Ujság, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-09 / 180. szám
(VASÁRNAP, 1031 AUGUSZTUS 9 ÚJSÁG Petőfi és Jókai nyomában a 400 esztendős jubileumát •• *// / • 9 1 I J* 1 • 1 •• •*#1 ünneplő pápai főiskola falai között Látogatás a magyar diákok ősi városában Pápa, augusztus 8. (Az Újság kiküldött munkatársától.) A híres pápai főiskola nagy eseményre készült A most lezajlott tanévvel betöltötte működésének négyszázadik esztendejét és ezt a ritka évfordulót, amely a magyar kultúra gazdag múltjának és erősségének a hirdetője, megünnepli majd az egész ország. Az ünnepelt köntöse máris készül: csinosítják, szépítik, hogy minél impozánsabb legyen, amikor köréje sereglenek az ország előkelőségei s eljönnek a régi pápai diákok, akiket ezer emlék fűz az alma materhez. Szorgalmas munkáskezek dolgoznak kivül-belül. A kopott, viseltes külső helyett most már friss sárga szinen törik meg az augusztusi nap, az egész hatalmas épületet újrafestették, de benn is folyik a munka: súrolják a padlókat, tisztítják az ablakokat, csiszolják a lépcsőket, festik a falakat s az emeleten most állították fel a háborúban elesett pápai diákok emlékművét. Serényen folyik a munka az emeleti tanári szobában is, ahol a jubiláris ünnepség irodája működik s már most egymásután futnak be a résztvételi jelentkezések és a gratulációk. Az egyik Finnországból, a másik Kievből, a harmadik Manchesterből, a negyedik Bernből, az ötödik Torontóból. A torontói levél a tengeren túlról is magyar szavakat hoz. A nagy ünnepség szeptember hatodikén a Kollégiumi Diákszövetség közgyűlésével és összetalálkozójával kezdődik s másnap ünnepi istentisztelettel folytatódik, majd megtartják az ünnepi díszközgyűlést, amelyen a kormányzó is megjelenik. Az ünnepségek keretébe leplezik le a hősi halottak emlékművét, valamint a Jókai- és Petőfi-Szobrot, amely a kollégium elé, a Széchényi-térre kerül.Pápa szeptemberben mindig különösen tg,élénk, hiszen jönnek a diákok, jönnek újabb tanulásra, újabb esztendőre, de most ebben a szeptemberben összesereglik majd mindenki, aki csak teheti, az egykori pápai diákok közül, hogy jelen legyen a nagy eseménynél, lássa újra a nevezetes épületet, ahonnan sokadmagával elindult az életbe. Mögöttük ott maradt a sok emlék, ott maradt az ifjúság ... 1531-1931 Pápa történetének búvárai kiderítették, hogy a városnak már a reformációt megelőző időkben is volt iskolája. 1508 a dátum, ameddig legmesszebb eljutottak és Kajári István volt az első iskolamester, aki a pápai nebulókat befogta az írás-olvasás tudományának elsajátítására. Ezt az első iskolát a később nagy pestisjárvány robbantotta széjjel és a következő kulturhistóriai nyom már a most négyszázesztendős pápai főiskola ősének megalapítását hirdeti. A főiskola történet filológiai műtárában két kis harangot őriznek, amelyek ezt a felírást viselik: Scholae reformatae Papensis 1531. Ez az egyik bizonyíték az alapítás időpontja mellett, a másik pedig az 1585-ből fennmaradt feljegyzés, amely az iskola legrégibb törvénykönyvét fekteti le s egyben leszögezi, hogy a pápai iskola ötvennégy esztendőn keresztül írott törvények nélkül működött. 