Ujság, 1930. december (6. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-05 / 277. szám

Két nyilatkozat Felkértek a következő nyilatkozat közlésére: Kádas József dr. ügyvéd, állítólagos hírlap­­ja többizben találkozóra hívta a Magyar Üdvirati Iroda Rt. egyik főtisztviselőjét és mik­ől a főtisztviselő a találkozón megjelent, Ná­­las dr. közölte vele a következőket: Egyik hétfői lapban éles támadást akar indí­­tani a Magyar Távirati Iroda, a Rádió és annak ■ezetöségc' el­en. Példaként felhozta, hogy ilyen 'Togo támadás pénzt hoz a konyhára. A közel­­ultban is egy iparvállalat-csoport, amelyet meg­nevezett, az első hasonló támadás után lap­nak 20.000 pengőt fizetett s ennek ellenében támadás folytatása elmaradt. Igaz ugyan, hogy ■ (Nádas) ebből a sok pénzből csak pár száz i­ngőt kapott, de az is valami. Ezek után Nádas dr. a főtisztviselőt rá akarta­­írni arra, hogy a MTI-ről és a rádióról a­ tá­­madás céljaira szerezzen neki adatokat, hiszen iratali állásánál fogva abban a helyzetben van, hogy ezt könnyen megteheti. Főtisztviselőnk a Nádas által kért adatgyűjtésre" nem­ vállalko­zott, hanem az ügyről jelentést tett felettesei­nek. A fentiekben foglalt tényállás szerint Nádas József dr. a Magyar Távirati Iroda egyik fő­­tisztviselőjét a szolgálatadó vállalata iránt tar­tozó hűségnek és hivatali kötelességének meg­szegésére igyekezett rábírni. Nyilvánvaló, hogy ez a ténykedés az újság­írói hivatás tisztességébe ütközik és azt súlyo­san sérti. Az az újságíró, aki a hivatásának tar­tozó etikáról ilyen felfogással bír, méltatlan az újságírói névre. Ezek után Nádas József dr. írhat rólunk, amit akar. Kijelentem, hogy egy fillért tőlünk kapni nem fog. Itt nem adódik alkalom olyan üzletre, mint amilyen az általa említett másik iparvál­­lalat megtámadása volt. Tíz esztendeje, amióta a Magyar Távirati Iroda élén állok, valahányszor bennünket meg­támadtak, mindig — legalább ötven esetben — sajtópert indítottam a Magyar Távirati Iroda vagy vállalatai nevében. A bírói döntés minden alkalommal megállapította igazunkat. Ezek után felszólítom Nádas József dr.-t, hogy fenti tényállításaim miatt indítson haladéktala­nul sajtópert. Egyben pedig ugyancsak a nyilvánosság előtt fordulok Márkus Miksa­­méltóságához, mint a Magyar Újságírók Egyesületének elnökéhez, hogy Egyesülete nevében, amely az újságírói toll becsületének hivatott őre, tegye meg ez ügy­ben bölcs belátása szerint a szükséges lépéseket. A fenti esethez hasonló, mindig sűrűbben elő­forduló hitványságok a magyar közélet egyik rákfenéjévé kezdenek válni. Ez ellen csak egy orvosság van, a legteljesebb nyilvánosság és a bírói ut. leveldi Kozma Miklós s. k. miniszteri tanácsot, a Hamar Távirati iroda elnökigazolítója. * Ugyanebben az ügyben az alábbi nyilatkozat közlésére is felkértek: A Magyar Távirati Iroda igazgatójától, Kozma Miklóstól ma súlyos támadás jelent meg sze­mélyem ellen a rendelkezésére álló Távirati Iroda kiadásában. Évek óta rendszeres sajtóakciót folytatok a kartelek által gyötört fogyasztók megvédelme­­zésére és miután ilyen kartelnek tekintem a rádióérdekeltséget is, amely kivételes szerződé­sét tetszése szerint használja fel a közönséggel szemben, el lehettem rá készülve, hogy bátor, határozott és független cikkeimért valamelyik oldalról támadás fog érni. Ez a várakozásom most teljesedett. Kozma Miklós valami módon megtudta, hogy hetek óta folyó új cikksorozatom témája a magyar rádiótársaság pénzügyi gazdálkodása és jövedelmeinek felhasználása lesz. Mint lelki­ismeretes újságíró igen sok forrásból szoktam témáimat alátámasztani és igy nem csodálko­zom, ha cikkem­ megírásáról Kozma tudomást szerzett. E cikk megjelenését akarja Kozma nyilatkozata olyan módon megakadályozni, ami ellen minden