Ujság, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-18 / 237. szám
[FASARXAP, 1931 OKTÓBER 18 ÚJSÁG Az ötvenéves művészi jubileumát ünneplő PÁLLYA CELESTIN elmondja, hogyan lett festőművész A 68 éves mester még ma is biciklin jár be Újpestről a Műcsarnokba képeit rendezni. „Nem vagyok fáradt, nem vagyok lusta s nem bírok pillanatig sem meglenni munka nélkül.‘ Metsző hideg szél zúg a Városliget fái közt. A hervadt őszi falevelek már pázsitot raktak a földre s csak a friss fehér hó hiányzik róluk. A Műcsarnok körül sétáló pár ember fázósan húzza be magát kabátjába és siet dolga után. Az ismeretlen katona sírján még ott zöldelnek az október hatodikén lerakott koszorúk és még akad egy pár kiváncsi vidéki, vagy idegen, aki a kellemetlen idő dacára is kiment megnézni a mindig változatos hangulatú Városligetet. A Műcsarnok négyes számú termében azonban már majdnem teljesen rendben lóg minden képe Pállya Celesztinnek, aki vasárnap tartja ötvenéves művészi jubileuma alkalmából kollektív kiállítását. A mester kezében kis lakkos ecset, zsebében egy fehér kendőcske igazgatja, tisztogatja, rendezgeti, eleveníti egy emberöltő alatt készített munkáját, hogy a kiállítás napjára ne csak az ötven év munkában eltöltött története, de a munkák frissesége is hirdethesse az alkotó kéz minden megmozdulását. Amester fekete velúrkalapban, felöltőben fogadja az Újság munkatársát. — Amikor harminc évvel ezelőtt az újpesti piactéren festegette képeinek egy részét, — a közismert piaci jeleneteit — akkor, mint kis diák, figyeltem és élveztem munkáját... — Igen ám, csakhogy borzasztó tévedésben vannak az emberek — mondja a mester. Mindenki azt hiszi rólam — ez az általános eddigi vélemény — hogy én csak piaci jeleneteket és parasztmenyecskéket festegettem. íme, éppen ezért rendezem most kiállításomat, hogy mindenki meggyőződhessék arról, hogy nemcsak egyoldalú munkában töltöttem el életemet... Pálkja Celesztinnek nem kell szavakkal argumentálnia ! Ott lógnak képei s ezek bőségesen bizonyítják állításainak igazát. Minden képe más és más. Szinte beleéli magát a művész mindegyik képének magyarázatába, amint végigvezet a teremben. — íme, akik eddig azt hitték, hogy nem vagyok portréfestő, azok számára álljanak itt a magamról és másokról készített portréim. Már 18 éves koromban festettem meg magam, de itt ez az őszszakállas képem is élénken bizonyítja, hogy 38 éves koromban sem hagytam ezt a műfajt abba, no meg a most három évvel ezelőtti képem, az ősz hajammal is igen élénken bizonyítja ennek ellenkezőjét. Valóban! A képek sokaságából kiemelkednek az újpesti ismert fejek. A vaskereskedő-bankdirektor, az elhunyt Székely Miksa jellegzetes mosolya. Dnozsák Rudolf dr. feleségének üde képe és a többi, mind, mind, mind igazolják Pállyának ebbéli tudását és tökéletes művészi készségeit. Beszéljen azonban tovább a mester: — Hatvannyolcéves koromban, most érzem azt, hogy eddig csak folyton szedtem, gyűjtöttem a dolgokat s mint száraz spongya a vizet, úgy ittam magamba az élet változatos képeit, amelyeket azután most szeretnék még csak kiadni magamból. Nem vagyok fáradt, nem vagyok lusta, hiszen nem bírok pillanatig sem meglenni munka nélkül. — Mint fantetsző kezdtem az életemet, de hamar rájöttem arra, hogy én, aki Morellinél tanultam három évig, nem való vagyok erre a pályára. Tizenhatéves voltam, amikor az „Éjféli párbajjelenet‘‘-cmmel megnyertem az első díjamat a mintarajziskolában, de ekkor már úgy éreztem, hogy festő vagyok, piktor, akinek nincsen kezdő kora, hanem aki valahogyan belecsöppent ebbe a sokszínű festéktől, az életet vázoló, rajzoló életbe. Művésznek érzem magam, de nemcsak festőnek, hanem szobrásznak s mindennek, amit az élet részére lehet produkálni. Igaza van ebben is a mesternek. Kis vitrinben áll benne a sajátkezűiig készített két hegedű, az egyiknek faunfejéről ráismerni is Pállya kezére .. A hegedű vonója is Pállitti munkája s speciális alumínium-sapkáját