Ujság, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
piton mozgalmához, amelynek célja, hogy a sanghaji válság kiéleződését megakadályozza. Az amerikai külügyi hivatal kijelentette, hogy a Sanghaiba küldött amerikai hadihajók és csapatok egyetlen feladata azamerikaiak élet- és vagyonbiztonságát megvédeni. A japán haditengerészeti és külügyminiszter közös értekezletén elhatározták egy hadosztály küldését Sanghaiba a tegerészek felváltására. A határozat a minisztertanács jóváhagyására szorul. Macdonald miniszterelnök ma egész nap különböző szakminisztereivel tanácskozott a sanghaii helyzetről. A tokiói külügyminiszteri hivatal egy képviselője kijelentette, hogy Japán el van tökélve, hogy becsületre tanítsa Kínát. Be akartak vonulni a japánok a francia negyedbe A nemzetközi koncessziós terület körül most már végig kiépült a védelmi vonal. Különösen a franciák dolgoznak lázasan a francia negyed védelmén. A francia városrész körül lövészárkokat ástak és drótakadályokat állítottak fel. A japánok hétfőn délelőtt megkísérelték, hogy csapatokat küldjenek a francia negyedbe, azzal az indokolással, hogy a francia városrészben igen sok japán is él, akiknek élet- és vagyonbiztonságáról japán csapatoknak kell gondoskodniuk. A francia főkonzul erélyesen tiltakozott a japánok szándéka ellen és kijelentette, hogy minden körülmények között megakadályozza a japánok bevonulását. Az erélyes fellépésre a japánok elálltak szándékuktól. A francia fő- Akonzul, hogy a japánoknak ne lehessen sem- A miféle ürügyük a francia városrész megszállására, a délután folyamán a francia negyedben lakó japán alattvalókat kiutasítottak* a városrészből. Az eltávolított japánok a hong-kiu-i városrészben kaptak ideiglenes szállást. A flotta 60 hajóegységből áll és parancsnoka, Leigh tengernagy kijelentette, hogy csupán a szokásos évi gyakorlatokról van szó, mert a flottának fel kell készülnie minden eshetőségre. Midőn a flotta parancsnoka megkérdezte Pratt tengernagyot, a tengerészeti vezérkar főnökét, hogy akkor is intézkedhetik, ha Japánnak ez ellen kifogásai lennének, Pratt a következőket válaszolta: — Természetesen, hiszen ez a feladatunk. Nem törődhetünk mások kifogásaival. Ha Japánnak nem tetszik az eljárásunk, nagyon sajnáljuk.A keletázsiai vizeken tartózkodó amerikai flotta, amely rendeletet kapott, hogy kedden 13 órakor Sanghajba induljon, a Huston nevű tengernagyi hajóból és hét torpedónaszádból áll. Négy amerikai torpedóromboló szombat este óta Sanghai előtt horgonyoz. Vasárnap délután négy japán cirkáló és négy torpedóromboló érkezett Sanghai elé, amelyekről 1000 katona szállt partra. ufjabb tizennégy japán csatahajó van útban Sanghai felé. A mikádó elnöklete alatt tartott japán minisztertanács pátens útján 20 millió yent utalt ki a mandzsúriai expedíció céljára és egy évre felfüggesztette a nemzeti adósság törlesztésére előirányzott 44 millió yen befizetését. A Suffolk angol cirkáló Shanghaiba érkezett. A cirkáló fedélzetéről angol tengerészkatonákat szállítottak partra, akik felváltják a város vízműveit a villongások megkezdése óta védő angol csapatokat. A francia főkonzul közölte, hogy Tiencsinből útnak indult egy francia zászlóalj Sanghai felé. Ezzel a zászlóaljjal együtt a nemzetközi és a francia koncessziós terület külföldi védőcsapatainak száma, a rendőrség és a tengerészkatonai osztagok kivételével, 12.000 emberre emelkedett. Elindult Amerika csendes óceáni flottája és mennek a seregek a harctérre Washington, február 1. Az angol jegyzékkel egyidőben Amerika is