önérzetes újságíró nevében is jo­gom van tiltakozni. Bizonyos körök már napok óta mindent elkövetnek, hogy cikkem megjele­nését megakadályozzák és azt az üzenetet is kaptam, hogy ha a cikk megjelenik, Somogyi és Bacsó sorsára fogok jutni. Harminc éve vagyok újságíró. Ebből tizen­kilenc évet töltöttem annál a Magyar Távirati Irodánál, amelynek ma Kozma Miklós az igaz­gatója. Négy éven át, mint felelős szerkesztő vezettem a Távirati Irodát, a háború legválsá­gosabb éveiben. Sok száz cikkem jelent meg, a legtöbb éles kritika jellegű volt, de soha cikkeim honoráriumán kívül egy fillért nem kértem és nem kaptam senkitől. Ez a honorárium az új­ságíró normális díjazását, soha meg nem ha­ladta. Heti cikkeim rendes honoráriuma nyolc­van pengő. Kartársaim és a nagyközönség megítélésére bízom, hogy van-e joga valakinek, aki anyagi érdekeiben sértve érzi magát, egy tisztességes múltú újságírót oly módon aposztrofálni, amint azt Kozma Miklós megkísérelte. Várom és óhajtom, hogy ez az ügy a közvé­­lemény és az újságíró társadalom plénuma elé kerüljön, de a magam részéről azonnal meg­teszem a bűnvádi feljelentést Kozma Miklós ellen, akinek igy módjában lesz bebizonyítani, hogy mai nyilatkozatában valót, vagy valótlant eli­tétt-e. Budapest, 1930. december 5. Kádas József dr. s. k. Elhunyt mindenünket Dr. Fónagy Ödön­t e hó 5-én, d­­e 12 énkor kísérjük utolsó útjára a farkasréti szr. temetőben. A gyászoló család ÚJSÁG PÉNTEK, 1930 DECEMBER­E Nagy földrengés hidak pusztultak el Birmában London, december 4. A birmai tartomány­ból nagy földrengéskatasztrófát jelentenek. Rangooni jelentések szerint a birmai part­vidéken a c csü­törtök­re virradó éjszaka több Heves földlökés pusztítul­, amelyek igen nagy kárt okoztak. Egész falvak dőltek romba s a földrengés a hidakat és vasútvonalakat is el­pusztította. A földrengés halottainak számá­ról még nincsenek megbízható jelentések Gua városában, a nyugatbirmai partvidéken, Rangoontól mintegy 230 kilométerre észak­nyugatra, a földrengést borzalmas tűzvész követte. A mandalayi rangooni gyorsvonat, amelynek csütörtök reggel kellett volna Ran­­goonba érkeznie, nem jött meg. Attól tarta­nak, hogy a gyorsvonatot katasztrófa érte. Éles összetűzés Rassay Károly és Berki Gyula között a parlamentben Szócsaták Rassay arcképe és tíz év előtti adonyi beszéde körül. Rassay a képviselőház naplójával bizonyította, hogy nem volt ébredő. „A képviselő úr nem létezik számomra ! “ — kiáltotta Berki felé. Nagyszabású közigazgatási reformot sürgetett Lakatos Gyula A képviselőhöz csütörtöki ülésén folytatóla­gosan tárgyalták a takarékossági javaslatot. Homonnay Tivadar azt hangoztatta, hogy ez­­idén se vonják meg a karácsonyi segélyt a tisztviselőktől. Véleménye szerint, a magasrangú állami tisztviselőknél arányosan kisebbnek kell lennie a karácsonyi jutalomnak. Rassay Károly: Helyes, csak kezdjék meg a javadalomapasztást a képviselői fizetésnél! Berki Gyula (Rassay Károly felé): De az ügyvédi összeférhetetlenségi törvényjavaslatot is meg kell csinálni! És a lapok közgazdasági rovata is a legnagyobb összeférhetetlenséget je­lenti képviselő részére! Nem engedjük magun­kat terrorizálni! (Zaj.) Rassay Károly: A kaszárnyaépítés nagyobb ősszel ér­hét ellenség! Berki Gyula: Hallgasson, maga ébredő vezér! (Nagy zaj.) Homonnay Tivadar: Azt tartanám helyesnek, hogy országgyűlési képviselő semmiféle rész­vénytársaságnak se lehessen igazgatósági tagja. Gaal Gaston: Jó, hogy nincs itt az előadó! Mit szólna hozzá Görgey István? ! ' Homonnay Tivadar: A kiszolgált köztisztvi­selőket nyugdíjba, kell küldeni A MÁV-nál több mint száz tisztviselő érett meg a nyugdí­jaztatásra. Bassay Károly vitája Berki Gyulával és Kálmán Jenővel Bassay Károly személyes kérdésben kért szót. Szembeszállt Berki Gyulának azzal az állításával, hogy ébredő vezér volt Felolvasta a képviselőház 1920 november 11-iki ülésének naplóját annak a bizonyítására, hogy nem volt ébredővezér. Hivatkozott Somogyi István kép­viselőnek arra a megállapítására, hogy ő (Rassay Károly) nem lehet ébredő. Erre vála­szolva, Rassay Károly az említett ülésen a Napló szerint ezt mondotta: „Igenis nem lehe­tek ébredő Nem lehetek ébredő azért, mert nem hirdethetek az ülésteremben konszolidá­ciót, mialatt odakint destruálnék." — Miután Berki képviselő úr — folytatta Rassay Károly — valótlant mondott ebben a kérdésben, a képviselő úr nem létezik számomra. (Nagy zaj a jobboldalon.) Czeifer Jenő elnök: Figyelmeztetem Rassay Károly képviselő úat, hogy ez a megállapítás sértő lehet Berki Gyula képviselő úrral Rassay Károly: Bocsánat, azt én állapítom meg, hogy valaki létezik-e számomra vagy nem! Ami pedig Kálmán Jenő képviselő úrnak, leg­utóbbi felszólalását illeti, igaza van abban, hogy visszaélések történtek. Három héttel ez­előtt megmondtam, hogy korrumpálják Buda­pestet. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy Kálmán képviselő úr valótlant mondott. (Zaj.) Teátrális megrendezéssel ledobta a Ház aszta­lára az én arcképemet. Leküzdhetetlen akadá­lyokba ütközik tizennégyezer szelvényt össze­gyűjteni. Saját feleségemmel aláíratták egy másik párt listáját. Nem volt más mód, harminc­ötezer példányban elkészíttettem utánozha­tatlan technikával arcképemet, hogy véde­kezzem a visszaélések ellen. Folytatólagosan azt fejtegette, hogy illojális­­nak tartja Kálmán Jenő eljárásét. — Nem ér­demeltem meg — folytatta —, hogy távollétem­ben ez kerüljön be a képviselőház naplójába: „Felmutatja a képet. Élénk derültség. Éljenzés és taps a jobboldalon és középen.“ Ha a kép­viselőtársaim ezt a lojalitást akarják behozni a harcba, én ezt tudomásul veszem és szakítva tízévi politikai múltammal és politikai módsze­reimmel kijelentem, hogy hasonló módon le­szek kénytelen az igazság határai között a leg­­kegyetlenebb retorzióval élni. Majd hosszasan foglalkozott a közismert arckép­esettel. Elmondotta, hogy a folyosón felkérte Tabódy Tibort, azonnal közölje vele a neveket és adatokat. Tabódy Tibor ezt meg­tagadta. — Kijelentette — folytatta Rassay Ká­roly —, hogy nem közölheti az adatokat, de egy órán belül itt lesz a felvett jegyzőkönyv. Én itt maradtam, mert elhatároztam, hogy végére járok ennek az ügynek. Elmúlt az egy óra és nem jött a jegyzőkönyv. Erre egy újságíró ba­rátom elment Tabódy képviselő úrral, aki ezen keresztül beküldte a jegyzőkönyvet. Azt a jegyzőkönyvet, amelyről meg lehet állapítani az első pillanatra, hogy utólag vették fel. Ugyanakkor megkértem két újságíró baráto­mat, hogy menjenek el a Murányi­ utca 53. szám alá és keressék ki azt a csodálatos lényt, akivel ez az igazságtalanság történt. Ott meg­állapítotté­k, hogy egy negyedórával előbb el­jöttek a keresztény párt irodájából és elvitték azt az asszonyt akitől állítólag az ajánlási szelvényeket elvették. Jegyzőkönyvet vettek fel Jarmer Ferencnével. Ez délután négy órakor, vagyis később történt, mint Kálmán Jenő fel­szólalása. — Nem akarok arról beszélni — folytatta Rassay Károly — milyen felfogás az, amely előbb vádat emel, anélkül, hogy az ügyet megvizsgálná, amikor pedig az adatokat kérik, azt feleli rá, hogy nem adja ki az adato­kat, hanem felvett jegyzőkönyvet fog nekem rendelkezésre bocsátani és ugyanakkor intéz­kedés történül-, hogy a jegyzőkönyvet hamar vegyék fel és szerezzék be! (Zaj.) Peidl Gyula: Úri erkölcs! Rassay Károly: Meg kell állapítanom Kál­mán Jenő képviselőtársam előadásával szem­ben: ez a jegyzőkönyv igazolja, hogy amit ő előadott, az valótlan Mert a képviselő úr elő­adta, hogy felbontatlan borítékot felbontottak és abból — itt van a Ház naplójának hiteles szövege — kivettek szelvény helyett egy arc­képet, amely az én arcképem volt. (Nagy zaj.) Aztán elmondotta, hogy felkérésére három úr jegyzőkönyvet vett fel Jármer Ferencnével. Ennek a jegyzőkönyvnek az a lényege, hogy Jármer Ferencné férje bontotta fel a borí­tékot. — Én ezzel az ügyet — folytatta Rassay Ká­roly — a magam részéről lezárom. Ezek után azt kérdezem, kitől kapta Tabódy Tibor csá­szári és királyi kamarás úr, nyugalmazott ez­redes, az információt? Kiderült, hogy a képviselőház egyik altiszt­jétől kapta az adatokat. — Engedje meg Tabódy képviselő úr, úgyis mint császári és királyi kamarás, úgyis mint nyugalmazott magyar királyi ezredes, hogyha ön altiszttől fog információt kapni és ön azt tiszti gyűlésen be fogja vágni, anélkül, hogy előzőleg utánajárt volna és informálódott volna, akkor ön becsületügyi eljárás alá kerül. Én csak egyszerű népképviselő vagyok. Nem vagyok előkelő kormánypárti vezető képviselő, nem vagyok császári és királyi kamarás, sem nyugalmazott ezredes, de én az önök helyében nagyon restelném magam. (Nagy zaj.) Berki Gyula szintén személyes kérdésben szó­lalt fel. — Amikor arra céloztam — mondotta —, hogy Rassay ébredő volt, Rassay azt mondta, hogy ez valótlan. Ébredő alatt a szélsőjobboldalt értjük. Rassay szélsőjobboldali antiszemita nézeteket vallott 1919-ben. Ezt Mi­­lotay István akkor meg is írta. Abonyban a legszélsőbb jobboldali beszédet mondotta. Allu­­dált arra, hogy adonyi zsidó szavazatra nem reflektál. Okos Gyula abonyi református lel­kész azt mondotta, hogy soha olyan szélső an­tiszemita beszédet nem hallott, mint Rassayét. Annak idején a liberális Bárczy István minisz­ter mellé ellensúlyképpen a szélsőjobboldal Rassayt tette meg államtitkárnak. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, én az ügyvédi in­kompatibilitásról és arról beszéltem, amikor a képviselő laptulajdonos és lapjának közgazda­­sági rovata is van. Rassay Károly: Bővebben­­z Berki Gyula: Adócsalási, bankcsalási ügyek­ben ügyvédi képviseletet képviselő nem vállal­hat. Rassay Károly: Tud ilyet a képviselő úrt Berki Gyula: A közgazdasági rovat a legna­gyobb összeférhetetlenségek egyike, mert ott a bankok a legnagyobb befolyást érvényesítik. Nem személyesen vádolom a képviselő urat, de nin­cs joga, hogy szavamat kétségbe vonja. Ne akarja letagadni, hogy szélsőjobboldali poli­tikus volt. Sándor Pál: Ez csupa szólam! Nem bizonyí­tott semmit! Kálmán Jenő ugyancsak személyes kérdésben VÁC szólalt fel és kijelentette hogy a fénykép-ügy­ben információját Tabódy Tibortól kapta. — Felelősség tekintetében — mondotta — tessék Tabódy képviselő úrhoz fordulni. Rassay Károly: De ön állította mindezt a Házban! (Nagy zaj.) Kálmán Jenő: Rámutattam, mennyire meg vagyok győződve arról, hogy Rassay Károly sa­ját személye mennyire távol áll ettől az ügytől. Ezután Hegymegi-Kiss Pál szólalt fel a taka­rékossági törvényjavaslat vitájában Sürgette a költségek csökkentését, majd a magyar asszo­nyokhoz szólt az öltözködés luxusa ellen. — Nem lehet kifelé sírnunk Trianon miatt — mondotta — és az országban tobzódnunk. A kormány politikája ugyanannyira vészes a gaz­dasági válságban, mint Trianon. Ez a javaslat nem egyéb, mint egy halódó országban magát menteni akaró kormány kétségbeesett igyekezete és ezért a javaslatot nem fogadom el. akatos Gyula: „Nagyszabású közigazgatási re­ormot!" Ezután Lakatos Gyula dr. szólalt fel. — Sze­mélyi kérdések tárgyalásánál — mondotta — tele vannak a padsorok de a nagyfontosságú javaslatok iránt alig van érdeklődés. Talán házszabály módosítást kellene java­solni, hogy a plénum ezután csak személyes ügyekkel foglalkozzék és aki országos fon­tosságú kérdésekben akar felszólalni, az mondja el beszédét rádión. (Derültség.) — A gazdasági válság egyik okát abban az ellentétben látom, amely egyrészt a tudomá­nyosabb és racionálisabb termelési módszerek másrészt a politikának e módszerekhez való al­kalmazkodása hiányából áll elő. A nemzeti po­litik­a eszközei a gazdasági válság teljes meg­szüntetéséhez nem elegendők. De a nemzeti po­litika sem helyezkedhetik a non possumam álláspontjára. Egyes termelési osztályok állam segítése lehet átmeneti kísérlet, de nem szabni olyan termelést segíteni pénzügyileg, amely na­gyobb termelési költséggel gyengébb minőségű árut tud csak előállítani. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy Trianon tönkretette gazdaságilag az országot és most már földre fekszünk, mert ez a megcsonkított ország gaz­daságilag nem állhat talpra. Meg kell szervezni a termelést és a propaganda­ eszközökön túl­menően, ha kell, kényszerítő eszközökkel is át kell állítanunk termelésünket lukratívabb irányba, mert meggyőződésem, hogy még ez a megcsonkított Magyarország is gazdaságilag megfelelő eredményes termelést végezhet.­­ A mai gazdasági krízis oka a hitelválság, amely az egész világon érezteti hatását és ezt nemzeti eszközökkel megoldani nem lehet. A most tárgyalt törvényjavaslatot szervesen követnie kell egy nagyszabású adminisztra­tív közigazgatási reformnak, mert a köz­­igazgatás reformja nélkül nem lehet előbbre haladni. Élesszemű szakértőre volna szükség, aki meg­mutatná, hogy az állam kormányzásában hol vannak a kommerciális, a racionális lehetősé­gek Helytelen a segélyek és jutalmak csökken­tése, mert nem osztom azt a felfogást, amely a kvalitatív munka jutalmát kizárja. Le kell fa­ragni a centralizációt, a vidéki hatáskört ki kell szélesíteni és az instantiás fórumokat csökken­teni kell. A magánalkalmazottak kereseti adó­jának emelése a legkevésbé igazságtalan a ter­hek emelésénél. A munkabérek átlag öt száza­lékkal csökkentek, viszont az életfentartási in­dex tizennégy százalékkal esett az utolsó két évben, tehát a reál­index hét-nyolc százalékkal emelkedett. Ez a javaslat a költségvetés egyen­súlyát biztosítja és ezért a javaslatot elfoga­dom. (Helyeslés a jobboldalon.) Malasits Géza felszólalása következett. :— Ma más fix fizetés, mint a közalkalmazottaké — mondotta — nincs. Mert a mechanizálódás nem tesz többé szükségessé szaktudást és lehetővé teszi a hivatalnokok gyakori cserélését. Magyar­­országon az áruházi rendszer fejlődésképtelen­sége bizonyítja legjobban a tömegek fogyasztó­­képtelenségét. A cukor-, a hús- és a kávé­fogyasztás Magyarországon évről-évre csökken. Emelkednek az árak, emelkednek a csődök és a kényszeregyezségek Ha ezt a gazdasági poli­tikát folytatja a kormány, nemsokára kiírhatja az ország határára: Magyarország volt, de nincs! Folyton emelik az egyházi adót is. Podmaniczky Endre báró: És a szakszervezeti levonás? Propper Sándor: Az önkéntes vállalkozás és nem kényszerűség! Malasits Géza: Nézze, báró úr, én még soha­sem beszéltem a lovaglásról, mert nem értek hozzá! Maga se beszéljen a szakszervezetről! A főudvarnagyi bíróságot, a belügyi Vigadót, Lillafüredet, a drága külügyi képviseletet nem bírjuk el. A javaslatot nem fogadom el. A Ház legközelebbi ülése pénteken délelőtt ,tíz órakor lesz és azon folytatják a takarékos­­sági javaslat vitáját. özv. Szilágyi Miksáné porig sújtva tudatja, hogy forrón szeretett férje, Szilágyi Miksa december 3-án, rövid, súlyos szenvedés után meghalt. Temetése december hó 5-én 12 órakor a rákos­keresztúri szr. temetőben lesz. Gyászolják: fia: Palásti László, testvérei: Seimén­feld Henrik, Leó és Kleinné Sonnenfeld Irma, anyósa, özv. W­einer Simonna, sógorai, sógornői.­NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

Next