Ujság, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

piton mozgalmához, amelynek célja, hogy a sanghaj­i válság kiéleződését megakadá­lyozza. Az amerikai külügyi hivatal kijelentette, hogy a Sanghaiba küldött amerikai hadi­hajók és csapatok egyetlen feladata az­­amerikaiak élet- és vagyonbiztonságát meg­védeni. A japán haditengerészeti és külügymi­niszter közös értekezletén elhatározták egy hadosztály küldését Sanghaiba a tegerészek­ felváltására. A határozat a minisztertanács jóváhagyására szorul. Macdonald miniszterelnök ma egész nap különböző szakminisztereivel tanácskozott a sanghai­i helyzetről. A tokiói külügyminiszteri hivatal egy kép­viselője kijelentette, hogy Japán el van tö­kélve, hogy becsületre tanítsa Kínát. Be akartak vonulni a japánok a francia negyedbe A nemzetközi koncessziós terület körül most már végig kiépült a védelmi vonal. Kü­lönösen a franciák dolgoznak lázasan a fran­cia negyed védelmén. A francia városrész körül lövészárkokat ástak és drótakadályo­kat állítottak fel. A japánok hétfőn délelőtt megkísérelték, hogy csapatokat küldjenek a francia negyedbe, azzal az indokolással, hogy a francia városrészben igen sok japán is él, akiknek élet- és vagyonbiztonságáról japán csapatoknak kell gondoskodniuk. A francia főkonzul erélyesen tiltakozott a japá­nok szándéka ellen és kijelentette, hogy min­den körülmények között megakadályozza a japánok bevonulását. Az erélyes fellépésre a japánok elálltak szándékuktól. A francia fő- A­­konzul, hogy a japánoknak ne lehessen sem- A miféle ürügyük a francia városrész meg­szállására, a délután folyamán a francia ne­gyedben lakó japán alattvalókat kiutasította­k* a városrészből. Az eltávolított japánok a hong-kiu-i városrészben kaptak ideiglenes szállást. A flotta 60 hajóegységből áll és parancs­noka, Leigh tengernagy kijelentette, hogy csupán a szokásos évi gyakorlatokról van szó, mert a flottának fel kell készülnie min­den eshetőségre. Midőn a flotta parancsnoka megkérdezte Pratt tengernagyot, a tengerészeti vezérkar főnökét, hogy akkor is intézkedhetik, ha Japánnak ez ellen kifogásai lennének, Pratt a következőket válaszolta: — Természetesen, hiszen ez a feladatunk. Nem törődhetünk mások kifogásaival. Ha Japánnak nem tetszik az eljárásunk, na­gyon sajnáljuk.­A keletázsiai vizeken tartózkodó amerikai flotta, amely rendeletet kapott, hogy kedden 13 órakor Sanghajba induljon, a Huston nevű tengernagyi hajóból és hét torpedó­naszádból áll. Négy amerikai torpedórom­boló szombat este óta Sanghai előtt horgo­nyoz. Vasárnap délután négy japán cirkáló és négy torpedóromboló érkezett Sanghai elé, amelyekről 1000 katona szállt partra. ufjabb tizennégy japán csatahajó van útban Sanghai felé. A mikádó elnöklete alatt tartott japán mi­nisztertanács pátens útján 20 millió yent utalt ki a mandzsúriai expedíció céljára és egy évre felfüggesztette a nemzeti adósság törlesztésére előirányzott 44 millió yen befi­zetését. A Suffolk angol cirkáló Shanghaiba érke­zett. A cirkáló fedélzetéről angol tengerész­­katonákat szállítottak partra, akik felváltják a város vízműveit a villongások megkezdése óta védő angol csapatokat. A francia főkon­zul közölte, hogy Tiencsinből útnak indult egy francia zászlóalj Sanghai felé. Ezzel a zászlóaljjal együtt a nemzetközi és a fran­cia koncessziós terület külföldi védőcsapa­tainak száma, a rendőrség és a tengerész­katonai osztagok kivételével, 12.000 emberre emelkedett. Elindult Amerika csendes óceáni flot­tája és mennek a se­regek a harctérre Washington, február 1. Az angol jegyzék­kel egyidőben Amerika is újabb tiltakozó jegyzéket nyújtott át Tokióban az idegen városrészek semlegességének megsértése miatt. A tiltakozó jegyzék szövegét azonban nem tették közzé. A csendes óceáni flotta vasárnap délután kifutott a kikötőből, hogy megkezdje szokásos évi gyakorlatát a hazai vizeken. Sanghai, az álmok városa írta Strém István Sanghai, Sanghai, te Nyugat és Kelet ná­szából született csudálatos város, te azúr dél­szaki j­ég alá varázsolt európai merev kőpalo­ták és amerikai elevenségre kényszerített exo­­tikus és tropikus álmodozás furcsa keveréke — hát rád is lecsapott a rettenetes japán vas­ököl? Valóban fájdalmas végzet és aki valaha utcáidon járt, ahol minden olyan derűs és harmonikus, mozgalmasan békés és nyugodt volt, annak igazán nehéz elképzelni téged, szép város, a húsz percenként lezuhanó bom­bák mennydörgésszerű robbanásai, a tankok dübörgése és a géppuskák ropogása közepette, a háború véres felhőjében. S ami még fájdal­masabbra japán ököl nem ideiglenes csapást akart mérni rád, hanem maradandó ura­lommá akar merevedni - feletted. De először maradjunk a szép emléknél. Annál, hogy Sanghai álomváros. Mert az. Vagy legalább is az volt. Csakugyan Nyugat és Kelet találkozott benne egy kékes-aranyos ölelkezésben. Kék és arany uralkodik az ezer­féle szín között, melyektől elkábul az északi szem és északi lélek. Kék és arany ragyog főútvonalának, a Nanking-road-nak zászló­­erdején (mindenütt, mindig zászló lóg), a ki­rakatokon, a házakon, a sétálók ruháján, az égbolton, a sín nélkül rohanó gumikerekű villamoson, még a kis víztócsákon is, melyek Sanghaj e kettős alapszínét visszaverik. És autók és villamosok között száz és ezer riksakuli szalad, kocsijában egy-egy kövér, selyemruhás kínai terpeszkedik, gőgös, unat­kozó arccal, szájában petyhüdten lógó szi­varral, melynek papírgyűrűjét dehogy is venné le előre. De ha kedve támad, hátulról belerúg a szegény buliba, aki szintén kínai, mint ő, nacionalista és amellett demokrácia és köztársaság van. Fehérek is használják a riksát, mert nagyon olcsó. Nincs külön ló és kocsis, a kettő egy, csak egy szájat kell etetni, a költség kevesebb, a fizetés is kisebb. Meg­figyeltem egy angol kisasszonyt, amint ki­szállt a riksakocsiból. Hát csak öt centet adott egy ki tudja, milyen hosszú útért a sze­gény lóembernek. Viszont — remélem — nem rúgott beléje, mint ennek honfitársai. Eleinte nagyon sajnáltam a riksakulákat, de egy maláj-kínai félvér megmagyarázta, hogy ame­lyik kuli harmincéves koráig kibírja tüdővel, az addigra rendszerint megveszi a kocsit ma­gának, sőt annyit is gyűjt, hogy zöldség­kereskedést nyithat. (Hát amelyik nem bírja ki?) Ezek ugyanis alig esznek, ruhának meg untig elég a rövidszárú vászonnadrág a foly­tonos melegben. Tekintélyes társadalmi réteg Sanghaiban, ha nem is nagyon befolyásos. Az a kisasszony legalább a kulit, aki az öt cen­tet keveselte, egyetlen megvető pillantással elintézte, mire az ijedten kotródott tovább. Sanghai lakosai délkínaiak, ötezeréves kul­túrával testük minden mozdulatában. Jóval alacsonyabbak, mint az északiak, akik hozzá­juk képest mongol­ keveredésükkel, nagy, ha­talmas kerek fejükkel, szálas termetükkel igazi barbárok. De ez egy kifinomult, deka­dens race. A szoknyás férfiak szinte olyanok, mint valami kisasszonyok, a nadrágos nők törékeny, porcellán csecsebecsék. Az éjfekete mandulaszemek, finoman metszett keskeny arcok s az arisztokratikusan hosszúkás, gyen­géd kezek — a nőknél a cseresznyepiros, kicsi ajkak — és valamennyinél az álmatag, lassú, különös járás azonnal szembetűnnek, ha idekinn találkozunk velük, a kínai gettón k­ívül, a szép házak közt, vagy az óriási pál­mák alatt, melyekről kókuszdiók lógnak. Az effeminált vonás, amely a kínaiak közt bo­lyongónak gyakran feltűnik,­­itt különösen eklatáns. Nő és férfi közt nincs olyan kü­lönbség, mint nálunk. Bizonyos, hogy a kí­nai lélek feminin vonásai egész politikai éle­tükben visszatükröződik, amelyben mintha csak a hangulatok és a szeszélyek uralkodná­nak. Közel húsz éve, hogy megdöntötték a Mandzsu-dinasztiát és azóta csak veszeked­nek, huzakodnak, nem tudnak egységes aka­rathoz jutni. Vezetőik — legtöbbször hiúság­ból vagy sértődésből — jobbra-balra csapon­ganak, összeállnak, elpártolnak egymástól, duzzogva félrevonulnak vagy fenyegetőznek. A kínai született antimilitarista és pacifista és hallatlan becsületessége is lelki kényességé­ből és önmagával és mindenkivel jó békes­ségben élni-szeretéséből származik. Mutatja ezt az is, hogy a négyszázhúszmilliós népet a hatvanötmilliós japán nemzet ily könnyű szerrel sárba tiporja. Mert a japán férfias és harciasan kemény nép volt mindig, a kínai pedig egy óriási passzív quantité négligeable, mely csak most ocsúdik a hosszú álomból. Sanghai volt az ébresztő trombita. Itt fog­ták torkon a fehérek Kínát, itt a Jang-ce tor­kolatánál, ahol ez az óriási folyam, a vasút­­nélküli Kínának ez a legfőbb gazdasági és közlekedési útja a tengerbe beleömlik, amely éppen a Jang-ce homokjától és iszapjától egyre jobban elzátonyosodik. Ennek a folyam­nak szentén helyezték el a külföldi részvény­­társaságok fiókjaikat és a Jang-ce völgye az a terület, ahol az európai, amerikai és japán be­vitel a legjobb piacra talál. Tehát a Kínába irányuló kereskedelemnek Sanghai a kulcsa s ezért csináltak a külföldiek Sanghaiból nagy nemzetközi várost Így van az, hogy amikor átmegyünk azon a hosszú, csatornaszerű folyón, mely a várost kettészeli, egyszerre mintha Budapesten ta­lálnék mgunkat. Ez az angol negyed, ahol gyönyörű paloták, hatalmas bankok már­ványfalai csillognak, a széles parkokban re­mek szobrok állanak. A Vuzung-folyó mel­lett olyan ez a pompás városrész, mintha egy óriás irtózatos kezével megragadott és kisza­kított volna egy darab Európát és áttette volna az ázsiai furcsaságok, babonák és meg­csontosodott építészeti, viseletbeli és világ­nézeti tradíciók közé. Mert ezek között az elő­kelően hallgató épületek között is a tarka­­barak keleti fajta vándorolgat. Ugyanis Sanhai „nemzetkö­zi" negyedeiben szintén kínaiak laknak, az előkelőbbek és módosabbak, akik itt rendet és békét élveznek a vörösturbános, szakállas, mezítlábas, barna — azt hiszem Indiából importált, mohamedán rendőrök ko­moly méltósággal kezelt, fehér botjának ol­talma alatt. Ezek a nemzetközi negyedek, me­lyeket a japán ágyuk most természetesen (természetesen?) kimérnek, Sanghaj területé­nek háromnegyedét teszik ki s rajtuk 972 ezer kínai és csak 57 ezer külföldi él. A két és fél­milliós sanghai-i lakosság többi része mind a kínai negyedben van összezsúfolva. Aki ilyet nem látott, az nem tudja elkép­zelni az egymás hegyén-hátán nyüzsgésnek azt a tömkelegét, amit ez a fertály jelent. Olyan, mint egy óriási szoba, ahol minden nyitva. Minden utca, lakás, bolt csak egy szeglet. A sikátorokban megreked a forró le­vegő, itt a rettenetes szagú napraforgómag­olajban főzik a palacsintát, ott egy kovács éppen a lóra veri rá az izzó patkót, a másik sarokban a borbély kedélyesen borotválja vendégét, a többi vendég türelmesen ül mel­lette, ott meg egy lovacska forog a szójabab­malom őrlőkövével körbe-körbe, emitt a szabó csattog ollójával, amott a fűszeres mér ki va­lami gyanús anyagot, az egyik zugban esküsz­nek, a házaspár körül meztelenmellű asszo­nyok szoptatják a gyereküket, néhány méter­rel odább egy bambuszrudon függő koporsó­ban fekvő halottal két kuli szalad, a bam­­buszrudat a vállára fektetve, a másik zugban szerződést fest kacskaringósan az íródeák, tusba mártott ecsetjével, a szomszéd nyitott (ajtó, ablak nélküli) házban családi háború­ság viharzik, itt a varga foltoz, ott egy fa­metszetárus ordít és mindez egyszerre, egy­más mellett, olyan rettenetes kavarodásban, hogy a hozzá nem szokott szem és ízlés csak úgy émelkedik tőle. Ezek az emberek össze­tapadnak életükkel, mint a szőlőszemek a für­tön. Egyetlen konglomerátum, irtózatos massza, mely együtt és egyként lélegzik, melyben az egyén megszűnik és feloszlik va­lami ragadós, sűrű életfolyadékba, mely egé­szében s milliméternél kisebb részecskéjében is jellegzetesen kínai és semmi más, össze­olvadva egy darabba, egyetlen nagy sárga óriás tátog, szipákol, izzad, csattogtatja fogát s rázza öklét ebben a tohuvabohuban, mely­nek jelképéül banán, sok banán, sok nagy­szerű, olcsó banán fekszik hegytömegeivel a szűk utcákra, elborítva héjával a földet, me­lyen kavarog és nyüzsög a sárga emberörvény, ötezeréves ősi tömeg­ egyéniségében. El lehet most már képzelni, micsoda irtó­zatos pusztítást vittek végbe itt a japán repülőgépekről ledobott óriási bombák, mennyi szegény kis, ártatlan gyermeket, nőt, férfit, aggot öltek meg. A farkas és bárány meséje volt. A japán tengernagy először csak egy merészhangú újságcikk szerzőjének fele­­lősségrevonását követelte, aki bátorkodott a japánok mandzsúriai viselkedését élesen meg­támadni. Az ultimátumnak eleget tettek, a lap bocsánatot kért, az újságírót elküldték. De most már ez nem volt elég. Erre az újság beszüntette a megjelenését. Már ez sem volt elég. A tengernagy a japánellenes bojkott abbahagyását követelte. A kínai főpolgármes­ter — aki természetesen nem a kínai gettóban lakik, hanem az európai negyedben — meg­hajolt a felkelő nap országának új kívánsága előtt is és megígérte, hogy feloszlatja a japán­ellenes szervezeteket és véget vet a japán áruk bojkottjának, bár pszichológiailag minden­esetre elég kényes és nehéz feladat lehet ii ÚJSÁG KEDD, 1932 FEBRUÁR 1 Véres csata Charbin mellett Páris, február 1. Londonon át érkezett to­kiói jelentések megerősítik a Charbin mel­lett lefolyt véres csata hírét és azt, hogy a kínaiak eben az ütközetben 400 halottat ve­szítettek. A csata Kirin pályaudvarnál folyt le és a kínai csapatok visszavonulása követ­keztében a japán csapatok előtt most már nyitva áll az út Charbin felé. Nem a Japán nemzet felelős Baltimore, február 1. Castle alállamtitkár beszédében annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a japán-kínai konfliktus nö­velni fogja a népek leszerelés utáni vágyát és megkönnyíti a leszerelési értekezlet mun­káját. A japán nemzet a népek legjobbjai közé tartozik és nem tehető felelőssé az or­szág katonai köreinek hadiőrületeiért. Amerika nem vesz részt a vizsgáló­bizottságban Genf, február 1. Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya a népszövetség főtitkárá­nak meghívására, hogy vegyen részt a sang­haj-i események megvizsgálásában, elküldte válaszát. Az amerikai külügyi hivatal átiratá­ban, amelyet még a mai nap folyamán nyil­vánosságra hoznak, közli, hogy az Egyesült Államok készségesen vesznek részt a nép­­szövetség fáradozásaiban, hogy a Japán és Kína között támadt konfliktust kiküszöböl­jék; annak azonban, hogy az Egyesült Álla­mok közvetlenül képviseltessék magukat a vizsgálóbizottságban, amely a népszövetségi egyezmény 15. cikkelye alapján Sanghaiban a helyszínen szerezné be a vizsgálathoz szük­séges adatokat, két akadály áll útjában. Elő­ször az Egyesült Államok nem tagja a nép­­szövetségnek, azonkívül ennek a bizottságnak a kiküldése nem támaszkodik a népszövetségi tanács egyhangú határozatára, miután Japán egyelőre kifogásokat emelt a 15. cikkely al­kalmazása ellen. A külügyi hivatal el van ha­tározva, hogy megbízza sanghai-i képviselő­jét, tegyen jelentést a sanghai-i helyzetről. A népszövetségi tanács mandzsúriai vizs­gálóbizottsága elvetette azt a tervet, hogy a szibériai vasúttal utazzék Mandzsúriába. A bizottság tagjai hétfőn este Párisba utaztak és szerdán indulnak Le Havreből Amerikába. A fix napig tartó szibériai út helyett a közel két hónapig tartó amerikai japáni kerülőutat választották, úgyhogy április előtt most már nem lehet szó a mandzsúriai helyszíni vizs­gálat megkezdéséről. A bizottság azért döntött a szibériai útirány ellen, mert a szibériai vasút vonalán állítólag megszakadt az összekötte­tés. Népszövetségi körökben azt hiszik, hogy a bizottság néhány tagja, aki régebben erős oroszellenes tevékenységet fejtett ki, nem mert vállalkozni az oroszországi útra, Japán megszánja Kína összes kikötőit Sanghai, február 1. Japán, a jelek szerint, Sanghai után a többi kínai kikötőt is meg akarja szállni. A szvataui japán főkonzul negyvennyolcórás ultimátumot adott át a kí­nai hatóságoknak is felszólította őket, hogy szüntessék be haladéktalanul a japánellenes propagandát és biztosítsák a japán kereske­delem szabadságát, mert különben japán csa­tahajók jelennek meg a kikötőben és tenge­részkatonaság szállja meg a várost. Megerő­sítésre szoruló hírek szerint Kantonban is megkezdték a japán katonaság partraszállí­­tását. Két képviselő kilépett a keresztény­ pártból Kray István báró fi Rakovszky Tibor úr. országgyűlési képviselők levélben közölték Zichy János gróffal, hogy kilépnek a keresz­­tény gazdasági pártból. Kilépésüknek az az oka, hogy nem értenek egyet a párt legutóbbi taktikájával és vissza akarják szerezni akció­­szabadságukat. Mind a ketten Hunyady Fe­renc gróf csoportjához fognak csatlakozni. Kedden déélután megkezdődik a leszerelési konferencia A kis-enlente képviselőinek előzetes értekezlete Genf, február 1. A leszerelési konferencia el­nöke, Henderson, erélyesen cáfolja azokat a hí­reket, hogy a japán-kínai konfliktus miatt elna­polják a leszerelési világkonferenciát. A lesze­relési konferencia február 2-án, kedden délután fél négy órakor kezdődik. Henderson hétfőn dél­után hangosfilm-inter­jút adott az egyik ameri­kai filmhíradóvállalatnak. A mikrofonba mondott beszédében azt a reményét fejezi ki, hogy a le­szerelési konferencia eredményes lesz. Hender­son egyébként meglehetősen rosszul néz ki s meglátszanak rajta a kiállott súlyos betegség nyomai. Prága, február 1. (Csehszlovák Távirati Iroda.) Genfből jelenik. A kis-entente államainak kül­ügyminiszterei február 1-én délelőtt Mont­­reuxban összeültek.­ Megvizsgálták elsősorban az általános politikai helyzetet és kicserélték erre vonatkozó értesüléseiket. Ezután a kis­­entente államokat közvetlenül érdeklő kérdések­kel foglalkoztak és végül megvitatták azokat a problémákat, amelyek a genfi leszerelési érte­kezlet alkalmával merültek fel. Megvizsgálták a problémák lényegét és a megoldások tekinteté­ben követendő eljárás módozatait, végül pedig egyöntetű megállapodásra jutottak arra nézve, hogy miként volna az értekezlet sikere biztosít­ható a népszövetségi szerződés szellemében.

Next