Ujság, 1930. december (6. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-05 / 277. szám
Két nyilatkozat Felkértek a következő nyilatkozat közlésére: Kádas József dr. ügyvéd, állítólagos hírlapja többizben találkozóra hívta a Magyar Üdvirati Iroda Rt. egyik főtisztviselőjét és mikől a főtisztviselő a találkozón megjelent, Nálas dr. közölte vele a következőket: Egyik hétfői lapban éles támadást akar indítani a Magyar Távirati Iroda, a Rádió és annak ■ezetöségc' elen. Példaként felhozta, hogy ilyen 'Togo támadás pénzt hoz a konyhára. A közelultban is egy iparvállalat-csoport, amelyet megnevezett, az első hasonló támadás után lapnak 20.000 pengőt fizetett s ennek ellenében támadás folytatása elmaradt. Igaz ugyan, hogy ■ (Nádas) ebből a sok pénzből csak pár száz ingőt kapott, de az is valami. Ezek után Nádas dr. a főtisztviselőt rá akartaírni arra, hogy a MTI-ről és a rádióról a támadás céljaira szerezzen neki adatokat, hiszen iratali állásánál fogva abban a helyzetben van, hogy ezt könnyen megteheti. Főtisztviselőnk a Nádas által kért adatgyűjtésre" nem vállalkozott, hanem az ügyről jelentést tett feletteseinek. A fentiekben foglalt tényállás szerint Nádas József dr. a Magyar Távirati Iroda egyik főtisztviselőjét a szolgálatadó vállalata iránt tartozó hűségnek és hivatali kötelességének megszegésére igyekezett rábírni. Nyilvánvaló, hogy ez a ténykedés az újságírói hivatás tisztességébe ütközik és azt súlyosan sérti. Az az újságíró, aki a hivatásának tartozó etikáról ilyen felfogással bír, méltatlan az újságírói névre. Ezek után Nádas József dr. írhat rólunk, amit akar. Kijelentem, hogy egy fillért tőlünk kapni nem fog. Itt nem adódik alkalom olyan üzletre, mint amilyen az általa említett másik iparvállalat megtámadása volt. Tíz esztendeje, amióta a Magyar Távirati Iroda élén állok, valahányszor bennünket megtámadtak, mindig — legalább ötven esetben — sajtópert indítottam a Magyar Távirati Iroda vagy vállalatai nevében. A bírói döntés minden alkalommal megállapította igazunkat. Ezek után felszólítom Nádas József dr.-t, hogy fenti tényállításaim miatt indítson haladéktalanul sajtópert. Egyben pedig ugyancsak a nyilvánosság előtt fordulok Márkus Miksaméltóságához, mint a Magyar Újságírók Egyesületének elnökéhez, hogy Egyesülete nevében, amely az újságírói toll becsületének hivatott őre, tegye meg ez ügyben bölcs belátása szerint a szükséges lépéseket. A fenti esethez hasonló, mindig sűrűbben előforduló hitványságok a magyar közélet egyik rákfenéjévé kezdenek válni. Ez ellen csak egy orvosság van, a legteljesebb nyilvánosság és a bírói ut. leveldi Kozma Miklós s. k. miniszteri tanácsot, a Hamar Távirati iroda elnökigazolítója. * Ugyanebben az ügyben az alábbi nyilatkozat közlésére is felkértek: A Magyar Távirati Iroda igazgatójától, Kozma Miklóstól ma súlyos támadás jelent meg személyem ellen a rendelkezésére álló Távirati Iroda kiadásában. Évek óta rendszeres sajtóakciót folytatok a kartelek által gyötört fogyasztók megvédelmezésére és miután ilyen kartelnek tekintem a rádióérdekeltséget is, amely kivételes szerződését tetszése szerint használja fel a közönséggel szemben, el lehettem rá készülve, hogy bátor, határozott és független cikkeimért valamelyik oldalról támadás fog érni. Ez a várakozásom most teljesedett. Kozma Miklós valami módon megtudta, hogy hetek óta folyó új cikksorozatom témája a magyar rádiótársaság pénzügyi gazdálkodása és jövedelmeinek felhasználása lesz. Mint lelkiismeretes újságíró igen sok forrásból szoktam témáimat alátámasztani és igy nem csodálkozom, ha cikkem megírásáról Kozma tudomást szerzett. E cikk megjelenését akarja Kozma nyilatkozata olyan módon megakadályozni, ami ellen minden