Ujság, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-25 / 69. szám

90 ÚJSÁG SZOMBAT, Í9SS MABCTüS 2* SZOMORY EMIL: Csendes beszélgetés az cívenéves Lípóívárcsí Kaszinó kalifában A Lipótvárosi Kaszinó neszfogó bár­sony szőnyegekkel borított széles halijában, együtt ülünk Rüszt Józseffel és halk be­szélgetésben visszaemlékezünk egy csomó évtizedre, mely úgy múlt el felettünk örök jókedvben, gondtalan ifjúságban. Vájjon kik, vannak meg még azok közül, akik a fővárosnak ezt az előkelő társas egyesülé­sét most ötven öve, ott a Józscf-téren, az egykor oly híres Blumenstöckl-vendéglő fe­lelt megalakították? Hárman mindössze: i'ichőgl Henrik, Tschőgl Gusztáv gyarmat­it rúna gy kereskedők és Auer Gyula manu­­fakturista. A többiek mind: Fáik Miksa, a „Pester Lloyd“ főszerkesztője, Kochmeis­­tér Frigyes báró gyarmatárukereskedő, A ebig Adolf bankigazgató, Wadlsteiner üveggyáros, Maluska István ügyvéd, Légrády Károly, a „Pesti Hirlap“ kiadója, Hüttl Tivadar porcellángyáros, Ullmann La jók, a Dunagőzhajózási Társaság elnöke és Busehbach Péter, a Terézváros képvise­lője, rég elköltöztek körünkből. Viszont az ötszázhatvan tag közül, akik hajdanában a Lipótvárosi Kaszinó összesen hat szobájá­ból álló klubhelyiségét frekventálták, pon­tosan á fele, kéiszántjolcvan még él és virul ma is, ez a legjobb, szívós anyag, mely, ha egy kicsit megős/.ülten is, de szellemi és fizikai ereje teljében feljár naponta , a kaszinóba délutáni feketekávéra. SO'altmianm Mér szerepe Három nagy társadalmi jelentőségű klub volt Budapesten: a Nemzeti Kaszinó, az Országos .Kaszinó és a vele körülbelül egy­idős Lipótvárosi Kaszinó, mely Fáik Miksa elnöklétével indult. Érdekes, hogy Wahr­­mann Mój:, a, Lipótváros akkori. képvise­lője, az utolsó zsidó arisztoktáta. akinétr fiai, Richdid.és Ernő, már keresztényekké lettek, csakúgy, mint leánya, Renee, aki elválva első férjétől, megyeri Krausz Izidor szeszgyárostól, egy igen előkelő gentryhez, Beretvás Endréhez ment feleségül, teljesen távoltartotta magát a Lipótvárosi Kaszinó­tól, mely pedig, a köztudattal ellentétben, éppenséggel nem volt faji jellegű alakulat. Hiszen alapítói is csaknem valamennyien keresztények, zsidót az elnökségbe, igazga­tóságba éppen hogy mutatóul választottak. Hogy mennyire igy volt, azt bizonyítja, hogy mindjárt az első tagfelvételi ülésen kibuktatták Mezei Mórt, a Lipótváros egyik ismert korifeusát, azzal az indokolással, hogy ö esetleg községi politikát vihet be a Kaszinóba- ami alatt zsidó elfogultságéi értettek. Fáik Miksa bukása Holott a Kaszinó politikai desinteres­­sénjentje nem volt egyéb hipokrizisnél, mert hiszen Fáik Miksát, a Kaszinó első elnökét is, éppen a politika buktatta meg. Az or­szággyűlési néppárt megalakulásakor ugyan­is Fáik Miksa, maga is képviselő, meghívta az egész néppártot a Kaszinóba, élén Zichy Nándor gróffal, a párt elnökével. Ez a poli­tikai megmozdulás sehogy sem volt ínyére a Kaszinó tagjainak, akik egy palotaforra• dalom nyomán lemondásra kényszeritették Fáik Miksát és utódjául Dóczy Lajost vá­lasztották a helyére, aki akkoriban jött haza Bécsiből pesti lakosnak. Négy