Ujság, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-18 / 237. szám

[FASARXAP, 1931 OKTÓBER 18 ÚJSÁG Az ötvenéves művészi jubileumát ünneplő PÁLLYA CELESTIN elmondja, hogyan lett festőművész A 68 éves mester még ma is biciklin jár be Újpestről a Mű­­­csarnokba képeit rendezni. „Nem vagyok fáradt, nem vagyok lusta s nem bírok pillanatig sem meglenni munka nélkül.‘ Metsző hideg szél zúg a Városliget fái közt. A hervadt őszi falevelek már pázsitot raktak a földre s csak a friss fehér hó hiányzik ró­luk. A Műcsarnok körül sétáló pár ember fá­zósan húzza be magát kabátjába és siet dolga után. Az ismeretlen katona sírján még ott zöl­delnek az október hatodikén lerakott koszo­rúk és még akad egy pár kiváncsi vidéki, vagy idegen, aki a kellemetlen idő dacára is kiment megnézni a mindig változatos hangulatú Vá­rosligetet. A Műcsarnok négyes számú termében azon­ban már majdnem teljesen rendben lóg min­den képe Pállya Celesztinnek, aki vasárnap tartja ötvenéves művészi jubileuma alkalmá­ból kollektív kiállítását. A mester kezében kis lakkos ecset, zsebében egy fehér kendőcske­­ igazgatja, tisztogatja, rendezgeti, eleveníti egy emberöltő alatt készí­tett munkáját, hogy a kiállítás napjára ne csak az ötven év munkában eltöltött története, de a munkák frissesége is hirdethesse az alkotó kéz minden megmozdulását. A­­mester fekete velúr­­kalapban, felöltőben fogadja az Újság munka­társát. — Amikor harminc évvel ezelőtt az újpesti piactéren festegette képeinek egy részét, — a közismert piaci jeleneteit — akkor, mint kis diák, figyeltem és élveztem munkáját... — Igen ám, csakhogy borzasztó tévedésben vannak az emberek — mondja a mester. Min­denki azt hiszi rólam —­­ ez az általános ed­digi vélemény — hogy én csak piaci jelenete­ket és parasztmenyecskéket festegettem. íme, éppen ezért rendezem most kiállításomat, hogy mindenki meggyőződhessék arról, hogy nem­csak egyoldalú munkában töltöttem el élete­met... Pálk­ja Celesztinnek nem kell szavakkal ar­gumentálnia ! Ott lógnak képei s ezek bősége­sen bizonyítják állításainak igazát. Minden képe más és más. Szinte beleéli magát a művész mindegyik képének magyarázatába, amint végigvezet a te­remben. — íme, akik eddig azt hitték, hogy nem va­gyok portréfestő, azok számára álljanak itt a magamról és másokról készített portréim. Már 18 éves koromban festettem meg magam, de itt ez az őszszakállas képem is élénken bizo­nyítja, hogy 38 éves koromban sem hagytam ezt a műfajt abba, no meg a most három év­vel ezelőtti képem, az ősz hajammal is igen élénken bizonyítja ennek ellenkezőjét. Valóban! A képek sokaságából kiemelkednek az újpesti ismert fejek. A vaskereskedő-bank­­direktor, az elhunyt Székely Miksa jellegzetes mosolya. Dnozsák Rudolf dr. feleségének üde képe és a többi, mind, mind, mind igazolják Pállyának ebbéli tudását és tökéletes művészi készségeit. Beszéljen azonban tovább a mester: — Hatvannyolcéves koromban, most érzem azt, hogy eddig csak folyton szedtem, gyűjtöt­te­m a dolgokat s mint száraz spongya a vizet, úgy ittam magamba az élet változatos képeit, amelyeket azután most szeretnék még csak ki­adni magamból. Nem vagyok fáradt, nem va­gyok lusta, hiszen nem bírok