önérzetes újságíró nevében is jogom van tiltakozni. Bizonyos körök már napok óta mindent elkövetnek, hogy cikkem megjelenését megakadályozzák és azt az üzenetet is kaptam, hogy ha a cikk megjelenik, Somogyi és Bacsó sorsára fogok jutni. Harminc éve vagyok újságíró. Ebből tizenkilenc évet töltöttem annál a Magyar Távirati Irodánál, amelynek ma Kozma Miklós az igazgatója. Négy éven át, mint felelős szerkesztő vezettem a Távirati Irodát, a háború legválságosabb éveiben. Sok száz cikkem jelent meg, a legtöbb éles kritika jellegű volt, de soha cikkeim honoráriumán kívül egy fillért nem kértem és nem kaptam senkitől. Ez a honorárium az újságíró normális díjazását, soha meg nem haladta. Heti cikkeim rendes honoráriuma nyolcvan pengő. Kartársaim és a nagyközönség megítélésére bízom, hogy van-e joga valakinek, aki anyagi érdekeiben sértve érzi magát, egy tisztességes múltú újságírót oly módon aposztrofálni, amint azt Kozma Miklós megkísérelte. Várom és óhajtom, hogy ez az ügy a közvélemény és az újságíró társadalom plénuma elé kerüljön, de a magam részéről azonnal megteszem a bűnvádi feljelentést Kozma Miklós ellen, akinek igy módjában lesz bebizonyítani, hogy mai nyilatkozatában valót, vagy valótlant elitétt-e. Budapest, 1930. december 5. Kádas József dr. s. k. Elhunyt mindenünket Dr. Fónagy Ödönt e hó 5-én, de 12 énkor kísérjük utolsó útjára a farkasréti szr. temetőben. A gyászoló család ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 DECEMBERE Nagy földrengés hidak pusztultak el Birmában London, december 4. A birmai tartományból nagy földrengéskatasztrófát jelentenek. Rangooni jelentések szerint a birmai partvidéken a c csütörtökre virradó éjszaka több Heves földlökés pusztítul, amelyek igen nagy kárt okoztak. Egész falvak dőltek romba s a földrengés a hidakat és vasútvonalakat is elpusztította. A földrengés halottainak számáról még nincsenek megbízható jelentések Gua városában, a nyugatbirmai partvidéken, Rangoontól mintegy 230 kilométerre északnyugatra, a földrengést borzalmas tűzvész követte. A mandalayi rangooni gyorsvonat, amelynek csütörtök reggel kellett volna Rangoonba érkeznie, nem jött meg. Attól tartanak, hogy a gyorsvonatot katasztrófa érte. Éles összetűzés Rassay Károly és Berki Gyula között a parlamentben Szócsaták Rassay arcképe és tíz év előtti adonyi beszéde körül. Rassay a képviselőház naplójával bizonyította, hogy nem volt ébredő. „A képviselő úr nem létezik számomra ! “ — kiáltotta Berki felé. Nagyszabású közigazgatási reformot sürgetett Lakatos Gyula A képviselőhöz csütörtöki ülésén folytatólagosan tárgyalták a takarékossági javaslatot. Homonnay Tivadar azt hangoztatta, hogy ezidén se vonják meg a karácsonyi segélyt a tisztviselőktől. Véleménye szerint, a magasrangú állami tisztviselőknél arányosan kisebbnek kell lennie a karácsonyi jutalomnak. Rassay Károly: Helyes, csak kezdjék meg a javadalomapasztást a képviselői fizetésnél! Berki Gyula (Rassay Károly felé): De az ügyvédi összeférhetetlenségi törvényjavaslatot is meg kell csinálni! És a lapok közgazdasági rovata is a legnagyobb összeférhetetlenséget jelenti képviselő részére! Nem engedjük magunkat terrorizálni! (Zaj.) Rassay Károly: A kaszárnyaépítés nagyobb ősszel érhét ellenség! Berki Gyula: Hallgasson, maga ébredő vezér! (Nagy zaj.) Homonnay Tivadar: Azt tartanám helyesnek, hogy országgyűlési képviselő semmiféle részvénytársaságnak se lehessen igazgatósági tagja. Gaal Gaston: Jó, hogy nincs itt az előadó! Mit szólna hozzá Görgey István? ! ' Homonnay Tivadar: A kiszolgált köztisztviselőket nyugdíjba, kell küldeni A MÁV-nál több mint száz tisztviselő érett meg a nyugdíjaztatásra. Bassay Károly vitája Berki Gyulával és Kálmán Jenővel Bassay Károly