Ujság, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
Budapest, 1933 kedd, május 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévi1* ______ 10.80 pengl Egy hóra _______ 4.— pengol Ausztriában egy hóra _ _ 0 Bchilling Egye* ■sóm Ara Budapesten, vidéken és pélyaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap _________ 32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 Cronehen vaaérnap ....... 40 Groschen Megjelenni vaaémnap én ünnep úttal napok kivételével minden nap . Ára 16 filér IX. évfolyam, 98. szám ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körut 43 .Royalépület). Telefonszem József 316—28 Utazási és menetjegyirodai Budapest, VII. Erzsébet-körut 43. Tel.1 X 419—34 Négy május Németországban hétfőn milliókkal ünnepeltette meg az új államrend a munka napját, amely eddig a marxisták vörösbetűs napja volt. A tudósításokból kiderül, hogy a nacionalszocializmus nemcsak az ünnep dátumát sajátította ki, de az ünneplés eszközeit, szervezeti és szcenikai ötleteit is. A barna május leírása részleteiben és összhatásban erősen hasonlít azokra a riportokra, amelyekben főkép Theodor Dreiser és Arthur Holitscher meglehetősen maradandó emlékezetességgel elevenítették meg a moszkvai „Vörösnap“ mozzanatait. Csak a drapériák színe és a hangszórók szövege más, de Berlinben is ugyanaz a monumentális militarizmus ünnepel, amely Moszkvában a népet egyéniség- és akaratmentes masszaként mozgatja monstruózus eszméi és bálványai körül! A májusi ünneptől Berlinben és Moszkvában is csak ennek a napnak egykori lényege hiányzik: a munkástömegek szabadságvágyának megnyilvánulása. Berlinben is, Moszkvában is május elsején a „fegyelmet“ ünnepük, ami e két városban ma nem a kultúremberhez illő önkéntes mértéktartást és szociális felelősségérzetet jelent, hanem a korlátlan hatalmú vezetőknek való vak engedelmességet s a törvényeiknek való feltétlen alárendeltséget. Mindkét helyen szabad, sőt kötelesség ünnepelni az ünneplés legmodernebb technikájával a jogtalanság és a kiszolgáltatottság örömeit, a szolgaság diadalát a szabadság felett. S mindkét városban szabad ünnepelni a munkát, amelyet huszonnégy órán át örömtüzekkel, hangszórókkal és demagógiávalkörülrajongani kétségkívül sokkal könynyebb, mint hétköznapi, monoton ütemét megteremteni. Moszkvában összedülőben van a munkalégvár, amit az elméletek téglájából és az erőszak véres masteréből akartak felépíteni, Berlinben pedig egyelőre még elméletben sincs munka, csak erőszak és ünnep van! Nem, ebből az ünnepfajtából nem kérünk s idegenkedve fordulunk el a drótsövényekkel elzárt, páncélautókkal megrakott bécsi ünnepi utcáktól is! Ausztriában az államhatalom kétfelé védekezik az ünnepi láz ellen, kétfelől forrongó tömegindulatokat fékez le háborús készültséggel, egy jobbról és balról talaját vesztett társadalom egyensúlyát próbálja tartani kétségbeesett erőfeszítéssel. Lesújtó kép, hogy a munkás-szabadságünnepre fegyverek árnyéka vetődik, de ki tudja, nem lenne-e másként estére a szabadság napjából a jobboldali vagy baloldali szolgaság napjává s a munka ünnepéből az értékrombolás és életpusztítás orgiájává? Anélkül, hogy a bécsi kormányt eszményien demokratikusnak tartanók, az utolsó hónapok tanulságai alapján felvetődik bennünk a gondolat: nem jogosult-e váljon a demokrácia érdekében megakadályozni, hogy éppen azok a tömegek döntsék meg a demokráciát, amelyeket csak a demokrácia tud felemelni, emberi életfeltételekhez juttatni? Ha a tömeg időnként elveszti öntudatát és lélekjelenlétét s önmaga ellen akar forradalmat csinálni, nem jogosult-e ezt az öngyilkosságot megakadályozni akár olyan erőteljes eszközökkel is, amelyek nem tartoznak a demokrácia leltári fegyverei közé? Nálunk ez a kérdés nem vetődött fel, a mi májusi ünnepünk nem hasonlított sem a berlinihez, sem a moszkvaihoz, sem a bécsihez. Egy tavaszi hétköznap volt, amelynek arcán látni lehetett ugyan bajaink és gondjaink ráncait, de a józanság és higgadt eltökéltség öntudatát is. Nálunk nem voltak felvonulások; az egyetlen mozgalom, amely a pesti május elsején észlelhető volt, hogy az emberek tömegesen költözködtek egyik lakásból a másikba, rendszerint a nagyobból a kisebbe. Ez a költözködés is KOVA* Bizony ez rügy esett meg Washingtonban, öt fölötte értékes pontban történik, megegyezés a világ békéje és gazdasági boldogulása érdekében , mire otthon kipakolják őket, a pakoláson belül nem találnak semmit. A legreálisabb a vám fegyverszünet lenne. Hogy amíg a világkonferencián túl nem esnek, változatlanul hagyják e vámokat. Kétségkívül nagy dolog, ha ebben megegyeztek, de mi szegény félreeső magyarok a fejünkhöz kapuink. Hogyan, amikor közértelemmel le kell rombolni a vámsorompóikat, arra fogadkoznak, hogy még magasabbra nem építik? Hát gondoltak a sorommpóroimbotlók a magasabb sorompókra? Akkor leszerelés az is, hogy csak az eddigi tempóban szerelnek fel továbbra is?