is saját kezűleg kopácsolta rá. Kis viaszszobra — s a kutya élethű vakaródzása — époly élethű, mint a juhász és kutyája önkezűleg öntött bronzszobra. A másik vitrinben lévő selyemlegyezője, annak festése is a legtökéletesebb művészkézre vall. Zichy Jenő gróf múzeumából került át a kiállításra s ez a legyező most a főváros tulajdonát képezi az egész Zichyhagyatékkal együtt... — Saját viskóimban lakom Újpesten kis családommal s ez és a benne lévő pár képem mindaz, amit egy emberöltőn keresztül gyűjteni tudtam a művészetemből... Azért azonban igen sok képemtől semmi pániért sem válnék meg, akárhogy is dobálna az élet, mert ezek nélkül a képeim nélkül nem is tudnék tovább élni. Minden képemtől nehezen válok meg, hiszen beleadtam az életemet s mindegyik szívemhez van nőve. Mégis most, az ötvenedik évem munkája után, mégis úgy érzem, meg kellett mutatni barátaimnak és tisztelőimnek telkemet, igy összegyűjtve, egy teremben ... — Ma is biciklimmel jöttem be Újpestről s bármilyen furcsán hangzik is, még ma is, 68 éves koromban, szívesebben jövök be ezzel, vagy oldalkocsis motorbiciklimmel Budapestre, mint villamoson! Mint mechanikust is ismertek és ismernek, hiszen negyven évvel ezelőtt egyike voltam azoknak, akik képeit is zálogba rakták s a repülésre, a repülőgépek konstruálására fordították garasaikat. Nem sikerült, kevés volt a pénzem. Volt autóm is, de eladtam, nem bírtam a fenntartását, sokba került... — Az üzleti vonatkozásokhoz, a kiállítás elkészítéséhez csak hűséges segítőtársam, feleségem révén értek. Ő az én múzsám még ma is. Ő ambicionál akkor, amikor letargikusan szemlélem a mai tobzódó világot s ő emel ki letargiámból, ha elkeserít a rohanó, siető, gyors mai élet... Az éveiben számos, de a lelkében és alkotásaiban mindig új, fiatal festőművész, szobrász, mechanikus és zeneszerző kikisér a Műcsarnok hátulsó bejáratán s átadja a pillanatok alatt tollal megrajzolt kis vásári jelenetét, amelyet az Újság számára vetett papírra... Kint ismét a fatevél-hullajtó ősz ridegsége és a csípős szél téríi magamhoz. Egy régmúlt idő szaladt bennem végig, egy élet, amelyet Pállya Celesztin festett meg az ő hatalmas invenciójával és nagy, magyaros szeretetével... Újpesti ember Pállya Celesztin, az ötvenéves művészi jubileumát ünneplő régi jó ismerőse bizonyos, hogy barátai és tisztelői is meleg szeretettel veszik körül életének ezen a nagy ünnepén... Oszraann Elemér Világválság 1873-ban Megismétlődött a történelem ?! — Tőzsdejátékok, spekuláció, túlméretezett gründolás okozta akkor is a nagy világkrachot Csikágótól Konstantinápolyig és Fokföldtől Oslóig hisztérikus pánikhangulatban vonaglik az egész gazdasgú világ. A hatalmas britt birodalom olyan válságba került, amilyenen a világháború után csak a legyőzött államok estek keresztül, az Egyesült Államokból menekül az arany, Európa legtöbb állama a legszigorúbb devizakorlátozásokat lépteti életbe és mindenféle páni félelem vesz erőt, hogy mi történik a művelt világgal, tarthatja-e magát a kapitalista rend, van-e gyógyulás az általános kórból s lehet-e segíteni a termelési válságon, amely előidézője és okozója a nagy földrengésnek. Mindezek a jelenségek tulajdonképpen nem újak, csak megismétlődése történelmi eseményeknek. Itt összefoglaljuk, mi történt 1873-ban, azok után a korszakot alkotó viharos események után, amelyek a múlt század közepén lezajlott forradalmakkal kezdődtek és a német-francia háborúval értek el kulminációs pontjukhoz, hogy újra formálják Európa képét, látjuk a históriai események szó szerint való megismétlődését. Az 1871-iki német-francia háború a németek győzelmével végződött. Franciaországot térdre kényszerítette Moltke tábornagy hadvezéri zsenije és Bismarck diplomáciai talentuma. A franciákat az akkori időkben szinte hihetetlen nagyságú hadikárpótlás fizetésére kényszerítették, amiből a német uniót megvalósító országok hatalmas befektetésekhez láttak. Egészen új korszakra ébred Európa. Az osztrák-magyar monarchia ügyeit a külügyminiszternek kinevezett Andrássi Gyula gróf intézi. Egész sor reformot hozott be, hogy elfeledtesse a miniszterségét megelőző reakciós korszakot. Mindenütt megnyílnak az ablakok, hogy beáramolhasson a friss levegő. Az építőművészet és nagyipar soha nem sejtett mértékben való fejlődésbe kap. 1873-ban világkiállítást rendeztek Bécsben és leteszik a csodálatos szépségű Rathaus alapkövét. Bécs világraszóló hivatásának szenteli magát, sorra vendégül látja a Balkán államok fejedelmeit, sőt a perzsa saht, Nassir Edin-t. Látogatása eredményeképpen osztrák orvosok és katonai instruktorok utaznak Perzsiába. A fejlődés, művészetek utáni vágy, a tudományos igyekvés olyan nagyarányú, hogy északsarki expedíció indul az osztrák fővárosból Payer és Wilczek gróf vezetésével. Az expedíció felfedezi a Ferenc József földet. Németország ugyanakkor Elzász-Lotharingia ügyeinek rendezésével van elfoglalva. A francia hadikárpótlásra támaszkodva, Bismarck rendezni kívánja a német pénzrendszert. Egész sor új szervezetet és intézmményt hív életre a birodalom ügyeinek hitézésére. Mindenfelé építenek, alkotnak, újraszerveznek, megadják a leendő kulturális fejlődés alapját. De a nagy föllendülés ellenére is árnyfoltok mutatkoznak. Mindenki materialista alapra helyezkedik Egyelőre futja az igények kielégítése a hadikárpótlásból. De úgy látszik, hogy a meggazdagodás veszedelmének a győzése tud könnyen ellenállani. Ezt tapasztalták már Nagy Sándor csapatai Perzsiában és a rómaiak Hannibál és Antiochus legyőzése után, amikor a kelet kincsei odaözönlöttek- Velence és Spanyolország összeomlását a nagy gazdagodás nyomán támadt fényűző után bekövetkező tehetetlenség idézte elő. A győző állam végzete így a francia milliárdok a győzedelmes Németország számára, habár nagyon hasznosak voltak, hogy belőlük a hadikészleteket megújítsák, a várakat megerősítsék, a rokkantalapot kiépítsék, a felmondható adókat visszafizessék, nemcsak áldást hoztak, hanem egészségtelen spekulációt és korrupciót, továbbá a világnézet és az életigények korlátlan megnagyobbodását. Az árak a fizetőeszközök megszaporodása folytán egyre magasabbra emelkedtek. Válság következik be. Hogy ez kiéleződjék, ahhoz sok egyéb esemény is hozzájárul. Az ezüst ára Amerika nagy ezüsttermése következtében lezuhant. Törökország és Egyiptom csődje, továbbá a délamerikai köztársaságok és nyolcvanhárom északamerikai vasúttársaság tönkremenetele hozzájárultak a válság kimélyüléséhez. Azonkívül kitűnik, hogy a győzelmi mámorban túlspekuláció történt. Nemcsak Közép-Európában, hanem az Egyesült Államokban is. Az angol Pető és a román Straussberg, akik középeurópai vasutak gründolásába fogtak, túlméretezett hitelt vettek igénybe s összeomlásukkal magukkal ragadtak egész sereg addig biztosnak hitt vállalkozót. Kalandorok széleskörű csalárd üzelmeikkel tömegével tették tönkre az embereket. Különösen feltűnő volt a túlspekuláció Ausztriában. 1867—1873-ig öti ezernyolcvanöt részvénytársaságot alapítottak. Alaptőkéjük négymilliárd forintot tett ki. Az oroszlánrész ebből bankokra esett. Észak-Németországban 1871-ben ezernyolcszázegy részvénytársaságot alapítottak, 1.17 milliárd márka alaptőkével, aminek a felét bankok vették igénybe. 1872-ben Poroszországban 1.52 milliárdot fordítottak új alapításokra. Bankokon kívül vasúttársaságok, építő- és ingatlanvállalatok vették igénybe ezeket az A múlt század Jetlinek Mortonjai Más bacillusok is megfertőzték a népeket. A gyors meggazdagodások vágya járványként harapódzott el. A privát emberek Németországban, Ausztriában és Svájcban olyan mértékben sodródtak bele a tőzsdejátékba, ami annak előtte hihetetlen volt. Soha nem volt a közönség hiszékenysége nagyobb, az ázsiatőrök elszántsága vakmerőbb, mint ekkor. A fényűzés soha nem látott méreteket öltött. A munkabérek emelkedtek. A bankok kamatlába időről időre, részben, hogy a spekulációt megfékezzék, részben, hogy még nagyobb hasznot érjenek el belőle, emelkedett. Egy Spitxeder nevű volt színésznő Münchenben a parasztok egész tömegét elbolondította azzal, hogy gyümölcsöztetésre átadott pénzüket húsz százalékkal kamatoztatja. Hárommillió forintot helyeztek el becsapott parasztemberek bankjába. A bíróság később ezt az elvetemült asszonyt több éves fegyházbüntetésre ítélte. Bécsben egy Praght nevű katonatiszt 1600 kisembert csapott be azzal, hogy negyven százalékos kamatot ígért kölcsönök után. Aki pénzhez jutott, részvényeket vásárolt abban a reményben, hogy azok révén rövid idő alatt vagyonukat megduplázhatják, vagy megháromszorozhatják. Külföldi kalandorok is ilyen üzelmeket folytattak Ausztriában, így egy belgiumi kalandor, aki megszerezte a pápai grófi címet. Mindezeknek a csalásoknak a vége tömegek tönkremenetel volt. A börzekrach következtében Közép-Európa egymillióról márka veszteséget szenvedett, de lehet, hogy másfél milliárdot. A veszteségek minden társadalmi réteget egyformán sújtottak. Magasrangú tisztek, tábornokok is résztvettek ebben a játékban. Egyes családok még évtizedek múlva is azoknak az adósságoknak a terheit viselték, amelyet a krach révén kellett vállalniuk. A nagy nyilvánosság azonban meglehetős gyorsan kiheverte a túlspekuláció rémes következményeit. Minden téren fejlődés következett be. A Duna szabályozásával s a Vaskapu hajózhatóvá tételével óriási tömegek jutottak munkához. Németországban a városok hihetetlen arányokban megnagyobbodtak. A művészi élet óriási fejlődésnek indult. Franciaországban is kiheverték a hadikárpótlás okozta sebeket. A válságnak rengeteg sebesültje és halottja volt, de Pézet kiegyenlítette a mesterségesen ütött sebeket és a pusztulás helyén újabb fejlődés következett el. Aki ezeknek a hetvenes éveknek a történéseit figyelemmel nézi, látja, hogy szinte pontosan eseményről eseményre minden megismétlődött. Csak éppen a gyógyulás iránya nem látható. Európa porondján nincsen Bismarck és Andrássy Gyula, aki az ügyeket intézné. Nádor Jenő összegeket. Az egész világon kibocsátott részvények 1872-ben az akkor mesébe illő összeget, 12,6 milliárdot tettek ki. Ebből négy milliárd Franciaországra esett, kettő Amerikára. A nagy krach, amely 1873-ban először Bécsben, azután Berlinben, majd Frankfurtban és Newyorkban kitört, nem közvetlen következménye és utóhatása volt a német-francia háborúnak, hanem világjelenségként következett be. Akkor már úgy ítélték meg a helyzetet, hogy minden hat-hét évben az ilyen világválság kikerülhetetlenül bekövetkezik. Valamennyi korábbi emissziónak a felét 1873-ban megsemmisítették. Az alapítások ebben az időközben 7.65 milliárd frankot tettek ki. Ebből Amerikára jutott négy, Németországra és Ausztriára összesen 1.6 milliárd. Ebből is látható, hogy a Wallstrreetnek már akkor is irányt mutató befolyása volt avilág minden tőzsdéjére. A bécsi krach Bécsben a világkiállítás kellős közepén robbant a bomba. A krach, amely a legmelegebb nyáron kezdődött, tovább terjeszkedett Észak-Németországba, bár ott még szeptemberben új alapítások történtek. A berlini bankok közül először a Quistor- Bank omlott össze. Érdekes, hogy a hallatlan lendületű építő-spekuláció ellenére a lakásínség tovább tartótt és a bérek állandóan emelkedtek. Ingatlanok néhány esztendő alatt tízszeres értékükre emelkedtek. Panamázó miniszterek A sok összeomlás hatása alatt a német császár vizsgálóbizottság kiküldetésére határozta el magát. Ez a bizottság huszonhat vasúttársaság alapítását kutatta ki. A titkos tanács működésében szabálytalanságoknak jöttek a nyomára, amit néhány nyugdíjaztatással intéztek el. A nagy tőzsderablók azonban szabadon maradtak. így a galíciai vasúttársaság Offenheim nevű vezérigazgatója, akit ugyan letartóztattak, de később szabadon bocsátottak. Az Offenheim ellen indított per folyamán kitűnt, hogy több osztrák miniszter, így Bahnhaus, Giskra és Beust gróf ajándékpénzeket fogadtak el. 39