Ujság, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-06 / 5. szám
13 porosz király komponált dalokat, indulókat, szonátákat, úgy én is komponálok. — A rádióelőadás után a Berliner Tageblatt azt írta, hogy Nagy Frigyes porosz királynak egy ismeretlen szerzeményét játszotta a budapesti rádió és a továbbiakban bőven méltatja szerzeményei kiválóságait. — Ezért akarok én helyreigazítani. Nem vagyok azonos II. vagy Nagy Frigyes porosz királlyal. Bármilyen megtisztelő is rám nézve, hogy összetévesztettek bennünket. Különben is a porosz király balettmuzsikát sosem irt, ő ezzel ,a műfajjal nem foglalkozott. Készséggel eleget teszünk Nagy Frigyes porosz király jelenlegi budapesti névrokona kérésének. Nagy Frigyes dr. budapesti, 39 éves ügyvéd, nem azonos Nagy Frigyes porosz királlyal, aki 1826-ban halt meg... LISZT FERENC Az V. kerületben a Nádor utca 24. számú ház első emeletén lakik. Nagyon szerény ember, mint a nagy magyar zeneköltő volt és a foglalkozása — ezt sem hitte volna valaha Liszt Ferenc — villanyszerelő. Fiatal, harminchárom esztendős, igen derék ember, ki öreg szüleivel együtt lakik. Nem is nagyon akar beszélni, amikor felkeressük. Az öreg Liszt bácsi már beszédesebb. • — Nagyszebenből jöttünk ide — mondja, ■— onnan, ered a Liszt hév is. — Tudják, ki volt Liszt Ferenc? — Hogyne tudnánk, — feleli apa, anya és fiú egyszerre. — Nagyon jól ismerjük az élettörténetét is. — Csak nem leszármazottjai önök a nagy zeneköltőnek? Vállat von az öreg: — Hát kérem, bizony nem tudjuk. Amikoriban meghalt, én gondoltam rá, hogy utána nézek, de amikor kiderült, hogy nem maradt utána semmi vagyon, abbahagytam az érdeklődést. Ha nincs örökség, minek a rokonáig? Cifrálkodásnak? STRAUSZ JÁNOS Ha már a zeneszerzőknél tartunk, felkeressük a legédesebb bécsi valcerek szerzőjének budapesti névrokonát Strauss Jánost is. Bizony nem valami lélekemelő a foglalkozása: korrektor. Ez a foglalkozás olyan foglalkozás, hogy éjszaka villanylámpa vakító fénye mellett nézi át a kéziratokhoz hasonlítva a szedéseket és javítja azokat az apró sajtóhibákat, amely annyira szokták az olvasói bosszantani, ha véletlenül mégis nyilvánosságra kerülnek. Érdekes, hogy Strauss János korrektor — milyen érdekes véletlen — a Hegedűs Sándor utcában lakott a 15-ös szám alatt. Most ismeretlen helyen lakik. VÖRÖSMARTY MIHÁLY A Szózat felejthetetlen emlékű, nagy magyar költőjének a nevét ebben a pillanatban egy derék mészárosmester viseli. A mi Vörösmarty Mihályunknak az Attila körút 2. szám alatt van mészárosüzlete. Kidüllesztett mellel a büszkeségtől dagad, amikor Vörösmartyról, a nagy költőről érdeklődünk nála — Egyenes leszármazottja vagyok én, uram, Vörösmarty Mihálynak — mondja emelkedett hangon. — Nemcsak névrokon! Nem bizony! És erre büszke is vagyok. — Nem is ön az első, aki érdeklődik nálam és mondhatom, hogy nagyon-nagyon jól esik a megbecsülés és tisztelet, amellyel nagynevű ősöm emléke iránt viseltetnek. Félve kérdezzük, hogy van-e valamilyen kapcsolata a költészethez a néven és a rokonságon kívül.. Elpirul.1 .