Ujság, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-14 / 10. szám

30 Szabadulás így teltek egyhangúan a napok! Míg végre karácsony előtt való nap visszakaptam saját ruhámat és vittek vissza Berlinbe a rendőrfőnökségre. Ott voltam január hetedikéig. Két nappal előbb egy vizsgálóbíró elé vittek, aki tudatta velem, hogy kitoloncolnak az országból. Arra kértem, engedje meg, hogy a feleségemet értesíthessem erről. Ezt a kérésemet is megtagadták és csak annyiban teljesítették, hogy elutazásom előtt tényleg hozott egy detektív egy öltözet ruhát és fehérneműt. Délután két órakor már útban is voltunk a cseh határ felé. Bodenbach előtt a detektív a kezembe nyomott egy hazatérési útlevelet egy vasúti jegyet Pestig és négy márkát, így érkeztem végre Pestre. Hogy mi van a feleségemmel? Még nem tudom, épp ezért nem is köztük nevet, sem illetőségi helyet, nehogy esetleg ott nekik kellemetlenségeik legyenek. Ez a története a koncentrációs táborból szabadult embernek. Most boldog, hogy itthon van, de szeretné, ha felesége mellette lehetne. Amióta letartóztatták, semmi híre sincs felőle. Több levelet írt neki, hogy elérkezett-e hozzája, nem tudja. Választ nem kapott. Általában a koncentrációs táborok foglyai nem kapnak levelet. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1934 JANUÁR 14 LONDONBAN HEJ!... Női szemmel a nagyvárosban A roppant, valóban gigászi méretű autóforgalom dacára meglepő csend van London legforgalmasabb utcáin is. Az angol sofőrnek ugyanis hitvallása, hogy minden utcakereszteződésnél, minden egyes akadálynál inkább némán vigyáz és figyel, semhogy dudálás közben beleszaladjon emberbe vagy járműbe. Egy régi törvény szerint éjjel tizenkettőkor elszedik a poharakat (nemcsak az üvegeket!) az asztalokról, senki, még a legmámorosabb, vagy a legkötekedőbb kedvű sem mormog, békétlenkedik, kritizál. Nyugodt báránykák módjára ülnek tovább kettőig, ami itt a limit, táncolnak, csevegnek, flörtölnek kitűnő hangulatban tovább a jegesvíz mellett. Ami a legérdekesebb, maguk a vendéglősök akarják ennek a törvénynek a fentakását, mert azt mondják, hogy eleget dolgoznak tizenkettőig, vagy kettőig s nekik is kell aludni és pihenni. Jelenleg a világ egyetlen városa London, ahol minden szédületesen „jól megy" A vendéglőik, a legelőkelőbb Dorchesteren, Claridgen, Baritonon, Berketeyen, Ritzen és a privát klubokon, a Ciron, Embassyn keresztül a populárisabb Savoy, Piccadilly, Hyde Park, Splendide, stb. méregdrága árai mellett is,túlzsúfoltak. Nem is beszélve a Criterkm, Simpson, Gennaro’s és ezer más „polgári étterem“-ről. Olyanokról sem például, amelyek, mint valami üzlet, este nyolckor szabályszerűen bezárnak, mert egész nap roppant forgalmat bonyolítottak le. A legtöbb ilyen londoni étteremnek nincs italmérési engedélye, de ha az ember akarja, behozathat Italt a legközelebbi Public Houseból. Az angol sör túl keserű és az angol (ausztrálai) bor túl édes. És a jó ital méregdrága. Londonban a legolcsóbb kis étteremben is, nehéz fényesre vasalt, gyönyörű, fehér abrosz és Szalvéta, finom evőeszköz, porcellán, csiszolt üvegnemű, — no és persze — virág van az asztalon. Apropós virág. Londonban még az utcán is, tündért, tökéletes, csodaszép élővirágot árulnak. Orchideák, kaméleák, vérvörös, illatos, nagyfelé rózsák, remek gyöngyvirágokkal, plumozussal kitűzéshez összekötve, hosszú egyenes, erős száron hatalmas virágú szekfák, árvácskanagyságú ibolyákból csokrok, lazacrózsaszín gyönyörű rózsákból kötegek hajolják el az utcasarkokon a szemét és mégis a virágüzletek kirakatai művészi elrendezés, ötlet, kompozíció szempontjából ilyen isteni anyag dacára valósággal primitívek. Ugyanekkor szinte bámulatos az az ízlés, készség és pazarság, amivel a