Ujság, 1930. szeptember (6. évfolyam, 198-221. szám)
1930-08-02 / 198. szám
a utca sarkáról „véres incidens“-t jelentenek. S másfél óra múlva barrikád áll a Szondyutca Sarkán, az Andrássy-úton, a liget egyes pontjain, az Eötvös- és Aradi-utca sarkán véres kardlapozás, rendőrosztagok fejlődnek fel, páncélautók gurulnak elő, revolverek dördülnek el, a Dembinszky utcában fosztogatni kezdenek, egy ligeti kávéház berendezését összezúzzák, az Oktogontól a Vajdahunyad várig áll a harc, mely semmiben sem emlékeztet már a sétára, mentőautók szágulemelnek ki a tömegből, egy embert hasbalőnek, meghal, Peyer Károlyt a fegyelmezett tömeg egyik fegyelmezetlen rétege felismeri és meg akarja verni, egy hitbuzgalmában autójával a ligetbe siető törvényhatósági bizottsági tagot ugyancsak a megkardlapozott, bokrokban lappangó munkások, kikért egy perc előtt felelősséget akart vállalni a rendőrséggel szemben, egy „félreértés" jóvoltából, véresre verik, kövek repülnek, rendőrök homlokát elborítja a vér, a kardok csattognak, embereket szúrt, mély sebekkel vezetnek el gyógyszertárba, a sétálók autóbuszokat és villamosokat borítanak fel, puskaropogás, újabb erősítések, minden pillanattal mélyebb, elkeseredettebb, átütóbb erejű a félreértés a sétálók s a rend közegei k között... Nol a fegyelmezett tömeg? Elkeseredett, jajgató, munkát, kenyeret követelő, kormányt abeugoló, követ dobáló, barrikádot szakító, mindenre képes, mindenre elszánt embercsapatok rohannak a liget felé, motorbiciklis, autós, lovas, gyalogos meder és csendőrszakaszok nekivadultan üldözik őket, ember megysember ellen, s csak az erőviszonyokon múlik, hogy délután kettőre a főkapitány azt jelentheti a belügyi államtitkárnak, aki az időközben Beninben hangosfilm-felvevőkészülékre alkudozó belügyminiszter helyett vezeti az ütközetet a főkapitányságról. Budapesten helyreállott a rend. Délután három óra, a sétának vége. Az Oktogonon, a ligetben lovasrendőrök táboroznak. Egy halott, hetvenhárom bejelentett sebesült, feltépett úttestek, betört ablakok, szemét, nyugtalanság, lassan tisztuló zűrzavar. A tömeg a mellékutcákon át az elővárosok felé húzódik, egy pár hősies kereskedő a veszélyeztetett útvonalakon felhúzta félig a róliót, néhány hősies törzsvendék beállít az oktogoni kávéházba s történelmi arckifejezéssel feketét és lapokat kér. A levegő, egy álom, őszi mélabú, költőknek való. A főkapitányságon s a szociáldemokrata pártvezetőség irodájában szövegezik a kommünikét. Fél hatkor kigyullad az Oktogon felett a fényreklám, mely tömegszórakozásra csábít a Ligetben A főkapitánynak betű szerint igaz van: Budapesten helyreállott a rend. Az utcákat, ahol a barrikádokat feltépték, már javítják, apró vörös mécsekkel állítják körül a sérült úttestet, hogy az autók meg ne botoljanak. A kórházakban haldoklik néhány súlyos sebesült. A rendőrség elhárít minden felelősséget a történtekért s a tömeg fegyelmezetlen magatartását alkotja. A szociáldemokrata pártvezetőség a történtekért minden felelősséget a rendőrség kíméletlen és provokáló fellépésének tulajdonít. Akadtak ugyan a fegyelmezett tömegben éretlen suharcok is, de erről a szocialista rendezés nem lehet, mert a tömeg tudvalevőleg megannyi ötvenéves, higgadt és szervezett munkásból áll össze, akik között, különösen, ha