Ujság, 1930. október (6. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-25 / 243. szám

SZOMBAT, 1930 OKTÓBER 25 ÚJSÁG A ZSEB Egyik pesti magánszínházban az ellenőr, előadás közben, végigtapogatta a ruhatárban f­élaggatott kabátokat, s ahol egy kalapot ta­lált a zsebben, nőit vagy férfit, megbüntette a ruhatárost, előszedte a kalapot a zsebből, felakasztotta a fogasra s utólag díjat szedett attól a színházi látogatótól, aki például fele­sége kalapját nem ad­ta be a ruhatárba, ha­nem elsülyesztette. Hogy ennek az eljárás­nak mi a büntetőjogi definíciója, azt nem tizdölli. Hogy példátlan szemtelenség, azt tudom­. Ha valaki idegen ember kabátjának zsebében kotorász, az általában zsebtolvaj. Az én zsebem az én váram, mondják az an­golok, s teljesen igazuk van: ahogy van ma­gánlaksértés, úgy van feltétlenül magánzseb­sértés. Az első tanulság az, hogy legköze­lebb, ha színházba megyek, s ruhatárba adom kabátomat, készítek majd valami meg­lepetést az ellenőr számára a kabát zsebébe, hogy öröme legyen, ha belenyúl. De félős, hogy ilyen egyéni rendszabályokkal nem le­het változtatni egy világnézeten, mely, saj­nos, nemcsak kizárólag a színházi ruhatár­­ellenőrök világnézete, s mely úgy nézi a vi­lágot, hogy belenéz egy idegen zsebbe, s ki­veszd belőle, ami benne van és­ kirój­ja a zsákmány után a maga sarcát. Más kérdés, hogy az ellenőr, ha perre ke­rülne ,a dolog, bebizonyítaná, hogy neki ehhez az eljáráshoz „joga volt". S ezen a ponton túl elkezdődik az a mély­séges homály és zűrzavar, melyben a szín­házak belső élete lezajlik s melyről az egy­szerű, nézőnek legtöbbször fogalma sincsen. A néző legfeljebb annyit tud, hogy a ruhatár bérlője fizet a színháznak a bérletért, s ritkán tudja, hogy a legtöbb magánszínház alaptőkéje harminc százalékban, de nagyon gyakran hetven százalékban az a bérösszeg, melyet a ruhatáros, büffés stb., a bérletért fizet­v a hátralékos hetven, illetve harminc százalék nagyon gyakran részben hiányzik, részben a szezon későbbi folyamán sem ke­rül elő. Ez az összeg húsztól ötvenezer pen­gőig változik. Ez a busztól ötvenezer pengő szezon elején az a tőke, mellyel a színház indul. Egy idő óta, mióta mindenki színigaz­gató tehet Pesten, akinek van fölösleges tíz ■vagy húszezer pengője s ért bérleti szerző­dések előnyös megkötéséhez, a színház első­rangúan számol a ruhatáros bérösszegével, létének ez a garanciája. A ruhatáros tehát nemcsak kabátokat őriz a színházban, ha­nem kumurmissziót is teljesít, mert az ő pénzén játszanak színházat s minden érdeke, hogy a színház sikereket arasson s ő vissza­kapja a kamatokkal pénzét. Gyakran előfor­dul az is, sőt idestova az a kivételes, ha nem az fordul elő, hogy egy darab megbu­kik s a pénztárnál nem adnak el egy jegyet sem, — de a ruhatáros még mindig keres, mert a színházat megtöltik ilyenkor a potya­jegyesekkel, akik fizetnek a ruhatárban. A ruhatáros egy színdarab sikerében éppen úgy anyazsálva van, mint a primadonna, sőt job­ban,­­— mert a primadonna fisét kap, ha kap, de a ruhatáros csak azt kapja, amit arca verejtékével előkotor előadás közben a ruha­tárba tett kabátok zsebéből mackónadrágban és kalapban. Ha a színházlátogató elsik­kasztja neje kalapját, az a ruhatárosnak tizenhat fillér kár. Ezért, ha színházba me­gyek, kötelességem