Ujság, 1933. július (9. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-02 / 147. szám
8 PISTINEK PÁLYÁT VÁLASZTANAK Minden családban, ahol iskolásgyerekek vannak, ilyenkor, iskola végén, felmerül a nehéz probléma: mi legyen a gyerekből? Kovácséknál is aktuális ez a kérdés, mert Pisti most végezte el a negyedik polgárit, de nehogy azt higyje a nyájas olvasó, hogy Kovácsék csak most kezdtek el tanakodni Pisti jövője fölött. Nem, nyájas olvasó. Még három éves sem Volt Pisti, mikor a gondos szülők már nagyban szörték a fejüket, mi legyen belőle, ha felnő. Talán mondani sem kell, hogy sohasem voltak egy véleményen. Ha Kovács azt akarta, hogy ügyvéd legyen. Kovácsné ugyanakkor a földbirtokosi pálya mellett kardoskodott, kifejtvén, hogy az ügyvéd reggeltől estig az irodájában görnyed, ellenben a földbirtokos egész nap kint lovagol a földeken, ami sokkal egészségesebb. Pisti pályája gyakrabban változott, mint Kovácsné hajszíne, ami nagy szó, mert Kovácsné hűen követte a mindenkori hajszíndivatot, a ticiánvöröstől a platinaszőkéig és vissza. Ha a tőzsdén hossz volt, elhatároztatott, hogy Pisti hosszista lesz, ha bossz volt, a kontreminőri pálya nyomult előtérbe. Közben Pisti hat éves tett. Beiratták az elemibe és most már képességei alapján indultak meg a tervezgetések. Mikor az első elemiben megbukott számtanból, Kovács megcirógatta és igy szólt hozzá: — Bravó, kisfiam, fizetőpincér leszel. Kovácsné viszont mindenáron azt akarta, hogy tanító, vagy bankár legyen és mikor Kovács úr megkérdezte tőle, hogy miért, igy felelt: — Mert a drágám borzasztóan szereti a hosszú szünidőket.★ Miután Pistinek szörnyen rossz írása volt, sokáig tartotta magát az a terv is, hogy orvos legyen belőle, mert mint Kovácsné mondotta, az olvashatatlan írásra szükség van a receptírásnál. De ez a terv is megdőlt a rókuskórházi főorvosválasztás után. Kovács úr ugyanis alaposan átvizsgálta a Kovács-családfát fel- és lemenő ágon és utána erősen pesszimisztikus következtetéseket vont le Pisti esetleges orvoskarrierjére vonatkozólag. Hosszú ideig a színházigazgatói pályával is nagyon szimpatizált Kovács úr, mert Pisti határozottan bátor, sőt merész gyerek volt és Kovács úr véleménye szerint a színházigazgatáshoz manapság merészség kell. Kovácsné viszont elejétől fogva helytelenítette ezt a tervet, mert, mint mondotta, egy színházigazgató állandóan ki van téve a primadonna szeszélyeinek. — Annyi baj legyen — fortyant fel erre Kovács úr — én például sokkal inkább lennék kitéve egy primadonna szeszélyeinek, mint a te szeszélyeidnek. Ezen aztán csúnyán összevesztek. ★ Közben egyre rosszabbak lettek a gazdasági viszonyok. Az ipar pangott, a kereskedelem pangott, a mezőgazdaság pangott, az irodalom és művészet pangott. Új foglalkozási ágakat kellett tehát keresni Pisti számára. Kovácsné kisütötte, hogy volna egy nagyszerű újfajta üzletág: koporsóeladás részletre. Erre eddig még senki sem jött rá. Kovács azonban leintette, mondván, hogy a hitelezés nagy rizikóval járna, mert a részletek be nem tartása esetén nehéz volna az árut visszakapni. Ehelyett Kovács inkább az uraságoktól levetett ruhakereskedői pályát ajánlotta, mert, mint mondotta, ebben a szakmában az áruraktár értéke folyton emelkedni fog, tekintve, hogy egyre kevesebb uraságnak van levetnivalója. Kovácsné viszont azzal érvelt, hogy azon a pályán óriási a konkurrencia, mire Kovács dühösen rászólt: — Akkor add a gyereket milliomosnak, azon a pályán egyre kevesebben vannak. Ezen aztán megint összevesztek. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább, hőn szeretett anya, testvér, nagyanya, dédanya és anyós, izr. wmmouti június 30-án hosszas szenvedés után életének 77. évében elhunyt. Drága hamvait f. hó 2 án, vasárnap d. u. 3 órakor helyezzük örök nyugalomra az újpesti izv. temetőben. Biedermann Erna, Biedermann Dezső, Biedermann Lajos, Biedermann Gizella, Biedermann Nándor, Biedermann Mihály, Biedermann Margit, Biedermann Ilonka gyermekei. Hadi Fülöp, Hadi Árpád, Barcza Márton, Barcza Lajos, Gosztonyi Samuné, dr. Blum Samuné testvérei. Biedermann Illésné szül. Frommer Rózsi, Biedermann Dezsőné szül. Weisz Aranka, Biedermann Lajosné szül. Galambos Mária, Biedermann Nándorné szül. Kiss Mária, Biedermann Mihályné szül. Hihrlich Irén menyei. Mandl József, Pollacsek Nándor vejei. Sógornői, sógorai, unokái, dédunokái és a kiterjedt rokonság. Nemes emlékét kegyelettel őrizzük! Béke hamvaira! raBBEHHBEB ÚJSÁG VASÁRNAP, 1933 JÚLIUS 2 Közben a viszonyok még rosszabbak lettek és Pisti az idén elvégezte a negyedik polgárit. Most már aztán igazán dönteni kellett. Kovácsné kétségbeesve mondta a férjének: — Jaj, ez rettenetes. Minden, amit terveztünk, rombadőlt a rossz viszonyok miatt. Mondd, kérlek, mi legyen a Pistiből? Kovács úr sokatmondóan kacsintott egyet és igy szólt: — Én már tudom. Egy remek pályát találtam neki. — Ugyan, kérlek, — legyintett Kovácsné — hát van még remek pálya a mai rossz viszonyok mellett? — Persze, hogy van. Mentői rosszabbak lesznek a viszonyok, antól jobban fog menni a Pistinek. — Ejnye, — türelmetlenkedett most már Kovácsné — nyögd ki végre, hogy mi lesz a Pistiből. És mint valami égi szózatot, Kovács úr ünnepélyes hangon nyilatkoztatta ki: — Vagyonfelügyelő lesz. ★ Elragadtatva a tipp nagyszerűségétől, Kovácsné meghatóban könnyezni kezdett és némán homlokon csókolta férjét. Ez volt az első eset, hogy a Pisti jövőjére nézve megegyeztek. Bodor Pál o'őlo'c> o o *=>'cá o"ö.ö'o*o"ol »r>i Dmi-hmOmi ~nir»rniii-Mir,M-— * mi-~mi - — r ■ |-| Egy közüzem fotográfiája 1833-tól Mért van még állami utigépjavitó-telep és M van, miért vállal magánmunkát? A kereskedelmi minisztériumhoz tartozik a magyar királyi állami utigépjavitó-telep. Ez a hivatalos neve. A telep helye pedig X., Lengyel utca 15. Nagyon kevesen tudják, hogy ez is a világon van. Pedig itt van. Kint voltunk és megtekintettük az állami útigépjavító-telepet, ahol annak ideiglenesen megbízott vezetője, Vajay Imre főmérnök kalauzolt bennünket. Érdekes volt megnézni a telepet. A hatalmas berendezésű és felkészültségű telepen a vezető főmérnök állítása szerint jelenleg nincs munka vagy csak alig van valami. Ennek pedig szerinte egyszerűen az az oka, hogy a vidékre elhelyezett, mintegy ötven gép közül csak alig egy pár dolgozik, így hát nem igen van mit javítani. Amint végig vezetett a telepen, megmutatta azoknak a teherautóknak garázsát, amelyekben tizenöt ilyen teherkocsinak kellene állni. Igaz, hogy a tizenötből kettőt seprőgéppé alakítottak át, míg a többi „saját fuvarozásra" szolgál. Arra a kérdésünkre, hogy előfordult-e az, hogy másoknak is fuvarozott volna az útigépjavító-telep autóparkja, az volt a válasz: — Előfordult, hogy bérmunkákban fuvaroztak . . . Majd átvezetett a vasesztergályos műhelybe, ahol tizenegy precíziós gép áll. Majd a szerelőműhely és a