hónapig látta cl a Csók szerzője a Kaszinó elnöki lisztét, abban a hitben, hogy ez a nobile offieium majd besegíti bankok és nagy pénzügyi xállalkozások igazgatósági szé­kébe. De ráeszmélve, hogy a Lipótváros döntő faktorai éppenséggel nem hajlamo­sak efféle szentimentalizmusra, ott hagyta a József-téri klubhelyiséget, mely 1895-ben Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank igazga­tójának égisze alatt, a tagok által jegyzett háromszáz, egyenként kétszáz korona név­értékű részvénnyel részvénytársasággá ala­kult, azzal a céllal, hogy e négyszázezer koronából felépiti majd a Kaszinó Nádor utcai palotáját. Az építkezés meg is in dúlt de csakhamar kiderült, hogy az elő jegyzett negyszázezer korona kevés és igy még mindig Lánczy Leó közbenjárására, a Hazai Bank és a Pesti Hazai Első Takarék­pénztár további hatszázezer koronát folyó­sított, melyből azután bőven tellett a Lipótvárosi Kaszinó mai palotájának fel­építésére. EgV kire* képvíselcválaazáás Lánczy Leót azonban, a Kaszinóval kap­csolatosan, csakhamar súlyos csalódás érte. Ö azt hitte ugyanis, hogy lelkes igyekezete, szolgálatkészsége, melyet a Kaszinó érdeké­ben kifejtett, majd érezteti hatását az V. kerületi képviselőválasztásnál, közelebb hozza annak mandátumához, majd ha egy­szer Wahrinann Mór elköltözik az élők so­rából. De e reménykedése még csak a jelö­lésig sem jutott, mert Walirmann Mór halá­lával a Lipótváros mindenki mellé tömö­rült, csak éppen Lánczy Leót mellőzte. A Kaszinó igen erős részvétele mellett meg­indult a korteskedés, amelyben Wahrmann Mór örökére négyen pályáztak. Mezei Mór, megyeri Krausz Lajos, Friedmann Bemát, a tiszaeszlári védők egyike és Robicsek Gyula ügyvéd. A választás eredménye ele­inte bizonytalan volt, annál is inkább, mert főként Krausz pártja nagy pénzzel dolgozott. A Kaszinó viszont utóbb, mini egy ember, állott Mezei Mór mellé, akinek az egykori kibuktatásért, úgy érezte, elég­tétellel tartozik. Még ma is emlékszünk e választás népszerű kortesdalára, melytől, Btaháné hires Is . . . is . . is . . . nótá­jának melódiájára az egész főváros vissz­hangzott. Kereskedő iparos, a megyeri Krausz Lajos, jós, jós, jós, 0 lesz a mi követünk, ő az, akit követünk, íj *' tünk, tünk, tünk,' A Mezei, bár kezei messze'nyúlnak. bukik meg, Ti is csak ezt éritek, Friedmann Bemát s Robicsek,. esek, esek, esek. De hiába a pártok minden igyekezeté­nek, a választás mindjárt az első fordulón Mezei Mór elsöprő győzelmével végződött, amiben a Kaszinónak jelentős része volt, A Lipótváros uj képviselője nem tartott haragot a múltért és megválasztását követő napon ismét jelentkezett tagnak a Lipót­városi Kaszinóba, ahová most természet­szerűleg egyhangúlag felvették- A csalódott Lánczy Leó pedig, akit utóbb valahol a Felvidéken választottak meg képviselőnek, hátat fordított a Kaszinónak, melynek fel­lendülésében kétségkívül oroszlánrésze volt és megalakította a Hungária-szállodában az Unió Clubot, amit egy boldogabb időben a milliomosok klubjának neveztek. Mtnísdcrelncliltól K.a*zinc­­eltidlft Közben Dóczy Lajos lemondott és Ballay Lajos miniszteri tanácsos, a Szabadalmi