pillanatig sem meglenni munka nélkül. — Mint fantetsző kezdtem az életemet, de hamar rájöttem arra, hogy én, aki Morellinél tanultam három évig, nem való vagyok erre a pályára. Tizenhatéves voltam, amikor az „Éj­féli párbajjelenet‘‘-cmmel megnyertem az első díjamat a mintarajziskolában, de ekkor már úgy éreztem, hogy festő vagyok, piktor, akinek nincsen kezdő kora, hanem aki valahogyan belecsöppent ebbe a sokszínű festéktől, az éle­tet vázoló, rajzoló életbe. Művésznek érzem magam, de nemcsak festőnek, hanem szob­rásznak s mindennek, amit az élet részére le­het produkálni. Igaza van ebben is a mesternek. Kis vitrin­ben áll benne a sajátkezűiig készített két he­­gedű­, az egyiknek faunfejéről ráismerni is Pállya kezére .. A hegedű vonója is Pállitti munkája s speciális alumínium-sapkáját is sa­ját kezűleg kopácsolta rá. Kis viasz­szobra — s a kutya élethű vakaródzása — époly élethű, mint a juhász és kutyája önkezűleg öntött bronzszobra. A másik vitrinben lévő selyem­­legyezője, annak festése is a legtökéletesebb művészkézre vall. Zichy Jenő gróf múzeumá­ból került át a kiállításra s ez a legyező most a főváros tulajdonát képezi az egész Zichy­­hagyatékkal együtt... — Saját viskóimban lakom Újpesten kis csa­ládommal s ez és a benne lévő pár képem mind­az, amit egy emberöltőn keresztül gyűjteni tudtam a művészetemből... Azért azonban igen sok képemtől semmi pán­iért sem válnék meg, akárhogy is dobálna az­ élet, mert ezek nélkül a képeim nélkül nem is tudnék tovább élni. Minden képemtől nehezen válok meg, hi­szen beleadtam az életemet s mindegyik szí­vemhez van nőve. Mégis most, az ötvenedik évem munkája után, mégis úgy érzem, meg kellett mutatni barátaimnak és tisztelőimnek telkemet, igy összegyűjtve, egy teremben ... — Ma is biciklimmel jöttem be Újpestről s bármilyen furcsán hangzik is, még ma is, 68 éves koromban, szívesebben jövök be ezzel, vagy oldalkocsis motorbiciklimmel Budapestre, mint villamoson! Mint mechanikust is ismertek és ismernek, hiszen negyven évvel ezelőtt egyike voltam azoknak, akik képeit is zálogba rakták s a repülésre, a repülőgépek konstruálá­sára fordították garasaikat. Nem sikerült, kevés volt a pénzem. Volt autóm is, de eladtam, nem bírtam a fenntartását, sokba került... — Az üzleti vonatkozásokhoz, a kiállítás el­készítéséhez csak hűséges segítőtársam, felesé­gem révén értek. Ő az én múzsám még ma is. Ő ambicionál akkor, amikor letargikusan szem­lélem a mai tobzódó világot s ő emel ki letar­giámból, ha elkeserít a rohanó, siető, gyors mai élet... Az éveiben számos, de a lelkében és alkotá­saiban mindig új, fiatal festőművész, szobrász, mechanikus és zeneszerző kikisér a Műcsarnok hátulsó bejáratán s átadja a pillanatok alatt tollal megrajzolt kis vásári jelenetét, amelyet az Újság számára vetett papírra... Kint ismét a fatevél-hullajtó ősz ridegsége és a csípős szél téríi magamhoz. Egy régmúlt idő szaladt bennem végig, egy élet, amelyet Pállya Celesztin festett meg az ő hatalmas in­venciójával és nagy, magyaros szeretetével... Újpesti ember Pállya Celesztin, az ötvenéves művészi jubileumát ünneplő régi jó ismerős­e bizonyos, hogy barátai és tisztelői is meleg sze­retettel veszik körül életének