leróni adómat a ruhatá­rossal szemben, legalább úgy, ahogy a szín­házzal szemben le kell rónom adómat a pénz­tárnál, mert a színház nemcsak abból a pénzből él, amit a pénztárnál a jegyért fize­tek, hanem, különösen a szezon elején, első­sorban abból a pénzből él, amit a­ ruhatáros ad kulturcélokra a színháznak. Ilyen külö­nös dolog a kultúra, tele, titokzatos össze­függésekkel. A ruhatáros benyúl a zsebbe, mint egy finánc, mert kulturmissziója van, s a maga érdekein keresztül a színház érdekeit védi. Benyúl a zsebébe, s utánanéz, hogy a színház­látogató nem károsította-e meg őt neje ka­lapja erejéig. Benyúl a zsebembe, mert... De miért ne nyúljon be a zsebembe, ahová, különben is mindenki benyúl, akinek eszébe jut, miért csak éppen ö­ne? Az élet tele van ilyen névtelen adókkal, láthatatlan persecutiókkal. Benyúl a zse­bembe, ahogy benyúl nyájas vigyorral a ci­gány abban a kávéházban, ahová lapokat olvasni és feketézni mentemi, szóval semmi­­esetre sem azért, hogy az ő egyéni interpre­tálásában meghallgassam az „Ein viertel Liebe'' című valcert. Pénzt kell neki adni, kötelező, s nem tudja senki, miért? Benyúl a zsebembe, ahogy benyúl a házmester hat­esztendős kisleánya, aki felvisz a lakásomba a liften, a házmester, aki beenged a kapun, holott két kulcs, a kapu- és a liftkulcs se­gítségével ezt egyedül is el tudnám végezni, mert nem szükséges magasabb képzettség és szaktudás hozzá. A mindennapos élet név­telen autója az a busz fillér, melyet vendéglő­ben és kávéházban a ruhatárosnak kell ad­nom azért, mert erőszakkal elcipelte kabá­tomat, s ha távozni akarok, várnom kell, m­íg előhozza, s miközben­­ felsegíti, a kabát egyik szárnyát végighúzza az olajos padlón. Ezek az apró terrorok jelentéktelenek. A felháborító bennük az, hogy kötelező adók ezek, s nem bízzák jószántomra, hogy szol­gálatokért, melyeket nem kértem s melyekre szükségem nincsen, adok-e valamit, hanem aggresszívan megkövetelik, hogy teljesítsem kötelességemet. Franciaországban minden ember magával viszi kalapját a nézőtérre, Amerikában kabátját­ is. Pesten nincsen jo­­gom é­s itt vitatkozni lehetne azon, hogy a színház, ha már megköveteli, hogy kalap s kabát nélkül üljek be a nézőtérre, nem kö­­teles-e a jegy áráért éppen úgy helyet adni kabátomnak, ingyen és külön adó nélkül, ahogy köteles helyet adni nekem, a néző­téren, köteles fűtést és világítást adni, s a tetejébe ráadásnak műélvezetet is? A ruhatáros benyúl a zsebbe, ellenőriz, végrehajt. Az én zsebembe, aki elszántam magam, hogy elmegyek a színházba. Semmi joga hozzá. Igaza van. Miért csak ő ne? (m. s.) Szemet nyelvű­ játszód és elffitök 6 éven aluli urigyermekek részére. Felvételek már csak korlátolt szám­ban naponta délelőtt 10—1 óráig B. Kiss Erzsébet LeányneveiO-otthonSitan Vnij Népsistreh Mz-utca 22. Tel.: József 305-27 Győztek a felkelők a töbrös Brazíliában helyőrsége is felláasadt. Az elnök lemondott Newyork, október 24. A rio de janeirói forra­dalomról a következő részleteket jelentik: A rio de janeirói helyőrség csütörtök este átpártolt a felkelőkhöz és ultimátumot intézett Washington Luiz elnökhöz, amelyben felszólította az elnököt, hogy adja be azonnal lemondását. Ha az elnök huszonnégy órán belül nem írja alá a lemondási nyilatkozatot, a helyőrség ütegei bombázni fog­ják a várost. Hogy az ultimátumnak nyomatékot adjanak, a coporabanai erőd ágyúi pénteken haj­nalban több lövést adtak le. A fellázadt helyőr­ség parancsnoka egyúttal közölte Luiz elnökkel, hogy nem kell aggódnia, a forradalmárok garan­tálják, hogy sem neki, sem hozzátartozóinak nem lesz bántódásuk. Luiz elnök végül beletörődött sorsába és mielőtt a huszonnégy óra lejárt volna, megküldte a helyőrség parancsnokának a lemon­dási nyilatkozatot. A kormányhatalmat egyelőre forradalmi bizottság vette át, amelynek élén a helyőrség parancsnoka, De Castro tábor­nok áll. Washington Luiz bukásának híre a főváros la­kossága körében az első percekben határtalan lelkesedést váltott ki, később azonban forradalmi láz váltotta fel a józanságot és az utcákon való tüntetések kezdődtek, amelyek végül zavargá­sokká fajultak. A csőcselék megtámadta a kor­mánypárti lapok szerkesztőségét, szétrombolta az újságok kiadóhivatalát, bútorokat és nyomda­gépeket az utcára hányt és hatalmas máglyákat rakott a szétdúlt épületekben talált újsághalmaz­­ból. A kormánypárti lapok munkatársainak úgy kellett menekülniük, de még így is többet véresre vertek közötök. A forradalmi tanácsnak egyelőre még nem sikerült helyreállítania a rendet a fő­városban. A csőcselék most már az üzleteket fosztogatja. A washingtoni külügyminisztérium egyelőre még nem nyilatkozott, hogy elismeri-e az új for­radalmi kormányt. Sao Paolóban a felkelők és kormánycsapatok között rövid harcok voltak, amelyek azzal vég­ződtek, hogy a kormánypalotára kitűzték a fe­h­ér lobogót. Rio de Janeiróban a hadsereg és a haditengerészet tisztjeinek bizottsága, amely az elnök lemondása óta irányítja az ügyeket, kiált­ványban felszólította a polgárságot, hogy párt­állásra való tekintet nélkül mozdítsa elő a béke ügyét; a felkelőket, valamint a kormánycsapato­­kat felhívják az ellenségeskedések beszüntetésére; felszólítják a különböző érdekképviseleteket, lép­jenek érintkezésbe az ideiglenes kormánnyal az ország békéjének helyreállítása végett. Újabb adatok szerint a lázadás a hadapród iskolában tört ki, ahol a katonai növendékek tanáraik vezetése alatt kimondották, hogy csatla­koznak a felkelőkhöz. Röviddel éjfél után a rio de Janeirói csapatok körülfogták az elnöki palo­tát, majd Barreto tábornok az elnök lemondását követette. Az elnök több óra hosszat vonakodott eleget tenni a kívánságnak, végül azonban beadta lemondását. A Rcuter-iroda tudósítója az esetet főleg a belső front összeomlásának tulajdonítja. Az utóbbi napokban ugyanis a kormányhoz leghűbb államok is a zendülőkhöz csatlakoztak. Kitanulja a pilótamesterséget Wenckheim József gróf az első magyar magánrepülőgép tulajdonosa A belügyminiszter engedélye Még augusztusban beszámoltunk arról, hogy a magyar arisztokrácia egyik ismert tagja, Wenckheim József gróf, Londonban repülőgépet vásárolt. Regisztráltuk ezt a hírt azzal, hogy Wenckheim József gróf gépmadara az első magyar magánrepülőgép. Külföldön már régen nem a jövő zenéje az, hogy magánosok saját repülőgépükön szá­guldoznak a levegőben mérföldeket. Magyar­­országon azonban a Wenckheim József gróf gépe az első, amely magánember tulajdona és amely nem menetrend szerint közlekedik, hanem tulajdonosának akaratához igazodik. Most jutott kezünkbe a belügyminiszter engedélye, amelynek