Ujság, 1932. július (8. évfolyam, 144-170. szám)
1932-07-01 / 144. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.00 pangd így Héra «. . . M a s 4*— pengd Ausztriában egylóra « » 0 tclllln« Egyes team éra Budapesten, vidékei és pályaudvarokon hétköznap 10 fülét vasárnap fülét Ausztriában hétköznap 100 Gronetten vasárnap 40 Groschen Megjelenik vasárnap öt énnap azéd napná kivételével aiinda a nap Budapest, 1932 péntek, julius 1. Árad lei ÚJSÁG VIII. évfolyam, 144. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VI. Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet körül 43 írtoyalépület). Telefonnám ! József 316—23 Utazási és menetjegyirodai Budapest, VII. Erzsébet körút 43. Tell J. 410—34 . Péter-Pál után Termés lesz, a jó Isten megteszi a dolgát. Aranykalászban s aranymagban nem lesz hiány. Aranyunk nincs, de arany a föld, a gabona. S mégsem helyettesíti az igazi aranyat, mert nincs ura s a gabona nem valuta, holott ennek az országnak a gabonából kellene miniden aranyát kicsiholni. Világgazdasági okokra, orosz és kanadai dömpingekre hivatkoznak, meg a szomszédaink felfokozott gabonatermelési versenyére, amiért nem lehet valuta a magyar gabona, elfelejtik azonban, hogy ebben az agrárországban csak a múlt esztendőben is óriási kukoricabehozatalunk volt. Elfelejtik, hogy a franciák például tavaly érdeklődtek itt korpáért s nem tudtunk — korpát eladni. Holott agrárország vagyunk. A télen tele voltunk kanadai almával, holott néhány millió fajgyümölcsfával — s nem fajgyűlölettel—, egész Európát eláraszthatnék almával, körtével, barackkal. Hol volt itt az a közgazdasági politika, amely szindikátusok és közüzemek szervezése és boldogítása helyett a falu népét például dán színvonalra iparkodott volna emelni? Sehol sem volt. Behoztunk külföldről mindenféle magot, amire itt nem volt szükség s a zsizsikek gázzal elpusztítására azután kisebb vagyon ment el. Bortermő vidékeinken eladatlan a három év előtti bor is, a zalai balatonparti híres Szőlők vulkáni tiszti borai ott álmodnak a hegyoldalak pincéiben. Amiből kincseket lehetett volna s lehetne szerezni, az a kincs pitiér, mint az elmúlt ezredévek földalatti mélységekbe roskadt megannyi kultúrkincse. Elrontja a valutánkat s a költségvetésünket az óriási fabehozatal, de hogy a dús, magyar pénzen ültetett horvátországi tölgyrengetegek után a dús magyar vonatról tekintesz szét, Kanizsa tájától kezdve az egykor ott sötétlett erdők helyett mindenütt búzatáblákat látsz és se ott, se az Alföldön nem ültetett senki egyetlen fát. Tíz év alatt fiatal erdők rengetegei tarifázhatták volna az országot s most vághatnék öreg erdőinket, hiszen ott lenne pótlásul mindenütt a fiatal erdő. Egy királyi herceg felsőházi beszéde kell ahhoz, hogy egyetlen világfontos és itthon kenyeret adó országutat járhatóvá építsenek ki . Fonyód táján az új balatoni minit ki nem épített részletein egy esztendő óta ott hentereg az árkok partján a forró naptól aszalt bitumen meg teli kátrányoshordó. A falu népe pedig ásójára támaszkodva busán néz szét, hol is akadna itt valami munka. Munka akadna, de nincs munka. A tervek szegre akasztva s mindenre az a felelet, nincs pénz, az állami költségvetés nem bírja el. Ez igaz, de akkor hogyan bírja el az állami költségvetés például egyes szövetkezetek nagyarányú támogatását, holott ebből egyetlen produktív ember sorsa sem válik rózsaszínűbbé, csak a kereskedelem sorsa válik még feketébbé. Görcsös ragaszkodás az irtózatos menynyiségű közpénzt felemésztő közüzemekhez, holott ami pénzt még ma is, post tet discrimina rerum, ezekre fordítunk, azon a produktív adóalanyok ezreit lehetne adófizetési képességhez juttatni. Péter Pál a magyar földnek felséges nászünnepe volt mindenkoron. Megdobbant ezen a napon minden szív. Az öreg király, Ferenc József obligát kérdését, hogy milyen volt a termés, megmosolyogtuk, pedig mély, határtalan kormányzó bölcseség volt ebben a kérdésben, mert minden boldogságunk a terméstől függ, a termelő emberi agy és izom küzdelmes munkájának eredményétől, legyen a termelő Ember a forró nap sütötte végtelen búzatáblák, aratók szomját oltó lajtoskocsija körül, avagy a sziketelokád mellett, a hűvös bolt pultjánál, vagy a pinceműhely transzmissziós szíja körül, az orvos, az ügyvéd, a