— Kérem, nagyon szeretem, a verseket. Dehát én magam nem írok. Nem tudok... Elénk tartja hatalmas tenyerét, mert sürgős dolga van. Vörösmarty Mihály siet a marhavásárra, mert készülődik a karácsonyi üzletre KISFALUDY KÁROLY Okleveles gépészmérnök, a Keleti Károlyutca 26. szám alatt lakik. Vezetőállása van egy előkelő műszaki cégnél. — Nem, nem — mondja, — fölösleges, nincs semmi értelme, hogy én bármilyen formában a nyilvánosság előtt szerepeljek. — Na és a Kisfaludy Károly név szerencsét hozott-e? Mosolyog. — Ellenkezőleg, csak hátránnyal járt. Különösen diákkoromban, mert egyrészt nagyon jól meg kellett tanulnom az irodalom- 3 fillér egy borotválkozás! A nagyszerű angol találmány, a Dr. Morisson gyors borotválókrém nemcsak 2 percre szállította le az eddigi 20—25 perces borotválkozási időt, de amellett az önborotválkozást rendkívül olcsóbbá is tette. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Morisson borotválókrém a legerősebb szakállhoz is jó, és hogy nem szárítja sőt ellenkezőleg puhítja az arcot, elértük végre az időt, hogy a Morisson doktor találmánya révén a férfiak borotválkozása is modernizálódott történetben úgy Kisfaludy Károlyt, mint Sándort, másrészt pedig sokszor ugrattak miatta diáktársaim. — És ma? Legyint — Manapság? Manapság az embereknek már semmi sem tűnik fel. Ma más gondjuk van az embereknek. DEÁK FERENC A haza bölcse nevének a viselője régebben a magyar királyi államvasutaknál volt raktárnok. Azután nyugdíjba került és a IX. kerületben lévő Liliom utca 54. számú házban lakott. Ma már ott lakik, ahol a haza bölcse . . . Elköltözött messzire... messzire... és ma már csupán a leánya él, aki férjhezment és aki — nem tudja, hogy ki volt Deák Ferenc. RÁKÓCZI FERENC Mint Vörösmarty Mihály, mészáros. A Zuglóban van a lakása és az üzlete. Jómódú ember él abban a pillanatban, amikor mi kerestük, bizonyára Vörösmarty Mihállyal együtt — ő is a marhavásáron járt, mert hát nagy névrokonság ide, nagy névrokonság oda, az első az üzlet. KATONA JÓZSEF A Bánk bán írójának névrokona a költő sorsára jutott: tönkrement. Még talán roszszabbul is járt, mint a legszegényebb költő Katona József korában, mert gróf Hallerutca 88. szám alatt lévő városi házból — kilakoltatták — az Auguszta, haraktelepre. Ott tengődik feleségével együtt. — Nem tudom én .— mondja, — hogy honnan származom Azt sem tudom, hogy a Katona József név valami híres emberé lett volna. Azt tudom csak, hogy ez a Katona József itt Budapesten nyomorog, éhezik és fázik. Mert az asztalosiparnak befellegzett. NUNYADY JÁNOS A törökverő Hunyadinak jelenlegi névrokona — kávémérő. Nem is nagybajuszom hatalmas férfi, hanem vékony, cingár emberke, aki bizony nem a legjobb anyagi viszonyok között él. -- Itt lakott a Márton utca 14b. alatt, — mondja a házmester, amikor érdeklődünk iránta. — Beteges, vékonypénzű ember, ha ugyan még megvan. Mert innen elköltözött. — Vidéken lakik!— mondja a házmester,né. — Úgy tudjuk, hogy Faládicspusztára költözött, ott van valami rokonsága. Az utolsó a sorban a nagy nevek viselői közül, akikkel beszéltünk NAGY LAJOS Az ÁPOH-házból származó egyik legnagyobb magyar királyunknak számos névrokona él a fővárosban. Az, akivel mi beszéltünk, még elég kis Nagy Lajos, mert mindössze tizenkét esztendős és a mester utcai Fáy András gimnázium harmadik osztályának törekvő tanulója. — Ismerted-e Nagy Lajost? — Melyiket? — kérdezi. — A