Ujság, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-25 / 69. szám
90 SZOMORY EMIL: Csendes beszélgetés az ötvenéves Lipótvárosi Kaszinó kalijában A Lipótvárosi Kaszinó neszfogó bársony szőnyegekkel borított széles kalijában, együtt ülünk Ruszt Józseffel és halk beszélgetésben visszaemlékezünk egy csomó évtizedre, mely úgy múlt el felettünk örök jókedvben, gondtalan ifjúságban. Várjon kik, vannak meg még azok közül, akik a fővárosnak ezt az előkelő társas egyesülését most ötven éve, ott a József-téren, az egykor oly híres Blumenstöckl-vendéglő felett megalakították? Hárman mindössze: Sichegl Henrik, Tschőgl Gusztáv gyarmati árúnagykereskedők és Auer Gyula manufakturista. A többiek mind: Faik Miksa, a „Pester Lloyd“ főszerkesztője, Kochmeister Frigyes báró gyarmatárukereskedő, Rlbig Adolf bankigazgató, Wahlsteiner üveggyáros, Maluska István ügyvéd, Légrády Károly, a „Pesti Hírlap“ kiadója, Hüttl Tivadar porcellángyáros, Ullmann Lajos, a Dunagőzhajózási Társaság elnöke és Buschbach Péter, a Terézváros képviselője, rég elköltöztek körünkből. Viszont az ötszázhatvan tag közül, akik hajdanában a Lipótvárosi Kaszinó összesen hat szobájából álló klubhelyiségét frekventálták, pontosan a fele, kétszántjolcvan még él és virul ma is, ez a legjobb, szívós anyag, mely, ha egy kicsit megőszülten is, de szellemi és fizikai ereje teljében feljár naponta , a kaszinóba délutáni feketekávéra. Soaltmianm Mór szerepe Három nagy társadalmi jelentőségű klub volt Budapesten: a Nemzeti Kaszinó, az OrszágosKaszinó és a vele körülbelül egyidős Lipótvárosi Kaszinó, mely Falk Miksa elnökletével indult. Érdekes, hogy Wahrmann Már, a, Lipótváros akkori képviselője, az utolsó zsidó arisztokrata, akinél fiai, Richáid,és Ernő, már keresztényekké lettek, csakúgy, mint leánya, Renée, aki elválva első férjétől, megyeri Krausz Izidor szeszgyárostól, egy igen előkelő gentryhez, Beretvás Endréhez ment feleségül, teljesen távoltartotta magát a Lipótvárosi Kaszinótól, mely pedig, a köztudattal ellentétben, éppenséggel nem volt faji jellegű alakulat. Hiszen alapítói is csaknem valamennyien keresztények, zsidót az elnökségbe, igazgatóságba éppen hogy mutatóul választottak. Hogy mennyire így volt, azt bizonyítja, hogy mindjárt az első tagfelvételi ülésen kibuktatták Mezei Mórt, a Lipótváros egyik ismert korifeusát, azzal az indokolással, hogy ő esetleg községi politikát vihet be a Kaszinóba- ami alatt zsidó elfogultságot értettek. Fálk Miksa bukása Holott a Kaszinó politikai desinteressenientje nem volt egyéb hipokrízisnél, mert hiszen Fáik Miksát, a Kaszinó első elnökét is, éppen a politika buktatta meg. Az országgyűlési néppárt megalakulásakor ugyanis Fáik Miksa, maga is képviselő, meghívta az egész néppártot a Kaszinóba, élén Zichy Nándor gróffal, a párt elnökével. Ez a politikai megmozdulás sehogy sem volt ínyére a Kaszinó tagjainak, akik egy palotaforradalom nyomán lemondásra kényszerítették Fálk Miksát és utódjául Dóczy Lajost választották a helyére, aki akkoriban jött haza Bécsiből pesti lakosnak. Négy hónapig látta el a Csók szerzője a Kaszinó elnöki lisztét, abban a hitben, hogy ez a nobile officium majd besegíti bankok és nagy pénzügyi vállalkozások igazgatósági székébe. De ráeszmélve, hogy a Lipótváros döntő faktorai éppenséggel nem hajlamosak efféle szentimentalizmusra, ott hagyta a József-téri klubhelyiséget, mely 1895-ben Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank igazgatójának égisze alatt, a tagok által jegyzett háromszáz, egyenként kétszáz korona névértékű részvénnyel részvénytársasággá alakult, azzal a céllal, hogy e négyszázezer koronából felépíti majd a Kaszinó Nádor utcai palotáját. Az építkezés meg is indult de csakhamar kiderült, hogy az előjegyzett négyszázezer korona kevés és így még mindig Lánczy Leó közbenjárására, a Hazai Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár további hatszázezer koronát folyósított, melyből azután bőven tellett a Lipótvárosi Kaszinó mai palotájának felépítésére. Egy kires képviselőválasztás Lánczy Leót azonban, a Kaszinóval kapcsolatosan, csakhamar súlyos csalódás érte. Ő azt hitte ugyanis, hogy lelkes igyekezete, szolgálatkészsége, melyet a Kaszinó érdekében kifejtett, majd érezteti hatását az V. kerületi képviselőválasztásnál, közelebb hozza annak mandátumához, majd ha egyszer Wahrmann Mór elköltözik az élők sorából. De e reménykedése még csak a jelölésig sem jutott, mert Wahrmann Mór halálával a Lipótváros mindenki mellé tömörült, csak éppen Lánczy Leót mellőzte. A Kaszinó igen erős részvétele mellett megindult a korteskedés, amelyben Wahrmann Mór örökére négyen pályáztak: Mezei Mór, megyeri Krausz Lajos, Friedmann Bernát, a tiszaeszlári védők egyike és Robicsek Gyula ügyvéd. A választás eredménye eleinte bizonytalan volt, annál is inkább, mert főként Krausz pártja nagy pénzzel dolgozott. A Kaszinó viszont utóbb, mint egy ember, állott Mezei Mór mellé, akinek az egykori kibuktatásért, úgy érezte, elégtétellel tartozik. Még ma is emlékszünk e választás népszerű kortesdalára, melytől, Blaháné hires is . . . is . . is . . . nótájának melódiájára az egész főváros visszhangzott. Kereskedő iparos, a megyeri Krausz Lajos, jós, jós, jós, Ő lesz a mi követünk, ő az, akit követünk, íj *' tünk, tünk, tünk,' A Mezei, bár kezei messze'nyúlnak, bukik meg, Ti is csak ezt éritek, Friedmann Bernát s Robicsek, esek, esek, esek. De hiába a pártok minden igyekezetének, a választás mindjárt az első fordulón Mezei Mór elsöprő győzelmével végződött, amiben a Kaszinónak jelentős része volt. A Lipótváros új képviselője nem tartott haragot a múltért és megválasztását követő napon ismét jelentkezett tagnak a Lipótvárosi Kaszinóba, ahová most természetszerűleg egyhangúlag felvették- A csalódott Lánczy Leó pedig, akit utóbb valahol a Felvidéken választottak meg képviselőnek, hátat fordított a Kaszinónak, melynek fellendülésében kétségkívül oroszlánrésze volt és megalakította a Hungária-szállodában az Unió Clubot, amit egy boldogabb időben a milliomosok klubjának neveztek. ÚJSÁG SZOMBAT, JESS MARCTUS 2* Miniszerelnökból Kaszinceltdlst Közben Dóczy Lajos lemondott és Balsay Lajos miniszteri tanácsos, a Szabadalmi Hivatal elnöke, lett elnöke a Lipótvárosi Kaszinónak, akit e tisztségében Bánffy Dezső báró, a bukott miniszterelnök követett. Politikai számkivetésében úgy gondolta, itt oázisra talál és a zsidóság legerősebb oszlopaira, akik majd szilárd pontot nyújtanak neki új politikai érvényesülésre, egy új világban, amelyben, hogy saját szavait idézzük, lehet ő még tettekkel tényező. De hát ez az ő renaissance-a sohasem jött el többé és kaszinói elnöksége mindössze abban merült ki, hogy uzsonnakávé idején pikáns politikai visszaemlékezésekkel szórakoztatta mindazokat, akik nap-nap után körülülték. Bánffy halála után Heltai Ferenc lett a kaszinó elnöke, a hajdani újságíró és főpolgármester, aki hat hónapig látta el a teendőket. Az ő idejére esik az újságírók világkongresszusa Budapesten, ezen még ő elnökölt, de röviddel utána súlyos betegségére való hivatkozással, visszavonult teljesen a közélettől. Most hosszú interregnum következett a Kaszinó elnökségében, amelynek folyamán az alelnökök, köztük leghosszabb ideig és Legszebb g Hüigis legolcsóbb l#£Pil^|»§ÉÜ^ÍIÉ ÉS ViUtölTftS RT 41 mindenkinek teljes rokonszenvét kiérdemelve, Márkus Miksa látta el az elnöki teendőket, míg 1917-ben Baracs Marcell választották meg nagy lelkesedéssel, aki a háborúban és az azt követő forradalmakban a keservesen megviselt kaszinót ismét a régi virágzásra emelte és pedig azzal az odaadó szeretettel és kitartással, mellyel minden tagtársa elismerését és háláját biztosította magának. A Kaszinó páratlan fellendülését bizonyítja, hogy az időben kétezerkétszáz tagja volt, amely fantasztikus szám utóbb a gazdasági viszonyok következtében fájdalmasan leolvadt megint. Világskúretek, Kenyérhál, Tangó Már most érthető, hogy a Kaszinó ötven esztendeje bővelkedik kulturális eseményekben, melyeknek egyébként is mindenkor zászlóvivője volt. Igaz, hogy ehhez Ruszt Józsefnek, a Kaszinó örök pénzügyminiszterének, áldozatkészsége és rajongó szeretete kellett minden iránt, ami igazán szép és művészi, ő a Kaszinó keretein belül olyan művészi célokat ért el, melyekre hangversenyirodák a kockázattól való félelmükben abban az időben képtelenek lettek volna. Aki világhíresség volt,azt, kevés kivétellel, mind vendégül látta a Lipótvárosi Kaszinó és pedig olyan ragyogó keretek között, melyre társadalmi egyesülések történetében sehol a világon nincs példa. A Lipótvárosi Kaszinóban, melynek vendégserege között ott voltak a politika, arisztokrácia, pénz- és művészvilág legjelesebb reprezentánsai, ragyogó nők és híres férfiak, ismerte meg a pesti közönség személyesen Puccinit, Leoncavallót, Shackletont és Sven Hedin sarkutazókat, Georg Brandést, Mark Twaint, Max Reinhardtot, a Wiesenthal-nővéreket, Pablo de Sarasaiét, Hans Richtert, Kurt Zelmát, Jean Richepint, Mounet Sullyt, hogyhamarjában csak ezeket említsük. Egy csomó nagy magyar tehetség a Kaszinó termein belül bontogatta szárnyait: Fedők Sári, Paulay Erzsi, Alpár Gitta, a beérkezett drámai és operettművésznők mind, itt ünnepelték Mikszáth Kálmán írói jubileumát, a Képzőművészeti Társulat ötvenéves jubileumát, Andrássy Gyula gróf és neje védnöksége mellett, itt övezték friss babérral Jókai Mórt, akitől házassága után családja elfordult, itt volt az első kenyérbál, azzal a nemes célzattal, hogy Budapesten ne legyen senki, aki éhezik és innen indult, mint valami csodabogár, a tangó, melynek misztériumaiba a külföldi táncprofesszorok vezették be a közönséget. A Lipótvárosi Kaszinó felfigyelt minden érdekes megmozdulásra, lett légyen az bármi vonatkozású, itt ünnepelték az egyházpolitikai reformok idején a nagy kabinetet, melynek minden egyes tagja, élén Wekerle Sándorral, Szilágyi Dezsővel, Csáky Albin gróffal, szívesen jött el, vendégségbe, itt rendezte Visontai Soma a cigánybandák és katona zenekarok hangversenyvetélkedését. Művészvilág a Kaszinóban És itt voltak otthon még jóval a Fészek megalakulása előtt a magyar színészet büszkeségei: Beöthy László, Hegedűs Gyula, Konti József, Németh József, Szirmai Imre vezetésével, valamennyien tiszteletbeli tagok, úgy értve, hogy soha tagdíjat nem kellett fizetniök. A lipótvárosi aranyifjuság, Márkus Géza, Marton Miksa dr., Herzl Dóri, a híres triumvirátus, minden este más-más művészi nagyságot ünnepelt, Blahánétól, Pálmay Ilkától, Küry Klárától, Kopácsy Juliskától kezdve le, a valóban tehetséges és ragyogó szépségű kezdőkig. És itt vonultak fel minden hangversenyre, bálra, mulatságra a felejthetetlenül híres pesti szépségek, Schurartz Gusztávné, a későbbi Lánczy Leóné, Kiváildi Herz Zsigmondné, akiből Lukács László pénzügyminiszter felesége lett, a tündérszépségű Freund-lányok és ki tudna a többire mindre visszaemlékezni? Mozgalmas, felejthetetlen idők, szép és viharzó emlékek, melyek elmúltak együtt régi tavaszokkal. A Kaszinó is elcsendesedett és ahol valaha minden sarokból a gondtalanság és jólét áradt, ma közben letört milliomosok isszák uzsonnakávéjukat ebédnek, • vacsorának! A vasárnapi ötvenéves jubileumra eljön Baracs Marcel is, akinek speciális kívánsága, ez évforduló megünneplése. Rég járt a kaszinóban, beteg, de már mindnyájunk örömére, a teljes gyógyulás útján van. Még egy okkal több, hogy szeretettel ünnepeljék, mert hiszen e nagymúltú és előkelő társadalmi egyesülés új fellendülése az ő tizenhároméves, mindent körültekintő és eredménydús elnökségével kapcsolatos. .HATVAN PENGŐ Írta: VÁNDOR KÁLMÁN Ez az én barátom, kérem, szimpatikus fiú volt világéletében. Kedves, rokonszenves fiú. Már az iskolában is, ahol a szomszédpadban ült és mindig elkérte a tízóraim felét. Már akkor is igen kiváló ifjú volt és ha a főigazgató miegymást kérdezett, az osztályfőnök mindig vele brillírozott. Nagyszerűen tudta megfejteni az egyenleteket (furcsa dolog, az életben még sohasem jutottam hozzá, hogy egyenleteket fejtsek), kitűnően tudta kívülről az Erlköniget, deklinált, konjugált, mint a parancsolat. Bevallom, én mérsékelten tudtam ezeket a dolgokat. Annyira mérsékelten, hogy különben minek tudják meg a fiaim, hogy pocsék tanuló volt az apjuk. A lényeg az, hogy a barátom kitűnő, szimpatikus fiú volt, mindennap megette a tízóraim felét és lenézett, mert rosszul fejtettem meg az egyenleteket. Aztán jött, kérem, az élet. Ez szokott jönni. És fütyül arra, hogy ki volt jeles tanuló és ki pótvizsgázott főigazgatói engedéllyel. Az élet jött. Én valahogyan szerényen a pótvizsga ellenére is elhelyezkedtem, a barátom pedig — az élet nem volt kiváncsi a tiszta jeleseire —« nem tudott elhelyezkedni, így történt, hogy egyik nap a szerkesztőségben meglátogatott a barátom. Kedves volt, megható, borzasztóan örült, hogy ilyen jól elhelyezkedtem az életben, hogy a darabjaimmal százezreket keresek és közölte velem, hogy két nap óta nem evett. Nahát, ezen aztán igazán elérzékenyültem. A százezreimből ugyan mindössze hat pengő volt a zsebemben (a többit ugyanis még elfelejtettem bekaszírozni), de mit tehet az ember, ha a barátja két nap óta nem evett? A hat pengőből hármat neki adtam. Kitűnő barátom meg volt elégedve, meg volt hatva, dicshimnuszokat zengett kiváló képességeimről és közölte velem, hogy szülővárosomban már csiszolják a márványtáblát, mely nagyságomat lesz hivatva és a többi. Azután egy, hét múlva újra meglátogatott. Hogy milyen kitűnő volt a cikkem! Az aztán igen! Ő ugyan három napja nem evett, de a cikk olyan szellemi tápláléka volt, hogy most sem éhes. Hát istenem, ekkor éppen nem írtam cikket, nincs, ami így tovább táplálja, gondoltam, addig is, amíg táplálkozásra alkalmas cikket írok, adok neki két pengőt. A százezreimet ugyan még mindig elfelejtettem bekaszírozni (mostanában olyan szórakozott vagyok), de mit tegyen az ember. És barátom a csiszolás alatt lévő márványtábla ismételt felemlítése mellett hajlongva eltávozott. Azután pedig állandósult. A barátom is, a látogatás is, a két pengő is. Míg egyik nap lelkendezve be nem rohant. — Barátom! Most segíts rajtam! — No!? — Itt és Itt egy állás vár betöltésre. Te ismered az igazgatót. Eredj el hozzá, szerezd meg nekem az állást, örök életedre én leszek a leghálásabb barátod. Hát — én, kérem, nekiláttam. Futottam fűhöz-fához, veszekedtem, rábeszéltem, kapacitáltam, megpróbáltam mindent, ami tellett tőlem és azután megnyugodtam. Ha kinevezik, jó, ha nem — hát igazán nem rajtam mállott. És másnap egy hétre elutaztam. Előfordul. * Amikor visszajöttem, megyek az utcán, egyszer csak a barátomat látom. Ejnye, gondoltam, megkérdezem, sikerült-e, megkapta-e az állást. Jókedvű, friss lépésekkel feléje indultam. A barátom is meglátott. Rámnézett, végigmért, aztán nemes fölénynyel elfordította a fejét és úgy elment mellettem, mint akit sohasem ismert. Elhülve álltam. Csak néztem. Egyszer valaki a vállamra ütött: — Na, mit állsz itt ilyen elképpedten? Csak dadogni tudtam. — Ne... ne... nem tudod, mi történt a Kovács Gáspárral? — A Kovács Gáspárral? — gondolkozva, összeráncolta a homlokát. — Ja, igen! Szerencséje volt. Jó protektort szerzett magának és kinevezték valahova írnoknak. Hatvan pengős Most már egyszerre mindent megértettem Szégyellett engem. Mert ő már írnok volt, én meg csak író. Kézbesítési vagy más reklamációkat, címváltozásokat közvetlenül a kiadóhivatallal közöltük, levelezőlap vagy telefon útján.