Ujság, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

2 A politika hírei Baranya vármegye és Pécs város törvényható­sági és állami tisztviselői kara vasárnap búcsúz­tatta volt főispánját, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminisztert Fischer Béla alis­pán köszöntötte a belügyminisztert és kérte, hogy új méltóságában se feledkezzék meg ró­luk. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. megin­­dultan válaszolt. — A tíz esztendei munka után ebben a percben csak azt mondhatom — szólt, — hogy kötelességem teljesítése terén ugyanaz maradok, aki voltam. Mindig felemelő tudat lesz számomra, hogy itteni tízesztendei munkám alatt barátokat szereztem. Ha pedig veletek szemben is kénytelen leszek szigorú követelmé­nyeket támasztani, ne gondoljátok, hogy szere­tetem elhalványodott. Kérlek benneteket, hogy segítsetek ti is végrehajtani azt, amire vállal­koztam és ti se felejtsetek el. — Az új belügy­miniszter ezután a székeskáptalan képviseleté­ben megjelent Igaz Béla dr. prelátus, felsőházi tagot és Sípos István dr. kanonokot fogadta. Az egyetem küldöttségét Bozóky Géza dr. rektor, az ügyvédi kamaráét Nemes Vilmos dr. elnök vezette tisztelgésre a miniszter elé. Közben a városi és állami tisztviselők vezetői gyülekez­tek a kisteremben. A közéjük lépő belügymi­nisztertől a tisztviselők képviseletben Szapár József dr. kir. főügyész vett búcsút. A belügy­miniszter válaszában a többi között ezt mon­dotta: — Nehéz időket élünk, amelyek fokozot­tabb munkát és áldozatkészséget követelnek a tisztviselőktől. Tudom, hogy a tisztviselői kar helyzete nem rózsás és nehéz ifjabb áldozato­kat hoznia. Mégis meg vagyok győződve arról, hogy a tisztviselői kar meghozza az újabb áldo­zatokat. Déli 12 órakor a vármegyeháza köz­gyűlési termében a városi tanács, a városi tiszt­viselői kar és az üzemek alkalmazottai élén Nendlvich Andor dr. polgármester tolmácsolta a város legbensőbb üdvözletét a belügyminisz­ternek, aki könnyes szemmel válaszolt. — Ne­héz a válás — mondotta —, de kötelességem erőimet olyan munka elvégzésére fordítani, amely az ország boldogulását segíti elő. Ehhez nem elég az én erőm. Minden jó magyar segít­sen ebben. A belügyminiszter búcsút vett a tisztviselőktől, a délutánt családja körében töl­tötte, majd este visszautazott Budapestre. * Hétfőn délben a szakszervezeti tanács kép­viseletében Gál Benő és Kreisz Mór felkeresték Ernszt Sándor népjóléti minisztert s nyomaté­kosan felhívták a figyelmét a közelgő télre és a munkanélküliség problémájára. Hangsúlyoz­ták, hogy a szakszervezetek véleménye szerint levesosztogatással és melegedők felállításával nem lehet ezt a kérdést megoldani. Ernszt Sán­dor miniszter hangsúlyozta, hogy nem barátja a munkanélküli segélynek, de a komlóiig min­den lehetőt megtesz abból a célból, hogy a munkásságot a téli időben átvezesse a válsá­gon. A szakszervezetek delegátusai a tárgyalás további folyamán tiltakoztak az ellen, hogy a kormány bizonytalan időre felfüggessze az öreg­ségi és rokkantsági biztosítást.­­ Károlyi Gyula gróf minisz­terelnök hétfőn délben fogadta hivatalában Vargha Imre pénz­ügyi államtitkárt, továbbá Teleszky Jánost, a­­13-as bizottság hatos albizottságának elnökét és Popovics Sándort, a Nemzet Bank elnökét. Közel két óra húszat tartott a tanácskozás, amelynek során megvitatásra kerültek a­ kor­mány adóügyi rendelettervezetei. A rendelet­tervezetek kedden a minisztertanács elé kerül­nek, szerdán pedig a 33-as bizottság kezdi meg tárgyalásukat. A belügyminisztériumban szorgosan dolgoz­nak azon a tervezeten, amely bizonyos főispáni állások megszüntetését, illetve a főispáni állások