tüntető sétára indulnak, s hetek vagy hónapok óta nincs munkájuk, nem akad egy se, akit elragadhat az indulat. Megindul a vizsgálat, az előállítottak kihallgatása. A A fővárosban az élet normális tempója helyreállott. A 46-os relációban újra közlekednek a villamosok. A sétának,a mai napra, vége. * Murai Sándor. Himenius HiflásianSintiuis 6 éven aluli urigyermekek részére! Felvételek folyamatban szeptember 5-ig bezárólag B. Kiss Erzsébet Leánynevelő Otthona Internátus urileáryoknak. Budapest, Vil. Népszinház utca 22. Tel.: József 305-27 Németnyelvű játszódélutánok ÚJSÁG KEDD, 1930 SZEPTEMBER 2 Mikor a már nem történt semmi kora délelőtt, Újpest felé robogunk a villamoson. Nagy általánosságban, mindennapi képe van az utcának, legfeljebb az különös, hogy a villamos kettős kocsiján feltűnően sok a rendőr s a Váci úton itt-on néhány üzlet redőnye félig lebocsátva várakozik, hogy erélyes rándítás után a földig dübörögjön. A villamos elrobog a Lehel-piac faházikói mellett és ettől kezdve feltűnik, hogy egyre több a rendőrőrszem, nemcsak az út közepén, hanem a gyalogjárókon is álldogálnak, mindenütt legalább párosával, néhol azonban négyen-öten egy csomóban. A villamoson egy utas nekikeseredetten magyaráz: — Nekünk kereskedőknek kellene kimenni az utcára... Se adót, se házbért nem tudunk fizetni... Nemcsak az a szerencsétlen, aki munka nélkül van, hanem az is, akinek üzlete van... Annak a fejét még több gond nyomja . . . Erről a témáról beszél, kesereg, hadakozik a szavakkal és a villamos három-négy utasa csendesen bümmög hozzá. — Hát bizony, igy van ez! Tüntetőknek még a Váci-út egyik oldalán sincs semmi nyomuk. Mindenfelé csak rendőröket látni, a villamos rendőrei is leszálltak már, hogy a Váci-úton elhelyezett őrszemekhez csatlakozzanak. Két rendőrtanácsos nyitott taxin robog végig a Váci-úton, a taxi minduntalan megáll, a rendőrtisztek kiszállnak, érdeklődnek, utasításokat adnak, a Váci-út rendjét különös buzgalommal igyekeznek biztosítani, mert innen várják az újpesti és a váci úti gyárak munkástömegeinek özönlését. Az első munkáscsoporttal az újpesti Zlid előtti megállónál találkozunk. Lehetnek tizenöten-huszan és szemben velük három rendőrőrmester. Az egyik átmegy a csoporthoz és megkérdezi: — Mire várnak? — Villamosra! — felel nyugodtan az egyik munkás. — Vagy talán nem megy Pestre villamos? — Megy! Megy! — válaszol a rendőrőrmester és visszatér a helyére. A kérdés különben indokolt volt, mert a Váci úton feltűnően kevés villamos közlekedik. Azelőtt legalább ötperces időközökben jön valamilyen kocsi, most tizenöt percé vá-' slink már és még nyoma sincs. Közhán a villamosra várakozók csoportja egyri nó/V; ti itt efekáló reud/'toim -—!—«■—■w«ennek a csoportbafevedés tilalmát, akkor :( villamos hibájából egész ártatlanul bajba''keveredhetnélek az ártatlan várakozók. Végil lekanyarodik egy ötvenötös, eléggé telt, azért mégis bepréselődik a várakozók csoportja. ... Féltiz. A munkásözönlés már megindult. A Vádiónak különösen a vám felöli oldalán hármasával-négyesével tartanak Pest felé a munkások. Nagyobbára a különböző vasgyárak munkásai, akik benn sem voltak munkahelyükön, mert a gyárak teljes munkaszünetet rendeltek el szemben más munkahelyekkel, ahol tizenegy óráig dolgoznak. A Pest felé tartó