lakatosműhely került sorra. De teljesen be vannak rendezkedve az elektromos és autogénhegyesztésre is. Majd a gépkocsi-szerelősműhely került sorra. Az összes műhelyekben, amint láttuk, nagyon redukált a létszám Hol vannak a gépek? Arra a kérdésünkre, hogy miért e sok gépjármű és javítóműhely, amikor nincsen semmi munkájuk, így válaszolt a főmérnök: — Az igaerő drágasága miatt volt szükség arra annak idején, amikor a telep megvásárolta a gépeket, hogy gyorsabban tudjanak dolgozni. Most megváltozott a helyzet és bizony nincs úgy, mint tíz évvel ezelőtt, mert viszont most éppen az igaerő az olcsóbb. Tehát le kellett állítani a gépeket. Majd megmagyarázta a főmérnök, hogy az ötven darab útjavító gép az ország minden részében decentralizáltatott, hogy odavezényeljék a gépeket, ahol azokra a legjobban szükség van. A mérnöki szobában hatalmas térkép és az útjavító gépeknek telephelyei zászlócskákkal vannak azon megjelölve. Arra a kérdésünkre, hogy ez a legutolsó feljegyzést jelenti-e, tagadó volt a válasz és nem tudták megmondani, hogy melyik gép pontosan hol van, legalább is a térképen. — Az aktákból minden bizonnyal pontosabban kitűnne — mondotta a vezető főmérnök kíséretében lévő kartársa, de megnyugtatólag kijelentette, hogy a legutóbbi napokban Gödöllőn használatban volt gép, ezt biztosan tudja. Egy iskola emlékei Majd az emeleten levő laboratóriumba vezetett be, amely modernül van felszerelve. Minden, a talajvizsgálatra szolgáló kísérletet el tudnak itt végezni. Itt se láttunk sok kémikust sürögni-forogni. És nem is volt minden a legnagyobb rendben. Legalább is ezt a benyomást tette. Hogy mi az oka ennek, az talán majd kiderül ... A raktárhelyiségeken vezettek keresztül. Itt dús raktár látszott, amely egyáltalában nem igazolta azt a feltevést, mintha kevés munkájuk volna az útjavítógépeknek. Igaz ugyan, beláttuk, raktárnak kell lenni mindenütt, ahol gondos előrelátással ügyelnek az üzemek sorsára. Majd arra a kérdésünkre, hogy miért van kint az épület homlokzatán még egy másik állami tábla is: ,,Magyar királyi állami útmester-iskola“, így válaszolt a főmérnök: — Régebben tényleg itt volt a magyar királyi állami urmesteri iskola. Ma már azonban az iskola tantermében csak a harminc úrmesterjelöltnek lakhatására szolgáló ágyfelszerelés zsúfolódik. Nyomban be is mutatja. Nagy terem, zsúfolva vaságyakkal, matracokkal, pokrócokkal és az oktatáshoz szükséges falitáblázatokkal, hídszerkezetekkel és gépalkatrészekkel. — Ide jártak ki a kereskedelemügyi minisztériumból egyes urak szakoktatást adni a leendő úrmestereknek. Ma már azonban nincs elhelyezkedési lehetőség a pályán, sőt létszámfelettiek is vannak, akikre nem kerül a sor és így bizony nincsen szükség sem az iskolára, sem a felszerelésekre. A telepen azonban több lakást láttunk, amelyben laktak. Valamikor pedig ott volt minden bizonnyal az úrmester-iskola ... Arra a kérdésünkre, hogy miért kelljen tartani a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett ezt a magániparnak konkurrenciát okozó telepet, nem igen válaszolt a vezető főmérnök, mert valószínűleg, amikor telefonon engedélyt kért a felsőbbségtől, hogy az Újság munkatársának bemutathassa a telepet, letiltották olyan nyilatkozatok adásától, amelyek a magyar királyi állami útigépjavító-telep jövőjére vonatkoznak. Hogy születik egy közüzem? De elmondotta a főmérnök, hogy ő csak a minit év novemberétől vezeti a telepet, mint