London környéki angol úriházakban, minden egyes szobában nyolc-tíz vázában a legtündéribb módon avanzsált virágcsodákkal találkozunk, a háziasszony virágimádata jeléül. Visszatérve a gazdasági krízis, legalább is látszólagos teljes hiányára, még érdekes, hogy még nyolc és fél shillinges mozijegyekért (9—10 Pl is sorbaállnak az emberek, kint az utcán és lent a moziban a széksorok mentén türelmesen várva, hogy valaki elmenjen. A folytatólagos előadások délután kettőkor kezdődnek és a káprázatos berendezésű nagymozikban kitűnő orgonaszólókkal is szórakoztatják a publikumot. Ha egy nagyreményű színdarab megbukik, az azt jelenti, hogy az nem hatszázszor, de csak százszor fog menni. Minden zsúfolt. A hatalmas áruházak, és legkisebb boltok. A szórakozóhelyek és a hotelek, alig lehet szobát kapni. Az olcsó kis boarding houseok is, ahol egy parányi szoba fűtés nélkül, napi kétszeri tea és kétszeri étkezéssel egy hónapra 12—15 font, azaz 250 pengő körül van. Ezt itt mint rendkívül olcsóságot tekintik. Az angol megdöbbentő precizitással tudja megállapítani, ki az, akit közel enged magához, otthonát, lelkét megnyitja előtte? Bemutatják. Mozdulatlan, udvarias, de nyugodt arcán semmi változás. Semmi jel, mely elárulná, hogy milyen véleménye van Rólad. Idegen. De a fegyelmezett, kulturált, okos agy már dolgozik az álarc mögött. Lehámozott Rólad minden külsőségest, talmit, megtévesztőt. Az ösztöne már megsúgta neki, hogy bár nincs operettszerűen hangzatos neved, nem roskadozol az ékszerek és prémek súlya alatt, azért Te Ember vagy. Kicsit jobb, nem több tán, de más mint a többi. Veled neki, a „Teremtés kiválasztottjának" érdemes lesz és öröm lesz közelebbről megismerkedni. „It‘ll improve my mind" fejleszteni fogja lelkümet. Ez az, ami alapja lesz a nagyon értékes, nagyon boldogító lelki barátságnak. Az Idegen elutazik. Talán évekig, talán sohase teszi lábát a barátságos angol földre, de megindul a levelek lassú, de soha ki nem apadó áradata Levelek, amelyekben nincsenek nagy, fellengős szavak, Ígérgetések, fogadkozások, az Idegen csak azt írja: „Ma köd volt a budai kertemben. Nagy fekete cicám lábamhoz gombolyodott, indiai teát ittam és lapozgattam a Tátiért.“ Az Idegen még azt se teszi hozzá, hogy „„ Magára gondoltam." Minek? És jön a londoni levél: miult este vendégeim voltak. Maga is ismeri őket. Budapestet fogtuk a rádión. Csak angolok voltak jelen. A Himnusznál mindenki felállt." ★ London az a város, ahol a legfurcsább furcsaságok láthatók az utcán és ahol valami nagy gyönyörű belső tiszteletérzés alapján a ,,másik" jogai iránt, meg sem bámulják eme furcsaságokat. Például: délelőtt tíz óra. Autóbusz. Beszáll egy úr cilinderben, fekete könynyű kabátja alatt frakk. Üdvözlik egymást egy másik orral, aki nagykockás sárga-barna kabátot, — enyhén szólva — patinás fehér-zöld esőköpenyt utisapkát visel. Kockás úr leszáll a Citybe, estélyi úr megy tovább a külváros felé. November végét írunk. Minden hatodik, hetedik nő kalap, sapka nélkül jól ápolt, félhosszúhajú kislány korunk körül a fejbubon masnira kötött szalagjával. Jól öltözött hölgyek nyári szalmakalapjaikban. Mások prémgalléros utcai kabátban és szandálcipőben. Hölgyek könnyű kis selyemruhában, pici ezüstróka capben, mellettük mások valósággal prémtömkelegbe bugyolálva. Fejük búbjától cipőjük Sarkáig. A délutáni órákban sima, hallatlan sikkel kötött sportkosztüm, másokon ezüstturné, fejükön gyöngytok, vagy házilag horgolt pötty kis sapka, ultramodernek és őskoriak. Gyereklányok, angyali tej és rózsaszirom pofikákkal és energikus tekintetű idős hölgyek pontosan egyformán nyakbagöngyölített hajfürtökkel, igazán pókháló harisnyákban, közömbös arccal táncolnak el egymás mellett, egyik sem érdekli a