Hivatal elnöke, lett elnöke a Lipótvárosi Kaszinónak, akit e tisztségében Bánffy Dezső báró, a bukott miniszterelnök köve­tett. Politikai azámkivetésében úgy gon­dolta, itt oázisra talál és a zsidóság legerő­sebb oszlopaira, akik majd szilárd pontot nyújtanak neki uj politikai érvényesülésre, egy uj világban, amelyben, hogy saját sza­vait idézzük, lehet ő még tettekkel tényező. De hát ez az ő rcnaissance-a sohasem jött el többé és kaszinói elnöksége mindössze abban merült ki, hogy uzsonnakávé idején pikáns politikai visszaemlékezésekkel szóra­koztatta mindazokat, akik nap-nap után körülülték. Bántfy halála után Heltai Ferenc lett a Kaszinó elnöke, a hajdani újságíró és fő­polgármester, aki hat hónapig látta el a teendőket. Az ő idejére esik az újságírók világkongresszusa Budapesten, ezen még ő elnökölt, de röviddel utána súlyos beteg­ségére való hivatkozással, visszavonult tel­jesen a közélettől. Most hosszú inlerregnum következett a Kaszinó elnökségében, amelynek folyamán az alelnökök, köztük leghosszabb ideig és mindenkinek teljes rokonszenvét kiérde­melve, Márkus Miksa látta el az elnöki teendőket, mig 1917-ben Baracs Marcell választották meg nagy lelkesedéssel, aki a háborúban és az azt követő forradalmak­ban a keservesen megviselt Kaszinót ismét a régi virágzásra emelte és pedig azzal az odaadó szeretettel és kitartással, mellyel minden lagtársa elismerését és háláját biz­tosította magának. A Kaszinó páratlan fel­lendülését bizonyítja, hogy azidőben két­ezerkétszáz tagja volt, amely fantasztikus szám utóbb a gazdasági viszonyok követ­keztében fájdalmasan leolvadt megint. VilátfkúreM^ek, Kenyérhál, Tangó Már most érthető, hogy a Kaszinó őtven esztendeje bővelkedik kulturális esemé­nyekben, melyeknek egyébként is minden­kor zászlóvivője volt. Igaz, hogy ehhez Ruszt Józsefnek, a Kaszinó örök pénzügy­­miniszterének, áldozatkészsége és rajongó szeretete kellett minden iránt, ami igazán szép és művészi, ő a Kaszinó keretein be­lül olyan művészi célokat ért el, melyekre hangversenyirodák a kockázattól való fé­lelmükben abban az időben képtelenek let­tek volna. Aki világhiresség volt, .azt, kevés kivétellel, mind vendégül látta a Lipót­városi Kaszinó és pedig olyan ragyogó keretek között, melyre társadalmi egyesü­lések történetében sehol a világon nincs példa. A Lipótvárosi Kaszinóban, melynek vendégserege között ott voltak a politika, arisztokrácia, pénz- és művészvilág legjele­sebb reprezentánsai, ragyogó nők és hires férfiak: ismerte meg a pesti közönség sze­mélyesen Puccinit, Leoncavallót, Shackle­­tont és Sven Hédin sarkutazókat, Georg Brandést, Mark Twaint, Max Reinhardtot, a Wicsenthat-növérckel, Pablo de Sarasaiét, Hans Richterl, Kurz Zelmát, Jean Riche­­pint, Mounet Sullyt, hogy .hamarjában csak ezeket említsük. Egy csomó nagy ma­gyar tehetség a Kaszinó termein belül bon­togatta szárnyait: Fedők Sári, Paulay Erzsi, Alpár Gitta, a beérkezett drámai és operett­­művésznők mind, itt ünnepelték Mikszáth Kálmán irői jubileumát, a Képzőművészeti Társulat ötvenéves jubileumát, Andrássy Gyula gróf és neje védnöksége mellett, itt övezték friss babérral