munkások először az újpesti vámnál akadnak szembe a nagyobb rendőrcsoporttal, éa körülbelül tíz rendőr tanyázik, de nem történik semmi incidens, a munkások nyugodtan, minden megjegyzés nélkül, sétatempóban mennek a gyalogjárdán és a rendőrök ugyancsak szó nélkül, nyugodtan nézik a vonulásukat. A második nagyobb csoport rendőrnek a gyöngyösi úti gyermekjátszótér előtt van a tanyája. A nemrégen létesített park tele van munkásokkal. A padokat mind elfoglalták és azokra a munkásokra várnak, akik majd csak ezután jönnek ki a munkahelyükről, a közeli csavar-, Ganz- vagy Láng-gyárból. Közben azonban a tüntetők vonulása egyre tart és már végeláthatatlan fekete tömeg kígyózik Pest felé. Mintha csak vasárnap délután lenne. A munkások között feltűnően sok a nő, akik szemmel láthatóan kiöltöztek. Mindenki felvette a parádés ruháját és ez még inkább vasárnapi hangulatot áraszt... Az első meglepetés a Csáklya-utca és a Váci-út keresztezésénél éri a felvonulókat. A Váci-út mindkét oldalánál rendőrök állnak a gyalogjárón és a Pest felé igyekvőket beterelik a mellékutcákba. Itt már elhangzik néhány kemény megjegyzés, néhány ideges közbeszólás, de a rendőrök nyugodtan és udvariasan felvilágosítják a felvonulókat, hogy nem lehet a Váci-út forgalmát megbénítani azzal, hogy nagy tömegekben ellepik a gyalogjárókat. Villamosan szabad menni.! — kérdi valaki. — Szabad! Erre pillanatok alatt nagy csoport verődik össze a közeli megállóhelyen és a ritkán érkező kocsikat úgy megtömik, hogy fürtökben lógnak le a petronokról az emberek. A többség azonban nekivág a kerülőnek, elszélednek a mellékutcákon, feljebb azonban visszatérnek újra a Váci útra és folytatják útjukat... Elmúlt tíz óra, tizenegy óra, a váci úti és újpesti munkásság felvonulása egyre tart, egyre jobban feketéllik az utca az emberektől s csak tizenkettő felé ritkulnak el a sorok. Akkor már benn járnak a körúton, be fararrmm n, fi fn '.iut. uuccdtjucfit .. standján lovasrendőröket helyeztek Nincs semmi baj, nincs semmi szükség a beavatkozásra. A nyugati sarkán azt mondja valaki: — Szép rendben megy minden ... Nem lesz itt semmi összetűzés... Ebben a pillanatban vad dübörgés hallatszik a Váci-útról. Elöl két katonai motoros robog, utánuk fenyegetően, titokzatosan vad robajjal két páncélautó. Az emberek egymásra néznek, mindenki a másiktól várja a feleletet: — Mi történt?: Pánczél Lajos A lovasrendőrök teljesítik a parancsot, a publikum némán engedelmeskedik ... Ekkor azonban ... Kocsin körülbelül ötven csendőr érkezik. A mellékutcákba kergetett csoport, amikor a csendőröket megpillantja, éktelen dühre gerjed: — Kakastollasok. .. — Le velük ... ■— Gyilkos csendőrök ,, , Az áradatmost már ellenállhatatlan Maguk a rendőrök is fejveszetten szaladgálnak, szegények, nem tudják, mitévők legyenek, mert a parancsok, amiket kapnak, ellentétesek . .. A sétálókat, biciklis rendezők próbálják megnyugtatni, azonban hasztalan ez a kísérlet ... Ekkor már valóságos hadszíntér az Andrássy-út. Erre a gyönyörű, méltóságos útvonalra rá sem lehet ismerni. Rendőrök kardlapoznak, akit érnek, arrasuhintanak. A zsebekből kövek kerülnek ki, a kövek repülnek ... Az egyik drogériás, túlzott merészséggel vagy talán inkább: hanyag indolenciával nem húzta le boltjának redőnyeit. Egyszerre kőzápor