ezen a nagy ün­nepén... Oszraann Elemér Világválság 1873-ban Megismétlődött a történelem ?! — Tőzsde­­játékok, spekuláció, túlméretezett gründolás okozta akkor is a nagy világkrachot Csikágótól Konstantinápolyig és Fokföld­től Oslóig hisztérikus pánikhangulatban vonaglik az egész gazdasgú világ. A hatal­mas britt birodalom olyan válságba került, amilyenen a világháború után csak a legyő­zött államok estek keresztül, az Egyesült Államokból menekül az arany, Európa leg­több állama a legszigorúbb devizakorláto­zásokat lépteti életbe és mindenféle páni félelem vesz erőt, hogy mi történik a mű­velt világgal, tarthatja-e magát a kapita­lista rend, van-e gyógyulás az általános kórból s lehet-e segíteni a termelési válsá­gon, amely előidézője és okozója a nagy földrengésnek. Mindezek a jelenségek tulajdonképpen nem újak, csak megismétlődése történelmi eseményeknek. Itt összefoglaljuk, mi tör­tént 1873-ban, azok után a korszakot al­kotó viharos események után, amelyek a múlt század közepén lezajlott forradalmak­kal kezdődtek és a német-francia háborúval értek el kulminációs pontjukhoz, hogy újra formálják Európa képét, látjuk a históriai események szó szerint való megismétlődését. Az 1871-iki német-francia háború a néme­tek győzelmével végződött. Franciaországot térdre kényszerítette Moltke tábornagy had­­vezéri zsenije és Bismarck diplomáciai ta­lentuma. A franciákat az akkori időkben szinte hihetetlen nagyságú hadikárpótlás fizetésére kényszerítették, amiből a német uniót megvalósító országok hatalmas befek­tetésekhez láttak. Egészen új korszakra ébred Európa. Az osztrák-magyar monarchia ügyeit a kül­ügyminiszternek kinevezett Andrássi­ Gyula gróf intézi. Egész sor reformot hozott be, hogy elfeledtesse a miniszterségét megelőző reakciós korszakot. Mindenütt megnyílnak az ablakok, hogy beáramolhasson a friss levegő. Az építőművészet és nagyipar soha nem sejtett mértékben való fejlődésbe kap. 1873-ban világkiállítást rendeztek Bécsben és leteszik a csodálatos szépségű Rathaus alapkövét. Bécs világraszóló hivatásának szenteli magát, sorra vendégül látja a Bal­kán államok fejedelmeit, sőt a perzsa saht, Nassir Edin-t­­. Látogatása eredményekép­pen osztrák orvosok és katonai instrukto­rok utaznak Perzsiába. A fejlődés, művé­szetek utáni vágy, a tudományos igyekvés olyan nagyarányú, hogy északsarki expe­díció indul az osztrák fővárosból Payer és Wilczek gróf vezetésével. Az expedíció fel­fedezi a Ferenc József földet. Németország ugyanakkor Elzász-Lotha­­ringia ügyeinek rendezésével van elfoglalva. A francia hadikárpótlásra támaszkodva, Bismarck rendezni kívánja a német pénz­rendszert. Egész sor új szervezetet és intéz­mményt hív életre a birodalom ügyeinek hit­­ézésére. Mindenfelé építenek, alkotnak, újraszerveznek, megadják a leendő kultu­rális fejlődés alapját. De a nagy föllendü­lés ellenére is árnyfoltok mutatkoznak. Mindenki materialista alapra helyezkedik­ Egyelőre futja az igények kielégítése a hadi­­kárpótlásból. De úgy látszik, hogy a meg­gazdagodás veszedelmének a győzé­se tud könnyen ellenállani. Ezt tapasztalták már Nagy Sándor csapatai Perzsiában és a ró­maiak Hannibál és Antiochus legyőzése után, amikor a