1531 . . , Azóta mennyi viszontagságon, mennyi küzdelmen és megpróbáltatáson ment keresztül az öreg iskola. A tudós pápai professzorok hányszor néztek döbbenten egymásra, hányszor gondolták azt, hogy már vége mindennek, a pápai kollégiumot nem sikerül megmenteni ... De aztán túl a viharokon és a megpróbáltatásokon a dacos kálvinista akarat bizonyult az erősebbnek, a pápai kollégium őrhelye maradt a magyar kulturáltak és megizmosodva jutott el a négyszázesztendős jubileumig. Most ott áll a Széchényi-téren, Pápa legszebb terén, ez a hely azonban csak kései állomás a nevezetes főiskola útjában. Első helye, feljegyzések szerint a mai Fő téren levő római katolikus elemi iskola helyén volt, amelyet 1600-ban vettek el az egyháztól. A főiskolát Pápa egykori protestáns földesura, Thurzó Elek alapította, a szervezés munkáját Enyingi Török Bálint folytatta és az Enyingi Török család mindig szeretettel istápolta a kultúra hajlékát. 1618-ban azonban leányágra jutott az Enyingi Török család és a későbbiek során a katolikus Esterházy grófok kezére került a protestáns Pápa. Esterházy Miklós gróf, bár buzgó katolikus volt, türelmesen megtűrte a protestánsokat, 1660-ban azonban gróf Esterházy Pál pápai várkapitány és földesúr devecseri katonaság segítségével elfoglalta a pápai református templomot, iskolát és parochiális házakat azon a címen, hogy ezek az épületek eredetileg a katolikus egyház tulajdonába tartoztak. A diákokat kikergették s nem is volt addig az iskolának otthona, amíg Hegyi István református nemes ember oda nem ajándékozta a mai Csáky- és Ruszek-utcák sarkán levő emeletes házat iskola céljaira. A viszontagságok azonban nem ültek el az iskola felett. A Wesselényi összeesküvés idején Pápán is erélyesen nyomoztak és Séllyei István püspököt, valamint Kocsi Csergő Bálint tudós professzort, a főiskola rektorát sok más protestáns lelkésszel együtt gályarabságra ítélték. A kuruc idők harcai is átviharzottak Pápán, 1752-ben pedig Mária Terézia rendeletére az iskolát bezárták, a prédikátorokat elűzték, a diákokat szélnek engedték. Küldöttség ment Bécsbe, az udvarba, de csak annyit sikerült elérni, hogy 1763-ban a kancellária engedélyt adott arra, hogy a pápai főiskola a szomszédos Adásztevelen folytathassa működését, de nem mint főiskola, hanem mindössze négy alsó osztályra szorítkozó grammaticai iskola. Meg kellett elégednie ezzel is és Nagy Mihály praeceptor megkezdte tanítását egy sövénnyel bekerített, sárral tapasztott, szalmával fedett földes kis házban. A nagy professzor Itt működött a száműzött iskola, míg jött II. József türelmi rendelete és uj életre támasztotta. Vissza kerülhetett Pápára a Szent László-utcában, ahol azután 1788-ban, a nagy pápai tűzvész alkalmával leégett s később a Zsidó-utcában építették újból fel. 1790-ben került a pápai főiskola élére Mándi Márton István professzor, aki úgy él a kollégium történetében, mint a főiskola tulajdonképpeni megteremtője és legnagyobb professzora. A kollégium megsárgult emlékei között ezeket olvassuk róla: „Alig vette által az akkori silány állapotba volt közép oskola kormányát, sebesen eszmélvén arra, hogy Pápán a’ Magyar Reformátzió azon első Klasszikus földjén áll, a’ hol 1531-ben már Ekklé’sia és Felső oskola virágzott, legóttan azon Óriás gondolat támadt fejében, hogy Pápán a’ Dunántúli ifjúság számára, egy Anya Oskolát építsen és alkosson . . . E’ nagy gondolatnak élt ő hátralevő még 41 éveiben. Ezért izzadott és fázott, örült és szenvedett — e’ volt minden lépéseinek, tetteinek rugója, e’ volt dicsőséges vezér csillaga . . . Főrugó volt az Anya Oskola ijjabb és sokkal nagyobb és több részének felépítésében. Ahol Petőfi és Jókai tanult A kollégium új helyisége tehát a zsidóutcai épület volt, amely előbb csak emeletes ház volt, de később kétemeletes lett belőle. 1857-ig volt itt a főiskola, ebbe, a mai is fennálló épületbe járt tehát iskolába a kollégium két legnevezetesebb növendéke: Petőfi Sándor és Jókai Mór. Az egyszerű épület kapuja felett márványtábla hirdeti a nevüket és a nevezetesebb növendékek nevét. ITT TANULTAK: FÁBIÁN GÁBOR, ZÁDOR GYÖRGY, ZSOLDOS IGNÁC, LÁSZLÓ JÓZSEF, TARCZY LAJOS, BOCSOR ISTVÁN, VASI FERENC, KERKAPOLY KÁROLY, KOZMA SÁNDOR, BALLAGI MÓR, petöfi sándor, Jókai mór, pap gábor, thaly Kálman, Eötvös KÁROLY, ANTAL GÁBOR. A kollégium tőszomszédságában kis földszintes ház. Az egykori Zsidó-utca, ma Petöfi-utca és a 11 -es számú ház nevezetességét is márványtábla hirdeti. Itt lakott Petőfi Sándor 1841 októberétől 1842 augusztusáig. 1857-ben az ókollégium, ahogy a zsidóutcai épületet nevezik, a mai nőnevelő intézet helyére költözött s innen került 1895-ben a mai otthonába, amelyet 1902-ben kibővítettek, ma azonban már megint kevés a hely s ideje volna, hogy ismét megnagyobbítsák. Az épület frontja a Széchényi-térre néz, 1902-ben felépített szárnya pedig benyúlik a Jókai Mór utcába, amelynek annak idején Alsóvárosi hosszú Utca volt a neve s ennek 13-as számú házában lakott a másik nevezetes pápai diák: Jókai Mór. Az udvaron oleanderfák rózsaszín virágja pompázik, vadszőllő zöldellik a fehér falon, fényképészműterem van és bérautó vállalat s a kapun tábla, egyszerű írással, könyvbe tevő költeményei alól mindenütt’ kihúzatta a nevét s vagy Homonnai vagy pedig A. B. jelzés került helyébe. A kollégium 1845-ben kiadott Tavasz című zsebkönyvébe is felvett néhány Petőfi-verset s az Pesten élő költő erre kissé gúnyos hangu cikkben felelt a Pesti Divatlap hasábjain, azt üzente Pápára, hogy ha rossz Petőfi-versek Után kívánkoztak, miért nem írtak neki, tudott volna még rosszabbakat is írni, mind ifjúkori zöngeményei. Ez azonban a költő inkább Csak önmaga ellen irányuló csipkelődése volt, mert hiszen, amikor 1847-ben Emich Gusztáv „sajátjában” megjelentek összes költeményei, ebbe a gyűjteménybe már felvette több pápai versét is. Vétek is lett volna, ha ezek a verseik elkallódnak, hiszen van közöttük kettő-három, amely már a később nagy poéta fényét sugározza s van közöttük egy, amely irodalomtörténeti szempontból különös jelentőségű: A borozó. Ez volt az első Petőfi-vers, amely nyomtatásban megjelent, méghozzá nem kisebb helyen, mint Bajza József Athenaeumjából, ahová akkoriban Vörösmarty Mihály irogatott verseket. És Pápán írta Petőfi a híres „Felköszöntés”-t is, amelynek sorai belevésődtek az emlékezetbe: Éljen a szív biztató vezére, A varázsdalt pengető remény, Éljen a menny, a pokol és minden, Minden éljen... oh, csak vesszek én! ’A Gollner ezred sápadt, agyongyötört, zöldhajtókás, sárgapitykés közlegénye még komoly alexandrinusokban verselt, a pápai diák már költő volt. Költő zengett fel 3 Tűnődés soraiból: Ti, fönt a menny kék tengerében Mosolygva fürdő csillagok, Trónjához a szent végzetnek Olyan közel kik állatok, Melyik ragyog reményt szivemben Melyik ragyog közületek?... És már a költő irta a Szín és váló cimi verset is, amelynek inspirálója a szép Szatmárivá Volt, aki a Színjátszó Társasággal a Grill udvarában játszott s a sápadt pápai diák lázas szemekkel leste a heroinát, hogy aztán tragikusan kiábránduljon belőle és Szivén sebet üssön a csalódás. A Szin és Való is itt van az érdemkönyvéért, mint „jutalmazott ballada". És a 174. oldalon találkozunk a Tolvaj huszár című verssel, amely azért nevezetes, mert ez alatt szerepel először Petőfi és nem Petrovics Sándor, azonban később a Petőfi név helyébe itt is a Hofflonnai álnév került. De nemcsak Petőfi, hanem Jókai első kísérleteit is a pápai érdemkönyv őrzi. Itt várt a nagy regényíró Mi az? című verse, amely Lengyelország összeomlásáról szól, majd pedig külön meglátjuk az első Jókai novellát, azaz „beszélyt”, amelynek Reng és vétek volt a címe. A „Rény“, mint Pongrácz dr. magyarázza, erényt jelentett. A birálók nem nagy lelkesedéssel fogadták az első Jókai-prózát s visszaadták azzal, hogy a beszély ledér hősnőjének alakját tompítsa le a szerző. Jókai engedelmeskedett is, átdolgozta a beszélyt, amelynek második formájában istenítélet lett a címe s a ledér hősnőt valóban megzabolázta benne. A négyszázéves pápai főiskola E házban egy bútorozott szoba elsejére kiadó. Talán éppen Jókai egykori szobája? A megtagadott Petőfi-versek és Jókai ledér asszonya Az irodalomtörténeti dokumentumok és kulturhistóriai gyűjtemények páratlan gazdagságát vallhatja magának a pápai főiskola. Könyvtára 63.000 kötetből áll, van azután 12.000 példányból álló éremgyüjteménye és 2600 darabból álló metszetgyüjteménye. Ezeket az értékeket Pongrácz József dr. teológiai akadémiai igazgató őrzi s tartja rendben s a vasajtóval elzárt terem páncélszekrényének mélyéről előszedi a legértékesebb emlékeket, a Petőfi és Jókai relikviákat. Elsőnek talán a legérdekesebb kerül elő: kékkötésű könyv, a gimnáziumi önképzőkör, vagy ahogy akkor hivták: a képzőtársulat érdemkönyve. 1841/42, amikor Petőfi és Jókai növendékei voltak a pápai iskolának. Ebbe az érdemkönyvbe kerültek be a képzőtársulat sikerültebb művei s különös nevezetessége, hogy minden tanuló sajátkezüleg irta be a művét. Az első Petőfi-vers az érdemkönyven: Tűnődés. Aláírása: Petrovics Sándor, első éves diák. A nevezetes néven azonban energikus vonás szalad keresztül s föléje álnév került: Homonnai. Ennek az a magyarázata, hogy Petőfi később, amikor már neves költő volt, megtagadta a pápai ifjúkori verseit. Az érdem 1 IBLOFUIED magaslati gyógyfürdő, visegyógyintézet 600 méteren, fenyvesrengetegben. Teljes penzió: 6% pengőtől pengőig, augusztus 21-től 6—8 pengőig. Szanatóriumban minden szolgáltatmánnyal 11—12 pengő. Augusztus 20-tól 9—10 P. Prospektust küld : Spisská Nová Ves, Kúpele Igazgatóság 4 Petőfi versei: „érnek valamit” A bírálók általában nem valami kesztyűs kézzel bántak az eléjük került versekkel, beszédekkel. Olvassuk Stettner-Zádor György bírálatát is, amely Petőfi verseiről szól: „Vándordalok, furcsák, irányival nem egészen tisztában levő kebel érzeményei, de —kérnek valamit.“ Petőfi is volt a képzőtársaság bírálója . A bírálatról szóló vidám, de itt-ott a humor álarcába burkolt gúnyos véleményét is őrzik az Érdemkönyv lapjai. Az Érdemkönyv mellett a páncélszekrénynek vannak egyéb érdekességei is: Jókai két rajza, azután egy műsorlap, amely az évzáró ünnepély programját sorolja fel. Petőfi díjnyertes versét, a Szin és valót ezen az ünnepélyen Kozma Sándor szavalta el, míg Petőfi, akiben ekkor kezdtek lüktetni a színészi ambíciók, ingbe, gatyába öltözve, fokossal a kezében szavalta el Szalkay Máté Ólmosbotok című versét , előadásával olyan nagy sikere volt, hogy a jelenlévő Esterházy herceg két arannyal megtoldotta a szavalásra kitűzött ildalmat. Előkerül egy viharvert könyv is, amely a mai osztálykönyvek őse. Ebbe jegyezték fel, kit és miért kell a sebes elé idézni s a könyvben gyakorta találkozunk Petrovics Sándor nevével, nem mintha rendetlen tanuló kit