Ujság, 1932. augusztus (8. évfolyam, 171-192. szám)

1932-08-02 / 171. szám

KEDD, 1932 AUGUSZTUS 2 ÚJSÁG 9 ■viszonyok alapos mérlegelése után csatlako­zik a jobboldalhoz és koalícióra lép a né­met nemzeti párttal, valamint a nemzeti szocialistákkal. A nemzeti párt vezére, Hu­­genberg, Hitlerhez hasonlóan szintén kiált­ványt tett közzé, amelyben azt mondja, hogy a német nemzeti­ néppárt újból bebizo­nyította életerejét s a legutóbbi választások eredményéhez képest növelte szavazatai szá­mát. A pártonkívüli jobboldali Deutsche All­­gemeine Zeitung azt írja, hogy a weimari koalíció megsemmisítő vereséget szenvedett. A nép nagy többsége jóváhagyta a Pape k­­ormány erélyes fellépését a porosz kor­mánnyal szemben s a választások ered­ménye bebizonyította, hogy az idejétmúlt weimari koalíció nem lehet többé a német politika alapja. A német nép a­ választások eredménye után ítélve, azt akarja, hogy vonják be a kormányzásba a nemzeti szo­cialista pártot és hárítsák rá a legfőbb ál­lami felelősség egy részét. A jelszó legyen: a Papen-kormányt át kell alakítani s nemzeti szocialista minisztereket kell kinevezni. A lap szerint a helyzet további alakulása attól függ, milyen eredménnyel jár Hitler Adolf és Hindenburg elnök küszöbönálló találkozása Nyugodt a párisi sajtó Páris, augusztus 1. Az esti lapok minden­­ meglepetés nélkül könyvelik el a német vá­lasztások kimenetelét. A Temps szerint a választások eredménye az, amit józan ésszel várni lehetett. Mű­ve­ a jobb- és baloldali koncentráció egyaránt kizártnak látszik, a lap szerint a Papen-kor­mánynak sok esélye van arra, hogy helyén maradhasson. A választások­ eredménye a valóságban semmis — írja az Intransigeant —, mivel egyetlen pártnak sincs abszolút többsége. "Ami a jövőt illeti, egy dolog biztosra vehető, az tudniillik, hogy külpolitikai téren Német­ország magatartása, amely Franciaországé­val határozottan ellentétes, semmit sem fog változni. Hitlernek egyébként — írja a lap­­— a német arisztokraták értésére adták, h­ogy még várakoznia kell. A Journal des Debats szintén úgy véli, hogy a német pártok új erőviszonyainak nincs nagy jelentősége. Lényeges az, hogy a mai Németország már nem i igen különbö­zik az 1914-es Németországtól, legfeljebb csak annyi a változás, hogy Németország törekvései azóta nagyobb erőre kaptak. A Petit Parisien úgy véli, hogy az új bi­rodalmi gyűlésen a kormányzás nagy nehéz­ségekbe ütközik, miután egyik párt sem ren­delkezik többséggel. Ebben a helyzet­ben a középen álló katolikus pártnak döntő be­folyása lesz a birodalmi gyűlés politikai irányzatára. Az Ere Nouvelle kiemeli, hogy a szélső­­jobboldal némi tért vesztett, a kommunis­ták pedig előrenyomultak. Az Oeuvre megállapítja, hogy Papen, il­letve Schleicher továbbra is megmarad a ha­talmon. A Figaro szerint a demokrata Németor­szág most a diktatúra állandósítása, vagy a birodalom helyreállítása irányában halad. Mit ír az angol sajtó? London, augusztus 1. *A reggeli lapok hosszú tudósításokat közölnek a birodalmi gyűlési választások eredményéről, részletes kommentárokat azonban még nem nagyon fűznek hozzá. A Times berlini tudósítója azon a véleményen van, hogy a választás eredménye megfelel Papen kancellár várako­zásának. A Daily Telegraph véleménye sze­rint a nemzeti szocialista szavazatok száma elsősorban azért nem emelkedett tovább, mert a nemzeti szocialista tábor egy része rossz né­ven vette vezérétől, Hitler Adolftól, hogy né­hány nappal ezelőtt érintkezésbe lépett Schleicher tábornokkal és tárgyalásokat foly­tatott vele. A