hentest. — Nem. A királyt. — Hisz nincs király Magyarországon — feleli. — De volt egy Nagy Lajos király. — A harmadikba még nem tartunk a történelemben ott, — feleli. — Hát másutt nem hallottad? Odahaza? — Nem, de úgy emlékszem, mintha a gimnáziumban a folyosón kiint volna a képe. Én csak Mátyás királyt ismerem — vágja ki büszkén, — meg Hunyadi Jánost. Azok... azok voltak az igazi nagy királyok. Meg a Zrínyi Miklós . . . Tovább nem volt hajlandó nyilatkozni, sőt már interjú közben is előkapta a go-yo-t a zsebéből és elkezdte rángatni. EGÉSZ NÉVSOR Persze egész névsor található még a nagy nevek viselőiből. Álljon itt legalább a nevük. Rákosi Jenő divatárukereskedő, a Batthyány-utca 4. számú házban, Szilágyi Erzsébet — bizonyára nem olyan szigorú aszszony, mint Hunyadi Mátyás anyja volt, — tanítónő. Schiller Frigyes pesti névrokona könyvelő a Thököly-út 81. szám alatt és bizonyára nincsen olyan különös passziója, hogy rothadt almát szagoljon — könyvelés közben, mint nagy elődjének, amikor költött. Róbert Károly magántisztviselő, Tompa Mihály asztalos, Széchenyi István műszerész és Arany János az Izabella-téren vendéglős. Kazinczy Ferenc állami ember, Marx Károly, délivasúti ellenőr, Pósa Lajos papírnagykereskedő, Könyves Kálmán pedig tatarozó és javító vállalkozó. Eötvös Károly állami tisztviselő, Toldy Miklós már nyugdíjban van, Csokonai Vitéz Mihály pedig igen prózai foglalkozást űz : magántisztviselő és egyáltalán nem szereti a gyöngyöző nedűt. Végül álljon itt még egy név, a híres, sőt hírhedt néhai Rózsa Sándor névrokonának a neve, aki becsületes asztalosmester a Vasutca 7. szám alatt és milyen furcsa játéka a véletlennek, „kenyeres pajtása", Sobri Jóska ugyancsak asztalosmester — Újpesten. De ki tudná még felsorolni azt a sok-sok történelmi nevet,, akiknek a viselői itt élnek a milliós világváros forgatagában, akik telefonálnak, villamoson járnak, autóbuszt használnak és rádióznak ... — Mekkorát is változott a világ, — mondaná ezeknek a neveknek bármelyik őse, — ha úgy, mint Rip van Winkle felébredne és megnézné, hogy mit csinálnak az utódok... Szűcs Nándor ÚJSÁG PÉNTEK, 1933 JANUÁR 0 r ■ ! • • Óriási sikere van az Újság ingyenes bridgetanfolyamának Négyszáz olvasónkat tanítjuk meg januárban bridgezni Mi ez? Tömeghisztéria? Divat?... Napjaink, 1933 járványa? Bizony, ma már így beszélnek a bridgeről, amely eleinte az elegánsabb körök kártyajátéka volt, később sport lett, ma pedig már láz. A bridge hirtelen olyan népszerű lett, hogy megölte a yo-yót, konkurrenciát csinál minden más szórakozásnak, válásokat okoz és magába beleholít mindenkit. Az Újság a bridge népszerűségének tudatában határozta el, hogy segítségére siet azoknak, akik még eddig nem tanultak meg bridgezni, mert vagy nem volt, aki tanítsa őket, vagy nem volt társaságuk. A bridgehez négy játékos kell, egész kis társaság és éppen ezért feltűnő, hogy mégis annyira közkedvelt lett. Amikor az Újság elhatározta, hogy a bridge propagandája érdekében tanfolyamot fog rendezni, szívességet akart ezzel tenni olvasóinak. Megjelent az Újságban két héttel ezelőtt néhány sor arról, hogy januárban ingyenes bridge-tanfolyamot kezdünk meg a Magyar Bridge Club Bristol-szállóbeli helyiségében. Ettől