kelet kincsei odaözönlöttek- Velence és Spanyolország összeomlását a nagy gazdagodás nyomán támadt fényűző után bekövetkező tehetetlenség idézte elő. A győző állam végzete így a francia milliárdok a győzedelmes Németország számára, habár nagyon hasz­nosak­ voltak, hogy belőlük a hadikészlete­ket megújítsák, a várakat megerősítsék, a rokkantalapot kiépítsék, a felmondható adókat visszafizessék, nemcsak áldást hoz­tak, hanem egészségtelen spekulációt és korrupciót, továbbá a világnézet és az élet­­igények korlátlan megnagyobbodását. Az árak a fizetőeszközök megszaporodása folytán egyre magasabbra emelkedtek. Vál­ság következik be. Hogy ez kiéleződjék, ahhoz sok egyéb esemény is hozzájárul. Az ezüst ára Amerika nagy ezüsttermése követ­keztében lezuhant. Törökország és Egyip­tom csődje, továbbá a délamerikai köztár­saságok és nyolcvanhárom északamerikai vasúttársaság tönkremenetele hozzájárultak a válság kimélyüléséhez. Azonkívül kitűnik, hogy a győzelmi mámorban túlspekuláció történt. Nemcsak Közép-Európában, hanem az Egyesült Államokban is. Az angol Pető és a román Straussberg, akik középeurópai vasutak grü­ndolásába fogtak, túlméretezett hitelt vettek igénybe s összeomlásukkal magukkal ragadtak egész sereg addig biztosnak hitt vállalkozót. Ka­landorok széleskörű csalárd üzelm­eikkel tö­megével tették tönkre az embereket. Külö­nösen feltűnő volt a túlspekuláció Ausztriá­ban. 1867—1873-ig öti ezernyolcvanöt rész­vénytársaságot alapítottak. Alaptőkéjük négymilliárd forintot tett ki. Az oroszlán­rész ebből bankokra esett. Észak-Németor­­szágban 1871-ben ezernyolcszázegy rész­vénytársaságot alapítottak, 1.17 milliárd márka alaptőkével, aminek a felét bankok vették igénybe. 1872-ben Poroszországban 1.52 milliárdot fordítottak új alapításokra. Bankokon kívül vasúttársaságok, építő- és ingatlanvállalatok vették igénybe ezeket az A múlt század Jetlinek Mortonjai Más bacillusok is megfertőzték a népe­­ket. A gyors meggazdagodások vágya jár­ványként harapódzott el. A privát emberek Németországban, Ausztriában és Svájcban olyan mértékben sodródtak bele a tőzsdejá­tékba, ami annak előtte hihetetlen volt. Soha nem volt a közönség hiszékenysége nagyobb, az ázsiatőrök elszántsága vakme­rőbb, mint ekkor. A fényűzés soha nem lá­tott méreteket öltött. A munkabérek emel­kedtek. A bankok kamatlába időről időre, részben, hogy a spekulációt megfékezzék, részben, hogy még nagyobb hasznot érje­nek el belőle, emelkedett. Egy Spitxeder nevű volt színésznő Mün­chenben a parasztok egész tömegét elbolon­­­dította azzal, hogy gyümölcsöztetésre át­adott pénzüket húsz százalékkal kamatoz­tatja. Hárommillió forintot helyeztek el be­csapott parasztemberek bankjába. A bíró­ság később ezt az elvetemült asszonyt több éves fegyházbüntetésre ítélte. Bécsben egy Praght nevű katonatiszt 1600 kisembert csapott be azzal, hogy negyven százalékos kamatot ígért kölcsönök után. Aki pénzhez jutott, részvényeket vásárolt abban a re­ményben, hogy azok révén rövid idő alatt vagyonukat megduplázhatják, vagy meghá­romszorozhatják. Külföldi kalandorok is ilyen üzelmeket folytattak Ausztriában, így egy belgiumi kalandor, aki megszerezte a pápai grófi címet. Mindezeknek a csalások­nak a vége tömegek tönkremenetel volt. A börzekrach következtében Közép-Európa egymillióról márka veszteséget szenvedett, de lehet, hogy más­fél milliárdot. A vesztesé­gek minden társadalmi réteget egyformán sújtottak. Magasrangú tisztek, tábornokok is résztvettek ebben a játékban. Egyes csa­ládok még évtizedek múlva is azoknak az adósságoknak a terheit viselték, amelyet a krach révén kellett vállalniuk. A nagy nyilvánosság azonban meglehetős gyorsan kiheverte a túlspekuláció rémes kö­vetkezményeit. Minden téren fejlődés kö­vetkezett be. A Duna szabályozásával s a Vaskapu hajózhatóvá tételével óriási töme­gek jutottak munkához. Németországban a városok hihetetlen arányokban megnagyob­bodtak. A művészi élet óriási fejlődésnek indult. Franciaországban is kiheverték a hadikárpótlás okozta sebeket. A válságnak rengeteg sebesültje és halottja volt, de P­­ézet kiegyenlítette a mesterségesen ütött se­beket és a pusztulás helyén újabb fejlődés következett el. Aki ezeknek a hetvenes éveknek a törté­néseit figyelemmel nézi, látja, hogy szinte pontosan eseményről eseményre minden megismétlődött. Csak éppen a gyógyulás iránya nem látható. Európa porondján nin­csen Bismarck és Andrássy Gyula, aki az ügyeket intézné. Nádor Jenő összegeket. Az egész világon kibocsátott részvények 1872-ben az akkor mesébe illő összeget, 12,6 milliárdot tettek ki. Ebből négy milliárd Franciaországra esett, kettő Amerikára. A nagy krach, amely 1873-ban először Bécsben, azután Berlinben, majd Frankfurtban és Newyorkban kitört, nem közvetlen következménye és utóhatása volt a német-francia háborúnak, hanem világ­­jelenségként következett be. Akkor már úgy ítélték meg a helyzetet, hogy minden hat-hét évben az ilyen világválság kikerül­hetetlenül bekövetkezik. Valamennyi ko­rábbi emissziónak a felét 1873-ban meg­semmisítették. Az alapítások ebben az idő­közben 7.65 milliárd frankot tettek ki. E­b­­ből Amerikára jutott négy, Németországra és Ausztriára összesen 1.6 milliárd. Ebből is látható,­ hogy a Wallstrreetnek már ak­kor is irányt mutató befolyása volt a­­világ minden tőzsdéjére. A bécsi krach Bécsben a világkiállítás kellős közepén robbant a bomba. A krach, amely a legme­legebb nyáron kezdődött, tovább terjeszke­dett Észak-Német­országba, bár ott még szeptemberben új alapítások történtek. A berlini bankok közül először a Quistor- Bank omlott össze. Érdekes, hogy a hallat­lan lendületű építő-spekuláció ellenére a lakásínség tovább tartótt és a bérek állan­dóan emelkedtek. Ingatlanok néhány esz­tendő alatt tízszeres értékükre emelkedtek. Panamázó miniszterek A sok összeomlás hatása alatt a német császár vizsgálóbizottság kiküldetésére ha­tározta el magát. Ez a bizottság huszonhat vasúttársaság alapítását kutatta ki. A tit­kos tanács működésében szabálytalanságok­nak jöttek a nyomára, amit néhány nyugdí­jaztatással intéztek el. A nagy tőzsderablók azonban szabadon maradtak. így a galíciai vasúttársaság Offenheim nevű vezérigazga­tója, akit ugyan letartóztattak, de később szabadon bocsátottak. Az Offenheim ellen indított per folyamán kitűnt, hogy több osztrák miniszter, így Bahnhaus, Giskra és Beust gróf ajándékpénzeket fogadtak el. 39

Next