választások legnagyobb megle­petése az a körülmény — írja a Daily Tele­graph —, hogy a kommunista párt ismét feltámadt és nagy pusztításokat vitt végbe a szociáldemokrácia szavazói sorában. A News Chr­onlete berlini tudósítója azt írja, hogy a nemzeti szocialisták várakozásai nem való­sultak meg. A vasárnapi­ választás döntő csa­pást mért a Hitler-táborra és megsemmisí­tette azt a reményüket, hogy fel tudják épí­teni a harmadik birodalmat. Hadüzenet nélkül átlépték a bolíviai csapatok a paraguayi határt Newyork, augusztus 1.' A bolívia-paraguayi háború most már elkerülhetetlennek látszik. A háborús­­ láz mindkét állam fővárosában tetőfokára hágótt. Miután a bolíviai kormány már napokkal ezelőtt megkezdte a hadmű­veletek előkészítését, hétfőn a paraguayi kor­mány is elrendelte az általános mozgósítást. Az ostromállapotot, amelyet a múlt hét­­ végén rendeltek el és amely hétfőn éjszaka lejárt volna, további intézkedésig meghosszabbítot­ták. A mozgósított csapatok egy része már út­ban van a határ felé. A főváros, Assuncion védelmére tízezer főnyi hadsereget vonnak össze. A bolíviai csapatok előőrsei a hétfőre vir­radó éjszaka , többhelyütt átlépték a para­guayi határt és elfoglalták a Boqueron-erő­­döt. A vitás Choco-terület felé állandóan foly­nak a csapatszállítások. A katonavonatok csak éjszaka közlekednek, mert a kormány nem akarja nyugtalanítani a lakosságot. A chilei kikötőkön át nagymennyiségű fegyver- és muníciószállítmányok érkeznek Bolíviába. A tartalékos korosztályok közül eddig az 1926—29. évi korosztályokat­ rendelték be szolgálat­tételre. Kitört a háború­ Buenos­ Aires, augusztus 1. (Havas­) f­r­­valóra, Paraguay követe az újságírók előtt kijelentette, hogy a bolíviai­aknak a Boqueron-erőd ellen intézett táma­dása következtében a háború a valóságban már ki is tört. Assuncionból jelentik, hogy a kormány felkérte a kongresszust­ az általános mozgó­sítás elrendelésére. Állítólag vesztegetéssel is próbálkozik a­­ Borvendég alpolgármester szigorú vizsgálatot rendelt el Félhivatalosan­ jelentik: Borvendég Fe­renc alpolgármester, aki helyettes polgár­­mesteri minőségben most a főváros ügyeit vezeti, a következő hivatalos nyilatkozatot tette: „Egyes napilapokból arról szereztem tu­domást, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak a szikviz-tankok használatáról szóló rendeletével kapcsolatban a szikvizkartelt ért támadások során néhány fővárosi tiszt­viselőt is megvádoltak azzal, hogy a hivata­los minőségben kifejtett ténykedésükkel a szikvizkartel érdekeit szolgálnák a karte­­len kívül álló gyárosok rovására. Ebben az ügyben egy konkrét feljelentés is érkezett, melynek alapján az ügy jelenleg vizsgálat alatt áll, alatt áll. A vizsgálat befejezése előtt természet­szerűleg nem áll módomban érdemben nyi­latkozatot tenni, de annyit már most is ki­jelenthetek, hogy amennyiben a folyamat­ban levő vizsgálatból az derülne ki, hogy az ebben az ügyben, hivatalos megbízás alapján eljárt fővárosi tisztviselők oly tevé­kenységet is kifejtettek volna, mely csak a legkisebb mértékben is hibáztatható, vagy illegitim anyagi előnyhöz jutottak volna, az illetőkkel szemben a legszigorúbb meg­torló eljárást fogom alkalmazni." — Dugulás és aranyeres bántalmak, gyo­mor- és­ bélzavarok, máj- és lépduzzadás, hát- és derékfájás ellen a természetadta „Ferenc József" keserűvíz, naponként több­ször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Tu­dományos­­ mefigyelések beigazolták, hogy a Ferenc József viz alhasi megbetegedések eseteiben gyorsan és­ mindig enyhén hat. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárak­ban, drogériákban és fűszerüzletekben kap­ható. Izgalmas ülésen tárgyalja Miskolc közgyűlése a városi mozi ügyét Miskolc, augusztus 1. Mikszáth Kálmán úr, főispán nemrégiben fegyelmi vizsgálatot ren­delt­ el Peiker Béla városi főszámvevő ellen a városi kezelésben lévő Apolló mozgóképszínház­zal­ kapcsolatos szabálytalanságok ügyében s a főszámvevőt egyszersmind a fegyelmi vizs­gálat tartamára felfüggesztette állásától. Miskolc törvényhatósági bizottságának július 28-án tartott kisgyűléséhez Hodobay Sándor dr. polgármester, Silbiger Bertalan dr. városi tiszti főügyész, valamint Piánk Miklós dr. városi fő­jegyző beadványt intézett és a fegyelmi vizsgá­lat kiterjesztését kérték személyükre. A kisgyű­­lés e javaslata alapján a városi törvényhatóság julius 28-a óta tartó folytatólagos közgyűlé­s ma a fegyelmi vizsgálatot mind a három városi főtisztviselő ellen elrendelte. Reisinger Ferenc törvényhatósági bizottsági tag ezzel kapcsolat­ban indítványt terjesztett elő, hogy a fegyelmi vizsgálat tartamára úgy a polgármestert, mint a másik két fel nem függesztett főtisztviselőt a közgyűlés állásuktól függessze fel. Az indítvány felett a közgyűlés titkos szava­zással döntött és Hodobay Sándor dr. polgár­­mester és Silbiger Bertalan tiszti főügyész fel­­függesz­tésére vonatkozó indítványt nagy több­séggel elvetette, ellenben Piánk Miklós dr. vá­­rosi főjegyzőt negyvenöt szavazattal harminc ellenében felfüggesztette állásától a lefolytatandó fegyelmi vizsgálat tartamára. Piccard újból felszáll­ ­ Brüsszel, augusztus 1. Piccard tanár útban van Zürichbe, ahol — ha az időjárás megfelelő lesz — e hét végén másodízben fel akar szállni a sztratoszférába. Piccard ma hajnalban öt órakor indult el teherautón, amelyen az új gondolát is elhelyezték. Piccard egész Zürichig maga is ezen az autón akar menni. Vele megy Kiffer Pál és Cosyns fizikus is. Piccard hangoztatta, hogy a második repü­lésnél nem magassági rekordra törekszik, ha­nem az ultrasugarakat akarja tanulmányozni. Abbáziába utazhat líra nélkü­l, pengő nélkül, atanyozás nélkül, hm­m RESIDENZ-Bwálladékmn­kban nyaralni. A legolcsóbb penzió személyesen megtárgyalható Erényi Béla gyógyszer­észnél, Károly­ körút 5. (»—13-ig és S—5-ig) lel.­ S 1-6-1P Uncle Sam veteránjai írta Szőllősi Zsigmond Azt hiszem, hogy az a párhetes háborús­kodás, amely Washingtonban az úgynevezett frontharcosok és a karhatalom szervei kö­zött egésze­n kétségtelen kimenetellel lefolyt, egyik legérdekesebb és legnevezetesebb feje­zete lesz az Amerikai­­ Egyesült Államok tör­ténetének. Nem hadtörténelmi szempontból és nem azért, mintha azok a tumultusok, amelyek a Fehér Ház és a Kapitólium körül támadtak, csak álmodozhatnának is arról, hogy a história nagy csatái között emleges­sék őket. Nem ütközet, de utcai demonstráció és vásári verekedés is volt már számtalan, amelyiken több vér folyt, több sebesültet vit­tek el lepedőben, sőt több halottat is kellett eltakarítani, mint ahány áldozatot ez a sajá­tos tömegmozgalom követelt. Azt se lehet mondani, hogy az emberi nyomorúság legna­gyobb mélysége és legirtózatosabb képe lett volna az, ami a veteránok alkalmi légiói­nak marsában a világ szeme elé tárult. Ez a sok mindenhez hozzáedződött szem látott már még rongyosabb csoportokat is, amelye­ket még kegyetlenebb ínség korbácsa kerge­tett és amelyeket sokkal kevesebb is kielégí­tett és boldoggá tett volna, mint amit ez kö­vetelt. Miről volt szó? A hálás Unió bizonyos já­radékot ad