* Nem korzózás, hanem nemzeti munka és politika a gyermekóvás, mondta Gömbös Gyula. Ez jelenti, amit nem kimondottam, ne tettekkel tényezőnek felavatva vallanak: az ember nem számít. A gyermek a jövendő ember s minél több gyermeket mentenek meg, annál több ember ért e szűk országban. Emberlétszáma dolgában túlméretezettnek vélik az országot. Amikor baj van a kereskedelemben, sok a kereskedő. A munkanélküliség sem lenne csapás, ha a munkanélküliek számával kevesebben volnának emberek. Bizony politika a gyermekvédelem, mert nem éppen a legillletéktelenebbek körében politika az ember sokaillása. ★ A szegénység nem szégyen, hanem baj. Ezt vallítja az is, akii szégyelli a szegénységet. A szegénység nemcsak baj, hanem folin, hirdeti egyházi beszédében Baltazár Dezső püspök s ennél tovább nem lehet a témát fűzni. A bajiból lesz a bűn és hiába kap a bűn bírót és megtorlást, ha megmarad a baj. A bajok baja pedig, hogy a társadalom már alig védekezik ellene, hanem alkalmazkodik hozzá. Nem lehet mindenki gazdag, de mindenki lehet szegény. S a világ él ezzel a lehetőséggel. Egymillió ember a tempelhofi mezőn Hitler május 1-i beszédéből megint kimaradt a várvavárt részletes gazdasági és munkaprogramm Berlin, május 1. A „Nemzeti munka Ünnepét" a birodalmi fővárosban eddig elképzelhetetlennek hitt arányokban ünnepelték meg. Már a kora reggeli órákban mindenki talpon volt Alig volt ház, amely ne lett volna feldíszítve. A birodalom minden részéből óriási tömegek érkeztek a fővárosba. Az első nagyobb ünnepség a Luftgartenben volt, ahol az iskolák növendékei mintegy százhúszezren vonultak ki. Göbbels, majd Hindenburg elnök méltatta előttük az ünnep jelentőségét. Délelőtt tíz órakor Hitler kancellár fogadta a munkásküldöttségeket. A hetvenegy német és nyolc osztrák nemzeti szocialista munkással akiket a kormány külön repülőgépen szállított Berlinbe, Hindenburg elnök is kezet fogott. A déli órákban a német fővárosban megszűnt a forgalom s megkezdődött a „világtörténelem leggigantikusabb felvonulása". Egymillió ember indult el a főváros különböző pontjairól a tempelhofi mezőre, ahol este nyolc órakor kezdetét vette a munka ünnepének állami aktusa. Miután a tempelhofi mezőt este hét órakor már lezárták, a külső kerületekből már déli tizenkét órakor el kellett indulniuk az egyes menetoszlopoknak, hogy idejében az ünnepség színhelyére érjenek. Az előzetes számítások szerint egy-egy menetoszlopnak 4—6 órát kellett menetelnie s a résztvevőket ezért már napokkal ezelőtt felszólították, hogy lássák el magukat élelemmel, itallal, nehogy menetelés közben elhagyják a sort és vendéglőkben próbáljanak élelmet vagy italt szerezni. Az egyes csoportok tíz nagy téren gyülekeztek s ezekről a terekről indult el azután a tiz nagy menetoszlop. Egy-egy oszlopban hatvanezer ember haladt s miután mind a tiz oszlop különböző irányokból jött, a felvonulás tartamára: déli tizenkét órától este hétig majdnem minden főbb útvonalat teljesen lezártak a forgalom számára. A tiz nagy menetoszlophoz útközben még kisebb-nagyobb csapatok csatlakoztak, úgy hogy egyik-másik menetoszlop már 100—120.000 emberből állott, amikor a tempelhofi mezőre ért. Külön oszlopban vonultak fel a vidék küldöttségei. A birodalom minden egyes vidéki nemzeti szocialista szervezete népviseletbe öltözött küldöttséggel képviseltette magát az állami ünnepségen, hogy ezzel is kifejezésre juttassa a német birodalom egységét és a német nép együvé tartozását. Az óriási felvonulás minden incidens nélkül ment végbe seste józanságainknak egyik szimbolikus bizonyítéka: a válság, amelyben mindnyájan élünk, nálunk nem duzzasztotta meg a szélsőséges indulatokat, nem kavart jobboldali, vagy baloldali forradalmiságot, hanem értelmes koncessziókra, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodásra nevelt. A májusi költözködés azt jelenti, hogy a tömegek berendezkednek a válság kevesebb kenyerére és kevesebb jövedelmére s nem utópiáktól és felvonulásoktól várják a gyógyulást, hanem a lehetőségeken belül való reális életfeltételek megtalálásában. A magyar májusi ünnep díszeit nem a drapériák és a transzparensek adták, hanem a fa hirtelen kisarjadt zöldje s az áldott napfény s ha nem is vagyunk éppen részegek a boldogságtól, nem vagyunk részegek a politikai és társadalmi mebilalkoholoktól és kábítószerektől sem. A mi május elsejénk a józanság ünnepe volt, mindenki dolgozott, aki dolgozhatott, munkával ünnepeltük a munkát és társadalmi békével, civilizált nyugalommal egymás szabadságát. Úgy érezzük, mi ünnepeltünk a legméltóbban . . . hét órakor együtt volt a tempelhofi mezőn a milliós tömeg. Katonás rendben, végebeláthatatlan sorokban állott a nép a hatalmas mezőn, várva Hitler kancellár és a kormány tagjainak érkezését. Négyszáz óriási fényszóró világította be a terepet és külön 150 fényszóró ontotta a fényt az emelvényekre, amelyeken az előkelőségek helyezkedtek el. A fényszórókon kívül kétszáz ívlámpa terjesztett nappali világosságot. Az óriási kiterjedésű terep bevilágítására két külön erőműtelepet állítottak fel, amelyek egymillió watt áramot szolgáltattak. A fotóriporterek és mozigépek számára a haditengerészet bocsátott rendelkezésre 150 ampére erős, egy méter átmérőjű hatalmas fényszórókat. Az ünnepségen elhangzott szónoklatokat 90 hangszóró közvetítette. Minden hetvenötméteres körben állott egy-egy hangszóró. Egyedül a hangszóró felállítása negyedmillió márkába került s ötvenezer márkát költöttek csak a hangszóróknál alkalmazott elektronlámpákra. Egy-egy hangszóró 25—60 kilowatt hangerővel dolgozott. A közbiztonsági szolgálat ellátására külön tábori telefonhálózatot építettek ki s a térség különböző pontjain ötven rendőri telefonállomást rendeztek be. Valamennyi telefonállomás közvetlen összeköttetésben állott a rendőrfőnökség tempelhofi kirendeltségével. A mentők tizenegy segélyállomást állítottak fel. A tempelhofi mező közepén tizenöt méter magas megfigyelőtornyot emeltek, ahol a rendőrség és a mentők megbízottai látták el a szolgálatot. A birodalmi kormány tagjainak megérkezéséig zenekarok szórakoztatták az óriási tömeget. Pontban hét órakor, amikor a felvonulások befejeződtek, s a rendezőség kiadta az utasítást a tér lezárására, kigyulladt a káprázatos világítás s ekkor lehetett csak áttekinteni az ünnepség gigászi arányait. Amerre a szem ellátott, mindenütt emberember hátán, egyenruhás alakulatok és polgári ruhás csoportok, zenekarok, transzparensek, zászlók, stb. A tér fölött repülőgépek keringtek s a nemzeti szocialista párt repülőosztagai különböző gyakorlatokat mutattak be. Udet, a világháború híres katonai repülője különböző akrobatamutatványokat végzett gépével. A késő esti órákban a Gráf Zeppelin is megjelent a tempelhofi mező fölött. Az óriásléghajó éjfélkor startolt Friedrichshafenből s egész Németországot berepülte. A hajnali órákban a Rajna-vidék fölött járt, azután Hamburgba ment és innen ment Berlinbe, hogy szintén résztvegyen a tempelhofi ünnepségeken. Félnyolc óra tájban, amikor a kormány tagjainak érkezését jelezték, elhallgattak a zenekarok s az egymilliós tömeg moraja is elült. Annál nagyobb erővel harsant fel azután a szűnni nem akaró H e i I-kiállás, amikor Hitler kancellár autója bekanyarodott a hatalmas térségre. Az éljenzés és üdvrivalgás mindaddig tartott, amíg a kormány tagjai és az előkelőségek elfoglalták helyeiket az emelvényen. Az állami ünnepség a katonai fúvószenekar indulójával kezdődött, majd a tömeg elénekelte az „Isten, aki a vasat teremtetted" kezdetű egyházi dalt. Az első beszédet Goebbels dr. birodalmi propagandaminiszter tartotta. Üdvözölte a megjelenteket s röviden méltatva a mai május elseje jelentőségét, átadta a szót Hitler kancellárnak. Hitler kancellár beszéde Hitler egyórás beszédében csupa általánosságot mondott és a várvavárt gazdaságii programmról nem beszélt. Kijelentette, hogy május elseje, amely hetven éven át a német nép széttépettségének jelképe volt, „mától kezdve örök időkre a német nép egységének erőre és öntudatra ébredésének napja lesz". Olyan államról álmodunk — mondatta —, amely „mindenkinek megadja a földön mindennapi kenyerét". Folytatni kell a harcot, hogy az új eszme és az új politikai hitvallás ne tűnjön le többé, öntudatra kell ébreszteni a nőp