újabb tiltakozó jegyzéket nyújtott át Tokióban az idegen városrészek semlegességének megsértése miatt. A tiltakozó jegyzék szövegét azonban nem tették közzé. A csendes óceáni flotta vasárnap délután kifutott a kikötőből, hogy megkezdje szokásos évi gyakorlatát a hazai vizeken. Sanghai, az álmok városa írta Strém István Sanghai, Sanghai, te Nyugat és Kelet nászából született csudálatos város, te azúr délszaki jég alá varázsolt európai merev kőpaloták és amerikai elevenségre kényszerített exotikus és tropikus álmodozás furcsa keveréke — hát rád is lecsapott a rettenetes japán vasököl? Valóban fájdalmas végzet és aki valaha utcáidon járt, ahol minden olyan derűs és harmonikus, mozgalmasan békés és nyugodt volt, annak igazán nehéz elképzelni téged, szép város, a húsz percenként lezuhanó bombák mennydörgésszerű robbanásai, a tankok dübörgése és a géppuskák ropogása közepette, a háború véres felhőjében. S ami még fájdalmasabbra japán ököl nem ideiglenes csapást akart mérni rád, hanem maradandó uralommá akar merevedni - feletted. De először maradjunk a szép emléknél. Annál, hogy Sanghai álomváros. Mert az. Vagy legalább is az volt. Csakugyan Nyugat és Kelet találkozott benne egy kékes-aranyos ölelkezésben. Kék és arany uralkodik az ezerféle szín között, melyektől elkábul az északi szem és északi lélek. Kék és arany ragyog főútvonalának, a Nanking-road-nak zászlóerdején (mindenütt, mindig zászló lóg), a kirakatokon, a házakon, a sétálók ruháján, az égbolton, a sín nélkül rohanó gumikerekű villamoson, még a kis víztócsákon is, melyek Sanghaj e kettős alapszínét visszaverik. És autók és villamosok között száz és ezer riksakuli szalad, kocsijában egy-egy kövér, selyemruhás kínai terpeszkedik, gőgös, unatkozó arccal, szájában petyhüdten lógó szivarral, melynek papírgyűrűjét dehogy is venné le előre. De ha kedve támad, hátulról belerúg a szegény buliba, aki szintén kínai, mint ő, nacionalista és amellett demokrácia és köztársaság van. Fehérek is használják a riksát, mert nagyon olcsó. Nincs külön ló és kocsis, a kettő egy, csak egy szájat kell etetni, a költség kevesebb, a fizetés is kisebb. Megfigyeltem egy angol kisasszonyt, amint kiszállt a riksakocsiból. Hát csak öt centet adott egy ki tudja, milyen hosszú útért a szegény lóembernek. Viszont — remélem — nem rúgott beléje, mint ennek honfitársai. Eleinte nagyon sajnáltam a riksakulákat, de egy maláj-kínai félvér megmagyarázta, hogy amelyik kuli harmincéves koráig kibírja tüdővel, az addigra rendszerint megveszi a kocsit magának, sőt annyit is gyűjt, hogy zöldségkereskedést nyithat. (Hát amelyik nem bírja ki?) Ezek ugyanis alig esznek, ruhának meg untig elég a rövidszárú vászonnadrág a folytonos melegben. Tekintélyes társadalmi réteg Sanghaiban, ha nem is nagyon befolyásos. Az a kisasszony legalább a kulit, aki az öt centet keveselte, egyetlen megvető pillantással elintézte, mire az ijedten kotródott tovább. Sanghai lakosai délkínaiak, ötezeréves kultúrával testük minden mozdulatában. Jóval alacsonyabbak, mint az északiak, akik hozzájuk képest mongol keveredésükkel, nagy, hatalmas kerek fejükkel, szálas termetükkel igazi barbárok. De ez egy kifinomult, dekadens race. A szoknyás férfiak szinte olyanok, mint valami kisasszonyok, a nadrágos nők törékeny, porcellán csecsebecsék. Az éjfekete mandulaszemek, finoman metszett keskeny arcok s az arisztokratikusan hosszúkás, gyengéd kezek — a nőknél a cseresznyepiros, kicsi ajkak — és valamennyinél az álmatag, lassú, különös járás azonnal szembetűnnek, ha idekinn