száma 129.622/1930, tárgya pedig Wenckheim József gróf buda­pesti lakos repülőgépének lajstromozása és repülési engedélye. A belügyminiszter enge­délye értesíti valamennyi törvényhatóság első­­tisztviselőjét arról, hogy a m. kir. légügyi hi­vatal Wenckheim József gróf nagybirtokos, budapesti I. ker. Mányoki­ ut 3. számú lakos részére magánrepülőgépének magyarországi alkalomszerű repülései tárgyában az alábbi engedélyokiratot adta ki: 1. Tudomásul vettem a Desoutter II. típusú repülőgép bejelentését és azt, hogy a gép a Weiss Mannfréd repülőgép- és motorgyár rt. csepeli magánrepülőterén táról. A bejelentés tudomásulvételéről szóló bejelentőlap szelvényét mellékelten csatolón­. 2. Nagybritannia légügyi minisztériuma által 1930 augusztus hó 26-án kiállított 2703. szám alatti alkalmassági bizonyítvány alapján a gé­pet itteni közlekedésre alkalmasnak minősítem. Az alkalmassági bizonyítványban felvett „HAMAAA“ nemzeti lajstromjel, mint a gép lajstromjele és egyéb előírt jelzések a repülő­gépen a 45.340/1923. K. M. rendelet előírásai szerint alkalmazandók. 3. A 45.246/1923. K. M. sz. rendelet 11. §-a értelmében engedélyt adok arra, hogy gépével az ország egész területe felett alkalomszerű repüléseket végezhessen az alábbi feltételek mellett: a) a repülőgépet mindenkor csakis szabály­szerű pilótaszolgálati engedéllyel ellátott és hivatalos hozzájárulásával alkalmazott pilóta vezetheti. A jelenleg alkalmaztatásban álló Do­bos István pilóta repültetéséhez egyidejűleg egyidejűleg hozzájárulok. b) A mátyásföldi közforgalmi és a gép táro­lására igénybevett csepeli magánrepülőtéren kívül, más magyarországi , nem közforgalmi repülőtereken való le- és felszállásokhoz ese­tenként kiadandó előzetes engedélyem szüksé­ges, amely telefonon is kikérhető. Repülőtérnek be nem rendezett alkalmi le- és felszállási helyek csak akkor vehetők igénybe, ha a le- és felszállások elvégzéséhez a szóban­­forgó telek tulajdonosa, illetve birtokosa előze­tesen hozzájárult és azonkívül, ha a kiszemelt telket az alkalmazott pilótája vagy más szakszolgá­lati engedéllyel rendelkező pilóta előzetesen — földi szemrevételezés útján — alkalmasnak ta­lálta a le- és felszállások végrehajtására. Wenckheim József gróf máris repülőgépen közlekedik. Ahányszor birtokaira leutazik, Nagyorosziba, vagy pedig a békésm­egyei Óhegységre, mindig repülőgépen megy és ter­mészetesen a két birtok között is repülőgépen s Őnagyságai napja lesz boldog, ha bundáját Elbán és Sert szűcsöknél vásárolja Elsőrendű anyag Előnyös árak __________uttcl­ utca 22. közlekedik. A gépre most szereltetnek­ máso­dik kormányt és Wenckheim József gróf c­.idő szerint tanulja ki a pilótam­esterséget. Tanára pedig most alkalmazott pilótája, Do­bos István. Dobosnak már van, gyakorlata a pilótatarolásban, mert évekig volt oktatója­ a műegyetemi sportrepülőknek. Wenckheim József gróf mind­­a két birto­kán kijelölt egy-egy hatalmas rétet a gép fel­es leszállására. Ez idő szerint Nagyoroszi bir­tokán vadászik Wenckheim József gróf, aki birtokára most is repülőgépen utazott le. Wenckheim József gróf példáját, mint hall­juk, többen fogják követni a legközelebbi jö­vőben. úgy értesülünk, hogy egy ismert ipar­mágnás, aki az autósportban jelentékeny­ sze­repet vitt hosszú ideig, foglalkozik azzal