Jókai' Mórt, akitől házassága után családja elfordult, itt volt az első Kenyérbál, azzal a nemes célzattal, hogy Budapesten ne legyen senki, aki éhe­zik és innen indult, mint valami csoda­bogár, a tangó, melynek misztériumaiba a külföldi tánc-professzorok vezették be a közönséget. A Lipótvárosi Kaszinó felfigyelt minden érdekes megmozdulásra, lett légyen az bármi vonatkozású, itt ünnepelték az egyházpolitikai reformok idején a nagy kabinetet, melynek minden egyes tagja, élén Wekerle Sándorral, Szilágyi Dezsővel, Csáky Albin gróffal, szívesen jött el, ven­dégségbe, itt rendezte Vlsontai Soma a cigánybandák és katona zenekarok hangver­senyvetélkedését. Művészvilág a Kaszinóban És itt voltak otthon még jóval a Fészek megalakulása előtt a magyar színészet büsz­keségei: Beöthy László, Hegedűs Gyula, Konti József, Németh József, Szirmai Imre vezetésével, valamennyien tiszteletbeli ta­gok, úgy értve, hogy soha tagdijat nem kellett fizetniök. A lipótvárosi aranyifju­­ság, Márkus Géza, Marton Miksa dr., Herzl Dóri, a hires triumvirátus, minden este más-más művészi nagyságot ünnepelt, Blahánétól, Pálmay Ilkától, Küry Klárától, Kopácsy Juliskától kezdve le, a valóban tehetséges és ragyogó szépségű kezdőkig. Es itt vonultak fel minden hangverseny-re, bálra, mulatságra a felejthetetlenül hires pesti szépségek, Schurartz Gusztávné, a ké­sőbbi Lánczy Leóné, Ktráildi Herz Zsig­­mondné, akiből Lukács László pénzügy­­miniszter felesége lett, a tündérszépségü Freund-lányok és ki tudna a többire mindre visszaemlékezni? Mozgalmas, fe­lejthetetlen idők, szép és viharzó emlékek, melyek elmúltak együtt régi tavaszokkal. A Kaszinó is elcsendesedett és ahol valaha minden sarokból a gondtalanság és jólét áradt, ma közben letört milliomosok isszák uzsonnakávéjúkat ebédnek, • vacsorának! A vasárnapi ötvenéves jubileumra eljön Baracs Marcel is, akinek speciális kíván­sága. ez évforduló megünneplése. Rég járt a Kaszinóban, beteg, de már mindnyájunk örömére, a teljes gyógyulás utján van. Még egy okkal több, hogy szeretettel ünnepeljék, mert hiszen e nagymultu és előkelő társa­dalmi egyesülés uj fellendülése az ő tizen­hároméves, mindent körültekintő és erod­­ménydus elnökségével kapcsolatos. .HATVAN PENGŐ Irta: VÁNDOR KÁLMÁN Ez az én barátom, kérem, szimpatikus fin volt világéletében. Kedves, rokonszenves fiú. Már az iskolában is, ahol a szomszédpadban ült és mindig elkérte a tízóraim felét. Már ak­kor is igen kiváló ifjú volt és ha a főigazgató miegymást kérdezett, az osztályfőnök mindig vele brillírozott. Nagyszerűen tudta megfejteni az egyenleteket (furcsa dolog, az életben még sohasem jutottam hozzá, hogy egyenleteket fejtsek), kitünően tudta kívülről az Erlkőniget, deklinált, konjugált, mint a parancsolat. Bevallom, én mérsékelten tudtam ezeket a dolgokat. Annyira mérsékelten, hogy — külön­ben minek tudják meg a fiaim, hogy pocsék tanuló volt az apjuk. A lényeg a2, hogy a ba­rátom kitűnő, szimpátikus fiú volt, minden­nap megette a tízóraim felét és lenézett, mert rosszul fejtettem meg az egyenleteket. Aztán jötl, kérem, az élet. Ez szokott jönni. És fütyül arra. hogy