Ujság, 1932. október (8. évfolyam, 220-245. szám)

1932-10-26 / 241. szám

G lőtt belőle. Nem hallotta, hogy az ellenfél mit beszél. De ha valaki az ő beszédével foglalkozott, a mellette ülő Mocsáry Lajos jegyezgette neki a feléje röpült argumentu­mokat. Ekkor aztán felpattant és személyes kérdésben olyan rögtönzést vágott ki, hogy az egész képviselőház harsogod a lelkesedés­től. Így történt az 1882-ben, hogy Istóczy Győző, az antiszemita párt megteremtője és elnöke — egy túlkomor, az idegesség által gyötört ember — rettenetes haraggal fordult Mezei Ernő beszéde ellen és beszédjét ezzel fejezte be (és ezt Mocsáry Lajos nagy betűk­kel lejegyeztél: Ha pedig ez Mezei Ernő ura­ságnak nem tetszik, ám vándoroljon ki. Me­zei Ernő rögtön felállt és igy szólt Istóczy­­hoz: — Shakespearet idézve felelek önnek: kö­szönöm, zsidó, hogy e szóra megtanítottál. J’y suis et j’y reste. Az egész Ház tapsolt, csupán Istóczy volt magán kívül, hogy őt zsidónak nevezték. És még hozzá zsidó részről. Egy másik ra­gyogó riposztja az antiszemita párt egy má­sik rossz modora és összeférhetetlensége folytán meglehetősen népszerűtlen tagjának szólt. Ez a kötelező polgári házasság felve­tett eszméje ellen szólalt fel és így véleke­dett: Mint gyakorlati mezőgazda is ellenezem a polgári házasságot, mert azt észleltem, hogy ha az ananászt és a hagymát egymás mellé ültetik, akkor nem a hagymának lesz ananász-szaga, hanem az ananásznak lesz fokhagyma-szaga. (Derültség.) Utána szólásra Mezei Ernő következett. Válasza az „előtte szóló képviselő úrnak“ így hangzott: — Nézze csak, t. képviselő úr, éppen mos­tanában folyik nagy vita arról, hogy Olli­­vier spanyol miniszterelnök ősei zsidók vol­tak. Ha tehát megtörténhetett az, hogy a világ legkatolikusabb állama miniszterelnökének ereiben zsidó vér csörgedezik, ki állhat érte jót, vájjon nincsen-e közöttünk sok olyan hagyma, aki magát ananásznak képzeli, noha a hagymának minden tulajdonságával illa­tozik? Íme, ez volt Mezei Ernő a vitatkozó. De évtizedekig emlegették az esetet Her­maim Ottóval. Hírlapi polémia támadt köztük és Mezei Ernő értesülvén Hermann Ottó apre­­henziójáról, levélben magyarázta ki magát. Hermann Ottó haragos válaszban mondta fel a barátságot. Erre Mezei Ernő újabb levél­ben azt irta Hermannak: — Kedves Ottó! Mi ketten annyira süketek vagyunk, hogy még írásban sem értjük meg egymást. Bátyját, Mezei Mórt nagyon szerette és tisztelte De nagy politikai antagonizmusa volt köztük. Különösen bántotta Mezei Mórt, a Deák-párti politikust, amikor vagy tizenöt évvel azelőtt öccsét, Mezei Ernőt a budapesti törvényszék királysértés sajtóvétségéért ezer korona pénzbüntetésre ítélte. Mezei Mór ak­kor igy szólt e sorok írójához: — Nem Ernőt, hanem engem ítéltek el. Azt értette ez a­latt, hogy őneki kell az ezer pengőt megfizetnie. Mert olyan ember még nem akadt, aki Mezei Ernőnél — nem ezer pengőt — de ezer fillért látott vo­lna. Pályafutása Mezei Ernő nyolcvankettedik évébe fordult az idén, május elsején. Zemplénnek, Kossuth Lajos vármegyéjének fia volt. Sátoraljaújhelyen szü­letett 1851 május elsején. Kossuthnak nem is volt nálánál igazabb híve. Jogot végzett Buda­pesten s még az egyetemre járt, mikor, húsz­éves korában, az akkori balközép lapjának, az Ettenőr-nek politikai vezércikkírója lett. Három évig volt o­tt maradása, mert mikor nyilván­valóvá lett, hogy a balközép, közjogi elveinek feladásával kormányra akar lépni, a lap másik politikusával, Csávolszky Lajossal együtt kilé­pett az Ellenőr szerkesztőségéből. Együtt ma­radtak ők ketten azontúl is, tehetségük mintegy kiegészítette egymást. Csávolszky, a Skorpió ál­névvel irt félelmetesen támadó publicista és Mezei Ernő, a tiszta függetlenségi eszmék ko­moly és ragyogó tollú harcosa nagyon illettek egymás mellé az akkor megalakult független­ségi pártnak. 