találkozunk velük, a kínai gettón kívül, a szép házak közt, vagy az óriási pálmák alatt, melyekről kókuszdiók lógnak. Az effeminált vonás, amely a kínaiak közt bolyongónak gyakran feltűnik,itt különösen eklatáns. Nő és férfi közt nincs olyan különbség, mint nálunk. Bizonyos, hogy a kínai lélek feminin vonásai egész politikai életükben visszatükröződik, amelyben mintha csak a hangulatok és a szeszélyek uralkodnának. Közel húsz éve, hogy megdöntötték a Mandzsu-dinasztiát és azóta csak veszekednek, huzakodnak, nem tudnak egységes akarathoz jutni. Vezetőik — legtöbbször hiúságból vagy sértődésből — jobbra-balra csaponganak, összeállnak, elpártolnak egymástól, duzzogva félrevonulnak vagy fenyegetőznek. A kínai született antimilitarista és pacifista és hallatlan becsületessége is lelki kényességéből és önmagával és mindenkivel jó békességben élni-szeretéséből származik. Mutatja ezt az is, hogy a négyszázhúszmilliós népet a hatvanötmilliós japán nemzet ily könnyű szerrel sárba tiporja. Mert a japán férfias és harciasan kemény nép volt mindig, a kínai pedig egy óriási passzív quantité négligeable, mely csak most ocsúdik a hosszú álomból. Sanghai volt az ébresztő trombita. Itt fogták torkon a fehérek Kínát, itt a Jang-ce torkolatánál, ahol ez az óriási folyam, a vasútnélküli Kínának ez a legfőbb gazdasági és közlekedési útja a tengerbe beleömlik, amely éppen a Jang-ce homokjától és iszapjától egyre jobban elzátonyosodik. Ennek a folyamnak szentén helyezték el a külföldi részvénytársaságok fiókjaikat és a Jang-ce völgye az a terület, ahol az európai, amerikai és japán bevitel a legjobb piacra talál. Tehát a Kínába irányuló kereskedelemnek Sanghai a kulcsa s ezért csináltak a külföldiek Sanghaiból nagy nemzetközi várost Így van az, hogy amikor átmegyünk azon a hosszú, csatornaszerű folyón, mely a várost kettészeli, egyszerre mintha Budapesten találnék mgunkat. Ez az angol negyed, ahol gyönyörű paloták, hatalmas bankok márványfalai csillognak, a széles parkokban remek szobrok állanak. A Vuzung-folyó mellett olyan ez a pompás városrész, mintha egy óriás irtózatos kezével megragadott és kiszakított volna egy darab Európát és áttette volna az ázsiai furcsaságok, babonák és megcsontosodott építészeti, viseletbeli és világnézeti tradíciók közé. Mert ezek között az előkelően hallgató épületek között is a tarkabarak keleti fajta vándorolgat. Ugyanis Sanhai „nemzetközi" negyedeiben szintén kínaiak laknak, az előkelőbbek és módosabbak, akik itt rendet és békét élveznek a vörösturbános, szakállas, mezítlábas, barna — azt hiszem Indiából importált, mohamedán rendőrök komoly méltósággal kezelt, fehér botjának oltalma alatt. Ezek a nemzetközi negyedek, melyeket a japán ágyuk most természetesen (természetesen?) kimérnek, Sanghaj területének háromnegyedét teszik ki s rajtuk 972 ezer kínai és csak 57 ezer külföldi él. A két és félmilliós sanghai-i lakosság többi része mind a kínai negyedben van összezsúfolva. Aki ilyet nem látott, az nem tudja elképzelni az egymás hegyén-hátán nyüzsgésnek azt a tömkelegét, amit ez a fertály jelent. Olyan, mint egy óriási szoba, ahol minden nyitva. Minden utca, lakás, bolt csak egy szeglet. A sikátorokban megreked a forró levegő, itt a rettenetes szagú napraforgómagolajban főzik a palacsintát, ott egy kovács éppen a lóra veri rá az izzó patkót, a másik sarokban a borbély kedélyesen borotválja vendégét, a többi vendég türelmesen ül mellette, ott meg egy lovacska forog a szójababmalom őrlőkövével körbe-körbe, emitt a szabó csattog ollójával, amott a