ideiglenes megbízott, mert ő ellőtte Sámy Sándor miniszteri tanácsos volt a telep vezetője, ő novemberben ment nyugdíjba ... Már most, ha vizsgálódni kezdünk ennek a hatalmas méretű és bizony a mai viszonyok között egyáltalán nem szükséges állami üzemnek múltjáról és jövő sorsa körül, furcsa megállapításokat tehetünk. Megtudtuk, hogy ez a telep fokozatosan fejlődött és fejlesztetett. Valamikor, talán tizenhárom évvel ezelőtt, egy Ulatovszky nevezetű emibernek volt egy kis javítóműhelye a Lengyel-utca 15. szám allatt. Ezt a kis műhelyt vásárolta meg a kincstár és rendelte a keresik edelími minisztérium második ügyosztálya alá. 1928 körül Sármy Sándor miniszteri tanácsos,a telep akkori vezetője megbízta egyik vegyészmérnökét, hogy az üzemi és az útépítési anyagvizsgáló laboratóriumot rendezze be. Ezt a kis laboratóriumot később kibővítették. Ugyanígy fokozatosan fejlesztették a telepet, különböző műhelyeket állítva fel benne. Ma már azután asztalos, lakatos, kovács, szerelő, hegyesztő stb. műhelyekkel rendelkezik és valóban alkalmas arra, hogy minden nagyobb kaliberű munkát is elvégezhessenek benne. Úgy látszik azonban, annak dacára, hogy kevés a munka, mégis ott tartják Farkas István asztalost, sőt még olcsó lakást is adnak neki, viszont nem kis fizetéssel. Liskó Pál irodai alkalmazott, akinek más állásból nyugdíja is van, szintén olcsó lakást élvez a teleptől, ugyancsak nem kis fizetéssel. Boldog kiszézem: Itt még megvannak a jutalmak... Már most, ha a munkaidő beosztását nézzük a telepen, azt látjuk, hogy ott a munkások hetenként négy napot dolgoznak, keddtől péntekig, héttől fél négyig, míg a kinevezettek változatlanul megkapják napi négy túlóradíjukat, pedig, miként értesültünk, valóban nincsen szükség a túlórázásra. Vannak azonban olyanok, akiknek valóban bölcsen csökkentette a vezetőség a fizetését, amellett kilenctől egyig és háromtól hatig dolgoztatta őket. Később aztán úgy döntött, hogy nyolctól egyig és kettőtől négyig dolgoztat, illetve előfordult az is, hogy nyolc órától háromig. De Kerekes Rezső miniszteri számtanácsos kijár a telepre mindennap délután. Minden bizonnyal megkapja óradíját, holott ezt a munkakört talán valaki más is elvégezhetné túlóradíj nélkül. A fent elmondottakból kitűnik, hogy amíg a telep munkásai hetenként 30 órát dolgoznak, addig a ki nem nevezett alkalmazottak munkaideje 40 óra, a kinevezetteké pedig 54 óra, de ez is csak papíron. Informátorunk elmondása szerint a telep vezetősége még mindig ragaszkodik a jobb üzletmenet idején a felsőbbség által engedélyezett jutalékokhoz, amelyeket a megyék és törvényhatóságok számára végzett munkák, bruttó jövedelme után kapnak. De ezt nemcsak a telep kinevezett tisztviselői kapják, hanem olyan minisztériumi tisztviselők is, akiknek a telep működésével kapcsolatban csak igen csekély, vagy pedig egyáltalában semmi néven nevezendő feladatuk nincs. Arról is értesültünk, hogy akkor, amikor a nagyobb méretű fizetéscsökkentést vitték keresztül, ugyanakkor 4000 pengő került fosztásra. Ki vállalta a felelősséget? Adatok vannak arra is, hogy takarékoskodni lehetett volna más módon is, mégpedig oly módon, hogy ha a jutalék összegének javítása helyett, amikor a telep gépkocsifuvarozást vállalt, jóval az akkori önköltségi áron alul, mégpedig 1.32 pengő helyett 1.10 pengős kilométerenkénti áron, sőt a múlt évben a Danubia R. T.