személyes kérdésben kért szót. Szembeszállt Berki Gyulának azzal az állításával, hogy ébredő vezér volt Felolvasta a képviselőház 1920 november 11-iki ülésének naplóját annak a bizonyítására, hogy nem volt ébredővezér. Hivatkozott Somogyi István képviselőnek arra a megállapítására, hogy ő (Rassay Károly) nem lehet ébredő. Erre válaszolva, Rassay Károly az említett ülésen a Napló szerint ezt mondotta: „Igenis nem lehetek ébredő Nem lehetek ébredő azért, mert nem hirdethetek az ülésteremben konszolidációt, mialatt odakint destruálnék." — Miután Berki képviselő úr — folytatta Rassay Károly — valótlant mondott ebben a kérdésben, a képviselő úr nem létezik számomra. (Nagy zaj a jobboldalon.) Czeifer Jenő elnök: Figyelmeztetem Rassay Károly képviselő úat, hogy ez a megállapítás sértő lehet Berki Gyula képviselő úrral Rassay Károly: Bocsánat, azt én állapítom meg, hogy valaki létezik-e számomra vagy nem! Ami pedig Kálmán Jenő képviselő úrnak, legutóbbi felszólalását illeti, igaza van abban, hogy visszaélések történtek. Három héttel ezelőtt megmondtam, hogy korrumpálják Budapestet. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy Kálmán képviselő úr valótlant mondott. (Zaj.) Teátrális megrendezéssel ledobta a Ház asztalára az én arcképemet. Leküzdhetetlen akadályokba ütközik tizennégyezer szelvényt összegyűjteni. Saját feleségemmel aláíratták egy másik párt listáját. Nem volt más mód, harmincötezer példányban elkészíttettem utánozhatatlan technikával arcképemet, hogy védekezzem a visszaélések ellen. Folytatólagosan azt fejtegette, hogy illojálisnak tartja Kálmán Jenő eljárásét. — Nem érdemeltem meg — folytatta —, hogy távollétemben ez kerüljön be a képviselőház naplójába: „Felmutatja a képet. Élénk derültség. Éljenzés és taps a jobboldalon és középen.“ Ha a képviselőtársaim ezt a lojalitást akarják behozni a harcba, én ezt tudomásul veszem és szakítva tízévi politikai múltammal és politikai módszereimmel kijelentem, hogy hasonló módon leszek kénytelen az igazság határai között a legkegyetlenebb retorzióval élni. Majd hosszasan foglalkozott a közismert arcképesettel. Elmondotta, hogy a folyosón felkérte Tabódy Tibort, azonnal közölje vele a neveket és adatokat. Tabódy Tibor ezt megtagadta. — Kijelentette — folytatta Rassay Károly —, hogy nem közölheti az adatokat, de egy órán belül itt lesz a felvett jegyzőkönyv. Én itt maradtam, mert elhatároztam, hogy végére járok ennek az ügynek. Elmúlt az egy óra és nem jött a jegyzőkönyv. Erre egy újságíró barátom elment Tabódy képviselő úrral, aki ezen keresztül beküldte a jegyzőkönyvet. Azt a jegyzőkönyvet, amelyről meg lehet állapítani az első pillanatra, hogy utólag vették fel. Ugyanakkor megkértem két újságíró barátomat, hogy menjenek el a Murányi utca 53. szám alá és keressék ki azt a csodálatos lényt, akivel ez az igazságtalanság történt. Ott megállapítotték, hogy egy negyedórával előbb eljöttek a keresztény párt irodájából és elvitték azt az asszonyt akitől állítólag az ajánlási szelvényeket elvették. Jegyzőkönyvet vettek fel Jarmer Ferencnével. Ez délután négy órakor, vagyis később történt, mint Kálmán Jenő felszólalása. — Nem akarok arról beszélni — folytatta Rassay Károly — milyen felfogás az, amely előbb vádat emel, anélkül, hogy az ügyet megvizsgálná, amikor pedig az adatokat kérik, azt feleli rá, hogy nem adja ki az adatokat, hanem felvett jegyzőkönyvet fog nekem rendelkezésre bocsátani és ugyanakkor intézkedés történül-, hogy a jegyzőkönyvet hamar vegyék fel és szerezzék be! (Zaj.) Peidl Gyula: Úri erkölcs! Rassay Károly: Meg kell állapítanom Kálmán Jenő képviselőtársam előadásával szemben: ez a jegyzőkönyv igazolja, hogy amit ő előadott, az valótlan Mert a