összevonását célozza. Hír szerint több városi főispánságot fognak megszüntetni, de egyelőre csak korai híresztelés mindaz, ami ennek a kérdésnek a részleteiről elterjedt. Rothermere lord nyilatkozata London, augusztus 31. Lord Rothermere a kö­vetkező nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: — Bethlen István gróf visszavonulása termé­szetszerű aggodalmat ébresztett Magyarország külföldi barátaiban. Tízesztendős miniszter­elnöksége alatt sorsüldözött hazáját annyi ne­hézségen és veszélyen vezette át, hogy erős keze a kormánykeréken a belső béke és egész­séges külső politika biztosítékának látszott. — Meggyőződésem, hogy az a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemzetek erőforrásait is súlyosan igénybe­veszik. Az elkövetkező fél kétségtelenül igen kemény megpróbáltatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizalmam, hogy ez a nemzet, amely annyi keserves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elengedhetetlen fel­tétele a gazdasági helyzet javulásának. A ma­gyar nemzet, hála a munkabíró és edzett ma­gyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme alig felbecsül­hető nemzeti érték. Az új kormánynak ked­vező kilátása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafordulását, ha a nemzet hősies áldozat­­készségére támaszkodva, magabizóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar faj több szá­zad óta most első ízben újból a maga egyéni életet éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonsá­gai egyre több megbecsülést és értékesebb ba­rátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a felismerése Magyarország­nak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgálhat és megköny­­nyíti kivárni a jobb időket, midőn a Magyar­­országnak kijáró igazság elkövetkezik és Ma­gyarország kivívja helyét a napon. ÚJSÁG­­BEHLEBe, KEDD, 1930 SZEPTEMBER T Briand végleg feladta páneurópai terveit Litvinov ismertette Genfben a gazda­sági meg nem támadási szerződést Genf, augusztus 31. Hétfőn délelőtt Genf­ben megkezdődött az Európa-unió gazda­sági bizottságának ülésszaka. Az első ülés zárt ajtók mögött folyt le s tárgysorozatán tisztára technikai kérdések szerepeltek. El­nökké Bech luxemburgi minisztert válasz­tották. Bech megnyitó beszédében vázolta a gaz­dasági albizottság feladatát, amelynek lé­nyege az, hogy az európai szolidaritás ne­vében összhangba hozza a különböző albi­zottságok munkáját és orvosolja Európa legégetőbb bajait. A délutáni ülésen Litvinov ismertette a szovjet gazdasági megnemtámadási tervezetét. A gazdasági támadást Litvinov a következők­ben foglalta össze: 1. Midőn egy állam tör­vényhozási vagy közigazgatási szervei által hajtja azt végre. 2. Midőn egy állam egy má­sikkal szemben bizonyos időre különleges gazdasági elbánást alkalmaz. 3. Midőn az állásfoglalás egy állam termékeire, kereske­delmi tengerészetére, vagy polgáraira és in­tézményeire vonatkozik abban a mértékben, ahogy a felsoroltak az állam gazdasági éle­tét alkotják. Az orosz tervezet e gazdasági támadások ellen irányulna és abban Litvinov véleménye szerint minden államnak részt kellene ven­nie. Mindamellett elismeri, hogy a terv még változásokon mehet át és kiegészítésekre is szorulhat, de reméli, hogy a kormányoknak elég idejük lesz áttanulmányozni az orosz tervet és azzal szemben még a mostani ülés­szak folyamán állást foglalhat. Litvinov szovjetorosz népbiztos utalt az Európa-bizottság teljes ülésén ez ügyben má­jusban kifejtett elvi felfogására. Hang­súlyozta, hogy a paktum a megnehezítés el­kerülésén (non-discrimination) elvén ala­pulna. A legtöbb kedvezményes rendszer fen­­tartását ez nem tenné lehetetlenné, úgyszin­tén nem érintené az „állammonopólium vagy magángazdaság" jelszóban kifejezett vitát. Grandi olasz külügyminiszter elvben egyet­ért az előterjesztett eszmével, azzal a fenntar­­tással, hogy olyan módosításokat tesznek rajta, amelyek általános elfogadását lehetővé teszik. Ezzel szemben Francois Poncet francia delegátus hangsúlyozta, hogy a meg nem ne­hezítés a legkülönbözőbb formákban jelent­­kezhetik. Javasolta, hogy a tervet a népszö­vetség gazdasági albizottsága elé terjesszék további intézés végett. Curtius dr. német külügyminiszter kifej­tette, hogy már májusban elvben elfogadta Litvinov javaslatát. A népszövetségnek ez a kérdés beletartozik a keretébe, mert nem­csak politikai, hanem gazdasági békére is kell törekednie. Javasolta, hogy szövegezési bizottságot küldjenek ki, amely az Európa­­bizottságnak jelentést terjesszen elő. Azt nem tartja lehetőnek, hogy az összeegyez­tető bizottság maga a kérdést a népszövet­ség gazdasági bizottsága elé terjessze. Az Európa-bizottság küldjön ki külön bizottsá­got e kérdés tárgyalására, vagy pedig küldje át az ügyet a gazdasági bizottságnak. A francia delegátus csatlakozott Curtius javaslatához. Brand páneurópai tervei Beavatott népszövetségi körökben Briand távollétével kapcsolatban hétfőn este az a hír terjedt el, hogy Briand végleg feladta pán­európai terveit. Állítólag belátta, hogy ter­vének semmiféle gyakorlati eredménye nem lehet és hogy légüres térben mozgó akciója presztízsét is erősen megnyirbálta. Pénz van, de bizalom nincs Az Európa-unió hitelügyi szakértői hét­főn délután beterjesztették jelentésüket a gazdasági főbizottságnak. A jelentés, amely a hosszúlejáratú kölcsönök problémájával foglalkozik, arra a végső megállapításra jut, hogy tőke ugyan lenne a hosszúlejá­ratú kölcsönök számára, egyelőre azonban nem lehet hasznosítani, mert nincs meg a szükséges bizalom. A szakértők a baseli szakértők jelentéséből indulnak ki és hang­súlyozzák, hogy a kölcsönproblémát ugyan­abból a szempontból vizsgálták meg, mint a baseli konferencia. A jelentés legfonto­sabb javaslata az, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságának döntő szerepet kell juttatni a nemzetközi kölcsönpolitikában. Ez a szerep elsősorban tanácsadó lenne. A szakértők a francia indítványnak megfele­lően azt javasolják, hogy a hitelt igénylő államoknak minden esetben a népszövetség pénzügyi szervezeteihez kell fordulniuk. A népszövetség pénzügyi bizottsága azután pártatlan és nyilvános ítéletet mondana az illető állam pénzügyi helyzetéről és a fel­ajánlott garanciák értékéről. A pénzügyi bi­zottság adott esetben intézkedéseket fogana­tosítana a szóbanforgó állam hitelképessé­gének fokozása érdekében, hogy elősegítse a kölcsön kibocsájtását. A népszövetség pénzügyi szervei egyúttal döntőbírói szere­pet is játszanának és ők ítélkeznének min­den vitában, amely a kölcsön körül fel­merül. Franciaország egyetlen centime­t sem ad Ausztriának, ha nem mond le a vámunióról Az angolok visszakérik a Kreditanstalt szanálására adott kölcsönt . Ausztria lemond a vámunióról Párig, augusztus 31. A sajtó a hágai bíróság döntése előtt az Anschluss kérdésével foglalko­zik. A Temps szerint az osztrák kormánynak minden oka megvan arra, hogy megtegye azt a lépést, amelyet tőle várnak. Válságos pénz­ügyi helyzetében a kormánynak tudnia kell, hogy a népszövetségtől támogatást csak Franciaország beleegyezésével várhat. A lap nézete szerint a népszövetség ülésszaka után Ausztriában feltétlenül részleges kormány­­átalakítás lesz. Azok a miniszterek, akik a vám­unió kérdésében túlságosan exponálták magu­kat, vissza fognak