mindama fiainak, amik mikor be­­leirivánkozott a világháború grandiózus ak­ciójába, a zászlói alá sorakoztak, átsiettek a tengeren, hogy a döntés érdemében hazájuk­nak részt és dicsőséget biztosítsanak, ezt a részt vérük bőséges hullajtásával elintézték, azután a győzelem boldog és annak, hogy valami nagy örömük e győzelemben nem igen lehet, kevésbé boldog tudatával — ki épkéz­láb, ki kéz vagy láb nélkül megint hazahajó­­káztak. Olyan gazdag, hogy mindeniknek örök életére minden gondját elvehesse és kastélyt, autót, yachlot nyújthasson át a rokkantaknak és veteránoknak, a gazdag Amerika se volt, akkor se, amikor momen­tán még gazdagabb lett. De kétség se, igen­i­­­s férhet hozzá, hogy az amerikai rokkant, aki hasonlíthatatlanul jobb ellátásban, gazda­gabb fölszereltségben, bőségesebb és változa­tosabb koszton félannyit se viselt a háború szörnyű viszontagságaiból, mint akikkel szemben állok­, kisebb százalékos rokkantság jogcímén is sokkal nagyobb járandóságot kap, mint európai sorstársai. És amit kap, azt a dollárban kapja. • Hogy pontosan és bizo­nyos előnyök meg könnyítések körítésé­ben, ez természetesen minden külön megem­lítés nélkül is magától értetendő. Mert az ő hálás hazája nemcsak szintén hálás, hanem teheti is. Vagy legalábbis­ te­hette. Az­ idők telésével kiderült, hogy nem­csak a háború rossz üzlet, a győzelem se örökre trágyázza dúsan termővé a boldog birtokos földjét. A dollárkalász elkezdett vék­­nyan fizetni, sőt egyszerre ijedten és dühösen eszmélték rá, hogy a takarásért is kár, mert semmi mag sincs benne. A veteránok to­vábbra is pontosan megkapták a járandósá­gukat. De nem kapták meg többé azt a mun­kát, aminek az árával ezt a járandóságot megpótolhatták annyira, hogy a szokott, élet­mód­jukhoz vagy egyáltalában a megélheté­sükhöz elegendő legyen. Ezért szervezkedtek össze arra a követelésre, hogy tőkének adják a kezükbe azt az összeget, amelynek megfe­lelő kamatját havi segélyül kapták. Végkielé­gítést kívántak abban a feltevésben, hogy ez­zel a summával a kezükben tudnak valami­hez kezdeni, ami többet hajt a mostani járan­dóságuknál. Ez volt a marcia sül Washington lobogója, dobpergése és trombitaszava. • Hogy a kommunisták se mulasztották el­ a gyújtogatásnak ezt a gyönyörű alkalmát és vederrel cseppentették a tüzelő mérget a fel­fakadt sebbe, azt nehéz fel­ nem tenni. Bizto­san szorgalmasan lobogtatták a pirosat, hogy az indulatok minél jobban megvaduljanak. De a karakterét és az indítékát ennek a hatá­rozottan kísérteties jellegű mozgalomnak nem ők adták, ők csak ott termettek, mert nem állja a természetük, hogy egy ilyen lakoda­lomban, akármelyik világrészben, meg ne jelenjenek. Lehetséges az is, hogy­ a formája kialakulásához is hozzájárultak. Az bizonyos, hogy ez a forma megrendítő volt. Egy nagy és­ gazdag város közepén,­­ ahol egy nagy­ és gazdag nemzet a maga reprezentációs intéz­ményeit elhelyezte, monumentális márvány­­paloták és aranyozott rácsú hatalmas dísz­­kertek közé egy nyári nap fényében egyszerre beözönlik és beékelődik a fekete és még fél­kelőbbre kifestett nyomor közel húszezer fő­nyi serege. Kikoplalt, lesoványodott, boros­­tásképű ,bénák és nyomorékok rongyokba bu­­gyolált légiói borítják el a­ széles, ápolt, elő­kelő utcák medrét és festik végig a hajlékta­lanok menedékhelyének­ félelmetes, gyötrő képével. Jelenetekkel, amelyek némán is ide­geket tépő és csontokat hasogató erővel si­­kaltanak. Olyan látvány, amelyet megpillan­tani holtig kísértő élménye az irtózatnak,­ hu­zamosan elviselni pedig