fűszeres mér ki valami gyanús anyagot, az egyik zugban esküsznek, a házaspár körül meztelenmellű asszonyok szoptatják a gyereküket, néhány méterrel odább egy bambuszrudon függő koporsóban fekvő halottal két kuli szalad, a bambuszrudat a vállára fektetve, a másik zugban szerződést fest kacskaringósan az íródeák, tusba mártott ecsetjével, a szomszéd nyitott (ajtó, ablak nélküli) házban családi háborúság viharzik, itt a varga foltoz, ott egy fametszetárus ordít és mindez egyszerre, egymás mellett, olyan rettenetes kavarodásban, hogy a hozzá nem szokott szem és ízlés csak úgy émelkedik tőle. Ezek az emberek összetapadnak életükkel, mint a szőlőszemek a fürtön. Egyetlen konglomerátum, irtózatos massza, mely együtt és egyként lélegzik, melyben az egyén megszűnik és feloszlik valami ragadós, sűrű életfolyadékba, mely egészében s milliméternél kisebb részecskéjében is jellegzetesen kínai és semmi más, összeolvadva egy darabba, egyetlen nagy sárga óriás tátog, szipákol, izzad, csattogtatja fogát s rázza öklét ebben a tohuvabohuban, melynek jelképéül banán, sok banán, sok nagyszerű, olcsó banán fekszik hegytömegeivel a szűk utcákra, elborítva héjával a földet, melyen kavarog és nyüzsög a sárga emberörvény, ötezeréves ősi tömeg egyéniségében. El lehet most már képzelni, micsoda irtózatos pusztítást vittek végbe itt a japán repülőgépekről ledobott óriási bombák, mennyi szegény kis, ártatlan gyermeket, nőt, férfit, aggot öltek meg. A farkas és bárány meséje volt. A japán tengernagy először csak egy merészhangú újságcikk szerzőjének felelősségrevonását követelte, aki bátorkodott a japánok mandzsúriai viselkedését élesen megtámadni. Az ultimátumnak eleget tettek, a lap bocsánatot kért, az újságírót elküldték. De most már ez nem volt elég. Erre az újság beszüntette a megjelenését. Már ez sem volt elég. A tengernagy a japánellenes bojkott abbahagyását követelte. A kínai főpolgármester — aki természetesen nem a kínai gettóban lakik, hanem az európai negyedben — meghajolt a felkelő nap országának új kívánsága előtt is és megígérte, hogy feloszlatja a japánellenes szervezeteket és véget vet a japán áruk bojkottjának, bár pszichológiailag mindenesetre elég kényes és nehéz feladat lehet ii ÚJSÁG KEDD, 1932 FEBRUÁR 1 Véres csata Charbin mellett Páris, február 1. Londonon át érkezett tokiói jelentések megerősítik a Charbin mellett lefolyt véres csata hírét és azt, hogy a kínaiak eben az ütközetben 400 halottat veszítettek. A csata Kirin pályaudvarnál folyt le és a kínai csapatok visszavonulása következtében a japán csapatok előtt most már nyitva áll az út Charbin felé. Nem a Japán nemzet felelős Baltimore, február 1. Castle alállamtitkár beszédében annak a reményének adott kifejezést, hogy a japán-kínai konfliktus növelni fogja a népek leszerelés utáni vágyát és megkönnyíti a leszerelési értekezlet munkáját. A japán nemzet a népek legjobbjai közé tartozik és nem tehető felelőssé az ország katonai köreinek hadiőrületeiért. Amerika nem vesz részt a vizsgálóbizottságban Genf, február 1. Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya a népszövetség főtitkárának meghívására, hogy vegyen részt a sanghaj-i események megvizsgálásában, elküldte válaszát. Az amerikai külügyi hivatal átiratában, amelyet még a mai nap folyamán nyilvánosságra hoznak, közli, hogy az Egyesült Államok készségesen vesznek részt a népszövetség fáradozásaiban, hogy a Japán és Kína között támadt konfliktust kiküszöböljék; annak azonban, hogy az Egyesült Államok közvetlenül képviseltessék magukat a vizsgálóbizottságban, amely a népszövetségi egyezmény 15. cikkelye alapján Sanghaiban a helyszínen szerezné be a vizsgálathoz szükséges adatokat, két akadály áll útjában. Először az Egyesült Államok nem tagja a népszövetségnek, azonkívül ennek a bizottságnak a kiküldése nem támaszkodik a népszövetségi tanács egyhangú határozatára, miután Japán egyelőre kifogásokat emelt a 15. cikkely alkalmazása ellen. A külügyi hivatal el van határozva, hogy megbízza sanghai-i képviselőjét, tegyen jelentést a sanghai-i helyzetről. A népszövetségi tanács mandzsúriai vizsgálóbizottsága elvetette azt a tervet, hogy a szibériai vasúttal utazzék Mandzsúriába. A bizottság tagjai hétfőn este Párisba utaztak és szerdán indulnak Le Havreből Amerikába. A fix napig tartó szibériai út helyett a közel két hónapig tartó amerikai japáni kerülőutat választották, úgyhogy április előtt most már nem lehet szó a mandzsúriai helyszíni vizsgálat megkezdéséről. A bizottság azért döntött a szibériai útirány ellen, mert a szibériai vasút vonalán állítólag megszakadt az összeköttetés. Népszövetségi körökben azt hiszik, hogy a bizottság néhány tagja, aki régebben erős oroszellenes tevékenységet fejtett ki, nem mert vállalkozni az oroszországi útra, Japán megszánja Kína összes kikötőit Sanghai, február 1. Japán, a jelek szerint, Sanghai után a többi kínai kikötőt is meg akarja szállni. A szvataui japán főkonzul negyvennyolcórás ultimátumot adott át a kínai hatóságoknak is felszólította őket, hogy szüntessék be haladéktalanul a japánellenes propagandát és biztosítsák a japán kereskedelem szabadságát, mert különben japán csatahajók jelennek meg a kikötőben és tengerészkatonaság szállja meg a várost. Megerősítésre szoruló hírek szerint Kantonban is megkezdték a japán katonaság partraszállítását. Két képviselő kilépett a keresztény pártból Kray István báró fi Rakovszky Tibor úr. országgyűlési képviselők levélben közölték Zichy János gróffal, hogy kilépnek a keresztény gazdasági pártból. Kilépésüknek az az oka, hogy nem értenek egyet a párt legutóbbi taktikájával és vissza akarják szerezni akciószabadságukat. Mind a ketten Hunyady Ferenc gróf csoportjához fognak csatlakozni. Kedden déélután megkezdődik a leszerelési konferencia A kis-enlente képviselőinek előzetes értekezlete Genf, február 1. A leszerelési konferencia elnöke, Henderson, erélyesen cáfolja azokat a híreket, hogy a japán-kínai konfliktus miatt elnapolják a leszerelési világkonferenciát. A leszerelési konferencia február 2-án, kedden délután fél négy órakor kezdődik. Henderson hétfőn délután hangosfilm-interjút adott az egyik amerikai filmhíradóvállalatnak. A mikrofonba mondott beszédében azt a reményét fejezi ki, hogy a leszerelési konferencia eredményes lesz. Henderson egyébként meglehetősen rosszul néz ki s meglátszanak rajta a kiállott súlyos betegség nyomai. Prága, február 1. (Csehszlovák Távirati Iroda.) Genfből jelenik. A kis-entente államainak külügyminiszterei február 1-én délelőtt Montreuxban összeültek. Megvizsgálták elsősorban az általános politikai helyzetet és kicserélték erre vonatkozó értesüléseiket. Ezután a kisentente államokat közvetlenül érdeklő kérdésekkel foglalkoztak és végül megvitatták azokat a problémákat, amelyek a genfi leszerelési értekezlet alkalmával merültek fel. Megvizsgálták a problémák lényegét és a megoldások tekintetében követendő eljárás módozatait, végül pedig egyöntetű megállapodásra jutottak arra nézve, hogy miként volna az értekezlet sikere biztosítható a népszövetségi szerződés szellemében.