képviselő úr előadta, hogy felbontatlan borítékot felbontottak és abból — itt van a Ház naplójának hiteles szövege — kivettek szelvény helyett egy arcképet, amely az én arcképem volt. (Nagy zaj.) Aztán elmondotta, hogy felkérésére három úr jegyzőkönyvet vett fel Jármer Ferencnével. Ennek a jegyzőkönyvnek az a lényege, hogy Jármer Ferencné férje bontotta fel a borítékot. — Én ezzel az ügyet — folytatta Rassay Károly — a magam részéről lezárom. Ezek után azt kérdezem, kitől kapta Tabódy Tibor császári és királyi kamarás úr, nyugalmazott ezredes, az információt? Kiderült, hogy a képviselőház egyik altisztjétől kapta az adatokat. — Engedje meg Tabódy képviselő úr, úgyis mint császári és királyi kamarás, úgyis mint nyugalmazott magyar királyi ezredes, hogyha ön altiszttől fog információt kapni és ön azt tiszti gyűlésen be fogja vágni, anélkül, hogy előzőleg utánajárt volna és informálódott volna, akkor ön becsületügyi eljárás alá kerül. Én csak egyszerű népképviselő vagyok. Nem vagyok előkelő kormánypárti vezető képviselő, nem vagyok császári és királyi kamarás, sem nyugalmazott ezredes, de én az önök helyében nagyon restelném magam. (Nagy zaj.) Berki Gyula szintén személyes kérdésben szólalt fel. — Amikor arra céloztam — mondotta —, hogy Rassay ébredő volt, Rassay azt mondta, hogy ez valótlan. Ébredő alatt a szélsőjobboldalt értjük. Rassay szélsőjobboldali antiszemita nézeteket vallott 1919-ben. Ezt Milotay István akkor meg is írta. Abonyban a legszélsőbb jobboldali beszédet mondotta. Alludált arra, hogy adonyi zsidó szavazatra nem reflektál. Okos Gyula abonyi református lelkész azt mondotta, hogy soha olyan szélső antiszemita beszédet nem hallott, mint Rassayét. Annak idején a liberális Bárczy István miniszter mellé ellensúlyképpen a szélsőjobboldal Rassayt tette meg államtitkárnak. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, én az ügyvédi inkompatibilitásról és arról beszéltem, amikor a képviselő laptulajdonos és lapjának közgazdasági rovata is van. Rassay Károly: Bővebbenz Berki Gyula: Adócsalási, bankcsalási ügyekben ügyvédi képviseletet képviselő nem vállalhat. Rassay Károly: Tud ilyet a képviselő úrt Berki Gyula: A közgazdasági rovat a legnagyobb összeférhetetlenségek egyike, mert ott a bankok a legnagyobb befolyást érvényesítik. Nem személyesen vádolom a képviselő urat, de nincs joga, hogy szavamat kétségbe vonja. Ne akarja letagadni, hogy szélsőjobboldali politikus volt. Sándor Pál: Ez csupa szólam! Nem bizonyított semmit! Kálmán Jenő ugyancsak személyes kérdésben VÁC szólalt fel és kijelentette hogy a fénykép-ügyben információját Tabódy Tibortól kapta. — Felelősség tekintetében — mondotta — tessék Tabódy képviselő úrhoz fordulni. Rassay Károly: De ön állította mindezt a Házban! (Nagy zaj.) Kálmán Jenő: Rámutattam, mennyire meg vagyok győződve arról, hogy Rassay Károly saját személye mennyire távol áll ettől az ügytől. Ezután Hegymegi-Kiss Pál szólalt fel a takarékossági törvényjavaslat vitájában Sürgette a költségek csökkentését, majd a magyar asszonyokhoz szólt az öltözködés luxusa ellen. — Nem lehet kifelé sírnunk Trianon miatt — mondotta — és az országban tobzódnunk. A kormány politikája ugyanannyira vészes a gazdasági válságban, mint Trianon. Ez a javaslat nem egyéb, mint egy halódó országban magát menteni akaró kormány kétségbeesett igyekezete és ezért a javaslatot nem fogadom el. akatos Gyula: „Nagyszabású közigazgatási reormot!" Ezután Lakatos Gyula dr. szólalt fel. — Személyi kérdések tárgyalásánál — mondotta — tele vannak a padsorok de a nagyfontosságú javaslatok iránt alig van érdeklődés. Talán házszabály módosítást kellene javasolni, hogy a plénum ezután csak személyes ügyekkel foglalkozzék és