lehetetlenség. Már pedig ez a kép úgy rendezkedett be, hogy ott terpeszkedjék Washington szívé­ben, amig a színeit arannyal át nem festik. A paloták és parkok drága szép kapui, amelyeket sietve csukott be és zárt el min­den pánttal és lakattal a rémült iszonyat, mikor a nyomor rongyos és nehézszagú áradata , a városba behömpölygött, napok hosszú során át nem nyílhattak ki és nem húzhatták fel az ablakredőnyöket se, ame­lyek a félő szemeket az inf­ernális látvány­tól óvták. A „halállégiók" nyomorék vete­ránjai ez első napokban nem is fenyegetőz­tek mással, mint azzal, hogy­­ ott marad­nak, amíg a hatalom meg nem váltja magát tőlük. De irtózatosabb fenyegetés ennél nem is lehetett. Azoknak, akik a márvány­falak zárt kapui és csukott­ ablakai mögé kellett, hogy húzódjanak előlük, az ide­geit erősebb és kínzóbb próbára az se te­hette volna,­­ ha ágyukkal­ és bombákkal ostromló sereg keríti be őket. Ha ami tör­tént, csak olyasmi volt is, mintha állandóan kések hegyével karcolják az összes ablak­üvegeket, ez se­ kevés ahhoz, hogy akár a téboly lángját lobbantsák fel az agyongyö­tört idegeken. Ha az ember meggondolja azt, hogy talán minden ország között a dollárok hazája az, amelynek szerencsés múltjában a legkeve­sebb alkalma volt­ a kényszerűséghez, hogy ilyen vagy hasonló ostromokhoz hozzáed­ződjék, nem lehet el nem­ ismerni, hogy meglepő,­ sőt imponáló idegerővel­ állta­ meg a szörnyű próbát. Érezni lehetett, amin cso­dálkozni igazán nem szabad, hogy sokáig vergődött a szörnyű lelki nyomás terhe alatt, eltanácstalanodva kereste magában a meg­oldást, tétovaságból volt türelmes és tehe­tetlenségből ellentálló. De ingadozva se ha­jolt meg és végül is keményen marokra fogta az eszközt, amelytől, amig csak lehetett, hú­zódozott. Sereget állított a sereggel szembe, erősebbet, fiatalabbat, a harcban értékeseb­bet, a veteránok frontját áttörte, a nyomor légióit felgöngyölítette, szétszórta, a tábor­helyüket — kitakarittatta,­ fellocsoltatta, ki­­söpörtette és bizonyára ki is vákuumoztatta. A nyomorúság hadserege felbomlott, el­­kotródott és visszabujt az odvaiba, amelyek, reméljük, talán­­ nem is ,olyan kietlenek, mint amilyen volt a nagy felvonulás rongyainak reprezentatív feltárulása, ők elvesztették a csatát. De megnyerték-e azok, akikkel akár maga a keserűség, akár a bujtogatás is, amely alágyujtott­­ neki, tengelyt akasztatott vele?­­ Helyesnek a megoldást, amelyet az amerikai hatalom választott, bizonyára na­gyon sok okkal, sőt talán teljes joggal lehet m­ondani. De a tradíciósnak ez a megoldás valahogy kevésbé érzik. Uncle Sam hagyo­mányos alakjával a hagyományos felfogás harmonikusabbnak érez egy más megol­dást. Azt, hogy mikor a nyomorúságnak ezt a rongyos, kikoplalt seregét meglátja, Uncle Sam szót se vár, hanem belenyúl az egyik zsebébe ,és odalök neki kér annyit, mint amennyit kérni merne, ha hozzájuthatna, hogy kinyissa a száját. Az egyik zsebébe, mert annyit, amennyiért a másikba is bele kellene nyúlnia, nemcsak kérni, de elgon­dolni se lehet. Ez az, amiről azt érezte volna az ember, hogy ez — amerikaiul van. És ha nem így történt, sőt egészen irtás­ként történt, ez talán nem is azt jelenti, hogy a természete változott meg Uncle Sam­­nek. Jelentheti és valószínűbben csakugyan azt is jelenti, hogy a zsebe változott meg. A zsebe változott meg, úgyhogy ma már ket­tőből se tud annyit előkotorni, amennyitől valamikor egy se lett üres. Amerika se­ az már, ami egykor volt. Tehát ideje lenne, hogy egy új Columbus megint hajóra száll­jon egy újat felfedezni.

Next