1874-ben megindult orgánumában, a Baloldal­ban, melyet együtt alapítottak meg s amely egy évvel utóbb az Egyetértés címével indult az első valóban nagy és tekintélyes ma­gyar újság pályájára. Csávolszky, a szerkesztő mellett Mezei Ernő volt a lap főmunkatársa. Harminchét évig tartott ki helyén, s mint a függetlenségi eszmék hű publicistája, nagy te­kintélyre tett szert és Kossuth Lajos elismerését is kivívta. A függetlenségi párt 1878-ban képvi­selőjelöltjéül léptet­te fel Gyomán, hová Kossuth Lajos igen melegen ajánlotta, 1881-ben pedig a miskolci déli kerületben,­­­yomán nem válasz­­tották meg, de Miskolcnak egyik képviselője lett. A képviselőházban különösen kitűnt az ön­álló hadsereg és az általános népoktatás mellett mondott beszédeivel s országos figyelmet keltet­tek a felirati vitában, valamint a tiszaeszlári perrel kapcsolatban az antiszemita izgatások ellen s a vegyesházasságok dolgában elhangzói­ beszédei is. Mikor elszakadt az Egyetértés-től, megtalálta helyét más politikai lapoknál, az Ujság­nál is. 1913 júniusában történt, hogy Lu­kács László miniszterelnök felmentése alkalmá­ból írt cikke miatt királysértésért perbe fogták s államfogházra ítélték, de az ítéletet az 1914-ben kitört háború alatt kibocsátott királyi pertörlés következtében nem hajtották végre. A politikai irodalomban néhány önállóan megjelent munkája egészíti ki élete művét. A fúzió után adta ki „Tisza Kálmán pálfordulása", egy évvel utóbb „A polgári házasság története" s 1877-ben „Tisza Kálmán 1877-ben“ című na­gyobbszabásu publicistái dolgozatait. De nem­csak politikai iró volt, hanem tehetséggel állta meg helyét a szépirodalomban is. Elbeszélése­ken kívül irt költeményeket is, melyek a régi „Fővárosi Lapokéban és különböző folyóira­tokban jelentek meg, s 1877-ben kiadta „Bo­lyongások az olasz ég alatt'” című­ könyvét. Két ízben látogatta meg Kossuth Lajost. Egyszer Baraccone al Colegnóban, egyszer Turulban. Kossuth Lajos benne nemcsak a nagy publicistát, de a zemplénvármegyei honfitársat, a sátoraljaújhelyi fiút is ked­velte. Nem valószínű, hogy volna még egy emberünk, akinek Kossuth Lajos itt volna kortesverset. Már pedig ez az egyetlen em­ber Mezei Ernő volt. A gyomai kerületnek irta gyászkeretes levélpapiroson, de Miskol­con is büszkélkedtünk vele „Mezei Ernő olyan követ, akit Kossuth Lajos szeret.“ És akit Kossuth Lajos szeretett, azt egész Magyarország szerette, tisztelte. Ez a szere­tet, ez a tisztelet kiséri Mezei Ernő barátun­kat, amíg egészsége megengedte, az Újság illusztris vezércikk- és tárcaíróját örök nyug­vóhelyére. Tiszta, romlatlan lélek, emelke­dett szellem, tudás és becsület fészkelt töré­keny testében. Szerencsésebbek, mint ő, vol­tak és vannak bőséggel, de nála érdemesebb, gáncstalanabb nem vonulhat be az örökké­valóságba. Aranyi Lipót ­ A Magyar Újságírók Egyesülete, a testvéregye­­sületek, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíj­­intézete, az Újságírók Szanatórium Egyesülete, valamint az Otthon Írók és Hírlapírók Köre nevében is mély, őszinte fájdalommal jelenti, hogy Mezei Ernő a nagynevű publicista, volt országgyűlési kép­­viselő, a Magyar Újságírók Egyesületének tisz­teletbeli tagja, 81 éves korában elhunyt. A magyar újságírótársadalom mesterét, minta­képét vesztette el benne. Lángoló lelkű és lán­golót­ollú harcosa volt a magyar függetlenség­nek és sajtószabadságnak. Apostoli hittel, meg­győződéssel és lelkesedéssel hirdette egész éle­­tén ker­esztül, soha meg nem tántorodva, nagy Mesterének, Kossuth Lajosnak minden magyar ember számára szent igéit. Puritánságával, tö­retlen egyéniségével hosszú időre mutatott utat a magyar újságírásnak. Megalkuvást nem ismerő jelleme, a magyar nyelv klasszikus, mesteri mű­velése örök halhatatlanságot biztosítanak nevé­nek a magyar újságírás történetében. Emlékét igaz hittel, szeretettel őrizzük meg. ÚJSÁG SZERDA, 1932 OKTÓBER 20 Egy fiatal hadnagy végzetes mérgezése Öngyilkossági kísérlet vagy véletlen baleset történt? Kedden délután a Carlton-szállóba hívták a mentőket, ahol a harmadik emelet egyik szobájában mérgezési tünetek között eszmé­letlenül feküdt a szálloda egyik lakója, Balogh Iván huszonkilenc éves hadnagy. A mentők megvizsgálták, de nem tudták meg­állapítani, hogy milyen mérget vett be. Első segítségben részesítették, aztán a Hu­ngária­­körútit honvédkórházba szállították, ahol eszméilelenül fekszik. Balogh Iván" közel esztendeje lakott a Carlton-szá­llodába­n. A fiatal hadnagy Buda­pesten egy műszaki csapatnál teljesített szolgálatot. Balogh egyébként egy gazdag vi­déki földbirtokosnak a fia. Előkelő társasá­gokba járt és a dunaparti szórakozóhelye­ken jól ismerték a szőkehajú, rendkívül ele­gáns, karcsú fiatal honvédti­sztet. A szállodá­ban azt tapasztalták, hogy Balogh Iván né­hány nap óta feltűnően lehangolt. Meg is kérdezték, hogy mi a baja, amire azt vála­szolta, hogy beteg. Kedden reggel nem is me­nt szolgálatba. Ismét hangoztatta beteg­ségét. És amikor megkérdezték, miért nem hivat orvost, így válaszolt: — Az orvos úgysem tudna segíteni raj­tam. A fiatal katonatiszt egész nap nem hagyta el szobáját. Végül is feltűnt ez a személyzet­nek és este hét órakor bekopogtattak hozzá, de választ nem kaptak. Erre benyitottak és a szobában esz­méletlenül találták, mire a mentőket hívták. Senki sem tudj­a, irtó tör­tént: öngyilkosság, vagy véletlen baleset. Senki sem tud arról, hogy akármi oka let­t volna a fiatal hadnagynak az öngyikosságra és így ismerősei valószínűnek tartják, hogy betegsége ellen csilllapítószert vett be, vélet­lenül a kelleténél nagyobb adagban és ez okozta a mérgezést. is csak az év végéig szólanak és az orvostársa­­dalom nem hajlandó a múlt esztendőhöz ha­sonló bizonytalanság állapotát eltűrni. Nem mennek abba se bele, hogy az OTI vezetősége a­ maga szempontjai szerint egyoldalúan álla­pítsa meg a feltételeket. Éppen ezért az Orvos­szövetségnek rendkívüli közgyűlésre való össze­hívását sürgetik, ami már a közeljövőben meg is történik.­­Ha addig a belügyminisztérium és az OTI vezetősége nem intézi el az orvostársada­lom kívánságait, úgy valóra válik az Orvos­szövetség pénztári szakosztályának az a hatá­rozata, amely a passzív rezisztencia álláspont­jára való helyezkedést írja elő. N. J. Megkezdte a francia kamara őszi ülésszakát Páris, október 25. A parlament többhónapos szünet után kedden délután megkezdte őszi ülésszakát. A szenátus első ülése iránt nem nyilvánult meg különösebb érdeklődés, miután napirenden csupa harmadrendű tárgypont sze­repel, annál nagyobb volt azonban a tolongás a kamarában, amelyben a legközelebbi napok­ban — a jelek szerint — fontos események várhatók. Az ülésterem és a karzatok zsúfo­lásig megteltek. Az első ülés a bejegyzett inter­pellációk felolvasásával kezdődött. Az ülés végén a képviselőház elfogadta azt a korábban tárgyalt törvényjavaslatot, amely ki­mondja, hogy Doumer nagy érdemeket szerzett a haza szolgálatában. A szociáldemokrata párt ülése A szociáldemokrata párt vezetősége és parla­menti csoportja kedden délután ülést tartott és megbízta Woltner Jakab képviselőt, hogy a képviselőház szerdai ülésén a napirendi vita során tegye szóvá a Népszava nyolcnapos betil­tását és sürgesse a sajtószabadág intézményes biztosítását. Kifogásolták az ülésen, hogy a kép­viselőház a legközelebbi időben mentelmi ügyek­kel foglalkozik, amelyek közül negyven a Nép­szava ellen indított sajtóperekből származik. A pártvezetőség tiltakozik az általános kereseti adó pótlékolása, valamint a jövedelmi adónak lineáris húszszázalékos felemelése ellen. A párt parlamenti frakciója a Ház szerdai ülésén in­dítványt nyújt be a negyvenórás heti munka­idő bevezetésére. Megbízták Propper Sándort, Szeder Ferencet, Kéthly Annát, Peyer Károlyt, Esztergályos Jánost és Kertész Miklóst, hogy sürgős természetű szociális és ga­jdasági kérdé­sekben interpellációt jegyezzenek be. Roth Artúr úgy a maga, mint egyetlen fia, Roth László és jövendőbeli menye, Sulga Klára nevében, testben és lélekben összetörve jelenti, hogy hűséges élettársa, az önfeláldozó édesanya, jóságos gyermek, szerelt testvér, a jóság és önzetlenség eszményképe, Roth Arturné Sz. Grotta Lenke f. hó 24-én éjjel hosszú és megadással viselt szenvedés után örökre i­lh­agyj­a őket Drága halottunkat október 26-án d. u. 12­4 órakor kisérjük utolsó útjára a farkasréti izr. temető halottasházából. özv. Grotta Dávidné édesanyja, dr. Grotta Vil­mos és Grotta Erzsébet testvérei. Róna Ignác sógora, özv. Klein Samuné, Róna Ignácné és dr. Grotta Vilmosné sógornői és az egész gyá­szoló rokonság. Nem haltál meg minékünk. Budapest, 1932. október 25. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Minden külön értesítés helyett. Fájdalmas szívvel tudatjuk, hogy az odaadó férj, legjobb apa, nagyapa, a legnemesebb szivü orvos és bölcs emberbarát, dr Erdélyi Jakab aranydiploma, orvos, az 1878. hábomban több­­szürösrn kitüntetett ezredorvos, a Pesti Szent­­egylet Szeretetházának és Agyakházának nyug. igazgató-főorvosa 85 éves korában, 51 évi nagyon boldog házassága után, f. hó 24-én nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Felejthetetlen halottunkat szerdán, október 26-án déli 12 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temetőben örök nyughelyére. Dr. Erdély­ Jakabné szül. Lindenbaum Mária neje, Erdélyi Imre és neje, Dávid Irma, dr. Er­délyi Sándor és neje Liebmann Erzsébet, Freund Zoltán és neje. Erdélyi Ella, gyermekei, menyei és veje, Freund Pál és Vera, Erdélyi Magda, unokái, égerszalóki Dr. Czigler Árminná, sógor­nője, Lindenbaum Mai (Louisville), sógora és az egész kiterjedt rokonság.­­ Budapest, 1332. okt. 21. Az Adriai Biztosító Társulat magyar­­országi igazgatósága és tisztviselői kara, mély fájdalommal jelentik, hogy régi, ügy­buzgó főtisztviselője, illetve kartársa Molnár Ármin ny. kárbecslő­­ főfelügyelő október hó 24-én elhunyt. Főfelügyelőnk négy évtizeden át hűség­gel, odaadással és kiváló szakértelemmel képviselte társulatunk érdekeit; kartár­sainak mindenkor őszinte, jóbarátja volt. Utolsó útjára október hó 26-án, dél­után 1/1 3 órakor kisérjük a farkasréti te­mető halottasházából. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni! 11* Csökken az OTI taglétszáma, gyarapszik az orvosok munkája Több évre szóló kollektív sz­eződés gyors megkötését kívánják az orvosok Az orvosoknak az Országos Társadalom­biztosító Intézettel szemben kerekedett kon­fliktusában az Orvosszövetség vezetőségének Ke­­resztes-Fischer belügyminiszternél történt látoga­tása ellenére sincs befejezés. Amint ismeretes, az OTI nem hosszabbította meg a szerződéses viszonyban lévő orvosok kollektív megállapodá­sát, hanem egyéni szerződéseket kötött. Ezek­nek pontjait is teljes önkényességgel megvál­toztatta, így többszörösen redukálta a fizetése­ket, ami különösen az OTI kezelőorvosait érinti súlyosan. Az orvosok dotálására fordított összeg a kivetett tagjárulékok összegétől függ. A miniszter az Orvosszövetség legutóbbi láto­gatása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy az orvosok ellátására fordítandó összeg nem ha­ladhatja meg a kivetett tagjárulékok tizenegy és fél százalékát. Ez az OTI nagyszámú orvos­személyzete mellett azt jelenti, hogy egy-egy orvosnak egészen nevetséges összeg jut, így a kezelőorvosok nem kapnak 250— 280 pengőnél többet kézhez havonta. Ezért kötelesek teljesen felszerelt rendelőt tartani, telefonra előfizetni és mindazokat a költségeket fedezni, amik a sűrűn látogatott rendelőkkel kapcsolatosan fel­merülnek A külföldi betegbiztosító intézetek orvosaihoz képest a magyar orvosok példátla­nul rossz helyzetben vannak, mert ott sokkal nagyobb összeget fordítanak javadalmazásukra, Németországban például hozzávetőlegesen a kivetett tagjárulékok 25—30 százaléka jut az orvosnak, akinek a tekintélyes fizetése ellenében jóval kevesebb a munkája. A német rendszer ugyanis meghonosította azt a kézenfekvő és természetes módszert, hogy minden betegbiztosító tagot és az intézmény szolgáltatásainak igénybevételére jogosult hozzá­tartozót fényképes igazolvánnyal lát el jogo­sulatlanul tehát sem a pénztárak orvosait, sem a betegek részére fentartott más intézményt nem használhatnak fel. Nálunk semmiféle iga­zolása nincs a tagnak, sőt még a hozzátar­tozók jogviszonyai sem rendezettek, mert ele­gendő, ha a jelentkező tag vagy annak h­ozzá­­tartozója felmutatja a munkaadó által kiállí­tott és csak a munkaadótagnak a törzsszámá­­va­l ellátott beteglapját és az orvos köteles segélyt nyújtani. A munkaadó számára semmi­féle teherrel vagy káros következménnyel nem jár, h­a ok nélkül adja ki a beteglapot, így természetes, hogy amikor a munkás az egyik családtagja számára beteglapért jelentkezik, a munkaadó nem vizsgálja meg a kérés jo­­gosultságát, nemcsak azért, mert nincs az el­lenőrzésre módja, hanem mert számára kö­zömbös, hogy igénybe veszik-e okkal vagy ok nélkül a Társadalombiztosítót. Csak így érthető, hogy bár az OTI taglétszáma rohamosan visszaesik, az orvosoknak nincs kevesebb dolguk, sőt több, mint bármikor, különösen a kültelkeken dolgozó kezelőorvo­soknak. A taglétszám apadása a leállított üzemek és a munkásleépítések következménye. Viszont a sok beteg éppen azért jelentkezik, mert nem tud kellően táplálkozni és így a le­gyengült szervezet kevésbé ellenállóképes. Meg­állapítható, a kezelőorvosok naplóadatai alap­ján, hogy bár egy év leforgása alatt az OTI statisztikai kimutatása szerint közel ötvenezer­rel csökkent a tagok száma, az orvosi munka jelenleg több, mint volt az elmúlt évnek ugyan­ebben az időszakában. Az orvosnál jelentkező betegek túlnyomórészben családtagok . Van, aki nagyapja, más a sógora, vagy a testvére munkaadójának a beteglapjával jelentkezik és az orvos köteles ellátni. Most már az a helyzet, hogy az orvos mun­kája gyarapszik, a fizetése pedig csökken. Attól eltekintve, hogy az anyagi gondokkal küzködő orvos nem tudja hivatását kellőképen ellátni, még az a veszedelem is fenyegeti, hogy az év végeztével szerződését megszüntetik és kis fizu­mát is elveszti. Az orvosoknak ugyanis most már az a kérésük is mind határozottabbá válik, hogy szerződésük, amelynek kollektív módon való megkötését kívánják, ne egy eszten­dőre, hanem legalább három évre szóljon. Az időbeli biztonság megnyugvást szerezne szá­mukra, mert hiszen az OTI révén betegekkel túl­zsúfolt orvos képtelen arra, hogy magánpraxi­sát ellássa, ha ilyen ugyan van. De mert a bi­­zonytalanság gyötri, önmagának tartozik annyi gondossággal, hogy a magánbetegek szerzésére helyezze a súlyt, nehogy egyoldalú szerződésbontás esetén minden jövedelem nélkül maradjon. Az OTI orvosai tehát azt követelik, vagy fizes­sék meg őket munkájukhoz méltón és biztosít­sák állásaikat, vagy pedig hozzák be a szabad orvosválasztás rendszerét, hogy minden orvos a maga tudása és a betegekben felkeltett bizalom útján, jusson páciensekhez. Kívánják továbbá viszonyuk kollektív módon való rendezését és mentesítsék őket a fizetésleszállításokkal járó meglepetésektől. Ezek a követelések egészen aktuálisak, mert a mostani egyéni szerződések

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék