Ujság, 1932. július (8. évfolyam, 144-170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.00 pangd így Héra «.­­ . . M a s 4*— pengd Ausztriában egy­­lóra « » 0 tc­lllln« Egyes team éra Budapesten, vidékei és pályaudvarokon hétköznap 10 fülét vasárnap fülét Ausztriában hétköznap 1­00 Gronetten vasárnap 40 Groschen Megjelenik vasárnap öt énnap azéd­ napná kivételével aiinda a nap Budapest, 1932 péntek, julius 1. Ára­d lei ÚJSÁG VIII. évfolyam, 144. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIV­ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­­ körül 43 írtoyal­­épület). Telefonnám ! József 316—23 Utazási és menetjegyirodai Budapest, VII. Erzsébet­ körút 43. Tell J. 410—34 . Péter-Pál után Termés lesz, a jó Isten megteszi a dol­gát. Aranykalászban s aranymagban nem lesz hiány. Aranyunk nincs, de arany a föld, a gabona. S mégsem he­lyettesíti az igazi aranyat, mert nincs ura s a gabona nem valuta, holott ennek az országnak a gabonából kellene min­iden aranyát kicsiholni. Világgazdasági okokra, orosz és kanadai dömpingekre hivatkoznak, meg a szomszédaink fel­fokozott gabona­termelési versenyére, amiért nem lehet valuta a magyar ga­bona, elfelejtik azonban, hogy ebben az agrárországban csak a múlt esztendőben is óriási­­ kukoricabehozatalunk volt. Elfelejtik, hogy a franciák például ta­valy érdeklődtek itt korpáért s nem tud­tunk — korpát eladni. Holott agrár­ország vagyunk. A télen tele voltunk ka­nadai almával, holott néhány millió faj­gyümölcsfával — s nem fajgyűlölettel­­—, egész Európát eláraszthatnék almá­val, körtével, barackkal. Hol volt itt az a közgazdasági politika, amely szindiká­tusok és közüzemek szervezése és boldo­­gítása helyett a falu népét például dán színvonalra iparkodott volna emelni? Sehol sem volt. Behoztunk külföldről mindenféle magot, amire itt nem volt szükség s a zsizsikek gázzal elpusztítá­sára azután kisebb vagyon ment el. Bor­termő vidékeinken eladatlan a három év előtti bor is, a zalai balatonparti híres Szőlők vulkáni tiszti borai ott álmodnak a hegyoldalak pincéiben. Amiből kin­cseket lehetett volna s lehetne szerezni, az a kincs pitiér, mint az elmúlt ezred­évek földalatti mélységekbe roskadt megannyi kultúrkincse. Elrontja a valu­tánkat s a költségvetésünket az óriási fabehozatal, de hogy a dús, magyar pénzen ültetett horvátországi tölgyren­getegek után a dús magyar vonatról te­kintesz szét, Kanizsa tájától kezdve az egykor ott sötétlett erdők helyett min­denütt búzatáblákat látsz és se ott, se az Alföldön nem ültetett senki egyetlen fát. Tíz év alatt fiatal erdők rengetegei tar­ifázhatták volna az országot s most vág­hatnék öreg erdőinket, hiszen ott lenne pótlásul mindenütt a fiatal erdő. Egy ki­rályi herceg felsőházi beszéde kell ah­hoz, hogy egyetlen világfontos és itthon kenyeret adó országutat járhatóvá épít­senek ki . Fonyód táján az új balatoni minit ki nem épített részletein egy esz­tendő óta ott hentereg az árkok partján a forró naptól aszalt bitumen meg teli kátrányoshordó. A falu népe pedig ásó­jára támaszkodva busán néz szét, hol is akadna itt valami munka. Munka akadna, de nincs munka. A tervek szegre akasztva s mindenre az a felelet, nincs pénz, az állami költségvetés nem bírja el. Ez igaz, de akkor hogyan bírja el az állami költségvetés például egyes szövetkezetek nagyarányú támogatását, holott ebből egyetlen produktív ember sorsa sem válik rózsaszínűbbé, csak a kereskedelem sorsa válik még feketébbé. Görcsös ragaszkodás az irtózatos meny­­nyiségű közpénzt felemésztő közüzemek­hez, holott ami pénzt még ma is, post tet discrimina rerum, ezekre fordítunk, azon a produktív adóalanyok ezreit le­hetne adófizetési képességhez juttatni. Péter­ Pál a magyar földnek felséges nászü­nnepe volt mindenkoron. Megdob­bant ezen a napon minden szív. Az öreg király, Ferenc József obligát kérdését, hogy milyen volt a termés, megmoso­lyogtuk, pedig mély, határtalan kor­mányzó bölcseség volt ebben a kérdés­ben, mert minden boldogságunk a ter­méstől függ, a termelő emberi agy és izom küzdelmes munkájának eredm­é­nyétől, legyen a termelő Ember a forró nap sütötte végtelen búzatáblák, aratók szomját oltó lajtoskocsija körül, avagy a szik­etelokád mellett, a hűvös bolt pult­jánál, vagy a pinceműhely transzmis­­sziós szíja körül, az orvos, az ügyvéd, a bíró íróasztalánál, a mérnök rajztáblá­jánál. Mindenütt termelés folyik h­elv­ben, elméletben. Jaj nekünk, ha min­denütt megáll a termelés és csak az Isten napsugara termel. Pedig itt tartunk már. Mérnökök, iparosok, ügyvédek, keres­kedők kétségbeesett gyűlései nap-nap után. Mindenki kenyeret vár. Mindenki dolgoznék. Mindenki izmát, agyát kí­nálja. Ittha ilyen végeladás nem volt az emberi szellem, a felsőbb esprit, a talá­lékony agy, a bővülő lélek kincseiből. Ifjú és öreg, az élettől még váró fiatal s az élettől már semmit­ sem váró öreg, mind, mind dolgozni akar — s nincs munka. Szellemóriások és művészek ke­gyelemkenyéren, egy egész nemzet ke­­gy­elem ken­yéren. Holott úgy el lehetne az országot munkával árasztani, mint ahogy a Nílus elárasztja Kelet bőségben hozzánk annyira hasonló ősországát. ROVÁ. Tel­át ez volt a sokat jósolgatott válság magva. Egy formalitás, melynek a kormány eleget akart tenni s nyomában egy demon­stráció, hogy teljességben bírja a kor­mányzó bizalmát. Egészen bizonyos, hogy Károlyi Gyula gróf éppoly készséggel ment volna, mint marad, de tárgyilagosan: az or­szágra jobb, hogy marad. A bonyodalom túl nagy semhogy kormányváltozással meg lehetne oldani s ha az embernek a régi rendszer visszatérte és az agrár osztálypoli­tika uralomrajutása közt kell, válogatnia, leghasznosabbnak ez a harmadik megoldás mutatkozik.★ Érthetetlen a polgári elemek konoksága. Hát nem hallották, immár ezredszer, hogy az államháztartás egyensúlya helyre van állítva és a pengő értéke meg van mentve? Annyira félhetetlenek, hogy ez sem elég nekik. Vegyenek példát a miniszter urakról, akik, ha hamueső esik is, nem áznak meg, mert esernyőül maguk fölé tartják a rende­zett államháztartást, a megmentett pengőt. Mit akarnak még, hogy Vigadóznak és Új­­pestkednek? Ha ezzel a két jótéteménnyel be nem érik, ott van ráadásul az elengedett földadó, amelyet ők fizethetnek, meg a m­o­­ratóriumos agrártartozás, mely után őket exekválhatják. Szeresd felebarátodat, mint lenmagadat. Ez nem keresztény politika, hanem keresztény morál. Hát a vigadóbeliek nem ismernek morált? Azt hittük, hogy a kereskedelmi miniszter kiváncsi arra, mi bántja az iparosokat és kereskedőket. Jól teszi, ha nem kiváncsi. Ezeknek az elemek­nek a telhetetlensége feleslegessé teszi, hogy túlzott kívánságaikat meghallgassa. ■k Előre is, hátrafelé is húzzák Európa meg­rekedt szekerét s ma nagy eredménynek kell üdvözölni, hogy az istrángok nem sza­kadtak el. Megegyeztek abban is, hogy meg kell egyezni közös irányban s a mi­kéntjén szorgalmasan gondolkodni és tár­gyalni fognak. Hála Istennek, nem szakadt el az istráng, mert igy még nem kell tarta­nunk, hogy amire összeüllek, az inen sike­rült. Talán holnap? Talán soha napján? Mi mindenesetre remélhetünk. Macdonald meghívott bennünket, tehát a magyar kér­déssel foglalkoznak úgy is, ha a nagy sze­kér tovább is kátyúban marad. M­agyarországot meghívták a lausannei konferenciára A kormány felfogása szerint a gazdasági rekon­strukció nem szorítkozhatik a dunai államokra. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök nyilatkozata Ma megjelent a külügyminisztériumban Lord Chilston budapesti angol követ és az angol miniszterelnöknek, mint a lausannei konferencia elnökének, következő üzenetét közvetítette: „Hatosay Macdonald miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó hat hata­lom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciám delegátusait a leintő legrövidebb időn belül kiküldeni szíves­kedjék." A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak öröm­mel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanneba mennek. Az egységes párt csütörtöki értekezletén Károlyi Gyula gróf miniszterelnök Ma­gyarország m­eghivatásáról és a kor­mánynak a lausannei és genfi tanácsko­zásokkal kapcsolatos álláspontjáról a következőket mondotta: " A kormánynak a parlamenti szünet alatt előreláthatólag egyáltalán nem lesz szü­nete, sőt valószínűleg nagyon sok és fontos kor­mányzati elfoglaltsága lesz. Ma kaptuk meg a hivatalos meghívót Lausanneba, ahova leg­­közelebb kiutazik egyelőre a külügyminiszter, azután valószínűleg a pénzügyminiszter és esetleg magam is. A­ jóvátételi kérdés termé­szetesen érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági rekonstrukciójának kérdése is, ha­sonlóképpen a „dunai államok problémája". Leghatározottabb meggyőződ­ésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozik a dunai államokra, mert ilyen formában élet­képes és gyakorlati megoldás nem várható. — Miként és hogyan folynak le majd ezek a tárgyalások, milyen javaslatok merülnek fel, milyen fázisokon fognak azok keresztül­menni — előre tudni nem lehet. Bizonytalan ideig folynak még a leszerelési tárgyalások, amelyek­ bennünket más formában érdekel­­ne­k, mint a többi államok legtöbbjét, hiszen mi le vagyunk szerelve. Az ott kötendő megál­lapodásokkal szemben a kormány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kitart mel­lette, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír és el nem fogad, ami az egyenlőtlenséget ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. (Zajos helyeslés.) A leszerelési tárgyalások több-kevesebb vo­natkozásban belejátszanak és befolyásolják a pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat és megállapodásokat is és azt lehet mondani, hogy Genfben és L­ausanneban a világot ér­deklő összes problémák mint egy nagy üst­ben kavarognak.­­ A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd foglalkoz­nia hosszabb ideig úgy itthon, mint a kül­földön. A kéthetenként tartandó nyári ösz­­szejöveteleken a kormánynak módjában lesz, hogy a tárgyalások folyásáról és az esetleges eredményekről tájékoztassa a pártot.­­ A külföldi tartozásaink kérdésében ál­landó tanácskozásokat folytatunk, állandó érintkezésben vagyunk külföldi hitelezőink­kel. Határozott meggyőződésem, hogy kiil■ földi hitelezőinknél mindinkább erősödik a megértés és a belátás, mindjobban látják ők is, hogy mi tisz­tességes adósok vagyunk és csak mo­mentán nem tudunk űzetni. Miindinkább erősbödik hitelezőinkben az a meggyőződés, hogy úgy a kamatok, mint a tőkék terén engedményeket kell tenniük, hogy ha az adósokat fizetőképes állapotban akar­ják megtartani. Ez a kérdés nagyon jó úton halad és rohamosan érik. Addig azonban, míg nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fizes­sünk, addig a transzfermoratóriumot és a Stillhakte egyezményt fenn kell tartanunk. Mindezek nagy horderejű, kérdések, amelyek elsősorban fogják a kormányt a nyár folya­mán foglalkoztatni. Harci vámok Írország ellen London, június 30. Az angol kormány e pillanatban úgynevezett héres vámokat készít elő Írország ellen és pedig abból a célból, hogy a de Val­era-kormányt radikális álláspontjának feladására kényszerítse, másrészt azonban pó­tolja azt a 3 millió fontot, amely az ír kincs­tár évi fizetéseinek beszüntetése folytán elma­radt. A vámtörvényt a pénzügyminisztérium állítólag már előkészítette, úgyhogy azok a jövő héten már a parlament elé kerülnek, fel­téve, hogy az ultimátumnak, amelyet az angol kormány a legközelebbi napokban fog Írország­hoz intézni, nem lesz hatása. Az ír kivitel ki­lencven százalékát az angol piac veszi fel és miután ez a kivitel majdnem kizárólag máshol alig értékesíthetők, mezőgazdasági termények­ből és élőállatból áll, az ír kivitelre vetett vámok erős emelése igen súlyos helyzetbe hozhatja az ír földmértő lakosságot. Pártközi koherencián jelölték ki a 33-as bizottság képviselőházi tagjait A 33-as országos bizottság tagjainak megvá­lasztásával kapcsolatban csütörtökön délelőtt pártközi konferenciát tartottak. A szociáldemo­krata párt és Fiaal­­iasson, a független kisgazda­­párt vezére, elvi felfogásukra hivatkozva, beje­lentették, hogy nem vesznek részt a 33 as bizott­ság munkájában. Károlyi Gyula gróf miniszter­elnök szólalt fel elsőnek az értekezleten és kifej­tette, hogy a 33-as bizottság működésére nem a kormánynak, sem a többségi pártnak, hanem az országnak van szüksége. Felkérte az összes pártokat, hogy működjenek együtt a nehéz kér­dések megoldásában. Megemitette, hogy már túl­estünk a legsúlyosabb problémákon, s a jövőben nem is fogja olyan gyakran összehívni a 33-as bizottságot, mint eddig tette. Nagy Emil a pártonkívüli képviselők nevében bejelentette, hogy készségesen vesznek újból részt a 33-as bizottság munkájában. Hunyady Ferenc gróf közölte, hogy a független kisgazdapárt vezé­rének felfogásához csatlakozik, vagyis nem vesz részt a 33-as bizottság munkájában. Vázsonyi Já­nos ugyanilyen álláspontra helyezkedett. A'-'el kijelölték a bizottság huszonkét képvis tagját, akiknek névsorát képviselőházi­­­sunkban közöljük.

Next