másikat, egyik sem szólja meg. Az egyiknek otthon kéne lenni az iskolakönyveinél, a másiknak a foltozó kosárkája mellett. Lehet. De miért? Nem mindegy, hogy mi az, amit ennyire közömbös arccal csinálnak? ★ Estélyi ruhához az angol dáma csudálatos ékszerek és remek ruhákon kívül legalább három gavallért „hord". Tény, hogy a szép angol nő az valami, a kontinens lakói számára elképzelhetetlenül, hihetetlenül csodás tünemény. De ezt tudja is jól magáról s imádtatja is magát. Ahogy itt a nőt elkényeztetik, az irigylésreméltó. A legremekebb alakú keresetlenségében lélekzetelállító eleganciájú, előkelő megjelenésű angol gentleman oly szolgálatkész, oly udvarias, oly elragadóan szerény, hogy az európai nő el van bűvölve tőle. Elhalmozza elragadtatása minden jelével, de az angol úr nem válik beképzeltté. Megszokta évszázadokon át, hogy ő kiváló, nagyszerű és kitűnő legyen. Ezeket a tulajdonságokat nem kell kreálnia, hanem csak fejlesztenie tovább. Természetes kötelességének tartja s nem erénynek, amire különösen büszkének kell lennie. Az angol férfi nagyon közel van ahhoz, amit tökéletesnek nevezhetünk. Ezért szerény és jó. Az igazi nagyság jelei és az igazi nagyok kiváltságai. Sohasem él vissza a szituációval. Igazi király. Megköszöni „kedves népének", amit az önként, Ixfidogan adott, de sohase követel. ★ A postát naponta hatszor hordják ki. Hogy a levél, melyet rosszul adresszáltak, rövidesen visszajön, a postatisztviselő udvarias levele kíséretében, melyben először bocsánatot kér, hogy zavar, de kénytelen szomorúan kijelenteni, hogy a posta képtelen volt a levelet kézbesíteni. ■fc Egy belterületi kis kétszobás, fürdőszobás „service fial" (bútor, takarítás, világítás) bérlete 250 font egy évre, egy hatszobás jobb házé 6 — 700 font. Míg hazászánta magát valaki, hogy kissé távolabb menjen, vehet kertes, új, emeletes, komfortos hatszobás házat 750 fontért, amelyből csak százat kell lefizetnie és ha már tíz, vagy tizenöt évig fizette a 7 százalékos kamatát a hátraléknak, úgy tíz-tizenöt év múltán az övé a ház teljesen. Ki is van épülve London környéke bámulatosan. A Nagy angol napilap kiküldött riporterei negyvenhét üres templomot találtak Londonban. A kép így igazságtalan. Ez a negyvenhét templom a Cityben, a roppant város kellős közepében fekszik. Már most tudvalevő, hogy a City vasárnapra teljesen kiürül. Szombat délben mindenki kiutazik a város környékén lévő otthonába és természetes, hogy azon az egy pihenőnapján, amelyet végre a Cityn kívül tölthet, nem fog két órát, vonaton, autón, autóbuszon, földalattin tölteni, hogy megint bejöjjön csak azért, hogy a citybeli templomban imádkozhasson! Ezt még elképzelni is gyerekes volna. Természetes, hogy csak a saját legközelebb eső templomába megy, ahol egyúttal találkozik szomszédaival is, s ahonnan kényelmesen hazasétálhat. Meg kell csak nézni azonban ezeket a citybeli templomokat hétköznapokon. Londonban, „Wren Churches" a nevük, mert Wren, a St. Paul’s Cathedral világhírű alkotója az építőjük. Csudálatos gyémántok, kőcsipke, graciozitás, szemnek, léleknek gyönyörűség. A sokat dicsért angol rendőr tényleg aranyos alak Nem hord fegyvert, de különben sem félelmetes. Hatalmas vállas emberek, van szemük mindenre. Velem történt. Egy nap rengeteget mászkáltam már. Képtár, múzeum, kirakat. Ettem, ahol éppen értem. Haza közben nem mentem, viszont délután négyre teára voltam hivatalos az egyik nagy szálló halljába. Szürke angol kosztüm, ezüstrókák, fekete bársony barett, fekete antilop cipő, szürke selyemharisnya. Megszólít egy halk hang: „Miss, or. Miss please stop for a moment, you got a hole in your stocking" szóval csináltam egy nagy lyukat a harisnyám sarkán és erre a derék Bobby figyelmeztetett. Majdnem kezet nyújtottam neki. Hideg futott végig rajtam arra a gondolatra, hogy egy ilyenn csúnya toiletthibával sétáltam volna a kivilágított zsúfolt termeken keresztül. Ez több volt, mint rendőri kötelesség, ez emberi kedvesség. De ilyenek a bush-kalauzok, a legegyszerűbb kiszolgáló személyzet, vagy az utcán bárki, akit megkérdez az ember valamiért. Türelmesek, veszik a fáradtságot, hogy tényleg jó irányba igazítsák útra az idegent. A Piccadilly-cirkrusz káprázatos fényreklám panorámájában a legmegkapóbb egy hatalmas hajó, mely örökké hullámzó tengerhabokon imbolyog. Remek technikai trükk. A sötétedéstől hajnalig a sötét kémények felel a sok fénytől olyan a londoni ég, mintha valahol a közelben hatalmas tűz hamvasztana egy egész városrészt. Az üzletek kirakatai itt vannak a világon a legfinomabban megvilágítva. Az Old Bond Street boltjai az úri ízlés tökélyei, a Fortuum és Mason a nagy delikatesse üzlet a világ összes mézfajkáit tartja, összesen négyszázfélét. Londonban pucolnak legszebben férficipőt. Miután ki van fényesítve, még egy óráig lapos, sima kutyacsonttal simítgatják. A serrólakknál is fényesebben csillog. Nem használnak cement külső vakolatot, hanem vagy drága terméskőből, márványból, vagy mint a Liberty-ház, régi hajógerendákból építkeznek, vagy kétszer égetett vöröstéglából. Nincs is itt annyi szomorú lekopott külsejű ház. A Westminster városnegyedben, amely Westminster hercegé, annyit ér a telek, amennyi szorosan egymás mellé fektetett aranysovereign a földet betakarja. • Az angol, aki a világ legridegebb lelkű kalmárlényének van kikiáltva, sikítva nevet színházba, moziba, varietébe, de csaknem könnyezik, ha csak meg is említik a Prince of Wales nevét, hogy emberek ezrei állják körül s nézik boldog elragadtatással, ahogy a királyi gyerekek minden felügyelet nélkül csak nevelőjük kíséretében a Hyde Parkban órákig eljátszanak, nem zavartatva magukat a bámulók tekintetétől. Mostanában történt. A herceg (ez az elnevezés csak a Prince of Wales-t illeti) a napokban meglátogatott egy ingyenes gyermek kórházat. Feltűnt neki, hogy egy kicsike nem mosolygott vissza rá Megtudta, hogy a gyermek nagyon beteg. A herceg nagyon elszomorodott. Kérte az orvosokat, értesítsék minden továbbiról. A fiúcska öt nap múlva meghalt. Az első, akit értesítettek, a her-i cég volt. Az megrendülve sietett kis alattvalója, leendő katonája halottaságyához. Utolsó tisztelgésre. Ezer hasonló, egyszerűségében mélységesen szép dolog történik a királyi család részéről. Megnyilvánulások, amelyek végtelen szeretesről tanúskodnak. Apróságok: Ebben a gigászi városban a világon a legjobb a forgalmi szisztéma? A taxik tengelyükön csodálatos gyorsasággal fordulnak meg, nem kell előre, hátra tolatni. Angliában három millióval több a nő, mint a férfi. Londonban megjelenik egy újság, „Cicaújság" a cinae, nem gyereklap. „Cicakedvelők Lapja" alcíme van s címlapján gyönyörű macskafej. Állítólag huszadik évfolyamába lép. A Viktória Station-on van fürdő, fodrászbolt és egy édes kis mozi, ahol a vászon két oldalán táblán jelzik a vonatok érkezését és indulását. Itt csak neves filmeket mutatnak be, hallatlanul mulatságos, érdekes, az ember újságot olvas, azaz nem olvas, hanem néz végig. Milyen kellemes dolog a házmester hiánya, a saját kapukulcs, a rövid telefonszámok, a kitűnő rádiók, a legszebb magazinok, a legjobb jazzbandek, a legjobb autóutak és az, hogy az állomások plattformja magasítva van , csak kilépünk a vonatból és nem kiszállunk. Kitűnő dolognak tartom azt, hogy az estélyeket és tótokat korán, 8—9 óra tájban kezdik el, tizenkettőre, egyre már ki is táncolta, ki is mulatta magát az ember, mehet haza, kipihenni magát és másnap nem ébred keserű szájízzel. Aztán van még egy nagyon kellemes dolog. Minden étteremnek, bálteremnek, lokálnak, teázó helynek a kitűnő, tompított világítása. Saásdy Alice. A HÉT Zrf. Aranyt Lipót Az optáns-kötvény találkozása a svéd gyufával. Már várta Ivar Kreuger, a svéd gyufakirály Sasa Staviskyt a túlvilágon ama Utcasarkon, amelyről Dante megírta, hogy „jó szándékkal van kövezve“. Kreuger: Légy üdvözölve köztünk, óh cimbora. Bámulatos, mennyire hasonlít a kettőnk élete és halála egymáshoz! Hogyan is volt az az optáns-kötvény ügy? Stavisky: Mindent a szerelemnek köszönhetek. Láttak engem lokálokban lenge hölgyekkel francia pezsgőzni. Erre az óvatos nagytőke és a konzervatív nagybirtok csak úgy omlott felém a pénzével. Mert: bizalom az ősi erényben. Kreuger: Az én földi karrierem motorja is a szerelem volt. Különböztem is, hasonlítottam is a svéd gyufához. Abban különböztem tőle, hogy a svéd gyufa csak akkor lángol, ha a saját „alte Schachte/‘‘-jával van kontaktusa. Ebben az egyben én igazán nem voltam svéd gyufa, illetve ennek királya. Viszont hasonlítottam a svéd gyufához, mert ha tűzbe jöttem, akkor én is elvesztettem a fejemet. Stavisky (kacagva átöleli Kreugert): És most, cimbora, gyerünk vacsorázni. Pezsgővel és úgynevezett „társaságpénz"-zel Merre is van az a bokol csárda"? Mindent a maga idejében. Az első örömhír így hangzott: a diplomáciai külképviseletben február hó közepén jelentékeny változások, kicserélések várhatók. — A második örömhír így szól: Azok a változások és kicserélések a diplomáciai külképviseletben nem február közepén, de már január közepén lesznek. Sem a február, sem a január nem alkalmas az ilyen diplomáciai kicserélések megvalósítására. Az ilyesmire a március a legalkalmasabb hónap, amikor a téli nagy havazások olvadása árvizeket okoz. Minő megnyugtató érzés volna ilyenkor a diplomáciában való kicserélések hírének hallatára lelkendezve felkiáltanunk: — No, hála Istennek, most már künn vagyunk a vízből. •SS Elég gyorsan bekövetkezett. Még csak két hete annak, hogy újévi jóslatunkban június hónapra jeleztük, hogy baj lesz abból, ha a negyvenezer holdas gróf Festetich Sándor játszik a nyilaskeresztes tűzzel. A jóslat máris megvalósult. A veszprémmegyei nyilaskeresztes gyűlésenegy „néptárs" némi földosztást indítványozott az ezer holdon felüli birtokoknál. Nagyon barátságtalan miniszter lesz gróf Festetich Sándorból. Még csak ennyit sem ígért meg. Kérésüket tanulmányozni fogom. 93* Vigyázat, még bekövetkezhetik. Újévi megszólalások közben mondotta Huszár Aladár főpolgármester úr: Budapest nem lehet kanászok városa. Noha a négy égtáj minden oldaláról elég sok veszély fenyegeti Budapestet, az az egy veszély, hogy Budapest „kanászok városa*4 lesz, egyelőre még nem aktuális. De sor kerülhet erre is. Csak folytatni kell az adók emelését, a szigorú végrehajtásokat, az adófizető bőrének lenyúzásával együtt a kabátok, nadrágok elárverezését. És akkor a budapesti nyári korzón is megjelenik majd a kanász-kosztüm a maga hófehér ártatlanságában. Tertium non daturt Nemzeti zenekultúránk márványoszlopa Kodály Zoltán Temesváron történt ünneplése közben a következő kijelentést tette: Csak kétféle zene van. Életképes és halvaszületett. Bocsánat, de a nagy mester fantáziája ebe definíciójában szűkebben mért, amint zenei alkotásainál szokta. Tertium centur. Van egy harmadik klasszis is: a lopott zene. Fájdalom, ez a legéletképesebb. Ennek az „innen-onnan“ muzsikának az a különös ismertetőjele, hogy éppen úgy, mint Bartók, avagy Kodályi műveiben, a kottasorok ezeknél is violon-kulcscsal, basszus-kulcscsal vannak szignálva. És nem tolvaj-kulcscsalt Kézbesítési vagy más reklamációkat, címváltozásokat közvetlenül a kiadóhivatallal közöltük, levelezőlap vagy telefon útján.