan gyönyörű. Nem, azt nem, mert a fényes sikeren kívül más fényes eredményről is akarok szólni s ezt nem akarjuk a színházi szerepléssel lerombolni. Megpróbálom az eredményt összegezni: 1. Úgy a próbákon, mint az előadáson kitűnően mulattak növendékeink. 2. Ezek a mi budapesti csibésznyelvet beszélő gyerekeink most egyszerre egy kötetre való színmagyar, zengő rigmust tudnak: felköszöntőket, vendéghivogatót, táncba hívót, tréfás verseket ételekre, találós kérdéseket... 3. Megtanultak 14 régi szép magyar nótát, busát, vígat 4. Megtanulták, hogy megy népünknél a „fészekrakás". Mennyi fordulata, ceremóniája, ünnepélyes és tréfás aktusa van a leánykérésnek, a lakodalomnak. 5. Egy hétre való érdekes házi feladattémát merí tettünk belőle: leírták, hogy folyik le egy parasztlakodalom; mindegyik leírta egy másik gyerek szerepét emlékezetből; Írtak értesítő, kérdő, felkiáltó és parancsoló mondatokat a darabból; idézeteket írtak a szépírásban soros betűkkel; lerajzolták a legjobban tetsző jelenetet, vagy magyaros mintát rajzoltak a tányérokra; zongorán kikeresték és lekottázták a dalok valamelyikét Ritkán kaptunk annyi kitűnő házi feladatot, mint azon a héten hoztak tanítványaink! Várjon, ha színházban adták volna elő nem maradtak volna meg az itt felsorolt eredmények? De igen, azonban az egész ünnepség elvesztette volna kedves, meleg, családi jellegét. És a többi rovására kidomborodott volna a gyerekek lelkében a hiúság: színházban szerepeltem. Mert — ismételnem kell — a szereplés csak akkor nevelő értékű, tehát megengedhető, ha a hiúság, a kétkedés kikapcsolható belőle. A házi előadáson is ügyelni kell erre, így beállított előadás a szociális érzést csodálatosan fejleszti. Mind jól akar játszani az egész előadás, az összesség sikere érdekében. Ha végignézünk az embereken, milyen keveset találunk, aki akár csak pár ember előtt is zavartalanultud beszélni! Az élet szereplésének láncolata, a boldogulás fontos tényezője, vajjon mennyire tudja valaki magát mindig teljes mértékben úgy koncentrálni, hogy pontosan, szabatosan értesse meg magát, felszabadultan attól a kellemetlen, gátló érzéstől, amit az okoz, hogy nézik, hallgatják. Ha az iskola az életre akar nevelni, ennek leküzdésére is meg kell edzeni a gyermekeket. Hogy az iskolai előadás milyen hatalmas nevelő eszköz e tekintetben, talán nem kell újra mondanom- Eleven tudatossággal kell a gyerek lelkébe oltani : dolgozz mindig becsületesen, szívvel-lélekkel és akkor bátran kiállhatsz mindenkor, minden munkáddal az emberek elé. Kártyaproblémák 72. számú bridge-rejtvény Közli: P. L. dr. szerkesztőségébe küldeni. A helyes megfejtők között egy játszma (két csomag) bridge-kártyát sorsolunk ki. A 71. sz. bridge-rejtvény megfejtése: Y Ülésrend: A B ' X X X Y B P: a, 9, 7, 5, k, d, b, 10, H, 5, d, 7, 6, k, b, 4, 3, 2, 10, 9, 8, K, 8, 7, 6, 2, 10, 5, 4, 3, T, 10, 9, 2, 8, 7, 6, d, b, — Atukáró. X indul és nem ad kiütést. A megfejtéseket „72. sz. bridge-rejtvény megfejtése" felírással augusztus 1-ig kell az Újság 1. X—K3, A—K8, Y—K9, B—K2, 2. Y—P2, B—P8, X—P10, A—P6, 3. X—Pk, A—P7, Y—Tk, B—Td, 4. X—K4, A—K10, Y—Kd, B—T4, 5. Y—Ka, B—T5, X—K3, A—Kk, 6. Y—Hk, B—H6, X—H4, A—H7, 7. Y—T3; bármivel üt most B, a következő hívásnál X—T9 üt és a károkkal megnyeri a többi ütést. Helyesen megfejtették: Erhardt Dezsőné, Erdélyi Nátháimné, Kovács László, Pintér Mihályné, Tordai Miklósné, Fehér János dr. Debrecen, Winkler István Szeged, Gergely Jenőné Alap, Fekete Gábor Dunaföldvár, Márkus Jenőné Szombathely, Sztrikó Mária, Markovits Béla, Wagner Hugó, Szűcs Zsigmond, Lánczi László Szeged, Gerő László, Ujj Levente, Forgács Ernő, Miklós Tibor. A helyesen megfejtők között e héten kisorsolt legfinomabb „Optima" bridge-kártyát Erhardt Dezsőné nyerte. #5 SZÉPSÉGÁPOLÁS A hábor előtti és a mai kozmetika írta Griinbaum Ernő dr., orvoskozmetikus A háború óta nemcsak a női szépség fogalma változott meg, miként azt legutóbb említettem, hanem a divat és ízlés módosulása következtében magának a kozmetikának célja és feladata is változást, fejlődést mutat. A női divat terén beállott újítások rohamosan következtek be. Alig tudjuk elképzelni, hogy valamikor hosszú szoknyák és magas gombos cipők voltak a világon. Ha egy nő a mostani kivágott dekoltázs mellett és rövid ruhában, kifestett arccal jelent volna meg a nyilvánosság előtt, akkor feltűnést, csődületet és rendőri beavatkozást provokált volna. Abban az időben nem volt olyan feszélytelen és intenzív a társadalmi érintkezés s az erkölcsi felfogás sokkal konzervatívebb volt a nőkkel szemben. A szépítőszereket nem hirdették oly feltűnően és a szépségápolás nem annyira az orvostudomány, mint inkább az ipari foglalkozások közt foglalt helyet. Kozmetikai kérdésekkel csak esztétikai és szépművészeti cikkekben találkozhattunk. Azóta a divat és a testkultusz az emberek életmódjához és felfogásához alakult. A modern nők többet foglalkoznak külsejükkel, testüknek ápolásával, szépítésével, mint a háborúelőttiek. A fokozott igények kielégítése céljából ma már az orvostudomány foglakozik kozmetikával és a nagy lapokban állandó rovatok keretében olvashatjuk az ily irányú felvilágosító cikkeket. Annak idején nem nagyon érdeklődtek a nők aziránt, hogy miképpen lehet a lábszárat soványítani és a bokát karcsúvá tenni, mert a hoszszú szoknya úgyis elfedte azokat. A nyak is rejtve maradt, legfeljebb a kéz ápolása és finomítása adott gondot a hölgyeknek. A szerkesztőségekhez érkezett levelek nagy részében arra nézve kértek tanácsot, hogy miképpen lehet a tyúkszemet orvosolni. Ma már mindenki jobb és megfelelőbb cipőt hord, s az ilyen panaszok a minimumra csökkentek. Mivel a gömbölyű, teli idomú asszony volt az ideál, igyekeztek a JRaffact képein látható alakokhoz méltók lenni és azt kérdezték tömegesen, hogy miképpen lehet a kebleket kifejleszteni. Mások bokáig érő hosszú hajat szerettek volna növeszteni, mert azt tartották, hogy a haj a szépség koronája. A női mosoly már akkor is elengedhetetlen feltétele volt a szépségnek, de alig gondoltak arra, hogy ilyenkor kifogástalan szép fogsorra lenne szükség. Abban az időben a kalapzűs vagy a harszalag fontosabb probléma volt, mint a szájnak és fogaknak ápolása. Másfél évtizeddel ezelőtt nemigen volt közös strand, még kevésbé fürdő trikó, mely árulója lett volna az alaki hibáknak és a bőr elváltozásainak. Akkor senki sem törődött a viszerekkel, értágulásokkal, felesleges szőrszálakkal, szemölcsökkel és az anyajegyekkel. A hibákat inkább leplezték, mintsem gyógyíttatták. A haj festésére kevesen szánták rá magukat s épp olyan elítélendő volt, mint az arc- vagy ajakfestés, pedig ezek ma már általános és elfogadott dolgok. Divatos volt a háború előtt a fátyol, mely eltakarta az arcbőr kóros képződményeit, pattanásokat, szeplőt, szőrszálakat és a ráncokat. A mai nőnek tiszta és sokáig üde a bőre, mert a hibákat idejében szakorvos útján tüntetik el, vagy megfelelő utasítások alapján előzik meg. Ma a kevesebb ruha mellett szükséges, hogy az alakjukra is vigyázzanak a nők s az utóbbi években legfőbb gondjuk lett a testnek formásabbá, karcsúbbá tétele, valamint az elhízás megakadályozása. Mindent összevetve, a divat és a kozmetika életszükségletté vált, nem vonhatja ki magát alóluk senki sem. A magas fokon álló modern testkultusz szebbé és fiatalabbá tette a mai nőket. Háború előtt a negyvenévesek olyanoknak látszottak, mint most az ötvenévesek. A hölgyek tehát azóta legalább tíz évvel fiatalodtak. Strandolni csak dr. Morisson szőrtelenítővel menjen.