hasította szét a drága üveget. Az ablakon benyúlnak, kölnivizet, szappant, illatszerthúznak ki onnan. Az árukra rátaposnak. Egy fiatalember illatszerlocsolát nyomogat és eltorzult arccal ismételgeti: — Itt a burzsujmasina... Itt a burzsujmasina... Innen alig tudják szétzavarni a rombolókat. Ami ezután történt, annak az elmondásához szükséges az Andrássy-út képét déltájban megrajzolni. Ebben az időben borult fel teljesen a rend. A kődobálások után a tömeget szétzavarták a mellékutcákba. Ezek különböző csoportokban minduntalan megpróbáltak visszatérni az Andrássy-útra. Az Oktogon felől ezalatt komoly, rendes munkásemberek érkeztek, akik mit sem tudtak arról, mi történt előbb. Ie a pánikba ők is belekerültek, amikor társaikat vérző fejjel, éktelenül kiáltozva visszafelé rohanni látták, így a tumultus átterjedt a Köröndtől az Oktogonig vonuló útvonalra is, mialatt a Millenniumi emlékoszlop körül ekkor még teljes rend uralkodott. A rendőrség főhadiszállása itt táborozott, szezegh-Huszágh Miklós rendőrfőkapitány ,negyedóránként, itt állapodott meg autójával, helyettese, Andréka Károly, állandóan itt fogadta a jelentéseket és ugyancsak itt állapodtak meg az összes külföldi hírlapírók is, a Daily Express, a Newyork Sun, a Temps, a Matin,a Newyork Times tudósítója és rendkívül sok francia és német hírlapíró. Kivétel csupán a bécsi Arbeiter Zeitung tudósítója volt, aki nem keveredett össze a hírlapírókkal, ha nem mindig a szocialista vezérek társaságában mutatkozott. Körülbelül félegy lehetett, amikor a Szivutcából 3 néhány perccel előbb kikergetett tömeg visszafeléözönlött. A MÁV palotája előtt ekkor egy osztag rendőr állt, Miskolczy kapitány vezetésével. Miskolczy kapitány éppen parancsot adott arra, hogy a tömeget nyugodtan, inzultusok nélkül verjék vissza, amikor egyszerre a rendőrkapitány sapkáját hátulról úgy verték le, hogy a tiszti sapka az útvonal közepére nagy ívben kirepült. A rendőrkapitány, aki gyorsan meg sem értette, mi történt. Visszafordult, ekkor hirtelen ütés érte és az, aki ütött, nagy csoportban hirtelen elmenekült. A rendőrök kardot rántottak és lapoztak, ahogy tudtak. Egy harminc év körüli, gyönyörű arcú, elegánsan öltözött nő a kisgyermekével nyilván véletlenül került erre a veszélyes pontra, futva menekült a Sziv-utca irányában, együtt a szétzavart tüntetőkkel és eközben szívet hasogató hangon siránkozott: — Jaj, megölnek . .. Jaj, megölnek ... Jaj, Béla, hol vagy? Hirtelen nem is lehet tájékozódni. Egyszer a Sziv-utca környékén van tumultus, máskor a Bajza utcánál jelentik, hogy az Oktogonnál is véres verekedés keletkezett a rendőrök és a tüntetők között. Most két páncélautó robog lefelé a Millenniumi emlék irányában. A tüntetők füttykoncerttel adnak ellenszenvüknek kifejezést. Miskolczy kapitány inzultálása után a Szív utca sarka rövid időre elnéptelenedett, de csak rövid időre, mert körülbelül tíz perc műtét ismét véres jelenetek voltak itt. Egy atlétatermetű rendőr-őrmester leszaggatott kabáttal, kivont karddal fut az utcán, szája is vérzik. Oda szalad a rendőr tanácsoshoz, tiszteleg és izgatott hangon jelenti: — Összevertek és mutatja magát —, majdnem széjjeltapostak, széjjelrugdostak... Összeszorul a keze: — A nyomorultak — és gyűlöletet löveti a tekintete. Most a tumultus a Köröndnél folytatódik. Az Andrássy-úttól néhány lépésnyire, a Szinyei Merse utcában, a futó 46-os villamos ablakait kövekkel verik be. A kövek koppák: Az Andrássy Reggel kilenc óra. Autó száguld végig az Andrássy-úton. Az autó megtorpan az Abbazia-kávéház előtt. A kávéház terrasza zsúfolt, törzsvendégek békés nyugalomban uzsonnáznak. Mintha nem is ma lenne a beígért nagy hétfő. Az autó utasai kiszállnak. A publikum felismeri őket: Garami Ernő, Peyer Károly és Pajor Rudolf érkeztek. Több rendőrtiszt siet a szocialista vezérekhez, a társaság vitatkozik, a csomóból Peyer éles hangja cseng ki: — Nem kérem ... Nem kell jelvény ... Nincs szükség rá ... A rendőrtisztek most feszesen szalutálnak: Andréka Károly helyettes főkapitány érkezett. Andréka kapacitálja a szocialista vezéreket, hogy a vezetők hordjanak jelvényt és vállaljanak felelősséget a rendért. Andréka érvei nem hatnak. A szocialisták tagadóan intenek. A főkapitány helyettese valami köszönésfélét dob feléjük és láthatóan ingerülten távozik. A felvonás már megkezdődik. Még nincs féltizenegy sem, de a tüntető séta már megindult. A főkapitányi parancsot a sétálók eleinte pontosan betartják. Nem „csoportosulnak“, ami a valóságban annyit jelent, hogy egymás mellett legfeljebb ketten haladnak. Feltűnő, hogy eleinte túlnyomóan öreg embereket és sok fiatal nőt lehet látni. Az üzletek redőnyeit most kezdik lehúzni. Sorra koppanak a redőnyök és a bezárt üzletek sorfala valami bénító és szomorú ünnepélyességet ad a felvonulás keretének. Feltűnőek a nők. Csak az ő hangjukat lehet hallani és meglepetést kelt, hogy csaknem mindnyájan piros ruhát viselnek. A férfiak többsége a szocialista párt jelvényét hordja, alig néhánynak villog a gomblyukában a piros gomb. Az Oktogon felől, az Andrássy úton, beláthatatlan sorban vonulnak fel a rendőrök. Zsúfolt katonai és rendőri autók megrakodva viszik a rendőröket a liget felé. Az Andrássyút egyik belső sétányán rendőrtisztek között megyek a Millenniumi-emlék felé. Egy rendőrkapitány megjegyzi: Minden a ligetben dől el... A sétáló tömeg egyre jobban felzárkózik. Már nem kettesével, haladnak. Már elfoglalják az egész járdát és amikor lovasrendőrök a járda széléig ügetnek — persze kivont karddal — és figyelmeztetik a sétálókat, hogy ne csoportosan haladjanak, azok szép nyugodtan kettes sorokba fejlődnek, de amint a lovasrendőr dolgát jól elvégezve, hátat fordít, a sétálók ismét egymásra torlódnak. A rendőrtisztek ezt észreveszik. — Na — mondja az egyik rendőr tanácsos — szeptember elseje nehezebb nap lesz, mint volt május elseje... Az előbbi jelenetek sorozatosan megismétlődnek. Hiába szakítják el egymástól a sétálókat, azok, amint a rendőrök megfordulnak, ismét összekovácsolódnak. . A tömeg morajlik ... Már hallatszanak a hangok: — Munkát, kenyeret... Munkát, kenyeret. A köröndön túl állok. Egyszerre a sétálók irányából egy nagy kő repül ei a fejünk felett. Egy rendőrtörzsőrmester arcát éri az ülés. Megtántorodik, a rendőrök hozzá lépnek és most egyszerre kőzápor következik. Több rendőr sérül meg. Véres homlokok, véres halántékok, káromkodó szavak, erélyes vezényelések . . . Egy arany galléros rendőrtisztviselő parancsot ad, hogy a tömegnek azt a részét, ahonnan a kődobálás kiindult, szorítsa ki a legénység a mellékutcákban.