a gondolattal, hogy repülőgépet vásárol. Wolff Károly javaslatára elhalasztották az energiajavaslat tárgyalását A képviselőház egyesített bizottságai szomba­ton délelőtt Barthos Andor elnökletével ülést tartottak, amelyen a villamosenergia fejlesztésé­ről, vezetéséről és szolgáltatásáról­­szóló törvény­­javaslatot tárgyalták. Bod János kereskedelem­ügyi miniszter kifejtette, miért van szükség az energiagazdálkodás egységes vezetésére. — Ma az a helyzet — mondotta —, hogy egyes tele­pek a legkülönfélébb hatásfokkal és rentabili­tással dolgoznak. Ha el is fogadjuk azt az an­gol felfogást, hogy az áramfejlesztés tulajdon­képp az állam­ feladata lenne­, a­­magyar állam ■ stítenbiegi, pénzügyi helyzete nem engedi i­eg ezt a megoldást. Azonban szükséges, hogy a villamo­sítást egységes elvek szerint vigyük keresztül, ezt a szénkincsünkkel való takarékosságt is pa­­rancsolólag írja elő. Csak ilyen módon tudjuk okszerűen kihasználni azokat az energiaforráso­kat, amelyek m­a nincsenek kihasználva, így például a hulladékszeneket, ligniteket sőt a meg­maradt vízierőinket is ide lehet sorolni. A bán­­hidai centrálénál a , máskép, nem,­ értékesíthető palás hulladék szeneket is felhasználják. Az egy­séges irányítást­ az államhatalomnak már csak azért is kezébe kell vennie, mert a mai rendszer fentartása mellett okszerű energiagazdálkodást nem lehet folytatni. A­ közhasznú telepeknél, amelyek tehát idegen fogyasztóknak adnak el áramot, a kereskedelmi miniszter az engedély megadását fentartja magának, a magántelepek­nél azonban továbbra is biztosítja a teljes vál­lalkozási szabadságot. Az utóbbiakat csak adat­szolgáltatásra kötelezi és szabványosítást ír elő a számukra. A fogyasztók érdeke azáltal van kellőké£ megvédve, hogy az engedély megadása­kor a vállalkozó részére az összes feltételeket előírják és az árakat is kötelezőleg állapítják meg. .4. áramáraknak a fogyasztás növekedésé­nek megfelelően csökkenniük kell. A törvény se­gítségével az államnak módjában tesz, hogy elő­mozdítsa azoknak a területeknek az elektrifiká­­lását is, amelyek a vállalkozás szempontjából nem jövedelmezőek. Erre a célra energiagazdál­kodási alapot létesít, amely a nem jövedelmező területek elektromos ellátására alakult vállalko­zási megfelelő támogatásban részesíti. Ennek főleg a falusi lakosság és a tanyák népének szempontjából van nagy fontossága. Görgey István előadó rámutatott arra, hogy a javaslat több mint nyolcévi munka leszűrt ered­ménye és a jogos érdekeket és a szerzett jogokat mindenütt respektálja. A vita megindulása előtt Wolff Károly szó­lalt fel s hangoztatta, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál, minthogy a javaslat visszamenő­leg belenyúl a magánjogba, mert meglévő vál­lalatok szerzett jogait visszamenőleg szabályozza, nagy megfontolással és körültekintéssel kell el­járni. Miután a javaslat a közületiket és első­sorban Budapestet is közelről érinti, kérte a bi­zottságot, hogy a tárgyalást halassza el, hogy az egyes szakkérdéseket közben a főváros közegeivel megtárgyalhassa. Várnai Dániel csatlakozott a halasztó indít­ványhoz. A bizottság kimondta a tárgyalás elhalasztását. Legközelebbi ülését kedden, október 28-án, dél­után 5 órakor tartja. W IHW “wioir. "'ÉP Teherautóra SKi<31!*aK© Hlkltw Tőzsdepaloía

Next