-nak még 70 filléres egységáron is fuvarozott a magyar királyi útigépjavító-telep. Nem kételkedünk abban, hogy erre az alacsony egységáron való fuvarozásra minden bizonnyal megkapták felsőbbségüktől az írásbeli engedélyt. És a felsőbbség vállalta is ezekért a felelősséget. De vállalnia kellett a felelősséget azért is, hogy — állítólag — engedélyt adtak arra is, hogy a gépek tihanyi és budapesti vullaépítkezéseknél szerepeljenek. A közüzem semmiesetre sem arra való, hogy magánmunkát vállaljon, mégpedig önköltségi áron alul. Feltétlen tisztázásra szorulnak ezek az ügyek. Meg kell állapítani: kinek és mennyiért dolgozott az üzem s hogy a számlázott összegből mi folyt be az üzem pénztárába? Nem érdektelen ezután, mit szól mindezekhez a kereskedelmi miniszter, akiről közismert, hogy nem szokott kíméletes lenni az olyan esetekben, amikor a vezetése alatt lévő üzemekben olyan dolgokról szerez tudomást, amelyek talán ha nem is szabálytalanok, de mégis furcsa ügyvezetésről tesznek tanúságot. Országos dalosverseny Budapesten A szövetségbe tömörült dalárdák országos dalosversenyt rendeznek Budapesten, amelyen kétszáz dalegyesület vesz részt. Szombaton különvonatok hozták a fővárosba az ország minden részéből a magyar dalosokat, akiket a versenyrendezőség a pályaudvaron fogadott. Szombaton este az új városházán tartott díszközgyűlésen Huszár Aladár dr. főpolgármester üdvözölte az Országos Magyar Dalosszövetséget és a versenyben résztvevő dalosegyesületeket. A közgyűlés után ismerkedési est és ennek keretében sördalverseny volt a Városligetben, az Angolparkban és a Margitszigeten. Vasárnap reggel kezdődik az országos verseny, melynek nyertesei délben a Labrida-színházban mérkőznek a Király-díjért, és a kormányzó díjáért Délután a dalosok a Hősök Emlékművét koszorúzzák meg, onnan a Millennáris-pályára vonulnak, ahol este hat órakor kezdődik a Magyar Dal Ünnepe, amelyen az összes dalárdák egyesített monstrekórusa ad elő magyar öntököt és négyszáz koszorús lány festői csoportja megkoszorúzza az egyesületi zászlókat. Szombaton délután hat órakor a debreceni Micsay Dalkör negyven dalosa az olasz követség aulájába vonult, ahol Colonna herceg és felesége, továbbá a követség tagjai és meghívott előkelő vendégek jelenlétében elénekelték a Giovinezzát és több magyar dalt, amelyekkel úgy a hercegi párnak, mint valamennyi jelenlévőnek a legnagyobb tetszését nyerték el. Az énekszámok után Szabó Emil átadta Colonna hercegnek a dalosok ajándékát, csikóbőrös debreceni kulacsot debreceni kadarral töltve. A hercegi pár és a jelenlévő előkelőségek a dalok befejtése után szívélyesen elbeszélgetett a vezetőkkel és elismerésüknek adtak kifejezést a magyar dalosok nagyszerűalkotókészségükről és énekkultúrájáról. Fendrich Sándor és Milner Lajosné szül. Fendrich Fanny mint gyermekei, Milner Lajos mint veje, valamint testvérei és az egész rokonság nevében megtört szívvel jelentik, hogy özv. Fendrich Matiné szül. BERGER SAROLTA életének 61 -ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése f. é. július 3-án, hétfőn 2 órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben. özv. Smolka Arnoldné fájdalommal tudatja, hogy szeretett férje, július 1én hajnalban hosszas szenvedés után életének 68-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 2-án 1é1 órakor a rákoskeresztúri i.r. temetőben. Gyászolják: Smolka János fia, Smolka Jánosné menye, Smolka Lóránt Edgár unokája és a kiterjedt rokonság.