Ujság, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-09 / 180. szám

(VASÁRNAP, 1031 AUGUSZTUS 9 ÚJSÁG Petőfi és Jókai nyomában a 400 esztendős jubileumát •• *// / • 9 1 I J* 1 • 1 •• •*#1 ünneplő pápai főiskola falai között Látogatás a magyar diákok ősi városában Pápa, augusztus 8. (Az Újság kiküldött munkatársától.) A hí­res pápai főiskola nagy eseményre készült A most lezajlott tanévvel betöltötte működésé­nek négyszázadik esztendejét és ezt a ritka évfordulót, amely a magyar kultúra gazdag múltjának és erősségének a hirdetője, meg­­ünnepli majd az egész ország. Az ünnepelt köntöse máris készül: csinosítják, szépítik, hogy minél impozánsabb legyen, amikor kö­réje sereglenek az ország előkelőségei s el­jönnek a régi pápai diákok, akiket ezer em­lék fűz az alma materhez. Szorgalmas mun­káskezek dolgoznak kivül-belül. A kopott, viseltes külső helyett most már friss sárga szinen törik meg az augusztusi nap, az egész hatalmas épületet újrafestették, de benn is fo­lyik a munka: súrolják a padlókat, tisztítják az ablakokat, csiszolják a lépcsőket, festik a falakat s az emeleten most állították fel a háborúban elesett pápai diákok emlékművét. Serényen folyik a munka az emeleti ta­nári szobában is, ahol a jubiláris ünnepség irodája működik s már most egymásután futnak be a résztvételi jelentkezések és a gra­tulációk. Az egyik Finnországból, a másik Kievből, a harmadik Manchesterből, a negye­dik Bernből, az ötödik Torontóból. A torontói levél a tengeren túlról is ma­gyar szavakat hoz. A nagy ünnepség szeptember hatodikén a Kollégiumi Diákszövetség közgyűlésével és összetalálkozójával kezdődik s másnap ün­nepi istentisztelettel folytatódik, majd meg­tartják az ünnepi díszközgyűlést, amelyen a kormányzó is megjelenik. Az ünnepségek keretébe leplezik le a hősi halottak emlék­művét, valamint a Jókai- és Petőfi-Szobrot, amely a kollégium elé, a Széchényi-térre ke­rül.Pápa szeptemberben mindig különösen tg,­­élénk, hiszen jönnek a diákok, jönnek újabb tanulásra, újabb esztendőre, de most ebben a szeptemberben összesereglik majd min­denki, aki csak teheti, az egykori pápai diá­kok közül, hogy jelen legyen a nagy ese­ménynél, lássa újra a nevezetes épületet, ahonnan sokadmagával elindult az életbe. Mögöttük ott maradt a sok emlék, ott ma­radt az ifjúság ... 1531-1931 Pápa történetének búvárai kiderítették, hogy a városnak már a reformációt megelőző időkben is volt iskolája. 1508 a dátum, ameddig legmesszebb eljutottak és Kajári István volt az első iskolamester, aki a pápai nebulókat befogta az írás-olvasás tudományá­nak elsajátítására. Ezt az első iskolát a ké­sőbb nagy pestisjárvány robbantotta széjjel és a következő kulturhistóriai nyom már a most négyszázesztendős pápai főiskola ősé­nek megalapítását hirdeti. A főiskola történet­ filológiai műtárában két kis harangot őriznek, amelyek ezt a fel­írást viselik: Scholae reformatae Papensis 1531. Ez az egyik bizonyíték az alapítás idő­pontja mellett, a másik pedig az 1585-ből fennmaradt feljegyzés, amely az iskola leg­régibb törvénykönyvét fekteti le s egyben leszögezi, hogy a pápai iskola ötvennégy esz­tendőn keresztül írott törvények nélkül mű­ködött. 1531 . . , Azóta mennyi viszontagságon, mennyi küzdelmen és megpróbáltatáson ment keresztül az öreg iskola. A tudós pápai professzorok hányszor néztek döbbenten egymásra, hányszor gondolták azt, hogy már vége mindennek, a pápai kollégiumot nem sikerül megmenteni ... De aztán túl a vi­harokon és a megpróbáltatásokon a dacos kálvinista akarat bizonyult az erősebbnek, a pápai kollégium őrhelye maradt a magyar kulturáltak és megizmosodva jutott el a négyszázesztendős jubileumig. Most ott áll a Széchényi-téren, Pápa leg­szebb terén, ez a hely azonban csak kései állomás a nevezetes főiskola útjában. Első helye, feljegyzések szerint a mai Fő­ téren levő római katolikus elemi iskola helyén volt, amelyet 1600-ban vettek el az egyház­tól. A főiskolát Pápa egykori protestáns föl­­desura, Thurzó Elek alapította, a szervezés munkáját Enyingi Török Bálint folytatta és az Enyingi Török család mindig szeretettel istápolta a kultúra hajlékát. 1618-ban azon­ban leányágra jutott az Enyingi Török család és a későbbiek során a katolikus Esterházy grófok kezére került a protestáns Pápa. Es­­­­terházy Miklós gróf, bár buzgó katolikus volt, türelmesen megtűrte a protestánsokat, 1660-ban azonban gróf Esterházy Pál pápai várkapitány és földesúr devecseri katonaság segítségével elfoglalta a pápai református templomot, iskolát és parochiális házakat azon a címen, hogy ezek az épületek erede­tileg a katolikus egyház tulajdonába tartoz­tak. A diákokat kikergették s nem is volt ad­dig az iskolának otthona, amíg Hegyi István református nemes ember oda nem ajándé­kozta a mai Csáky- és Ruszek-utcák sarkán levő emeletes házat iskola céljaira. A viszontagságok azonban nem ültek el az iskola felett. A Wesselényi összeesküvés ide­jén Pápán is erélyesen nyomoztak és Séllyei István püspököt, valamint Kocsi Csergő Bá­lint tudós professzort, a főiskola rektorát sok más protestáns lelkésszel együtt gálya­­rabságra ítélték. A kuruc idők harcai is át­­viharzottak Pápán, 1752-ben pedig Mária Terézia rendeletére az iskolát bezárták, a prédikátorokat elűzték, a diákokat szélnek engedték. Küldöttség ment Bécsbe, az udvarba, de csak annyit sikerült elérni, hogy 1763-ban a kancellária engedélyt adott arra, hogy a pá­pai főiskola a szomszédos Adásztevelen foly­tathassa működését, de nem mint főiskola, hanem mindössze négy alsó osztályra szorít­kozó grammaticai iskola. Meg kellett eléged­nie ezzel is és Nagy Mihály praeceptor meg­kezdte tanítását egy sövénnyel bekerített, sárral tapasztott, szalmával fedett földes kis házban. A nagy professzor Itt működött a száműzött iskola, míg jött II. József türelmi rendelete és uj életre tá­masztotta. Vissza kerülhetett Pápára a Szent László-utcában, ahol azután 1788-ban, a nagy pápai tűzvész alkalmával leégett s ké­sőbb a Zsidó-utcában építették újból fel. 1790-ben került a pápai főiskola élére Mándi Márton István professzor, aki úgy él a kol­légium történetében, mint a főiskola tulaj­donképpeni megteremtője és legnagyobb professzora. A kollégium megsárgult emlékei között ezeket olvassuk róla: „Alig vette által az akkori silány álla­potba volt közép oskola kormányát, sebe­sen eszmélvén arra, hogy Pápán a’ Ma­gyar Reformátzió azon első Klasszikus földjén áll, a’ hol 1531-ben már Ekklé’sia és Felső oskola virágzott, legóttan azon Óriás gondolat támadt fejében, hogy Pá­pán a’ Dunántúli ifjúság számára, egy Anya Oskolát építsen és alkosson . . . E’ nagy gondolatnak élt ő hátralevő még 41 éveiben. Ezért izzadott és fázott, örült és szenvedett — e’ volt minden lépéseinek, tetteinek rugója, e’ volt dicsőséges vezér csillaga . . . Főrugó volt­­ az Anya Os­kola i­jjabb és sokkal nagyobb és több ré­szének felépítésében. Ahol Petőfi és Jókai tanult A kollégium új helyisége tehát a zsidó­utcai épület volt, amely előbb csak emeletes ház volt, de később kétemeletes lett belőle. 1857-ig volt itt a főiskola, ebbe, a mai is fennálló épületbe járt tehát iskolába a kollé­gium két legnevezetesebb növendéke: Petőfi Sándor és Jókai Mór. Az egyszerű épület kapuja felett márvány­tábla hirdeti a nevüket és a nevezetesebb növendékek nevét. ITT TANULTAK: FÁBIÁN GÁBOR, ZÁDOR GYÖRGY, ZSOLDOS IGNÁC, LÁSZLÓ JÓZSEF, TARCZY LAJOS, BOCSOR ISTVÁN, VASI FERENC, KERKAPOLY KÁROLY, KOZMA SÁNDOR, BALLAGI MÓR, petöfi sándor, Jókai mór, pap gábor, thaly Kálman, Eötvös KÁROLY, ANTAL GÁBOR. A kollégium tőszomszédságában kis föld­szintes ház. Az egykori Zsidó-utca, ma Pe­­töfi-utca és a 11 -es számú ház nevezetességét is márványtábla hirdeti. Itt lakott Petőfi Sándor 1841 októberétől 1842 augusztusáig. 1857-ben az ókollégium, ahogy a zsidó­utcai épületet nevezik, a mai nőnevelő intézet helyére költözött s innen került 1895-ben a mai otthonába, amelyet 1902-ben kibővítet­tek, ma azonban már megint kevés a hely s ideje volna, hogy ismét megnagyobbítsák. Az épület frontja a Széchényi-térre néz, 1902-ben felépített szárnya pedig benyúlik a Jókai Mór­ utcába, amelynek annak idején Alsóvárosi hosszú Utca volt a neve s ennek 13-as számú házában lakott a másik neve­zetes pápai diák: Jókai Mór. Az udvaron oleanderfák rózsaszín virágja pompázik, vadszőllő zöldellik a fehér falon, fényképészmű­terem van és bérautó vállalat s a kapun tábla, egyszerű írással, könyvbe tevő költeményei alól mindenütt’ kihúzatta a nevét s vagy Homonnai vagy pedig A. B. jelzés került helyébe. A kollé­gium­ 1845-ben kiadott Tavasz című zseb­könyvébe is felvett néhány Petőfi-verset s az Pesten élő költő erre kissé gúnyos hangu­ cikkben felelt a Pesti Divatlap hasábjain, azt üzente Pápára, hogy ha rossz Petőfi-versek Után kívánkoztak, miért nem írtak neki, tu­dott volna még rosszabbakat is írni, mind­ if­júkori zöngeményei. Ez azonban a költő inkább Csak önmaga­ ellen irányuló csipkelődése volt, mert hiszen, amikor 1847-ben Emich Gusztáv „sajátjá­ban” megjelentek összes költeményei, ebbe a gyűjteménybe már felvette több pápai ver­sét is. Vétek is lett volna, ha ezek a verseik elkallódnak, hiszen van közöttük kettő-há­rom, amely már a később nagy poéta fényét­ sugározza s van közöttük egy, amely iroda­lomtörténeti szempontból különös jelentő­ségű: A borozó. Ez volt az első Petőfi-vers, amely nyomtatásban megjelent, még­hozzá nem kisebb helyen, mint Bajza József Athe­­naeumjából, ahová akkoriban Vörösmarty Mihály irogatott verseket. És Pápán írta Petőfi a híres „Felköszön­­tés”-t is, amelynek sorai belevésődtek az emlékezetbe: Éljen a szív biztató vezére, A varázsdalt pengető remény, Éljen a menny, a pokol és minden, Minden éljen... oh, csak vesszek én! ’A Gollner ezred sápadt, agyongyötört, zöldhajtókás, sárgapitykés közlegénye még komoly alexandrinusokban verselt, a pápai diák már­­ költő volt. Költő zengett fel 3 Tűnődés soraiból:­­ Ti, fönt a menny kék tengerében Mosolygva fürdő csillagok, Trónjához a szent végzetnek Olyan közel kik állatok, Melyik ragyog reményt szivemben Melyik ragyog közületek?... És már a költő irta a Szín és váló cimi­ verset is, amelynek inspirálója a szép Szat­márivá Volt, aki a Színjátszó Társasággal a Grill udvarában játszott s a sápadt pápai diák lázas szemekkel leste a heroinát, hogy aztán tragikusan kiábránduljon belőle és Szivén sebet üssön a csalódás. A Szin és Való is itt van az érdemkönyv­­éért, mint „jutalmazott ballada". És a 174. oldalon találkozunk a Tolvaj huszár című verssel, amely azért nevezetes, m­ert ez alatt szerepel először Petőfi és nem Petrovics Sán­dor, azonban később a Petőfi név helyébe itt is a Hofflonnai álnév került. De nemcsak Petőfi, hanem Jókai első kí­sérleteit is a pápai érdemkönyv őrzi. Itt várt a nagy regényíró Mi az? című verse, amely Lengyelország összeomlásáról szól, majd pe­dig külön meglátjuk az első Jókai novellát, azaz „beszélyt”, amelynek Reng és vétek volt a címe. A „Rény“, mint Pongrácz dr. magyarázza, erényt jelentett. A birálók nem nagy lelkese­déssel fogadták az első Jókai-próz­át s vissza­adták azzal, hogy a beszély ledér hősnőjé­nek alakját tompítsa le a szerző. Jókai enge­delmeskedett is, átdolgozta a beszélyt, amely­nek második formájában istenítélet lett a címe s a ledér hősnőt valóban megzabolázta benne. A négyszázéves pápai főiskola E házban egy bútorozott szoba elsejére kiadó. Talán éppen Jókai egykori szobája? A megtagadott Petőfi-versek és Jókai ledér asszonya Az irodalomtörténeti dokumentumok és kulturhistóriai gyűjtemények páratlan gaz­dagságát vallhatja magának a pápai főiskola. Könyvtára 63.000 kötetből áll, van azután 12.000 példányból álló éremgyüjtem­énye és 2600 darabból álló metszetgyüjteménye. Eze­ket az értékeket Pongrácz József dr. teoló­giai akadémiai igazgató őrzi s tartja rend­ben s a vasajtóval elzárt terem páncélszek­rényének mélyéről előszedi a legértékesebb emlékeket, a Petőfi és Jókai relikviákat. Elsőnek talán a legérdekesebb kerül elő: kékkötésű könyv, a gimnáziumi önképző­kör, vagy ahogy akkor hivták: a képzőtársu­lat érdemkönyve. 1841/42, amikor Petőfi és Jókai növendékei voltak a pápai iskolának. Ebbe az érdemkönyvbe kerültek be a képző­­társulat sikerültebb művei s különös neveze­tessége, hogy minden tanuló sajátkezüleg irta be a művét. Az első Petőfi-vers az érdem­könyven: Tűnődés. Aláírása: Petrovics Sándor, első éves diák. A nevezetes néven azonban energikus vonás szalad keresztül s föléje álnév került: Ho­­monnai. Ennek az a magyarázata, hogy Petőfi ké­sőbb, amikor már neves költő volt, megta­gadta a pápai ifjúkori verseit. Az érdem­ 1 IBLOFUIED magaslati gyógyfürdő, visegyógy­intézet 600 méteren, fenyvesrengetegben. Tel­jes penzió: 6% pengőtől pengőig, augusztus 21-től 6—8 pengőig. Szana­tóriumban minden szolgáltatmánnyal 11—12 pengő. Augusztus­ 20-tól 9—10 P. Prospektust küld : Spisská Nová Ves, Kúpele Igazgatóság 4 Petőfi versei: „érnek valamit” A bírálók általában nem valami kesztyűs kézzel bántak az eléjük került versekkel, be­szédekkel. Olvassuk Stettner-Zádor György bírálatát is, amely Petőfi verseiről szól: „Vándordalok, furcsák, irányival nem egé­szen tisztában levő kebel érzeményei, de —k­érnek valamit.“ Petőfi is volt a képzőtársaság bírálója . A bírálatról szóló vidám, de itt-ott a humor ál­arcába burkolt gúnyos véleményét is őrzik­ az Érdemkönyv lapjai. Az Érdemkönyv mellett a páncélszekrény­nek vannak egyéb érdekességei is: Jókai két rajza, azután egy műsorlap, amely az évzáró ünnepély programját sorolja fel. Petőfi díj­nyertes versét, a Szin és valót ezen az ünne­pélyen Kozma Sándor szavalta el, míg Petőfi, akiben ekkor kezdtek lüktetni a színészi am­bíciók, ingbe, gatyába öltözve, fokossal a ke­zében szavalta el Szalkay Máté Ólmosbotok című versét , előadásával olyan nagy sikere volt, hogy a jelenlévő Esterházy herceg két arannyal megtoldotta a szavalásra kitűzött ildalmat. Előkerül egy viharvert könyv is, amely a mai osztálykönyvek őse. Ebbe jegyezték fel, kit és miért kell a sebes elé idézni s a könyv­ben gyakorta találkozunk Petrovics Sándor nevével, nem mintha rendetlen tanuló kit

Next