Ujság, 1930. november (6. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-06 / 252. szám

Csütörtök, José november­e ÚJSÁG KÖZGAZDASÁG A magyar- cseh vám­szerződés ügye Miniszteri nyilatkozatok az ügy állásáról • Teljes bizony­talanság, hogy mi fog történni Az utóbbi időben igen sokszor foglalkoztunk a magyar-cseh kereskedelmi szerződés ügyének megakadásával. Közöltük, hogy a szerződést Csehszlovákia mondotta fel ez év december 1­­5-re, s nem sokkal a felmondás után megin­dultak ugyan a tárgyalások, ámde ezeknél egy­részt adva volt az új cseh autonóm vámtarifa, mely minimális vámjaival eleve határt szállott a­ magyar kívánságoknak, s a másik oldalon pedig volt a magyar­­ kívánság­jegyzék, amely­nek érvényesítésére a cseh vámtarifa miatt alig lehetett számítani, kellet, hogy a részletes tár­gyalásnál találtak volna valamelyes áthidalást, de a cseh delegáció vezetője időközben beteg lett, s így a tárgyalások is abbamaradtak. A megoldás semmiesetre sem közömbös Cseh­szlovákiára nézve, mert behozatala hozzánk lényegesen nagyobb, mint a mi kivitelünk hoz­zájuk, s ami a legfontosabb, a szerződésnélküli állapot erősen sújtaná textil- papír-, üveg-, por­­cellán- és egyéb iparukat, de a fabehozata­lukat is. Természetesen nekünk is érdekünk, h­ogy szerződéses állapot legyen, de a csehek mondván fel a szerződést, tulajdonképen tőlük­­ kell várni a tárgyalások megindítását és fina­­lizálását is. Most aztán a Prager Tagblatt tel­jes részletességgel tárgyalja az ügyet, s megál­lapítja, hogy ha hat hét alatt nem jön létre­­­megállapodás, akkor a két ország szerződés­­nélküli állapotba jut. Az ügy tisztázása céljából a lap munkatársa úgy Bad János kereskedelmi minisztert, mint pedig Malcímek csehszlovák kereskedelmi minisztert megkérdezte a dolgok állása felől. Had János megállapította, hogy magában véve az, a körülmény, hogy szerződés nélküli vi­szonyba kerülünk-e Csehszlovákiával, nálunk nem kell mélyebb benyomást, ami azonban nem jelentheti azt, hogy ő ne a legteljesebb erővel igyekezzék a helyes és célszerű megoldásra, igen óvatosan utalt a csehszlovák vámtarifára, mely tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem aján­latokról, hanem egy adott helyzet teremtéséről van tulajdonképpen szó, így aztán hiábavaló volt részünkről a legjobb szándék is. Cseh rész­ről sajnálatos merevség mutatkozott, mert mindeddig pozitív ajánlatokkal nem is kerül­tünk szembe. Természetes, ha ilyenekre sor ke­rül, részkörül minden hajlandóság megvan a kérdés célszerű elintézésére. ■ :3 Matostxrk­.csehszlovák, kereskedelmi miniszter r­ám utalt, hogy a delegációknak elég idejük lest i­tíl­a a tárgyalások­­ befejezésére, de azoknak nem volt semmi pozitív eredménye. Tiltakozott az ellen, mintha a vámtarifa és egyéb törvény­hozási intézkedésük lehetetlenné tenné a felé­jük irányuló magyar be­vitelt, mert nem helyt­álló az a magyar fefogás, mely a mezőgazdasági és lisztvámokat prohibitívnek tartja. E részben utalt arra, hogy 1927 óta a magyar kivitel növe­kedett, a csehszlovákoknak Magyarországba irá­nyuló bevitele pedig csökkent. Kiemelte, hogy eminens érdeknek tartja, hogy december 1­5.-e után ne következzék be szerződés nélküli álla­pot, mert az mindkét fél exportjára kedvezőtle­nül hatna. A lap közli még Fenyő Miksa, a magyar és Tlodác, a cseh gyáripari szövetség vezetőjének nyilatkozatait. Előbbié érthetőleg fedi a magyar és utóbbié pedig a csehszlovák miniszter nyilat­kozatát. Magunk részéről ehhez a vitához három megjegyzést fűzünk. Az egyik, hogy mi a most felmondott kereskedelmi szerződés megkötése idején igen lényeges ipari engedményeket tet­tünk Csehszlovákiának, hogy azok ellenében mezőgazdasági kivitelünket megkönnyítsék. Csehszlovákia most azt csinálta, hogy új vám­tarifájába nagyrészt és hozzávetőleg mint mini­mális vámokat állítottak be a régebbi autonóm vámtarifa azon mezőgazdasági tételeit amelyek­nek csökkentése fejében adtuk annak idején a mi engedményeinket. Most aztán azt akarja, hogy ezek az engedmények maradjanak meg, viszont ezekért ő nem ad semmit. Bod János kereskedelmi miniszter ezt a képtelen helyzetet — ha rendkívül tapintatosan is —, de igen szembetűnően állapította meg. Ugyancsak he­lyesen utalt Fenyő Miksa is nyilatkozatában arra, hogy az egész probléma a magyar mező­­gazdaság szempontjából döntő, mert arra súlyos terheket róna. Másik megjegyzésünk Matousek miniszter azon nyilatkozatára vonatkozik, hogy az ő be­hozataluk csökkent, viszont a mienk emelkedett. Az említett lap közli a­ két­­ ország kiílforgalmi adatait is, melyeket a miniszter a gazdasági helyzet minden mérlegelése nélkül, pusztán számszerűen kezel. Az igaz, hogy a hozzátok irányuló cseh behozatal — mindig az év első nyolc hónapjában — az 1927. évi 982 millió cseh koronáról 916, aztán 886 és 1930-ban 652 millió koronára csökkent, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1927-ben volt tető­fokán a konjunktúra, s attól kezdve szakadat­lanul romlott, s az utolsó két évben pedig már a hitelmegszorítások is döntő hatással voltak a behozatal csökkenésére. Ezzel szemben Cseh­szlovákiába irányuló kivitelünk öt esztendő óta majdnem változatlan, mert az 1927. évi 534 mil­lió cseh koronával szemben 539, aztán 5­54 és 1930-ban is 554 milliót tett. Nem emelkedhetett ez azért, mert ha gabona és lisztbevitelü­nk ada­tait vesszük, akkor itt, az a helyzet, hogy ezek­ből 1927-ben 318 millió, majd 321, aztán 240 s 1930-ban 207 millió cseh korona volt a kivite­lünk. Ha pedig azzal vetünk számot, hogy cseh áruknál a textil, üveg, bőr és cipő, valamint a fa behozatala csökkent nagyobb mértékben, am­ely cikkeknél más országokbóll való behoza­talunk is hanyatlott, viszont a mi hozzájuk irányuló­ kivitelünkben a gabona és­ liszt sójt harmadával kevesebb, holott ezekben Csehszlo­vákiának egyéb országokból való bevitele nem volt kisebb, akkor talán még­sem helytálló a Matousek miniszter álláspontja, már csak annál kevésbé, mert még így is 100 millió koronával aktív a külkereskedelmi mérleg — a csehek javára. Harmadik megjegyzésünk a következő: Tel­jességge­ osztjuk frud kereskedelmi miniszter felfogását, hogy nálunk éppenséggel nincs izga­lom, várjon lesz e Csehszlovákiával december 15-­ike után szerződésünk. Arra azonban feltét­­lenü­l szükség van, hogy úgy kereskedőink, mint egyéb érdekeltek idejében tájékozódva le­gyenek a döntésről, mert igazán felesleges lenne vámzaklatással tetézni a mostani viszonyoknak amúgy is súlyos gondjait. A tőzsdetagok egy része az értéktőzsdei egyezmény meg­szüntetését követeli. Az utóbbi időben már sokan ki is léptek az egyezményből A budapesti értékpiacon már régebb idő óta azt hangoztatják, hogy a mai körülmények kö­zött a már régebben megállapított értéktőzsdei egyezménynek nincsen meg a létjogosultsága. Az­ értékpapíregyezmény megszüntetésére irá­nyuló mozgalomnak egyik vezetője ebben az ügyben ezeket mondotta: " A legutóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy egyeseket, akik zsíró, de nem egyezményes ta­gok, az egyezménybe tartozó tőzsdetagok visz­­szautasítják azzal az indokolással, hogy csak azzal a feltétellel köthetnek velük üzletet, ha az egyezmény határozatai szerint kortázst fizetnek. Tény az, hogy az egyezmény csak ilyen feltétel mellett engedi meg tagjainak a nem egyezményesekkel való üzletkötést. A nehéz tőzsdei viszonyok azonban ezt a kikötést már régebben millifikálták, m­ert nemcsak maguk az egyezményes tagok, hanem ennek a testü­letnek egyes intézőbizottsági tagjai is sok eset­ben túllőtték magukat ezen a határozaton és­­ kortársfizetési kötelezettség nélkül is kötnek üzleteket nem egyezményesekkel. Egyébként is , ez a kikötés ellentétben van a tőzsdetagsági jo­gosultság lényegével, amely az, hogy a tőzsde­tagsággal minden egyes tag jogot nyert arra, hogy üzleteket köthessen, különösen akkor,, ha ZSirótag is.­­ Ilyen körülmények között igen érthető, hogy az utóbbi időben sokan ki is léptek az egyezményből. Ma már csak körülbelül száz­­shúsz egyezményes tag van, amelyből csak hat­van vesz aktív részt az üzletekben. Az egyez­mény­­tagság egyébként meglehetősen nagy anyagi áldozatokat is jelent, mert­ minden egyes egyezményesnek ezer pengő kauciót kell letennie. Ennek a kauciókövetelésnek sincsen jogosultsága akkor, amikor a zsíró is kaució­kat követel. Érthető tehát az, hogy a tőzsde­tagoknak igen jelentékeny része nemcsak a­­tőzsdei szabad forgalom és a terhek leépítése érdekében, hanem a szabad forgalom szem­pontjából is követeli az értéktőzsdei egyez­mény feloszlatását. ÉRTÉKPIAC (Budapesti értéktőzsde.) Az értéktőzsdei üzlet irányzata ma nem volt egységes, de alapjában véve inkább kedvező volt, mint gyengülésre hajló. A párisi­ tőzsdéről érkező kielégítő jelentések megerősítenék a ba­rátságos hangulatot, de a bécsi tőzsdéről jelen­tett tartózkodás némi kedvetlenséget okozott s némi áru került a piacra, mellyel párhuzamo­san a konkromin is eladott. Jobb berlini hírek újból javuló irányzatot vetettek felszínre, de meg kell jegyezni, hogy sem a gyengülés, sem a javulás alapjában véve nem jelentett sokat. A forgalom­­ ugyanis egészen elenyésző volt s számbavehető árváltozások sem fordultak elő. Az utótőzsdén csak elvétve történt kötés. Az irányzat tartott maradt. Szén 470.5—471.5, Salgó 34.5—34.7, Usikányi 84—84.5, Rima 62.8 —63, Ganz 68—68.5, Fegyver 18­5—185.5 je­gyezhető. A fixpiacon a hadikölcsön árfolyama egy árnyalattal megjavult. A kényszerkötésün pe­dig tartott maradt. Mai árkeretek (zárójelben a tegnapiak): Hadikölcsönök: 6%-os I—­V. kib. (0.41) 0.41—0.42—0.41/ VI—VII. kib. (0.31) 0.31—0.30, 5­2%-os II—VII. kib. (0.31) 0.33— 0.32, IV. kib., (0.27) 0.28—0.28—0.28, V­II. kib. (0.28) —. Pénztárjegyek: 5 Vs*/%-os 1918—25. évből (0.15) —. Népszev. kölcsön (6.1). Kény­­szerkölcsön (46.7) 46.6—46.7—46.7, BSzKRt A. (6.9) 6.9—6.9, BSzKRt B. (—) 0.63—0.63. A nemesfém piacon előfordult árfolyamok: 20 koronás arany 23—23.2, ezüst egykoronás 0.27 — 0.H­k, ezüst régi forintos 0.72—0.74, ezüst ötkoronás 1.44—1.46, szinarany kg.-ja 3800— 3820, szinezü­st kg.-ja 71—73. A haszonbérbeadók november hetedikén nagygyűlést tartanak. A haszonbérbeadó társa­dalomnak egyes tagjai a mezőgazdasági válság folytán támadt új helyzetükben való állásfog­lalás megbeszélése céljából november 7-én dél­után 3 órakor nagygyűlés tartását határozták el és ennek megtartására az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől kértek helyiséget. AZ előkészítőbizottság nevében Zichy Aladár gróf, a nagygyűlés elnöke felhívást is intézett­ a ha­szonbérbeadó társadalomhoz... " is Bécsben december elsején folytatják a Parisban megkezdett járadékkonferenciát A részletkérdések körül még mindig ellentétek vannak az adósok és a hitelezők között A háború elvili aranyvalutáról szóló járadé­kok rendezése ügyében idestova már két eszten­deje tárgyalnak az utódállamok, valamint az angol, francia, svájci, hollandi és egyéb hitele­zők. Parisban már négy ízben volt ilyen tárgya­lás. Ezenkívül egyszer Rómában, egyszer pedig Prágában gyűltek össze az érdekeltek, hogy az ügyet rendezzék. A múlt hónapban az adósok és hitelezők újabb megbeszélésre gyűltek össze Parisban, amely a múlt héten ért véget. A párisi megbeszéléseken — amint ismeretes, — arról volt szó, hogy az innsbrucki egyez­mény egyik pontja értelmében 1931 január el­seje előtt az aranyjáradékok harminckét száza­lékos, a többi járadékoknak pedig ebben az egyezményben megállapított huszonhétszázalé­­kos valorizációs kulcsát minden egyes ország gazdasági helyzetéhez mérten feljavítsák. Már az előző tárgyalásokon is kiderült azonban, hogy a valorizálási kulcsok lényeges feljavításáról egyedül nem lehet szó, miután a jelenlegi ne­héz gazdasági helyzetben egy állam sem erősö­dött m­e­g annyira, hogy a kulcs felemeléséhez hozzájárulhatott volna. A párisi tárgyaláson, valamint az ezt meg­előző konferenciákon felmerült azonban az a­ gondolat, hogy a különböző járadéktípusok rendezését össze kell kapcsolni. Az örökös jára­dékokból a terv szerint törlesztéses járadékokat akarnak csinálni. Ha pedig az örökös járadé­kokból törlesztéses járadéktípust kreálnak, ak­kor természetesen a tőkék visszafizetéséről is­ gondoskodni kell. Ez az elvi megállapodás már­­régebbi keletű és a további elgondolás szerint a 27, illetve 32 százalékos valorizálási kulcs az idők folyamán fokozatosan emelkednék, ami pedig a tőke visszafizetését illeti, ez ötven­hatvan éven belül történnék meg bizonyos tör­lesztési terv szerint a névérték 60, illetve­­70 százalékában. Emellett az elvi megállapodás mellett azon­ban a részletkérdéseknek olyan tömege merült fel úgy a párisi konferencián, mint az előző tárgyalásokon, hogy még mindig nem tudtak megegyezésre jutni. Amint értesülünk, a párisi tárgyalásról is az érdekelt felek azzal távoztak­ el, hogy december elsején további megbesz­élé­­sekre Bécsben fognak összeülni. _ I Fizetési zavarok / Az ON­B-nél ma a következő fizetésképtelen­­ségeket jelentették be: Wohl Miksa, szatócs, Szerencs, aktíva 6000, passzíva 11.000. Mein­itz Ödön, cipőkereskedő, Lipót­ körút 28, ak­tíva 19.000, passzíva 36.000 pengő. Csődök. Id. Tomidálszky Sándor szabómester ellen az egri kir. törvényszék a csődöt megnyi­tot­ta. Tömeggondnok Heimler, Ede dr. ügyvéd, követelések bejelentése deember 31-ig. felszá­molási tárgyalás 19.31. évi január 16-án, csőd­­választmány megválasztása 19­31 január 19-én. — Özv. Madarász Józsefné férfiszabó (Nyil-u. 32.) ellen a pécsi kir. törvényszék a csődöt megnyitotta. Töm­eggondnok Nagy László dr. ügyvéd, követelések bejelentése november 20-ig, felszámolási tárgyalás december 1­4-én, csődvá­­lasztmány megválasztása december 20-án. — Singer Sándor jánosházai vegyeskereskedő el­len a szombathelyi kir. törvényszék a csődöt m­egnyitotta. Tömeggondnok Majláth Ferenc dr. jánosházai ügyvéd, követelések bejelentése de­cember 2-ig, felszámolási tárgyalás december 15-én, csődválasztmány megválasztása decem­ber 18-án, Kényszer egyezségek. A budapesti kir. tör­vényszéken a., mai napon megindították a cső­­dönkivüli kényszeregyezségi eljárást. özv. Kess­­ler Izidoráé (Vasvári Pálné­ utca 8) nyomda­­tulajdonos ellen. Vagyonfelügyelő STomonnay Andor dr. Követelések bejelentése november 24-ig. — Meisner Ödön (Eduard) (V., Csipót­­körut 28) cipőkereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Faragó András dr. Követelések bejelentése no­vember 25-ig az OH­E központjánál. — Deutsch Jónás jászberényi divatáru kereskedő (Apponyi­­tér) kérelmére a szolnoki kir. törvényszék az eljárást megindította. Vagyonfelügyelő Sándor Pál dr. jászberényi ügyvéd, követelések beje­lentése 20 nap alatt az OHB-hez. — Grübler Vilmosné Stern Erzsébet textiláru- és ruha­­kereskedő kérelmére a szombathelyi kir. tör­vényszék az eljárást megindította. Vagyonfel­ügyelő Aszódy Gyula dr. ügyvéd, követelések Mentse Henrik diszmóárukereskedő kérelmére) a debreceni kir. törvényszék az eljárást megin­­­dította. Vagyonfelügyelő Perszász Károly dr. ügyvéd, követelések bejelentése november 18-ig az OHB-hez. Új tárgyalások: Szántó Sándor (Krisztina­­körút 81) divatárukereskedő kényszeregyezségi ügyében Kunst Győző dr. királyi törvényszéki bíró november 28-án délelőtt 10 órakor tartja­ meg a tárgyalást. — Novák Ármin és neje No-­­vák Árminné szül. Gross Franciska (Vadász­­utca 30) órás és ékszerész ügyében december hó 12-én délelőtt 12l0 órakor lesz a tárgyalás Csató László törvényszéki bíró előtt.­­ Ugyan­itt tárgyalják Orbis Műszaki Pt. felszámolás alatt (Kossuth Lajos-tér 4) cég ü­gyét h­all óra­kor.­­ Márguliesz M. és Társa (Véső­ utca 3) bejegyzett cég és ennek tulajdonosa Goldschla­­ger Samu ügyét délelőtt Val2 órakor. • Az építőmesterek ipartestületének jubileuma. A Budapesti Építőmesterek Ipartestü­lete szer­dán este ünnepelte fennállásának tízéves évfor­dulóját Pucher, István elnöklete alatt, aki meg­nyitójában mindenekelőtt megemlékezett az ipartestü­let néhai nagynevű első elnökének, Alpár Ignácnak hervadhatatlan érdemeiről, majd rámutatott arra, hogy az ipartestület tíz­éves fennállása óta állandóan harcolt az építő­ipar érdekeiért és részt vett az ország újjáépí­tésében. Végül megemlékezett Fridrich F. Géza, az ipartestület főjegyzőjének az ipar szolgála­tában eltöl­tött 25 éves szolgálati jubileumáról és az ipartestület nevében neki legmelegebb elismerését fejezte ki. Ezután Fridrich F. Géza főjegyző köszönte meg az ünnepeltetést,­ majd ismertette az ipartestü­let tízéves történetét. A kereskedelmi alkalmazottak a kereseti adót felemelése ellen. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége központi vezetősége, vala­mint tizenkét szakosztálya egységesen elhatá­rozták, hogy november 6-án az egyesület dísz­termében (VII., Erzsébet-körút *131 nagy-­­gyűlést tartanak, amelyen megtárgyalják a mi­niszterhez intézendő feliratot. Több képviselő és fővárosi bizottsági tag is megígérte megjele­nését. bejelentése november 20-ig az OHE-hez. — Nervi Az északi szelektől a „kedves és bájos“ Nervit két hatalmas hegy, a Monte Moro és a Monte Gingo védelmezi meg és ezért átla­gos h­ővtérséke még a legridegebb téli idő­járásban sem sülyed —8° C-nál mélyebbre. Legtöbbször Genua-Nervinek nevezik, mert a nagyszerű Genuától csak kb. 9 kilométer­nyire fekszik, tehát körülbelül annyira, mint Budapesttől a külső, Újpest, vagy Ké­­posztásmegyer. Főnevezetessége 2 kilomé­ter hosszú pormentes sétaútja, 80.000 négy­zetméter területű gyönyörű parkja, modern képtára, az idegenek klubja, rendes hang­verseny-sorozata, tennisz- és (most készülő) golfpályája stb. lillEN Familienii&iel st. James W 8 Ll I iw. waaggasse 15 to. #­33-203 Újonnan nto*mys$va! Központi fekvés. Legmodernebb komfort, folyóvíz minden szobá­ban. Lift, gőzfűtés, fürdők. szomk . 4­50-191. Hari Falu Pöstyén fürdő ezidei látogatottsága. A le­romlott gazdasági helyzet Pöstyén fürdő ezidei frekvenciájánál alig hagyott nyomot. A fürdő-­ bizotság most megjelent összeállítása szerint az 1929-es szezonnal szemben mindössze 38 fürdővendéggel volt kevesebb az idén. A statisz­tika a szeptember hó 30-ig bezárólag itt időzött fü­rdővendégeket veszi tekintetbe. Eszerint az idén Pöstyént 23.336 személy kereste fel fü­rdő­­kúrára. (1929-ben 23.374.) A fürdővendégek mind az öt világrészből rekrutálódtak. Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrá­lia 363 személlyel voltak képviselve. Ebből a fő­rész Amerikára esik: 334 személy. Érdekes, hogy a múlt évben Kínából 9 fürdővendég jött. Az idén csak 1. Az exotikus országok közé ez idén először került Havvai: 3 fürdővendég. Belföldről a katonai személyekkel együtt az összeállítás 12.784 fürdővendéget fog át. A fennmaradó 10.552 külföldi fürdővendég így oszlik meg: Németország (mint eddig, most is első helyen)­­ 3785 személy, Ausztria 1908 látogató. A harma­­­dik­ helyet Lengyelország foglalja el 1316 fürdő­vendéggel, a negyedik helyre Magyarország ke­rül 1142 személlyel.­­Feltűnő a romániai fürdő­­vendégek számának növekedése. Angliából 295 fürdővendég jött, Svédországból 112, Paleszti­nából 14, Svájcból 92, Jugoszláviából 193, Finn­országból 36. Ezenkívül Európa minden egyes állama képviselve van kisebb-nagyobb szám­mal. Pöstyén fürdő ezidén is megtartotta Karls­­bad, Marienbad.. és. Branzensbad világfürdökú­tja. következő AV-iP. helyet. Nizza*Pension Marie Thérése 6, avenue Frémont-Californie, a Promenade des Anglais közelében. Nap. Tenger. Modern komfort. — Mérsékelt árak. Enyhe klíma, ragyogó napsugár PEGLI A derült kék ég és elbűvölő szépségű kör­nyéke egyetlen óriás parkká varázsolja. A legszebb strand, gyönyörű sétányok. Kényelmes vonatösszeköttetések. Prospektus: Aztenda Autonoma di Cura. Hotel Willia Segesi S. r. családi,dán gyönyörű trópusi parkban, elragadóan szép kilátás a tengerre­. Hideg-meleg folyóvíz a szobák­ban. Parage. Mérsékelt árak. Kémei levelezés.

Next