vonulni. A Németországhoz való csatlakozás politikája Ausztriának az utóbbi hónapokban csak keserű csalódásokat okozott. Az osztrák kormány meggyőződhetett arról, hogy csatlakozási politikája az országot katasztrófába sodorná. A Journal szerint nem szabad elfeledni, hogy a népszövetségnek nincs pénze, csak a közvetítő szerepét játssza. A pénz Francia­­országnál van és Franciaország el van tökélve arra, hogy egy centime-ot sem ad Ausztriának, ha az nem mond le határozottan minden vám­unió tervéről. A kérdés most már csak az, vajjon Ausztria hajlandó-e a vámunióról le­mondani, mielőtt még a hágai bíróság meg­hozza döntését. — Felesleges mondanunk — fűzi hozzá a lap —, hogy Ausztriának minden érdeke azt kívánja, hogy megelőzze ezt a dön­tést. Jövünk, Schober úr, tegyük meg ezt a lé­pést! — kiált fel a lap. A Malin úgy véli, hogy az Anschluss minden­­képen el van temetve, bárminő döntést hoz is a hágai bíróság. Ausztriában senki sem hisz abban, hogy az Anschluss gazdasági áldásokat hozna magával. Kétségtelen továbbá az is, hogy­­ Schobernek a népszövetséghez intézett sürgős­­ kérése az osztrák politikában határozott fejlő-­ dést jelent. Lehetetlenség ugyan egy időben Genf felé és Berlin felé is fordulni. A lap szerint az angolok, akik kissé könnyel­műen százötvenmillió schillinget kölcsönöztek az Osztrák Nemzeti Banknak, most szeretnék visz­­szakapni pénzüket, Bécs azonban képtelen visz­­szafizetni tartozását a Citynek. — Fogadást ajánlunk — úgymond a lap —, hogy Schober Génfből való visszatérte után be fogja adni lemondását. London, augusztus 31. A legtöbb angol lap kifejezi azt a meggyőződést, hogy Ausztria nem­sokára lemond a Németországgal tervezett vámunióról. Az osztrák kormány belátja, hogy a pénzügyi válság teljesen megköti kezeit és sürgős pénzügyi segítségre lévén szüksége, meg­érti, hogy nem bánthatja meg Franciaországot, az egyetlen hatalmat, amelytől pénzügyi segít­séget várhat. Német tiltakozás a francia roham ellen Berlin, augusztus 31. A berlini lapok érdek­lődésének előterében az osztrák kormány ellen megindult francia sajtóroham áll. A lapok bő kivonatokban közlik a francia sajtó állásfogla­lását az osztrák—német vámunió kérdésében és felháborodottan tiltakoznak az ellen, hogy a francia kormány a párisi lapok révén próbál­jon nyomást gyakorolni az osztrák kormányra. A szélső­jobboldali lapok felszólítják a Brü­ning­­kormányt, tegyen közzé haladéktalanul hivata­los nyilatkozatot, amelyben erélyesen tiltakozik a párisi beavatkozás ellen. A baloldali lapok­­ azt írják, meg vannak győződve arról, hogy a­­ német külpolitika felelős vezetői a jövőben is­­ kizárólag Németország gyakorlati érdekeit tart- Beiratkozások a nevelmi Szaktaméira megkezdődtek. * Fenntartó : KERESK. T.SZTV. OR 87. EGYESÜLETE, V.* Vilmos rs.**Mr-ut 80. — Tagozatok: Nőt kereak, azok* tanfolyam. Gyors-, gép-, helyesíró-tanfolyamok- Felnőttek esti kereskedelmi szaktanfolyama. ják szem előtt és nem ijednek meg a francia sajtóban elhelyezett próba­bombáktól. A német kormány nem hallgathat sem a francia, sem a német nacionalisták harsogó jelszavaira. A Vossische Zeitung genti jelentése szerint a német—osztrák vámunió kérdésében felmerült újabb ellentétek nem veszedelmesek, mert Laval miniszterelnök és Briand külügyminisz­ter már bizalmasan közölték a genti német de­legáció tagjaival, hogy szeptember 26-án Ber­linbe érkeznek a párisi baráti eszmecsere foly­tatására. Lehetetlenné fogja tenni a vámuniót a hágai döntés Páris, augusztus 31. A félhivatalos Temps azt írja a hágai döntőbíróság küszöbönálló dönté­sével kapcsolatban, hogy a bíróság Német­ország eljárását törvényesnek nyilvánítja majd és megállapítja, hogy az osztrák—német vám­unió terve nem áll ellentétben Németország szerződéses kötelezettségeivel, Ausztria szem­pontjából azonban marasztaló döntést hoz és kimondja, hogy a vámunió megvalósulása meg­­sértené az 1922. évi genfi jegyzőkönyv rendel­kezéseit. Végeredményben a hágai döntés tehát lehetetlenné teszi a német—osztrák vámunió létrejöttét Sehober dr. helyettes osztrák kancellár már maga is belátta a helyzet tart­hatatlan voltát és ezért még a hágai ítélet ki­hirdetése előtt be fogja jelenteni, hogy Ausztria önként lemond a vámunióról. Ezzel a kiengesz­telő gesztussal Schober dr. feltétlenül meg fogja könnyíteni az új osztrák kölcsön létre­jöttét, amelyre pedig Ausztriának ezidőszerint égető szüksége van, tekintettel arra, hogy Anglia saját pénzügyi nehézségei miatt egyheti határidőre felmondani volt kénytelen a száz­­ötvenmillió sillinges kölcsönt. Ausztria is tiltakozik Bécs, augusztus 31. Az osztrák népszövetségi delegáció hétfőn este hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozik a Temps írás­módja ellen és kijelenti, hogy nem ez a meg­felelő út a minden oldalról óhajtott megegye­zés felé. A bécsi lapok szintén visszautasítják a francia sajtónak azt a beállítását, hogy az osz­trák és a német kormány között már nincs tel­jes összhang. A lapok a legnagyobb nyomaték­­kal hangsúlyozzák, hogy Ausztria és Német­ország a vámunió kérdésében továbbra is a leg­teljesebb egyetértésben jár el és hogy a francia lapok nem érik el céljukat átlátszó manőverük­kel. A Bécsi Távirati Iroda tudósítója illetékes osztrák helyről a következő közlést kapja: A Temps augusztus 31-i vezércikkének az a c­élza­­tos megállapítása, hogy az osztrák és a német kormány között a vámunió kérdésének további intézése tekintetében ellentétek vannak, tiszta koholmány. A dolgoknak az a leírása, amely ebben a cikkben foglaltatik, ellenfétben áll a francia kormány részéről ismételten hangoz­tatott állásponttal, hogy pénzügyi pressziót sem nem gyakorol, sem nem szándékozik gyako­rolni. Már ebből is kitűnik, hogy a francia kor­mány távol áll ettől a cikktől. Ilyen kútmérge­­zés rossz szolgálatot tesz a megnyugvásnak, amely valamennyi érdekelt kormány törekvésé­nek célja. Ehhez járul még a cikk hangneme is, amennyiben a Tempsből a franciákat jellemző udvariasság is oly mértékben hiányzik, hogy a lap goromba, gyalázkodó szavakra ragadtatja magát. Remélhető, hogy a kisiklás ellenére elér­hető lesz a minden érdekelt fél részéről óhaj­tott cél. Bezegh-Huszágh főkapitány megmarad állásában A kormányváltozás óta egyre-másra buk­kannak fel híresztelések személyi változá­sokról. Ellenőrizhetetlen forrásból szár­mazó hírek szerint Bezegh-Huszágh Miklós dr. főkapitány helyett is állítólag más ke­rül Budapest főkapitány­ székébe. Egyesek már arról is tudnak, hogy amikor Keresz­tes-Fischer belügyminiszter átvette hivata­lát, megjelent nála Bezegh-Huszágh és fel­ajánlotta lemondását, amit a belügyminisz­ter tudomásul is vett. Illetékes helyről eredő értesülésünk szerint a főkapitány nyugdíjazásáról szóló hírek nem felelnek meg a való­ságnak. Betegh-Huszágh csakugyan megjelent az új belügyminiszternél, hogy évtizedes szokás szerint formailag felajánlja lemondását az új kormánynak, de vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter kijelentette, hogy a főkapitány munkásságát az új kormány is teljes mértékben ismeri és méltányolja s ezért arra kérte a főkapitányt, hogy to­vábbra is maradjon meg állásában. Betegh-Huszágh Miklós tehát, aki igen nagy érdemeket szerzett az államrendőrség organizálásában, továbbra is megmarad ál­lásában.

Next