kezdve egymásnak adták a jelentkezők a kilincset a szerkesztőségben, egyre-másra jöttek a jelentkező levelek és a telefonbejelentések. Ilyen sikerre senki sem számított. Kénytelenek voltunk tanfolyamunkat kibővíteni, újabb csoportokat beállítani, hogy a nagy tömegben jelentkező olvasóinkat el tudjuk helyezni. Amikor azonban már négyszáz volt a jelentkezések száma, kénytelenek voltunk lezárni a jelentkezéseket és megígérni a kimaradottaknak, hogy két-három hét múlva újabb kurzusokat fogunk megkezdeni kezdő és haladó játékosok számára. Az Újság közönségét- különben a legkiválóbb magyar bajnokjátékosok fogják tanítani. A leghíresebb játékosok közül Lehtner Ferenc, Ferenczy György és Hernád István dr. vállalták el felkérésünkre a professzorszerepet. A maguk nemzetközi viszonylatban is elismert bridgeművészetét fogják hallgatóiknak előadni, nemcsak élőszóval, hanem kártyával és könynyen érthető példákkal. Az Újság bridge tanfolyama hétfőn és kedden, január 9-én és 10-én este tíz órakor kezdődik meg a Bristol-szállóban, ahol négyszáz olvasónk kap hat héten át heti két órát. Akik megfelelő időben jelentkeztek, azokat levélben értesítjük pontos időbeosztásukról, míg februárban kezdődő kurzusainkról későbben fogunk hírt adni, de előjegyzéseket már hétfőtől ezekre is elfogadunk. A hétfőn és kedden meginduló tanfolyamokon, az Újság szerkesztősége részéről Pünkösti Andor fogja üdvözölni a résztvevőket Kíváncsian várjuk, hány tehetség és bajnok fog kikerülni az Újság közönségéből? Külön-külön döntenek USA egyes államai a szesztilalomról Washington, január 5. A washingtoni szenátus jogügyi bizottsága ma letárgyalta a szesztilalmi törvény enyhítéséről szóló tervezetet. Eszerint az egyes államok döntik el, hogy saját területükön fentartják-e a szesztilalmat. Ha úgy kívánják, akkor a kongresszus megtilthatja a nyílt kocsmák fentartását. kis Mentők telefonja: 04. Tűzoltók: 05. Rendőrség: 130 -40. NAPIREND 193. Január 6. Péntek. Rom. kat.: Vizkereszt Prot.: Vizkereszt. Újgörög: Epifánia. Ógörög: december 24. Karácsony előtti böjt. Szr.: Tebeth 8. A nap kel 7 óra 47 perckor, nyugszik 1 óra 24 perckor. A hold kel 12 óra 7 perckor, nyugszik 3 órakor. Nádpálca Most történik először — a pillanat pikáns és talán meglátjuk még, hogy nem jelenték, télen —, hogy Freud aktuális politikai kérdésekről mond véleményt. Új könyvében („Neue Folge der Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse") néhány oldalon az oroszországi bolsevizmusal foglalkozik. Azt írja, hogy a bolsevizmus veszedelmesen hasonlít arra, ami ellen harcol: a vallásra. A Biblia helyére Marx művei léptek, amelyeket ugyanolyan gondolkozási tilalom véd minden kritika, kétség vagy éppen reformtörekvés ellen, mint annak idején a kinyilatkoztatás vallási dokumentumait. Támadói, bírálói hasonló sorsra jutnak, mint régebben az eretnekek. És bár a gyakorlati marxizmus szándéka szerint leszámolt minden illúzióval, akaratlanul mégis olyan illúziókat teremtett, amelyeknek igazsága éppolyan kérdéses és bizonyíthatatlan, mint volt az egykoriaké. Néhány generáción belül — így reméli a bolsevizmus — annyira megváltozik az emberi természet, hogy a polgárok minden érdekellentét és összeütközés nélkül élhetnek az új társadalmi rendben és kényszer nélkül vállalják magukra a munka terhét. A szovjet lélektani metódusa ebben a pillanatban az, hogy a társadalom aggresszív vágyait részben a régebbi hatalom birtokososztályai ellen, részben pedig a kívülről fenyegető veszedelem ellen fordítja. Freud szerint azonban az a relatív egyetértés, amellyel az orosz nép a rendszert támogatja, semmi garanciát nem nyújt arra az időre, amikorra a rendszer már teljesen kiépült, az orosz kapitalista osztály már végképpen csak emlék és fikció marad és a határokon túlról sem kell támadástól tartani. Egyszóval, akkor, amikor a valóság leváltja az illúziót és nem marad hátra több teljesedetten ígéret. Ezt az emberi természet ma nem tudja elviselni. És nem viselte el tegnap sem, hiszen minden egyéni életnek, minden államformának és főleg minden vallásnak alapvető feltétele az a reménység, hogy a jelenért a jövő fog kárpótlást adni. Freud megelőzi az ellenvetéseket is. A szovjetrendszer válasza nyilván ez: „Amíg az emberi természet meg nem változik, addig olyan eszközöket kell használni, amelyek mai állapotában hatással lehetnek rá. Egyelőre az erőszaknak kell a meggyőződést helyettesíteni". De itt vetődik fel az a kérdés, amelyre az új Freud-könyv feleletet sem ad: lehet-e egyáltalában erőszakkal megváltoztatni az emberi természetet? Mindössze annyit fűz hozzá, hogy korainak tart minden egyéni lélekbe vágó erőszakos politikai kísérletet mindaddig, amíg valami új felfedezés nem biztosítja az emberi öntudat hatalmát a természet erői fölött. Freud rendszere nem hagy kétséget e kissé dodonai hangzású mondat értelme felől. Ilyen felfedezésre természetesen nem lehet számítani. A társadalom konfliktusai nagyitoli másai az egyén lelki zavarainak s korántsem a gazdasági osztályok súrlódásából erednek csak. Az erőszakos politikai átalakítás éppenséggel nem fogja megszüntetni az egyén lelki problémáit, , következésképpen a társadalmi ellentéteket sem és nem konzerválhatja az egyöntetűséget, amelynek alapja nagyobbrészben nem az eredmény, hanem az ígéret és nem a megelégedettség, hanem a remény. És amelynek alapja, karakterét tekintve, a mai vallástalan orosz birodalomban, valami paradox vallási hiszékenység, amelyben a mennyország helyét az ugyancsak metafizikai ködökben lebegő földi üdvözülés foglalta el. A probléma végeredményében egyszerű és már régen megfejtett pedagógiai kérdés. Erőszakkal nem lehet nevelni. Ezt sokan tagadják és rendszerint olyanok, akik maguk is sok pofont kaptak gyermekkorukban — most ne vitatkozzunk róla. A nádpálca szófogadóvá nevel, ez kétségtelen, de nyílt, öntudatos, független akaratú emberré nehezen. A kék foltok idővel eltűnnek a bőrfelületről és leszivárognak a lélek mélységeibe, s hogy a fuldokló emlékek mikor és melyik zavaros örvényben bukkannak eltorzultan újra fel, erről bármelyik idegorvos praxisa barátságtalan adatokat mutathat. A beteg társadalmak gyógyításán reménytelenül töpreng Európa. Freud csak Oroszországról ír, de hozzátoldhatná a kérdést: képesek lesznek-e vájjon egészséges, független, a maga talpán álló „embert" faragni más szigorít, nádpálcás nevelők a gondjukra és pedagógiai előrelátásukra bízott serdületlen nemzetekből? Vázsonyi Endre