bíró íróasztalánál, a mérnök rajztáblájánál. Mindenütt termelés folyik helvben, elméletben. Jaj nekünk, ha mindenütt megáll a termelés és csak az Isten napsugara termel. Pedig itt tartunk már. Mérnökök, iparosok, ügyvédek, kereskedők kétségbeesett gyűlései nap-nap után. Mindenki kenyeret vár. Mindenki dolgoznék. Mindenki izmát, agyát kínálja. Ittha ilyen végeladás nem volt az emberi szellem, a felsőbb esprit, a találékony agy, a bővülő lélek kincseiből. Ifjú és öreg, az élettől még váró fiatal s az élettől már semmit sem váró öreg, mind, mind dolgozni akar — s nincs munka. Szellemóriások és művészek kegyelemkenyéren, egy egész nemzet kegyelem kenyéren. Holott úgy el lehetne az országot munkával árasztani, mint ahogy a Nílus elárasztja Kelet bőségben hozzánk annyira hasonló ősországát. ROVÁ. Telát ez volt a sokat jósolgatott válság magva. Egy formalitás, melynek a kormány eleget akart tenni s nyomában egy demonstráció, hogy teljességben bírja a kormányzó bizalmát. Egészen bizonyos, hogy Károlyi Gyula gróf éppoly készséggel ment volna, mint marad, de tárgyilagosan: az országra jobb, hogy marad. A bonyodalom túl nagy semhogy kormányváltozással meg lehetne oldani s ha az embernek a régi rendszer visszatérte és az agrár osztálypolitika uralomrajutása közt kell, válogatnia, leghasznosabbnak ez a harmadik megoldás mutatkozik.★ Érthetetlen a polgári elemek konoksága. Hát nem hallották, immár ezredszer, hogy az államháztartás egyensúlya helyre van állítva és a pengő értéke meg van mentve? Annyira félhetetlenek, hogy ez sem elég nekik. Vegyenek példát a miniszter urakról, akik, ha hamueső esik is, nem áznak meg, mert esernyőül maguk fölé tartják a rendezett államháztartást, a megmentett pengőt. Mit akarnak még, hogy Vigadóznak és Újpestkednek? Ha ezzel a két jótéteménnyel be nem érik, ott van ráadásul az elengedett földadó, amelyet ők fizethetnek, meg a moratóriumos agrártartozás, mely után őket exekválhatják. Szeresd felebarátodat, mint lenmagadat. Ez nem keresztény politika, hanem keresztény morál. Hát a vigadóbeliek nem ismernek morált? Azt hittük, hogy a kereskedelmi miniszter kiváncsi arra, mi bántja az iparosokat és kereskedőket. Jól teszi, ha nem kiváncsi. Ezeknek az elemeknek a telhetetlensége feleslegessé teszi, hogy túlzott kívánságaikat meghallgassa. ■k Előre is, hátrafelé is húzzák Európa megrekedt szekerét s ma nagy eredménynek kell üdvözölni, hogy az istrángok nem szakadtak el. Megegyeztek abban is, hogy meg kell egyezni közös irányban s a mikéntjén szorgalmasan gondolkodni és tárgyalni fognak. Hála Istennek, nem szakadt el az istráng, mert igy még nem kell tartanunk, hogy amire összeüllek, az inen sikerült. Talán holnap? Talán soha napján? Mi mindenesetre remélhetünk. Macdonald meghívott bennünket, tehát a magyar kérdéssel foglalkoznak úgy is, ha a nagy szekér tovább is kátyúban marad. Magyarországot meghívták a lausannei konferenciára A kormány felfogása szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhatik a dunai államokra. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök nyilatkozata Ma megjelent a külügyminisztériumban Lord Chilston budapesti angol követ és az angol miniszterelnöknek, mint a lausannei konferencia elnökének, következő üzenetét közvetítette: „Hatosay Macdonald miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó hat hatalom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciám delegátusait a leintő legrövidebb időn belül kiküldeni szíveskedjék." A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanneba mennek. Az egységes párt csütörtöki értekezletén Károlyi Gyula gróf miniszterelnök Magyarország meghivatásáról és a kormánynak a lausannei és genfi tanácskozásokkal kapcsolatos álláspontjáról a következőket mondotta: " A kormánynak a parlamenti szünet alatt előreláthatólag egyáltalán nem lesz szünete, sőt valószínűleg nagyon sok és fontos kormányzati elfoglaltsága lesz. Ma kaptuk meg a hivatalos meghívót Lausanneba, ahova legközelebb kiutazik egyelőre a külügyminiszter, azután valószínűleg a pénzügyminiszter és esetleg magam is. A jóvátételi kérdés természetesen érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági rekonstrukciójának kérdése is, hasonlóképpen a „dunai államok problémája". Leghatározottabb meggyőződésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozik a dunai államokra, mert ilyen formában életképes és gyakorlati megoldás nem várható. — Miként és hogyan folynak le majd ezek a tárgyalások, milyen javaslatok merülnek fel, milyen fázisokon fognak azok keresztülmenni — előre tudni nem lehet. Bizonytalan ideig folynak még a leszerelési tárgyalások, amelyek bennünket más formában érdekelnek, mint a többi államok legtöbbjét, hiszen mi le vagyunk szerelve. Az ott kötendő megállapodásokkal szemben a kormány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kitart mellette, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír és el nem fogad, ami az egyenlőtlenséget ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. (Zajos helyeslés.) A leszerelési tárgyalások több-kevesebb vonatkozásban belejátszanak és befolyásolják a pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat és megállapodásokat is és azt lehet mondani, hogy Genfben és Lausanneban a világot érdeklő összes problémák mint egy nagy üstben kavarognak. A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd foglalkoznia hosszabb ideig úgy itthon, mint a külföldön. A kéthetenként tartandó nyári öszszejöveteleken a kormánynak módjában lesz, hogy a tárgyalások folyásáról és az esetleges eredményekről tájékoztassa a pártot. A külföldi tartozásaink kérdésében állandó tanácskozásokat folytatunk, állandó érintkezésben vagyunk külföldi hitelezőinkkel. Határozott meggyőződésem, hogy kiil■ földi hitelezőinknél mindinkább erősödik a megértés és a belátás, mindjobban látják ők is, hogy mi tisztességes adósok vagyunk és csak momentán nem tudunk űzetni. Miindinkább erősbödik hitelezőinkben az a meggyőződés, hogy úgy a kamatok, mint a tőkék terén engedményeket kell tenniük, hogy ha az adósokat fizetőképes állapotban akarják megtartani. Ez a kérdés nagyon jó úton halad és rohamosan érik. Addig azonban, míg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fizessünk, addig a transzfermoratóriumot és a Stillhakte egyezményt fenn kell tartanunk. Mindezek nagy horderejű, kérdések, amelyek elsősorban fogják a kormányt a nyár folyamán foglalkoztatni. Harci vámok Írország ellen London, június 30. Az angol kormány e pillanatban úgynevezett héres vámokat készít elő Írország ellen és pedig abból a célból, hogy a de Valera-kormányt radikális álláspontjának feladására kényszerítse, másrészt azonban pótolja azt a 3 millió fontot, amely az ír kincstár évi fizetéseinek beszüntetése folytán elmaradt. A vámtörvényt a pénzügyminisztérium állítólag már előkészítette, úgyhogy azok a jövő héten már a parlament elé kerülnek, feltéve, hogy az ultimátumnak, amelyet az angol kormány a legközelebbi napokban fog Írországhoz intézni, nem lesz hatása. Az ír kivitel kilencven százalékát az angol piac veszi fel és miután ez a kivitel majdnem kizárólag máshol alig értékesíthetők, mezőgazdasági terményekből és élőállatból áll, az ír kivitelre vetett vámok erős emelése igen súlyos helyzetbe hozhatja az ír földmértő lakosságot. Pártközi koherencián jelölték ki a 33-as bizottság képviselőházi tagjait A 33-as országos bizottság tagjainak megválasztásával kapcsolatban csütörtökön délelőtt pártközi konferenciát tartottak. A szociáldemokrata párt és Fiaaliasson, a független kisgazdapárt vezére, elvi felfogásukra hivatkozva, bejelentették, hogy nem vesznek részt a 33 as bizottság munkájában. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel elsőnek az értekezleten és kifejtette, hogy a 33-as bizottság működésére nem a kormánynak, sem a többségi pártnak, hanem az országnak van szüksége. Felkérte az összes pártokat, hogy működjenek együtt a nehéz kérdések megoldásában. Megemitette, hogy már túlestünk a legsúlyosabb problémákon, s a jövőben nem is fogja olyan gyakran összehívni a 33-as bizottságot, mint eddig tette. Nagy Emil a pártonkívüli képviselők nevében bejelentette, hogy készségesen vesznek újból részt a 33-as bizottság munkájában. Hunyady Ferenc gróf közölte, hogy a független kisgazdapárt vezérének felfogásához csatlakozik, vagyis nem vesz részt a 33-as bizottság munkájában. Vázsonyi János ugyanilyen álláspontra helyezkedett. A'-'el kijelölték a bizottság huszonkét képvis tagját, akiknek névsorát képviselőházisunkban közöljük.