aki országos fontosságú kérdésekben akar felszólalni, az mondja el beszédét rádión. (Derültség.) — A gazdasági válság egyik okát abban az ellentétben látom, amely egyrészt a tudományosabb és racionálisabb termelési módszerek másrészt a politikának e módszerekhez való alkalmazkodása hiányából áll elő. A nemzeti politika eszközei a gazdasági válság teljes megszüntetéséhez nem elegendők. De a nemzeti politika sem helyezkedhetik a non possumam álláspontjára. Egyes termelési osztályok állam segítése lehet átmeneti kísérlet, de nem szabni olyan termelést segíteni pénzügyileg, amely nagyobb termelési költséggel gyengébb minőségű árut tud csak előállítani. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy Trianon tönkretette gazdaságilag az országot és most már földre fekszünk, mert ez a megcsonkított ország gazdaságilag nem állhat talpra. Meg kell szervezni a termelést és a propaganda eszközökön túlmenően, ha kell, kényszerítő eszközökkel is át kell állítanunk termelésünket lukratívabb irányba, mert meggyőződésem, hogy még ez a megcsonkított Magyarország is gazdaságilag megfelelő eredményes termelést végezhet. A mai gazdasági krízis oka a hitelválság, amely az egész világon érezteti hatását és ezt nemzeti eszközökkel megoldani nem lehet. A most tárgyalt törvényjavaslatot szervesen követnie kell egy nagyszabású adminisztratív közigazgatási reformnak, mert a közigazgatás reformja nélkül nem lehet előbbre haladni. Élesszemű szakértőre volna szükség, aki megmutatná, hogy az állam kormányzásában hol vannak a kommerciális, a racionális lehetőségek Helytelen a segélyek és jutalmak csökkentése, mert nem osztom azt a felfogást, amely a kvalitatív munka jutalmát kizárja. Le kell faragni a centralizációt, a vidéki hatáskört ki kell szélesíteni és az instantiás fórumokat csökkenteni kell. A magánalkalmazottak kereseti adójának emelése a legkevésbé igazságtalan a terhek emelésénél. A munkabérek átlag öt százalékkal csökkentek, viszont az életfentartási index tizennégy százalékkal esett az utolsó két évben, tehát a reálindex hét-nyolc százalékkal emelkedett. Ez a javaslat a költségvetés egyensúlyát biztosítja és ezért a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Malasits Géza felszólalása következett. :— Ma más fix fizetés, mint a közalkalmazottaké — mondotta — nincs. Mert a mechanizálódás nem tesz többé szükségessé szaktudást és lehetővé teszi a hivatalnokok gyakori cserélését. Magyarországon az áruházi rendszer fejlődésképtelensége bizonyítja legjobban a tömegek fogyasztóképtelenségét. A cukor-, a hús- és a kávéfogyasztás Magyarországon évről-évre csökken. Emelkednek az árak, emelkednek a csődök és a kényszeregyezségek Ha ezt a gazdasági politikát folytatja a kormány, nemsokára kiírhatja az ország határára: Magyarország volt, de nincs! Folyton emelik az egyházi adót is. Podmaniczky Endre báró: És a szakszervezeti levonás? Propper Sándor: Az önkéntes vállalkozás és nem kényszerűség! Malasits Géza: Nézze, báró úr, én még sohasem beszéltem a lovaglásról, mert nem értek hozzá! Maga se beszéljen a szakszervezetről! A főudvarnagyi bíróságot, a belügyi Vigadót, Lillafüredet, a drága külügyi képviseletet nem bírjuk el. A javaslatot nem fogadom el. A Ház legközelebbi ülése pénteken délelőtt ,tíz órakor lesz és azon folytatják a takarékossági javaslat vitáját. özv. Szilágyi Miksáné porig sújtva tudatja, hogy forrón szeretett férje, Szilágyi Miksa december 3-án, rövid, súlyos szenvedés után meghalt. Temetése december hó 5-én 12 órakor a rákoskeresztúri szr. temetőben lesz. Gyászolják: fia: Palásti László, testvérei: Seiménfeld Henrik, Leó és Kleinné Sonnenfeld Irma, anyósa, özv. Weiner Simonna, sógorai, sógornői.NYUGODJÉK BÉKÉBEN!