ki volt Jeles tanuló és ki pótvizsgázott főigazgatói engedéllyel. Az élet jött. Én valahogyan szerényen a pótvizsga el­lenére is elhelyezkedtem, a barátom pedig —* az éJet nem volt kiváncsi a tiszta jeleseire —« nem tudott elhelyezkedni. így történt, hogy egyik nap a szerkesztőség­ben meglátogatott a barátom. Kedves volt, megható, borzasztóan örült, hogy Ilyen jól elhelyezkedtem az életben, hogy a darabjaimmal százezreket keresek ée közölte vetem, hogy két nap óta — nem evett. Nahát, ezen aztán igazán elérzékenyültem. A százezreimből ugyan mindössze hat pengő volt a zsebemben (a többit ngyanls még elfelejtet­­lem bekaszirozni), de mit tehet az ember, ha a barátja két nap óta nem evett? A hat pen­gőből hármat neki adtam. Kitűnő barátom meg volt elégedve, meg volt hatva, dicshimnuszokat zengett kiváló képessé­geimről és közölte velem, hogy szülővárosom­­bán már csiszolják a márványtáblát, mely nagyságomat lesz hivatva és a többi. Azután egy, hét múlva újra meglátogatott. Hogy milyen kitűnő volt a cikkem! Az aztán igen! ö ugyan három napja nem evett, de a cikk olyan szellemi tápláléka volt, hogy most sem éhes. Hát istenem, ekkor éppen nem Írtam cikket, nincs, ami igy tovább táplálja, gondoltam, ad­dig is, amig táplálkozásra alkalmas cikket írok, adok neki két pengőt. A százezreimet ugyan még mindig elfelejtettem bekaszirozni (mostanában olyan szórakozott vagyok), de mit tegyen az ember. És barátom a csiszolás alatt lévő márványtábla ismételt felemlitése mellett hajlongva eltávozott. Azután pedig állandósult. A barátom is, a látogatás is, a két pengő is. Mig egyik nap lel­kendezve be nem rohant. — Barátom! Most segíts rajtam! — No!? — Itt és Itt egy állás vár betöltésre. Te is­mered az igazgatót. Eredj el hozzá, szerezd meg nekem az állást, örök életedre én leszek a leghálásabb barátod. t Hát —* én, kérem, nekiláttam. Futottam fühőz-fához, veszekedtem, rábeszéltem, kapa­­citáltam, megpróbáltam mindent, ami tellett tőlem és azután megnyugodtam. Ha kinevezik, jó, ha nem — hát igazán nem rajtam mullott, És másnap egy hétre elutaztam. Előfordul. * Amikor visszajöttem, megyek az utcán, egy­szer csak a barátomat látom. Ejnye, gondol­tam. megkérdezem, sikerült-e, megkapta-e az állást. Jókedvű, friss lépésekkel feléje in­dultam. A barátom is meglátott. Rámnézett, végigmért, aztán nemes fölény­nyel elfordította a fejét és — úgy elment mel­lettem, mint akit sohasem ismert. Eihülve álltam. Csak néztem. Egyszer valaki a vállamra ütött: — Na, mit állsz itt ilyen elképpedien? Csak dadogni tudtam: — Ne... ne... nem tudod, mi történt a Kovács Gáspárral? — A Kovács Gáspárral? — gondolkozva, összeráncolta a homlokát. — Ja, igen! Szeren­cséje voltl Jó protektort szerzett magának és kinevezték valahova írnoknak. Hatvan pengői Most már egyszerre mindent megértettem Szégyellett engem. Mert ö már írnok volt, én meg csak iró. Kézbesítési vagy más reklamációkat, cím­változásokat közvetlenül a ki­adóhivatallal közöli ük, leve­lezőlap vagy telefon utján. Legszebb g Hüigif legolcsóbb l#£Pil^|»§ÉÜ^ÍIÉ ÉS ViUtölTftS RT 41

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék