Ujság, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-14 / 10. szám

(VASÁRNAP, 1934 JANUÁR 14 ÚJSÁG Jubilál a Sirius ikertestvére Szélhámosnak tartották az ikertestvér felfedezőjét írta Neufeld Ármin hites szabadalmi ügyvivő A Sirius a kutya­ csillagzatának főcsillaga, a téli égboltozatnak legkáprázatosabb, leg­érdekesebb álló csillaga, mely a színjátékok orgiáiban Fénylik, ragyog és pislog. Alapszíne tiszta kékes-fehér, fénye 300.000 kilométer másodpercenkénti sebességgel tizenhat évig van vándorló után, míg hozzánk érkezik és világító ereje 20-szor nagyobb, mint a Napé. Ennek a Síriusnak a körülötte forgó iker­testvérét és rejtelmes titkait Bessel Frigyes Vilmos (született 1781-ben) egy brémai hajó­zási vállalat volt kereskedelmi ügynöke fe­dezte fel, ha­bár kellő távcső hiányában az égboltozaton sem ő, sem kortársai nem látták és kizárólag matematikai számításokkal tá­masztotta alá merész, feltűnést keltő feltevé­sét. Bessel annyira tűnt ki szemlélő tehetségé­vel és elméleti tudásával az optika és csilla­gászat terén, hogy 22 éves korában a lili­­enthali magáncsillagvizsgáló felügyelője lett, 26 éves­ koráiban pedig megbízást kapott Königsbergába az ott alapítandó csillagvizs­gáló felszerelésére és vezetésére. Az ő nevé­hez fűződik az általánosan használt spekt­­roszkopikus heliométer (szin-fénymérő) fel­találása, mellyel 12 év alatt 75 011 csillagon lett megfigyeléseit az égboltozat 15* északi és 15° déli deklinációja között befejezte. Megfigyelései közben bámulva észlelte, hogy a Sirius önmozgása változékony, rend­ellenes és más csillagoktól eltérően a termé­szeti törvényeknek, látszólag, nem engedel­meskedik. E megfigyelését a világ összes csil­lagvizsgálóival közölte, kutatták ezen ano­mália okát, de megfelelő távcső hiányában meg nem találták. Ekkor Bessel tisztán elmé­leti matematikai úton jutott az­ok nyomára, mely mindent felborított, amit eddig a csilla­gok mozgásáról tudtak és hittek. 1884-ben a Sirius rendellenes mozgásaiból világosan és meg neon cáfolhatóan, soha nem taposott úton és nyomon, mint egy nyitott könyvből kiolvasta, hogy a Sirius önmozgásának idő­szakosan visszatérő szabálytalanságát az okozza, hogy közvetlen közelében jelentékeny tömegű ikercsillag kering, melyek gravitációs erejükkel szabályos pályáját bizonyos idő­pontokban zavarják. Kiszámította, hogy e kisérő csillagnak tömege 6,7-szer nagyobb mint a Napé, 5.600 kilométer távolságban van és 48,4 évre van szüksége, míg egyetlen fordulatot végez a Sinus körül és hogy tömegének fajsúlya 5.000-szer nagyobb, mint a vas fajsúlyú, úgy, hogy a leg­hatalmasabb atléta sem képes két öt­­pengő nagyságú cí­nkig anyagot felemelni! A hivatásos tudományos világ Bessel felte­vését és számításait sarlatán, ellenőrizhetet­len okoskodásnak, bonyolultnak, sőt agy­rémnek minősítette. Úgy látszik meg nem írt törvény, hogy a tudomány mély elméjű gondolkozóit és az emberiség megváltóit szélhámosoknak tartják és csak haláluk után részesül­nek kellő méltatásban. Midőn Clark amerikai csillagkutató 1826- ben a távcső látképességét megjavította, az égboltozaton megtalálta a Síriusnak letaga­dott és sokat becsmérelt kísérőjét teljes nagy­ságában, pompájában és igazolást nyert, hogy Bessel számításai, hipotetikus feltevései, va­lamint a tünemények kiszámított összefüggé­sei hajszálpontossággal egyeznek a valóság­gal-Epochaus felfedezésével a matematika fej­lettségének oly magas fokát, érte el, hogy az esakt tudományok közül az első helyet fog­lalja el s a csillagászat, a természettudományi valamint a technika fix tengelye lett. Csak most ismerik el ennek a nagy tudósnak jelen­tőségét, mert sem a jelen, sem a múlt csillagászai közt egy sem volt oly éles gyakorlati ész­lelő és oly kiváló teoretikus, mint Besse. A csillagászati észlelésnek új utakat nyi­tott, új módszereket állított fel és megérdemli, hogy születésének 150 éves fordulóján az „Újság" róla megemlé­kezzen. A távcső javításával azóta már felfedez­tek több mint 100 ikercsillagot, sőt legutóbbi időben feltaláltak egy speciális csillagkutató fotó-távcsövet, mellyel Dasmet amerikai csil­lagász eddig 5.000 új kettős csillagot, sőt tú­z szoros ikercsillagot fedezett fel. Ennek az ikervilágnak szín- és fénypompája a táv­csö­vön keresztül gyönyörű látványosság. A legújabb megfigyelések szerint ily­os il­­latcsaládok a tejutakban és spirálködökben állandóan születnek. Ezeket a távcsövön keresztül vagy a fényképészeti lemezen ket­tős normális csillagnak, vagy csak két fény­foltnak látjuk. E kétfajta iker születése kö­vet­kező elmélettel magyarázható: Minden égitestnek tengelye körül forgást kell végeznie. A Föld minden 24 órában, a Jupiter minden 10 órában egy fordulatot­­vé­gez a tengelye körül. A Nap,­­ felületén sza­bályos időközökben visszatérő napfoltokról és fáklyákról ítélve — 26 nap alatt végez egy fordulatot tengelye körül, de tömörebb köz­ponti magja jelentékenyen gyorsabb forgás­ban van, mint a felülete. Az állócsillag sem egyéb mint Nap, mely korához, illetve összetömörödéséhez képest gyorsabb vagy lassúbb forgásban van. Minél jobban sűrűsödik, illetve tömörödik az égi­test, annál inkább növekszik forgási sebes­sége, mely hosszú idők folyamán annyira nö­vekszik, hogy túl nem léphető forgássebes­séget ér el. E forgássebesség mellett azonban a centrifugális sebesség már oly nagy, hogy a csillag két vagy több részre robban széjjel és az űrbe hiperbolikus sebességgel kihajlí­­tott tömegek, a hatalmasabb főtöm­eg, gravi­­tációs mezejében csoportosulván, eredetileg megadott kozmikus sebességük hatása alatt forgásra és keringésre kényszerü­letnek. Ezt a feltevést igazolja az a felismerés, hogy a kísérőknek egy és ugyanazon kémiai és fi­zikai tulajdonságuk van. Valószínű, hogy ily­­kép születik a kettős és többszörös ikercsilla­gok egyik kategóriája. A távcsőben két fényfoltnak látszó kettős égitestnek születése valószínűleg máskép megy véghez, mert ezek nem keringenek egy­más körül. A tejutakban és naprendszerün­kön túli spirálködökben e születendő csilla­gok építőanyaga gázsűrítmény. Ha két ily sűrítmény olyan közel jut egymáshoz, hogy egymásra vonzó hatást gyakorol és idők fo­lyamán a sűrítmények normális csillaggá tö­mörödnek, akkor csak az anyag struktúrája változik, de nem változik vonzó erejük. Az ikercsillagoknak ezen kategóriája nem végez keringő mozgást, hanem mint ez a spektrum vörös színének eltolásából magya­rázható, mint egy kétfogatú kocsiba fogva együttesen száguldanak a világtéren keresz­tül a Hercules csillagzatának irányában, is­meretlen cél felé. Három hét a rendőrség fogságában Levittek egy pincehelyiségbe, körülbelül 46—50 négyzetméteres terem. Benne 60—70 ember összezsúfolva. Az útszéli koldustól az ügyvédig minden rangú társadalmi réteg képviselve volt itt lenn. Elkeseredésemben sírva fakadtam. Nem sokkal később hozták az ebédet. Valamilyen rizsából állott a menü o~ Előttem ül a szerkesztőségi asztalnál egy harminc év körüli, gyermekarcú, szőke ifjú. Egész teste állandóan remegésben van. Mint a háborúban idegsokkot szenvedett kato­nák. Kopog ütemesen a lába, amint reszke­­tésében a padlóhoz verődik. — Mindig ilyen beteg volt? — kérdeztem. — Nem, esik hat hónap óta. — Hát mi történt magával? —­ Hat hónapig foglya voltam a németor­szági oranienburgi koncentrációs tábornak. Hangja is meg­remeg. Cigarettájáról gyújt rá a következő cigarettára. Minden idege vibrál. Mielőtt fogsága történetét mondaná el, megkérdezem, hogy került ki külföldre. — 1922-ben érettségiztem egyik vidéki városban. Apám ott a zsidó hitközség funk­cionáriusa. Még négy testvérem élt az apai házban. Nem volt elhelyezkedési, kereseti lehetőségem, elhatároztam, hogy külföldre megyek szerencsét próbálni. Sok küzdelmen mentem keresztül Havat takarítottam Mün­chenben, pincérkedtem Ostendében. Alkalmi munkát vállaltam, úgy ahogy megéltem. 1933 május 14-ikét életem legboldogabb nap­jának éreztem. Végre megtaláltam a tíz éve nélkülözött otthont. Ezen a napon találtam meg, amit tíz évig csak kitartó és emberfe­letti munkával tudtam elérni, hogy végre családi fészket alapítottam. Megnősültem. Volt egy kis tej- és tejtermék-üzletem Ber­linben. Mint minden üzlethez, úgy nekem is kellett csomagolópapír, .Június elsején, dél­előtt 11 óra körül beállított az üzletembe négy detektív és felszólított, hogy mutassam meg, mibe csomagolom az eladott árut Elő­veszek a pult alól vagy hat kiló súlyú ma­­kulatúrapapírt. Amint turkálnak benne, nagy rémü­­­temre látom, ahogy a papírtömeg kö­zepéből néhány Rote Falusé példányt húz­nak elő. Letartóztatnak A papirost azonnal elkobozták és felszólí­tottak, kövessem őket. Annyi időt sem kap­tam, hogy feleségemet értesíthettem volna. Az üzletet lezártam, a kulcsot átadtam a szomszédnak és mentem. Az Alexander­­platzra, a re­ndőrfőnökségre vittek. Ott át­adtak a politikai rendőrségnek. Elkezdték kihallgatásomat. Afelől faggattak, hogy mi­kor léptem be a német kommunista pártba és meddig voltam tagja. Tiltakoztam a vád ellen, ki­jelentettem és bizonyítani igyekez­tem, hogy semminemű politikai szervezet­nek tagja nem voltam. Pusztán a Petőfi ma­gyar egyletbe szoktam volt eljárni, amely hatósági engedéllyel, mindennemű politikai működést távoltartva magától, a Ritter­­strasse 33. alatt székel. A rendőrtisztviselő igyekezett rábeszéléssel rám hatni, hogy vall­­jam be bűnömet, hiszen ezért még nem jár halál és így is ki fog minden tudódni és akkor tagadá­som miatt sokkal súlyosabb büntetés esik rám. Megmaradtam előző állításom mellett és kértem, vegyék jegyzőkönyvbe a cégnek a nevét, ahol a makulalurapapirost vásárol­tam. Ezt megtagadták. Az egész kihallgatás félóráig tartott. Azután átadtak egy rendőr­nek, egyetlen szó utasítással: — Gewahrsam (őrizetes), egy vékony szelet kenyérrel. Úgy nézett ki, mint a csiriz. Hozzá sem tudtam nyúlni, a többiek, mint kiéhezett farkasok a prédára, úgy estek neki a népszerű ételnek. Ebéd után mindenkinek kötelessége el­mosni a csajkáját. — Fél háromkor azokat, akik már leg­alább nyolc napja bent voltak, félórás sé­tára vitték. Nekem ebben még nem lehetett részem, de legaláb alkalmam volt körül­nézni, mert egy kicsit kiürült a cella. — Köröskörül a falak mentén fapriccsek, a falban három s­ült ablak, ami csak félig nyitható ki, az ajtótól balra egy illemhely. Ez az egész berendezés. Hozzám lép egy jobb kinézésű úr. Bemutatkozik, ügyvéd. Érdeklődik, miért vagyok itt, elmondom az esetet. A kezével legyint és nem szól egy szót sem többet. — Hat órakor vacsora, ami hasonló, mint a déli, csak az a különbség, hogy akik nyolc napja bent vannak, azok két szelet kenyeret kapnak. Az egyik n­­rgarínnal van megkenve. Utána sorbaállunk a pince folyosóján ta­karóért. Ezután következik a legnagyobb probléma, hogy fog ennyi ember a cella csöppnyi területén elhelyezkedni. Az öre­geké az elsőség, azok felmehetnek a prics­­esekre és ott aludhatnak felhúzott térdek­kel. A frissen érkezettek helyezkedjenek el úgy, ahogy tudnak. Én megálltam egy sa­rokban, az ügyvéd ismerősöm mell­ett és így töltöttem az éjszakát. Fogság saját költségre­ ­ tanít ki a helyi viszonyokra. Dohá­nyozni az őrizetesben szabad, akinek elfo­gyott a cigarettája és tudott magának pénzt becsempészni, az a házi munkásoktól — ő is fogoly — egy pfennigért vehet egy Juno­­cigarettát, amit az őröktől 6 pfennigért vesz. Bolti ára 3 és fél pfennig. Ha több mint 25 márkája volt letartóztatásakor a fogolynak, akkor legfeljebb 10 cigarettát hozathat be. Élelmet, amennyi jólesik. De ha nincs pénze, nem hozathat sem­mit, mert az ellátásért napi 70 pfenni­get fognak le, levelet politikai fogoly csak nyolc nap után irhat. Beszélgetéssel telek az éjszakák. Reggel hat órakor felkelés. A takarókat összehajt­ják és elveszik. Mosdás, de gyorsan, mert fél hétkor jön a kávé és akkorra már készen kell lenni. Van hat mosdótál, ebben egy fél­óra alatt hatvan-hetven személynek kell meg­mosakodni. Délelőtt tucatjával viszik a foglyokat a rögtönítélő bíró elé. Megkapják a büntetésü­ket, viszik őket különböző fegyintézetekbe, vagy koncentrációs táborokba. Volt köztünk egy nyitrai fiú. Az útlevele lejárt, nem hosz­­szabbkotta meg, tíz hónapi fogházra ítélték érte. Estére a fogolylétszám­ ismét teljes. Útban a koncentrációs táborba Június tizennyolcadikén kire fut, hogy délután transzport megy az oranienburgi koncentrációs telepre. Már olyan közömbö­sen vettem mindent, hogy csak arra gondol­tam, ha köztük leszek, legalább lesz alkal­mam tisztálkodni és az élősdiektől megsza­badulni. Tényleg engem is besoroztak a szállítmányba. Családomat persze nem érte­síthettem, hogy visznek. Másnap reggel fél ötkor tizenötöd magam­mal indultunk a Siett­ner Sínhnhofról Ora­­nienburg felé. Öt percnyire voltam a laká­somtól, de nem tudtam senkit sem értesí­teni. Legalább egy tiszta inget szerettem volna kapni. Nyolckor megérkeztünk Ortenburgba, a városon kívül drótsövénnyel elkerített terü­let és barokszerű épületekből áll a tábor. Kihallgatás Alig végeztem, vittek kihallgatásra. Be­­lépünk egy terembe. Tíz-tizenkét marcona legény gummi­botokkal, derékszíjjal felfegy­verkezve fog körül. Az egyik hozzám lép és megkérdezi: — Hol nyomatta a Boté Fahnet? Figyelmeztettek, ha megmondom, nem­ lesz semmi bajom, de ha nem, akkor — és felemelte a gummibotját — be fog nekem mutatkozni. Én persze ismét csak a tényál­lást akartam elmondani. Alig, hogy elkezd­tem beszélni, egyenesen az arcomba vágott a gummabottal. Megszédültem, majd a sa­rokba ugrottam és magamból kikelve el­kezdtem ordítani, hogy ha nem gyávák, úgy jöjjenek egyenként. Erre nekem rontottak ahányan voltak és úgy elvertek, hogy csak a cellában tértem ismét magamhoz. A cellában hatan voltunk. Cellatársaim egy tükördarabot hoztak elém, de nem ismertem magamra, az arcom egy daganat volt véraláfutásokka. Nem telt bele egy óra, ismét hívtak. És már egy kész jegyzőkönyvet raknak elém, hogy írjam alá. A jegyzőkönyv körülbelül így szólt: Én alulírott ezennel beismerem, hogy lakásomon illegálisan egy írógépen a Rote Fahnenak írtam és azt többek kö­zött — valami húsz név következett itt, akikről sohase hallottam — terjesztet­tem. Én ezt nem voltam ha­jlandó aláírni. Erre ismét ütlegek következtek. Közben az egyik egy égő szivart nyomtak a jobb­­ csuk­lómra, majd fejjel a falnak állítottak, a kezemet égnek kellett tartani és jó félóra hosszat így álltam. Ha le mertem a fáradtságtól kimerült karjai­mat engedni, úgy a gummibot működésbe jött. Aztán bedobtak egy magáncellába. Sósheringes diéta Három napon keresztül nem kaptam egye­bet, mint vizet, három nap múlva kivitték a vizet és hoztak sósheringet. A sóshering után szörnyű szomjúság fogott el. Nem ad­tak vizet Elkezdtem ordítozni, erre ismét bevittek a tárgyalóterembe, elib­ém tették a jegyzőkönyvet, hogy írjam alá. Mutattak egy fejedelmi ebédet, sörrel, borral, lesz minden — Ígérték. Összeszedtem minden energiámat és megtagadtam ezt a becstelen­séget. Visszavittek, anélkül, hogy egy csöpp vizet adtak volna. Újra elvesztettem eszméletemet és arra tértem magamhoz, hogy ismét a közös cel­lában vagyok ágyban. Egy orvos is volt az internáltak között, az térített magamhoz és vigasztalt. Orvos — csizmatisztító Három napig ágyban maradtam, cellatár­­saim tőlük telhetőleg becé­zgettek, de jó­formán egész nap csak az orvos társaságá­ban voltam, mert a többiek dolgozni men­tek, míg ő a legénység csizmáit tisztította. Három nap után engem is munkára vezé­nyeltek. Az élet a táborban szolgai. Reggel ötkor ébresztő, öttől hatig szabadgyakorla­tok, hatkor reggeli, feketekávé, margarinos kenyérrel. Fél héttől tizenkettőig utat javítot­tunk. Azután tisztálkodás és ebéd. Főzelék kenyérrel, kétszer hetenként 50 gr hús. Ket­tőtől ötig ismét munkaidő, úgiyhogy az élel­mezés általában nem volt rossz, csak ke­vés. Minden szombaton az ajtófélfára akasz­tottak egy gyimnibotot és minden zsidó fo­golynak meg kellett azt csókolni. Ezzel jel­lezték számukra a szombati ünnepet. Hat hónap egy német koncentrációs táborban Egy hazatoloncolt magyar elmondja szenvedései történetét Fogadtatás a táborban Már az első percekben volt alkalmam a szíves vendéglátásról tudomást venni. Ott már tisztán Hillspolizer teljesít szolgálatot Alighogy belépünk a felvételi irodába, egy robosztus fenevad lép hozzám és szó nélkül irtózatos erejű pofont mér rám. Az ütés erejétől nekiestem egy másik segéd­ rendőrnek, aki erre balról kezd püfölni. Durva szavakkal ríva­ rám, hogy merek uniformisához nyúlni. Az ütéstől elájultam, később, amint ma­gamhoz tértem, egy cellában voltam, orromon-szám­on dőlt a vér. Mindenesetre ez már legalább a tisztaságá­nak nyomai mutatkoztak, katonaágyak, nagy, rácsos ablakok, asztal és asztal két oldalán pad, úgy nézett ki, mint egy kaszárnyaszoba. Alig voltam itt egy félóra hosszat, bejött két segédrendőr. Lármáznak velem, miiért jöttem így tetvesen a többi közé, mikor vá­laszolni akartam, hogy ide tettek be, ismét elkezdtek püfölni a cellától a für­dőszobáig, ami jó kis út volt, ott kap­tam tiszta ruhát és fehérneműt. Alkalmat adtak, hogy tussfürdőt vehessek. Végre, három hét után volt alkalmam ren­desen megmosdani és utána felvehettem az új ruhámat. 30

Next